Pesti Hírlap, 1930. december (52. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

1930. december 2^ kedd. PESTI HÍRLAP 3 Országos ünnepen leleplezték Rákosi Jenő szobrát. Lord Rothermeret Ward Price képviselte az ünnepségen. Avató­beszéde során felolvasta a lord üzenetét: „A magyar testvérek száműzetésbe parancsolt millióinak felszabadítása r­ég teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerülhetetlenül, mint az Isteni igazság* szolgáltatás, egyre jobban közeledik és olyan bizonyos, mint a holnapi nap­föl­kelte!" (Felvételeink a Képe a Pesti Hírlapban.) Nincs még két esztendeje, hogy Rákosi Jenő, a magyar újságírás fejedelme, a revíziós gondolat zászlóhordozója és halhatatlan emlékű harcosa az öröklétbe költözött és ma már szobra áll az or­szág fővárosában. Mint mithoszi hősök halálát és föltámadását, úgy Rákosi Jenőét is csodálatos szimbólumok kisérik és ezek között legelső helyen maga ez a szobor áll, ennek a szobornak szüle­tése. Az a férfiú, aki a magyarság történelmének legsötétebb napjaiban, messze idegenből, maga is mint idegen, először emelte fel szavát a magyar igazság napfényre jutása mellett, aki a felemelt zászlót a nagy harc megvívására átadta Rákosi Jenőnek, ez a férfiú, Lord Rothermere, tette lehe­tővé, hogy leghívebb fegyvertársának a magyar igazságért folytatott harcban, a legrövidebb időn belül szobra álljon az ország fővárosában. Lord Rothermere ajándéka ez a szobor. A kétoldalán a példázatos domborműveket a Pesti Hírlap előfize­tőinek tábora készíttette, hogy jelképezzék a Rothermere gondolatot az utókor számára. Amikor Rákosi Jenőt a Tudományos Aka­démia előcsarnokából utolsó útjára kísértük, em­beremlékezet óta a legkeményebb hideg, tési fagy verte bilincseibe az életet. Százezreknek kellett volna a nemzet nagy halottját a temetőbe elkísér­niük, de csoda volt még az is, hogy abban az irtó­zatos hidegben néhány ezer ember minő önfeláldo­zással várakozott órákon át, hogy utoljára tiszte­leghessen a halott vezér előtt. Mikor most Rákosi Jenő a halhatatlanság bronzhüvelyében feltáma­dott, tavaszi derűt sugárzó novemberi ég borult a fővárosra. Most már mi sem tarthatta vissza Buda­pest lakosságának óriási tömegeit, hogy amit meg nem tehettek a nagy temetésen, azt leróhassák a nagy feltámadás ünnepén: hódolattal adózni Rá­kosi Jenő szellemének, íme, ezek a szimbólumok minő titokzatos szépséggel kapcsolódnak egy­másba: a hűséges barát, aki szoborba önteti a hal­hatatlanság számára, nagy barátjának és fegyver­társának alakját, magyar szívek, amelyek a ma­guk szerény filléreivel, ugyanezen a szobron meg­örökítik ennek a barátságnak és szövetségnek em­lékét és a jégbilincsekbe verő téli fagy után — ha újra és még mindig télben is — de reményt keltő tavaszi napsugár, amely beragyogja a szobrot, a szobor körül csoportosuló magyarság lelkét, mintha csak annak a napfénynek volna előrevetett sugara, amelyet Lord Rothermere hirdetett és hir­det a magyarság számára. És most ott áll a szobor a budapesti utca lük­tető élete fölött. Lehetetlen nem gondolni a híres Piazza Goldonira Velencében, ahol az olasz mo­solynak, derűnek ez a nagy­ géniusza, maga is mo­solyogva és derűsen, mintha csak ott sétálna a nyüzsgő forgatagban, kimagasodva a tömegből. Rákosi Jenő alakja is úgy áll, szobortalapzatáról szinte lelépve az emberek közé, a budapesti élet zajló forgatagában, mintha azt a biztonságot és bölcsességet akarná hirdetni ma is az emberek­nek, amelyet életében hirdetett. Most már Buda­pestnek is megvan a maga „Piazza Galdonija“, de ezen a téren majd csak akkor jelképezi Rákosi Jenő emberi közvetlenségű szoboralakja a derűt és vidámságot, ha egyszer diadalmasan megvívtuk azt a harcot, amelyre ő és Lord Rothermere hív­tak bennünket és amikor ez a szobor már nem­csak a revíziós gondolatnak lesz­­zarándokhelye, hanem a kivívott igazság jelképe is. Rákosi- és fleethy-rokoncsaládok tagjain kívül,­akik dr. Rákossy Gyula és Rákosi Szüli vezetésével csak­nem teljes számban megjelentek, ott voltak: gróf Klebelsberg Kunó, a miniszterelnök helyettese, Mayer János és Zsitvay Tibor miniszterek, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke, aki dr. Balogh Jenővel, a Tudományos Aka­­dámia főtitkárával érkezett. Sorra érkeztek: Huszár Károly, Ravasz László, Rott Nándor püspökök, Ra­­kovszky Iván, a közmunkák tanácsa elnöke, Józan Miklós unitárius püspök, Lukács György, Ugrón Gábor, Pekár Gyula, Nagy Emil, Hegedűs Lóránt volt miniszterek, Saudy Elemér miniszteri tanácsos, sajtófőnök, Petry Pál államtitkár, Karafldth Jenő, Preizly Elemér főispán, Liber Endre és Lobmayer Jenő székesfővárosi tanácsnokok, Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos, Zulavszky Elemér és Csécsy- Nagy Miklós ny. altábornagyok, dr. Dréhl Imre ny. államtitkár, Óváry Ferenc felsőházi tag, Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Urmánczy Nándor, dr. Gáspár Artur, Mezei Ernő, Szatmári Mór, Hindy Zoltán, Sziklay János Klein Antal ny. főispán, Kun Béla képviselő, dr. Fodor Oszkár egész­ségügyi főtanácsos, Ilovszky János, Márkus Jenő ny. alpolgármester, Nigyessy László egy­ tanár és megszámlálhatatlan sora a fővárosi élet előkelősé­geinek. A Pesti Hírlap szerkesztőségét dr. Légrády Ottó főszerkesztő vezette. Az Otthon­írók és Hírlapírók Körének és a Ma­gyar Újságírók Egyesületének küldöttségét Márkus Miksa udvari tanácsos vezette. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetét Zimmer Ferenc kormányfőtanácsos, alelnök és Walikovszky Károly titkár képviselte, az Újságírók Beteg- és Szanatórium Egyesületét Salu­­sinszky Imre elnök. Küldöttségileg jelentek meg: Herczeg Ferenc felsőházi tag, a Revíziós Liga elnöke és dr­ .Fali Endre, a Reviziós Liga főtitkára, báró Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, Sü­megi Vilmos kormányfőtanácsos, a Magyarországi Hírlapkiadói Tisztviselők Nyugdíjintézetének elnöke, Radó Antal, a Penklub képviseletében, Vándor Iván, a Magyar Írónők Egyesülete elnöke. A vidék ugyancsak szép számmal, impozáns küldöttségekkel vett részt az ünepségen. Megjelentek többek között dr. Bencs Kálmán, Nyíregyháza pol­gármestere, dr. Vargha Elemér, Debrecen helyettes polgármestere, dr. Endrey Béla, Hódmezővásárhely polgármestere, dr. Jambrits Lajos kőszegi polgár­­mester, dr. Ujváry Ede, Szombathely város polgár­mestere, Szálkai Zoltán, Acsád községnek, Rákosi Jenő szülőfalujának jelenlegi körjegyzője, Németh Sándor acsádi községi bíró, Kardos Albert, a debre­ceni Csokonai Kör kiküldöttje és még többen, szinte az ország minden részéből. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdő­dött, amelyet az Operaház énekkara adott elő. Ez­után Ward Price, a Daily Mail szerkesztője, Rother­mere lord megbízottja lépett a drapériával díszített szószékre és angol nyelven a következő beszédet mondotta: A szoborleleplezési ünnepség. Vasárnap már a kora délelőtti órákban meg­kezdődött a közönség felvonulása az Erzsébet-körút, a Kertész-utca és a Dohány-utca összefutásánál ki­szögellő térség felé, ahol Rákosi Jenőnek, a magyar újságfejedelemnek lepellel lebontott szobra várta a leleplezési ünnepséget. A környező házak, a hatal­mas paloták, a Newyork épülete zászlódíszbe öltözött erre a napra, az ablakokból, a falakról hatalmas piros-fehér-zöld és piros-sárga-zöld lobogók lengtek alá. Az ablakokban köröskörül emberfejek százai, az erkélyek zsúfolásig tömve kiváncsi érdeklődőkkel. A körút egyik oldaláról a másikra húzott villany­drótokon a magasból szintén óriási zászlók ü­nneplik a napot. A rendőrség intézkedésére a forgalmat a Körúton a Rákóczi-úttól egészen a Wesselényi-utcáig még délelőtt 0 órakor elzárták, innen kezdve csak a rendezői jelvénnyel, a meghívóval vagy belépő­jeggyel ellátottak léphettek be az elzárt területre. A rendőrség díszbeöltözött tisztjei intézkedtek és a rendet kivezényelt díszsisakos legénységgel és a lo­vasrendőrökkel mintaszerűen tartották fenn, az ün­nepség egész ideje alatt. A rendfenntartás munkájá­ban a rendőrtiszteknek az Otthon Kör Írókból és hír­lapírókból alakított küldöttsége segít, amelynek tag­jai mindenütt ott vannak, ahol útbaigazításra van szükség. A szobor körül Radó R Richárd szerkesztő és dr. Pacher Béla székesfővárosi fogalmazó, a főváros művészeti osztályának előadója intézkednek, osztá­lyozzák az egyre érkező szebbnél szebb koszorúkat, utasításokat adnak a díszőrséget álló cserkészeknek és a főváros díszbeöltözött huszárjainak, hajdúinak és csatlósainak. A kép a szobor körül káprázatos. A Túrán Baj­társi Szövetség a megszállott Felvidék, Erdély és Délvidéknek a Bazilikából kihozott zászlóival áll diszőrséget a szobor körül. A városi huszárok, szám­­szerint tizen, festői mentés-kacagányos uniformis­ban állanak feszes vigyázzban és kezükben vala­mennyien hatalmas zászlót tartanak, felváltva az ország és a főváros lobogóit. Közvetlenül a szobor­alak lábánál a főváros díszruhás huszárja az angol lobogót emeli. Az előkelőségek már 11 óra után gyü­lekezni kezdenek, helyet foglalnak a külön erre a célra emelt dísztribünön és a szobor körül, úgyhogy mire az ünnepség, egynegyedegy óra tájban meg­kezdődik, már talpalatnyi hely sincs az ünnepség színhelyén. Ward Price-n, Rothermere lord követén, aki bárd­házi Bárczy István miniszterelnökségi állam­titkár kíséretében érkezett az ünnepségre, továbbá a Ward Price ünnepi beszéde. Kegyelmes Uram, Főpolgármester Úr, Hölgyeim és Uraim! Lord Rothermere legmélyebb sajnálatára nem tudott módot találni arra, hogy személyesen vegyen részt ezen az emlékezetes ünnepen és engem részesí­tett abban a kitüntető megtiszteltetésben, hogy kép­viseljem itt. Nekem jut tehát az a szerencse, hogy az ő ne­vében arra kérjem Budapest polgármesterét, hogy a város polgársága nevében fogadja el lord Rother­­meretől Magyarország egyik legkiválóbb és leghűsé­gesebb fiának, Rákosi Jenőnek a szobrát. Egyúttal megkért lord Rothermere arra is, hogy Önnek, Fő­polgármester Úr és a Rákosi­ Szoborbizottságnak, va­lamint a kitűnő művésznek legmelegebb elismerését fejezzem ki azért a segítségért, amit a terv életrekel­­tésében neki nyújtott. Lord Rothermere Rákosi Jenő halála után azon­nal kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy felajánl­hasson Budapest városának olyan maradandó emlék­művet, amely méltó megörökítője a nagy magyar hazafi életének és munkájának és őszintén hálás az Ön fáradozásaiért Főpolgármester Úr, amelyek eb­ben a gyönyörű emlékműben kulmináltak. Lord Rothermere személyes üzenetet bízott rám Fel fogom olvasni és utána eleget teszek annak a kel­lemes kötelességnek, hogy letegyek az emlékmű alá két koszorút, egyet az ő, a másikat a fia, Esmond Harmsworth nevében a kegyelet és csodálat adója gyanánt azzal a nagy hazafival szemben, akinek személyes barátságát élvezték egy hosszú élet utolsó napjai alatt és akinek a magyar nemzet üdvét szol­gáló céljaival és törekvéseivel szemben ők oly mély­séges és őszinte rokonszenvet tanúsítanak. Van szerencsém lord Rothermere üzenetét az alábbiakban tolmácsolni: „Főpolgármester Úr, Budapest polgárai! Nem lehetek ugyan Önök között a mai napon, hogy tisztelegjek Rákosi Jenő nemes emléke előtt, a szívem és gondolataim azonban Önökkel vannak, amikor ezeket a szavakat hallgatják. Közöttem és az Önök elnyomott, de bátor és nemeslelkű nemzete között az elmúlt évek alatt a ro­­konszenvnek különös és rendkívül hatalmas kötelé­kei fejlődtek ki. Éntikkel, Budapest polgáraival szemben a hála külön kötelékért énem. Azokért a szolgálatokért, amelyeket Magyarország igazságos ügyének tenni Iparkodtam, olyan nagylelkű elismerést kaptam, ami mélyen meghatott Fölállítottak egy Rothermere­­szökőkutat és képemmel ékesítették az em­lékművet, amelyet a Szabadság-téren a leg­szentebb hazafm­i eszméknek állítottak. A szeretetnek e nyilvános kifejezései mellett az egész magyar nemzet elhalmozott a barátság zálogai­val és megszámlálhatatlanul sok egyéni üzenettel, úgy hogy hosszú idő óta legőszintébb vágyam volt valamilyen nyilvános formában megköszönni ezt a meleg rokonszenvet. Lehetne-e Magyarország iránti mélységes érzé­seimnek jobb tanújelét adnom, mint Rákosi Jenő­nek ez emlékművével, amelynek elfogadására kérem most Önöket ama Rákosi Jenőével, aki a magyar szabadság lánglelkis és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, kialvó tüzét is félelem és megtorpanás nélkül annak a cél­nak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelki­ismeretébe beledörömböl­je ennek a megcsonkított országnak jogos követeléseit. Attól a pillanattól fógva, hogy Magyaror­szágért először síkraszállottam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nemzet között.

Next