Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-12 / 282. szám
14 karácsonyi ajándékot hölgyek, urak és gyermekeknek, valamint alkalmazottak részére a legjobban és legolcsóbban vásárolhatunk KLEIN ANTAL uri és női titustházban VII., Király-u. 49. (Csányi-u. sarok) Teréz-templomnál, a Nagymező-utcával szemben. Adam ezredes, osztrák sajtófőnök a szabad és az irányított sajtóról Adam Walter ezredes, az osztrák szövetségi sajtószolgálat vezetője és a Hazafias Front kormánybiztosa, szombaton délben Budapestre érkezett a Gróf Apponyi Albert Társaság meghívására. Este az Országos Kaszinóban Sajtópolitika és állampolitika címen előadást tartott előkelő közönség előtt, amelynek soraiban ott voltak: Baar-Bahrenfels osztrák követ, bárcziházi Bárczy István államtitkár és még többen. A miniszterelnökségi sajtóosztályt Komjáthy Aladár miniszteri osztálytanácsos képviselte. Kállay Tibor meleg szavakkal üdvözölte Adam ezredest, aki ezután megtartotta előadását. Bevezető szavaiban az egyes országok sajtóviszonyai terén bekövetkezett változásokat világította meg. Vannak országok — fejtegette — amelyek sajtójuknak megengedik, hogy harcot folytassanak az állami és társadalmi rend megdöntésére. Más országok megőrzik a sajtószabadság elvét, de a sajtó embereit egy totális párt merev szabályai közé kényszerítik. Elképzelhetetlen szabad sajtó olyan országban, ahol az általános irányvonaltól való eltérés halállal vagy a Sarkvidék közelében való tartózkodással jár De elképzelhetetlen államilag kitanított sajtó olyan országban, ahol az államhatalom alkotmányosan a többségi elv alapján létrejött törvényes pártokon nyugszik. Azok a kísérletek, amelyek a sajtónak ■felülről kényszereszközökkel való kormányzására irányulnak, egy ideig elérhetik a kitűzött célt, de hoszszabb időre hatástalanok. Döntő szerepet játszik azoknak a férfiaknak műveltsége, jelleme, hazaszeretete, akik az újság képét kialakítják. A szerkesztőségekben a nemzet szellemi és erkölcsi elitje működik. Azoknak, akik talán különböző politikai nézeteket vallanak, egységesnek kell lenniök nemzetnevelő feladataik tudatában, hazájuk szeretetében. Azt fejtegette ezután az előadó, hogy minél diktatorikusabb módon irányítja egy állam sajtóját, annál nagyobb a felelőssége azért, amit az újságok leírnak és azért is, amit kénytelenek elhallgatni. De ennek az ellenkezője is világos. Ahol a sajtó az alkotmánynak és az államfelfogásnak megfelelően messzemenő politikai szabadságokkal rendelkezik, a kormány csak a hivatalos orgánumokért és a hírhedt kormánylapokért felelős. Ausztria és Magyarország között hosszú idő óta nem merült fel vitás sajtókérdés. — Aki a totális állami jogosultságot hangoztatja— mondta Adam ezredes befejező szavaiban —, az nem híve a sajtószabadságnak, mert központi irányítású sajtót kíván. Aki azonban a szabadság fogalmát az államon felülvalónak tartja, az szószólója a sajtószabadságnak. Kiegyenlítődésre van szükség, amely megszabja az állami érdekeket és a sajtó érdekeit is. Az előadást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Felemelték a belga újságok árát Brüsszel, dec. 11. A belga napilapok az olvasóközönség elé közös bejelentéssel lépnek, amelyben a papír és egyéb nyersanyag példátlan megdrágulása következtében bejelentik, hogy valamennyi belgaújság fölemeli az árát. Az áremelés közel 15 százalékos, a jövőben 35 centimes helyett 40 centimesbe kerülnek a belga újságok. _______ A volt magyarországi japán követ éles nyilatkozata Európáról Tokió, dec. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Jól értesült körökben úgy tudjuk, hogy Tani, Japán eddigi magyarországi és ausztriai követe, rövidesen nagyjelentőségű küldetéssel Észak-Kínába utazik. Tani-t, akit Budapesten is jól ismertek, tudvalévően nemrég azzal hívták vissza Tokióba, hogy fontos megbízatás vár rá. A volt követ most nyilatkozott a sajtónak és rendkívül éles szavakkal illette Európát, amelyet gúnyosan „békegyárnak“ nevezett. Szerinte Európa nagy része meg akarja akadályozni a világ folyamatban lévő újjáépítését, Japán azonban minden erejével azon lesz, hogy ezt az újjáépítést véghezvigye Ázsiában. (Sz.) PESTI HÍRLAP 1937. december 12., vasárnap. Esti levél — Vita az uj Nemzeti Színház körül. — A parlamentben színházi vita folyt, mely tovább fűzte a Herczeg Ferenc által felvetett problémát, hogy lehetőleg a régi Grassalkovichtelken épüljön fel az uj Nemzeti Színház és szóba került a régi Nemzeti Színháznak lebontása és a Népszínház kibérlése. Egy pár történeti tényt fel kell említeni, hogy téves irányba ne induljon a közgondolkozás, mert már arról is beszéltek, hogy a Népszínház átépítendő épületében maradhatna meg a Nemzeti Színház, vagy ez lenne később az új Nemzeti Színház Kamara Színháza. Hát ez úgy jogilag, mint művészetileg lehetetlen volna. Rassay Károly kimutatta, hogy ha nem fogadják el Herczeg Ferenc álláspontját, hogy a Grassalkovich-telken építsék fel az új Nemzeti Színházat, akkor az külön anyagi kártérítésre kötelezheti az államot. Akik pedig tudják a Népszínház történetét, azok megállapíthatják, hogy a Népszínházat állandóan nem kebelezheti be az állam, mert az nem a főváros tulajdona, hanem „népszínházi alapítvány“, mert közadakozásból épült és ezért a népszínházi bizottmány sem olyan egyszerű városi bizottság, mint a többi, hanem „a népszínházi alapítványnak a bizottsága“. Az igaz, hogy az első nemzeti gyűjtés nem fedezte a Népszínház összes építési költségeit s az alapító Kléh István és társai ingyen telekspekulációval, városi segéllyel, de főként a bérlőknek igen magasra csigázott bérével építették fel és építették át tűzbiztossá, tehát azt vissza kell adni valamikor eredeti hivatásának. A Nemzeti Színháznak hirtelen lebontása, a Népszínháznak kibérlése és a Népszínházban akkor érdekelt emberek anyagi kárpótlása, amiről eddig a sajtóban alig volt szó, olyan kérdés, amit a tárgyilagos művészet-történelem úgy is megír. A Népszínház kibérlése ellen mindent elkövetett annak első igazgatója, Rákosi Jenő, aki igen jó barátságban volt gróf Apponyi Albert kultuszminiszterrel. A Népszínház másik, későbbi igazgatója, e sorok írója, Rákosi Jenővel egyidejűleg ugyancsak kérte a Népszínház összes művészei és szerzői nevében, hogy hagyják meg a Népszínházat. Ugyanekkor több is történt, amit csak kevesen tudnak az írói világból. Felmerült egy olyan terv, ami egyszerre megoldhatta volna az új Nemzeti Színház felépítését a régi helyén és egyszersmind a Nemzeti Színház kamarajátékának ügyét, amiről tegnap beszéltek a parlamentben. Néhai dr. Légrády Imre, a Pesti Hírlap főszerkesztője agyában többféle terv merült fel, hogy a magyar írók, újságírók és művészek számára valamiféle kulturális alapítványt tesz. Ezek közé tartozott a Magyar Újságírók Nyugdíjintézete számára tett alapítványa, amit meg is valósított, de korábban fölmerült az a gondolata is, hogy magyar írók számára új színház alapításához is ad a Pesti Hírlap pénzéből. Egyszerre két bizalmas megbízást adott. Egyet Márkus Géza, azóta elhunyt kiváló építészünknek, aki a színházépítésben különös szakértő volt és akinek néhai dr. Légrády Imre szó szerint ugyanazt az utasítást adta, amit most Herczeg Ferenc követel a színházépítőtől, hogy ne a költséges homlokzatra pocsékolja tervében a pénzt, hanem sok néző számára kell jó akusztikát nyújtani. A másik megbízást nekem adta, hogy keressek megfelelő telket Budapesten az uj szinház számára. Az ő utasítására több telket megnéztünk mi irók s ezek között legalkalmasabbnak találta néhai főszerkesztőnk a négy utcára terjedő gróf Károlyihitbizomány telkeit, amelyekre éppen akkor csináltak építészek parcellázó tervet. Márkus Géza műépítész terve szerint az új színház a Károlyi- és Magyar-utcák sarkán épült volna fel. Akkor gróf Károlyi Mihály zavaros anyagi viszonyok között élt és nem is tárgyaltunk vele, mert a család megbízásából egy arisztokrata és Bagi ügyvéd, titkárja foglalkozott a parcellázási tárgyalásokkal. Ő négyszögölenként háromszáz aranykoronában állapította meg nekünk a színház céljaira, a Márkus Géza által igényelt területet. Természetesen sem Márkus Géza, sem mi irók nem árultuk el, hogy milyen mecénás áll a kulturális terv háta mögött. Ekkor jött közbe a Nemzeti Színház lebontásának és a Népszínház kibérlésének a terve. Most nyilvánosan be kell vallanom és vezekelnem kell egy szerencsétlen gondolatért, amit én adtam elő pártfogómnak és főszerkesztőmnek, aki nekem ebben az új színházban is állást adott volna. Tudtam, hogy jóbarátságban van Molnár Viktor akkori kultuszminiszteri államtitkárral, felvetettem tehát a gondolatot, ajánljuk fel ezt a Márkus-féle színházi tervet a Károlyi-féle telken a Nemzeti Színház számára, hogy ne béreljék ki a Népszínházat, hanem a Nemzeti Színház személyzete költözzék át ebbe az új színházba, ami közel van a régi Nemzeti Színházhoz és majd ha felépül az új színház a Grassalkovich-telken, akkor a Károlyi utcai színház lesz a Nemzeti Színház Kamara Színháza, vagyis követjük a Reinhardt jó példáját, aki Berlinben a Schauspielhaus közelében építette fel a Kammerspielét. Dr. Légrády Imre utasítására tehát Molnár Viktor államtitkárnak bemutattam a Márkus Géza-féle színháztervet, ami nagyon tetszett neki s ekkor történt valami, amit nem tudtam előre látni, pedig vagy nekem, vagy a közoktatásügyi minisztérium épületében valakinek eszébe juthatott volna, tudniillik Molnár Viktor nem a magánépítész Márkus Gézát bízta meg az első tárgyalással, hanem egy egyetemi tanárt küldött el Bagihoz, akinek ez rögtön elárulta, hogy majd az állam veszi meg a telket s erre természetesen Bagi, a lelkiismeretes ügyvéd, a hitbizomány érdekében ezer koronára emelte fel a négyszögöl árát. Erre, természetes dolog, nem építhette fel se az állam a Nemzeti Színház Kamaraszínházát, sem az írók és művészek a Márkus-féle színházat, amelynek mecénásától igazán nem lehetett kérni ilyen nagy pénzpocsékolást. A történelmi tény fölemlítése mellett rögtön vállalom a közönség ítéletét: én vagyok felelős azért az önzetlen ostobaságért, amit a Népszínház fennmaradásáért elkövettem, mert akkor nem tudtam, amit most már többen tudnak, hogy a Népszínház kibérlése már akkor elhatározott tény volt. De, hogy a Népszínház ma sem jó a Nemzeti Színház művészi céljaira, azt már mindenki tudja. Tessék tehát a mozgalmat megindítani azonnal az új Nemzeti Színház felépítésére. Zsolt. Az igényes közönség,, indy. noncsak az ától, kanta*, az ácut is nézi, Uaásnyát és Uótöttácut Jlácz tízmécnéi vasától. ICccsUunétLuka 6. „A vasárnapi szovjetválasztás nem egyéb borzalmas komédiánál16 — írja a Times London, dec. 11. A Times a következőket írja a küszöbönálló szovjetválasztásokról: Valóban furcsák ezek a választások, hiszen a választóknak tulajdonképpen semmiféle döntésre nincs joguk. Igaz ugyan, hogy minden választó saját felelősségére és veszélyére kitörölheti a választócédulán levő egyetlen nevet. Ez azonban aligha változtatná meg a „választások“ eredményét és csak az illető vállalkozószellemű egyén számára jelentene katasztrófát. Nem egyéb ez a választás borzalmas komédiánál. Ha a komédia befejezése után legördül a függöny, akkor a szovjetunió önmagáról ki fogja hirdetni, hogy „megvalósította a legteljesebb demokráciát“ és a legnagyobb nyugalommal folytatja a megkezdett tisztogatást. Egy olyan rendszertől, amelynek legfontosabb gondja az, hogy saját vezető személyiségeit egymásután „távolítsa el“ és alattvalói közül havonta két-háromszázat kivégeztessen, aligha lehet azt várni, hogy politikai szabadságjogokat biztosítson a népnek. Ezek a választások igen kapóra jönnek Sztálinnak, aki csak alkalmat lát bennük arra, hogy megszilárdítsa az elnyomott orosz nép vezéreként önmaga teremtette állását. A berlini szovjet nagykövet nem tér többé vissza Berlin, dec. 11. A Szovjetunió berlini ügyvivője pénteken megjelent a külügyi hivatalban és bejelentette, hogy Jurenyev berlini szovjet nagykövet nem tér többé vissza berlini állomáshelyére. Perczel Béla mandátuma Szekszárdi tudósítónk jelenti: Szombaton Szekszárdon még mindig a legnagyobb érdeklődéssel tárgyalták a Perczel Béla bonyhádi képviselő lemondásával kapcsolatban keringő híreket. Kormánypárti és ellenzéki körökben egyaránt mindent elkövetnek, hogy Perczel Bélát rábírják szándékának megmászását.