Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-27 / 48. szám

Tegnap Es Ma­r Fene nehéz Szegedi beszédében jóindulatú fej­esé válással elismerte a miniszterelnök úr, hogy az újságírás manapság „fene nehéz mesterség lehet“. Ezt a megálla­pítást minden gyakorló újságíró őszinte elégtétellel olvassa. Hivatalnak és nagy­­közönségnek fogalma sincsen, milyen nehéz ez a mesterség napjainkban, mi­kor minden beírt szó sokszoros vissz­hangot vet fel, a hivatalos cenzúra mel­lett éberen őrködik a, nemhivatalos, a társadalmi, a felekezeti, a politikai cenzúra, s minden cenzúrák legvesze­delmesebbje: a túltengő önérzet. Nem tudja senki, aki nem tartozik a mi cé­hünkhöz, miféle fenevadakkal verek­szik az újságíró minden nap, mikor ke­zébe veszi a tollat, vagy leüti a billen­tyűt az Írógépen. A szakmabeli érzé­kenységen már csak nevetni lehetne, ha nem volna ugyanakkor veszedelmes is. A hivatalos cenzúrával valószínűleg nem értjük meg egymást, sajtó és cen­zúra, soha. A szakmabeli érzékenység orgiáiról már beszélni sem érdemes. E sorok író­jával megesett a minap, hogy az ország egyik legnagyobb ipartelepének vas­munkásai tiltakozó levelet írtak címére, mert a ponyva ellen írott cikkében ezt merte mondani: adjunk olvasmányos jó irodalmat füzetes formában a tömegek kezébe, s akkor nem lesz kénytelen egy újpesti, fáradt vasmunkás a villamos perronján ponyvát olvasni ... Huszon­hét aláírással tiltakoztak, nagyon önér­zetesen, egy nagy ipartelep munkásai, hogy ők nem olvasnak soha ponyvát, csak elsőrendű világirodalmat. Halkan válaszoltam, nagyon szerényen; azt ír­tam, hogy talán akadt egy, egyetlenegy vasmunkás, valahol a világon, aki nem Tolsztojjal fejezte be a napot, hanem füzetesregénnyel... Ez a példa jelleg­zetes, minden benne van, mert a vas­munkásság csakugyan elite, a munkás­ság egyik legértelmesebb rétege. Be­széljünk a felekezeti és világnézeti tü­relmetlenségről? Beszéljünk a tollfor­gató dilettánsok támadókedvű cenzú­rájáról? Beszéljünk egész társadalmi életünk riadt félelméről, amint senki nem bírja már el a bírálatot, mindenki rendőrért kiált, ha nyilvános szereplé­sét méltatni merik? ... Nem, szó se róla, nem könnyű feladat ma újságot inni. Elmúlt éjszaka egy fiatal újságíró kötetbe gyűjtött cikkeit olvastam: e csevegések hősnője képzelt személy, bi­zonyos Horkayné, akivel a csevegések írója, a fiatal újságíró, név szerint Her­­czeg Ferenc, mintegy félszázad előtt tréfás beszélgetéseket folytatott a ma­gyar élet akkor időszerű, nem is olyan tréfás, nemritkán halálosan komoly problémáiról. Horkayné szókimondó asszonyság, aki mindig okosan és bát­ran mond véleményt a magyar élet minden szégyenéről, titkolt betegségei­ről, hazugságairól és ferdeségeiről. Ol­vastam a kötetbe gyűjtött, negyven­ötven esztendő előtt papírra vetett, hangban és témában ma is ijesztően időszerű csevegéseket, melyek néme­lyike valóságos újságírói hőstett, s meg­döbbenve éreztem, hová süllyedtünk bátorságban, szellemi függetlenségben, önfeláldozásban... Állítom és bizonyí­tani merem, hogy e félszázad előtt sok port felvert társadalomkritikai cseve­gések ma nem jelenhetnének meg napi­lapban, sem folyóiratban,­­ legalább is nem jelenhetnének meg súlyos társa­dalmi következmények nélkül. Miért? Mert ugyanaz a társadalom, mely fél­század előtt még elviselte egy tiszta­­tollú író bírálatát, ma féltékenyen és hamis önérzettel utasítaná vissza Hor­kayné legszerényebb megjegyzéseit is. A bírálat megszűnt, s nem az újságíró tehet róla, hogy megszűnt. Hogyan is mondta a miniszter­elnök úr Szegeden?... Nehéz mesterség ez, fene nehéz, Márai Sándor. Hász István tábori püspök pásztorlevele a honvédséghez Dr. Hász István tábori püspök most adta ki nagybőjti pásztorlevelét, amelyben „a lelki erősségről“ szól a honvédséghez. A pásztorlevél emelkedett szavakban beszél arról az örök harcról, amelyet Isten minden földi élőlény számára rendelt és amelynek győzelmes megvívására az em­bernek fel kell vérteznie magát. Ebben a harcban a lélek ereje teszi dia­dalmassá az embert. Szól ezután a püspök a lélek viharálló diadalmas erejének gyöngítő ellenségeiről, amelyek közül első a hitet­lenség. — Amíg a hitetlenség köd és homály, addig a hit fény és világosság és napsu­gár — mondja a pásztorlevél, ezért arra inti a hiveket, hogy mint a lelki erő fő isteni áramát, mindenekfölött becsüljék a hitet. Ezután a lélek erejének másik ellensé­géről, a hitetlenség következményéről, az erkölcstelenségről szól. — Mivel az erkölcstelenség gyöngít és rothaszt, azért teljes erővel kerüljétek és üldözzétek! — figyelmezteti híveit a tá­bori püspök. A harmadik ellenség a káromkodás, amelynek hadat kell üzenni. — A káromkodás ellen viselt hatalmas szent harcotokat — hangzik a pásztorle­vél — koszorúzzátok meg az imádság sze­­retetével és gyakorlásával. Mert amíg a káromkodás gyöngít és rombol, addig az imádság erősít, épít és emel. Imádságra Isten szeretetére. Szűz Má­ria és a szentek, különösen a magyar szentek tiszteletére hívja fel a pásztor­levél a híveket, akiket figyelmeztet, hogy imádkozzanak hazánk Ország­­gyarapító Kormányzójáért, dicső honvéd­ségünk babérkoszorús Legfelsőbb Had­uráért. A tanulságokban gazdag nagy­böjti pásztorlevél végén a tábori püspök kifejezést ad annak a reményének, hogy a honvédség katolikus tagjai, mint a múlt­ban, úgy a jövőben is megszívlelik atyai intelmeit. _______ A főváros pénzügyi bizottságának ülése A főváros pénzügyi bizottsága Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével szerdán ülést tartott Napirend előtt Rassay Ká­roly Ratkovszky Ferencnek, az Elektromos Művek új vezetőjének szolgálati szerződé­sét tette szóvá. Ratkovszkyt minden tekin­tetben alkalmasnak tartja, hogy az Elek­tromos üzem vezetője legyen, hibáztatja azonban, hogy a szerződéstervezet csak ak­kor jutott nyilvánosságra,­ amikor a szer­ződést már meg is kötötték. Kifogásolja az új vezető rendkívül magas illetményeit is és azt, hogy a szerződést húsz évre kötöt­ték meg. Szendy Károly polgármester válaszában kijelentette, a polgármesternek kötelessé­ge arról gondoskodni, hogy a főváros üze­meinek élére megfelelő képességű és tu­dású szakembert állítson. A törvény értel­mében ilyen szerződést a polgármester köt és azt a belügyminiszternek kell jóváhagy­nia. Az ilyen ügyekben nem a közgyűlés dönt s ebből folyik, hogy a szakbizottság véleményét sem lehetett kikérni. A szer­ződést alapos megfontolás után kötötte meg és hogy az nem könnyelműen történt, bizonyítja, hogy a belügyminiszter azt ala­pos átvizsgálás után jóváhagyta. A vezér­­igazgató illetményei nagy összegnek lát­szanak, de ezek az illetmények a közgaz­dasági életben nem szokatlanul magasak. A bizottság ezután a Községi Takarék­­pénztár és az érdekkörébe tartozó Park­város Rt, valamint az Állatvásár Rt múlt évi zárszámadását tárgyalta. Dr. Párkány Frigyes dicsérettel beszélt a Községi Ta­karékpénztár adminisztrációjáról. Dr. Cse­­lényi Pál helyeselte azt az álláspontot, hogy a beruházási kölcsönök lombardíro­­zásánál a lehető legnagyobb körültekintés­sel járjanak el. Általános helyeslés köz­ben a legnagyobb elismeréssel beszélt a pénzintézet fejlődéséről. A betétállomány nagymértékben emelkedett ami azt bizo­nyítja, hogy a közönség bizalommal van a Községi Takarék iránt Közérdekű tevé­kenységet fejt ki a Községi Takarék, amely a nagytétényi sertéshizlalda részére nyúj­tott hitelével a zsírellátás megkönnyítését is elősegítette. Az intézet élén dr. Lippaiy Lajos vezérigazgató dicsére­tremél­tó mun­kát fejt ki, az ő érdeme a Takarékpénztár gyors fejlődése. A pénzügyi bizottság hoz­zájárult a Községi Takarékpénztár záró­számadásához. Merénylet a palesztinai brit főbiztos ellen Róma, febr. 26. (NST)­ A palesztinai brit főbiztos ellen merényletet kíséreltek meg az arab felkelők. A főbiztos autón Nablot­­ba tartott, hogy részt vegyen egy felava­tási ünnepségen. A felkelők aláaknázták az utaát és a legelőt haladó rendőri autó a levegőbe repült. A környéket azon­nal átkutatták, de a kutatás eredmény­telenül végződött, mire a főbiztos paran­csot adott, hogy­ túszokat szedjenek a vi­dék arab­ lakosai közül. s tinmi Kéti* PARÁDÉS, a magyar úrihölgyek alkalmi ruhája! Fekete v. sötétkék mús, marokénból, zárt Petőfi­­gallérral, amely nyitott formában is hordható, élénkítő aranyrojtos nyakkendővel, fekete v. bordó meneteles paszomány- ft fl f rt dísszel (baloldali ábra)......................ZuiwU ÜNNEPLŐ, a magyar úrihölgyek ünneplője ! Fekete v. sötétkék szaténhátú mű*. marokénból, felsőrésze férfizakó-szerűen legömbölyített vég­ződéssel, aranyrojtos nyakkendővel, szegőzött fehér mellénnyel, harang- QQ Cft szabású aljjal (jobb oldali ábra) .......Juli. Mindkét ruha kizárólag nálunk kapható ! Kérje díjmentes,képes, részletes tájékoztatónkat! A cukorbetegek megmentőjének Sir Frederick Grant Bantingnak halálára írta dr. Tangl Harald egyete­mi tanár A világháború utáni évek egyik napján egy fiatal orvos azzal állított be Macleod­­hoz, a torontói egyetem élettantanárához, hogy kísérleteket szeretne végezni a cu­­korbaj ellenszerének előállítása céljából. Kérése szerény volt: csupán egy munka­helyet, egy asszistenst és tíz kutyát kért. A tanárnak tetszett a fiatalember gondo­lata és készségesen teljesítette kívánságát. A jövevény Banting Federick Grant volt, akinek lángesze, lankadatlan munkaked­ve, társainak segítségével felfedezte a nagyközönség előtt is ma már nagyrészt ismert hatóanyag, az insulfin előállítási le­hetőségét. Ezzel a vegyülettel meg lehet menteni és hosszú ideig életben lehet tar­tani a máskülönben elpusztulásra ítélt emberek ezreit Váratlanul, mondhatnánk mint valami üstökös megjelenése érte a tudományos világot Banting felfedezése. Ünnepelték, méltatták munkatársaival együtt a kiváló teljesítményért és meg­tisztelték a tudományos munkásság egyik legnagyobb kitüntetésével, a Nobel-díjjal. Sőt szűkebb hazájában, Kanadában any­­nyira nagyrabecsülték, hogy a tudományos munkavégzés példájaképen az elemi is­kolai könyvekben képpel ellátott közle­ményben ismertették felfedezését. Mint az üstökös, úgy tűnt fel a tudo­mányos világ egén és most éppen olyan hirtelenül, váratlanul fejezte be életét A rövid hír szerint repülőgépszerencsétlen­ség áldozata lett Ez a rövid híradás nagy veszteséget rejt magában. Banting halá­lával eltűnt az emberiség egyik legna­gyobb jótevője, mert munkásságával na­­­ponta ezer és ezer ember életét mentette meg. Minden cukorbeteg hálásan gondol rá, hiszen neki köszönhetik életük meg­hosszabbítását, boldogságukat, örömeiket, munkaképességük megőrzését De életé­nek talán legnagyobb tette nem is az volt, hogy felfedezte, miként lehet ezt az ér­tékes hatóanyagot előállítani, hanem az, hogy eljárását minden ellenszolgáltatás nélkül, a megbízható gyógyszergyáraknak önzetlenül bocsátotta rendelkezésére, és ezzel a lépéssel óriási vagyonról mon­dott le. De aki ismerte, mint én is, mert azok közé a szerencsések közé tartozom, akik láthatták, az megértette, hogy önfeláldo­­zóan nemes lelke nem is cselekedhetett másként. Szerény, jókedvű ember volt Banting. Ahogy elmondotta, legnagyobb örömét azokban a levelekben találta, ame­lyeket a pusztulástól megmentett emberek százai írtak neki. Nemes tettét hazájában is méltányolták s felfedezése után rövi­desen tanszéket kapott a torontói egyete­men. A kanadai képviselőház pedig 1923- ban 1500 fontot bocsátott rendelkezésére, hogy értékes vizsgálatait folytathassa. Amerikai körutamon én is meglátogattam a nagy tudóst és intézetét, mert ezt egy szakember sem mulasztotta el, s ha csak tehette, megnézte azt a szerény, egy­általán nem fényűzően berendezett kis laboratóriumot, ahol a sok életet megmen­tő insulinnák első cseppjei látták meg a napvilágot. De mi is az insulin­a mi Banting mun­kájának lényege? Az insulina hasnyálmi­rigyben található apró képződményekből, a Langerhans-szigetek sejtjeiből gyártott hatóanyag, amely a szervezet cukorfor­galmát szabályozza. Mivel ezt a vegyü­­letet egy úgynevezett belső elválasztású mirigy állítja elő, amelynek sejtjei nem kivezető csöveken keresztül juttatják el termésüket rendeltetési helyére, hanem szükség szerint egyenesen a vérnek ad­ják át, s mivel az hatását a véren keresz­tül fejti ki, hormonnak nevezik. A cukor­beteg hasnyálmirigye nem képes ilyen vegyület termelésére, a hormon hiányában szervezetének cukorforgalmi egyensúly­­rendszere felborul s ha ezen nem tudnak segíteni, előbb-utóbb meghal. Segíteni pe­dig csak hormonnal lehet. A hasnyálmi­rigynek ezt a váladékát, az óhajtott, meg­mentő pótszert már több mint húsz éven keresztül sikertelenül keresték és próbál­ták kivonni a világ legkülönbözőbb­ja­ n Monnyilf m. 3-kormegn­yiti nyita fnl/iI Hús-MIKI 1 IC begállaMi 0. étterem muzsikál e-tér 1., Czakó­ utca 1/3. zár Telefon : 155-247. vM/vw

Next