Pesti Hírlap, 1939. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
1939 május 2. kedd fiatalság millió torokból felharsanó tiltakozó kiáltással válaszol. — Csak fenyegessen és lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin minden kísérlete eddig meghiúsult: a német egységen. Lezártam azt az időt, amelyben az élő nemzedék fiatalságának szégyenkeznie kellett. Büszkék lehettek azokra az emberekre, akik ma Németországot vezetik és én is éppen ilyen büszke akarok lenni rátok, akik Németország jövőjét jelentitek. Ezért gyűltünk össze ma ezen a napon, amely egykor a német szétszakadás napja volt, ma pedig a német népközösség napja. A mai napon hitet teszünk népünk és az ezeréves nagynémet birodalom mellett. Hitler a háborús uszítókról A Luftgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott. Emlékeztetett arra, hogy május elsejét a nemzeti szocializmus tette ismét a német népközösség ünnepévé. A mostani május elsejének megünneplésére főleg az a tudat indítja, hogy egy év óta a német néptársak új milliói tértek vissza a birodalomba. A nemzeti szocialista forradalom feladatát új világ felépítésében látja és a régit csak akkor távolítja el, ha a jobb már készen áll, hogy helyébe lépjen. Az egész nemzeti szocialista gazdasági program és a gazdasági felismerések élére az az elv lépett, hogy a nép csak azt élheti fel, amit magának feldolgozott. Ez nem pénzkérdés, hanem kizárólag termelési probléma. — Németországban részben sovány földre négyzetkilométerenként 150 ember esik, ennek folytán nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy erejét szétforgácsolja. Életre-halálra egymásra vagyunk utalva, s ha valaki nem értené ezt meg, fel kell ismernie a világ többi részének állásfoglalásából. Nem tevékenykednek-e ismét a régi bekerítő politikusok, részben olyan emberek, akik 1914-ben is csak a gyűlöletet ismerték? Ez ugyanaz a nemzetközi háborús uszítócsoport, amely már akkor is folytatta üzelmeit. — Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy szeretem a békét. Tudom, hogy bizonyos nemzetközi sajtó napról napra hazudik, háborúra uszít s gyanúsít és rágalmaz minket. Ez engem nem akadályoz, mert ismerem ezeket a kreatúrákat, részben innen ismerem Néha szinte úgy tűnik fel, mintha ezek különleges agyparaziták volnának, mert pontosan tudják, hogy mi történik az én agyamban. Azt a beszédet például, amelyet most önök előtt mondok, Tabouis asszony már tegnapelőtt pontosan tudta. Még akkor is, ha én magam nem tudtam volna, a legbölcsebb asszony tudta. Nincs semmi, amit az ujságírás kreatúráinak ez a fajtája ne tudna. Ha azután állításaikat meghazudtolják, azonnal új feltevéssel állanak elő, — ez régi zsidó fogás. Ezek az emberek hólabda-rendszer szerint hazudnak tovább. Ez idő szerint a legutóbbi hazugság az, hogy az a 20.000 német, akinek annakidején Marokkóban kellett volna partraszállania, most Libériában szállt partra. Göbbels a szellem szabadságáról Göbbels a birodalmi kulturkamara ülésén többek között ezeket mondotta: — A német nép ez évben erős nemzetközi feszültségek között üli meg május elsejei nemzeti ünnepét. Maga a nép teljesen immunis attól a nemzetközi uszítástól és háborús hisztériától, amelyet a londoni, párisi és newyorki hazug sajtó rendszeresen folytat és űz. A német nép saját erejében biztos és szilárd. Az új nemzeti szocialista Németországban karöltve halad a hatalom felépítése a kultúra felépítésével. A szellem szabadsága a tekintélyállamokban valóban odáig terjed, amíg nem ütközik nemzeti érdekekbe. Ha ezt a szabadságot a demokráciában ennél a pontnál nem is korlátozzák, korlátozzák ott, ahol ellentétben áll a tőkés érdekekkel. Tavasz írta Pados Pál Meleg fény ömlött az égből, bő, dús kévékben, a fák még nyers és ritkás lombjain át csak úgy zuhogott a park kavicsos útjára. Millió és millió tüzes nyíl pattogott a színes kavicsok megcsillanó hátán. Az orgonabokrok bódultan illatoztak. A levegő nehéz volt, szinte fojtó. És fent az ég kék, szinte fehér ezüstbe olvadó. A zöld gyep felett apró kis párafüggönyök lebegtek reszketőn, vibrálva. A fák és bokrok ágai közt madarak trilláztak, rekedten az eszeveszett boldogságtól. Minden élt, zihált, ujjongott a tavasz ébredő mámorától részegen . . . — Szeretsz . . .? — Szeretlek . . . — Hogyan . . .? — Nagyon . . . — Örökké . . .? — Örökké . . . Ott ültek a fehér padon, az egyik orgonabokor oldalánál. Félighunyt szemmel nézték egymást, a fiatalság tiszta rajongásával. Szinte nem is tudták, mit mondanak egymásnak. A szavak gát nélkül szakadtak ki szívükből. Megrészegedtek a tavasz és az élet illatától. A fiú felemelte kezét, és reszkető, ügyetlen mozdulattal simította végig a leány arcát. És ezt susogta: — Milyen szép vagy . . . A leány lehunyta szemét. Olyan jóleső volt, ahogy ez a meleg hullám elömlött rajta. Valahonnan bentről, egész mélyről indult el. Lassan követte gondolatban az útját. Most a szívemnél van . . . Most a torkomban . . . Most a fejemben érzem ... Óh . . . Megborzongott... Megremegett a boldogságtól... Még soha nem volt így ... A tavasz vagy a szerelem... A napfény, vagy a fiú simogatása ... A madárkoncert, vagy a szelíden susogó hang . . . Nem tudta, de nem is akart ezen gondolkozni ... Csak belehullani ebbe a részeg, mámoros áradatba . . . A fiú beszélt, összefüggéstelenül, boldog szédülettel: — Olyan boldog vagyok ... Könnyűnek érzem magam ... Most szeretném behunyni a szememet, és így maradni... Soká...Örökké... Hallgattak. A bokrok között harsogott a madártrilla. Könnyűtestű rigók hintáztak a virágtól terhes ágakon. Egy kis széncinke ugrándozott a kavicsokon. A leány odanézett. Szelíd mosoly futott az arcán, odasugta a fiúnak: — Nézd . . . Az felrezzent. Tekintetével követte a madárka vidám ugrándozását. Elmosolyodott ő is, így maradtak soká, átölelve egymást, mozdulatlanul. A leány szólalt meg: — Milyen édes . . . A fiú rábólintott: — Az . . . A leány csak úgy maga elé susogta. — Rigó . . . A fiú mosolygott: — Dehogy . . . Cinke . . . A leány megrázta fejét: — Ugyan ... Hogy mondhatsz ilyet . . . Rigó az . . . — De édes, — a fiú hangja szelíd volt, oktató, — ez közönséges cinke . . . Azok ott, a bokrok ágain rigók, az a szines tollú málinkó ... Az a fekete tollú meg fekete rigó ... Ez pedig itt cinke . . . A leány makacskodott: — Dehogy is cinke ... Én csak ismerem . . . A múlt héten tanultuk állattan órán ... A tanárnő be is hozott mindenfajta madarat . . . A fiú csak mosolygott: — Ez pedig cinke . . . — Nekem hiába mondod, — a leány kihúzta karját a fiúéból, — mert én ezt jobban tudom ... — Ugyan . . . Ugyan . . . A fiú hangjában már volt egy kis fölény. A leány mingyárt megérezte. Méltatlankodva fakadt ki: — Úgy . . . ? Szóval nem hiszed el, hogy rigó . . . ? — Nem . . — Nem . . . ? — Nem . . . Hideg csend szakadt közéjük. Valami dermedt ellenségeskedés. Egy pár percig hallgattak mind a ketten. Aztán a fiú szólalt meg, szelíden, magyarázkodva. . . . A rigó nem is ilyen . . . Ennek a tollában fényes csíkok vannak ... És ez ugrál is ... Ez a cinke ... A legközönségesebb cinke . . . Ezret is láttam már, mikor falun voltam nagyapámnál a nyári vakációban . . . Mert ő vidéken lakik . . . A leány lehunyta szemét. Nem is figyelt a fiú szavaira. Tehetetlen haragot érzett. Megrázta fejét: — Nem bánom, akárhányat is láttál ... Ez azonban rigó . . . A fiú nevetett, most már idegesen— Ne légy ilyen nevetséges . . . — Nem vagyok nevetséges . . . — De igen . . . — Rigó . . . — Cinke . . . Csend lett megint. De most már keserű, ellenséges hallgatás. Úgy ültek egymás mellett, mint akikben valami megszakadt. Még érezték egymás csókját, de fanyar, szétvesztő keserűséggel. Már hátat fordítottak egymásnak. De tekintetük követte a madárka szeszélyes ugrándozását. Égett, lázongott mind a kettő. A fiú arra gondolt, micsoda ostobaság, hogy itt, ezen a gyönyörű napfényes ünnep délelőttön ilyesmin veszekednek. Karjába kellene kapni a leányt, összecsókolni, nevetni, nevetni hangosan, vidáman ... De csak ült, mozdulatlanul, fájó keserűséggel . . . A leány összeharapta a száját. Óh, hogy nevetséges . . . hogy ő nevetséges . . . Megborzongott, keserűséget érzett, gyötrő megalázást . . . Csak ültek, háttal egymásnak. A fiú felnevetett, erőltetett vidámsággal: — Cinke . . . A leány nem is felelt. Megfordult, végigmérte a fiút. Lesújtón, megvetőn. Aztán felállt. Hideg volt, nyugodt. Megfordult, lába alatt éleset csikordult a kavics. A madár pedig ijedt rebbenéssel tűnt el a bokrok sűrű ágai között. A leány még visszanézett: — Rigó . . . ? A fiú leszegte fejét. Csak halkan, alig hallhatóan morogta: — Cinke . . . A leány könnyedén vállat rántott és már ment is. Még vissza se nézett. A fiú ott maradt a padon. Lehajtott fejjel. Szivében egy összeomlott világgal . . . Tavasz volt, április . .. PESTI HÍRLAP 3 Angolországban május közepén 200 ezer embert hívnak be katonai szolgálatra Chamberlain nem adott felvilágosítást az angol-orosz tárgyalásokról London, máj. 1. (Magyar Távirati Iroda.) A hadügyminisztérium elkészítette a behívások tervét az új hadkötelezettségi törvényjavaslat alapján. Május közepén hívják be a húsz-huszonegy éves korosztályt, körülbelül 200.000 ifjút, akik póttesteikhez vonulnak be tizenhárom heti előzetes kiképzésre. Ennek befejeztével a rendes haderő egységeihez osztják be őket, ahol a hat havi szolgálati idő hátralévő része alatt legintenzívebb harcászati kiképzést kapnak, s ez alatt az idő alatt a rendes haderő katonáinak színvonalát kell elérniük. Az összes újoncok teljesen azonos kiképzésben részesülnek rendre, rangra, társadalmi osztályra vagy iskolázottságra való tekintet nélkül, az önkéntesi intézményt nem vezetik be az angol hadseregbe. Az alsóház ülése Az alsóházban az ellenzék az angol-orosz megbeszélésekre vonatkozó kérdések özönével árasztotta el a miniszterelnököt, aki annak kijelentésére szorítkozott, hogy Lord Halifax szombaton fogadta a szovjetnagykövetet. A felek javaslatokat kaptak. A megbeszélések tovább folynak. Részletekbe nem bocsátkozhatik, miután más kormányokat is figyelembe kell venni ebben az ügyben. Boothby kérdésére kijelentette Chamberlain, hogy nem vezeti be a kötelező nemzeti szolgálati lajstromot, utalással az e javaslat ellen korábban felhozott érvekre, amelyek változatlanul fennállanak. Price (munkáspárti): Hajlandó-e a miniszterelnök nem érinti ASPIRINA TABLETTÁT míg a vevőhöz nem jut. Csak gyógyszertárakban kapható. a BAYER . 6 . a balkáni országok között a támadás elleni együttműködés megerősítését fontolóra venni? Mit tehetne a Románia, Bulgária és Görögország között fennálló olyan kérdések elintézésének előmozdítására, mint Dobrudzsa és az Égei-tengerhez vezető út Bulgária számára Dedeagacsnál? Chamberlain miniszterelnök: Az angol kormány a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a balkáni egység elvének, de úgy véli, hogy a hivatkozott kérdéseket elsősorban az érintett országok közötti tárgyalás útján kell elintézni. Price: Felvetette-e az érintett országok bármelyike ezeket a kérdéseket az angol kormánnyal szemben? Chamberlain: Erre a kérdésre csak előzetes bejelentés után felelhetek. A mai rendkívüli minisztertanács két és fél óra hosszat tartott. Oroszország angol-francia-orosz védőszövetséget javasol A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Sir William Sheeds moszkvai angol nagykövet néhány nap múlva megkezdi a végső megbeszéléseket Litvinovval a szovjet javaslatokról, amelyek főbb vonalaikban a következők: 1. Az angol-francia kezesség kiterjesztése a Baltitengertől a Fekete-tengerig terjedő államkörzetre. 2. Ennek ellenében Moszkva kész a lehető legnagyobb katonai segítséget ígérni Angliának és Franciaországnak nyugateurópai kötelezettségeik teljesítésére, beleértve Belgium, Hollandia és Svájc megvédését. 3. Teljes katonai védőszövetség létesítése a Szovjet, továbbá Franciaország és Anglia között Franciaország, vagy Anglia elleni támadás esetére.