Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

Regény, Irta. : Maspcei Ismérosí. Forditetta: Kosztolányi Dezső. (76) „Ha 1920 helyett 1912-ben lép a bankomba, akkor, amikor még sugárzott belőlem a szépség, erkélynek egyetlen férfi sem bírt ellentállani, akkor maga sem állottvolna ellent, kedves Laurent gixte. Tagadta volna az ódon...megkövült bálványképei, az isteni vágy karjaimba veti s mihelyt enyém, s én, hűséges társa leszek, morálja, mint minden morált az ösztöne könyörtelen parancsához alkalmazkodik. . „Ó, Laurent, , ez a késedelem, a sors szeszélye, öl meg engem. Ha arra gondolok, hogy láthatott volna, mikor a szemem babonásan tündöklött, mikor hajam még úgy illatozott,mint a zsenge hajtás, mikor a szájam még olyan csábítón csillogott, hogy a férfiak olykor rám se mertek nézni, félve, hogy megbomlanak, mikor arcom vonásai, testem vonalai tiszták, nemesek voltak, lábam, keblem, mint Dianáé. Soha meg nem bocsátom a sors alattomosságát, mely hatalmat adott a férfiak fölött, elém hozta azt a férfit, kit egyedül szerettem igazán az életben és kajánul akkor hozta elém, mikor már a megfosztott hatalmamtól. Laurent, maga nem ismerte az igazi Kamillát és ezért nem szerette őt. Maga csak egy szánalmas, rokkant nőt ismert, kioperált hassal hónapokon át nyögött egykórházi ágyon, aztán felgyógyult, de csak romja volt a régi önmagának. ..De túl sokat beszéltem a szerencsétlenségemről. Pedig nemcsak emiatt írom ezeket. „Kedves Laurent,, főkép meg akartam mondani, hogy harag nélkül hagyom itt magát. Maga volt a legderekabb, legbecsületesebb barátom. Nem mondhatta nekem: „Pőnöknér,.. ne szeressen belém, mert a szívem nem szabad. . ." Hiszen,amilyen naiv, nagy gyerek, maga semmit sem sejtett . . . Kétszeresen vak Volt, először azért, mert szerelmes a menyasszonyába, másodszor meg az én testi rútságom miatt. Ezért tehát nem is vigyázott, beletiport a szívembe. Nem haragszom érte. Sőt hálás vagyok azért a nyílt, nagy szeretetért, melyet magától kaptam. Sohasem volt részem ilyenben. Mily derék ember maga. Nyilt szikű, becsületes, tisztességes ... és mily kellemes. Mennyire szeretem a szemét, arcbőre színét, deresedő haját, mely annyira fiatalossá varázsolja, nagy, finom kezét, mozdulatainak kimért lassúságát. És iizakodó, kissé naiv, ele oly kedves arcát. És elfavarodik szívem, arra a gondolatra, hogy többé nem látom. „Mert nem látom többé, kedves barátom. Sem önt, sem mást. Az eddigi életemet nem birrom tovább folytatni és maga tudtomra adta, hogy másikat nem folytathatok. Most már undorodik a főnöknő azoktól a többé-kevésbbé számító figyelmességektől, melyeket alárendeltjeiktől kap. Mivel pedig a főnöknőnek rútsága ellenére is fiatalos maradt a vére, nem lát más megoldást, mint csöndesen eltávozni. Különben is az élet maga nélkül üresnek rémlik, ahhoz pedig nincs meg a kellő lelki erőm, hogy Migier kisasszony vőlegényével, vagy férjével tovább is folytassam azt a gyöngéd barátságot, mely annyira boldoggá tett . . . „Elmegyek . . . Azt akarom, hogy senki se tudja meg távozásom igazi okát. Ezen a levelen kivül, melyet holnap, korán reggel kézbesítenek jönnek, (mindent elintéztem) a végrendeletem mellett rövid, határozott kijelentést hagyok, melyben megírom, hogy nem bírtam tovább viselni a fájdalmakat, sebesülésem és a műtét, következményeit. Alapjában véve nem hazudok. Ha nem sebesülök meg, nem operálnak, nem leszek rokkant, még mindig szép lennék és ma Iga szeretne. Ugye, igazságtalanság? Úgy viselkedtem, mint valami bátor férfi, és mivel nem vagyok férfi, megbűnhődtem bátorságomért. Igen, sebembe halok bele, igaz, amit irtam. „Ezzel a ..hivatalos" levéllel együtt a végrendeletem is megtalálják. Önt kérem meg, legyen rendelkezéseim végrehajtója, tegye meg ezt az utolsó szívességet. Jelentős vagyonom van. Háromnegyed részét az általam alapított és fenntartott intézményeknek hagyom. Utolsó negyedét Migio? kisasszony és ön között osztom meg. Ily módon senki sem sejtheti a valót! Könyörgök, ne árulja el ezt a titkot, még menyasszonya előtt sem. Mondja, hogy ön elbeszélte nekem terveit, melyekre én bátorítottam és végső idegrohamomban sem feledkeztem meg arról hogy ifjú fészkükbe egy kevés puha pelyhet szórjak. „Önnek hagyom a dolgozószobámban levő tárgyak legnagyobb részét is, többek között az irómappát, a mi irómappánkat, melyen anynyiszor dolgozott előttem. Végül önnek hagyom nagy arcképemet, melyet László Fülöp festett 1913-ban. Ezt sohasem mutattam meg, mert féltem, hogy összehasonlítja a tegnapot a mával. Kérem, akassza fel otthon, dogozószobájában, így az igazi, a fiatal, a szép, a háború előtti Engel maim Kamilla képe lassacskán átváltoztatja szemében azt a leverő képet, melyet ön ismert. „Végül értesítem a bank elnökigazgatóját, hogy mindent elrendeztem, nehogy öngyilkosságom zavart idézzen elő a bank üzemében. Jönt jelölöm az elnökségbe esetleges utódomul. Bárcsak elfogadnák tanácsomat. Mindenkép nyugodtan halok meg, azzal a tudattal, hogy jövője biztosítva van. „Tehát üzleti ügyeim e szerint rendben volnának. Most pedig, Laurent, Isten vele. Szököm az életből. Néhány rövid perc múlva nem leszek már se fiatal, se vén, se szép, se csúnya, semmilyen se leszek. Nem bánthatnak többé. Maga sem bánthat többé, maga rossz. El se hiszi, milyen határtalan erősnek«* érzem magam, szinte boldog vagyok, hogy arcába vághatom a sorsnak: „Nem tehetsz többé semmit ellenem." Semmit, hiszen a halállal mindennek vége. És én hiszem, hogy a halállal mindennek vége van. Ó, jól tudom, hogy ez puszta feltevés, és oly kevéssé bizonyítható, akár a túlvilág. Egyetlen épeszű ember sem hiheti, hogy tisztán lát a vaksötétben (Folyt. köv.) P2SST3 .3IRLAP 1923. március. 22., csütörtök. Ttx infenitarSafe ügye. Megsesmntisneti diplomáje. — S>FOrgaság] és kivitel. — Koszt' pénz. — Mi Sessess ez&bévB&lbfoel ? — vagyon&eilSságifSi&eR &ész&eaddisa. Gazdasági javaslatokat tárgyalt fél kettőig a nemzetgyűlés, aztán interpellációk voltak este 8-ig. A bejegyzett tizennyolcból tizenhatot mondottak el. A nemzetgyűlés szerdai ülésén kihirdették az összeférhetetlenségi zsűri ítéletét Mayer János ügyében, összeférhetetlenség nem forog fenn. A mezőgazdasági munka közigazgatási szabályozásáról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása során Tasasváry Imre a javaslatot elfogadta, Gsik Józse£ ellene szavazott mert csak ivott, malasztnak tartja. Perlaky Göyörgy a benne lefektetett intézkedéseket helyesli és így elfogadta. Brozdy Győző a visszavonását és átdolgozását kérte, majd a szolgabírói, kar ellen intézett erős támadást, a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban. A Horthy-akcióról elszámolást kért. A javaslat mellett szólott még Csontos Imre, ellene pedig Szakács Andor, aki azt mondta, hogy amíg a szolgabírák kortesek lehetnek nem bízható rájuk a bíráskodás Nagyatádi Szabó miniszter: Jön a közigazgatási reform! Rassay: Előbb jöjjön a választójog! . Addig nem tárgyalunk közigazgatási reformról! Klárik Fereina: Föl kell oszlatni a Házat! Horváth Zoltán: Alkotmányozó gyűlés vagyunk és nem csinálunk semmit! Rassay: Szégyen, hogy nincs törvényes választójogunk! Olyanok vagyunk, mint a szovjet! « Babasi-Halász Móric: Szovjet kellene nektek! (Zaj.) Slufik: "Fél kettőkor megszakította a vitát. Csütörtökön folytatják. Majd áttértek az interpellációkra. Reisinger Ferenc szocialista a zalaegerszegi internálótábor ügyét hozta megint elő. Nekik az volt a céljuk,hogy itt a Házban dűljönel, van-e szükség a tábor fönntartására. A kalóriák tekintetében filntnek nincs igaza, mert a dolgozó embernek több kalóriára van szüksége. Bókay Árpád orvostanár számításaival igyekszik ezt bizonyítani. Propper: Engedjék ki őket, mielőtt elpusztulnának! Reisinger: A kormánypártiurak, mikor ott voltak, másként vélekedtek, mint ma. Csontos például azt mondta, hogy a „mi" áldozataink az internáltak. Akkor ezek ártatlan emberek. Büntessenek tehát „minket",nem pedig ártatlanokat. . Propper: A karcagi Lloyd-George ezt is megtenné! Csortos...,Karcagról egy .sincs.ptt. Pikter: Kosztpénzünk van-e... Csontos képviselő úr?Elénk derültség.) Reisinger kérdi a minisztertől, hajlandó-e az internálótábort és a jelentkezési kényszert a legrövidebb idő alatt megszüntetni? Élen Kálmán visszautasította Reisinger támadását. Ha igaznak találták volna ,Esztergályos állításait, tényleg a tábor feloszlatását követelték volna. A túszok hadiéve, Fábián Béla elpanaszolta, hogy az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyok hadiévét csak az 1918. évet bezárólag számítják be. Ez igazságtalanság megszüntetését kérte. Benska Lánszos honvédelmi miniszter kijelentette, hogy amennyiben tényleg így van, a hibát a törvényes kereten belül orvosolni kell. Itt azonban valami ,néltányos, egyéni elbírálásra volna szükség. Mivel az ügy tulajdonképen a pénzügyminiszterre tartozik, érdemi választ nem adhat, de kilátásba helyezi a legmesszebbmenő támogatását. (A választ tudomásul vették.) Elkobzott diplomák. Sápert Rezső kérte a kultuszminisztert, hogy törvényes felügyeleti jogánál fogva hasson oda, hogy az egyetemek fölhagyjanak a doktori diplomák elkobzásával, s addig is tegyen megnyugtató kijelentést, hogy ha valamely egyetem megfoszt valakit doktori diplomájától, ez nem jelenti azt, hogy az illető szaktudásának megfelelő foglalkozását tovább nem űzheti. A törvényes intézkedésig pedig az egyetemek törvényellenes rendelkezéseit vegyék revízió alá és az eddigi elmelvonásokat hatálytalanítsák. A diplomafosztás azon az alapon történik, hogy valaki évekkel ezelőtt követett el deliktumot. Felhozza dr. Pajzs Pál székesfehérvári, európai hírű sebész esetét, akire még azt se foghatják rá, hogy zsidó, mert keresztény és fajmagyar. * Berki Gyula: Az a legnagyobb bűne, hogy a virilizmus eltörlését követelte. (Reischl: És a kommunizmus alatt mit csinált?. Drózdy: Ellenforradalmár volt, itt van róla a birói ítélet!) Rapert. Az volt a bűne, hogy amikor gróf Károlyi József, akkori főispán indítványozta, hogy szavazzanak bizalmatlanságot a Berinkey-kormánynak, Pajzs Pál és vele azok, akik abban az időben az ese-mények nagyszerűségét látták, megszállották a vár- megyeházát és magukhoz ragadták a hatalmat. Ez helytelen, de politikai cselekedet volt, amelynek azonban semmi köze Pajzs egyéni becsületéhez és orvosi tudásához. Hiszen ugyanakkor Prohászka Ottokár püspök és Vass József, a mostani miniszter is elismerte a forradalom nagy érdemeit. Azilyen eljárás a fajvédelmi politikával nem egyeztethető össze, de a keresztény gondolattal sem. Kiss Menyhért az Iparművészeti Iskola ötvös-és textil-szakosztályának a bezárása miatt interpellált. Kérte a minisztert, hogy a segédtanári állásokat rendes tanári állásokká rendszerítse és úgy dotálja, hogy a tanárok, ne legyenek kénytelenek elhagyni az intézetet magáncégek jobb ajánlataiért. Egy másik interpellációjában a lakáshivatal adminisztrációját kifogásolta és eseteket hozott föl, amikor igazságtalanul fosztottak meg lakásuktól egyeseket, úgy a fővárosban, mint a vidéken, így Kisztinborban. (Kérdéseit kiadták az illetékes minisztereknek.) A drágaság ellen. Kéthly Anna hatékony intézkedéseket kért a kenyér, a zsír és a cukordrágaság ellen, továbbá az elsőrendű élelmiszerek kivitelének betiltását mindaddig, amíg ezek ára a belső fogyasztás számára megfizethetően nem alakul ki. A drágasággal szemben különösen a munkások vannak nehéz helyzetben. Fizetési borítékokat tesz le a Ház asztalára, amlyek szerint egy-egy munkásnő 57—77 órai munkáért 1172—1883 korona bért kap. Pedig ezek közül nem egy nagy családot, rokkant férjet kénytelen eltartani. A hetvenezer munkás kizárásánál is látjuk, hogy semmi sem történik, pedig a kormány kötelessége volna közvetíteni ilyen dolgokban. Tisztára úgy bánnak ezekkel, mintha legyőzött sereggel állanának szemben. (Peidl: Ezt csinálják évek óta!) A kormánynem nézheti tétlenül a drágaság emelkedését. Az élelmiszeruzsorán kívül ott a villamos tarifa emelése, a lakáshivatali cserebere. Kilátás van a petróleum drágulására, itt a cipőáremelkedés. A Kereskedők Lapja azt írja, hogy nyárára cipőjegyek lesznek. Feleslegek azért vannak, mert a közönség nem tudja megfizetni az árakat és most ezeket a feleslegeket ki akarják vinni az országból. A kivitelért valóságos hajsza folyik és a kiviteli engedélyekkel jótékonysági politikát űznek. Azt mondják, hogy azért nincs zsír, mert a gazda nem számolhat a megfelelő haszonnal és így inkább nem hizlal Hát altruistának már csak a munkásnak, a köztisztviselőnek és a magánhivatalnoknak szabad l inni? A drágasági bizottságnak semmi értelme. Most Párja akadt a Közélelmezési Tanácsban. Ezek hiába határoznak, határozataikat nem hajtják végre. A tanács elnöke, gróf Hadik János felszólalt az őrült terv ellen, hogy megint kivisznek mindent, amire idebent is szükség van. Kiss Menyhért: A korona javítására — mondják! — Hiszen már 19-ről lement 1íre. Kétfalu: Azon meg nevetni kel, hogy megengedték a kazein kivitelét savanyútejből, mert azóta minden tej megsavanyodik. Akárcsak az árpa, mióta ki lehet vinni, minden árpa dohos. (Pikter: Dohos az egész rendszer!) Budapest közelében egy nagy sajtgyárat állítottak föl. Ez napona 20.000 liter tejt von el a fővárostól. Az árut külföldre viszik. Ezek a kivitelek az okai a folytonos áremelkedés-nek. Am ilyen valutajavítással ugy fogunk járni, mint a rátótiak a tehenükkel, amelyet fölhúztak a torony tetejére, hogy lelegelje ott a füvet. Mire fölért, kilógott a nyelve. A kizárt tűllakosságért, Kiss Menyhért a kizárt nehézipari munkásság ügyét is szóvátette. 60 ezer keresztény család van mért 3-ik hete munka nélkül. Részesítse őket a kormány a legnagyobb támogatásban és hasson oda, hogy mielőbb felvehessék a munkát. Miután a nehéz ipar mögött nagy bankvállalatok állanak, a termeiért hitel szabályozásával kell ezeket kényszeríteni, hogy munkásaiknak emberi megélhetést biztosítsanak mert ezek most a tőzsdére viszik és értékpapírbak lefektetik millióikat. A kivételes hatalom. Hébik Ede azt vitatta, hogy internálni és IVlügyelet alá helyezni most már senkit sem lehe, miután a kivételes hatalom február 10-én meg..?.ü.i . S idevonatkozó intézkedései fenntartását az XVIII. t. c. (k §-ában előírt időben a kormány í. M kérte, sőt, kifejezetten elejtette. Ezek alapján az i. politikai internáltaknak 24 órán belül való szabadonbocsátását követelte, nemkülönben azon árdrágítókét is, akiknél a megbüntetés előfeltétele nem volt meg. Ha e rendeletek hatályának megszüntetését nem ismeri el a belügyminiszter, legalább az iránt intézkedjék, hogy azok az internáltak bocáltassanak szabadon, akiknek őrizetbevétele óta töb mint hat hónap telt már el. Darváry Géza igazságügy miniszterazt ír,hogy a kivételes hatalom másutt sem ismert le-Hogy nálunk eddig ilyen intézkedések nem voltak , az alkotmányunk hiánya. A hatalmat egyébként.