Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-06 / 4. szám

1927. január 6., csütörtök PESTI HÍRLAP — A Kossuth-szobor és az Országház-tér rende­zése. Az elmúlt év tavaszán derült ki, hogy Horvay János szobrászművész Kossuth-szobra nem helyez­hető el az eredetileg kijelölt helyre, mert ez megbon­taná az Országház-tér építészeti egyensúlyát. Ker­tész K. Róbert államtitkár ekkor dr Lechner Jenő műegyetemi tanár ajánlatára úgy oldotta meg a kérdést, hogy a szobor a tér északi oldalán, a Sze­m­élynök- és Falk Miksa-utcák által befoglalt, beépí­tetlen térre kerüljön. Ezzel kapcsolatban azonban fölmerült a tér rendezésének szükségessége is, mire dr. Lechner Jenő és Rerrich Iroda műépítészek vázla­tos tervet nyújtottak be, melyet az Országos Képző­művészeti Tanács egyhangúlag el is fogadott. A szé­kesfőváros tanácsa elvileg szintén elfogadta a szép tervet, de mivel túl költségesnek találta, házilag át­dolgoztatta a székesfőváros kertészeti igazgatójával. Ennek a tervnek megvalósítását javasolta a főváros sétányügyi bizottsága is, amire dr. Leciíner és Rer­rich műépítészek beadvánnyal fordultak a székesfő­város tanácsához, melyben felajánlják, hogy benyúj­tott és elvben elfogadott vázlattervük alapján, taka­rékossági módosításokkal, teljesen ingyen elkészítik az Országháztér rendezésének tervét és költségveté­sét A beadvány kéri, hogy amennyiben a­ szüksé­ges költség egyszerre nem teremthető elő, inkább részletekben készíttessék el a térnek ez a rendezése, mert a fővárosnak ez a legszebb tere nem eshetik kicsinyes takarékossági okok áldozatául. Ebben a kérdésben a székesfőváros tanácsa a legközelebbi tanácsülések egyikén fog dönteni. — A Magyarhoni Földtani Társaság közgyűlése. Szerda délutánra hirdette a Magyarhoni Földtani Társa­ság 77-ik rendes évi közgyűlését, mely azonban csak alaki gyűllés volt, mert a tagok nem jelentek meg kellő szám­ban. Az elnöklő Mauritz Béla ezért február 9-ére tűzte ki az új közgyűlés napját. Ezután szakülés következett. — Kitüntetések. A kormányzó Buday Béla ál­lamtitkári címmel felruházott kereskedelemügyi K­. államtitkárnak nyugalombavonulása alkalmából sok éven át teljesített kiváló és értékes szolgálata elisme­réséül a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csil­laggal, Nehéz János tanfelügyelőnek négy évtizedet meghaladó szolgálata alatt szerzett érdemei elisme­réséül a III. osztályú magyar érdemkeresztet ado­mányozta. — Holnap milyen színű hajat viselsz, édesem? Csak egy kis türelem és hölgyeink az ötórai teánál, vagy színházban, hangversenyeken ezt fogják egymás­tól kérdezni. Az előjelek már mutatkoznak. Mint ugyanis Bécsből jelentik, ott néhány nap előtt volt -a bécsi női fodrászok akadémiájának versenyfésült s kiállítása. A fésülési feladat volt: „Miként lehet a­­­i frizurát szebbé tenni?" Tehát a bubifrizura már nem szép. És a verseny elnöke ki is jelentette, hogy az eton-frizura hamarosan egészen eltűnik, a bubifrizura pedig átalakul. Fürtökkel, csigákkal fogják szebbé ten­ni. A legtöbb hajalkotás már így is készült. Azután bemutatták a legújabb találmányt: a hajak átfestését. Amilyen színű a ruha, olyan színűre festették át a ha­jat. A hírek szerint a bemutató általános nagy sikert aratott. Különösen tetszett az egyik miodell, akinek arany-bronz színű ruhája volt és haját is ilyen színre festette. Az első lépés tehát megtörtént. Jön-e a máso­dik? Alighanem. — Felhőszakadás és orkán Pécsett. Pécsről tele­fonálja a Pesti Hírlap tudósítója: Az elmúlt éjszaka, az éjféli órákban, hatalmas felhőszakadás vonult el a város fölött. A felhőszakadással egyidejűleg nagy szélvihar tombolt. Hajnali három órakor a felhősza­kadás megszűnt, a szélvihar azonban egyre erősebbé vált és csak a reggeli órákban gyengü­­lt az ereje. A kora délelőtti óráikban havazás kezdődött. A posta-és távirdaigazgatóság közlése szerint a vihar mintegy negyven telefonállomás vezetékét rongálta meg, anél­kül azonban, hogy az interurbán vonalakon jelentő­sebb rongálásokat okozott volna. Pécsett a házakról lehulló cserepek és a vihar által lesodort cégtáblák több embert megsebesítettek. A vihar a postapalota épületének tetejét erősen megrongálta. A k­ora esti órákban a szélvihar teljesen elcsöndesedett. — Megfulladt a füstben. Szegedről jelentik : A Sze­ged melletti Alsótanyán az egyik tanyai épületben a meg­repedt falu kemencéből éjszaka a szobába tódult ki a füst. A szobában hárman aludtak. Egyikük reggelre megfulladt a füstben, míg a másik kettőt — egy 76 éves öregasszonyt és egy 14 éves kislányt — súlyos mérgezési tünetek között a szegedi közkórházba szállították. — Halálozás. Nagyszegh­i és ákosházi Sárkány Fe­renc h. államtitkár folyó hó 4-én éjjel, keresztényi türe­lemmel viselt hosszú szenvedések és a halotti szentségek ájtatos felvétele u­tán, életének 60-ik évében jobblétre szenderült. Január hó 7-én délután fél 4 órakor a far­kasréti temetőben helyezik ideiglenesen sírt nyugalomba. Dabasi Halász Kázmér nyűg, MÁV-főmérnök éle­tének 63-ik évében Alsódabason e hó 5-én elhunyt. Teme­tése január h­ó 8-án délelőtt 10 órakor lesz Alsódabason, a családi sírboltba. özv. Hámos Lászlóvá báróné, a volt Gömör- és Kis­hont vármegye ny. főispánja özvegyének temetése — me­lyet Szaff­ay Sánd­or evangélikus pürtnök végezett megható gyászbeszéd kíséretében, — dacára annak, hogy az idő rövidsége miatt a csehszlovák megszállott területen lévő rokonság és baráti kör­ nem jelenhetett meg, nagy rész­vét mellett folyt le. A csonka haza belterületén lakó gyá­szoló közönség sorai között ott láttuk: báró Hámos An­talt és nejét, Okolicsányi-Zsedényi Edét és családját, Bernáth Gézát és nejét, Orosz Györgyöt és nejét, gróf Khuen-Héderváry Sándort és nejét, báró Láng Mihályt és nejét, Tóthváradi-Asbóth István és nejét, Görgey Györgyöt, Patay Tibort és nejét, Patay Györgyöt, Gencsy Ferencet, Malonyay Tamást, Fejér Elemért és Aladárt, báró Than Ervint és nejét, gróf Serényi Istvánt családjá­val, özv. báró Zsuizsénszky Henriknét, Soldos Bélát és ne­jét, Máriássy Andort, Istvánt és Zoltánt, báró Pongrácz­­Jenőt és nejét, Fluck Bélát, Sándort és Árpádot, Végh Jánost, a báró Barkócz­-, Uslar-, Gleichen, Szatmáry-, Ki­rály- és még számos családok képviselőit. Balatonkövesdi Mórocza­­ Kálmán magánhivatalnok életének 58. évében e hónap 4-én elhunyt. Temetése jan. 6-án d. u. 3 órakor lesz a Kerepesi­ Úti­ temető halottási házából. Schleifer Mór kereskedő hetvenegy éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése a rákoskeresz­túri Izr. temetőben e hó 6-án déli 12 órakor lesz. Dr. Vithy László honvédorvos-alezredes, az I. szám­i honvédkórház főorvosa, élete 44-ik évében hosszas szen­vedés után elhunyt. Temetése folyó h­ó 6-án délután há­rom órakor lesz a farkasréti temetőben A csipkeruha. A csipkeruháknak a téli divatban nagy jövőt jósolnak. Szabásuk általában egyszerű, hogy annál jobban érvényesülhessen a csipke a maga színében, minőségében és elrendezésében. Első rajzunk fiatal leányoknak való ruhát mutat. A blúzszerű felső­részt széles öv zárja le, az alj meglehetősen szűk szabású. A vállon széles, oldalt nyitott cape-szerű csipkegallér van ,amelyet a vállon elhelyezett mű­virág tart össze. Az alj csipkedísze ugyanilyen el­rendezésű. Fiatal asszonyokhoz illő modell a köz­­­zépső, mélyre nyúló csipkegallérral ,hang­ujjakkal, valamint az alján körbefutó csipkedíszítéssel Na­gyon előkelő, s hosszú és szűk ujjaival figyelemre­méltó estélyi ruhát mutat a jobboldali vázlat. A Georgette-ből, Gaze-ből vagy egyéb selyemből, mint alapanyagból készült ruhára applikált csipke az ujjakat és az aljat is beborítja. 17­ ­­1­1 SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Magyar diadalok a római hangverseny pódiumokon. Róma, január. (A Pesti Hírlap munkatársá­tól.) Az elmúlt esztendő utolsó hónapjában valósá­gos magyar művészinvázió volt Rómában. Megtör­tént, hogy egy napra úgy öszezsúfolódtak a műso­rok, hogy két magyar hangversenyt kellett egy idő­ben megtartani. A most Rómába elérkezettek ludá­suk legjavát nyújtották, büszkeséget szereztek a­­ magyar földnek. Volt ebben a sikerben valami ösz­szej­átszása a látszólagos véletleneknek is. Nyilt fel­tűnést keltett ennyi magyar talentumnak ez a nagy találkozása az olasz zeneközpontban s újra mesz­szehangzónak igazolódott, hogy Magyarország mily csodálatos nevelő talaja a művészzseniknek, akik még ebben a csonka hazában is olyan tömegszám­mal kerülnek napfényre, amennyit ma egész Európa nem produkál. Nagyon jól esett hallani he­­­­teken keresztül a római sajtó és a római nagy publikum hangosan elismerő szavát a mi művész­magyarjainkról, akik új esztendő előtt az új és dia­o­dalmas generáció méltó fogadásának fundamentu­mát készítették elő a külföldi közvéleményben. Szatmári Tibort hallottuk elsőnek, aki zsu­­folt ház előtt játszott a Sala, Sgambali-ban. Műso­rának első felében Bach, Liszt és Schumann, azon­kívül néhány középkori muzsikus egyik-más ked­ves aprósága szerepelt. A második részben Liszten kivül a modernek jutottak szóhoz, különösen De­bussy és Bartók. Ugy hisszük, hogy Szatmári Ti­bor legotthonosabban ezek között mozog, értelme­zései itten a leghibátlanabbak s legkönnyebben adja iskolapéldáját egy igazán megkapó virtuozitásnak. Budapest hármasának következett ezután a látogatása ugyancsak ebben a helyiségben, igen megértő közönség előtt. Beethoven, Pizzetti és Schubert interpretációkat hoztak. Róth Miklós he­gedű­kezelése individuiv, kedves, sima, könnyű stí­lusú, játéka érett, biztos és lelkiismeretes. Ugyan­ezt mondhatjuk testvéréről, Györgyről is, akinek csellójátéka a komoly művész szava. A zongoránál Weisshaus Imre ült. Azon ritka kevesek közé tar­­­­tozik, akik az átszellemülésig el tudnak mélyülni a zenében, akiben szerencsésen összetalálkozott a tehetség, a tudás és az akarás, három olyan kellék, ami az átlagból messze kimagasló művészre tesz­­ figyelmessé mindenkit. Érdekes különben, hogy a Róth testvérek, akik most Londonban élnek, két esztendeje indultak el a pesti Zeneakadémiáról s most európai turnéjuk alkalmából érintették az olasz fővárost. Báró Zeeh Aglája tartotta ugyanezen a na­pon zongorahangversenyét előkelő és szűkkörű kö­zönség előtt. A római sajtóorgánumok magasfokú elismeréssel írtak róla, dicsérve azt a bámulatos in­telligenciát, technikai felkészültséget és művészi finomságot, amelynek tanújelét adta itteni első be­mutatkozása alkalmával. Egy nappal később Dullien Klárát hallottuk. Sok kedvvel és művészi ambícióval szólaltatta meg hegedűjét, amit szívesen fogadott a római publi-­­ kum, hiszen nem első találkozása már ez a mű­vésznővel. Programmjának első részében Paganini egyik hatalmas hangversenyműve tetszett, a máso­dik részben pedig egy kis Hubay-bohóság, ami vi­haros tapsot váltott ki a lelkesedő közönség köré­ből. Sikere kifejezésre jutott a sajtó hasábjain is és így kellemesen örökíthetett meg egy jóemlékű szereplés, amely Dullien Klárának bizonyára egyik legszebb állomása volt diadalkörútján. Zongorán Fried Géza kísérte. Fried egyéb­ként önálló számokkal is szerepelt, Kodályt és Lisztet interpretálva. Felfogását tiszta és biztos ér­telmezés jellemezte. A • ' / autó­r­a ' tfire,•tö * srrf.'t r 'late Tíwa 7 761­ ...­­ Legrégibb autorisait ... /tv se et : Mlahn íltíhm és t­ársai Budapest, Vtit., VUDi-ut 52 b. 'te'ejon . .lat.«t' 1 r.t­ .ltir.gr OS - GV Sürgonnetm . Hannn

Next