Pesti Hírlap, 1930. december (52. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
1930. december 2^ kedd. PESTI HÍRLAP 3 Országos ünnepen leleplezték Rákosi Jenő szobrát. Lord Rothermeret Ward Price képviselte az ünnepségen. Avatóbeszéde során felolvasta a lord üzenetét: „A magyar testvérek száműzetésbe parancsolt millióinak felszabadítása rég teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerülhetetlenül, mint az Isteni igazság* szolgáltatás, egyre jobban közeledik és olyan bizonyos, mint a holnapi napfölkelte!" (Felvételeink a Képe a Pesti Hírlapban.) Nincs még két esztendeje, hogy Rákosi Jenő, a magyar újságírás fejedelme, a revíziós gondolat zászlóhordozója és halhatatlan emlékű harcosa az öröklétbe költözött és ma már szobra áll az ország fővárosában. Mint mithoszi hősök halálát és föltámadását, úgy Rákosi Jenőét is csodálatos szimbólumok kisérik és ezek között legelső helyen maga ez a szobor áll, ennek a szobornak születése. Az a férfiú, aki a magyarság történelmének legsötétebb napjaiban, messze idegenből, maga is mint idegen, először emelte fel szavát a magyar igazság napfényre jutása mellett, aki a felemelt zászlót a nagy harc megvívására átadta Rákosi Jenőnek, ez a férfiú, Lord Rothermere, tette lehetővé, hogy leghívebb fegyvertársának a magyar igazságért folytatott harcban, a legrövidebb időn belül szobra álljon az ország fővárosában. Lord Rothermere ajándéka ez a szobor. A kétoldalán a példázatos domborműveket a Pesti Hírlap előfizetőinek tábora készíttette, hogy jelképezzék a Rothermere gondolatot az utókor számára. Amikor Rákosi Jenőt a Tudományos Akadémia előcsarnokából utolsó útjára kísértük, emberemlékezet óta a legkeményebb hideg, tési fagy verte bilincseibe az életet. Százezreknek kellett volna a nemzet nagy halottját a temetőbe elkísérniük, de csoda volt még az is, hogy abban az irtózatos hidegben néhány ezer ember minő önfeláldozással várakozott órákon át, hogy utoljára tiszteleghessen a halott vezér előtt. Mikor most Rákosi Jenő a halhatatlanság bronzhüvelyében feltámadott, tavaszi derűt sugárzó novemberi ég borult a fővárosra. Most már mi sem tarthatta vissza Budapest lakosságának óriási tömegeit, hogy amit meg nem tehettek a nagy temetésen, azt leróhassák a nagy feltámadás ünnepén: hódolattal adózni Rákosi Jenő szellemének, íme, ezek a szimbólumok minő titokzatos szépséggel kapcsolódnak egymásba: a hűséges barát, aki szoborba önteti a halhatatlanság számára, nagy barátjának és fegyvertársának alakját, magyar szívek, amelyek a maguk szerény filléreivel, ugyanezen a szobron megörökítik ennek a barátságnak és szövetségnek emlékét és a jégbilincsekbe verő téli fagy után — ha újra és még mindig télben is — de reményt keltő tavaszi napsugár, amely beragyogja a szobrot, a szobor körül csoportosuló magyarság lelkét, mintha csak annak a napfénynek volna előrevetett sugara, amelyet Lord Rothermere hirdetett és hirdet a magyarság számára. És most ott áll a szobor a budapesti utca lüktető élete fölött. Lehetetlen nem gondolni a híres Piazza Goldonira Velencében, ahol az olasz mosolynak, derűnek ez a nagy géniusza, maga is mosolyogva és derűsen, mintha csak ott sétálna a nyüzsgő forgatagban, kimagasodva a tömegből. Rákosi Jenő alakja is úgy áll, szobortalapzatáról szinte lelépve az emberek közé, a budapesti élet zajló forgatagában, mintha azt a biztonságot és bölcsességet akarná hirdetni ma is az embereknek, amelyet életében hirdetett. Most már Budapestnek is megvan a maga „Piazza Galdonija“, de ezen a téren majd csak akkor jelképezi Rákosi Jenő emberi közvetlenségű szoboralakja a derűt és vidámságot, ha egyszer diadalmasan megvívtuk azt a harcot, amelyre ő és Lord Rothermere hívtak bennünket és amikor ez a szobor már nemcsak a revíziós gondolatnak leszzarándokhelye, hanem a kivívott igazság jelképe is. Rákosi- és fleethy-rokoncsaládok tagjain kívül,akik dr. Rákossy Gyula és Rákosi Szüli vezetésével csaknem teljes számban megjelentek, ott voltak: gróf Klebelsberg Kunó, a miniszterelnök helyettese, Mayer János és Zsitvay Tibor miniszterek, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke, aki dr. Balogh Jenővel, a Tudományos Akadámia főtitkárával érkezett. Sorra érkeztek: Huszár Károly, Ravasz László, Rott Nándor püspökök, Rakovszky Iván, a közmunkák tanácsa elnöke, Józan Miklós unitárius püspök, Lukács György, Ugrón Gábor, Pekár Gyula, Nagy Emil, Hegedűs Lóránt volt miniszterek, Saudy Elemér miniszteri tanácsos, sajtófőnök, Petry Pál államtitkár, Karafldth Jenő, Preizly Elemér főispán, Liber Endre és Lobmayer Jenő székesfővárosi tanácsnokok, Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos, Zulavszky Elemér és Csécsy- Nagy Miklós ny. altábornagyok, dr. Dréhl Imre ny. államtitkár, Óváry Ferenc felsőházi tag, Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Urmánczy Nándor, dr. Gáspár Artur, Mezei Ernő, Szatmári Mór, Hindy Zoltán, Sziklay János Klein Antal ny. főispán, Kun Béla képviselő, dr. Fodor Oszkár egészségügyi főtanácsos, Ilovszky János, Márkus Jenő ny. alpolgármester, Nigyessy László egy tanár és megszámlálhatatlan sora a fővárosi élet előkelőségeinek. A Pesti Hírlap szerkesztőségét dr. Légrády Ottó főszerkesztő vezette. Az Otthonírók és Hírlapírók Körének és a Magyar Újságírók Egyesületének küldöttségét Márkus Miksa udvari tanácsos vezette. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetét Zimmer Ferenc kormányfőtanácsos, alelnök és Walikovszky Károly titkár képviselte, az Újságírók Beteg- és Szanatórium Egyesületét Salusinszky Imre elnök. Küldöttségileg jelentek meg: Herczeg Ferenc felsőházi tag, a Revíziós Liga elnöke és dr .Fali Endre, a Reviziós Liga főtitkára, báró Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, Sümegi Vilmos kormányfőtanácsos, a Magyarországi Hírlapkiadói Tisztviselők Nyugdíjintézetének elnöke, Radó Antal, a Penklub képviseletében, Vándor Iván, a Magyar Írónők Egyesülete elnöke. A vidék ugyancsak szép számmal, impozáns küldöttségekkel vett részt az ünepségen. Megjelentek többek között dr. Bencs Kálmán, Nyíregyháza polgármestere, dr. Vargha Elemér, Debrecen helyettes polgármestere, dr. Endrey Béla, Hódmezővásárhely polgármestere, dr. Jambrits Lajos kőszegi polgármester, dr. Ujváry Ede, Szombathely város polgármestere, Szálkai Zoltán, Acsád községnek, Rákosi Jenő szülőfalujának jelenlegi körjegyzője, Németh Sándor acsádi községi bíró, Kardos Albert, a debreceni Csokonai Kör kiküldöttje és még többen, szinte az ország minden részéből. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, amelyet az Operaház énekkara adott elő. Ezután Ward Price, a Daily Mail szerkesztője, Rothermere lord megbízottja lépett a drapériával díszített szószékre és angol nyelven a következő beszédet mondotta: A szoborleleplezési ünnepség. Vasárnap már a kora délelőtti órákban megkezdődött a közönség felvonulása az Erzsébet-körút, a Kertész-utca és a Dohány-utca összefutásánál kiszögellő térség felé, ahol Rákosi Jenőnek, a magyar újságfejedelemnek lepellel lebontott szobra várta a leleplezési ünnepséget. A környező házak, a hatalmas paloták, a Newyork épülete zászlódíszbe öltözött erre a napra, az ablakokból, a falakról hatalmas piros-fehér-zöld és piros-sárga-zöld lobogók lengtek alá. Az ablakokban köröskörül emberfejek százai, az erkélyek zsúfolásig tömve kiváncsi érdeklődőkkel. A körút egyik oldaláról a másikra húzott villanydrótokon a magasból szintén óriási zászlók ünneplik a napot. A rendőrség intézkedésére a forgalmat a Körúton a Rákóczi-úttól egészen a Wesselényi-utcáig még délelőtt 0 órakor elzárták, innen kezdve csak a rendezői jelvénnyel, a meghívóval vagy belépőjeggyel ellátottak léphettek be az elzárt területre. A rendőrség díszbeöltözött tisztjei intézkedtek és a rendet kivezényelt díszsisakos legénységgel és a lovasrendőrökkel mintaszerűen tartották fenn, az ünnepség egész ideje alatt. A rendfenntartás munkájában a rendőrtiszteknek az Otthon Kör Írókból és hírlapírókból alakított küldöttsége segít, amelynek tagjai mindenütt ott vannak, ahol útbaigazításra van szükség. A szobor körül Radó R Richárd szerkesztő és dr. Pacher Béla székesfővárosi fogalmazó, a főváros művészeti osztályának előadója intézkednek, osztályozzák az egyre érkező szebbnél szebb koszorúkat, utasításokat adnak a díszőrséget álló cserkészeknek és a főváros díszbeöltözött huszárjainak, hajdúinak és csatlósainak. A kép a szobor körül káprázatos. A Túrán Bajtársi Szövetség a megszállott Felvidék, Erdély és Délvidéknek a Bazilikából kihozott zászlóival áll diszőrséget a szobor körül. A városi huszárok, számszerint tizen, festői mentés-kacagányos uniformisban állanak feszes vigyázzban és kezükben valamennyien hatalmas zászlót tartanak, felváltva az ország és a főváros lobogóit. Közvetlenül a szoboralak lábánál a főváros díszruhás huszárja az angol lobogót emeli. Az előkelőségek már 11 óra után gyülekezni kezdenek, helyet foglalnak a külön erre a célra emelt dísztribünön és a szobor körül, úgyhogy mire az ünnepség, egynegyedegy óra tájban megkezdődik, már talpalatnyi hely sincs az ünnepség színhelyén. Ward Price-n, Rothermere lord követén, aki bárdházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár kíséretében érkezett az ünnepségre, továbbá a Ward Price ünnepi beszéde. Kegyelmes Uram, Főpolgármester Úr, Hölgyeim és Uraim! Lord Rothermere legmélyebb sajnálatára nem tudott módot találni arra, hogy személyesen vegyen részt ezen az emlékezetes ünnepen és engem részesített abban a kitüntető megtiszteltetésben, hogy képviseljem itt. Nekem jut tehát az a szerencse, hogy az ő nevében arra kérjem Budapest polgármesterét, hogy a város polgársága nevében fogadja el lord Rothermeretől Magyarország egyik legkiválóbb és leghűségesebb fiának, Rákosi Jenőnek a szobrát. Egyúttal megkért lord Rothermere arra is, hogy Önnek, Főpolgármester Úr és a Rákosi Szoborbizottságnak, valamint a kitűnő művésznek legmelegebb elismerését fejezzem ki azért a segítségért, amit a terv életrekeltésében neki nyújtott. Lord Rothermere Rákosi Jenő halála után azonnal kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy felajánlhasson Budapest városának olyan maradandó emlékművet, amely méltó megörökítője a nagy magyar hazafi életének és munkájának és őszintén hálás az Ön fáradozásaiért Főpolgármester Úr, amelyek ebben a gyönyörű emlékműben kulmináltak. Lord Rothermere személyes üzenetet bízott rám Fel fogom olvasni és utána eleget teszek annak a kellemes kötelességnek, hogy letegyek az emlékmű alá két koszorút, egyet az ő, a másikat a fia, Esmond Harmsworth nevében a kegyelet és csodálat adója gyanánt azzal a nagy hazafival szemben, akinek személyes barátságát élvezték egy hosszú élet utolsó napjai alatt és akinek a magyar nemzet üdvét szolgáló céljaival és törekvéseivel szemben ők oly mélységes és őszinte rokonszenvet tanúsítanak. Van szerencsém lord Rothermere üzenetét az alábbiakban tolmácsolni: „Főpolgármester Úr, Budapest polgárai! Nem lehetek ugyan Önök között a mai napon, hogy tisztelegjek Rákosi Jenő nemes emléke előtt, a szívem és gondolataim azonban Önökkel vannak, amikor ezeket a szavakat hallgatják. Közöttem és az Önök elnyomott, de bátor és nemeslelkű nemzete között az elmúlt évek alatt a rokonszenvnek különös és rendkívül hatalmas kötelékei fejlődtek ki. Éntikkel, Budapest polgáraival szemben a hála külön kötelékért énem. Azokért a szolgálatokért, amelyeket Magyarország igazságos ügyének tenni Iparkodtam, olyan nagylelkű elismerést kaptam, ami mélyen meghatott Fölállítottak egy Rothermereszökőkutat és képemmel ékesítették az emlékművet, amelyet a Szabadság-téren a legszentebb hazafmi eszméknek állítottak. A szeretetnek e nyilvános kifejezései mellett az egész magyar nemzet elhalmozott a barátság zálogaival és megszámlálhatatlanul sok egyéni üzenettel, úgy hogy hosszú idő óta legőszintébb vágyam volt valamilyen nyilvános formában megköszönni ezt a meleg rokonszenvet. Lehetne-e Magyarország iránti mélységes érzéseimnek jobb tanújelét adnom, mint Rákosi Jenőnek ez emlékművével, amelynek elfogadására kérem most Önöket ama Rákosi Jenőével, aki a magyar szabadság lánglelkis és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, kialvó tüzét is félelem és megtorpanás nélkül annak a célnak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelkiismeretébe beledörömbölje ennek a megcsonkított országnak jogos követeléseit. Attól a pillanattól fógva, hogy Magyarországért először síkraszállottam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nemzet között.