Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-12 / 282. szám

14 karácsonyi ajándékot hölgyek, urak és gyermekeknek, valamint alkalmazottak részére a legjobban és legolcsóbban vásárolhatunk KLEIN ANTAL uri és női titustház­ban VII., Király-u. 49. (Csányi-u. sarok) Teréz-templomnál, a Nagymező-utcával szemben. Adam ezredes, osztrák sajtófőnök a szabad és az irányított sajtóról A­dam Walter ezredes, az osztrák szövetségi sajtó­­szolgálat vezetője és a Hazafias Front kormánybiztosa, szombaton délben Budapestre érkezett a Gróf Apponyi Albert Társaság meghívására. Este az Országos Ka­szinóban Sajtópolitika és állampolitika címen előadást tartott előkelő közönség előtt, amelynek soraiban ott voltak: B­aar-Bahrenfels osztrák követ, bárcziházi Bárczy István államtitkár és még többen. A miniszter­­elnökségi sajtóosztályt Komjáthy Aladár miniszteri osztálytanácsos képviselte. Kállay Tibor meleg szavak­kal üdvözölte Adam ezredest, aki ezután megtartotta előadását. Bevezető szavaiban az egyes országok sajtóviszo­nyai terén bekövetkezett változásokat világította meg. Vannak országok — fejtegette — amelyek saj­tójuknak megengedik, hogy harcot folytassanak az állami és társadalmi rend megdöntésére. Más orszá­gok megőrzik a sajtószabadság elvét, de a sajtó em­bereit egy totális párt merev szabályai közé kény­szerítik. Elképzelhetetlen szabad sajtó olyan ország­ban, ahol az általános irányvonaltól való eltérés ha­lállal vagy a Sarkvidék közelében való tartózkodás­sal jár De elképzelhetetlen államilag kitanított sajtó olyan országban, ahol az államhatalom alkotmányo­san a többségi elv alapján létrejött törvényes párto­kon nyugszik. Azok a kísérletek, amelyek a sajtónak ■felülről kényszereszközökkel való kormányzására irá­nyulnak, egy ideig elérhetik a kitűzött célt, de hosz­­szabb időre hatástalanok. Döntő szerepet játszik azoknak a férfiaknak műveltsége, jelleme, hazasze­retete, akik az újság képét kialakítják. A szerkesz­tőségekben a nemzet szellemi és erkölcsi elitje mű­ködik. Azoknak, akik talán különböző politikai né­zeteket vallanak, egységesnek kell lenniök nemzet­nevelő feladataik tudatában, hazájuk szeretetében. A­zt fejtegette ezután az előadó, hogy minél dikta­­torikusabb módon irányítja egy állam sajtóját, annál nagyobb a felelőssége azért, amit az újságok leírnak és azért is, amit kénytelenek elhallgatni. De ennek az el­lenkezője is világos. Ahol a sajtó az alkotmánynak és az államfelfogásnak megfelelően messzemenő politikai szabadságokkal rendelkezik, a kormány csak a hivata­los orgánumokért és a hírhedt kormánylapokért fe­lelős. Ausztria és Magyarország között hosszú idő óta nem merült fel vitás sajtókérdés. — Aki a totális állami jogosultságot hangoztatja­­— mondta Adam ezredes befejező szavaiban —, az nem híve a sajtószabadságnak, mert központi irányí­tású sajtót kíván. Aki azonban a szabadság fogalmát az államon felülvalónak tartja, az szószólója a sajtó­­szabadságnak. Kiegyenlítődésre van szükség, amely megszabja az állami érdekeket és a sajtó érdekeit is. Az előadást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Felemelték a belga újságok árát Brüsszel, dec. 11. A belga napilapok az olvasó­­közönség elé közös bejelentéssel lépnek, amelyben a papír és egyéb nyersanyag példátlan megdrágulása következtében bejelentik, hogy valamennyi belga­­újság fölemeli az árát. Az áremelés közel 15 százalékos, a jövőben 35 centimes helyett 40 centimesbe kerülnek a belga újságok. _______ A volt magyarországi japán követ éles nyilatkozata Európáról Tokió, dec. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának táv­irata.) Jól értesült körökben úgy tudjuk, hogy Tani, Japán eddigi magyarországi és ausztriai követe, rö­videsen nagyjelentőségű küldetéssel Észak-Kínába utazik. Tani-t, akit Budapesten is jól ismertek, tud­valévően nemrég azzal hívták vissza Tokióba, hogy fontos megbízatás vár rá. A volt követ most nyilat­kozott a sajtónak és rendkívül éles szavakkal illette Európát, amelyet gúnyosan „békegyárnak“ nevezett. Szerinte Európa nagy része meg akarja akadályozni a világ folyamatban lévő újjáépítését, Japán azonban minden erejével azon lesz, hogy ezt az újjáépítést véghezvigye Ázsiában. (Sz.) PESTI HÍRLAP 1937. december 12., vasárnap. Esti levél — Vita az uj Nemzeti Színház körül. — A parlamentben színházi vita folyt, mely tovább fűzte a Herczeg Ferenc által felvetett problémát, hogy lehetőleg a régi Grassalkovich­­telken épüljön fel az uj Nemzeti Színház és szóba került a régi Nemzeti Színháznak lebon­tása és a Népszínház kibérlése. Egy pár törté­neti tényt fel kell említeni, hogy téves irányba ne induljon a közgondolkozás, mert már arról is beszéltek, hogy a Népszínház átépítendő épü­letében maradhatna meg a Nemzeti Színház, vagy ez lenne később az új Nemzeti Színház Kamara Színháza. Hát ez úgy jogilag, mint művészetileg lehetetlen volna. Rassay Károly kimutatta, hogy ha nem fogadják el Herczeg Ferenc álláspontját, hogy a Grassalkovich-tel­­ken építsék fel az új Nemzeti Színházat, akkor az külön anyagi kártérítésre kötelezheti az ál­lamot. Akik pedig tudják a Népszínház törté­netét, azok megállapíthatják, hogy a Népszín­házat állandóan nem kebelezheti be az állam, mert az nem a főváros tulajdona, hanem „nép­színházi alapítvány“, mert közadakozásból épült és ezért a népszínházi bizottmány sem olyan egyszerű városi bizottság, mint a többi, hanem „a népszínházi alapítványnak a bizottsága“. Az igaz, hogy az első nemzeti gyűjtés nem fedezte a Népszínház összes építési költségeit s az ala­pító Kléh István és társai ingyen telekspekulá­cióval, városi segéllyel, de főként a bérlőknek igen magasra csigázott bérével építették fel és építették át tűzbiztossá, tehát azt vissza kell adni valamikor eredeti hivatásának. A Nemzeti Színháznak hirtelen lebontása, a Népszínház­nak kibérlése és a Népszínházban akkor érde­kelt emberek anyagi kárpótlása, amiről eddig a sajtóban alig volt szó, olyan kérdés, amit a tárgyilagos művészet-történelem úgy is megír. A Népszínház kibérlése ellen mindent elkö­vetett annak első igazgatója, Rákosi Jenő, aki igen jó barátságban volt gróf Apponyi Albert kultuszminiszterrel. A Népszínház másik, későb­bi igazgatója, e sorok írója, Rákosi Jenővel egy­idejűleg ugyancsak kérte a Népszínház összes művészei és szerzői nevében, hogy hagyják meg a Népszínházat. Ugyanekkor több is történt, amit csak kevesen tudnak az írói világból. Felmerült egy olyan terv, ami egyszerre megoldhatta volna az új Nemzeti Színház felépítését a régi helyén és egyszersmind a Nemzeti Színház ka­marajátékának ügyét, amiről tegnap beszéltek a parlamentben. Néhai dr. Légrády Imre, a Pesti Hírlap fő­­szerkesztője agyában többféle terv merült fel, hogy a magyar írók, újságírók és művészek számára valamiféle kulturális alapítványt tesz. Ezek közé tartozott a Magyar Újságírók Nyug­díjintézete számára tett alapítványa, amit meg is valósított, de korábban fölmerült az a gondolata is, hogy magyar írók számára új színház alapításához is ad a Pesti Hírlap pén­zéből. Egyszerre két bizalmas megbízást adott. Egyet Márkus Géza, azóta elhunyt kiváló épí­tészünknek, aki a színházépítésben különös szakértő volt és akinek néhai dr. Légrády Imre szó szerint ugyanazt az utasítást adta, amit most Herczeg Ferenc követel a színház­építőtől, hogy ne a költséges homlokzatra pocsékolja tervében a pénzt, hanem sok néző számára kell jó akusztikát nyújtani. A másik megbízást ne­kem adta, hogy keressek megfelelő telket Bu­dapesten az uj szinház számára. Az ő utasítá­sára több telket megnéztünk mi irók s ezek kö­zött legalkalmasabbnak találta néhai főszer­kesztőnk a négy utcára terjedő gróf Károlyi­­hitbizomány telkeit, amelyekre éppen akkor csináltak építészek parcellázó tervet. Márkus Géza műépítész terve szerint az új színház a Károlyi- és Magyar-utcák sarkán épült volna fel. Akkor gróf Károlyi Mihály zavaros anyagi viszonyok között élt és nem is tárgyaltunk vele, mert a család megbízásából egy arisztokrata és Bagi ügyvéd, titkárja foglalkozott a parcel­lázási tárgyalásokkal. Ő négyszögölenként há­romszáz aranykoronában állapította meg ne­künk a színház céljaira, a Márkus Géza által igényelt területet. Természetesen sem Márkus Géza, sem mi irók nem árultuk el, hogy mi­lyen mecénás áll a kulturális terv háta mögött. Ekkor jött közbe a Nemzeti Színház lebontá­sának és a Népszínház kibérlésének a terve. Most nyilvánosan be kell vallanom és veze­kelnem kell egy szerencsétlen gondolatért, amit én adtam elő pártfogómnak és főszerkesz­tőmnek, aki nekem ebben az új színházban is állást adott volna. Tudtam, hogy jóbarátságban van Molnár Viktor akkori kultuszminiszteri államtitkárral, felvetettem tehát a gondolatot, ajánljuk fel ezt a Márkus-féle színházi tervet a Károlyi-féle telken a Nemzeti Színház szá­mára, hogy ne béreljék ki a Népszínházat, ha­nem a Nemzeti Színház személyzete költözzék át ebbe az új színházba, ami közel van a régi Nemzeti Színházhoz és majd ha felépül az új színház a Grassalkovich-telken, akkor a Ká­rolyi­ utcai színház lesz a Nemzeti Színház Ka­mara Színháza, vagyis követjük a Reinhardt jó példáját, aki Berlinben a Schauspielhaus kö­zelében építette fel a Kammerspielét. Dr. Légrády Imre utasítására tehát Molnár Viktor államtitkárnak bemutattam a Márkus Géza-féle színháztervet, ami nagyon tetszett ne­ki s ekkor történt valami, amit nem tudtam előre látni, pedig vagy nekem, vagy a közoktatásügyi minisztérium épületében valakinek eszébe jut­hatott volna, tudniillik Molnár Viktor nem a magánépítész Márkus Gézát bízta meg az első tárgyalással, hanem egy egyetemi tanárt kül­dött el Bagihoz, akinek ez rögtön elárulta, hogy majd az állam veszi meg a telket s erre termé­szetesen Bagi, a lelkiismeretes ügyvéd, a hit­­bizomány érdekében ezer koronára emelte fel a négyszögöl árát. Erre, természetes dolog, nem építhette fel se az állam a Nemzeti Színház Kamaraszínházát, sem az írók és művészek a Márkus-féle színházat, amelynek mecénásától igazán nem lehetett kérni ilyen nagy pénzpo­­csékolást. A történelmi tény fölemlítése mellett rög­tön vállalom a közönség ítéletét: én vagyok felelős azért az önzetlen ostobaságért, amit a Népszínház fennmaradásáért elkövettem, mert akkor nem tudtam, amit most már többen tud­nak, hogy a Népszínház kibérlése már akkor elhatározott tény volt. De, hogy a Népszínház ma sem jó a Nemzeti Színház művészi céljaira, azt már mindenki tudja. Tessék tehát a moz­galmat megindítani azonnal az új Nemzeti Szín­ház felépítésére. Zsolt. Az igényes közönség,, indy. noncsak az ától, kanta*, az ácut is nézi, Uaásnyát és Uótöttácut Jlácz tízmécnéi vasától. ICccsUunétL­uk­a 6. „A vasárnapi szovjetválasztás nem egyéb borzalmas komédiánál16 — írja a Times London, dec. 11. A Times a következőket írja a küszöbönálló szovjetválasztásokról: Valóban furcsák ezek a választások, hiszen a választóknak tulajdon­képpen semmiféle döntésre nincs joguk. Igaz ugyan, hogy minden választó­ saját felelősségére és veszé­lyére kitörölheti a választócédulán levő egyetlen ne­vet­. Ez azonban aligha változtatná meg a „választá­sok“ eredményét és csak az illető vállalkozószellemű egyén számára jelentene katasztrófát. Nem egyéb ez a választás borzalmas komédiánál. Ha a komédia be­fejezése után legördül a függöny, akkor a szovjetunió önmagáról ki fogja hirdetni, hogy „megvalósította a legteljesebb demokráciát“ és a legnagyobb nyuga­lommal folytatja a megkezdett tisztogatást. Egy olyan rendszertől, amelynek legfontosabb gondja az, hogy saját vezető személyiségeit egymásután „távolítsa el“ és alattvalói közül havonta két-háromszázat kivégez­tessen, aligha lehet azt várni, hogy politikai szabad­ságjogokat biztosítson a népnek. Ezek a választások igen kapóra jönnek Sztálinnak, aki csak alkalmat lát bennük arra, hogy megszilárdítsa az elnyomott orosz nép vezéreként önmaga teremtette állását. A berlini szovjet nagykövet nem tér többé vissza Berlin, dec. 11. A Szovjetunió berlini ügyvivője pénteken megjelent a külügyi hivatalban és bejelen­tette, hogy Jurenyev berlini szovjet nagykövet nem tér többé vissza berlini állomáshelyére. Perczel Béla mandátuma Szekszárdi tudósítónk jelenti: Szombaton Szek­­szárdon még mindig a legnagyobb érdeklődéssel tár­gyalták a Perczel Béla bonyhádi képviselő lemondásá­val kapcsolatban keringő híreket. Kormánypárti és ellenzéki körökben egyaránt mindent elkövetnek, hogy Perczel Bélát rábírják szándékának megmászását.

Next