Pesti Hírlap, 1942. március (64. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
IMS MÁRC. 1 UfificatM ár* 1 hónap-NFN fillér. Két hópra I P. Negyedévi* 1 P M fillér. Félévre 14 9 m fillér. Egy évre » r 10 fillér. Egye* ■.iám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 1* fillér pályaudvarokon la) VASÁRNAP LXIV. évfolyam, la. (20.609) szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t Előállítja a Légrády Testvérek rt. nyomdája. Szerkesztőség és földadók: Budapest, V., Vilmos csat 78. T., 112-295 és Erzsébet-körút 1. T. 225-686 A szlovákiai magyar kultúregylet feltámadása Iris Szüllő Gésa Hosszú évtizedeken keresztül mindig éreztem azt, hogy Pozsonyhoz közelebb van Budapest, mint Budapesthez Pozsony. Mi, akkor odatartozó magyarok tudtuk, hogy Magyarországnak mi fáj, mit akar, mire törekszik, de tapasztaltuk, hogy Magyarország nem tudja, hogy mi a határokon túl hogyan élünk, mit akarunk, milyen formákat keresünk. Valahogyan az a viszony volt közöttünk, mint a szegény rokon és a gazdag rokon között, gyanakodva néztek ránk, nem segítséget keresünk-e, pedig mi csak meg akartuk mutatni, hogy nem örökölni akarunk, de a szívünk dobbanása ugyanaz, a vérünk ugyanaz. Ezt nem értették meg. Vagy azt kérdezték, hogy meddig maradunk még, vagy azt, hogy mit akarunk. Pedig mi nem akartunk semmit, csak magyarok akartunk maradni! Most is még valahogyan mintha tovább tartana ez a hangulat. A határokon túl lévőkkel nem tudunk foglalkozni úgy, hogy azok megértsék, hogy ha az államuk más is, az anyjuk mégis Magyarország és ha önálló lábra kapott is a gyermek, a család öszszetart. Ezt a panaszt hallom én, mint a kisebbségi konferencia volt elnöke, nemcsak Szlovákiából, de Erdélyből, a Délvidékről is, és talán jó lenne, ha számbavennék ezt azok, akiket illet. Átnéztem a lapokat, egyik sem emlékezik meg arról az ünnepségről, arról a nagy kulturális eredményről, amelyet most vasárnap tudott elérni a szlovákiai magyarság. A Szlovákiai Magyar Kulturegylet újból megalakult és elnökévé választották gróf Csáky Mihályt, Csáky Albin unokáját, aki gróf Esterházy János mellett a nemzeti politika második részét, a kulturális részt vezeti. A politikai részt, értve alatta a törvényhozást, a hatóságokkal való érintkezést, gróf Esterházy János intézi azzal a kiváló tehetséggel, amit megtanulni nem lehet, hogy a kellő helyen, a kellő pillanatban, a kellő formában keresztül tudja vinni akaratát. A politikában majdnem mindig úgy van, hogy aki akar, az nem tud; aki tud, az nem akar; van, aki félig akar és félig tud, és volt, aki egészen nem tud, de egészen akart... Annak ellenére, hogy Montesquieu-t a fiatalok megtagadják a maga hármas egységével, a politikának mindenütt, így Szlovákiában is, hármas formája van. A törvényhozási, a kulturális és a gazdasági. Egyik éppen olyan fontos, mint a másik. A törvényhozási és a gazdasági politikáról most nem írok. Arról írok, hogy milyen volt Csehszlovákiában a mi kulturális politikánk és milyen az most Szlovákiában, amelyet vasárnap vett a kezébe gróf Csáky Mihály, amikor a SZEMKE, a Szlovákiai Magyar Kultúregylet, úgy remélem, mint a főnixmadár, hamvaiból feléledt és újraalakult. A csehszlovákiai SZEMKE megalapítója Alapy Gyula volt, akinek az emlékét sohase felejtsék el a kisebbségi magyarok. Ő volt az, aki a kultúra erejével akarta megerősíteni a magyarságot. Karja azonban hamar lehanyatlott és megtért őseihez. A SZEMKÉ-t fenntartottuk, de célját megvalósítani nem tudtuk azért, mert a közigazgatás, a törvényhozás, atörvénykezés, az állam minden apparátusa a szemfényvesztés és porhintés eszközeivel elaltatta azokat, akik úgyis aludtak, elkap A távolkeleti események a háborúskodás megindulása kezdetétől azt példázzák, hogy a kezdeményezés a japánok kezében van. A japánoktól függ a továbbiakban, hol és milyen irányban akarnak támadni, hol vetik latba legnagyobb erejüket, melyik hadicéljukat akarják a legsürgősebben megvalósítani? Az a bizonytalanság, ami ebből származik, állandó és minden irányban szükséges védekezési készenlétre kényszeríti az angolszász hatalmakat, ami rendkívüli erőkifejtést jelent. A Newyork Times is bevallja, hogy az üzemet a japánok diktálják, akik — mint a lap írja — „válogathatnak abban, hol folytassák támadásaikat“. Ugyancsak a Newyork Times állapítja meg, hogy az angol-amerikai haditanács súlyos gondok előtt áll, Rangoont kiürítették, kikötőjét elaknásították és így gyakorlatilag lezárták a búr-,mai utat, ugyanakkor pedig a Jáva elleni nyomás fokozódik. A jelentős amerikai napilap fölötte borúlátó szemmel nézi a fejleményeket, Burmáról egyenesen azt írja, hogy „az ottani helyzet kétségbeejtő“. Burma, illetve a burmai út csakugyan döntő jelentőségű, ha a további hadműveleteket nagyobb időbeli távlatban képzeljük el. A Tokio Nisi Nisi című lap helyesen állapítja meg, hogy Rangoonból „a demokráciák életfontosságú vonala“ indul ki. A lap a burmai út pótlásának kérdésével foglalkozik. Az egyik lehetőség az lenne — írja , hogy az India—Tibet—Sinkijang útvonalat veszik használatba, a másik módja az összeköttetésnek még ennél is hosszadalmasabb: Iránból a Szovjet Unión, majd Lunghonon át vezetne Lianjába. Az első út gyakorlatilag aligha jöhet számításba, mert Tibeten keresztül a lehetetlenséggel határos egy megfelelő, nagy teherbírású út építése. Ezenkívül azt sem lehet tudni, milyen soká használhatja Anglia és az Egyesült Államok az Indiai-óceánt. A második útvonal előfeltétele a Szovjet Uniónak a távolkeleti háborúban való részvétele lenne, eddig azonban érvényben van az a semlegességi egyezmény, amelyet Moszkva Tokióval kötött. De bárhogy alakulna is a Szovjet Unió és Japán további viszonya, ezen az útvonalon — már csak a nagy távolság miatt is — csupán korlátozott mennyiségben ráztatta azokat, akik nézni nem tudtak, és elcsüggesztette azokat, akikben ugyan volt tűz, de érezték annak meddőségét, tudták, hogy nem tudnak keresztülvágni azon a barrikádon, amelyet velük szemben a csehszlovák kormányzat emelt. A csehszlovák kormányzat szövevényes nemigazmondással, a hamiskártyázás minden formájával lehetetlenné tette a becsületes törekvések megvalósulását. A csehszlovák állam összeomlott. Nem azért, mert Runciman és az angol politika 1938-ban meglazilehetne hadianyagot szállítani. A japán lap idézi Roosevelt elnök csungkingi nagykövetének kijelentését, amely szerint a burmai út a világdemokráciák életfontosságú vonala. Tehát nemcsak Csungking számára döntő fontosságú, hiszen Csungking Anglia és az Egyesült Államok érdekeinek előőrse lett. A Távol-Keletről érkező angol és hollandi jelentések napok óta arról számolnak be, hogy a csendesóceáni szigetvilágon a lépésről-lépésre visszaszorított szövetséges csapatok lehetőleg mindent elpusztítanak maguk mögött, hogy hátráltassák üldözőiket és meggátolják az értékes nyersanyagoknak és berendezéseknek az ellenség kézbejutását. Jól értesült tokiói körökben kijelentik, hogy ez a „felperzselt föld“ taktikája semmiképen sem fékezi a japán csapatok előnyomulását. Amint a japánok újabb területet elfoglalnak, ott nyomban üzemképessé teszik az olajforrásokat és egyéb berendezéseket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a japánok a Csendesóceán déli részén folyó hadműveleteiben máris ellenséges származású üzemanyagot használnak föl. A hollandindiai szigetvilág eredményes hadigazdasági kihasználását megkönnyíti az a tény, hogy a hollandindiai olajtelepek csak száz méter mélyen terülnek el a föld színe alatt; ez rövid idő alatt lehetővé teszi üzembehelyezésüket. Igen sok olajtelepet mindezideig mégegyáltalán fel sem használtak. Az ellenség taktikája tehát — hangoztatják tokiói körökben — céltalan és nem jelent komoly veszteséget Japán számára. Tozso miniszterelnök a Nagy- Ázsiát újjáépítő tanács első ülésén beszédet mondott, itt a japán térhódítás eredményeit ismertette. „Japán — mondotta először az ellenség kezén levő és hadászatilag fontos keletázsiai támaszpontok megszállására és biztosítására törekszik. Másodszor igyekszik ellenőrzés alá helyezni a fontos segélyforrásokat, hogy ezzel is növelje és erősítse a japán haderőt. A legszorosabban együttműködik Németországgal és Olaszországgal, hogy megvalósíthassa a végcélt: „Amerikát és Angliát rákényszerítse a vitás területek átadására." Tozso beszédében azt is megjegyezte, hogy a világ fordulópont előtt áll, a nagyázsiai új rend megtotta az eresztékeit, de azért, mert ebből az államból hiányzott a logika és a logika nem más, mint a jogos földi alakja, márpedig már Goethe tanítja, hogy mindaz múlandó, amiben nincsen benne az Isten, mert nélkülözi az igazságot. Csehszlovákia pedig nélkülözte az igazságot. Manapság az államhatárok nem játsszák ugyanazt a szerepet, mint azelőtt, és ezt számbavéve, a magyar állam és a szlovák állam végre meg tudta kötni a kulturális megegyezést, aminek az eredménye atteremtése csak Japán százmilliós népének együttműködésével válhat valóra. Az, Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára mért csapás máris oly súlyos, hogy annak hatásait nem tudják kiheverni. A távolkeleti háború további alakulása éppen olyan szerepet játszik az utóbbi idők egyik legkényesebb diplomáciai problémájában, a washingtoni és vichy-i közti kapcsolatok további fejlődésében, mint az északafrikai háború. A meg nem szállt Franciaországnak és az Egyesült Államoknak egymáshoz való viszonya már hetek, sőt hónapok óta egyre feszültebbé vált. Az ellentétek az északafrikai líbiai hadműveletek körül robbantak ki. Mint ismeretes, Rommel csapatai tengeri után jelentős arányú segítséget és utánpótlást kaptak Európából, ennek latbavetésével nemcsak megállították, hanem erősen vissza is szorítoták a brit előnyomulást. Londonban és Washingtonban nyomban azt a vádat emelték Franciaország ellen, hogy a tengelyhatalmak utánpótlása Európából Francia-Északafrikán, vagy legalább is a francia-északafrikai vizeken keresztül jutott el rendeltetési helyére. ■ Vichy erélyesen megcáfolta e kijelentéseket, a francia nyilatkozatok azonban eleinte semmiképen sem elégítették ki az angolszászokat. Az elégedetlenség és Vichy állításainak kétségbevonása Sumner Welles közelmúltban megtett erélyes nyilatkozatából is kicsengett. London és Washington fokozódó bizalmatlansággal tekintett a francia-afrikai gyarmatok felé és az amerikai sajtó nem egyszben már Berlinnel és Tokióval való titkos összejátszással vádolta meg Vichyt. Az Amerika és Franciaország közt fennálló ellentét másik oka Francia-Indokina Washingtonban nagyon rossz néven vették Vichytől, hogy még a távolkeleti hadjárat kitörése előtt megadta utólagos hozzájárulását a japán csapatok Indokinába történt bevonulásához, sőt ezen túlmenően abba is beleegyezett, hogy Japán és Francia-Indokina az elmúlt év decemberében közös védelmi katonai egyezményt kössön. Vichy ezzel — mint Washingtonban panaszolják — előre is megkötötte kezét, nem volt tekintettel az amerinak becsületes betartása esetén az lesz, hogy a szlovákiai magyarság lelki és népi egyéniségét meg tudja tartani és nem kell félnie az asszimilálódástól, mint ahogyan Magyarországon soha a szlovákoknak az asszimilálástól félniök nem kellett, ezt mutatja az ezeréves lét, hiszen a szlovákok megmaradtak szlovákoknak. A szlovákiai magyarságnak ezen a kulturális ünnepségén részt veszünk ittlévő magyarok valamenynyien, és kívánjuk, hogy valóra váljék az a politika az új államokkal érdekekre és szorosabb kapcsolatba került az angolszász hatalmak halálos ellenségéhez. FranciaIndokina területe elsőrendű fontosságú támaszpontja lett a Sziám, majd a Burma ellen támadó japán haderőnek, úgyhogy e francia gyarmat, amely jogilag még ma is Vichy uralma alatt áll és amelyről Tokió is elismeri, hogy megmaradt francia felségterületnek, a japán haderő hadműveleti alapul szolgáló hátsó területe lett. Japánnak indokínai nagykövete egy nyilatkozatban ismertette Indokína és Japán kapcsolatainak fejlődését. A nagykövet megállapította, hogy Indokína a katonai egyezmény aláírása óta őszintén együttműködik Japánnal, sőt kapcsolataik gazdasági tereit is mind szorosabbá válnak; az elmúlt év májusában kötött gazdasági egyezmény kiegészítésére irányuló tárgyalások kielégítően folynak. Japán és Indokína között épp oly bensőséges a viszony, mint Japán és Sziám között. Ilyen körülmények között indultak meg a meglehetősen bizalmatlan légkörben — a tárgyalások Washington és Vichy között. Illetékes francia körök kijelentése szerint Washington és Vichy állandóan fenntartották az érintkezést azokon a megbeszéléseken keresztül, amelyeket egyfelől Leahy tengernagy, az Egyesült Államok vichy-i nagykövete Pétainnel és Darlannal, másfelől pedig Henry Heye washingtoni francia nagykövet Sumner Welles amerikai helyettes külügyminiszterrel folytatott. — Az Egyesült Államok — mondja az illetékes francia hely — a francia politikáról, különösen Franciaország . birodalmi politikájáról kért felvilágosításokat, amelyekre egyílt választ kapott. A válaszból megállapítható, hogy Franciaországnak a francia tengerentúli birtokok függetlensége ügyében tanúsított magatartása nem változott meg. Vichy Washingtonban is kifejtette azt az elhatározását, hogy e tengerentúli birtokait komoly esetben megvédelmezi. Vichyben remélik, hogy a megadott magyarázatok alkalmasak a kölcsönös megértés légkörének fenntartására, amely mindig jellemezte a franciaészakamerikai kapcsolatokat. Szinte egyidőben e francia illetékes nyilatkozattal. Sumner Welles is egy sajtóértekezleten hivatalos közlésben arról tájékoztatta a világot, hogy ban, amely politikát ezer év óta Magyarországon nem az egyes politikus, de a magyar törvénykönyv keres, hogy az állampolgároknak sem a szabadságát, sem a lelkiismeretét, sem az öntudatát nem akarta eddig elvenni, bármely fajhoz vagy felekezethez tartozzanak is. Ez az a szentistváni politika, amely, reméljük, most a magyar kulturális erőkön nevelkedett szlovák államférfiakat éppúgy betölti, mint azoknak a lelkét, akik most Szlovákiában a magyar ügy vezetői lettek. A Krím félszigeten és a Donce arcvonalon nagy erőkkel és páncélosokkal végrehajtott szovjet támadásokat vertek vissza Franciaország északi partjain a szombatra virradó éjszaka sok brit ejtőernyős vadász szállott le és rajtaütésszerűen meglepte a gyenge parti őrséget A németek nyomására később a tengeren át visszavonultak Jáva vizein egy cirkálót és három rombolót süllyesztettek el