Pesti Hírlap, 1937. július (59. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

1­937. július 1., csütörtök­. PESTI HÍRLAP I­­ Rabok írta Csutka Péter Két fakó arcú fiatal legény kiért az ország­idra, festett gúnyájukból fújta ki a déli szél a tömlöcszagot. Hat hónapot ültek a szerelem miatt.­­Az egyik a mátkáját késelte meg, a másik a ve­­télytársát verte félholtra. — Soha többet, komám! — mondta az egyik. — Na én se, pajtás!... Kést se hordok ma­gammal ezután! . .. Csak mán kapnék valahol valami munkát! ... Mit gondolsz, beszámít ez a hat hónap a „legeternációnkba“? A másik felvágta barna fejét a nap felé, ki­csit gondolkodott. — Hát nem igen dicsekszünk vele!... Nincs a hátunkra írva ... Én különben se megyek vissza a falumba! . . . Perzselt rájuk a forró júliusi nap. Az országút nyílegyenesen vágott bele a messziségbe. Tanyák lapultak meg tikkadt akácok hűsében, mint kicsi oázisok integettek feléjük, és ők kiszáradt torok­kal igyekeztek toronyiránt. Falvak hallgattak lombkoszorúba burkolódzva, ködhalom aljáról gyerm­ek­kiáltás nyúlt feléjük. Fonnyadt kukoricás szélén tehén kérődzett, távolabb két ló egymásba­­fordult nyakkal delelt a verőfényben, a kocsi alatt tarka rongypokrócon emberpár ült, a férfi moso­lyogva nézte az asszonyt, aki jó ebédet hozott neki. A lábuknál keverékfal kutya lihegett kiol­tott nyelvvel. Falun haladtak át, két szuronyos csendőr jött !V­elük szemben. Az egyiknek szemetszúrt rongy gúnyájuk, sunyi nézésük, bátortalanságuk. Meg­állította őket. Előkaparták a cédulát, melyet a börtönből kaptak, igazolták magukat. A csend­őrök tovább engedték őket. A falu végén ittak a gémeskútból. Sokat, jóízűen ittak és mentek to­vább. — De hová is megyünk mi tulajdonképpen? — esett ki a bizonytalanság az egyikből. — Majd csak látunk valami nagy uradalmat, bemegyünk, munkát kérünk. Az este utolérte őket. Telihold folyt szét az égen. Utánuk elkésett kocsi poroszkált. Mikor beérte őket, az egyik megállította a kocsit. — Vegyen fel, szomszéd, bennünket, mi is abba az irányba megyünk! A telihold világánál úgy álltak a kocsi mel­lett, mint valami élettelen vásári kép. A kocsis megijedt, hirtelen kurtára rántotta a gyeplőt, azután vágtának eresztette a lovakat, csak úgy ficánkolt a kocsi hátsó része. — Bolond, bolond! — mosolyogtak össze. — Pedig, ha tudná, hogy nincs jobb ember nálunk most a földkerekségén! Mentek tovább, de járásuk egyre lassúbb, nehezebb lett. Két sáv kukoricás között heremező csiklott jobbra be az úttól, a közelben szénaboglya állt rajta. Egyet gondolva, hangtalanul tértek le az útról és belevájták magukat a boglyába. Nem­sokára mélyen aludtak, harmateső verte a csizmá­jukat, négy darab csizmát, melyek párhuzamosan egymás mellett nyúltak ki a boglyából. • Pitymalatkor csendes „hóhá“-ra ébredtek. Ki­­kászolódtak a széna közül. A török beette magát ruháikba, hajukba és látták, hogy a boglya másik oldalán kocsi állt meg, éltesebb gazda zabolázta ki lovait és két leány gunnyasztott a kocsi ülésén. — Mért nem szálltok le mán? — Vizes még a fű, édesapám! — Hát ha vizes is?... Tán féltitek a selyem­cipőtöket? Mind a két lány mezítláb van, lustán nyújtóz­kodnak, zúgolódva szállnak le a kocsiról. — Olyan nagy kedve telik benne édesapám­nak, hogy térdig csatakosak legyünk?! — Egén hát!... Terítsetek pokrócot, fröstö­­kölünk! A szőke legény rájuk köszön. — Adjon az Isten jó reggelt! Megszeppennek mind a hárman. Csak sokára viszonozzák a köszönést, mikor már a barnaképű rab is előbújt a szénából. — Ránkszakadt az éjszaka, meghaltunk a boglyában. Messzire megyünk, nagy út van még előttünk. Az öreg megtörüli kését, feláll, a lovak mellé megy, babrál velük, a két lány idegenül nézegeti őket. Nyeslett csend áll köztük. — Szénabehordás lesz? — töri a csendet a barna. — A’ lesz, ha lesz! — felel az öreg immel­­ámmal. — No, akkor legalább egy kocsit felrakunk mind ketten ... A szállásért megdolgozunk! — Majd elvégzem én a lányaimmal! — moz­dul az öreg. És kifogja a lovakat, kiveti őket a heretorzsra, béklyóba veri első lábukat. És szólni se tud, mi­kor a két legény megkapja a kocsit, a boglya mellé állítja, egy pillanat alatt megerősíti a vendégolda­lakat, az egyik bent terem a kocsiderékban, a má­sik felugrik a boglya tetejébe és rakják a kocsit. ­ A kormányzói jogkiterjesztés javaslatát rövid vita után elfogadta a képviselőház bizottsága A képviselőház közjogi bizottsága szerdán tár­g­yalta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a ormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot, me­lyet Ángyán Béla ismertetett. Rassay Károly kifejtette, hogy elfogadja a javas­latot, bár vannak olyan rendelkezései, amelyek szi­gorú orthodox közjogi szempontból kifogásolhatók. Ezek azonban lényegében dekórumot jelentenek a jelenlegi kormányzó iránt. Ide tartozik a felelőtlen­ség kérdése és az utódajánlás tekintetében a tör­vényjavaslatban kontemplált megoldás. A felelőtlen­ség tekintetében elfogadja a törvényjavaslat rendel­kezését, éppen azért, mert a kormányzó mindaddig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának végleges , rendezése be nem következik, a királyt helyettesíti, indokolt tehát, hogy e helyettesítő működésében­­mindazzal az immunitással fel legyen ruházva, amely a királyt megilleti. Elfogadja a kihirdetés tekinteté­ben kontemplált megoldást azért is, mert ez nem­­érinti a nemzeti szuverenitást, hanem alkotmány­jogilag is védhető olyan megoldáshoz fordul, hogy a szuverén nemzet kifejezésére alkalmas országgyű­lés önmagát korlátozza az államfő számára átadott bizonyos visszatartó jogok megteremtésével, ame­lyekkel a törvényhozás működését kívánja tökélete­sebbé tenni. De elfogadja az utódkijelölés tekinteté­ben­­ is a törvényjavaslatban kontemplált megoldást, mert az a megoldás a nemzet számára adott nagy­­­­erkölcsi értéket képviselő ajánlás jellegével bír, amely semmi tekintetben nem akadályozhatja meg a szuverén országgyűlésnek ebben a kérdésben való ■állásfoglalását, összefügg ezzel a kérdéssel a miniszteri ellen­­jegyzés, amelyet magánál az ajánlásnál, az ajánlás érdemi részénél mellőz a javaslat. Az utódajánlás mnai konstrukciójában, amikor annak erkölcsi értékét emelik ki és annak hatályossága kizárólag az Ország­gyűlés együttérzésének kifejezésével van bizto­sítva, a miniszteri ellenjegyzés mellőzését elfogad­hatónak tartja. Kérte, hogy az indokolásban minden tendencia­­e nélkül többször előforduló „a királyi szék betölté­séig“ kifejezést mellőzzék és az 1920. évi I. törvény­­­cikkben alkalmazott szóhasználatot vegyék fel, amely határidőül az államfői hatalom gyakorlásának vég­leges rendezését említi. A szentkorona elmélete sze­­­rint nem lehet a királyi szentesítési jogot úgy fel­szüntetni, amint az az indokolásban van, hogy a ki­rályi szentesítési jog, amely végeredményben abszo­­­út vétójogot is tartalmaz, a magyar közjogban nem léteznék; ilyen felfogás nem felel meg a mi helyes k­özjogi tételeinknek. Ezért kéri, hogy az indokolás­nak ezt részét hagyják ki. Világosabban kívánja szabályozni a még ki nem­­fürdetett törvényjavaslatok sorsát új országgyűlés­ek esetében. A két koronaőr jelenléte szükséges a kör­­■Onányzó ajánlásának átadásához. A javaslat gondos­kodik az egyik koronaőr akadályozásának esetére. Í Mi történik, ha mind a két koronaőr széke üres. Vagy egyéb okból mind a két koronaőr akadályozva -I van. Aggályosnak tartja a javaslatnak azt a rendel­kezését, amely általános felhatalmazást ad a kor­mánynak, hogy az országgyűlés együtt nemléte ese­ttében az új országgyűlés megalakulásának siettetése érdekében a törvényes határidőket szabadon meg­­rövidíthesse. A választóvonalat a régi és az új or­szággyűlés szerepe között abban kell megvonni, hogy a régi országgyűlés hatásköre abban az esetben áll fenn, ha a kormányzói tiszt megüresedése időpont­jában még az általános választásokat nem tartották meg. Györki Imre időszerűnek tartaná, hogy az ál­lamfői hatalom kérdését ne ideiglenesen, hanem véglegesen rendezzük. A javaslatnak azt a részét, amely az államfő utód­ajánlási jogáról szól, nem tartja szerencsésnek, mert szerinte ez a jog az országgyűlést illeti meg. Az or­szággyűlés joga mellett természetesen elismeri az államfő utódajánlási jogát- amelyet azonban nem kell írott törvénnyel szabályozni. A törvényjavaslat szöve­gezése nem alkalmas arra, hogy az országgyűlés valaha is éljen az utód kijelölésének jogával. Eckhardt Tibor a javaslatról Eckhardt Tibor a törvényjavaslatot elfogadja. Ha a képviselőházat és a felsőházat megerősítik és ha az államfő jogkörét is megerősítik, akkor végeredmény­ben az egész nemzet és a nemzet törvényhozó akarata nyer súlyban, jelentőségben és erőben, örömmel látja, hogy a törvényjavaslat megszerkesztésénél ér­vényesült az az egyedül helyes parlamentáris fel­fogás, hogy a nemzet nagy sorsdöntő kérdéseiben le­hetőleg közmegegyezéssel és egészséges közvélemény kialakításával iparkodjunk közös megállapodásra jutni. Azt hiszi, hogy a kormánynak és a kormány­pártnak kétségtelenül nagy sikere, hogy olyan javas­latot tudott a Ház elé hozni, amelyet úgyszólván min­denki kivétel nélkül elfogad. Felmerült a kérdés, nem volna-e szükséges vég­legesen rendezni az államfői hatalom kérdését. A dik­tatúrának nincs hatásosabb ellenszere, mint az alkot­mányos királyság és nemcsak hogy nem áll szemben egymással a királyság és a demokrácia, hanem — gya­korlati példákon — a mai időkben a királyság bizo­nyult sokkal ellenállóbbnak a diktatúrával szemben, mint bármiféle más forma. Tehát éppen a demokra­tikus gondolkodás alapján, a királyság intézményét változatlanul fenntartandónak, sőt minden körülmé­nyek között helyreállítandónak is tartja a maga ide­jében. Helyesebb volna a törvényben a ideiglenes ren­dezés helyett általában az átmeneti rendezés kifejezést használni, ez jobban megfelel a tényleges helyzetnek. A kormányzó felelősségrevonásának eltörlését ter­mészetesnek tartja; ebben az elismerésnek bizonyos mértéke is foglaltatik a háborúban és a háború után a haza körül nagy érdemeket szerzett férfiúval szemben. Az utódajánlás kérdése Amennyire jónak és a nemzet szempontjából is kívánatosnak tartja azt, hogy az a férfiú, aki Magyar­­ország ügyeit legfelsőbb helyről intézi, utódajánlási jogkört kapjon, annyira­­nem tartotta volna megfele­lőnek a jelölési jogkör olyan megállapítását, amely az Országgyűlés szuverenitásának korlátozását jelentette volna. Az ajánlás és jelölés között az a különbség, hogy az ajánlásban az államfő szabadon ajánl, az or­szággyűlés pedig szabadon és minden megkötöttség nélkül határoz. Ezután az országtanács megszervezéséről beszélt Eckhardt. Hangoztatta, hogy az országtanács intézmé­nyének hiányát régtől fogva érezték sokan az or­szágban. A diktatúrák keletkezésének a római imperátorok óta az a technikája, hogy halmozzák a hatásköröket. A hatáskörök kumulálása vezet a diktatúrákra. • A felsőházi törvénynek az a rendelkezése, amely a kormány hatáskörébe utalta az államfői jogkört, veszélyes volt. Rendkívül szerencsés, hogy az államfői jogkör nem a kormányzatra, nem a végrehajtó hata­lomra, hanem az erre a célra speciálisan szervezett országtanácsra száll át. Ernszt Sándor az egyesült kereszténypárt nevében beszélt és a javaslatot elfogadta. Petra Kálmán szintén elfogadta. Csoór Lajos, aki nem tagja a bizottságnak a ja­vaslatot nem fogadta el. * ‘ ‘ Rupert Rezső kijelentette, hogy csak egy-két kér­désben tér el álláspontja a kormánytól. Az igazságü­gyminiszter válasza Végül Lázár Andor igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. — Legőszintébb köszönetemet fejezem ki azért a lojális eljárásért — mondotta —, amely az országgyű­lés minden pártja részéről megnyilvánult ennek a törvényjavaslatnak előkészítése során. Hangoztatta, hogy nincs junku­m a kormányzói javaslat és a felső­házi, valamint választójogi reform között. Rassay sze­rint helytelen az indokolásnak az a kitétele, hogy „a királyi szék betöltéséig“, ehelyett inkább „az állam­fői hatalom végleges rendezéséig“ kifejezést kellett volna használni. Azt hiszi, hogy ez tévedés. Az 1920. évi I. te. használhatta ezt a kifejezést, de az 1921. évi XLVII. te. meghozatala után, amikor a nemzetgyűlés kijelentette, hogy a királyság ősi államformáját vál­tozatlanul fenntartja, már nem lehet az államforma és az államfői hatalom végleges rendezéséről beszélni. Eckhardt egyik indítványában azt mondja, hogy nem volna kár a széküresedés esetén kívüli akadá­lyoztatásra vonatkozó helyettesítésekről rendelkezni. Az akadályoztatás meglehetősen tág fogalom és a tör­vénynek nem az a célja, hogy mások legyenek ott az országtanácsban, hanem azok, akiket a törvény oda kijelöl. Nem véletlenségből vagy elnézésből nem vé­tetett tehát fel ilyen rendelkezés az eredeti szövegbe, hanem azért, hogy túl könnyen, akadályoztatás címén ne ülhessen be valaki annak a főméltóságnak helyébe, akit az országtanács tagjául a törvény kijelölt. Helyet­tes számára helyettes rendeléséről sehol sem gondos­kodik ez a javaslat. A nemzet nem írott alkotmánya lehetővé tette, hogy a legnehezebb helyzetekből kive­zessék a nemzetet az akkori idők bölcs vezetői. Ha túlságosan sok korláttal, szabállyal kötjük meg az el­határozás bölcs létrejöttét, abban az időben, mikor időszerűvé válik, lehet, hogy eleget teszünk a mai idők elképzelésének, de nem felelünk meg az akkori idők szükségleteinek. Rassay kifogásolta, hogy a törvényjavaslat a kor­mányzó beiktatásáról beszél. Általában kifogásolja a kormányzó megválasztásának és eskütételének tör­vénybeiktatását és országos határozatot ajánl. Erre az a megjegyzése, hogy ez teljesen ellenkezik a magyar alkotmányosság eddigi gyakorlatával. Az országgyűlés feloszlatása esetén való kor­mányzóválasztást a javaslat úgy oldja meg, hogy amennyiben csak a megalakulással kapcsolatos termi­nusbeli akadályai vannak annak, hogy az új ország­gyűlés válassza meg a kormányzót, a gyors megvá­lasztás érdeke prevakeál a nemzet szempontjából s eb­ben az esetben a régi országgyűlés végzi ezt a funk­ciót. Rassay fölvetette azt a kérdést, hogy nincs-e eset­leg hiátás a felsőházi tagok választásánál. A felső­házi törvény értelmében nincs olyan időszak, amikor a választás alá eső felsőházi tagoknak ne lenne man­dátumuk. Teljesen osztja Ernszt Sándornak azt a vé­leményét, hogy a nemzetnek nem az imponál, ami új, hanem az, ami megfelel a nemzet alkotmányos érzé­kének. Csoór Lajos bizonyos aggodalmaknak adott kife­jezést felszólalásában A nemzet nagyon helyesen cse­lekszik, ha azt, akit a legfőbb hatalomra megválasz­tott, olyan tekintéllyel ruházza fel, hogy emellett a felelősségrevonás primitív módja nem érvényesül. A bizottság ezután a törvényjavaslatot több stilá­­ris módosítással elfogadta.

Next