Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-22 / 17. szám

Előfizetési ára 1 hónaljra 5 P 50 fillér. Két hónapra 5 P. Negyedévre 7 p 30 fillér. Félévre 14 P 60 fillér. Egy évre 29 P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) 1943 IAN. 23 Pesti Hírlap CSÜTÖRTÖK LIÍTV. évfolyam, 17. fill.637) szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Elháritja a Légrády Testvérek r--t. nyomdája. Szerkesztőség és főkiadók: Budapest, V.. Vilmos cs.ut 78. T.: 112—293 és Erzsébet-körút I.T.: 225-686 A keleti arcvonal minden részén elkeseredett harc folyik Egyre jobban kiszélesedik a Krím félszigeten végrehajtott német támadás sikere . A németek visszavetették nyolc bolsevista zászlóalj kíméletlen támadását egyik döntő jelentőségű helyért A Donee arcvonal elkeseredett elhárító ütközetei során feltartóztatták a szovjet csapatokat A Kormányzó Úr kihallgatáson fogadta Keitel német vezértábornagyot A keletázsiai hadi események napról-napra jobban közelednek a végkifejlődés felé és ugyanilyen mértékben bonyolódnak azok a politikai események is, amelyek az angolszász hatalmaknak a távolkeleti térségben elfoglalt hatalmi állását érintik. Churchill alsóházi beszéde egyelőre még nem világította meg teljesen a távolkeleti kérdésben elfoglalt angol álláspontot, de következtetni lehet arra, hogy az angol politika vezető elvei változatlanok maradtak. Londonból érkezett hírek szerint ha tudomásul is vette Churchill, hogy a távolléte alatt igen erős bírálatokkal illették a politikáját, főként pedig munkatársait, mégsem mutat semmi jel arra, hogy tekintetbe venné ezeket a bírálatokat A svéd sajtó londoni tudósításai szerint angol politikai körökben főként Ausztrália, valamint Burma, illetőleg egész India kérdésében szeretnék engedékenységre bírni a kormányt. A svéd tagok jelentése szerint ugyanis Ausztrália mind erősebben sürgeti a távolkeleti angol birtokok hatásosabb védelmét és ma már egyenesen azt követeli Churchilltől, hogy távolítsa el a vezető helyekről mindazokat az embereket, akik a Csendes-óceánon folyó eseményeket csak másodrangúaknak tartják, pusztán azért, mert Hitlert minősítik az elsőrendű ellenségnek. Még a konzervatív Times is a kormány sürgős átszervezését követeli, azzal az indokolással, hogy jelenleg hiányzik a legfelső állami szervek erőskezű központi irányítása. A Times annak a közvélemény-reménykedésnek ad kifejezést, hogy hivatott birodalmi államférfiak közreműködésével fogják a kormányt felfrissíteni és akcióképesebbé tenni. A svájci lapokhoz érkezett hírek szerint Londonban bizonyos aggodalmat keltett az a tény, hogy Churchill nem volt hajlandó az alsóház előtt nyilatkozni a távolkeleti helyzetről, sőt olyan kijelentést is tett, hogy az alsóháznak néhány napig várnia kell „a mostani háború egyik legsúlyosabb nyilatkozatára.“ Az is bizonyos megbeszélésekre adott okot, hogy Churchill a bizalmi kérdés felvetését helyezte kilátásba arra az esetre, ha az alsóházban bírálnák a kormány tevékenységét. A másik kényes kérdés, amely a londoni politikai köröket igen élénken foglalkoztatja, Buimma és India problémája Ezek a kérdések is egyre égetőbbé válnak, amióta a japáni csapatok előnyomulása már Burma földjén folyik. Londonban úgy tudják, hogy Churchill személyes intézkedésére történt U.Law burmai miniszterelnök letartóztatása és amerikai internálása, mert Churchill a legmerevebben ellene van minden olyan törekvésnek, amely India és Burma jelenlegi alkotmányán módosítást kíván végrehajtani. A letartóztatott burmai miniszterelnök azt szerette volna elérni, hogy országa dominiumi rangot kapjon és amikor ezt elutasították, a japáni kormánnyal keresett összeköttetést. Hasonló dominiumi törekvések mutatkoznak India politikai köreiben is, sokan az angol kormány illetőleg Churchill merev elutasításával magyarázzák az indiai csapatoknak a maláj félszigeti harcokban mutatott aránylag csekély ellenálló erejét. India és Burma szerepével foglalkozik a svéd sajtó egy része is. A cikkírók megállapítják, hogy a mai helyzet korántsem tekinthető olyan szilárd alapnak, amire a Brit birodalom nyugodtan építhetné fel ázsiai háborús terveit Egy komolyabb japáni hadi siker Burma földjén — írja a Svenska Dagbladet — nemcsak a burmaiak gondolkozását és érzését hangolhatná Japán politikája felé, hanem komoly politikai zavarokat idézhetne elő magában Indiában is. Rámutatnak a svéd lapok arra, hogy az első világháborúban kereken egymilliónyi indus katona harcolt az angolok oldalán. India ezért határozott ígéretet kapott, hogy a háború után alkotmányán lényeges módosítások történnek a függetlenség irányában. Ez a változás azonban mindmáig nem történt meg, sőt a Churchill-kormány a leghatározottabban ellene van minden indiai alkotmányreformnak. Ez az oka annak — vonják le a végső következtetést Stockholmban —, hogy a múlt világháború egymillió indus katonájával szemben eddig alig néhány hadosztály erejű indiai katonaság állt a brit hadvezetés rendelkezésére Szíriában, míg a rendkívül fontos Maláj félszigeten már nem volt megfelelő harci értéke az indus csapatoknak. A japáni államférfiak a háború céljairól nyilatkoztak az országgyűlés megnyitása alkalmából. Tozso miniszterelnök és Togo külügyminiszter beszédeikben egybehangzóan azt hangsúlyozták, hogy Japán az új világrend megteremtéséért harcol, ennek pedig előfeltétele a britamerikai világuralom megdöntése. „Mindinkább megerősödik a Japán—Németország—Olaszország arcvonal — mondotta Togo külügyminiszter. — A három szövetséges hatalom közötti szoros együttműködés egyre inkább végleges alakot ölt katonai, diplomáciai, gazdasági és különböző más területeken. Bármilyen kétségbeesetten törekedjék is Amerika és Anglia Japánnak, Németországnak és Olaszországnak egymástól való elidegenítésére, ilyen mesterkedések egyáltalában nem számíthatnak semilyen sikerre.“ Japán közelebbi hadi céljait a két államférfi a keletázsiai térség és népeinek felszabadításában és az új keletázsiai közös „Jólétövezet“ megteremtésében jelölte meg. Japán ellenőrzás alá kívánja venni mindazokat a területeket — mondotta Togo —, amelyek ellenőrzése feltétlenül szükséges Kelet-Ázsiának megvédelmezésére. Közelebbről nem írta körül egyik államférfi sem, melyeket kell ezek alatt a területek alatt érteni, de Simada tengernagynak egy korábbi nyilatkozatából félreérthetetlenül kitűnik, hogy Kelet- Ázsia békéjét és újjászervezését Japán csak úgy tudja elképzelni, ha az ellenőrzése kiterjed a Csendes-óceán szigetvilágára egész Hawai-ig. Délen Újzéland és Ausztrália is beletartozik a japáni érdekkörbe, Burma és egész Kína feltétlenül, India pedig csak bizonyos tekintetben kapcsolódna bele ebbe a japáni irányítás alatt álló keletázsiai jóléti övezetbe. Togo külügyminiszter vázolta Japánnak a szomszédos államokkal való politikáját is. Ezzel kapcsolatban állapította meg, hogy a Szovjettel ezidőszerint még mindig a vállalt semlegességi szerződést tartja irányadónak. Japán barátságban kíván élni, amennyire lehetséges, Európa és Dél-Amerika valamennyi semleges államával A délamerikai államok irányában kijelentette a japáni külügyminiszter, hogy kész a délamerikai államok álláspontját teljes mértékben tiszteletben tartani mindaddig, míg Japánnal szemben nem foglalnak el ellenséges vagy barátságtalan magatartást. Hangsúlyozta, hogy Japán csupán az angol és északamerikai világuralmi tervre tekint ellenségesen Holland-India és népe iránt sem táplált Japán semmiféle ellenséges érzületet'- de amikor maga Holland-India lépett vele szemben a nyílt ellenségeskedés útjára, kénytelenek voltak megindítani a hadműveleteket a hollandindiai szigetek ellen is. Tozso miniszterelnök kijelentette, hogy Japán Németországgal és Olaszországgal a legszorosabb szövetségben mindaddig folytatja a háborút, amíg Angliát és az Egyesült Államokat „térdre , kényszerítik“. A már elfoglalt területek, és népeik sorsáról is nyilatkozott a japáni miniszterelnök és hangsúlyozta, hogy mindazokat a nemzeti csoportokat, amelyek részt kívánnak venni a közös felvirágoztatás munkájában, a függetlenség felé kívánja vezetni és meg akarja adni számukra azokat az eszközöket, amelyek segítségével szabadon cselekedhetnek. Hongkongot és a Maláj félszigetet — jelentette ki a miniszterelnök — Japána Nagy Kelet-Ázsia fellegváraivá építi ki. Rómában elsőrangú politikai eseménynek tekintik Togo japáni külügyminiszternek az országgyűlésen mondott beszédét. Togo beszéde a legjobb benyomásokat keltette Olaszországban. A beszéd — mondják olasz politikai körökben — nagyszabású megnyilatkozás volt, amely megmutatja a háború céljait és annak az ügynek igazságát, amelynek védelmében Japán kénytelen volt fegyvert ragadni. Togo miniszter kijelentéseit Olaszországban mind a közvélemény, mind felelős politikai körök a legnagyobb örömmel üdvözlik s újból hangsúlyozzák, hogy Olaszország barátsággal és csodálattal viseltetik a hősies japáni nemzet iránt. Nemzetközi politikai körökben élénk feltűnést keltett a német lapokban közzétett amerikai újságcikk, amely a Dardanellák ellen tervezett szovjet rajtaütésről számol be. A Baltimore Sun című újság hasábjain McMurray, az Egyesült Államok hat éven át volt ankarai nagykövete azt írja, hogy a jelenlegi politikai helyzetben valószínűnek tart egy szovjet rajtaütést a Dardanellák és a Boszporus ellen. Törökországban érthetően nagy feltűnést keltett az amerikai lapnak ez a cikke, annál is inkább, mert a török politikai életben még alig simultak el azok az aggodalmak, amelyek Eden angol külügyminiszternek moszkvai tanácskozásai nyomán keletkeztek, éppen a feketetengeri szorosokkal kapcsolatban. A aggodalmakat főleg az a tartózkodás növelte, amellyel a szovjet diplomácia viseltetett a tengerszoroskérdésben. Most, az amerikai cikk európai megjelenése után nyomban közzétették a hivatalos szovjet cáfolatot, amely szerint a Szovjet semmiféle rajtaütést nem tervez a Dardanellák és a Boszporus ellen. . . A német sajtó ezzel a cáfolattal szemben kijelenti, hogy a Szovjet még máig sem nyilatkozott világosan, hogy végleg elejtette-e a tengerszorosokra való igényét, amit 1940-ben maga Molotov fejtett ki Berlinben. A német lapok célzatosságot látnak abban is, hogy Me. Murray követet hat évi szolgálat után Steinhardt, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete váltotta fel és hogy éppen a legutóbbi hetekben rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg az Egyesült Államok politikai és katonai köreiben Törökország irányában. Illetékes német közlés szerint berlini politikai körökben kiváltképpen érdekes mozzanatnak mondják azt a körülményt, hogy a Szovjet Távirati Iroda állásfoglalását nem olvasták be a szovjet rádióban és nem vette át egyetlen egy amerikai hírügynökség sem, hanem a Török Távirati Irodának adták át és ezen a réren került a világ közvéleményének a tudomására. Berlinben utalnak rá, hogy az amerikai diplomata — akiről egyáltalán nem mondható, hogy Németország barátja — csak megerősített több német részről elhangzott megállapítást, amelyeket Berlinnek mindenkor módjában áll bizonyítékokkal alátámasztani. Tekintettel a dolgok fordulatára — mondják a Wilhelmstrassen — Ankarában bizonyára nevetségesnek hat az a szovjet - angol részről elhangzott megnyugtatás, hogy Törökországnak mit sem kell tartania Anglia és a Szovjet Unió győzelmétől. Bízzuk csak Törökországra — mondják —, hogy eldöntse, kitől kell félniök a törököknek. Illetékes török nyilatkozat eddig még nem hangzott el ebben az ügyben. Ankarában azonban hiteles kormánynyilatkozatot tettek közzé Törökország semlegességéről. E szerint a török külpolitikának, de általában valamenynyi országnak is érdeke, hogy Törökország a háború kiterjedésének megakadályozása céljából semleges állam maradjon. A riói konferencián még mindig nem döntöttek arról, hogy a nyugati félgömb összes államai megszakítják-e a diplomáciai, pénzügyi és gazdasági kapcsolatokat a hármasszövetség hatalmaival. Egyelőre még mindig csak a tárgyalások folynak, mert eddig a 21 amerikai állam közül csak tizenhétre lehet számítani a szakító határozathoz való csatlakozásban. Argentína és Chile pedig határozottan ellene van a tervnek. Az argentínai küldöttség vezetője, Castillo, helyettes államelnök ismételten nyilatkozott és hangsúlyozta, hogy Argentína magatartása nem változott meg és nem is fog megváltozni, mert az teljesen fedi az ország népének felfogását. Brazília külügyminisztere megcáfolta azokat a híreszteléseket, hogy Argentina és Chile magatartása német és olasz nyomásra történt. Egyáltalában semmi sem vall arra — mondotta a brazíliai külügyminiszter —, hogy Németország, Olaszország vagy Japán lépéseket tett volna Argentína és Chile kormányainál. A tengelyállamok csak annyit tettek, hogy nem diplomáciai utón tudatták a legtöbb délamerikai köztársasággal, hogy a szakítást sajnálatos ténynek tekintenék. A hírek szerint Sumner Welles amerikai fődelegátus és később — telefonon — maga Roosevelt elnök is beszélt Castillo alelnökkel, hogy az amerikai egység érdekében csatlakozzék a benyújtott szakítási javaslathoz. Chile újabb követeléseket terjesztett elő és kérte, hogy az Egyesült Államokhadihajókkal lássák el a chilei partok védelmét. Önálló javaslatot is terjesztettek elő a chilei megbízottak, amelyben március 15-re újabb konferencia öszszehívását javasolják az amerikai föld katonai védelmének egységessé tétele céljából. A legújabb hírek szerint Argentína és Chile, valamint Peru és Ecuador hajthatatlan magatartása miatt egyelőre meghosszabbítják a konferencia időtartamát. A bizottságoknak ugyanis már csak egy napjuk van, hogy a beterjesztett 84 különböző javaslatot letárgyalják és csütörtökön kerülne sor a döntésre. A szakítási javaslatot eddig még az albizottság sem tárgyalta. Ismételten felmerültek közvetítő megoldások tervezetei is. Maga Argentína azt javasolta, hogy a konferencia ne foglaljon egységesen állást a kérdésben, hanem bízzák rá minden egyes államra, megszakítja-e az összeköttetést a tengelyhatalmakkal, vagy sem. A megbeszélések változatlan élénkséggel folynak a különböző felfogások összeegyeztetésére, mert a konferencia sikerét csak úgy látják biztosítottnak, ha a határozatokat teljes egyhangúsággal fogadják el az összes amerikai államok.