Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-12 / 231. szám
4 Az Unglwáry örökségi pör , furcsa, |p|legényei. _ Nem egyszer szerö.,dt már a nyilvánosság előtt az Ungváry tr'Okségi.ppr, amely most várja a kuriai _döntést. Milosevics János' volt nemze'lgyilési képviselő, mint.'.n. kél.'felesége meghalt és két gyermekkel magára maradt, harmadszor is megnősült. Harmadik felesége özvegye a hősi halált halt Unghváry Edének, aki ez.l.S-beiy elhunyt Unghváry Lászlónak ,volt első házasságából származott fia. Az özvegynek három gyermeke született Unghvtáry Edétől. A nagy Unghváry-per abból támadt, hogy a hagyatékrakötött osztályos egyezséget Milosevics, keresettet támadta meg.Dr. Bernolák Nándor, ügyvéd, volt népjóléti miniszter, indította meg -ujból; ezt a pert, miután időközben az árvaszéklaki korú Lnghváry-árvák ügygondnokául nevezte ki. Az uj perben háromféle alapon kérte az osztályos egyezség felbontását: 1. Az Unghváry-család nemesi származású, nemes ember utált nives közszerzetsérig . Az idősebb Unghváry özvegyének pedig ilyen címén jutott az örökség nagy része. 2. Özvegy Unghváry Edéné, aki később Milosevics János neje lett, az osztályos egyezség megkötésekor nem volt gyásul tisztében megerősítve. II. Az özvegyettévézésbe ejtették, ezenkívül nagyarányú vagyonelrejtés is tirjed. A kecskeméti törvényszék tíznél több tárgyalást törtott ebben a perben, amelynek tárgyát kezdeten négyszázmilliárdban 'felöltük viefl. A tárgyalásokkal kapcsolatban botrányos jelenetek játszódtak le, igy egy r^bcji Ar.. L'eggyel Zoltán, — aki az Unghvru\vp.rS^(ád.:t|íí':Si• .J képvíselííj'e';. — botot ragadott és az?,n 1, feftyefélieg;.l'.prolák Nándort. A ketskeméti törvényszék megsemmisítette az osztályos egyezséget, viszont az ítélőtábla az egyezségnek csak az á árvákra vonatkozó részét helyezte érvényen kívül." A per kúriai tárgyalása november 21-ikén lesz . '! " Most azonban -furcsa-''fordulni -támadt az ügyben, dr. Kisspgyei Zolán följelentést nyújtott be, aminek ügyében a rendőrség és az ügyészség nyomoz. A följelentés Bernolák Nándort, Milosevics Jánost és a perben szereplő szakértőt különböző bűncselekményekkel gyanúsítja meg. A bűnügyi hatóságok ebbenaz-ügyben , foltos iratok megszerzése céljából ..házkutatásokat végeztek Budapesten, Mátyásföldön, Kecskeméten és Szegeden A nagy meglepetést keltett ./följelentések furcsa fejleményei önnarc -a az éles küzdelemnek, amelyet a .két. fél egymás ellen inditott^ Á..vizsgálat mnég nem áll ajfrsita meg, hogy a férfi'és fesseen foglaltak fedik-e a hatóságot. 'Berncffik Náttd'Ör szerint a följelentéseknek csupán az a célja, hogy meggátolják a novemberi végiárnyalásra szánt felülvizsgálati kérelem előkészítését. Egy, jámbor pesti bankhivatalnokkal történt, hegy egy hangulatos estén arra eszméit fel, hogy : — rablógyilkos. Akit buzgón keresnek. A Rákóczi-uton sétált, mikor egyszerre csak eléje toppant egy ur. Szigorú szempár szegződött rá - kemény és érdes volt a szó: — Rendőrség! Igazolja magát! _ A bankhivatalnok lelki szemeivel hamarosan végigfutotta eseményekben nem túl gazdag életét. Semmi bűnben nem ludas. De a rendőrséggel nem lehet perbe szállni, igazolta hát magát. A detektív — mert az volt — kétkedő, hitetlen arcot vágott. Majd kereken kijelentette: Gyerünk a főkapitányságra! Ott végre kiderült, hogy a hivatalnok igen hasonlít egy vidéki rablógyilkoshoz, kit most frissiben nagyon keresnek. Majd egy s ugyanazon arc. A dolog természetesen csakhamar simán elintéződött és emberünk most már azzal a hivatalosan is nyugtázott megnyugtató tudattal távozott, hogy nem rablógyilkos . . . Tévedni emberi dolog s ez alól az akkurátus rendőrség sem kivétel. Valamint a legbecsületesebb polgártárs sem tehet arról, hogy egy szép napon egyszerre csak egy rablógyilkosnak válik alteregójává. Emlékszem egy esetre, mely még a háborús időben történt s melynek szenvedő hőse egy aktiv főhadnagy volt, aki a front borzalmait egy heti betegállománya szabadsággal váltotta fel. A történet három részből áll. Az elsőt egy távirat tölti ki, melyet a bécsi rendőrség indított útnak. Veszedelmes zsebtolvajról adott hírt, aki a bécsi színházlátogatók hangulatát egyre-másra rontotta főhadnagyi álruhában. A bécsi értesítést a budapesti rendőrség nyomban kiosztotta a detektívek zsebtolvaj-csoportjának. Második rész . . . úgynevezett zajos este volt. A színház megtelt. Már az előadás előtt nagy tolongás volt az előcsarnokban. A tömegben ott furakodott két detektív is, alaposan szemügyre véve boldog-boldogtalant. Egyszerre csak a bejáratnál felbukkant a főhadnagy. Borotvált arc, kék szemek, szőke haj. Az egyik detektív belenyúlt a zsebébe. Ott volt a bácsi rendőrségtől küldött fénykép is. Jól megnézegette, aztán tekintete átvándorolt a főhadnagyra, ki gondtalanul lépegetett elötte. .. i( -^- Fejemet teszem rá! — suttogta s ezzel máris odalépett a főhadnagyhoz. Illőn, tisztességtudón megszólította: — Bocsánat, főhadnagy úr! . . . Detektív vagyok! Legyen szíves, igazolja magát! A főhadnagy csöndes döbbenettel nézett rá. Aztán belepirulva az indulatba, megszólalt: — Micsoda, eljárás ez?! Nem értem. Mit akar tőlem? Mi jogon szólít igazolásra! Különben végezzünk hamar! Itt a menetlevelem. Menetlevél?! Mennyit hamisítottak akkor?! — Nagyon sajnálom, ez nem elég! — felelte a detektív. — Nem volna jobb, ha a legközelebbi őrszobára követnél Ott háborítatlanul végezhetnénk. És feltűnés nélkül, mert nézze, a közönség máris figyel. A főhadnagy fojtott haraggal szót fogadott és az őrszobán egy negyedóra múlva kiderült, hogy a főhadnagy, szabályszerű főhadnagy, aki minden rendőri gyanún felül áll. A detektiv bocsánatot kért . . . " Harmadik fejezet! Másnap. A detektivfőnök szobájában vagyunk. Ott áll a főhadnagy. — Egy túlbuzgó s ügyetlen embere ellen panaszt teszek, főnök úr! Hallatlan, ami tegnap velem történt! Odaáll ez az úr a színházban és igazolásra szólít fel. Arról nem is beszélek, hogy a darab első felvonását nem is láthattam, azonfelül még nagyon hízelgő rám, hogy valami kófic zsebtolvajjal tévesztett össze. Nos hát, ezt csakugyan jogom van, kikérni magamnak! Pattogott, indulatoskodott a főhadnagy. A detektivfőnök pedig hallgatott, majd kinyitotta az asztalfiókját, fényképet vett elő s azt a főhadnagy elé tette, ki érdeklődve nézte. — Ez én vagyok . . . azaz mégsem! ... de igen, mégis én! Hogy került a fényképem ide? — Dehogy a főhadnagy úr képe! — felelte a detektívfőnök. — Ez egy rovottmultú zsebtolvajé, akit most kergetünk. De így már, ugye, megértheti főhadnagy úr, hogy a detektív is — tévedhetett? ! A főhadnagy lojális ember volt. — Értem és ezek után tárgytalan a panaszom! De valamit mégis tennem kell e kellemetlen hasonlatosság ellen. Megnövesztem a bajuszomat. A „tévedés" azonban nem végződik mindig ilyen kedélyes kimagyarázásokkal. Csak nemrég Amerikában, az Egyesült Államokban támadt egy súlyos milliomosnak kellemetlen tévedést , afférja a rendőrséggel, mely nagy port vert fel. Az eset Los Angelesban játszódott le. Egy razzia alkalmával a detektívek egy lebujban egy elhanyagolt külsejű emberre akadtak, akinél semmi irat nem volt. — Hogy hívják? — kérdezték a züllött alaktól. — Nem tudom! — szólt a kissé,egykedvű válasz. U-J-, /..'.•...,".. '.. ..'.^ . •.. y-j Elmebetegnek nézték s őrizetbe vették. Az orvosi megfigyelések azonban megállapították, hogy az ismeretlen csavargó épelméjű. A különös csak az volt, hogy nem tudott a nevére se múltjára emlékezni. Nem is akar emlékezni — vélekedett a rendőrség —, lesznek is súlyos okai, s elküldték a fényképét valamennyi amerikai rendőrséghez. Ki ez? jelzéssel. Néhány héttel későbben megoldódott a rejtély. A san franciscói rendőrség adott rá feleletet. — Az ismeretlen — írták Sanfranciscóból —• Black néven ismert veszedelmes zsebtolvaj, nagyszerű bujkáló, akit eddig nem sikerült elcsípni, jó fogás! A fénykép teljesen vág. Black azonban a leghatározottabban tagadta, hogy ő Black. — Hát kicsoda akkor maga? — Nem emlékszem! — volt a stereotip válasz. — Ez egy megátalkodott fráter! — állapították meg s visszasétáltatták a fogházba. Egyik börtöntársa volt az óriás Kid Mackey boxoló, veszedelmes verekedő, aki emberölésért volt fogva. Egy közös séta alkalmával az az izgága ember összeveszett egy fogolytársával, hatalmas öklével feléje sújtott de az ütés Blackot találta fején, úgyhogy az vértől borítva összeesett. Három hétig súlyos beteg volt Black. Eszméletét is csak hetek multán nyerte vissza. Mikor magához tért, egyszerre eszébe jutott, hogy kicsoda. A fejét ért ütés visszaadta teljes emlékezőtehetségét s megmondta, hogy ő Morris Lebewitz, Baltimoreban lakik, vagy husz háza és azonfelül is óriási vagyona van. Először nem akarta senki sem hinni. De a baltimorei rendőrség szóról-szóra igazolta „Black" bemondásait. Természetesen nyomban elbocsátották. A multimilliomos azonban nagyon zokon vette a rendőrségtől, hogy zsebtolvajnak leminősítették s kártérítési pert indított. Érdekes, hogy Morris úr már előzőleg több ízben vesztette el emlékezőképességét, de az esetek mindannyiszor könnyebben intéződtek. Az amnéziások fajtájából való, akik gyakran adnak dolgot a rendőrségeknek. Betegek, akik szabályszerűen felkelnek, mennek, mendegélnek s egyszerre csak a memóriájuk egész tartaléka a semmibe merül alá, mintha valami erőszakos kéz kiszakította volna lényükből a múltat. — Az isten szerelméért, mondják meg az urak, ki vagyok?! Ezzel állított be nemrég a berlini rendőrséghez egy jól öltözött úrinő, aki villámcsapásszerűen, az utca,a menet, elvesztette önmagát. Furcsa idegbonyodalom az ember. Székely Vladimir, rendőrfőtanácsos... Beszéltem a rendőrkutyával A rendőri kutyűkiállitáson szerencsém voltCéedrt, a rettegett deermanntessemtől-Szembe látni. Kissé gyanakodva fogadta közeledésemet, sőt még rám is morgott, de ez tőle, mint rendőrkutyától nem vettem zokon. — Pardon, — szóltam Cézárhoz bizonyos megilletődéssel •— azért jöttem, hogy tudományát bemutassa nekem. '... ••/• Cézár azonban rám se hederített, mondhatnám, kutyába se vett. Úgy látszik, megsejtette, hogy humorista vagyok. Gondolhattam volna mindjárt, hogy egy rendőrkutya nem ismer tréfát. Igyekeztem célzást tenni az orrára. — Annyit már is megállapíthatok.. . De Cézár közbevakkantott: — Mit akar maga az orromtól? Hát nem látja, hogy fajkutya vagyok. — Bocsánat, nem is erről van szó. Eszem ágában se volt az orrát felekezeti vonatkozásba hozni. Csupán azt kívántam megállapítani, hogy az orrának pompás szimata van. Erre aztán valahogy megbékült. — De ha már olyan kitűnő a szimata, feleljen néhány kérdésre. Teszem fel, hogy most bezárták a kártyaklubokat, javulni fog-e a kormány helyzete? — Hogyne, — felelte Cézár — hiszen ezentúl minden politikus nyílt kártyákkal lesz kénytelen játszani. — Hát Bud adópolitikáját helyesli? — Csak hadd adóztassák meg a nagy kutyákat ... — De térjünk át a bűnügyekre. Mit szól a mill-statti rejtélyhez? Hogy így megakadt a nyomozás és egyetlen szál sincs a rendőrség kezében ... — Hát nem elég az az egyetlen sál ? Ezzel aztán be is fejeződött a diskurzus. Cézár a fogát vicsorította. Még a nyelvét is rámöltötte. Nem maradtam adósa, elővettem jegyzeteimet és visszaintettem neki a kutyanyelvvel. DYMI. Tévedések játéka. Hogyan lesz valaki rablógyilkos?! — Végzetszerű hasonlatosság. — A ttt* hadnagy afférja. — Amnéziás esetek. — Akik elvesztik önmagukat. Minthogy a parlamenti választások csak két év múlva lesznek, Svehla azt hiszi, hogynyugodt kormányzásnak néz eléje. -ÁlHteti»^ a tót néppártja (Hlinka), egyelőre jóL érzi magát- a hatalom árnyé-Ikában és ii karmányt' támogató németek is maradni a..arnak, igy mi sejti áa'varfölek!a'•^ámilásait.' Cffik egy csmnfon tőrténki»efijcz, amely felboríthatja a helyzetet: A községi. yahsz•Y».»pl., ha halul ütróki, álfáit'télik. a. .fcorHiány.tubbéég. alapjait. Víz .az-»r.lat! í-'y Hilár. és'áratai cóak átinyiban .érint' i-ó, 'kory líffr? «;n.K!i kellene Iluét .összetákolnia a toaliciót. Az agrarfiárí,. ífií; el marad a kor. i¡'Áiiv&ofe&ríqk g;\itjee. különbéi} irn.n'U h 'inest 'r'us·'Mú% ^inī}^nUi öt tekinti a . jiívő emberének..., korára való . tekintettel többé néni .t'ártálja az elnökséget. .Mamryky%il6(isart^nt méri kft. előtt BenestcMwéfék némisággal.. West •.•..?,isaryk eztigy akarta es a külügyminisz'.érnek ebben az időben határozottan nagy népszerűsége várt. Svehláék elkeseredett harcot kezdtek ellene, mert az agrárpárt már akkor remélte, hogy az elnök majd az ő sorukból kerül ki vezérük személyében. A harc odáig ment, hogy Benest már a külügyminiszteri székből is ki akarták szorítani azzal az ürüggyel, hogy nagyhatalmi politikájával veszélyezteti Csehország nyugalomát. Az agrárpártkülügyminiszter-jelöltje Hodzsa Milán volt.. Azóta azonban az ellentétek elsimultak. Svehla zavartalanul követi Masarykot az elnöki székben és ennek fejében Benes továbbra irányítani fogja a külpolitikát fent a Hradzsinban. A tótok, mint említettem, egyelőre jól érzik magukat a kormányban. Minden politikai zavart különben igyekeznek a maguk, javaira, kiaknázni. A Kolliermeré-akció például a legjobb időben jött. Hlinka fótiszteletbe merész fordulattal, sokkal dühösebb csehszlovák lett máról-holnapra,' mint maga Bfres! kirött'.lvyd Qstorgfi 'tudvátévőség megállapítósa, hogy az egvetlen meggyőződéses „csehszlovák" alattvaló. Hogy Hlinka lojális magatartása sokba fog kerülni a cseheknek, arról itt meg vannak győződve, csak azt nemtudják még, mikor fogja benyujtani a számlál Egyelőre mindenesetre me?m-.rad lojali'á?íbdn','-;hierf bjJV'- lenni a kormányban; m- lá'szik, rr.'^is szellémesebb, mint állandóan sürgetni a pi tburgi egyezmény teljegítését. • Simon Vilmos. PESTI HIRLAP 1927. október 12., szerda.