Pesti Hírlap, 1936. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936. január 1., szerda. PESTI HÍRLAP AZ ARANYVÁLSÁG ESZTENDEJE. IRTA: HEGEDŰS LÓRÁNT. Ha a konjunktúrakutató intézetek műszerei világszerte helyesen jelzik az elkövetkezendő gazdasági jelenségeket, úgy alig lehet kétség aziránt, hogy az 1936. évben az aranyvaluta válsága el foja érni tetőpontját. Mint mind a nagy kérdés, amely megoldás felé rohan, lassanként egységessé válik, egy gócba fut össze minden szála és mihelyt idáig ért, akkor elkövetkezik annak az ideje is, hogy jbbra vagy balra el kell dönteni. Mióta a Népszövetség aranybizottsága (Commission d'or) nemzetközi kérdéssé tette az arany valuta ügyét és különféle ajánlásokkal és kevésbé bevált jövendölésekkel ostromolja a Népszövetségben egyesültországok kormányait, azóta az élet maga még hatalmasabb erővel sietteti az aranyproblémát a teljes megélés felé. Ma már a helyzet az, hogy miután nemcsak a gyenge államok, hanem egyelőre Anglia és az Amerikai Egyesült Államok is elhagyták a szorosan vett aranyalapot és az úgynevezett aranyblokkból Belgium kivált, voltaképen csak Franciaországgal és a hozzája csatlakozott hű Svájccal és Hollandiával kell számolni. Egy szó mint száz: a nemzetközi valutakérdés Franciaország valutakérdésévé változott. Azok a finom műszerek, amelyek most már a világ legnagyobb hatalmának, az aranynak, forgandóságait jelzik és amelyek a jól odafigyelőket, ha nem tévesztetik meg magukat politikai jelszavakkal, jóslásokra is jogosítják, egészen világos horoszkópot vetítenek elénk. Amilyen bizonyos, hogy csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a francia képviselőválasztások előtt, amelyek az év tavaszára esnek, bármely francia kormány s főleg a Laval-kormány, arra vállalkoznék, hogy hozzányúljon az aranykérdéshez, egészen kétségtelen, hogy a választások után a nagy problémának jobbra vagy balra el kell dőlnie. Ha jól odanézünk, az is világos, hogy Franciaországban, az aranyblokk vezető államában, nem lehet akár Lávaitól, akár más francia államférfmtól azt követelni, hogy a választók elé vigye a kérdést, mégpedig igen egyszerű okból, amit teljesen kimutatott az, mikor Poincaré nagy pénzügyi reformjával újra megmentette a frankot. Aki emlékszik, hogy Párizs, utcáin akkor a kormánytámogató egységes nemzeti blokk milyen hirdetményeket ragasztott ki, az el tudja képzelni, hogy mi történnék, ha most is a valutakérdést dobnák oda a választási küzdelembe. A plakátok legtöbbje a kukorékoló gall kakast, a francia gloire győzelmes jelképét ábrázolta, amely egy aranyfrankra helyezkedve, minden ellenséggel szemben védi azt. A francia aranynak a megvédése volt tehát a jelszó, amely csakugyan teljesen szuggerálta a választók többségét és az adózóktól követelt rendkívüli áldozatok ellenére győzelemre vitte Poincaré politikáját a pénz védelmének jegyében. Ez a politikai jelenség nagyon mély háttérre mutat, oly háttérre, amely ma is a francia nemzeti berendezkedés legmélyebb rejtelmeibe enged bepillantást. A francia állam tudniillik az egyetlen, ahol az adózók nagy tömegei egyenes adóban kevesebbet fizetnek be öszszeg szerint az állami pénztárba, mint amenynyit állami járadékok kamata fejében onnan fölvesznek. Ebből az következik, hogy ennek az óriási, milliókra menő tömegnek, a nagyszerű francia burzsoáziának, az erős középosztálynak redkívüli érdeke, hogy a pénz színvonalát tartsa, mert hiszen önmagát szegényítené, ha az ellenkezőjét tenné. Éppen megfordított lelkiséget találunk tehát ott, mint az eladósodott országokban. A francia polgár inkább hitelezője az államnak. Ennek folytán Poincaré annak idején győzelmesen megúszta a választásokat a frank védesében. Mindebből következik, hogy semmiféle olyan rendezéssel, amely a frankot megtámadná, Laval sem mehet a francia választók elé, tehát mindenesetre meg kell várnia neki vagy utódjának a választások eredményét, hogy azután a pénzkérdést pártpolitikától mentesen, az egész világ érdekében, elsősorban Franciaország kigombolyíthassa. A pénzügyi műszerek pontos mércemérése az utolsó időkből azt a nevezetes adatot mutatja, hogy két hónap alatt a Francia Bank 6.250 millió frank aranyat vesztett és ez az aranyözönlés csak december első hete után csendesedett meg annyira, hogy valamennyire állandó állapottal számolhatunk. Ezt is csak úgy érte el Franciaország, hogy rendkívül fölemelte kamatlábát, ami mindazokra, akik váltóra vagy értékpapírra kölcsönt vettek fel, igen nagy korlátozást, sőt anyagi nyomást gyakorolt. Tehát csak ilyen mesterséges lekötéssel lehetett megakadályozni, hogy az arany önmaga kívánja gyorsan problémájának megoldását. Ez a lekötöttség örökké nem tarthat. Az aranyban rejlő gazdasági erők egyszer csak megint működésbe lépnek és mihelyt a pártpolitika meg fogja engedni azt, hogy az aranykérdés éppen e gazdasági erők értelmében és a nemzetközi helyzetnek megfelelően (tehát nem helyi érdekekből) megoldható legyen, kétségtelen, hogy az élet négy erejénél fogva a megoldás el is következik. Mindazokkal az angol és egyéb külföldi támadásokkal szemben, amelyek arra utalnak, hogy a francia árszintemelkedésnek az aranyalaptól már eltért országokéval való összehasonlítása arra kényszeríti Franciaországot, hogy ő is a leértékelés terére lépjen, vagy esetleg az aranyat otthagyja, azt kell mondanunk, hogy ez nem megoldás. Nem megoldás sem Franciaországnak, sem az egész világnak, de még azoknak a nagy államoknak szempontjából sem, amelyeket Anglia vezet a sterling blokk alapján, vagy ama elképzelések szerint, amelyeket Roosevelt politikája tűzött maga elé. Ha az történnék, amire Laval decemberi beszédének némely kitételében rátért, hogy esetleg oly erős lenne Franciaországban is az arany feszültség a drága valuta nehézségei folytán, hogy jönne kormány, amely elhagyja az aranyalapot, vagy lecsökkenti a frank értékét, ez azonkívül, hogy az előbb jelzett nagy társadalmi osztályokat, a francia burzsoát, lécében támadná meg, még azért is természetellenes megoldás lenne, mert hiszen minden józan valutapolitikus tudja, hogy az arany főereje a nemzetközi értékmérés szerepében van, márpedig ha Franciaország is hűtlen lesz az aranyhoz, akkor még kevésbé van a világnak értékmérője, mintha megmarad az aranystandardnál. Ennélfogva az egész világnak oly megoldásra kell törekednie, hogy az aranyblokk ne csak megmaradhasson az aranyvaluta mellett, hanem hogy megépítse (szándékosan használom ezt a szót) azt az aranyhidat, amelyen a többi kis állam is lassanként megint bevonulhat az aranyvárba. Ennek a megoldásnak pedig egyetlen módja van: az, hogy Franciaország aranykölcsönnel támogassa azokat az államokat, amelyek hajlandók saját valutájukat végkép stabilizálni. Ha az új esztendő ebben a szerencsés jegyben folyna le, ha a francia nemzeti önzést és a francia burzsoá hatalmas gazdasági érzékét a saját kérdésének megoldásánál csakugyan össze lehet egyeztetni az egész világ legfőbb gazdasági problémájának szerencsés kielégítésével, akkor a látszólagos áldozat mellett Franciaország a valuta világtörténetében oly hatalmas ténnyel szerezne magának dicsőséget, amelynek gyümölcseit elsősorban maga a francia nemzet, de utána az egész megsebzett Európa és végeredményében az egész művelt emberiség érezné. Ha az aranykérdés nem az aranyérték lerombolásában, hanem az arany szerencsés eloszlásával jut megoldásra, csak akkor mondhatjuk azt, hogy az új esztendő oly szerencsét hozott nekünk, Franciaországnak, Európának s az egész emberiségnek, amelyet nagyon-nagyon régen várunk s amelytől eddig mindig oly messze voltunk. éve Horn,#. Mi is boldog újévet kívánunk összes vevüinknek és jóakaróinknak és szívesen mutatjuk be a fenti készülékeket.MORVAI RADIO Budapest, VII., Erzsébet körút 40. Telefon: 34-364. ORION rádiót szállítja. Csere (részletre is.) IV., Ferenciek tere 2. és Váci utca 14. Rheumatikus fájdalmaknál, fejfájásnál, izom és izületi fájdalmak esetén a Togal tabletták jól hatnak. Teljesen ártalmatlan. Kérdezze meg orvosát! Minden gyógyszertárban!