Pesti Hírlap, 1936. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1936. január 1., szerda. PESTI HÍRLAP AZ ARANYVÁLSÁG ESZTENDEJE. IRTA: HEGEDŰS LÓRÁNT. Ha a konjunktúrakutató intézetek mű­szerei világszerte helyesen jelzik az elkövetke­zendő gazdasági jelenségeket, úgy alig lehet kétség aziránt, hogy az 1936. évben az arany­valuta válsága el f­oja érni tetőpontját. Mint mind a nagy kérdés, amely megoldás felé ro­han, lassanként egységessé válik, egy gócba fut össze minden szála és mihelyt idáig ért, akkor elkövetkezik annak az ideje is, hogy j­­bbra vagy balra el kell dönteni. Mióta a Népszövetség aranybizottsága (Commission d'or) nemzetközi kérdéssé tette az arany valuta ü­gyét és különféle ajánlások­kal és kevésbé bevált jövendölésekkel ostro­molja a Népszövetségben egyesült­­országok kormányait, azóta az élet maga még hatalma­sabb erővel sietteti az aranyproblémát a teljes megélés felé. Ma már a helyzet az, hogy mi­után nemcsak a gyenge államok, hanem egy­előre Anglia és az Amerikai Egyesült Államok is elhagyták a szorosan vett aranyalapot és az úgynevezett aranyblokkból Belgium kivált, voltaképen csak Franciaországgal és a hozzája csatlakozott hű Svájccal és Hollandiával kell számolni. Egy szó mint száz: a nemzetközi va­lutakérdés Franciaország valutakérdésévé vál­tozott. Azok a finom műszerek, amelyek most már a világ legnagyobb hatalmának, az arany­nak, forgandóságait jelzik és amelyek a jól odafigyelőket, ha nem tévesztetik meg magu­kat politikai jelszavakkal, jóslásokra is jogo­sítják, egészen világos horoszkópot vetítenek elénk. Amilyen bizonyos, hogy csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a francia képviselővá­lasztások előtt, amelyek az év tavaszára esnek, bármely francia kormány s főleg a Laval-kor­­mány, arra vállalkoznék, hogy hozzányúljon az aranykérdéshez, egészen kétségtelen, hogy a választások után a nagy problémának jobbra vagy balra el kell dőlnie. Ha jól odanézünk, az is világos, hogy Franciaországban, az aranyblokk vezető államában, nem lehet akár Lávaitól, akár más francia államférfmtól azt követelni, hogy a választók elé vigye a kér­dést, még­pedig igen egyszerű­ okból, amit tel­jesen kimutatott az, mikor Poincaré nagy pénz­ügyi reformjával újra megmentette a frankot. Aki emlékszik, hogy Párizs, utcáin akkor a kormánytámogató egységes nemzeti blokk mi­lyen hirdetményeket ragasztott ki, az el tudja képzelni, hogy mi történnék, ha most is a va­lutakérdést dobnák oda a választási küzde­lembe. A plakátok legtöbbje a kukorékoló gall kakast, a francia gloire győzelmes jelképét áb­rázolta, amely egy aranyfrankra helyezkedve, minden ellenséggel szemben védi azt. A fran­cia aranynak a megvédése volt tehát a jelszó, amely csakugyan teljesen szuggerálta a vá­lasztók többségét és az adózóktól követelt rend­kívüli áldozatok ellenére győzelemre vitte Poincaré politikáját a pénz védelmének je­gyében. Ez a politikai jelenség nagyon mély hát­térre mutat, oly háttérre, amely ma is a fran­cia nemzeti berendezkedés legmélyebb rejtel­meibe enged bepillantást. A francia állam tud­niillik az egyetlen, ahol az adózók nagy töme­gei egyenes adóban kevesebbet fizetnek be ösz­­szeg szerint az állami pénztárba, mint ameny­­nyit állami járadékok kamata fejében onnan fölvesznek. Ebből az következik, hogy ennek az óriási, milliókra menő tömegnek, a nagy­­szerű­ francia burzsoáziának, az erős közép­­osztálynak redkívü­li érdeke, hogy a pénz szín­vonalát tartsa, mert hiszen önmagát szegényí­­tené, ha az ellenkezőjét tenné. Éppen megfor­dított lelkiséget találunk tehát ott, mint az el­adósodott országokban. A francia polgár in­kább hitelezője az államnak. Ennek folytán Poincaré annak idején győzelmesen megúszta a választásokat a frank védesében. Mindebből következik, hogy semmiféle olyan rendezéssel, amely a frankot megtámadná, Laval sem me­het a francia választók elé, tehát mindenesetre meg kell várnia neki vagy utódjának a válasz­tások eredményét, hogy azután a pénzkérdést pártpolitikától mentesen, az egész világ érde­kében, elsősorban Franciaország kigombolyít­hassa. A pénzügyi műszerek pontos mércemé­rése az utolsó időkből azt a nevezetes adatot mutatja, hogy két hónap alatt a Francia Bank 6.250 millió frank aranyat vesztett és ez az aranyözönlés csak december első hete után csen­desedett meg annyira, hogy valamennyire ál­landó állapottal számolhatunk. Ezt is csak úgy érte el Franciaország, hogy rendkívül fölemelte kamatlábát, ami mindazokra, akik váltóra vagy értékpapírra kölcsönt vettek fel, igen nagy korlátozást, sőt anyagi nyomást gyakorolt. Tehát csak ilyen mesterséges lekö­téssel lehetett megakadályozni, hogy az arany önmaga kívánja gyorsan problémájának meg­oldását. Ez a lekötöttség örökké nem tarthat. Az aranyban rejlő gazdasági erők egyszer csak megint működésbe lépnek és mihelyt a párt­­politika meg fogja engedni azt, hogy az aranykérdés éppen e gazdasági erők értelmé­ben és a nemzetközi helyzetnek megfelelően (tehát nem helyi érdekekből) megoldható le­gyen, kétségtelen, hogy az élet négy erejénél fogva a megoldás el is következik. Mindazokkal az angol és egyéb külföldi támadásokkal szemben, amelyek arra utalnak, hogy a francia árszintemelkedésnek az arany­alaptól már eltért országokéval való összeha­sonlítása arra kényszeríti Franciaországot, hogy ő is a leértékelés terére lépjen, vagy eset­leg az aranyat otthagyja, azt kell mondanunk, hogy ez nem megoldás. Nem megoldás sem Franciaországnak, sem az egész világnak, de még azoknak a nagy államoknak szempontjá­ból sem, amelyeket Anglia vezet a sterling blokk alapján, vagy ama elképzelések szerint, amelyeket Roosevelt politikája tűzött maga elé. Ha az történnék, amire Laval decemberi beszédének némely kitételében rátért, hogy esetleg oly erős lenne Franciaországban is az arany feszültség a drága valuta nehézségei folytán, hogy jönne kormány, amely elhagyja az aranyalapot, vagy lecsökkenti a frank érté­két, ez azonkívül, hogy az előbb jelzett nagy társadalmi osztályokat, a francia burzsoát, lé­cében támadná meg, még azért is természetel­lenes megoldás lenne, mert hiszen minden jó­zan valutapolitikus tudja, hogy az arany fő­ereje a nemzetközi értékmérés szerepében van, már­pedig ha Franciaország is hűtlen lesz az aranyhoz, akkor még kevésbé van a világnak értékmérője, mintha megmarad az aranystan­dardnál. Ennélfogva az egész világnak oly megoldásra kell törekednie, hogy az arany­blokk ne csak megmaradhasson az aranyvaluta mellett, hanem hogy megépítse (szándékosan használom ezt a szót) azt az aranyhidat, ame­lyen a többi kis állam is lassanként megint be­vonulhat az aranyvárba. Ennek a megoldás­nak pedig egyetlen módja van: az, hogy Fran­ciaország aranykölcsönnel támogassa azokat az államokat, amelyek hajlandók saját valutá­jukat végkép stabilizálni. Ha az új esztendő ebben a szerencsés jegyben folyna le, ha a francia nemzeti önzést és a francia burzsoá hatalmas gazdasági érzé­két a saját kérdésének megoldásánál csak­ugyan össze lehet egyeztetni az egész világ legfőbb gazdasági problémájának szerencsés kielégítésével, akkor a látszólagos áldozat mel­lett Franciaország a valuta világtörténetében oly hatalmas ténnyel szerezne magának dicső­séget, amelynek gyümölcseit elsősorban maga a francia nemzet, de utána az egész megsebzett Európa és végeredményében az egész művelt emberiség érezné. Ha az aranykérdés nem az aranyérték lerombolásában, hanem az arany szerencsés el­oszlásával jut megoldásra, csak akkor mond­hatjuk azt, hogy az új esztendő oly szerencsét hozott nekünk, Franciaországnak, Európának s az egész emberiségnek, amelyet nagyon-na­­gyon régen várunk s amelytől eddig mindig oly messze voltunk. éve Horn,#­. Mi is boldog újévet kívánunk összes vevüinknek és jóakaróinknak és szí­vesen mutatjuk be a fenti készülékeket.MORVAI RADIO Budapest, VII., Erzsébet­ körút 40. Telefon: 34-3­64. ORION rádiót szállítja. Csere (részletre is.) IV., Ferenciek­ tere 2. és Váci­ utca 14. Rheumatikus­­ fájdalmaknál, fejfájásnál, izom és izületi fájdalmak esetén a Togal tabletták jól hatnak. Teljesen ártalmat­­lan. Kérdezze meg orvosát! Minden gyógyszertárban!

Next