Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-01 / 244. szám
1921. november 1., kedd. PESTI HÍRLAP M kormány csütörtökre összehivja a nemzetgyűlést. t,a pártoknak egységes frontban kell tömörülniük!" — Rendkívüli minisztertanács. — A] politikai helyzet. A kormány elhatározásai. A maggar-komnuííy az antant legújabb jegyzékének hatásán hétfőn rendkívüli minisztertanácsra gyűlt egybe, amelyen a királykérdéssel foglalkozott. A kormány az adott helyzetben elhatározta, hogy a nemzet myiési egybehívatja. Diytm Spirit Wlvég, akinek módja van , eseménye EzST a maguk tisztaságukban tájékozódni, eként vázolta a Pesti Hírlap számára a helyzetet ,, Magyarország politikai helyzetében lényeges változás állott be. A magyarkor-' mány most már illetékesen értesült arról, hogy a nagyhatalmak hozzájárulnak a kisantantnak ahoz a követdéséhez, amely szerint az egész Habsburg-dinasztiát detronizálni kell. A magyar kormány elvnek a jegyzéknek vétele után rendkívüli minisztertanácsra ült össze, amelyen, miután a nagyhatalmak képviselői záros határidőt tűztek ki, kénytelen volt deferálni. A magyar kormány ennek hatásán összehívja, a nemzetgyűlést A helyzet súlyos. A kormány a külhatalom nyomása alatt cselekszik, ami csakis úgy enyhníthető, hogy az ország is egységes frontba tömörül és mindenki igyekszik hoytmáítani a belső harmóniát. A kisgazda- és földművespártban hétfőn este megjelent Nagyatádi Szabó látván, a párt vezére, s,a párt Mia^WIV képviselő tagjait azonnal bizalma® vnV»t»««sl1103re hívta. A tanácskozást a mai rendkívüli minisztertanács határozata tette szükségessé, e eredménye az alábbi távirat, amelyet valamennyi kisgazdapárti képviselőnek azonnal megküldtek: Az ország súlyos helyzete és létérdeke kívánja, hogy szerdán délután pont hat órakor tartandó pártértekezletünkön pontosan jelenj meg. Csütörtökön a nemzetgyűlés tart ülést Megjelenésedet minden körülmények között elvárom. Nagyatádi. A szerdán este tartandó értekezleten gróf Bethlen István miniszterelnök és a kormány többi tagjai is résztvesznek s innen a kereszténypárt értekezletére mennek át, amelyet nyolc órára tűztek ki Az igazságügyi kormányzat Tomcsányi, Vilmos Pál igazságügyminiszter vezetése alatt azokon az igazságügyi javaslatokon dolgozik, amelyeket a hormát TdI a csütörtöki nemzetgyűlés elé terjeszt s előző este a pártokkal is megismertet. A csütörtöki nemzetgyűlés tárgya a legközelebbi ülés idejének és napirendjének a megállapítása. Érvek keretében nyújtja be a kormány javaslatait, amelyeket az illetékes bizottságok azonnal tárgyalás alá vesznek és jelentésüket még a csütörtöki ülés folyamán benyújtják. Ma délelőtt Haller István, Huszár Károly és Ernszt Sándor kihallgatáson voltak a kormányzónál,hogy pártjuk nevében információkat kérjenek a külügyi helyzetre vonatkozóan. Haller István a kihallgatással kapcsolatban a következőket, jelentette ki a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — A kormányzónál azért voltunk, hogy bennünket informáljon a külpolitikai helyzetről és azokról az eseményekről, amelyek a közeli napokban lejátszódtak, hogy állásfoglalásukban bizonyos ismeretekre támaszkodhassunk. A meghívottak azzal az impresszióval távoztak a kormányzótól, hogy a kétségkívül rendkívül veszedelmes helyzetből az ország jövőjének biztosításával fogunk kikerülni. Ezt azonban a viszonyokhoz alkalmazkodó és az erőtényezőket számba vevő politikával lehet csak elérni. — Azt hiszem — mondotta még Haller — hogy a nemzetgyűlés kénytelen lesz foglalkozni a királykérdéssel, mert ezt az antant állásfoglalása sietteti. Erre vall, hogy a miniszterelnök a pártokat arra kérte föl, hogy szerdán tartsanak értekezletet, hogy ott előterjesztéseit meghallgassák. A miniszterelnök mindkét kományzópártban meg fog jelenni. A Keresztény Egyesülés Pártjában ma este" megjelentek Hegyeshalmy Lajos és Voms József miniszterek, akik a párt képviselőit tájékoztatták a reményekről és a minisztertanácson történtekről. A pártban híre jött, hogy a nemzetgyűlést csütörtökre összehívja a kormány, amire a külpolitikai ügyekben előállott fontos kérdések bejelentése és megvitatásának szükségessége késztetik. A pártban egyébként ma este már nyíltan beszéltek arról, hogy több erősen legitimista érzelmű képviselő ki fog lépni az egyesülés pártjából. A pártban az est folyamán megjelent a Magyar Katholikus Egyetemi és Főiskolai Egyesületek küldöttsége. Szónoka Kollár Gyula, a következő beszédet mondotta el Haller István pártvezérelőtt, aki az egyetemi ifjakat fogadta: — Ma van az őszirózsás forradalom évfordulója. Három év választ el immár attól az időtől, amelyen egy lázadó csoport a hatalmat magához ragadta és a magyar történelem útját az ezeréves hagyományoktól elhajlítani akarta. A merénylet nem sikerült és kilenc hónapi rázkódás után az ország szekere ismét a helyes vágányra került. Boldog örömmel és megnyugvással láttuk, hogy a belénk oltott hagyományok, különösen pedig a magyar szent koronának évszázadokon át kialakult páratlanul nagyszerű tana, a nemzet életerejével újabb kétségtelen igazolást nyert. A szomorú évfordulón mégis azt látjuk, hogy sokan vannak, akik a nemzeti újjászületést zavaró minden cselekményt fölhasználnak arra, hogy a szent koronát ismét visszalökjék a sötétségbe. A katholikus egyetemi ifjúság testületei elvárják azoktól, akik, mint a nemzet választott képviselői, a szent korona egységes testének egyik részét alkotják, hogy bármily nehéz viszonyok közé sodrattunk is, e test egészének csorbítatlansága és méltósága fölött őrködjenek, mert magyar föltámadást csak addig remélhetünk, amíg a szentséggé magasztosult kínos fényét ésépségét megőrizzük. Haller István a küldöttség szónokának beszédére akövetkezőkben válaszolt: — Mindaz, amit elmondottak, mindnyájunk lelkében élénk visszhangot keltett, annál is inkább, mert mindaz a telet és lensőséges íjongás, amelylyel önök viseltetnek a szent koron iránt, mi bennünk is él. Mindannyian tudjuk, hogy ma jóformán ez az egyetlen kincsünk, ami reprezentálja a történelmi Magyarországot. Ehez a szent koronához fűződik minden reménységünk, amely arra vezet bennünket, hogy az integer Magyarország újjászületéséért küzdjünk. Ebben a súlyos időben, amely ránk szakadt, azt hiszem, hogy az ország nagy többsége és a hivatalos tényezők mindegyike át van hatva attól a tudattól, hogy mindazt, amit át tudtunk menteni a világháború nagy zavarán és így elsősorban a szentkoronának tiszteletét, meg kell őrizni és azt tovább kell plántálni minden magyar szívébe. Hiszem, hogy észbe tértek és belátják, hogy az ország ügyét nem lehet szolgálni azzal, ha kárörvendezést eláruló hangon beszélünk a lefolyt történelmi eseményekről, amelyek fölött végtelen sajnálkozásunknak kell hogykifejezést adjunk. Mi azt hiszszük, hogy bármi történt az országban, bármily súlyos esetek idéződtek fel, az eseményeket túl fogjuk élni és ezeknek súlyos következményeit ki fogjuk heverni. Főként az ifjúságra van ebben szüksége az országnak, hogy megőrizze a tradíciókat telkeikben, őket csatasorba állítsa akkor, amikor a hívó szózat elhangzik. Haller István szavait a küldöttség tagjai lelkesen megéljenezték. A baranyai választások. A szerb megszállás alól felszabadult kerületekben vasárnap kezdődti meg a szavazás, s mint előwU40MttJttei*ífft,havazók nagy számára való tekintettel, a legtöbb helyen csak hétfőn este tűzték ki a zárórát. Eddig egy kerületben ismeretes az eredmény. Dárdán (csonka kerület) Mándy Samut hetvenkilenc szavazattal a kerület nemzetgyűlési képviselőjévé választották. A kerület száznegyvenhárom szavazata közül Fenyő negyvenhét, a másik két jelölt pedig együttvéve tizenhárom szavazatot kapott. A többi kerületben egész nap folyt a szavazás. A kisgazdapárthoz hétfő estig a várható eredményekről a következő jelentések érkeztek: Pécs első kerületében gróf Ráday Gedeon belügyminiszter megválasztása bizonyosnak látszik. Az eddig leadott szavazatok mér most biztosítják a belügyminiszternek az abszolút többséget. Pécs második kerületében Komócsy György megválasztása valószínű, bár a jelöltek között olyan erős küzdelem folyik, hogy meglepetések sincsenek kizárva. Baján dr Kiss György volt kormánybiztos, erősen vezet Schnetzer Ferenc volt honvédelmi miniszterrel szemben. Nagyszentmiklóson szintén erő küzdelem folyik , tekintve, hogy több jelölt áll t.. mással szemben, valószínűleg pótválasztásra kerül a sor. Jelenleg dr Kiss Menyhért vezet számottevő szótöbbséggel, de nem bizonyos, hogy meg il szerezni az abszolút többséget. Pótválasztás esé a kisgazdapárt jelöltje valószínűleg Gulácsyval vagy Horváth államtitkárral, az eységes kormánypárt jelöltjével, kerül küzdelembe. Törökkanizsán Bodó László vezet. Mohácson Prakatur, volt baranyai kormány, biztos, 6000 szótöbbséggel vezet, az ágyhoz tántorgott és ledült. Csak most ébredt annak tudatára, hogy vele mi történt... Nem volt többé hatalmas, semmi köze sem volt többé a bankhoz, amelyben most már Sas úr kormányzott, sem a többi "igazgatóhoz, aki most már Sas" ur előtt hajlongott, sem a titkárához, aki már ugyancsak Sas úrnak az ajtaja előtt szorongatta iratait, sem a kéregetőkhöz a kapuban, sem ahoz a hamis kék szempárhoz, amely bizonyára már Sas úrra lövette csábító pillantásait. Leszavazták a közgyűlésen ... Tehát ezért nem ébresztették, mint rendesen ! Már leem volt rá szükség. Sem az ébresztésre, sem ő rá, sem pedig . .. Igen. Volt. Múlt. Kimúlt. A méltóságos csak annyit tudott mondani, hogy: - Ajaj! De ebben a sóhajban benne volt az az egész lenézés is megvetés, amelyet az emberiséggel szemben érzett. Aztán magához hívta Dianát és megveregette a hátát a tétlenségtől meghízottebnek. Majd újra rúgott egyet a kutyán, s hozzálátott az öltözködéshez. Mikor elkészült, kiment, s több szobán áthaladva, benyitott az ebédlőbe, ahol már reggelire terítettek neki. Nem találkozott senkivel sem, s ennek örült, mert szégyelte magát. Attól félt, hogy még a házinép szeméből is kiolvashatja a gúnyt, a szánalmat. Végre mégis csak megnyomta a csengőt, mert belátta, hogy különben sohasem kap reggelit. Meg is jelent egy régi cselédje, a Fáni, kit Dércsen mindenki ténsasszonynak szólított, legalább addig, amíg a gazdája vezérigazgató volt. — A teámat! — parancsolta a méltóságos, az ablak felé fordulva. — Hozom már! — felelt a Fáni, de mintha ijjjért várt volna valamire. Nem mozdult a helyéből. — No, mi lesz? — kérdezte türelmetlenül a méltóságos. — Kezét csókolom, — mondta a Fáni, zavartan mosolyogva. — A kertben van egy kisasszonyféle, s nagyon szépen kéreti a méltóságos urat, tetszene őt fogadni, valami nagyon fontos ügyben. A legelső vonattal érkezett ide Pestről és csak egy pillanatra kér kihallgatást, aszondja. Ezek hallatára a méltóságos ur szive dobbant egyet. Először azért, mert úgy látszik, mégsem volt még senki és semmi, másodszor pedig azért, mert rögtön a kék szempár jutott eszébe. — Azonnal bocsásd be! — szólt izgatottan Fánihoz és megigazította a nyakkendőjét. Nem tartott soká és belépett valaki. Még pedig egy leány. S nem is akármilyen leány, hanem egy szőke, kékszemű, babaarcú. A méltóságos úr belepirult ebbe a látványosságba, mint egy iskolásgyerek, de csakhamar ismét elborultak a vonásai, mert a vendég kezet csókolt neki. Hisz' alig múlt ötven éves! Vagy annyira megviselte volna az az átkozott közélet? — No, mi az, lelkem? — kérdezte mégis, jóakarólag. — Szegény hadiárva vagyok, a nevem Szántó Rózsika, — felelte a kislány könnyed térdhajtással. — Tudok írógépen inni, de nincsen pártfogóm, aki kineveztetne a bankhoz. S mivel azt mondják, hogy a méltóságos urnak olyan jó szíve van, hát ne tessék zokon venni, s azt gondoltam, megkérem, legyen a pártfogóm .. . Amint ezeket mondta, bátran, bizalomteljesen, olyan szépen nézett a méltóságosra, hogy az nyomban magához ölelte volna, ha eszébe nem jut, hogy ez talán mégis korai. — Mit tehetek magácskáért? — kérdezte tehát nyájasan és megveregette a leány rózsás orcáját — Csekélység az egész, — jelesi Rózsika szendén. — Tessék szives lenni, engem egy névjegyeik Sas vezérigazgató úrnak beajánlani! Az most nagy úr, odabenn a bankban, s biztosan kinevez, ha'a méltóságos úr ajánl. . . Szántó Rózsika bájos mosollyal leste, hogy a saondókája milyen hatással lesz a méltóságosra. De ez úgy érezte, mintha hideg zuhany alá állították volna. Mérgesen elfordult. Meg van bolondulva? kérdezte. Követeljen tőlem, amit akar, de Sas úrnak nem ajánlhatom. Nem tehetem, de nem is teszem. Ezt már nem! Szántó Rózsika nem tágított. Újra próbálta kapacitálni a méltóságost, de ez hajthatatlan maradt és a végén elkeseredetten kifakadt: — Értse meg, fiam, hogy lehetetlent kiván tőlem! Hja, ha egy héttel ezelőtt fordul hozzám! De ma? Ma a Sas úr az úr, őt pedig utálom, érti? Semmi közöm többé a bankhoz, de semmi! A kislány feldugta az orrát. — Vagy ugy? - szólt pökhendien és sarkon fordult. — De az ajtóból mégegyszer hátraszólt: — Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. Hisz' igaz, hogy már Pesten is mondták ezt . . . Csak most látom, hogy igaza volt a titkár úrnak, amikor azt mondta, hogy . . . — Mit? Mit mondott a titkárom? — hogy az öreg már nem számít, lepuffantották! Ezzel becsapta maga mögött az ajtót. A méltóságos úr mérgesen felsziszent, maja szánalommal nézett az ajtó irányába. — Mind ilyen volt — gondolta magában és elmosolyodott. Azután seült és megsimogatta Dianát, az elhízott, elhanyagolt kutyáját. — Te vagy az egyetlen barátom, — x, mdta halkan, — s natced is kutyának kellett száenned.. .1 Ekkor belépett a Fáni és hozta a re£üeiit. 3_