Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
G PESTI HÍRlAP 1927. inliu 1. péntek: Elastland és Hegenberger megérkeztek Sanfranciscóból a Csendes Óceánon át Honoluluba Huszonöt óra 43 perc alatt tették meg a 2400 mérföldes rekordutat. Mailland és Hegenberger amerikai pilótahadnagyok, akik katonai repülőgépen kedden reggel indultak el Sanfranciscoból a Csendes Óceánon át Honoluluba, szerdán délelőtt 11 órakor szerencsés utazás után leszálltak. Pontosan a Hawai-szigetekhez tartozó Oahu szigeten értek célt. Sanfrancisco és Honolulu között a távolság ?400 mérföld. Ezt az utat, amely az eddig megtett leghosszabb tengerfeletti út. 25 óra és 13 perc alatt tették meg a repülők. Amikor Maitland Honoluluban földreszállt, Byrd már 600 mérföldnyi utat tett meg. A repülőket, szerencsés leszállásuk után nagy lelkesedéssel üdvözölték. Coolidge elnök a washingtoni kormány és a polgármester üdvözlő táviratokat küldtek. Nem sokkal később megérkezett az óceánon át Byrd üdvözlő távirata is. Honolului jelentés szerint Maitland és Hegenberger útjukról a következőket mondták: — Egyenes irányban repültünk és a csillagok állása alapján tájékozódtunk. Amikor leszállottunk, még 800 mérföldnyi útra elegendő üzemi anyagunk volt. Kedvezőtlen időjárási viszonyokkal kellett küzdeni. Éjjel mintegy 10.000 láb magasságban repültünk, hogy a felhők fölé kerüljünk és láthassuk a csillagokat. Nappal 300 láb magasságban repültünk. Nem tudtuk mindig, hogy hol vagyunk, az irányt azonban sohasem tévesztettük el San franciscói jelentés szerint — amint a Sonoma gőzös drótnélküli távirata közli — Maitland és Hegenberger hadnagyok repülőgépe délután 2 óra 44 perckor találkozott útjában a hajóval, körülbelül 750 mérföldre a kaliforniai tengerparttól. Az ég felhős volt, helyenként eső esett. A szél északnyugati irányban fújt, sebessége óránként 30 mérföldet tett ki. Maitland és Hegenberger útjukban szorgosan kutattak Nungesser és Coli után. A washingtoni hadügyi hivatal úgy határozott, hogy a két repülőhadnagy nem fog visszarepülni azEgyesült Államokba. Repülőgépük Hawaiban m marad és az egyes szigetek közt fog közlekedni. A kormányzó és Coolidge táviratváltása. Horthy Miklós kormányzó az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez Chamberlain és társának Budapesten történt látogatása alkalmával a következő táviratot intézte: „Az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Washington. Engedje meg, hogy Chamberlinnek, az Óceán dicsőséges meghódítójának és társának, Levinenek Budapesten tett látogatása alkalmából legszívélyesebb üdvözletemet küldjem, azzal a kivánsággal, hogy az amerikai energia világraszóló dicsősége és sikere erősítse a nemzeteinket egyesítő szálakat." A táviratra az Amerikai Egyesült Államok elnökétől a következő távirati válás érkezett: „Horthy Miklós kormányzó úr öröméltóságának, Budapest. Köszönöm a szíves üdvözlést Chamberlin és Levine látogatása alkalmából és a kedves fogadtást, amelyben Magyarországon részük volt. Megragadom egyutal ezt az alkalmat, hogy Önnek és a magyar népnek személyes jókívánságaimat kifejezzem." Chamberlin és Levine megérkeztek Párizsba. Párizs, jún. 30. Chamberlin és Levine kedden Varsóból tovább repültek Zürich felé, ahová a késő esti órákban várták megérkezésüket. Az éjjeli órákban nagy izgalom volt Zürichben, mert a repülőkről semmi hír nem érkezett — s amint arról beszámoltunk — attól tartottak, hogy Chamberlinéket útjukban szerencsétlenség érte. Erre az elterjedt hírre rövidesen rácáfolt az a tény, hogy reggel 9 óra után akadálytalanul leszálltak Zürichben. Rövid ott tartózkodás után folytatták útjukat Párizs felé s csütörtökön délutánkevéssel négy óra után leszálltak a le bourge" repülőtéren. Emléktáblaleleplezés Lindbergh megérkezésének emlékére. Párizs, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A repülőtéren délután egy órakor nagy tömeg várta Chamberlint és Levinet, akik azonban csak öt óra után érkeztek meg. Mindjárt megérkezésük után leleplezték azt az emléktáblát, amelyet a repülőtéren Lindberg megérkezésének emlékére helyeztek el. A tábla szövege a következő: „Lindberg itt szállt le 1927 május 22-ikén". Lindbergh San-Louisba repült. Newyorkból jelentik: Lindbergh San-Louisba repült. Itt rendbehozzák óceánrepülő gépét, amelyen Lindbergh Ottawába megy, hogy részt vegyen a kanadai államszövetség megalapításának jubileumi ünnepélyén. Antoni olasz repülő új magassági világrekordja. Rómából jelentik: A párizsi nemzetközi repülőszövetség elismerte Antonini olasz repülő új magassági világrekordját, amelyet a múlt hónap folyamán a Milánó közelében levő malpensai repülőtéren állított fel kétezer kilogramm megterheléssel, amidőn 6262 méter magasságot ért el. A „Times" a románok basáskodása ellen. Uj angol hang a magyarság mellett. — A regátbeli „alantas balkáni színvonal". Erdélyi választási zsarnokok. Alig jelent meg lord Bothermere cikke a Daily Manben, uj angol hang szólal meg a magyar igazság védelmében. A Times június 23. számában, a Litterary Supplement harmadik oldalán hosszú, tárgyilagosságában is rendkívül kemény cikk lát napvilágot a románok erdélyi sáfárkodásáról. Az alkalmat az szolgáltatja, hogy most került az angol könyvpiacra Szász Zsombor „The minority in Roumainian Transylvania" című könyve. A Times a könyvismertetés keretében azonban határozottan állást is foglal, hangsúlyozva, hogy a benne foglalt tények közismertek, megállapítja, hogy a románok fronttámadást intéznek a magyarság nyelve, szabadsága és vallása ellen, kormányozni képtelenek s egyáltalán nem váltották be azokat a reményeket, melyeket egyes államférfiak hozzájuk fűztek. Úgy látszik, az igazság úton van. Egyelőre még útjában is van sokaknak. De a történelem föltartóztathatlanul halad előre. Mi, magyarok, hálás szívvel fogadjuk az igazságért küzdő, nemes angol népnek — a gentleman-ok népének — fölszólalását, melyet ép tárgyilagossága, nem hisztérikus, nyugodt hangja tesz érdekessé és jelentőssé. A Times előbb ismerteti a történelmi előzményeket. Elmondja, hogy vagy hatvan évvel ezelőtt a románok divatos, demokratikus alkotmánnyal látták el önmagukat. Erdélyi szomszédjaiknak kevésbé demokratikus elméletük volt, de a gyakorlatban modernebb. Itt legalább nagy polgári és vallási szabadság volt. Aztán a hadiszerencse az erdélyi hegyilakókat az alföldi románok közigazgatása és kormányrendszere alá hajtotta. Majd ezt olvassuk: „A könyv leírja, hogy hangolják most össze a két civilizációt, hogy igyekszenek lerántani az erdélyi magyar kormányrendszert a regdibeli alantas balkáni színvonalra. Szász úr bőséges bizonyítékokkal támasztja alá, amit ír, főkép román forrásokból merít, de hellyel-közzel külföldi tanuk megfigyelésére is hivatkozik. Noha annak legnagyobb része, amit fölemnít, különböző írók munkáiból már ismeretes, munkája a bizonyítékok legteljesebb tárának tekinthető arra vonatkozólag, hogy a román kormányrendszer menynyire képtelen, mennyire nem igazolja azoknak az államférfiaknak reményeit, akik felelősek azért, hogy az erdélyi kisebbségeket hatalmuk alá hajtották A Times valóságos vádiratot ír a román kormányrendszer ellen ezekkel a szavakkal: „Ez a kormányrendszer egyenesen fronttámadást intézett új alattvalóinak nyelve, szabadsága és vallása ellen, amennyiben egyrészt románosítani akarja őket, másrészt nem törődve a törvénnyel, a békeszerződéssel, a vallásukkal, csak a görög-keleti egyházat pártfogolja. Egyes köztisztviselők tudatlanságukban képtelenek megérteni olyan társadalmat, melyben a keresztények nem tartoznak mind a görögkeleti egyház kötelékébe, nem bírják felfogni, hogy valaki más nyelvet is használhat, mint a románt, anélkül, hogy ezáltal felségárulást ne követne el a román király ellen. Minthogy a kormányzás így gondolkozik, olyan intézkedést tett, mely egyaránt üldözi a római katholikusokat, görög kattolikusokat, reformátusokat, unitáriusokat, baptisztkat s mindenféle vallású magyarok és németek nvevi és közoktatási jogait megcsorbitja. De ez nem miden: durva merényletet követtek el az egyes emberek személyes szabadsága ellen, sokakat önkényesen letartóztattak, ütöttek vertek, tüzes vassal kínoztak a közigazgatási önkényuralom jóváhagyásával s ha a szenvedők orvoslást kerestek a törvényszéknél, a tárgyalást rendszerint halogatták, gyakran nem is tartoták meg s többnyire annyira megnehezítették nyelvi tilalmakkal, hogy a közrendű ember képtelen volt védekezni. „Aztán, mikor abban reménykedtek a kisebbségek, hogy majd a választási urnáknál lelik meg igazukat, kiderült, hogy a regát-beli kipróbált választási rendszer, balkáni légkörével együtt, bevonult Erdélybe is. Képviselőnek lépni föl itt annyi, mint valami borzalmas társasjátékot játszani. A kisebbségi, illetve az ellenzéki jelöltnek farkasszemet kell néznie a választási elnökkel, k kell neki igazolnia, hogy azok, akik ajánlották, részint nem ismeretlenek a rendőrség előtt, de részint nem is túlontúl ismertek előtte, hogy aláírásaik hasonlítanak is az aláírásaikhoz, meg nem is, hogy nevüket nem mind egyféle színű tintával írták alá, viszont, hogy nevüket nem különböző színű tintával írták alá (ez városok szerint váltakozik), hogy a jelöltnek van igazolványa, mely épelméjűséget bizonyítja, vagy azt, hogy nem tart fenn bordélyházat, hogy az ajánlási ív az illető helyen van keltezve s hogy a jelölt sajátkezüleg írta-e alá a nevét. Az 1927-iki márciusi választáson egy képviselőjelölt ajánlási ívét azért nem fogadták el, mert neve mellé nem írták „gróf", noha Románia a címeket hivatalosan eltörölte." ..Ha a képviselőjelölést sok huzavona után elfogadták, az ellenzéki jelölt végre választás alá kerülhet, amennyiben közben a választási elnök nem tartóztatja le, nem hurcoltatja el választókerületéből, vagy önkényesen nem semmisíti meg jelölését. Ha elkerülte ezeket a csapásokat, akkor tilos plakátokat ragasztatnia, vagy beszédet tartani a gyűlésen, vagy csak egy ellenzéki újságot is föladnia a postán, ha pedig ellenfelei a nevében nem tettek közé lázító röpiratot, hogy tömlöcbe juttassák, a rendőrség — amint meg is történt — még mindig lefoglalhatja a választási urnákat, megsemmisítheti a nevére leadott, szavazatokat s ellenfele javára irathatja. Ezt a román hatóságok néha oly gyökeresen intézik el, hogy „hivatalosan" kétszer annyian szavaznak le, mint amenynyi választó van az egész kerületben." Mindezt nem mi írjuk, hanem a legnagyobb, legtekintélyesebb lap, a londoni Times. A szörnyű listátis adatokkal is ki tudnók egészíteni. Itt mindössze az angol szöveget mutattuk be olvasóinknak, hogy lássák, mint tükröződik vissza az igazság idegen tükörben is s a jogaiért küzdő magyarság érezze, hogy ma már nincs egyedül. Kelety Dénes, az államvasutak elnökigazgatója nyugalomba vonul. Hosszabb ideje emlegetik, hogy Kelety Dénes államtitkár, az Államvasutak elnökigazgatója, megválik állásától. A hír most valóra vált, amennyiben Kelety Dénes ma délután átnyújtotta Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek nyugdíjaztatási kérvényét és holnapután szabadságra megy, amelyről már nem is tér vissza a vasúthoz. A távozó elnök a napokban fogadja az Államvasutak tisztviselői karát és elbúcsúzik tőlük s ez alkalommal vissza fog tekinteni az elmúlt évek munkájára, az Államvasutak reorganizálására. Kelety Dénes már a múlt esztendőben betöltötte teljes szolgálati idejét az Államvasutnál és a minisztertanács kiváló érdemeire és jeles képességeire való tekintettel tartotta vissza még egy esztendőre. A MÁV távozó elnöke elfoglalja az IBUSz elnöki állását, amely intézmény az idegenforgalom emelésére hivatott és szintén az Államvasutak érdekköréhez tartozik. Kelety Dénes távozását a MÁV elnökigazgatói székéből őszinte sajnálattal vette tudomásul az államvasút tisztviselői kara s azok a gazdasági faktorok, amelyek az államvasúttal szorosabb érintkezést tartanak fenn. Kelety Dénes 1919 őszén lett az államvasutak elnökigazgatója, amikor a háború, a forradalmak és a román megszállás pusztításai után a magyar vasút a szó szoros értelmében le volt rongyolódva és ki volt fosztva. Rendkívül nehéz feladat, várt arra, aki az Államvasutak élére került, jóformán teljesen a semmiből kellett újjá teremteni a csonka ország vasúti üzemét. Kelety Dénes ezt a feladatot rendkívüli eréllyel, ügyességgel és szakavatottsággal hajtotta végre és pár év alatt, az államvasutakat újra régi nívójára emelte. Néhány esztendő alatt befejezte a vasút egész üzemének rekonstrukcióját, 1925 óta pedig esztendőről esztendőre nagyobb beruházásokkal tökéletessítette a vasút felszerelését. Kelety Dénes utódjának személyére nézve illetékes helyen még nem történt döntés. Az elnökigazgatói teendőket egyelőre Horánszky Gyula, a MÁV forgalmi főosztályának igazgatója, a vasút rangban legidősebb tisztviselője, látja el.