Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-11 / 155. szám

6 K­ioszeivanov bolgár miniszterelnök Pál jugoszláv kormányzóhercegnél Hivatalos jelentés a bolgár miniszterelnök és Cincár-Markovics bledi tanácskozásáról Belgrád, júl. 10. (Avala.) A Németországból visz­­szatérő Kioszeivanov bolgár miniszterelnököt Pál kor­mányzóherceg a Brdó-kastélyban hétfőn kihallgatáson fogadta, majd villásreggelin látta vendégül. Kioszeivanov, valamint Cincar­ Markovics jugo­szláv külügyminiszter Bledben folytatott vasárnapi és hétfői megbeszéléseiről hivatalos jelentést adtak ki. A hivatalos jelentés kijelenti, hogy a két államférfin egyetért az alábbiakban: 1. A Jugoszlávia és Bulgária közötti örökös barát­sági szerződés szellemében szükség van a két ország politikai együttműködésének továbbfejlesztésére és ki­­mélyítésére. 2. Mindkét államnak közös érdeke, hogy olyan szoros gazdasági kapcsolatot létesítsenek, amilyet csak lehetséges. 3. A függetlenség és semlegesség politikája felel meg legjobban mind a két ország, mind a Balkán békéje érdekeinek. 4. Szükséges, hogy a két kormány folytassa a jó és baráti viszony politikáját minden szomszédja irá­nyában. ö­t színes törzsfő Afrikából A francia nemzeti ünnep előkészületei — Francia- Ny­ugat-Afrika benszülött fejedelmei Párisban Páris, júl. 10. A franciák nemzeti ünnepe: julius 14-ike az idén tudvalevőleg rendkívüli díszszemlékre és felvonulásokra ad alkalmat. Eltekintve az angol­francia haderő együttműködésének kihangsúlyozásá­­tól — a Champs Elysées-n vonuló katonai díszmenet­­ben helyet kapnak brit csapattestek is, mialatt fent, a magasban, brit hadirepülőgépek vegyülnek a fran­ciák közé —, az ünnepségek programjának második alapgondolata: kiemelni az Anyaország és a gyarma­tok közötti szerves, megbonthatatlan egységet. E célból gyarmati csapatok is részt vesznek a nagy felvonulás­ban, mi több, a francia birodalom minden részéből érkező előkelőségek között sok olyan gyarmati feje­delem, vagy törzsfőnök jelenik meg, aki eddig soha életében nem járt Parisban. A franciák mindig büszkék voltak gyarmataikra. Különben is szíves-örömest fogadnak minden festői, szokatlan látványosságot, így képzelhető, "milyen­ ér­deklődéssel várja Páris kandi népe például azt az öt afrikai hatalmasságot, aki most érkezett meg Bordeauxon át Francia-Nyugat-Afrikából a Notre Dame tornyainak árnyékába. Hetman Rafaya Halam Naba és társaik Francia-Nyugat-Afrika egyike a legjelentősebb gyarmatoknak. Mauretániából, Szenegálól, Francia- Guineából, az Elefántcsont­partból, Dahomeiből, Fran­­cia-Szudánból és a Niger-tartományból áll. Ezt a 4.660.000 négyzetkilométernyi területet — nyolcszor akkora, mint Franciaország! — összesen 14 millió benszülött lakja. Természeti kincsekben, állatállo­mányban, kiaknázatlan nyersolaj- és ásványtartalék­ így szól a gyilkos kritika. Gyilkos mindenképpen, de külön azért, mert Jászai valóban röviddel azelőtt ment át élete egyik legszenvedélyesebb tragédiáján. Nagy szerelme, a daliás Feszty Árpád, a tüzes legény és elragadó bohém, a „tigriske“, ahogyan Mednyánszky, a festő, és Justh Zsigmond, az író nevezte — el­hagyta őt, Jászai barátnője és akkori bizalmasa, Jókai Róza kedvéért, akit el is vett. Hónapokig járt ekkor Jászai hosszú szarvasölő késsel és talpig elektrásan a megrendült önbizalmával — míg a fiatal pár megszökött előle Itáliába. Jászai belesoványodott, belekeseredett, bele­szikkadt és beleöregedett — átmenetileg — ebbe a fájdalmába. És most ez a költőcske­ Reviczky jön az ő átható tekintetével s a szalmasárga ru­hán keresztül kitapintja a kiégettséget — a fia­talság minden hiányát — és ezt kiírja . . . Mit lehet ez ellen csinálni? Lenyilatkozni? Dehogy is! El kell menni hozzá, szembeszállni vele, megmondani a véleményét az ilyen támadás­ról — és elszámolni vele. Meglássuk, ki lesz a na­gyobb legény! El is ment. Felment a Pesti Hírlap szerkesztő­ségébe és kereste Reviczky Gyulát. Beküldték egy kis udvari szobába és maga előtt látta a szederjes arcot, a beesett szemet, a szellemes szájat és azt a tiszta nézést, amely csak a tehetségeseké . . . Ezt látta meg Jászai legelsőnek, ezt a tiszta nézést. Erre neki is volt szeme, mert ő is, tetőtől talpig — ehhez az emberfajtához tartozott. Nézte a vézna fiút, hogy ez hát az ő nagy ellenfele és nagy, meleg, asszonyi részvét buggyant fel boldog­talan szívében. Aki kezet nyújtott Reviczkynek, az már nem volt a költő ellenfele. Az már elnéző, anyás ba­rátja volt. És asszony, akit a harminchárom éves férfi érdekelt. A „lovagias“ találkozásból barátság lett, a ba­rátságból lángoló szerelem. Rövid és izzó szerelem levélváltással — a sárgult papírlapokat híven őrzi a Nemzeti Múzeum — „Rezedához“ írt örök ver­sekkel, hosszas vágyódással, rövid beteljesüléssel és olyan szakítással, amelyért „Miria“ utóbb szé­­gyelte magát. Itt ő volt a könyörtelen és ő volt az önző — mert ilyen az élet- Hol bennünket károsí­tanak meg, hol mi maradunk adósok . . . Decembertől márciusig sűrűn járt el Reviczky Gyula reggelig tartó estékre Miriához. Mindent jelentett a beteg költőnek: olyan közvetlen, tehet­séges és forró asszonyt, amilyent még nem ismert. De ezenfelül barátot, aki anyás figyelmességgel vette körül. Próbálta hozzásegíteni az egészséghez, konyakos tejjel itatta, házisonkával etette, meg­mutatta, hogyan csavarja magát priznicbe és vil­lámló haraggal sújtott le rá, ha redakció után, hajnalban, beült az írókávéházba, a Kammonba, mert ott vágni lehetett a füstöt . . . De minden elkésett már Reviczky Gyula szá­mára. A révbeérkezés a végre híressé lett versek­kel, a biztos megélhetés a Pesti Hírlap íróasztalá­nál, a nő, aki ember s aki társa tud lenni a mű­vésznek, a szerelem, amelynek kiteljesül a skálája, úgy, hogy már minden beléje fér. Minden elké­sett. A betegség folytatta romboló munkáját és sodorta a sír felé. Még egyszer el kellett menni, sietve Arcóba, amely egyszer már javított állapotán. Most nem használt. Azért sem, mert nyugtalan volt Jászai miatt. Jászai egyszerre elhallgatott, vidéki körútra ment és Reviczky Arcában elalélt érte való izgal­mában. Fuldokolva jött haza: hol van hát Jászai?! Sehol se volt az ő számára. Elutazott valóban vagy csak szinleg? Ezt nem lehet bizonyossággal tudni, de Reviczky számára egy napról a másikra meghalt — mert félt. Tudatára ébredt — szerelme kirobbanásával —, hogy Reviczky menthetetlen. Hogy hamarosan meg fog halni. És hogy tüdő­vésze: ragályos. Három hónappal és tíz nappal élte Reviczky mindössze túl hazatértét, amely csalódását meg­hozta. Egy nappal halála előtt bosszúversbe kez­dett Rezeda­ elleni haragjában: Azzal a zsebkendővel, mit te adtál, Törlöm le, hűtlen, izzadságomat — Csak izzadságomat, nem könnyeimet . . . Nemes és fáradt hangja mindössze ennyi bosz­­szúra volt képes. Tovább nem is írta, ehhez is gyönge volt. Jászai évtizedek múlva ezt jegyezte fel nap­lójába: „Amint egy tettre való megvillant fejemben, megtettem­ Úgy éreztem, hogy csak az juthat eszembe, amit meg kell tennem és azért jutott eszembe, hogy megtegyem. Megerősített ebben a hitben az, hogy láttam, hogy komiszságot sohasem tanácsolt a szívem. (Ó, egy esetet kivéve, amit ma is arcpirulással fogok ideírni.) Szegény, jó Reviczky Gyula!“ így emlékezett vissza Jászai, a számottevő em­ber, gyávaságára és önzésére. Amelyről bizonyára nem tehetett, mert mondják, irtózása a betegség­től és beteg embertől szinte elemi erejű volt. Főként, ha — szerelme már kiégett — amiben szintén nem az akaratunk dönt. Végeredményben és mindenen, szándékon és tudatosságon túl, mégis elszámolta a sárga ruhát. Fájt neki. Fájdalommal fizetett PESTI HÍRLAP 1939 Július 11. kedd Törökország békét óhajt az egész világgal Szaradzsoglu külügyminiszter Törökország nemzetközi helyzetéről Ankara, júl. 10. A nemzetgyűlés a nyári szünet előtti utolsó ülésén Szaradzsoglu külügyminiszter be­számolót mondott Törökország nemzetközi helyzetéről. — A köztársasági kormány — mondotta — azt a külpolitikai alapelvet követi, hogy békét óhajt az egész világon. Ha azonban egy napon azt látnák, hogy a békéért a háborúnál drágább árat akarnak velünk fizettetni, meg fogjuk mutatni, hogy tudunk hadat vi­selni és diadalt aratni is. A Népszövetség meggyengü­lése, a leszerelésre irányuló kezdeményezések csődje, az új államcsoportosulások kialakulása és a „befeje­zett tények“ politikája a török kormány felfogása sze­rint válságba juttatta Közép- és Kelet-Európát. Ilyen körülmények között a török kormány arra az elhatá­rozásra jutott, hogy szakít korábbi semlegességi po­litikájával és csatlakozik a „békearcvonal“-hoz. Eb­ben a lépésében is éppen a béke megszilárdításának gondja vezette. A kormány az angol kapcsolatok ki­építésével párhuzamosan Franciaországgal is érintkez s­zést keresett. A szandzsák ügyének rendezése után nem maradt függő kérdés Franciaország és Török­ország között és az angol-török nyilatkozattal szó sze­­rint egyező francia-török nyilatkozatot írtak alá. A Törökországot Angliához és Franciaországhoz kapcsoló történelmi barátság méltatása után a minisz­ter bejelentette, hogy minden térre kiterjedő angol­török együttműködési szerződés készül. Szovjetorosz­­országhoz — mondotta a továbbiakban — változatla­nul meleg barátság fűz minket. A két állam közösen foglalt mindig állást minden nemzetközi kérdésben. Törökország a „békearcvonalhoz“ kizárólag a béke megszilárdítása érdekében csatlakozott, de elhatározott szándéka, hogy igyekszik fenntartani eddigi jó viszo­nyát minden állammal, beleértve Németországot és Olaszországot is. A normális baráti viszony fenntartá­sához azonban — mondotta — mindenesetre szüksé­ges, hogy ez az elhatározás és óhajtás mindkét rész­ről fennálljon. ban az „A. O. F.“ — amint idekint hívják —, való­sággal a bőség tárháza, így érthető, hogy a franciák büszkék meghódítására és hogy törzsfőit uralkodókat megillető pompával fogadják. Ez az öt színes törzsfő egytől-egyig érdekes je­lenség. Itt van köztük Hetman Rafaya szultán, ez a hetvenéves, csodálatosan mozgékony és szívós férfi, aki Bradzaville­ város tanácsában foglal helyet, részt­­vesz minden nagy vadászaton és most is repülőgépen tette meg az utat Dakarig! Itt van a legendás Balum Naba, a „fejedelmek fejedelme“, a Mossi császári csa­lád egyenes leszármazottjai, akit alattvalói, a Niger­­folyó kanyarodójában, Timbuktuban és környékén lakó kambrák, ma is istenségként tisztelnek. Itt van Mohamed Urada, Ambecher királya, ez az arab-néger félvér, aki a Csád-tó kincses környékének rettegett ura; itt a spanyolos nevű, megkeresztelt Oliviera törzsfőnök, a Közép-Kongó vidékéről, hétszáznegy­­venezer benszülöttet képviselve s végül Raponcsombo, Denis, a „fekete király“ leszármazottja, akinek ha­zája, Gabon­ tartomány kétszáznegyvenezer négy­zetkilométer és négyszázezer lakost jelent a tengeren­túli Franciaország számára. * Megharsannak a díszbe öltözött köztársasági lo­vasgárdisták kürtjei. Mélyen meghajolnak a lobogók. A Névtelen Katona sírja előtt, az égbe magasló, tö­mör, mégis könnyed Diadalív lábánál kis csoport áll, mozdulatlan tiszteletadással. A francia köztársaság el­nöke, az állam legmagasabb tisztségeinek viselői és egy sorban velük mint egyenjogú francia polgárok, mellükön a Becsületrend csillagával — öt színes törzsfő Afrikából. Franciaország érti, hogyan kell megnyernie gyar­mati alattvalóinak rokonszenvét. New York—Southampton: 12 óra Halalakú légi­ expresszek az Óceán felett London, júl 10. Minthogy az Atlanti-óceán fe­letti menetrendszerű légijáratok sikere minden vára­kozást felülmúl, az angol Légügyi Minisztérium nagy erőfeszítéseket tesz az új vonalak kifejlesztésére. Töb­bek között megrendelést adott a „Fairey“ repülőgép­­gyárnak tizennégy óriás óceán-repülőgép építésére. Ezek a gépek az „áramvonal“ diadalát jelentik, mert halalakúak. Mindegyikük húsz tonnát nyom, négy, egyenként ezer lóerős motorja lesz és a szakértők sze­rint hatezer méteres magasságban elérheti az ötszáz kilométeres óránkénti átlagsebességet. Vagyis az At­lanti-óceán átrepülése ezeken a „szubsztratoszférás légi expresszeken“ alig tizenkét óráig fog tartani. Az északi Atlanti Óceán első átrepülése utasokkal A Yankee Clipper, 21 és fél­­óra alatt fejezte be a rendszeres amerikai angliai légi forgalomban az északi Atlanti-óceán első átrepülését utasokkal. Ebből 13 óra 40­0 perc­­esett magának, az óceánnak átrepü­­lésére. A Pan-American Airways Társaság az utolsó pillanatban helyet biztosított a repülőgépen Coon Guido newyorki ügyvédnek, akit sürgősen Olaszor­szágba hívtak, mert ott üdülő hatesztendős fia gyer­mekbénulásban megbetegett. Lemondott az angol föl­dmív­elésügyi államtitkár London, júl. 10. (Magyar Távirati Iroda.) Lord Feversham földművelésügyi államtitkár állásáról ma­gánokokból lemondott. A Reuter-iroda cáfolja azt a híresztelést, mintha lemondásának az volna az oka, hogy nem ért egyet a kormány politikájával.

Next