Pesti Hírlap, 1933. október (55. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-07 / 228. szám

41­ 6 PESTI HÍRLAP 1933. október 7., SZJUlbat. Musztafa Kemál pasa belpolitikai eredményei. A török újjászületés forradalma — A Török Köztársaság tízéves Ennek a hónapnak a vége felé fényes ünnepsé­gekkel készül megülni fennállásának tizedik évét a Török Köztársaság. Ez a közelgő évforduló és a mai gyár miniszterelnök ugyanakkor Ankarába teendő látogatása ad alkalmat a Pesti Hírlapnak, hogy rö­vid áttekintést nyújtson a Török Köztársaság meg­születésének előzményeiről, az ezekből szervesen ki­fejlődött szabadságmozgalomról és e mozgalom dia­dalmas harcai után létrejött új kormányzati rend­szer első tíz évének legfontosabb belpolitikai ered­ményeiről.* A tizennegyedik században Kisázsia felől Euró­pát egyre komolyabban fenyegetni kezdő törökség győzelmét,­győzelemre halmozva, hatalmát saját orszá­gának határain belül is sikeresen megalapozta. A belső erőket azonban lassan kikezdte az idegen ha­tások elhatalmasodása, az ősi erkölcsök és politikai és társadalmi berendezkedések felett. A belső politi­kai gyengeséget és zavart csak növelte az a külső körülmény, hogy az európai államok gyors haladása és emelkedése a civilizáció terén nem talált verseny­társra az Oszmán Birodalom határain belül. Az akkor még hatalmas területeket magáénak valló Oszmán Birodalom hanyatlása már nagyon szembeszökő volt a tizennyolcadik század vége felé. A külső gyengeséggel párosult a belső politikai erők elernyedése. Ekkor került a trónra III. Szelim szul­tán, felvilágosodott szellemű, tanult és műveit ember, a magyar származású francia marsal, báró Tott (Tóth) Ferenc tanítványa. III. Szelim­ szultán az első a török uralkodók sorában, aki a többi nemzetekkel való lépéstartás feltétlen szükségességét belátta és birodalmának jövőjét reformok bevezetésével akarta biztosítani. Törekvései azonban a hatalmukat féltő papság és a janicsárok ellenállásán megbuktak, sőt 1807-ben trónját is elvesztette. Utódai közül II. Mah­mud hosszú uralkodása alatt már szerencsésebb kezű volt nála. Uralkodása idején a francia szellem befolyása egyre nagyobb lett a politikusok és írók körében. Munkájának folytatója fia, Abdul Medsid szultán, ő adta ki .1839-ben a hatt­i serif-i gülhánijé­­nek nevezett szultáni iratot, mellyel nagy vonásokban tulajdonképpen alkotmányt adott a birodalomnak és megvetette a nemzeti állam alapját. Abdul Aziz szul­tán európai útra ment, mélyen megsértve ezzel a benne reménykedő ótörök párt érzelmeit. Az iszlám és az oszmánság hívei egyre elkeseredettebb küzdel­met vívnak egymással, az ujtörökök tábora azonban egyre erősödik. A nagy, haladni vágyó politikusok: Resit pasa, Fuat pasa, Ethem Pertev pasa és Midhat pasa mellett új erősségei is támadnak az ujtörök iránynak, a halhatatlan nagy nemzeti írók sora, élükön Námik Kemnül bejjel, Sinászival, Ebuzzia Tegfikkel. A nemzeti eszme, mely eddig maradék nélkül felolvadt a vallás, a mohamedánizmus eszmé­jében, kezdett előretörni s akadtak, akik a politikai törökség eszméjét merték hirdetni. Az 1876-ban trónra jutott II. Abdul Hamit, ez a bár nagyszabású, de alattomos és kegyetlen zsarnok eleinte cselfogással élt: az új török párt vezérét, Mithat pasát tette nagy vezérévé s belga mintára alkotmányt adott birodal­mának, hogy alig félév múlva a nemzeti eszme min­den jelentős hívét száműzve, a pániszlámizmus meg­erősítését szolgálja hosszú uralkodásának végéig, mikor is 1909 áprilisában az újtörökök győzelme száműzte a trónról. Ettől kezdve az újtörök párt Van hatalmon, de még mindig kemény harcot kell foly­tasson az ótörök párt óriási befolyásával szemben. Az újtörök párt szereplése a világháború befejezésé­vel véget ért, hogy helyet adjon annak a politikai áramlatnak, mely Musztafa Kemál pasa nevével for­rott össze szorosan s amely ma a török nemzet életé­nek s törekvéseinek kifejezője. A reform-szultánok felvilágosodott szelleme fe­lülről kísérelte meg — nem mindig sikerrel — a ha­ladás gondolatát érvényre juttatni, az új török párt politikus és iró vezérei a nemzeti gondolat magvetői voltak s a haladás és felvilágosodottság politikájá­nak alapjait rakták le a nemzet műveltebbjeinek lel­kében. Musztafa Kemál pasa és híveinek politikája a nemzetiségét és függetlenségét elnyert török nem­zet minden fiát egyaránt viszik előre — talán bizony gyakran egyes rétegek akarata ellenére is — a hala­dás, a fejlődés, a művelődés és a megerősödés útján. Haza és szabadság. Musztafa Kemál századost még az­nap, hogy elhagyta a vezérkari iskolát, fogságba vetette II. Ab­dul Hamit szultán, politikai felfogása miatt, majd a távoli Damaszkuszba helyezte. Itt alakította meg „Vatan ve hürriyet“ (Haza és szabadság) néven 1906- ban titkos hazafias egyesületét, majd ennek fiókját is megszervezte Szalonikiben. A szalonikiek az egye­sület nevét „Ittihat ve terakki“ (Egyesülés és hala­dásira változtatták, ezen a néven vívta ki az egye­sület az 1908. évi új alkotmányt, majd keresztülvitte 1909-ben II. Abdul Hamit trónfosztását és száműzeté­sét. Az újonnan összehívott parlamentben két nagy párt küzd az évek során egymással, a törökfaju osz­­mánlikból álló Egyesülés és haladás, valamint a nem törökfaju oszmánli alattvalókat is magába gyűjtő ,„Italif ve hürriyet“ (Egyetértés és szabadság) pártja. A két párt küzdelmei során mindegyre nyilván­valóbbá vált a nemzetiségek különválási törekvése, támogatva és bátorítva az idegen hatalmak érdekei és befolyása által. Musztafa Kemál bey kivált régi pártjából, mert ellentétek támadtak közte és Enver pasa között a haladás irányát illetőleg. A Központi Hatalmaknak a világháborúban be­következett összeomlása után VI. Mehmet szultán en­gedett az antant követeléseinek s 1920 augusztusá­ban aláírta a sèvresi békeszerződést, a­ trianoninak párját, mely nemcsak távolabbi tartományaitól fosz­totta meg Törökországot, hanem a tulaj­donképpeni anyaországot, Anadolut is nagyrészben idegen ura­lom alá kívánta juttatni. A betörő idegen hadakkal, majd az azoknak behódoló szultánnal szemben Musz­tafa Kemál pasa szervezni kezdte a nemzeti függet­lenségi mozgalmat. E szervezés első lépései voltak az 1919 júliusi erzurumi, majd szeptemberi szivaszi kongresszusok. A szultáni kormánnyal folytatott tár­gyalások eredménytelensége után a szabadságmozga­lom irányító és végrehajtó bizottsága szakított a szultáni kormánnyal s az Isztambulban a megszálló angolok által munkájában akadályozott országgyű­léssel és új választásokat írva ki, 1920 április 23-án megnyitották az ország képviseletének új szervét, a Nagy Nemzetgyűlést. Az új kormányzat neve a Nagy Nemzetgyűlés kormánya lett. A Nagy Nemzetgyűlés és a végrehajtó tanács elnökségét Musztafa Kemál pasára ruházták. Az új nemzetgyűlés különböző áramlatai között ott voltak még az iszlám politikai eszményeihez ragaszkodó szélsőjobboldali szófiák s jelentkeztek a kommunizmussal kacérkodó szélső­­baliak. A kettő között foglalt helyet Musztafa Kemál pasa demokratikus nemzeti uralmat kívánó egyre gyarapodó tábora. Kemál a körülötte csoportosulók­­kal megalakította a „jogvédelmi csoportot“.. A füg­getlenségi harc nagysikerű győzelmei a lausannei béketárgyalásokra vezettek s az ezt befejező béke­­szerződés biztosította az új török államnak a teljes függetlenséget, megszüntette a kapitulációkat, a kon­zuli bíráskodást s megállapítota a nemzeti állam ha­tárait. A Nagy Nemzetgyűlés 1922 november 1-én megszüntette a szultánságot,, majd később a kalifa­­ságot. A második Nagy Nemzetgyűlés a lausenne-i békeszerződés ratifikálása mellett Isztanbul helyébe­­ Ankarát tette meg az ország fővárosává, majd az állam kormányzati módjául a köztársasági államfor­mát fogadta el az 1923 októbe 29-i törvénnyel, az új köztársaság első elnökévé Gázi Musztafa Kemál pa­sát választva meg. A Gázi eddigi pártját, a „jog­védelmi csoportot“ átszervezte „Cümhuriyet Halk Firkasi“-vá, azaz Köztársasági Néppárttá. Ez a párt hamarosan a legnagyobb, majd a legutóbbi két vá­lasztáson egyedüli pártjává fejlődött a mai török politikai életnek. A negyedik nemzetgyűlési válasz­tások alkalmával Szabad Köztársasági Párt néven új párt alakult, de a választásokon nem tudott ered­ményt elérni. A két párt között lényeges különbség csak abban volt, hogy a Köztársasági Néppárt a hala­dást, különösen a közgazdasági élet terén, az állami beavatkozással kívánja biztosítani, a Szabad Köztársa­sági Párt pedig, ezen a téren liberalizmust hirdetett. A mostani nemzetgyűlés tagjai között első ízben fog­lalnak helyet munkás- és gazdaképviselők. A nemzet­gyűlés tagjai között húsz pártonkívüli képviselő fog­lalt helyet, nagyrészük azonban már belépett a Köz­­társasági Néppártba. Az új alkotmány, Törökország alkotmányát az 1924. évi április 20-i törvény határozta meg újólag. Az alkotmány ér­telmében a szuverenitás minden feltétel nélkül a nem­zeté­t ezt a nemzet nevében a Nagy Nemzetgyűlés gyakorolja. A törvényhozás a nemzetgyűlés feladata, a végrehajtó hatalmat pedig a nemzetgyűlés által négy évre választott köztársasági elnökkel és az ál­tala kinevezett minisztertanáccsal gyakoroltatja. A nemzetgyűlésnek joga van a kormány ténykedését ellenőrizni és megbízatását visszavonni. A kormány egyetemlegesen felelős az általános politikáért és minden miniszter külön-külön egyénileg felel minisz­tériumának ügyeiért. A köztársasági elnök csak a Nagy Nemzetgyűlés tagjai közül választható (Musz­­tafa Kemál pasa Ankara képviselője) és ő is csak a nemzetgyűlés tagjait nevezheti ki miniszterekké. A választási rendszer kettős, amennyiben a képviselők választása elektorok útján történik. Minden 18 élet­évét betöltött török állampolgár férfinak választó­joga van s a 30-ik életévének betöltése után képvise­lővé választható. A nők 3 évvel ezelőtt teljes választó­jogot nyertek a községi választásokon s most szó van arról, hogy a nemzetgyűlési választásokon való rész­vételre is jogot nyerjenek. Tíz év főbb eredményei: Musztafa Kemál pasa és pártja belpolitikájának legfontosabb eredményei a következők: a monarchi­kus államformának a köztársaságival való felcseré­lése, a kalifátus megszüntetésével a theokratikus állam helyébe a világi állam megteremtése, melyben a vallás a polgárok szabad meggyőződésének kérdése, a régi féligmeddig gyarmati állapot helyébe a teljes politikai és gazdasági függetlenség kivívása, a nők jogainak érvényre juttatása, a modern jogszolgálta­tás, a független bíráskodás életbeléptetése, az egy­házi bíráskodás teljes megszüntetése, a kolostorok fel­oszlatása, a nemzetközi időszámítás és naptár, vala­mint a latinbetűs írás kötelezővé tétele, a fez visele­tének eltiltása, széles alapokra fektetett közoktatás­­ügyi programm megalkotása és életrehívása, a nem­­zetpusztító járványok elleni eredményes közegészség­­ügyi küzdelem, nagyvonalú falufejlesztési politika, a mezőgazdaság emelése és hitelhez való juttatása, mezőgazdasági oktatásügy fejlesztése, erőteljes ipar­és kereskedelemfejlesztési politika, a közgazdasági élet fejlődésének központi irányítása, a vasutak, utak és hidak építése, a hajózás nagyarányú fejlesztése, a gyermek- és anyavédelem megteremtése, a honvé­delemügy legmodernebb alapokon való kifejlesztése és nem utolsó sorban a nemzeti eszme ismeretének és szeretetének a nép legszélesebb rétegeibe való el­juttatása és meggyökereztetése. Íme nagy vonásokban a mai török belpolitikai élet történelmi kialakulása és rövid idő alatt elért, igazán tiszteletet érdemlő eredményei. Törökország újjászületését az Anadoluból kiindult nemzeti forra­dalom hozta meg s ez a forradalom ma még állan­dóan tart és még tartani fog, mert amint Musztafa Kemál pasa mondotta iszmiti beszédében, „tévedés volna azt hinni, hogy egy mélyreható forradalom há­rom év alatt befejeződhetik“. A török ujászületés forradalma minden akadályokon át tovább fejlődik s gyors léptekkel ragadja magával az egész török né­pet a fejlődés utján. Az újonnan bejárandó utakat már kijelölte a Gázi irányítása alapján a Köztár­sasági Néppárt 1931. évi májusi kongresszusa által elfogadott nagyvonalú és mindenre figyelmet fordító programm. Végh Jenő: Milánóban összeomlott a főpályaudvar vasúti híd­ja. Öt halott, tíz súlyos sebesült. If Milánó, okt. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának rovl­ata.) A régi főpályaudvar sínhálózatának bon­tása közben pénteken délután súlyos szerencsétlen­ség történt. Az új pályaudvar felé vezető igen élénk forgalmú Via Galilei fölött levő vasúti híd össze­omlott és maga alá temetett több munkást, néhány utcai járók­előt és két járművet. A romhalmaz alól estig négy halottat és tíz többé-kevésbé súlyos sebesültet szedtek ki, de valószínű, hogy a méteres magasságban álló tör­melékek alatt még vannak halottak. A súlyos sebe­sültek közül este egy a kórházban meghalt, egy másik sebesült haldoklik. A kettős aluljáró járművek és gyalogosok közlekedésére szolgált, az alatt a vágányzat alatt, amelyet most megszüntetnek. A kettős falazott bol­tozat egyikét már majdnem teljesen lebontották, és ezért a középső pillérfal egyensúlya megbomlott és a pillér összeomlott. A híd alatt elhúzódó úttestet óvatosságból már a bontás megkezdése előtt hosz­­szabb idővel elzárták. A munkások azonban időn­ként, különösen déltájban megnyitották. Pénteken elfelejtették a sorompókat visszahelyezni és így tör­ténhetett meg, hogy a beomlott boltozat alatt utcai járókelők is voltak. A város polgármestere, a prefektus és Schusz­­ter bíborosérsek megtekintették a súlyos szeren­csétlenség színhelyét, amely körül óriási embertö­meg táboroz. Az eltakarítási munka egész éjszaka folyni fog fényszórók világítása mellett. A város népe körében óriási izgalom keletkezett. A hatósá­gok szigorú vizsgálatot indítottak, hogy megálla­pítsák ki a felelős és útelrekesztő intézkedések el­mulasztásáért. Tréfák. 1. Párbeszéd a hivatalban: — Én nem tudom, mostanában olyan gyakran elve­szítem a fejem. — Akkor maga túltesz XVI. Lajoson. — Miért? •— Mert ő csak egyszer vesztette el a fejét. 2. A kávéházban. — Az én barátom megkegyelmezett Kubának. — Hogyan? ’— Nem gyújtott, rá a szivarjára. 3. A gazdag menyasszony az eladósodott vőlegényhez: — És, mondja, elvenne engem pénz nélkül is? — Miért kérdezi ! Hiszen tudja, hogy pénz nélkül veszem el.I Londoni párbeszéd: -r- És mi lesz a neve annak az embernek, akit a most feltalált aranyszérum örökifjúvá teszt — Aranyifjas DTMI. Lloyd George nem hisz keze 12 háború lehetőségében• Párizs, okt. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Matin közli Lloyd George nyilatko­zatát a­ háborús veszedelemről. Az angol államférfi nem hiszi, hogy Németország részéről ilyen vesze­delem fenyegeti a világot. Arra hivatkozik, hogy a világháború alatt két esztendeig is eltartott, míg Anglia hadserege igazán fölfegyverkezett, noha a rendes gazdasági termelés jóformán megszűnt és az egész angol­ ipar csak ágyuk, tankok, páncélos­kocsik gyártásával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban idézi Lloyd George a világháború kitörése idejé­ben hivatalban volt Messimy egykori francia had­ügyminiszternek nemrég Lyonban elmondott beszé­dét, amelyből kitűnik, hogy ez a katonai szakértő sem hisz új háború veszedelmében. Igaz ugyan, hogy Millerand volt francia köztársasági elnök nincsen ezen a véleményen, mert nemrég Alençon­­ban elmondott beszédében óva intette Franciaorszá­got attól, hogy folytassa a leszerelést.

Next