Pesti Hírlap, 1941. július (63. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-01 / 147. szám

A Kormányzó Ur Kenderesen szózatot intézett a nemzethez „A beásó bék­ét ne veszélyeztesse senki, szűnjön meg az egyenetlenkedés és lépjen helyébe az össze­tartás, a testvéri szeretet“ Kenderes községben, ahol a Kormányzó Ur ősi családi kúriája áll, vasárnap a kor­mányzói család jelenlétében díszes, de bensőséges ünnepség keretében avatták fel a hősi emlékművet. A Kormányzó Úr, aki a község ügyes­­bajos dolgai iránt mindig annyi szeretet­teljes érdeklődést tanúsít, legmagasabb támogatásában részesítette a községet a hősi emlékmű felállításában is. A hatal­mas emlékmű a Kormányzó Úr elgondo­lása szerint készült. Tizenhat és fél méter magas oszlopon, amely korinthusi díszí­téssel végződik, nagy bronzszobor áll, amely Magyarország védőangyalát ábrá­zolja karddal és pajzzsal a kezében. Az emlékmű talapzatának négy oldalába vés­ték be a község 211 hősi halottjának ne­vét, köztük a Főméltóságú Ur testvéréét, vitéz nagybányai Horthy Szabolcs tarta­lékos főhadnagyét, aki Szolnok vármegye főispánja is volt. Vitéz báró Hellenbach Gottfried, a ke­rület képviselője fogadta a Kormányzó Urat, aki József királyi herceggel, a Fő­­méltóságú Asszonnyal, valamint fiával, Horthy Istvánnal és feleségével érkezett. A Főméltóságu Ur fogadta a jelentéseket, majd kíséretével a díszsátorban foglalt helyet. József királyi herceg a magyar hősiességről Báró Hellenbach Gottfried üdvözölte a Kormányzó Urat, azután József kir. herceg mondott ünnepi beszédet. Megköszönte a Kormányzó Urnak, hogy az ünnepi beszéd elmondására fölszólította. — Visszapillantva a világháború vérzi­vatarára — mondta beszédében a kir. her­ceg —, mint égő fáklyát a sötét éjjelben, látom a magyar katona emberfölötti tel­jesítményeit, bámulatos hősiességét a ma­gyar föltámadás útját megvilágítani! A magyar nemzetet az Isten Európa vihar­sarkába állította, hol ezer évig küzdve, vé­­rezve, hősiesen védte a nyugat kultúráját; számtalanszor megtámadva, szorongatva, sokszor másokért küzdött és mások miatt szenvedett, néha pedig másokért bűnhő­dőtt. — Kenderes megdicsőült 211 hősi halottjá­nak sorában látjuk Főméltóságod fivérét, Horthy Szabolcsét, aki az elsők között a haza vértanúja lett, önmagát fölmagasz­­talva, életével pecsételte meg a honszere­tetnek és hazafiságnak legragyogóbb ok­mányát. Kenderes fiaival majdnem min­den harctéren találkoztam, melyen a volt osztrák és magyar monarchia csapatai küzdöttek. Tanúságot teszek itt Főméltó­ságú Kormányzó Urunk jelenlétében, hogy Kenderes fiai hősök voltak a szó legneme­sebb értelmében és fegyvertényeikkel bele­sorakoztak a legdicsőbb magyar csapatok halhatatlan és aranybetükkel a magyar hadtörténetemben megörökítendő, hősi gárdájába, mely ezeréves szent határain­kon örök őrségen maradt, várva, hogy szemünk fénye, bizakodó reménységünk, ifjú honvédségünk, örökre sírjukra tűzze a föltámadás piros-fehér-zöld szent jelvé­nyét. — Csodaszámba menőket láttam ott kint, csodákat, melyekre a magyar hazá­jáért képes. Ez kiirthatatlan meggyőződést érlelt meg lelkemben, hogy hozzon bár­mit oly sokszor mostoha sorsunk, mégis eljövend a boldog magyar fölvirágzás új ezer esztendeje és ha még talán nehéz, viszontagságos idők előtt állanának, mégis úgy érzem, hogy már a boldogabb korszak küszöbére léptünk Főméltóságod vezetése alatt. — Ez az emlékmű intelem, hogy min­den gondolatunkat hazánknak szenteljük, ha kell, életünk árán is. Akkor biztosan teljes egészében föltámad majd az imád­kozva remélt virágzó, boldog, független, ősi Magyarország. — Közel huszonkét esztendeje járom városról-városra, faluról-falura az orszá­got. Lelkem mélyén megindulva, boldogan látja a szívós gyökerű hazafiságnak mind sűrűbben fakadó, nagy jövőt ígérő rü­gyeit, melyek a közelgő magyar tavasz­nak előhírnökei és bizonyságot tesznek arról, hogy e derék, minden jóra érdemes nép hőseit, mint eszményképet tiszteli és kész példájukat követni. — Ők e hősök Istenbe vetett hittel, tö­retlen egységben néztek a kérlelhetetlen halállal szembe. Az életben maradottak egyesülnek a haza szent eszméje körül és készek a haza szent ügyét fegyverrel is szolgálni és újabb babérokat aratni, ugyan­azon eszményért, melyért e hősök meg­haltak. " — Az elesettek becsülete, nagyszerű kötel­ességtel­jesitésükben és halálukban magasztaltatott föl! A mi becsületünk, ha­zánk szent egységben való hűséges szol­gálatában és a szentistváni Magyarország feltámadásában dicsőül majd meg. Lel­künk soha nem fonnyadó, legszebb virá­gait hoztuk el, attól a hűségtől áthatott ígérettel, hogy mindnyájan érte akarunk élni és ha kell, meg is tudunk érte halni. E mélységes, igaz érzelmektől áthatva, kérem Főméltóságodat, méltóztassék az emlékművet hivatásának átadni­­sággal. Munkaalkalmak lesznek bő­ven. Ezeket ki is kell tudni használni és arra törekedni, hogy hasznosan befektethető feleslegekre tegyünk szert. Ma még nagy az egyenlőtlen­ség az ipari és gazdasági munkások bére között. Ez annyiban érthető, mert a gyári munkásokat foglalko­zásuk a városhoz köti, a városban pedig a megélhetési viszonyok drá­gábbak, úgyszólván minden lépés pénzbe kerül. Úgy mint a gyári mun­kások bérét, a napszámot is csak ad­dig lehet emelni, amíg a munka bére nem haladja meg a munkával elő­állított iparcikk vagy termelvény értékét. Ha egy hold föld megműve­lése többe kerül, mint amit az hoz, vagy teremni tud, ki alkalmazhatna akkor még munkásokat? Kövessük a szeretet tanítását ! Nálunk a közélet tiszta. Isme­rünk olyan országot, ahol közzétet­ték, hogy melyik miniszter hány millióval nem tudott elszámolni. A tiszta, mocsoktalan élet szeretőté­ből fakad fajunk becsületessége is, amely éppen úgy tulajdonsága a földmívesnek, mint a legmagasabb ál­lami alkalmazottnak. A magyar nép — meggyőződésem szerint — felve­heti a versenyt minden tekintetben a világ bármely népével. — Sok jó tulajdonsága mellett van Festi Hírlap 1941 jul. 1, kedd 3 azonban egy rossz tulajdonsága is, hogy nem tudja ellenségét úgy gyű­lölni, mint bármely csekély okból saját fajtáját. Ennek meg kell vál­tozni, mert a könnyelmű gyűlölkö­dést megengedhettük magunknak a jobb napokban, de nem a mostani nehéz időkben. Vallásunk mind­egyike a szeretetet hirdeti, kövessük hét tanításukat. — Most, amikor az egész európai civilizációt fenyegető erők napjai már meg vannak számlálva és ami­kor Európa nagy horderejű átalaku­lás előtt áll, a belső békét ne veszé­lyeztesse senki! Szűnjön meg az egyenetlenkedés és lépjen helyébe az összetartás és testvéri szeretet! Neveljük ifjúságunkat továbbra is hazafias és keresztény, szellemben, hogy mielőbb tudatára ébredjen nemzeti hivatásának. — Ezeket tartottam­ szükségesnek elmondani, mielőtt jelt adok arra, hogy falum hős fiainak emlékéről hulljon le a lepel. Hosszantartó, lelkes taps zúgott fel, ez­után lehullott az emlékműről a lepel. Vitéz Hász István r. kat. és Soltész Elemér pro­testáns tábori püspökök megáldották az emlékművet, majd a Főméltóságn Űr meg­koszorúzta azt. Utána József kir. herceg, a honvédség nevében vitéz Bajnóczy Jó­zsef altábornagy és mások helyeztek el azután koszorút. A Kormányzó Ur beszéde A királyi herceg nagyhatású szavai után a Kormányzó Ur a következő beszédet mondta: — Hálásan köszönöm a Fenséges Ur mélyenszántó, szép ünnepi be­szédét. Soká tartott, mig ezt az em­lékművet felállíthattuk, mert hogy a nehéz időkben senki terhére ne legyünk, saját erőnkből akartuk a szükséges összeget előteremteni. Amellett azonban itt, a világ ország­­útjánál, méltó emléket kívántunk létesíteni szeretett elesett hőseink­nek, akiknek éppen az imént József főherceg tábornagy úr állította ki a legjobb s a legszebb bizonyítványt. IVT -ost végre van egy megszentelt helyünk, hová nemcsak a hősi halált halt vitézek hozzátartozói zarándo­kolhatnak el, de ahol összegyűlhet bizonyos alkalmakkor az egész köz­ség is, hogy az önfeláldozásig menő hazafiasság s a hősiesség emlékosz­lopa előtt ünnepeljen. — A hősök szobra a legszentebb érzelmek kiapadhatatlan forrása. Eb­ből meríthet buzdítást minden nem­zedék a haza érdekében végzendő munkájához. Ez hirdesse, hogy fa­junk méltán dicsekedhetik azzal, hogy ma is egyik legszebb ékessége a harckészség. Tartsuk is ezt ébren, kiváltképpen a fiatalságban, mert a dicsőséges katonai múlt adott min­dig erőt nemzetünknek az önzetlen kötelességteljesítéshez is. Büszkén állapíthatom meg, hogy amióta csak v­sszaemlékszem, Kenderes hazafias­ságban és áldozatkészségben mindig jó példát adott. A község ősi lakos­ságából felforgató törekvéseknek itt nagyon ritkán ült fel valaki. Újból felragyog a jövő biztató reménysugara . A múlt nehéz küzdelmei után újból felragyog a jövő biztató fény­sugara. A Trianonban halálra ítélt Magyarország helyén most az előre­törő, erős, egészséges Magyarország áll. Ebben az országban az út a bol­doguláshoz, a meggazdagodáshoz, a legelőkelőbb pozíciók betöltéséhez mindenki előtt nyitva áll. A vagyon­szerzéshez azonban mindenekelőtt szorgalom és takarékosság, azután pedig, akár mezőgazdasági, akár ke­reskedelmi téren, gyakorlati és elmé­leti hozzáértés kell. Az ország sorsát intéző fontos állami tisztségek el­nyerésénél sokféle követelménynek kell megfelelni. A rátermettségnél azonban nem az önértékelés, hanem a közvélemény s a megítélésre hiva­tott tényezők elbírálása a mérvadó. — Okuljunk a történelem és nap­jaink példáin. Voltak irigyelt és ha­talmas államok, amelyek a bukás szélére kerültek, mert egyéni érvé­nyesülésre törekvő vezetőik előtt nem a munka, a fegyelem és össze­tartás célja lebegett, hanem egyre több munkabért és kevesebb munkát követeltek. Tőlünk délre egy marok­nyi balkezes ember egy-két héten belül sírásója lett hazájának. Nálunk az életszínvonal ma még aránylag alacsony, ezen azonban lehet és kell is segíteni, de csak minél több mun­kával, szorgalommal és takarékos­ Magyarország hadbalépése Újabb magyar megtorló légi bombázás A magyar királyi honvéd vezérkar fő­nöke közli: Nagybánya és Talaborfalva helységek ellen végrehajtott szovjet re­pülőtámadások megtorlásaként légi­erőnk nagyobbszámú repülőgép bevetésé­vel 29-én a reggeli órákban ismét szov­jet katonai célokat bombázott. A támadás sikerrel járt. A célpontokban tűzkárokat és erős rombolásokat okoz­tunk. Valamennyi repülőgépünk visszatért. Csapot vasárnap délelőtt hét szovjet repülőgép támadta. A légi harcban h­á­­r­o­m támadó szovjet gépet lelőttünk. Zárt átváltás a finn köztársa­­ság elnöke és Magyarország Kormányzója között A MTI jelenti: Magyarországnak a Szovjet­ Unióval való hadbalépése al­kalmából Risto­ Ryti, a finn köztársaság elnöke, Magyarország Kormányzójához meleghangú üdvözlőtáviratot intézett, aki azt hasonló szívélyes hangú távirat­tal viszonozta. Valótlant állított a moszkvai rádió A MTI jelenti: A moszkvai rádió a Magyarország és Szovjetoroszország között beállott hadiál­lapotot regisztrálva azt az állítást kockáz­tatta meg, hogy a szovjet gépek magyar terület ellen semmiféle támadást nem in­téztek. Illetékes helyen kijelentették a Magyar Távirati Iroda­­ tudósítójának, hogy a szovjet valótlan állításaival, ame­lyeknek propagandisztikus célzata nyil­vánvaló, méltatlan volna polémiát kezdeni. Egyébként a szovjet repülők támadásai­val okozott halálesetek, pusztító rombolá­sok és a Magyarország feletti légűrben le­lőtt szovjet gépek elegendő és kézzelfog­ható bizonyítékai annak az ismételten végrehajtott népjogellenes támadásnak, amelyet a Szovjet Magyarország ellen in­tézett. Szlovákia hadbalépésével kapcsolatban az Esti Újság vasárnapi számában szózatot intéz a szlovákiai magyarsághoz! Szózatá­ban Eszterházy János egyebek között a következőket mondja: — A Szovjet ellen felvonult hadakban ott látjuk magyarországi testvéreinket és résztvesznek a háborúban a szlovákiai magyarok is. A szlovákiai magyarok min­denkor híven teljesítették állam­ipolgári kötelességeiket. A magyar kötelességtudás be fog válni most is, amikor a világtörté­nelem legnagyobb csatáját vívja meg a német birodalom szövetségeseivel együtt. Felednünk kell minden keserűséget, csak egy célunk lehet, hogy egyesült erővel, a legteljesebb egyetértésben fogjunk össze mindannyian a végső győzelem leggyor­sabb, legteljesebb kivívására.­­ Mindjárt az önálló szlovák állam megalakulásakor a magyarság jelentkezett konstruktív munkára. Erre a konstruktív munkára való készségének és az állam­­polgári kötelességem hiánytalan vállalá­sának mi sem lehet hathatósabb bizonyí­téka és igazolása, mint az, hogy a szlovák állam vezetői által elhatározott és meg­indított háborúban a magyarok is fegy­vert fognak és véráldozatot hoznak. Vál­laljuk az újabb terheket és újabb áldoza­tokat, mert megdönthetetlen a hitünk az igazság győzelmében. A milánói magyar-olasz kereskedelmi kamara távirata A MTI jelenti: A milánói magyar-olasz kereskedelmi kamara részéről a következő üdvözlő távirat érkezett Bárdossy László miniszterelnökhöz: " A történelem megismétlődésével meg­újulnak és megszilárdulnak a bajtársi kap­csolatok ama két nép között, amelyeket zászlaik azonos színei alatt a fegyverbarát­ság újból egyesít. A magyar-olasz keres­kedelmi kamara mint szellemi és anyagi összekötő kapocs, a lelki barátság ilyen légkörében köszönti a nemes baráti nem­zetet hadbalépése alkalmából, szilárd meg­győződéssel annak biztos győzelmében. Ruggieri: Gróf Eszterházy János a szlovákiai magyarsághoz Pozsony, jan. 30. (MTI) Gróf Eszterházy János, a szlovákiai Magyar Párt vezére. A Júniusi Bajtársak Szövetsége emlékünnepélye Vasárnap a Ludovika Akadémia kertjé­ben a Júniusi Bajtársak Szövetsége kegye­letté ünnepséggel adózott a vértanú­halált halt ludovikás ellenforradalmárok emlé­kének. Az emlékünnepély szentmisével kezdődött, melyet vitéz Mándoky Sándor r.g. tábori főesperes celebrált a Ludovika Akadémia kápolnájában. Szentmise után a bajtársak kivonultak az Akadémia kert­jében lévő emlékműhöz. Itt gróf Takách- Tolvaj József, a Júniusi Bajtársak Szövet­sége társelnöke lépett az emlékmű elé, hogy elhelyezze a baj­társak koszorúját. — A mai napok komoly horderejét is­merve — mondotta gróf Takách-Tolvaj József — amikor ismét dörögnek az ágyak, kegyeletünket csupán a koszorúk letéte­lével rójuk le. Csak lélekben mondjuk el a beszédet, amelyet el akartunk mondani, mert éppen a ludovikás ellenforradalmá­rok mutatták meg, hogy komoly időkben komoly cselekedetekre és nem beszédre van szükség. A Júniusi Baj­társak büszkék arra, hogy a most megindult új keresztes háború legelső harcosai Kormányzó Urunk­kal az élén az ellenforradalmárok voltak. Adózzunk a hősök emlékének néma ke­gyelettel és jelmondat nélkül helyezzük el koszrúinkat, — fejezte be beszédét gróf Takách-Tolvaj József. Ezután a különböző társadalmi egyesü­lt­­ek kiküldöttei helyezték el koszorúikat az emlékművön.

Next