Pesti Hírlap, 1933. október (55. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-07 / 228. szám
41 6 PESTI HÍRLAP 1933. október 7., SZJUlbat. Musztafa Kemál pasa belpolitikai eredményei. A török újjászületés forradalma — A Török Köztársaság tízéves Ennek a hónapnak a vége felé fényes ünnepségekkel készül megülni fennállásának tizedik évét a Török Köztársaság. Ez a közelgő évforduló és a mai gyár miniszterelnök ugyanakkor Ankarába teendő látogatása ad alkalmat a Pesti Hírlapnak, hogy rövid áttekintést nyújtson a Török Köztársaság megszületésének előzményeiről, az ezekből szervesen kifejlődött szabadságmozgalomról és e mozgalom diadalmas harcai után létrejött új kormányzati rendszer első tíz évének legfontosabb belpolitikai eredményeiről.* A tizennegyedik században Kisázsia felől Európát egyre komolyabban fenyegetni kezdő törökség győzelmét,győzelemre halmozva, hatalmát saját országának határain belül is sikeresen megalapozta. A belső erőket azonban lassan kikezdte az idegen hatások elhatalmasodása, az ősi erkölcsök és politikai és társadalmi berendezkedések felett. A belső politikai gyengeséget és zavart csak növelte az a külső körülmény, hogy az európai államok gyors haladása és emelkedése a civilizáció terén nem talált versenytársra az Oszmán Birodalom határain belül. Az akkor még hatalmas területeket magáénak valló Oszmán Birodalom hanyatlása már nagyon szembeszökő volt a tizennyolcadik század vége felé. A külső gyengeséggel párosult a belső politikai erők elernyedése. Ekkor került a trónra III. Szelim szultán, felvilágosodott szellemű, tanult és műveit ember, a magyar származású francia marsal, báró Tott (Tóth) Ferenc tanítványa. III. Szelim szultán az első a török uralkodók sorában, aki a többi nemzetekkel való lépéstartás feltétlen szükségességét belátta és birodalmának jövőjét reformok bevezetésével akarta biztosítani. Törekvései azonban a hatalmukat féltő papság és a janicsárok ellenállásán megbuktak, sőt 1807-ben trónját is elvesztette. Utódai közül II. Mahmud hosszú uralkodása alatt már szerencsésebb kezű volt nála. Uralkodása idején a francia szellem befolyása egyre nagyobb lett a politikusok és írók körében. Munkájának folytatója fia, Abdul Medsid szultán, ő adta ki .1839-ben a hatti serif-i gülhánijének nevezett szultáni iratot, mellyel nagy vonásokban tulajdonképpen alkotmányt adott a birodalomnak és megvetette a nemzeti állam alapját. Abdul Aziz szultán európai útra ment, mélyen megsértve ezzel a benne reménykedő ótörök párt érzelmeit. Az iszlám és az oszmánság hívei egyre elkeseredettebb küzdelmet vívnak egymással, az ujtörökök tábora azonban egyre erősödik. A nagy, haladni vágyó politikusok: Resit pasa, Fuat pasa, Ethem Pertev pasa és Midhat pasa mellett új erősségei is támadnak az ujtörök iránynak, a halhatatlan nagy nemzeti írók sora, élükön Námik Kemnül bejjel, Sinászival, Ebuzzia Tegfikkel. A nemzeti eszme, mely eddig maradék nélkül felolvadt a vallás, a mohamedánizmus eszméjében, kezdett előretörni s akadtak, akik a politikai törökség eszméjét merték hirdetni. Az 1876-ban trónra jutott II. Abdul Hamit, ez a bár nagyszabású, de alattomos és kegyetlen zsarnok eleinte cselfogással élt: az új török párt vezérét, Mithat pasát tette nagy vezérévé s belga mintára alkotmányt adott birodalmának, hogy alig félév múlva a nemzeti eszme minden jelentős hívét száműzve, a pániszlámizmus megerősítését szolgálja hosszú uralkodásának végéig, mikor is 1909 áprilisában az újtörökök győzelme száműzte a trónról. Ettől kezdve az újtörök párt Van hatalmon, de még mindig kemény harcot kell folytasson az ótörök párt óriási befolyásával szemben. Az újtörök párt szereplése a világháború befejezésével véget ért, hogy helyet adjon annak a politikai áramlatnak, mely Musztafa Kemál pasa nevével forrott össze szorosan s amely ma a török nemzet életének s törekvéseinek kifejezője. A reform-szultánok felvilágosodott szelleme felülről kísérelte meg — nem mindig sikerrel — a haladás gondolatát érvényre juttatni, az új török párt politikus és iró vezérei a nemzeti gondolat magvetői voltak s a haladás és felvilágosodottság politikájának alapjait rakták le a nemzet műveltebbjeinek lelkében. Musztafa Kemál pasa és híveinek politikája a nemzetiségét és függetlenségét elnyert török nemzet minden fiát egyaránt viszik előre — talán bizony gyakran egyes rétegek akarata ellenére is — a haladás, a fejlődés, a művelődés és a megerősödés útján. Haza és szabadság. Musztafa Kemál századost még aznap, hogy elhagyta a vezérkari iskolát, fogságba vetette II. Abdul Hamit szultán, politikai felfogása miatt, majd a távoli Damaszkuszba helyezte. Itt alakította meg „Vatan ve hürriyet“ (Haza és szabadság) néven 1906- ban titkos hazafias egyesületét, majd ennek fiókját is megszervezte Szalonikiben. A szalonikiek az egyesület nevét „Ittihat ve terakki“ (Egyesülés és haladásira változtatták, ezen a néven vívta ki az egyesület az 1908. évi új alkotmányt, majd keresztülvitte 1909-ben II. Abdul Hamit trónfosztását és száműzetését. Az újonnan összehívott parlamentben két nagy párt küzd az évek során egymással, a törökfaju oszmánlikból álló Egyesülés és haladás, valamint a nem törökfaju oszmánli alattvalókat is magába gyűjtő ,„Italif ve hürriyet“ (Egyetértés és szabadság) pártja. A két párt küzdelmei során mindegyre nyilvánvalóbbá vált a nemzetiségek különválási törekvése, támogatva és bátorítva az idegen hatalmak érdekei és befolyása által. Musztafa Kemál bey kivált régi pártjából, mert ellentétek támadtak közte és Enver pasa között a haladás irányát illetőleg. A Központi Hatalmaknak a világháborúban bekövetkezett összeomlása után VI. Mehmet szultán engedett az antant követeléseinek s 1920 augusztusában aláírta a sèvresi békeszerződést, a trianoninak párját, mely nemcsak távolabbi tartományaitól fosztotta meg Törökországot, hanem a tulajdonképpeni anyaországot, Anadolut is nagyrészben idegen uralom alá kívánta juttatni. A betörő idegen hadakkal, majd az azoknak behódoló szultánnal szemben Musztafa Kemál pasa szervezni kezdte a nemzeti függetlenségi mozgalmat. E szervezés első lépései voltak az 1919 júliusi erzurumi, majd szeptemberi szivaszi kongresszusok. A szultáni kormánnyal folytatott tárgyalások eredménytelensége után a szabadságmozgalom irányító és végrehajtó bizottsága szakított a szultáni kormánnyal s az Isztambulban a megszálló angolok által munkájában akadályozott országgyűléssel és új választásokat írva ki, 1920 április 23-án megnyitották az ország képviseletének új szervét, a Nagy Nemzetgyűlést. Az új kormányzat neve a Nagy Nemzetgyűlés kormánya lett. A Nagy Nemzetgyűlés és a végrehajtó tanács elnökségét Musztafa Kemál pasára ruházták. Az új nemzetgyűlés különböző áramlatai között ott voltak még az iszlám politikai eszményeihez ragaszkodó szélsőjobboldali szófiák s jelentkeztek a kommunizmussal kacérkodó szélsőbaliak. A kettő között foglalt helyet Musztafa Kemál pasa demokratikus nemzeti uralmat kívánó egyre gyarapodó tábora. Kemál a körülötte csoportosulókkal megalakította a „jogvédelmi csoportot“.. A függetlenségi harc nagysikerű győzelmei a lausannei béketárgyalásokra vezettek s az ezt befejező békeszerződés biztosította az új török államnak a teljes függetlenséget, megszüntette a kapitulációkat, a konzuli bíráskodást s megállapítota a nemzeti állam határait. A Nagy Nemzetgyűlés 1922 november 1-én megszüntette a szultánságot,, majd később a kalifaságot. A második Nagy Nemzetgyűlés a lausenne-i békeszerződés ratifikálása mellett Isztanbul helyébe Ankarát tette meg az ország fővárosává, majd az állam kormányzati módjául a köztársasági államformát fogadta el az 1923 októbe 29-i törvénnyel, az új köztársaság első elnökévé Gázi Musztafa Kemál pasát választva meg. A Gázi eddigi pártját, a „jogvédelmi csoportot“ átszervezte „Cümhuriyet Halk Firkasi“-vá, azaz Köztársasági Néppárttá. Ez a párt hamarosan a legnagyobb, majd a legutóbbi két választáson egyedüli pártjává fejlődött a mai török politikai életnek. A negyedik nemzetgyűlési választások alkalmával Szabad Köztársasági Párt néven új párt alakult, de a választásokon nem tudott eredményt elérni. A két párt között lényeges különbség csak abban volt, hogy a Köztársasági Néppárt a haladást, különösen a közgazdasági élet terén, az állami beavatkozással kívánja biztosítani, a Szabad Köztársasági Párt pedig, ezen a téren liberalizmust hirdetett. A mostani nemzetgyűlés tagjai között első ízben foglalnak helyet munkás- és gazdaképviselők. A nemzetgyűlés tagjai között húsz pártonkívüli képviselő foglalt helyet, nagyrészük azonban már belépett a Köztársasági Néppártba. Az új alkotmány, Törökország alkotmányát az 1924. évi április 20-i törvény határozta meg újólag. Az alkotmány értelmében a szuverenitás minden feltétel nélkül a nemzetét ezt a nemzet nevében a Nagy Nemzetgyűlés gyakorolja. A törvényhozás a nemzetgyűlés feladata, a végrehajtó hatalmat pedig a nemzetgyűlés által négy évre választott köztársasági elnökkel és az általa kinevezett minisztertanáccsal gyakoroltatja. A nemzetgyűlésnek joga van a kormány ténykedését ellenőrizni és megbízatását visszavonni. A kormány egyetemlegesen felelős az általános politikáért és minden miniszter külön-külön egyénileg felel minisztériumának ügyeiért. A köztársasági elnök csak a Nagy Nemzetgyűlés tagjai közül választható (Musztafa Kemál pasa Ankara képviselője) és ő is csak a nemzetgyűlés tagjait nevezheti ki miniszterekké. A választási rendszer kettős, amennyiben a képviselők választása elektorok útján történik. Minden 18 életévét betöltött török állampolgár férfinak választójoga van s a 30-ik életévének betöltése után képviselővé választható. A nők 3 évvel ezelőtt teljes választójogot nyertek a községi választásokon s most szó van arról, hogy a nemzetgyűlési választásokon való részvételre is jogot nyerjenek. Tíz év főbb eredményei: Musztafa Kemál pasa és pártja belpolitikájának legfontosabb eredményei a következők: a monarchikus államformának a köztársaságival való felcserélése, a kalifátus megszüntetésével a theokratikus állam helyébe a világi állam megteremtése, melyben a vallás a polgárok szabad meggyőződésének kérdése, a régi féligmeddig gyarmati állapot helyébe a teljes politikai és gazdasági függetlenség kivívása, a nők jogainak érvényre juttatása, a modern jogszolgáltatás, a független bíráskodás életbeléptetése, az egyházi bíráskodás teljes megszüntetése, a kolostorok feloszlatása, a nemzetközi időszámítás és naptár, valamint a latinbetűs írás kötelezővé tétele, a fez viseletének eltiltása, széles alapokra fektetett közoktatásügyi programm megalkotása és életrehívása, a nemzetpusztító járványok elleni eredményes közegészségügyi küzdelem, nagyvonalú falufejlesztési politika, a mezőgazdaság emelése és hitelhez való juttatása, mezőgazdasági oktatásügy fejlesztése, erőteljes iparés kereskedelemfejlesztési politika, a közgazdasági élet fejlődésének központi irányítása, a vasutak, utak és hidak építése, a hajózás nagyarányú fejlesztése, a gyermek- és anyavédelem megteremtése, a honvédelemügy legmodernebb alapokon való kifejlesztése és nem utolsó sorban a nemzeti eszme ismeretének és szeretetének a nép legszélesebb rétegeibe való eljuttatása és meggyökereztetése. Íme nagy vonásokban a mai török belpolitikai élet történelmi kialakulása és rövid idő alatt elért, igazán tiszteletet érdemlő eredményei. Törökország újjászületését az Anadoluból kiindult nemzeti forradalom hozta meg s ez a forradalom ma még állandóan tart és még tartani fog, mert amint Musztafa Kemál pasa mondotta iszmiti beszédében, „tévedés volna azt hinni, hogy egy mélyreható forradalom három év alatt befejeződhetik“. A török ujászületés forradalma minden akadályokon át tovább fejlődik s gyors léptekkel ragadja magával az egész török népet a fejlődés utján. Az újonnan bejárandó utakat már kijelölte a Gázi irányítása alapján a Köztársasági Néppárt 1931. évi májusi kongresszusa által elfogadott nagyvonalú és mindenre figyelmet fordító programm. Végh Jenő: Milánóban összeomlott a főpályaudvar vasúti hídja. Öt halott, tíz súlyos sebesült. If Milánó, okt. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának rovlata.) A régi főpályaudvar sínhálózatának bontása közben pénteken délután súlyos szerencsétlenség történt. Az új pályaudvar felé vezető igen élénk forgalmú Via Galilei fölött levő vasúti híd összeomlott és maga alá temetett több munkást, néhány utcai járókelőt és két járművet. A romhalmaz alól estig négy halottat és tíz többé-kevésbé súlyos sebesültet szedtek ki, de valószínű, hogy a méteres magasságban álló törmelékek alatt még vannak halottak. A súlyos sebesültek közül este egy a kórházban meghalt, egy másik sebesült haldoklik. A kettős aluljáró járművek és gyalogosok közlekedésére szolgált, az alatt a vágányzat alatt, amelyet most megszüntetnek. A kettős falazott boltozat egyikét már majdnem teljesen lebontották, és ezért a középső pillérfal egyensúlya megbomlott és a pillér összeomlott. A híd alatt elhúzódó úttestet óvatosságból már a bontás megkezdése előtt hoszszabb idővel elzárták. A munkások azonban időnként, különösen déltájban megnyitották. Pénteken elfelejtették a sorompókat visszahelyezni és így történhetett meg, hogy a beomlott boltozat alatt utcai járókelők is voltak. A város polgármestere, a prefektus és Schuszter bíborosérsek megtekintették a súlyos szerencsétlenség színhelyét, amely körül óriási embertömeg táboroz. Az eltakarítási munka egész éjszaka folyni fog fényszórók világítása mellett. A város népe körében óriási izgalom keletkezett. A hatóságok szigorú vizsgálatot indítottak, hogy megállapítsák ki a felelős és útelrekesztő intézkedések elmulasztásáért. Tréfák. 1. Párbeszéd a hivatalban: — Én nem tudom, mostanában olyan gyakran elveszítem a fejem. — Akkor maga túltesz XVI. Lajoson. — Miért? •— Mert ő csak egyszer vesztette el a fejét. 2. A kávéházban. — Az én barátom megkegyelmezett Kubának. — Hogyan? ’— Nem gyújtott, rá a szivarjára. 3. A gazdag menyasszony az eladósodott vőlegényhez: — És, mondja, elvenne engem pénz nélkül is? — Miért kérdezi ! Hiszen tudja, hogy pénz nélkül veszem el.I Londoni párbeszéd: -r- És mi lesz a neve annak az embernek, akit a most feltalált aranyszérum örökifjúvá teszt — Aranyifjas DTMI. Lloyd George nem hisz keze 12 háború lehetőségében• Párizs, okt. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Matin közli Lloyd George nyilatkozatát a háborús veszedelemről. Az angol államférfi nem hiszi, hogy Németország részéről ilyen veszedelem fenyegeti a világot. Arra hivatkozik, hogy a világháború alatt két esztendeig is eltartott, míg Anglia hadserege igazán fölfegyverkezett, noha a rendes gazdasági termelés jóformán megszűnt és az egész angol ipar csak ágyuk, tankok, páncéloskocsik gyártásával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban idézi Lloyd George a világháború kitörése idejében hivatalban volt Messimy egykori francia hadügyminiszternek nemrég Lyonban elmondott beszédét, amelyből kitűnik, hogy ez a katonai szakértő sem hisz új háború veszedelmében. Igaz ugyan, hogy Millerand volt francia köztársasági elnök nincsen ezen a véleményen, mert nemrég Alençonban elmondott beszédében óva intette Franciaországot attól, hogy folytassa a leszerelést.