Pesti Hírlap, 1937. július (59. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
1937. július 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP I Rabok írta Csutka Péter Két fakó arcú fiatal legény kiért az országidra, festett gúnyájukból fújta ki a déli szél a tömlöcszagot. Hat hónapot ültek a szerelem miatt.Az egyik a mátkáját késelte meg, a másik a vetélytársát verte félholtra. — Soha többet, komám! — mondta az egyik. — Na én se, pajtás!... Kést se hordok magammal ezután! . .. Csak mán kapnék valahol valami munkát! ... Mit gondolsz, beszámít ez a hat hónap a „legeternációnkba“? A másik felvágta barna fejét a nap felé, kicsit gondolkodott. — Hát nem igen dicsekszünk vele!... Nincs a hátunkra írva ... Én különben se megyek vissza a falumba! . . . Perzselt rájuk a forró júliusi nap. Az országút nyílegyenesen vágott bele a messziségbe. Tanyák lapultak meg tikkadt akácok hűsében, mint kicsi oázisok integettek feléjük, és ők kiszáradt torokkal igyekeztek toronyiránt. Falvak hallgattak lombkoszorúba burkolódzva, ködhalom aljáról gyermekkiáltás nyúlt feléjük. Fonnyadt kukoricás szélén tehén kérődzett, távolabb két ló egymásbafordult nyakkal delelt a verőfényben, a kocsi alatt tarka rongypokrócon emberpár ült, a férfi mosolyogva nézte az asszonyt, aki jó ebédet hozott neki. A lábuknál keverékfal kutya lihegett kioltott nyelvvel. Falun haladtak át, két szuronyos csendőr jött !Velük szemben. Az egyiknek szemetszúrt rongy gúnyájuk, sunyi nézésük, bátortalanságuk. Megállította őket. Előkaparták a cédulát, melyet a börtönből kaptak, igazolták magukat. A csendőrök tovább engedték őket. A falu végén ittak a gémeskútból. Sokat, jóízűen ittak és mentek tovább. — De hová is megyünk mi tulajdonképpen? — esett ki a bizonytalanság az egyikből. — Majd csak látunk valami nagy uradalmat, bemegyünk, munkát kérünk. Az este utolérte őket. Telihold folyt szét az égen. Utánuk elkésett kocsi poroszkált. Mikor beérte őket, az egyik megállította a kocsit. — Vegyen fel, szomszéd, bennünket, mi is abba az irányba megyünk! A telihold világánál úgy álltak a kocsi mellett, mint valami élettelen vásári kép. A kocsis megijedt, hirtelen kurtára rántotta a gyeplőt, azután vágtának eresztette a lovakat, csak úgy ficánkolt a kocsi hátsó része. — Bolond, bolond! — mosolyogtak össze. — Pedig, ha tudná, hogy nincs jobb ember nálunk most a földkerekségén! Mentek tovább, de járásuk egyre lassúbb, nehezebb lett. Két sáv kukoricás között heremező csiklott jobbra be az úttól, a közelben szénaboglya állt rajta. Egyet gondolva, hangtalanul tértek le az útról és belevájták magukat a boglyába. Nemsokára mélyen aludtak, harmateső verte a csizmájukat, négy darab csizmát, melyek párhuzamosan egymás mellett nyúltak ki a boglyából. • Pitymalatkor csendes „hóhá“-ra ébredtek. Kikászolódtak a széna közül. A török beette magát ruháikba, hajukba és látták, hogy a boglya másik oldalán kocsi állt meg, éltesebb gazda zabolázta ki lovait és két leány gunnyasztott a kocsi ülésén. — Mért nem szálltok le mán? — Vizes még a fű, édesapám! — Hát ha vizes is?... Tán féltitek a selyemcipőtöket? Mind a két lány mezítláb van, lustán nyújtózkodnak, zúgolódva szállnak le a kocsiról. — Olyan nagy kedve telik benne édesapámnak, hogy térdig csatakosak legyünk?! — Egén hát!... Terítsetek pokrócot, fröstökölünk! A szőke legény rájuk köszön. — Adjon az Isten jó reggelt! Megszeppennek mind a hárman. Csak sokára viszonozzák a köszönést, mikor már a barnaképű rab is előbújt a szénából. — Ránkszakadt az éjszaka, meghaltunk a boglyában. Messzire megyünk, nagy út van még előttünk. Az öreg megtörüli kését, feláll, a lovak mellé megy, babrál velük, a két lány idegenül nézegeti őket. Nyeslett csend áll köztük. — Szénabehordás lesz? — töri a csendet a barna. — A’ lesz, ha lesz! — felel az öreg immelámmal. — No, akkor legalább egy kocsit felrakunk mind ketten ... A szállásért megdolgozunk! — Majd elvégzem én a lányaimmal! — mozdul az öreg. És kifogja a lovakat, kiveti őket a heretorzsra, béklyóba veri első lábukat. És szólni se tud, mikor a két legény megkapja a kocsit, a boglya mellé állítja, egy pillanat alatt megerősíti a vendégoldalakat, az egyik bent terem a kocsiderékban, a másik felugrik a boglya tetejébe és rakják a kocsit. A kormányzói jogkiterjesztés javaslatát rövid vita után elfogadta a képviselőház bizottsága A képviselőház közjogi bizottsága szerdán tárgyalta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a ormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot, melyet Ángyán Béla ismertetett. Rassay Károly kifejtette, hogy elfogadja a javaslatot, bár vannak olyan rendelkezései, amelyek szigorú orthodox közjogi szempontból kifogásolhatók. Ezek azonban lényegében dekórumot jelentenek a jelenlegi kormányzó iránt. Ide tartozik a felelőtlenség kérdése és az utódajánlás tekintetében a törvényjavaslatban kontemplált megoldás. A felelőtlenség tekintetében elfogadja a törvényjavaslat rendelkezését, éppen azért, mert a kormányzó mindaddig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának végleges , rendezése be nem következik, a királyt helyettesíti, indokolt tehát, hogy e helyettesítő működésébenmindazzal az immunitással fel legyen ruházva, amely a királyt megilleti. Elfogadja a kihirdetés tekintetében kontemplált megoldást azért is, mert ez nemérinti a nemzeti szuverenitást, hanem alkotmányjogilag is védhető olyan megoldáshoz fordul, hogy a szuverén nemzet kifejezésére alkalmas országgyűlés önmagát korlátozza az államfő számára átadott bizonyos visszatartó jogok megteremtésével, amelyekkel a törvényhozás működését kívánja tökéletesebbé tenni. De elfogadja az utódkijelölés tekintetében is a törvényjavaslatban kontemplált megoldást, mert az a megoldás a nemzet számára adott nagyerkölcsi értéket képviselő ajánlás jellegével bír, amely semmi tekintetben nem akadályozhatja meg a szuverén országgyűlésnek ebben a kérdésben való ■állásfoglalását, összefügg ezzel a kérdéssel a miniszteri ellenjegyzés, amelyet magánál az ajánlásnál, az ajánlás érdemi részénél mellőz a javaslat. Az utódajánlás mnai konstrukciójában, amikor annak erkölcsi értékét emelik ki és annak hatályossága kizárólag az Országgyűlés együttérzésének kifejezésével van biztosítva, a miniszteri ellenjegyzés mellőzését elfogadhatónak tartja. Kérte, hogy az indokolásban minden tendenciae nélkül többször előforduló „a királyi szék betöltéséig“ kifejezést mellőzzék és az 1920. évi I. törvénycikkben alkalmazott szóhasználatot vegyék fel, amely határidőül az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezését említi. A szentkorona elmélete szerint nem lehet a királyi szentesítési jogot úgy felszüntetni, amint az az indokolásban van, hogy a királyi szentesítési jog, amely végeredményben abszoút vétójogot is tartalmaz, a magyar közjogban nem léteznék; ilyen felfogás nem felel meg a mi helyes közjogi tételeinknek. Ezért kéri, hogy az indokolásnak ezt részét hagyják ki. Világosabban kívánja szabályozni a még ki nemfürdetett törvényjavaslatok sorsát új országgyűlések esetében. A két koronaőr jelenléte szükséges a kör■Onányzó ajánlásának átadásához. A javaslat gondoskodik az egyik koronaőr akadályozásának esetére. Í Mi történik, ha mind a két koronaőr széke üres. Vagy egyéb okból mind a két koronaőr akadályozva -I van. Aggályosnak tartja a javaslatnak azt a rendelkezését, amely általános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az országgyűlés együtt nemléte esettében az új országgyűlés megalakulásának siettetése érdekében a törvényes határidőket szabadon megrövidíthesse. A választóvonalat a régi és az új országgyűlés szerepe között abban kell megvonni, hogy a régi országgyűlés hatásköre abban az esetben áll fenn, ha a kormányzói tiszt megüresedése időpontjában még az általános választásokat nem tartották meg. Györki Imre időszerűnek tartaná, hogy az államfői hatalom kérdését ne ideiglenesen, hanem véglegesen rendezzük. A javaslatnak azt a részét, amely az államfő utódajánlási jogáról szól, nem tartja szerencsésnek, mert szerinte ez a jog az országgyűlést illeti meg. Az országgyűlés joga mellett természetesen elismeri az államfő utódajánlási jogát- amelyet azonban nem kell írott törvénnyel szabályozni. A törvényjavaslat szövegezése nem alkalmas arra, hogy az országgyűlés valaha is éljen az utód kijelölésének jogával. Eckhardt Tibor a javaslatról Eckhardt Tibor a törvényjavaslatot elfogadja. Ha a képviselőházat és a felsőházat megerősítik és ha az államfő jogkörét is megerősítik, akkor végeredményben az egész nemzet és a nemzet törvényhozó akarata nyer súlyban, jelentőségben és erőben, örömmel látja, hogy a törvényjavaslat megszerkesztésénél érvényesült az az egyedül helyes parlamentáris felfogás, hogy a nemzet nagy sorsdöntő kérdéseiben lehetőleg közmegegyezéssel és egészséges közvélemény kialakításával iparkodjunk közös megállapodásra jutni. Azt hiszi, hogy a kormánynak és a kormánypártnak kétségtelenül nagy sikere, hogy olyan javaslatot tudott a Ház elé hozni, amelyet úgyszólván mindenki kivétel nélkül elfogad. Felmerült a kérdés, nem volna-e szükséges véglegesen rendezni az államfői hatalom kérdését. A diktatúrának nincs hatásosabb ellenszere, mint az alkotmányos királyság és nemcsak hogy nem áll szemben egymással a királyság és a demokrácia, hanem — gyakorlati példákon — a mai időkben a királyság bizonyult sokkal ellenállóbbnak a diktatúrával szemben, mint bármiféle más forma. Tehát éppen a demokratikus gondolkodás alapján, a királyság intézményét változatlanul fenntartandónak, sőt minden körülmények között helyreállítandónak is tartja a maga idejében. Helyesebb volna a törvényben a ideiglenes rendezés helyett általában az átmeneti rendezés kifejezést használni, ez jobban megfelel a tényleges helyzetnek. A kormányzó felelősségrevonásának eltörlését természetesnek tartja; ebben az elismerésnek bizonyos mértéke is foglaltatik a háborúban és a háború után a haza körül nagy érdemeket szerzett férfiúval szemben. Az utódajánlás kérdése Amennyire jónak és a nemzet szempontjából is kívánatosnak tartja azt, hogy az a férfiú, aki Magyarország ügyeit legfelsőbb helyről intézi, utódajánlási jogkört kapjon, annyiranem tartotta volna megfelelőnek a jelölési jogkör olyan megállapítását, amely az Országgyűlés szuverenitásának korlátozását jelentette volna. Az ajánlás és jelölés között az a különbség, hogy az ajánlásban az államfő szabadon ajánl, az országgyűlés pedig szabadon és minden megkötöttség nélkül határoz. Ezután az országtanács megszervezéséről beszélt Eckhardt. Hangoztatta, hogy az országtanács intézményének hiányát régtől fogva érezték sokan az országban. A diktatúrák keletkezésének a római imperátorok óta az a technikája, hogy halmozzák a hatásköröket. A hatáskörök kumulálása vezet a diktatúrákra. • A felsőházi törvénynek az a rendelkezése, amely a kormány hatáskörébe utalta az államfői jogkört, veszélyes volt. Rendkívül szerencsés, hogy az államfői jogkör nem a kormányzatra, nem a végrehajtó hatalomra, hanem az erre a célra speciálisan szervezett országtanácsra száll át. Ernszt Sándor az egyesült kereszténypárt nevében beszélt és a javaslatot elfogadta. Petra Kálmán szintén elfogadta. Csoór Lajos, aki nem tagja a bizottságnak a javaslatot nem fogadta el. * ‘ ‘ Rupert Rezső kijelentette, hogy csak egy-két kérdésben tér el álláspontja a kormánytól. Az igazságügyminiszter válasza Végül Lázár Andor igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. — Legőszintébb köszönetemet fejezem ki azért a lojális eljárásért — mondotta —, amely az országgyűlés minden pártja részéről megnyilvánult ennek a törvényjavaslatnak előkészítése során. Hangoztatta, hogy nincs junkum a kormányzói javaslat és a felsőházi, valamint választójogi reform között. Rassay szerint helytelen az indokolásnak az a kitétele, hogy „a királyi szék betöltéséig“, ehelyett inkább „az államfői hatalom végleges rendezéséig“ kifejezést kellett volna használni. Azt hiszi, hogy ez tévedés. Az 1920. évi I. te. használhatta ezt a kifejezést, de az 1921. évi XLVII. te. meghozatala után, amikor a nemzetgyűlés kijelentette, hogy a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, már nem lehet az államforma és az államfői hatalom végleges rendezéséről beszélni. Eckhardt egyik indítványában azt mondja, hogy nem volna kár a széküresedés esetén kívüli akadályoztatásra vonatkozó helyettesítésekről rendelkezni. Az akadályoztatás meglehetősen tág fogalom és a törvénynek nem az a célja, hogy mások legyenek ott az országtanácsban, hanem azok, akiket a törvény oda kijelöl. Nem véletlenségből vagy elnézésből nem vétetett tehát fel ilyen rendelkezés az eredeti szövegbe, hanem azért, hogy túl könnyen, akadályoztatás címén ne ülhessen be valaki annak a főméltóságnak helyébe, akit az országtanács tagjául a törvény kijelölt. Helyettes számára helyettes rendeléséről sehol sem gondoskodik ez a javaslat. A nemzet nem írott alkotmánya lehetővé tette, hogy a legnehezebb helyzetekből kivezessék a nemzetet az akkori idők bölcs vezetői. Ha túlságosan sok korláttal, szabállyal kötjük meg az elhatározás bölcs létrejöttét, abban az időben, mikor időszerűvé válik, lehet, hogy eleget teszünk a mai idők elképzelésének, de nem felelünk meg az akkori idők szükségleteinek. Rassay kifogásolta, hogy a törvényjavaslat a kormányzó beiktatásáról beszél. Általában kifogásolja a kormányzó megválasztásának és eskütételének törvénybeiktatását és országos határozatot ajánl. Erre az a megjegyzése, hogy ez teljesen ellenkezik a magyar alkotmányosság eddigi gyakorlatával. Az országgyűlés feloszlatása esetén való kormányzóválasztást a javaslat úgy oldja meg, hogy amennyiben csak a megalakulással kapcsolatos terminusbeli akadályai vannak annak, hogy az új országgyűlés válassza meg a kormányzót, a gyors megválasztás érdeke prevakeál a nemzet szempontjából s ebben az esetben a régi országgyűlés végzi ezt a funkciót. Rassay fölvetette azt a kérdést, hogy nincs-e esetleg hiátás a felsőházi tagok választásánál. A felsőházi törvény értelmében nincs olyan időszak, amikor a választás alá eső felsőházi tagoknak ne lenne mandátumuk. Teljesen osztja Ernszt Sándornak azt a véleményét, hogy a nemzetnek nem az imponál, ami új, hanem az, ami megfelel a nemzet alkotmányos érzékének. Csoór Lajos bizonyos aggodalmaknak adott kifejezést felszólalásában A nemzet nagyon helyesen cselekszik, ha azt, akit a legfőbb hatalomra megválasztott, olyan tekintéllyel ruházza fel, hogy emellett a felelősségrevonás primitív módja nem érvényesül. A bizottság ezután a törvényjavaslatot több stiláris módosítással elfogadta.