Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

1923. március 1., csütörtök, pesti hírlap kiadásokon. A pénzügyminiszter szerint maga a tisztviselők természetbeni ellátása, fizetés nélkül, 26 milliá­rd, tehát körülbelül a deficit kétharmada. A természetbeni ellátás rendszere mellett az egész költ­ségvetés merő illúzió, mert hiszen az egyre foko­zódó árak mellett, mire a végrehajtásra kerül a sor, a 26 milliárdos összeg túl lesz haladva.­­ Ugyanakkor, amikor a pénzügyminiszter az abnormis viszonyokra való tekintettel, nem tö­rődve azzal, hogy biztos állandó deficitre vezet, fön­tartja a természetbeni ellátást, a lakások és üzletek terén „a szabad gazdálkodás" mellett tör lándzsát, vagyis a szabad felmondás és szabad lakbéremelés rendszere mellett. A kereskedői és iparostársada­lomnak és a magánalkalmazottaknak tehát ezt a ka­tasztrofális ajándékot szánja. Az embernek megáll az esze, hogyan lehet szabad felmondásról­­és sza­bad béremelésről beszélni, amikor nincs elegendő helyiség és ez a felszabadítás nem egyéb, mint fel­hatalmazás az emberek kizsákmányolására. — Általában szakítsunk végre azzal a hamis tannal, hogy helyreállítjuk a szabadforgalmat, holott sokkal abnorm­isabb gazdasági viszonyok között élünk, mint a háború idején, holott valutánk lerom­lása ott kezdődött, amikor felszabadítottuk a búza árát. Ez megtörtént osztály­érdekből. És most egy második lépést teszünk „a szabadság" felé. Szabad lesz a felmondás és szabad lesz a lakbéremelés. Ugyanakkor megmaradnak az__ irányárak a keres­kedelem és az ipar számára, megmarad az Árvizs­gáló Bizottság", megmarad a statáriális uzsorabíró­ság, persze ismét kizárólag az ipar és kereskedelem számára. Megmarad a Devizaközpont, megmarad a kivitel korlátozása és olyan védővámok, amelyek bizonyos iparcikkek tekintetében a tiltó vám hatá­sával éln­e­k. Tehát csupa háborús intézkedés és háborús korlátozás, nem is szólva arról, hogy a közigazgatás, igazságszolgáltatás, sajtójog és köz­szabadság nem suttogja, nem hirdeti, hanem böm­böli azt, hogy még nem élünk rendes viszonyok kö­zött. Erre sajátszerű zsenialitással a mi kormány­zatunk egy márciust készít számunkra elő, új sza­badságünneppel: szabad a busa, szabad a béreme­lés, szabad a felmondás. JL pénzügyminiszter expozéja* V­ Is Imid sokat csak megtfelülő bevételek mellett lehet előirányozni. - I kapitalisták szelite folik­isennel segítsenek talpra állani. — Végcél a szabad gazdálkodásra való át­térés.-Interpellációk. — Ilm­pert a Szónat és A nép elleti, m­eg a kormányzó látogatá­sáról. Vádjait visszautasítják, a kormányzó személyének a vitából való bevonása ellen pedig tiltakozunk. A nemzetgyűlés szerdai ülésének legnagyobb eseménye volt, hogy Kállay Tibor pénzügyminisz­ter beterjesztette az 1922—23-ik évre szóló­­ költség­vetést és ezzel kapcsolatban megtartotta pénzügyi expozéját. Ezt megelőzőleg ,a mérnöki rendartást harmadszori olvasásban is elfogadták. -i­­M­ fe.vHipegmilli #2 tesv­beszéde. Kállay Tibor pénzügyminiszter rámutatott, hogy az ez évi budget 40,6 milliárd deficittel zárul. Adórendszerünk — mondotta — ki van építve és már csak a befejezéséről van szó, a jövedelemadó­törvényt kell­­még megalkotni és gondoskodni kell a helyes községi adóztatásról. Ez utóbbi tekintetben a pótadót másodrendűvé akarja tenni és új jövedel­mi fonásokat akar biztosítani a községeknek, meg­­akarja teremteni az érdekeltségei­ szerint való adó­fizetést. Az egyenesadó-rendszernél szükséges lesz az illetékes­ fölemelése. Keresztül kell vinni azt az elvet, hogy új kiadásokat csak új bevételek esetén engedélyeznek. Jelentékeny tétel a költségvetésben s a természetbeni ellátás. Ez 24 milliárd korona, de ily nagy mért­ékben fönn nem tartható. A tisztviselőkön és a rokkantakon kívül mindenkit ki fognak zárni ebből. A tisztviselők lét­száma, eddig 10 ezerrel csökkentették s e téren to­vább mennek és a­ magasabb rangsorban eszközölnek, korlátozásokat. A mostani státusokat is meg kell változtatni. Az államvasutak deficitje 25 milliárd. A nép­jóléti miniszter tárcájánál a munkásbiztosítás kér­désére mutat rá, ami legközelebb a Ház elé kerül, a kultusztárcánál meg az egyetem ügyére, ahol igen sok beruházásra van szükség. Az egyetemek évente 2560 diplomát adnak ki, pedig ennyire nincs szükség, mert így szellemi proletariátust nevelünk. A kibontakozás tekintetében a leg­főbb baj, hogy állandóan igénybe kell vennünk a bankóprést. Deflációról nálunk szó sem lehet, mert mi mélyen benne vagyunk az inflációban és csak az a­ kérdés, hogyan menekülhetünk ki belőle és infláció nálunk egészséges, mutatja ezt a költségve­tés, mert hiszen a deficitnek fele beruházá­sokra for­dlittab­b­. Pénzünk állandó romlását és a drágaságot az idézi elő, hogy kiadásainkat ily módon fedezzük. Tehát ezt kell megszüntetni. A másik nehézség, hogy az állandó jegykibocsátás mellett mindig újabb és újabb igényekkel találjuk magunkat szemben, első­sorban az alkalmazottaknál. Ilyen kívánság új abban, hogy 66,7 százalékkal emeljük föl a tisztviselői rend­kívüli segélyeket. Ez 20 milliárd újabb kiadást jelen­tene. A hadsereg kérdése a harmadik dolog, ami fölmerült, mert a beállított 10 milliárd nem felel meg az évi szükségletnek. A trianoni szerződés megakadályozza, hogy e téren, oly módon rendezkedjünk be, mint­ ami viszonyainknak megfelel, mert a zsoldos hadsereg nem felel meg. t Ezzel a kérdéssel, ha kiadásainkat a kellő mértékre le akarjuk szállítani komolyan kell foglalkoznunk, annál is inkább, mert mi békés nemzet, vagyunk. Külföldő­fizetéseink dolgában, amelyek egy része reparációs szolgáltatásokból, a másik része pedig háború előtti adósságainkból áll, arra kell törekednünk, hogy engedményeket, érjünk el, mert csak így vállalhatjuk becsületesen az adós­ságok terheit úgy, hogy azoknak meg is­ felelhes­sünk. Ezek a terhek annyira igénybe, veszik fizetési mérlegünket, hogy mellettük helyreállani és saját erőnket növelni igen nehéz dolog. Az átmeneti i­ő alatt minden erőnket a helyreállítás munkálataira kell fordítanunk s ebben segítségünkre kell, hogy jöjjön a ka­pitalista világ. Bocsásson kölcsönt a rendelkezésünkre, mert annak kamatai­ teljesen biztosítva vannak azáltal, hogy állami életünket akarjuk megújítani és gazda­sági értünk elégségesek ahhoz, hogy célunkat elér­jük és nemcsak a régi szolgáltatásokat, de ezeket­­ia fedezni tudjuk. Kibontakozásunk előfeltételei megvannak. Elzárkózásunkból, ami nem annyira önkényes, mint­ inkább a szomszédos államok kényszere által állott elő, bizonyos előnyök származnak, így ipa­runk fejlődése, tekintetében. Vállalatok létesülnek, gyárak alakulnak és tárgyalások folynak új gyárt­mányok előállítására. Textiliparunk bizonyos cikkek­nél 00, sőt 100 százalékban fedezni tudja a szükség­letünket; bőriparunk egészen s itt inkább nyers­anyaghiány mutatkozik. Az export tekintetében a ti­lalmi listát teljesen törölni kellene. A közvéleményt meg akarjuk győzni, hogy a hatalom biztosítani igyekszik az elkövetett túlkapásokat. A korlátozó in­tézkedéseknél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a végcél a szabad gazdálkodásra való áttérés. A Devizaközpontra elkerülhetetlenül sükség volt a valuta- és devizaüzle­tek terén mutatkozó jelenségek meggátlására s bárha mindenki tudja a korlátozó intézkedések célját, a helyzet mégis az, hogy támogatás helyett a közvéle­mény megbénítani igyekszik a központ munkáját. A legális valutaigénylések ellen nincs kifogás, de az nem tű­rhető, hogy megrendelt külföldi sürgönyökkel akarjanak egyesek valutát szerezni, valamint az sem, hogy legyenek olyanok, akik nem szolgáltatják be kellő időben a kézhez kapott valutát A hitelkérdés tekintetében rámutat, hogy tőkénk kevés van s ezen az állapoton a termelés fokozásával és gyümölcsének megtakarí­tásával segíthetünk. A hitelhiány oka, a valuta vál­tozósága és ezen csakis stabil pénz és jó gazdasági helyzet segít. Itt is szükség van korlátozó intézkedé­sekre, pl a koszipénznél. A lakbérek ügye igen aktuális és égető kérdés. E téren a szabad gaz­dálkodáshoz való átmenet felé elhatározó lépést, kell tenni. A népjóléti miniszter már kidolgozott egy tervezetet. Szükséges, ho­gy azt a többletet, amit a la­kások részére meg fognak, állavit'.mni, úgy osszuk el, KapGEt­­azsó A Nép és a Szózat, címü „Közpén­zen élősködő kormánylapok forradalmi izgatásai, s ezeknek kormányzati presztízs alá helyezése" tárgyá­ban interpellált. A forradalom utáni idők borzas fej­tegetéseibe bocsátkozott," beszélt, az oktrojált "válasz­tási rendről, a választási visszaélésekről, Görögor­szágról, Bethlen környezetéről, az állami és társa­dalmi rend elleni támadásokról, a bombaügyről, mígnem­ , Aknássy László elnök kérte, hogy térjen végre a tárgyra. Pikter Emil: Most fog rátérni a bevezetésre! (Derültség és zaj.) Rupert: Minthogy már az utcai terror nem le­hetséges, most elkövetkezett a sajtóterror. (Zaj jobb­ felől.) Azt hiszem önök között sem lehet sen­ki, aki meg ne döbbenjen, el is ítélje azt a forradalmi hangot. • Urbanits: Amelyet a Népszava használ! Sütő József: A kurzussarlót! (Zaj.) Rupert: ... azt a sok hazudozást, uszítást, a­mely látszólag a kormánypárt sajtója részéről elkö­vettetett. (Zaj:) Egyelőre" csak látszatnak tekintem, hogy a Szózat és a Nép a kormánypártnak lapjai. Végezzünk ezzel a két lappal. (Zaj jobbról: A Nép­szavá­val­­végezzünk!) Pleisinger:­­A Népszava majd az orrukra kop­pint. Próbáljanak meg hozzányúlni! (Zaj: Ne­ fe­nyegessen?) Rupert: A kormánynak három orgánum áll a r­endelkezésére: a Szózat a Nép és a 8 Órai Újság! (Zftj.) A Nép az egybolondítható kat­nolikus közönség; a Szózat a protestánsok; a 8 Órai Újság pedig a zsi­dók számára. (Zajos derültség.) A 8 Órai Újság nem a maga jókedvéből támogatja a kormányt, ezt egy­szerűen megrevolverezték. Valami kalamitásuk akadt egy bankügylet lebonyolítása körül s az volt a fel­tétel, hogy nem fogják üldözni, ha a kormánny szol­gálatába áll. A Szózat és a Nép most virágzó válla­latok. Mind a kettő szegényen kezdte pályafutását, amely ma a rotációs gépekkel dúsan felszerelt Sta­dion-nyomdában veszi a munkát. (Mozgás.) A Szóza­timajm- II III, hogy abból fedezzük a közületre háruló kiadásokat is. A lakástermelés emelésére csak akkor vállalkoz­h­atunk, ha a parlament megfelelő összeget bocsát a pénzügyi kormányzat rendelkezésére. A pénz stabilitásának legfontosabb előfeltétele csak egyensúlyozott költség­­vetés lehet. Itt két irányzat küzd. Az egyik szerint csak a termelést kell istápolni, a másik pedig csak a bankjegyszaporulat megállítását kívánja szem előtt tartani. Mindezzel szemben számolni kell a gyakor­lati élettel és a lehetőségekkel. A kormánynak tekin­tetbe kell venni az adott helyzetet és olyan politikát kell folytatni ami megvalósítható. Sándor Pál: A vacillálás politikáját! Kállay: Nem a vacillálás politikáját,­­­­ak­em olyat, amelynek megvalósítását nem fájlalja egyik fél sem. Bízik abban, hogy a társadalom és a­ Parla­ment lehetővé fogják tenni, hogy átvergődjünk a mos­tani nehéz helyzeten. Egykor a kapitalista Európa segítségében bízott, de reménye nem vált valóra. Épen ezért most a belső erőket és lehetőségeket kell felhasználni az ország talpraállítására. A gazdasági harc nem emberek, hanem rajtunk kívül álló erők harca. N­a ezt mindenki belátja, egy nagy erő áll rendelkezési mű­re, amit az ország talpraállítására for­díthatunk. Ebben a reményben ajánlja költségveté­sét egyelőre nem elfogadásra, hanem beható és ko­moly kritikára a­ nemzetgyűlés figyelmébe. (Élénk éljenzés és taps a kormánypárton, a szónokot számo­san üdvözlik.) Interpellációk: Kiss Menyhért a vidéki lakáshivatalokban mű­ködő közigazgatási funkcionáriusok eljárását kifo­gásolta és a budapesti lakáshivatalban előforduló anomáliákról szólott, amelyek a végrehajtási eljárá­sok embertelen lefolytatásában nyilvánulnak. Sür­gős orvoslást kér. Strausz István a deviza kiszolgáltatását hátrál­tató okok teljes nyíltsággal való feltárását kérte. A deviza terén javulás várható. Kállay miniszter reméli, hogy ezek a nehézsé­gek átmeneti jellegűek amelyek megszüntethetők lesznek az export nagyobb arányú fokozásával. Szülő­fokuk az általáno­s politikai helyzet, amely a közel­múlt időkben kritikussá v­ált, to­vábbá, hogy expor­tunk 1.fim öltött olyan arányokat, mint vártuk, im­portunk pedig nagyobb volt a megszokottnál. Időköz­ben a politikai helyzet tisztult, s a kormány nagyobb­arányú exportot határozott el, amelyből tekintélyes valutaösszegre számít, kb. 40—60 milliárdra. Ezenkí­vül egyéb tranzakcióval is biztosítani igyekeznek a nehézségeken átsegíteni a kereskedelmi világot. (A vá­laszt tudomásul vették.) Nagy Ernő Gulácsy István beregmegyei alispán fegyelmi ügyének és sajtóperének miként állása iránt érde­klődött a belügyminiszternél. Kalász Móric: Nagy Ernő biz­aromoboj! Nagy Ernő contra Gulácsy! (Elénk derültség.) Dénes István amiatt panaszkodott, h­ogy a nagy­birtokosok a földvagyonváltság-földeket nem akarják leadni, hanem még egy évig a saját, hasznukra sze­retnék kamatoztatni. Sürgős­­orvoslási kért­tét kezdetben hitelbe nyomta az a Miklós Andor, akit állandóan leklem­árminoznak most. Hogy tar­tozásukat kifizethessék időnként valamiféle meg­vágási munkát végeztek. (Derültség és zaj.) Pikter: A la Britannia! Zsilinszky Endre: Alávaló hazugság! Hazudik' {Nagy zaj.) H Hazug zugfiskális! (Nagy zaj.) Jelzzek Zsilinszkyt rendreutasítja. (Zaj.) Rupek­: Megtörtént pl. hogy a Magyar Nemzeti Szövetség egyenlítette ki a számlát. (Zsilinszky: Mi köze hozzá?) . . . melynek az elnöke báró Perényi Zsigmond (Zaj.) Ez a Szövetség szokta finanszírozni az ilyen kényes természetű sajtóügyeket. Más eset­ben a Magyar Nemzeti Hitelintézetnél Zsilinszky számláján­ fizették ki a Szó­zat tartozását. Egy har­madik esetben az Árubeszerzési RT.-től . . . (Folyto­nos zaj az egész Házban.) Elnök: Kérem, ne szóljanak közbe. A hangulat már úgyis nagyon izzó. Rupert: . . . begurították az Ujságüzemhez jó néhány rollni rotációs papírt a Szózat, részére ellen­érték nélkül. Egyszer csak kap az Ujságüzem egy lezáru­lát. Persze lármát csinált. Erre kapott egy ud­varias levelet a Hangyától, hogy nem kell kifizetni. r­endbe­n van a dolog. (Derültség.) A Szózat végre elér a Stadion RT.-tőn, és most már saját palotája van (Zai jobbról: Ez fáj házi) Rupert: Zsilinszky nagyon felindult, amikor én a megvágás szót használtam. Elnök: Ez tényleg nem parlamentáris és ezért r­endb­eu asitom. Rupert: Sajnálom, hogy jobb szót nem találtam, de a Szózat nem egészen legitim pénzforrásokból­,­­hanem inkább közpénzekből él. (Zaj.) A zsidó mozi­kat megvédelmező memorandumért igen súlyos pén­zeket vett fel. A védekezés az volt, hogy felvették, hi­nem közölték a memorandumot. Ez aztán még jobb. Hirdetési rovata teleivan zsidó cégek ajánlásával. A másik jeles orgánum a Nép, amelyet a szép, tiszta Ilollamirának a pénzén alapítottak. A holland kath­olikus és protestáns munkásszervezetektől szed­te­k össze jó csomó millió m­agyar koronát holland WM­ M­m pert Maznii in teé­períiíeiója. vmnm mások. V­ix. A szomjas pestiek az utcán a felhőket lesik •'s gyorsan kitátják a szájukat, mihelyt pár csepp eső esik. Szenes ember. lllllltlll WIWIIBIHIIHIWIf,. MIMIM! III ••••II

Next