Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-12 / 231. szám

4 Az Unglwáry örökségi pör , furcsa, |p|legényei. _ Nem egyszer szerö.,dt már a nyilvánosság előtt az Ungváry tr'Okségi.ppr, amely most várja a ku­r­iai _döntést­. Milosevics Jáno­s' volt nemze'lgyi­l­é­si képviselő, mint.'.n. kél.'felesége meghalt és k­ét gyermekkel magára maradt, harmadszor is megnő­sült. Harmadik felesége özvegye a hősi halált­ halt Unghváry Edének, ak­i ez.­l­.S-beiy e­lhunyt Ungh­váry Lászlónak ,volt első házasságából származott fia. Az özvegynek három gyermeke született Ungh­vtáry Edétől. A nagy Unghváry-per abból támadt, hogy a hagyatékra­­­­kötött osztályos egyezséget Milosevic­s, keresettet támadta m­eg.­­Dr. Bernolák Nándor, ügyvéd, volt népjóléti miniszter­, indított­a meg -ujból; ezt a pert, miután időközben az árvaszékla­ki korú Lnghváry-árvák ügygondnokául nevezte ki. Az uj perben háromféle alapon kérte az osztályos egyezség felbontását: 1. Az Unghváry-család nemesi származású, nemes ember u­t­ált niv­es közszerzetsérig . Az idősebb Ungh­vár­y özvegyének pedig ilyen címén jutott az örök­ség nagy része. 2. Özvegy Unghváry Edéné, aki ké­sőbb Milosevics János neje lett, az osztályos egyez­ség megkötésekor nem volt gyásul tisztében megerő­sítve. II. Az özvegyet­­tévézésbe ejtették, ezenkívül nagyarányú vagyonelrejtés­ is ti­rjed­. A kecskeméti törvényszék tíznél több tárgya­lást törtott ebben a perben, amelynek tárgyát kez­de­ten négy­százmilliárdban 'felöltük viefl. A tár­gyalásokkal kapcsolatban botrányos­ jelenetek ját­szódtak le, igy egy r^bcji Ar.. L'eggyel Zoltán, — aki az Unghvru\v­p.rS^(ád.:t|íí':Si• .J képvíselííj'e';. — botot ragadott és az?,n 1, feftyefé­lieg;.l'.pr­olák Nán­dort. A k­et­skeméti törvényszék­ megsemmisítette az osztályos egyezséget, viszont az ítélőtábla az egyez­ségnek csak az á árvákra vonat­kozó­ részét helyezte érvén­yen kívül." A per kúriai tárgyalása november 21-ikén lesz . '! " Most azonban -furcsa-''fordulni -támadt az ügy­ben, dr. Kisspgyei Zolán följelentést nyújtott be, ami­nek ügyében a rendőrsé­g és az ügyészség nyomoz. A följelentés Bernolák Nándort, Milose­vics Jánost és a perben szereplő szakértőt külön­böző bűncselekményekkel gyan­úsít­ja meg. A bűn­ügyi hatóságok ebben­­az­­-ü­gyben , foltos iratok megszerzése céljából ..házkutatásokat végeztek Bu­dapesten, Mátyásföldön, Kecskeméten és Szegeden A nagy meglepetést keltett ./följelentések fur­csa fejleményei önnarc -a az éles küzdelemnek, ame­lyet a .két. fél egymás­ ellen inditott^ Á..v­izsgálat mnég nem áll ajf­rsit­a meg, ho­gy a férfi'és fesseen foglal­tak fedik-e a h­atóságot. 'Berncffik Náttd'Ör szerint a följelentéseknek csupán az a célja, hogy meggátol­ják a novemberi végiárnyalásra szánt felülvizsgá­lati kérelem előkészítését.­­ Egy, jámbor pesti bankhivatalnokkal történt, he­gy egy hangulatos estén arra eszméit fel, hogy : — rablógyilkos. Akit buzgón keresnek. A Rákóczi-uton sétált, mikor egyszerre csak eléje­ toppant egy ur. Szigorú szempár szegződött rá - kemény és érdes volt a szó: — Rendőrség! Igazolja magát! _ A bankhivatalnok lelki szemeivel hamarosan végigfutotta eseményekben nem túl gazdag életét. Semmi bűnben nem ludas. De a rendőrséggel nem lehet perbe szállni, igazolta hát magát. A detektív — mert az volt — kétkedő, hitetlen arcot vágott. Majd kereken kijelentette: Gyerünk a főkapitányságra! Ott végre kiderült, hogy a hiva­talnok igen hasonlít egy vidéki­­ rablógyilkoshoz, kit most frissiben nagyon keresnek. Majd egy s ugyanazon arc. A dolog természetesen csakhamar simán elintéződött és emberünk most már azzal a hivatalosan is nyugtázott megnyugtató tudattal tá­vozott, hogy nem rablógyilkos . . . Tévedni emberi dolog s ez alól az akkurátus rendőrség sem kivétel. Valamint a legbecsületesebb polgártárs sem tehet arról, hogy egy szép napon egyszerre csak egy­­ rablógyilkosnak válik alter­egójává. Emlékszem egy esetre, mely még a háborús időben történt s melynek szenvedő hőse egy aktiv főhadnagy volt, aki a front borzalmait egy heti be­tegállománya szabadsággal váltotta fel. A történet három részből áll. Az elsőt egy távirat tölti ki, melyet a bécsi rendőrség indított útnak. Veszedelmes zsebtolvajról adott hírt, aki a bécsi színházlátogatók hangulatát egy­re-másra ron­totta főhadnagyi álruhában. A bécsi értesítést a bu­dapesti rendőrség nyomban kiosztotta a detektívek zsebtolvaj-csoportjának. Második rész . . . úgynevezett zajos este volt. A színház megtelt. Már az előadás előtt nagy tolon­gás volt az előcsarnokban. A tömegben ott furako­dott két detektív is, alaposan szemügyre véve bol­dog-boldogtalant. Egyszerre csak a bejáratnál fel­bukkant a főhadnagy. Borotvált arc, kék szemek, szőke haj.­­ Az­ eg­yik detektív belenyúlt a zsebébe. Ott volt a bácsi rendőrségtől küldött fénykép is. Jól meg­nézegette, aztán tekintete átvándorolt a főhadnagy­ra, ki­ gondtalanul lépegetett elötte. .. i( -^- Fejemet teszem rá! — suttogta s ezzel máris odalépett a főhadnagyhoz. Illőn, tisztesség­tudón megszólította: — Bocsánat, főhadnagy úr! . . . Detektív va­­gyok! Legyen szíves, igazolja magát! A főhadnagy csöndes döbbenettel nézett rá. Aztán belepirulva az indulatba, megszólalt: — Micsoda, eljárás ez?! Nem értem. Mit akar tőlem? Mi jogon szólít igazolásra! Különben vé­gezzünk hamar! Itt a menetlevelem. Menetlevél?! Mennyit hamisítottak akkor?! — Nagyon sajnálom, ez nem elég! — felelte a detektív. — Nem volna jobb, h­a a legközelebbi őrszobára követnél Ott háborítatlanul végezhet­nénk. És feltűnés nélkül, mert nézze, a közönség máris figyel. A főhadnagy fojtott haraggal szót fogadott és az őrszobán egy negyedóra múlva kiderült, hogy a főhadnagy, szabályszerű főhadnagy, aki minden rendőri gyanún felül áll. A detektiv bocsánatot kért . . . " Harmadik fejezet! Másnap. A detektivfőnök szobájában vagyunk. Ott áll a főhadnagy. — Egy túlbuzgó s ügyetlen embere ellen pa­naszt teszek, főnök úr! Hallatlan, ami tegnap ve­lem történt! Odaáll ez az úr a színházban és iga­zolásra szólít fel. Arról nem is beszélek, hogy a darab első felvonását nem is láthattam, azonfelül még nagyon hízelgő rám, hogy valami kófic zseb­tolvajjal tévesztett össze. Nos hát, ezt csakugyan jogom van, kikérni magamnak! Pattogott, indulatoskodott a főhadnagy. A de­tektivfőnök pedig hallgatott, majd kinyitotta az asz­talfiókját, fényképet vett elő s azt a főhadnagy elé tette, ki érdeklődve nézte. — Ez én vagyok . . . azaz mégsem! ... de igen, mégis én! Hogy került a fényképem ide? — Dehogy a főhadnagy úr képe! — felelte a detektívfőnök. — Ez egy rovottmultú zsebtolvajé, akit most kergetünk. De így már, ugy­e, megért­heti főhadnagy úr, hogy a detektív is — tévedhe­tett? ! A főhadnagy lojális ember volt. — Értem és ezek után tárgytalan a pana­szom! De valamit mégis tennem kell e kellemetlen hasonlatosság ellen. Megnövesztem a bajuszomat. A „tévedés" azonban nem végződik mindig ilyen kedélyes kimagyarázásokkal. Csak nemrég Amerikában, az Egyesült­ Államokban támadt egy súlyos milliomosnak kellemetlen­ tévedést , afférja a rendőrséggel, mely nagy port vert fel. Az eset Los Angelesban játszódott le. Egy razzia alkalmával a detektívek egy lebujban egy elhanyagolt külsejű emberre akadtak, akinél semmi irat nem volt. — Hogy hívják? — kérdezték a züllött alaktól. — Nem tudom! — szólt a kissé,egykedvű vá­lasz. U-J-, /..'.•...,".. '.. ..'.^ . •.. y-j Elmebetegnek nézték s őrizetbe vették. Az or­vosi megfigyelések azonban megállapították, hogy az ismeretlen csavargó épelméjű. A különös csak az volt, hogy nem tudott a nevére se múltjára em­lékezni. Nem is akar emlékezni — vélekedett a rendőrség —, lesznek is súlyos okai, s elküldték a fényképét valamennyi amerikai rendőrséghez. Ki ez? jelzéssel. Néhány héttel későbben megoldódott a rejtély. A san franciscói rendőrség adott rá fele­letet. — Az ismeretlen — írták Sanfranciscóból —• Black néven ismert veszedelmes zsebtolvaj, nagy­szerű bujkáló, akit­ eddig nem sikerült elcsípni, jó fogás! A fénykép teljesen vág. Black azonban a leghatározottabban tagadta, hogy ő Black. — Hát kicsoda akkor maga? — Nem emlékszem! — volt a stereotip válasz. — Ez egy megátalkodott fráter! — állapítot­ták meg s visszasétáltatták a fogházba. Egyik bör­töntársa volt az óriás Kid Mackey boxoló, veszedel­mes verekedő, aki emberölésért volt fogva. Egy közös séta alkalmával az az izgága em­ber összeveszett egy fogolytársával, hatalmas öklé­vel feléje sújtott de az ütés Blackot találta fején, úgyhogy az vértől borítva összeesett. Három hétig súlyos beteg volt Black. Eszméletét is csak hetek multán nyerte vissza. Mikor magához tért, egy­szerre eszébe jutott, hogy kicsoda. A fejét ért ütés visszaadta teljes emlékezőtehetségét s megmondta, h­ogy ő Morris Lebewitz, Baltimoreban lakik, vagy husz háza és azonfelül is óriási vagyona van. Először nem akarta senki sem hinni. De a baltimorei rendőrség szóról-szóra igazolta „Black" bemondásait. Természetesen nyomban elbocsátották. A multimilliomos azonban nagyon zokon vette a rendőrségtől, hogy zsebtolvajnak leminősítették s kártérítési pert indított. Érdekes, hogy Morris úr már előzőleg több ízben vesztette el emlékezőképességét, de az esetek mindannyiszor könnyebben intéződtek. Az amnéziá­sok fajtájából való, akik gyakran adnak dolgot a rendőrségeknek. Betegek, akik szabályszerűen fel­kelnek, mennek, mendegélnek s egyszerre csak a memóriájuk egész tartaléka a semmibe merül alá, mintha valami erőszakos kéz kiszakította volna lé­nyükből a múltat. — Az isten szerelméért, mondják meg az urak, ki vagyok?! Ezzel állított be nemrég a berlini rendőrséghez egy jól öltözött úrinő, aki villámcsa­pásszerűen, az utca,a menet, elvesztette­­ önmagát. Furcsa idegbonyodalom az ember. Székely Vladimir, rendőrf­őtanácsos... Beszéltem a rendőrkutyával A­­ rendőri kutyűkiállitáson szerencsém volt­­Céedrt, a rettegett de­ermannte­ssemtől-Szemb­e látni. Kissé gyanakodva fogadta közeledésemet, sőt még rám is morgott, de ez tőle, mint rend­őrkutyát­ól nem vettem zokon. — Pardon, — szóltam Cézárhoz bizonyos megillető­déssel •— azért jöttem­, hogy tudományát bemutassa nekem. '­... ••/• Cézár azonban rám se hederített, mondhatnám, ku­tyába se vett. Ú­gy látszik, megsejtette, hogy humorista vagyok. Gondolhattam volna mindjárt, hogy egy rend­őrkutya nem ismer tréfát. Igyekeztem célzást tenni az orrára. — Annyit már is megállapíthatok.. . De Cézár közbevakkantott: — Mit akar maga az orromtól? Hát nem látja, hogy fajkutya vagyok. — Bocsánat, nem is erről van szó. Eszem ágában se volt az orrát felekezeti vonatkozásba hozni. Csupán azt kívántam megállapítani, hogy az orrának pompás szimata van. Erre aztán valahogy megbékült. — De ha már olyan kitűnő a szimata, feleljen né­hány kérdésre. Teszem fel, hogy most bezárták a­ kártyaklubokat, javulni fog-e a kormány helyzete? — Hogyne, — felelte Cézár — hiszen ezentúl min­den politikus nyílt kártyákkal lesz kénytelen játszani. —­ Hát Bud adópolitikáját helyesli? — Csak hadd adóztassák meg a nagy kutyákat ... — De térjünk át a bűnügyekre. Mit szól a m­ill-statti rejtélyhez? Hogy így megakadt a nyomozás és egyetlen szál sincs a rendőrség kezében ... — Hát nem elég az az egyetlen s­á­l ? Ezzel aztán be is fejeződött a diskurzus. Cézár a fogát vicsorította. Még a nyelvét is rámöltötte. Nem maradtam adósa, elővettem jegyzeteimet és visszaintet­tem neki a kutyanyelvvel. DYMI. Tévedések játéka. Hogyan lesz valaki rablógyilkos?! — Végzetszerű hasonlatosság. — A ttt* hadnagy afférja. — Amnéziás esetek. — Akik elvesztik önmagukat.­ ­ Minthogy a parlamenti­ választások csak két év múl­va lesznek, Svehla azt hiszi, hogy­­nyugodt kor­­mányzásnak néz eléje. -ÁlHteti»^ a tót néppárt­ja (Hlinka­), egyelőre jóL érzi magát- a hatalom árnyé-Ikában és ii karm­ányt' támogató németek is maradni a­..arnak, igy mi sejti áa'varfö­lek!a'•^ámilásait.' Cffik egy csmnfon tőrténki»efijcz, am­ely­ felboríthatja a helyzetet: A községi. yahsz•Y».»pl., ha halul ütró­ki, álfáit'télik. a. .fcorHiány.tubbéég. alapjait. Víz .az-»r.lat! í-'y Hilár. és'áratai c­óak átinyiban .érin­­t' i-ó, 'ko­ry líffr? «;n.K!i­ kellene Iluét .összetákolnia a toaliciót. Az agrarfiárí,. ífií; el marad a kor­. i¡'Áiiv&ofe&ríqk g;\itjee. különbéi} irn.n'U h 'inest 'r'u­s·'Mú% ^inī}^nUi öt te­kinti a . jiívő ember­ének...­, korára való . tekintettel többé néni .t'ártálja az elnökséget. .Mamryky%il6(isart^nt méri kft. előtt Benest­cMwéfék némi­sággal.. West •.•..?,isaryk ezt­­igy akarta es a külügymin­isz'.érnek ebben az időben határozottan nagy népszerűsége várt. Svehláék el­keseredett harcot kezdtek ellene, mert az agrárpárt már akkor remélte, hogy az elnök majd az ő so­rukból kerül ki vezérük­ személyében. A harc odáig ment, hogy Benest már a külügyminiszteri székből is ki akarták­ szorítani azzal az ürüggyel, hogy nagyhatalmi politikájával veszélyezteti Csehország nyugalomát. Az agrárpárt­­külügyminiszter-jelöltje Hodzsa Milán volt.. Azóta azonban az ellentétek elsimultak. Svehla zavartalanul követi Masar­ykot az elnöki székben és ennek fejében Benes továbbra irányí­tani fogja a külpolitikát fent a­­ Hradzsinban. A tótok, mint említettem, egyelőre jól érzik magukat a kormányban. Minden politikai zavart különben igyekeznek a­ maguk, javaira, kiaknázni. A Kolliermeré-akció például a legjobb időben­­ jött. Hlinka fótiszteletbe merész fordulattal, sokkal dü­hösebb csehszlovák lett máról-holnapra,' mint maga Bfres! kiröt­t'.lvyd Qstorgfi 'tudvátévőség megállapí­tós­a, hogy az egvetlen meggyőződéses „csehszlo­vák" alat­tvaló. Hogy Hlinka lojális magatartása sokba fog­ kerülni a cseheknek, arról itt meg van­nak győződve, csak azt nem­­tudják még, mikor fogja benyujtani a számlál Egyelőre mindenesetre me?m-.rad lojali'á?íbdn','-;hierf bjJV'- lenni a kor­mányban; m­- lá'szik, rr.'^is szellémesebb, mint állandóan sürgetni a pi­ t­burgi egyezmény telje­gítését. • Simon Vilmos. PESTI HIRLAP 1927. október 12., szerda.

Next