Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
1933. február 1., szerda. PEOrl HiklAP A költségvetés 100 milliós hiányának fedezése. — A nemzeti jövedelem csekélységéből harmadik következtetést is le kell vonnunk. Átmenetileg passzív gazdasági terület vagyunk, tehát az, amit termelünk, nem fedezi fogyasztási szükségletünket. Ezen nem kell megijednünk: a mai gazdasági válságban államok egész sora ugyanebben a helyzetben van. Ezen az átmeneti helyzeten azonban segíteni kell. A segítésnek két módja van elvben. Az egyik a külföldi tőke igénybevétele a hiányok pótlására, ez az út azonban ma előlünk többé-kevéssé el van zárva. A második mód a belső tőkének az átmeneti hiány fedezésére való felhasználása. Azok a különböző pénzügyi tervek, amelyek inflációval, devalvációval és egyéb különböző helytelen módokon keresik a megoldást, gazdaságilag tévútra vezetnek. A nemzeti jövedelem csekélységéből három következtetést vonhatunk le. Először: termelésünket emelni kell. (Felkiáltások az ellenzéken: De hogyan, erre kérünk választ!) Ez csak stabil viszonyok között lehetséges, aminek első feltétele az államháztartás egyensúlyának biztosítása. A második következtetés: a központi igazgatás költségeit a lehetőség szerint apasztani kell. Harmadszor: passzív terület lévére ma, átmenetileg a belső tőkéket is a cél szolgálatába kell állítani. Azok a rendszabályok, amelyeket ismertetni fogok, ezzel a felismeréssel számolnak. Az államháztartási deficit fedezésére három mód van: A bevételek fokozása, a kiadások apasztása, kölcsönművelet. Amikor aránylag nagy deficittel állunk szemben, amit néhány hónap alatt ki kell küszöbölni, a hiány fedezésének minden módját fel kell használni, emellett helyes arányokat kell tartani az egyes műveletek között, mert gazdasági kihatásuk különböző. A Népszövetség pénzügyi bizottsága jelentésében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a külföldi hitelezők érdekével nem ellenkezik, ha azok az összegek, amelyek a külföldi államadósság szolgálata fejében a Nemzeti Banknál levő transzfer alapba befizetendők, legfeljebb 50 millió pengőig kincstári jegyekkel fedeztetnének. Tulajdonképpen tehát 100 millió pengős deficittel állunk szemben. Ennek az összegnek a fedezésére a következő programot állítottam föl: A költségvetés előirányzatával szemben kiadásunk 30 milliós apasztását hajtom végre. Belső kölcsön. A lehetőség szerint mérsékelten kívánunk eljárni, ezért ilyen címen 25 millió pengő többletet vettünk tervbe, amely az előirányzati bevételeknek kereken 3—3 és fél százaléka. A további összegek fedezésére kölcsönművelet elől nem zárkózhatunk el, ennek következtében belső kölcsön tervét dolgoztuk ki. (Hoszszantartó zaj.) Ebből 25 milliót az ipar vállal, 20 milliót pedig a mezőgazdaság és egyéb gazdasági érdekeltségek. A kölcsönművelet kétéves lejáratú pénztárjegyek ellenében van tervbe véve, ami biztosítékul szolgál arra, hogy a lejárat után a jegyzők által köztartozások fedezésére fölhasználható. Tárgyalásaim, az iparral befejezéshez közelednek, a mezőgazdasággal és más gazdasági érdekeltségekkel a siker jegyében folynak. Az ellenzék a miniszternek ezt a bejelentését folyton megújuló zajos közbeszólésokkal fogadja, mire a pénzügyminiszter így válaszol: — Nem ismerek példát a történelemben, amikor a bevételek kulcsának leszállításával tudták volna a deficitet fedezni. Ulain Ferenc: Pedig így kell történnie. Rassay Károly: Olvassa el a Times cikkét. Imrédy: A németországi vasúti tarifaleszállítás annak idején kedvezőtlen eredménnyel járt. Olyan pénzügyi programmot akarunk fölállítani, amely a forgalmat lehetőleg kevéssé terheli, ezért elvetettük azt a gondolatot, amelyet a külföld gyakorlati és elméleti emberei ajánlanak: a forgalmi adó fölemelését. A forgalmi adót nem emeljük föl. (Zajos ellentmondások.) A tárgyalások abból a célból folynak, hogy a fázisrendszert azokra a gazdasági ágakra is kiterjesszük, amelyekre eddig ki nem terjedt. Burkolt után sem kívánom a forgalmi adó fölemelését elérni. Izzólámpa- és rádióadó. A fogyasztási adó terén új adónemeket hozunk be, így az izzólámpa, villamos fényforrás megadóztatását. (Sokáig tartó zaj.) Reisinger Ferenc: Szeretik maguk a sötétséget. Imrédy: Szerintem a rádió megadóztatásának egyetlen szociális módja a csövek megadóztatása. Peyer Károly: Tessék a monopóliumot elvenni. Neuberger Mihály: Nem igaz. Imrédy: Az adótétel egyébként mérsékelt, mert izzókörténként 25 fillérnél kezdődik és eléri a 85 fillért. Átlagban 2,3 százalék megterhelést jelent, szemben az olaszországi 30 százalékos megterheléssel. A szeszadónál lényegesebb változtatást nem tervezünk, csak kikerekítjük az 1 pengő 90 fillért 2 pengőre. Gyarmatáruk vámjának emelése. Ami a vámokat illeti, a kávé, tea és fahéj vámját 50 százalékkal emeljük, egyéb külföldi gyarmatáru, fűszer, ananász, banán vámtételét 100 százalékkal. A vasút és az autó versenyfeltételeinek kiegyenlítése érdekében kellett valamit tennünk és az Államvasutak bevételeit fokoznunk, hogy ezáltal a deficitet csökkentsük. Ezért a teherautók közúti adótételét megkétszerezzük. (Zaj. Sauerborn Károly: Hogy még drágább legyen a mezőgazdasági cikkek fuvardíja. Hogy akarnak itt gyümölcsexportot csinálni?) Percekig tartó zaj akasztja meg a minisztert beszédének folytatásában. Hosszasan szól a viharletékek kiterjesztése. Az érdekeltségekkel fogunk tárgyalni, mert lehet, hogy ezt a gondolatot a benzinadó fölemelésével célszerűbben lehet elérni. A közvetett adók csoportjában tervezzük a hirdetési illeték bevezetését. Erre vonatkozólag szintén az érdekeltséggel fogunk tárgyalásokat folytatni. A bevételek fokozásának célját szolgálja a Dohányjövedék értékesítési feltételeinek javítása. Különösen a külföldi értékesítés helyesebb megszervezésére gondolunk. Máris tárgyalásban állunk belföldi és külföldi szakértőkkel. A házadó felemelése. Mindezek a bevételi források, adótételek felemelései a folyó költségvetési évre körülbelül nyolcmillió pengős bevételt jelentenének. Ennek következtében a bevételek fokozását túlnyomó részben az egyenesadóknál kell megtalálnunk. Az egyenesadók behajtása köztudomásszerűen adókezelési és technikai szempontokból nehezebb, de mégis ezt az utat választottuk, mert azt az előbb említett gondolatot, hogy a forgalmat és a fogyasztást a lehetőséghez képest kíméljük, igyekeztünk megvalósítani. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek az adók némely esetben olyan súlyosak lesznek, hogy a vagyon állagát sem fogják kímélni, de amikor passzív gazdasági terület vagyunk, amikor átmenetileg a tőkéinket is mozgósítanunk kell, helyesebb, ha ezt szervezett úton teszszük. A 33-as bizottság elé terjesztendő rendelet a következő szabályozásokat és változtatásokat is tartalmazza. A házadónál az alapadónak 20 százalékos további pótlékolását léptetjük életbe azzal, hogy a pótlék fizetése alól a nagy- és kisközségekben levő és egészen a tulajdonos, vagy hozzátartozói által lakott házak, a városokban pedig a legfeljebb kétszobás és egészen a tulajdonos által lakott házak mentesittetnek. (Helyeslés az egységes párton.) Bródy Ernő: Helyes? Mi a helyes? Brődy-Harrach Tihamér: A kisemberek védelme a helyes. (Zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A háztulajdon nehéz helyzetével teljesen tisztában vagyunk. Az a meggyőződésem, hogy a nemzeti vagyonnak ez a része: a városi házbirtok az, amely a legjobban mentette át vagyonállagát (Helyeslés az egységes párton) a háború és az azután következő idők viszontagságain. (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly: Hát a földbirtok nem mentette át? Hallatlan! Imrédy: Amikor azonban a háztulajdontól ezt azt áldozatot kívánjuk, akkor gondoskodni fogunk arról, hogy a háztulajdon eddigi kötöttségei megszűnjenek és a kilakoltatások szempontjából... Bródy Ernő: Micsoda? És a lakókra menjen minden? Hallatlan! Földönfutókká teszik a lakókat! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Tisztelt képviselő úr, a házbérek tendenciája nem igazolja azt, hogy a képviselő úr felháborodása rendkívül alapos volna. Bródy Ernő: Hallatlan! Hallatlan! Felszabadítják a lakásokat! Földönfutókká teszik a lakókat! (Nagy zaj a baloldalon.) Farkas István: Már ezt a lakbért sem tudják fizetni. . . . Imrédy Béla pénzügyminiszter:, A rendelkezés szociális szempontokból indokolt. A háztulajdonosok szabad rendelkezése tehát némely csekély kivételtől eltekintve, amelyet szociális szempontok indokolnak, helyre fog állíttatni. Ami a szabadfoglalkozásúak hozadéki adóját, a kereseti adót illeti, e tekintetben semminemű változtatást nem tervezünk. Ezek a rétegek az inségadó kivetése alkalmával úgyis áldozatot hoztak. Az alkalmazottak különadóját, amely a havi 120 pengőn aluli kereseteket nem érinti, egyébként is igen alacsony kulccsal indul, erősen progresszív jellegű, az ez időszerinti mérvének 25 százalékával pótlékoljuk. (Felkiáltások balfelől: Elég volt! Hallatlan!) A jövedelemadó 60%-os pótlékolása. A jövedelemadónál az előzőleg érvényben volt 100 százalékos pótlékkal szemben mint ismeretes, a folyó költségvetési évre 30 százalékos pótlék állapíttatott meg. E 30 százalékos pótlékra való lecsökkentést teljes mértékben fönntartani nem tudjuk, ezért 60 százalékra emeljük föl. Friedrich István: Jól van. Csak felfelé. Egy hang a baloldalon. Ehhez hiába kérnek türelmet. Imrédy Béla pénzügyminiszter: A vagyonadónak eddig érvényben volt 100 százalékos pótlékolása az 1933-ik évre január elsejétől kezdődő hatállyal meghosszabbíttatik. A társulati adók ez idő szerint 23 százalékos pótlékát 40 százalékra emeltük fel, január 31-iki hatállyal. Friedrich István gúnyosan: Ötvenet kérünk! Erődy-Harrach Tihamér: Mindig azt kiabálják, hogy nem fizetnek elég társulati adót. Jánossy Gábor: Ez a legigazságosabb Györki Imre: Lehet tapsolni! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A rokkantadó, amely arra a célra szolgál, hogy a rokkantak illetményeihez és ellátásához szükséges fedezetet nyújtsa, ez idő szerint a felét sem szolgáltatja annak az öszszegnek, amelybe a rokkantak illetményei még a jelenlegi csekély mérvben is kerülnek, ennek következtében ennek a tulajdonképeni pótadónak, amely eddig az egyenes adóknak maximált 5 százalékát éri el, a kulcsát 100 százalékkal emeljük. (Felkiáltások a baloldalon: Csak emeljék!) Lázár Miklós: A politikai rokkantak között oszszák ki ezt az összeget. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek az egyenes adók, nemkülönben az előbb említett közvetett adók emelése együttesen biztosítani alkalmasak azt a 25 millió pengő többletbevételt, amelyet a folyó költségvetési évben még elérni óhajtok. Felkiáltások a baloldalon: Papiroson: Bródy Ernő: Papiros ember! Imrédy Béla: A kiadások apasztásának oldalán mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, hogy a lakbéreknek havi részletekben való fizetése a folyó éri költségvetést a júliusi bértől, tehát kereken 5 millió pengőtől mentesíti. Ennek következtében további 25 millió pengő fedezéséről kívánunk ezen az úton gondoskodni. Ebből a tárcák eddig kilátásba helyeztek kereken 14 millió pengő megtakarítást a dologi kiadásokban, amely összeget további megtakarításokkal 18 millió pengőre kívánjuk fölemelni. A további 7 millió pengőt a személyzeti illetmények rovatainál kell megtakarítanunk. Fölkiáltások a baloldalon: Lehet már tapsolni. Propper Sándor: Itt a Sofort-program. Malasics Géza gúnyosan: Az élet kormánya. Friedrich István: Ezt nem lehet! Azt mondták, erről szó sincs. Itt ünnepélyesen megígérte az új kormány, hogy nem szállítják le a fizetéseket. Homonnay Tivadar: A bizottságban is, más helyütt is megígérték, hogy illetményleszállítás nem lesz. Nyugdíjleszállítás nem lesz. Friedrich István: Azt mondták, hogy erről szó sincs. Homonnay Tivadar: A pártelnökük, Sztranyavszky ezért lépett ki az egységes pártból. (úgy van! Úgy van a baloldalon. Nagy zaj.) Igaz vagy nem igaz? A régi recept rossz kiadásban. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az előbb rámutattam arra, hogy a nemzeti társadalom munkájának aránylag milyen nagy részét foglalják le a közületek kiadásai, amelyek között köztudomású a személyzeti rezsi több mint 50 százalékkal szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami alkalmazottak, nyugdíjasok és hozzátartozóik körülbelül egy tizenhatod részét teszik ki az ország lakosságának, kereken 500 ezer lelket, ha alkalmazottként és nyugdíjasonként három családtagot, illetőleg három eltartottat számítunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a népesség egy tizenhatod részét kitevők ezek a társadalmi rétegek körülbelül 390 milliót, azaz a nemzeti termelés eredményének egyheted részét absorbeálják. A tisztviselői illetmények leszállítása. Nem akarok senkit vádolni, de egészen világos, hogy ilyen körülmények között a személyzeti kiadások apasztásához hozzá kell fogni. A nyugdíjtörvény, is ezt célozza, amely most áll előkészítés alatt, a közigazgatás racionalizálása adja meg az alapját annak, hogy a létszámapasztás átvihető legyen. Tény, hogy a személyzeti kiadásoknak igen nagy részét a nyugdíjterhek teszik ki. Az állami közigazgatás és az állami üzemek költségvetésének keretében folyósított nyugdíjak a 200 milliót is meghaladják. Ennek 40 százaléka az ország feldarabolása következtében esett reánk, amit azonban vállaltunk, mert az idemenekült nyugdíjas alkalmazottak eltartása elől nem lehet elzárkózni. Felmerült az a gondolat is, hogy nyugdíjterheink egy részét nyugdíjbiztosítás révén oldjuk meg. Birtokomban vannak az erre vonatkozó javaslatok, amelyeket sokkal kedvezőbb pénzügyi viszonyok mellett, amikor még transzfer-nehézségek nem voltak, tettek Magyarországnak. Ez a terv hét évre biztosított volna megtakarításokat, de azután sokkal hosszabb időtartamon át olyan összegekkel terhelte volna meg az országot, amelyeket felelős kormány nem vállalhatott. Homonnay Tivadar: Méltóztassék a javaslatot tárgyalás alá venni! Imrédy Béla: Nem maradt tehát más hátra, mint az illetmények apasztása és ezt rendkívül fájdalmasan, teljes tudatában a tisztviselői osztály érdemeinek kell megtenni. Mikor gyenge a középosztály, különös jelentősége van a tisztviselő osztálynak, de éppen azért, mert ez a réteg a nemzeti gondolat egyik legegészségesebb hordozója, úgy érezzük, hogy akkor, mikor az összes társadalmi rétegekre terheket rakunk, a nemzeti szolidaritás nem engedi meg, hogy ezt az osztályt kihagyjuk. A mód, ahogy ezt tesszük, kíméletes lesz. Figyelembe kellett venni azt a szempontot, hogy a világgazdasági krízis folytán minden réteg jobban szenvedett, mint a fixfizetésesek. 1929 nyarán teljes illetmények mellett a megélhetési index, amely mégis csak kifejezőjőnek tekinthető azon költségeknek, amelyekbe a háztartás fenntartása kerül, 122-en állott és leesett 95-re, a visszaesés tehát körülbelül 22 százalék. De ha egyes élelmicikkek árát nézzük, a marhahús 2.60 pengőről 1.70-re, a zsír 2.55-ről 1.78-ra, a férficipő 26-ról 16-ra, és ezzel szembe állítjuk az illetmények csökkentését, azt látjuk, hogy a IX. és VIli. fizetési osztályokban, ahol a tisztviselők zöme áll, a csökkentés 14—15 százalékot ér el. Az újabb illetményapasztással ezt egészítjük ki most arra a mértékre, amely megfelel körülbelül a megélhetési költségek indexének. Szociális szempontból azokat az illetményeket, amelyek a havi 100 pengőt nem érik el, kizárjuk. Az illetményapasztás nem terjed ki a lakáspénzre, családi pótlékra, közlekedési segélyre és hadipótlékra sem. Fábián Béla: Hát a dugsegélyekre? Imrédy Béla: Az illetménycsökkentés 5—7 százalékig terjed, de vannak olyan kategóriák, ahol a csökkentés csupán 3 százalék csengő. Az elnök figyelmezteti a közbeszólókat, hogy erélyesebb rendszabályokhoz fog folyamodni. — Adóztassák, meg a közbeszólókat, — ajánlják derűsen a jobboldalon. Sauerborn Károly: Majd leállnak az összes teherautók. Akkor majd vehetnek azok után adót. Imrédy: Tervbe van véve az autófuvarozási il- Rheuma, isohias, vállhasogatás ellen a „GAMMA KOMPRESSZ" eredeti pöstyéni thermális iszap páratlan gyógyerőt garantál, 30-szor használható. Főraktár: Pöstyén fürdőiroda, Károly-körút 3/a.