Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-11 / 105. szám
A partraszállás a legnehezebb harc ... nemcsak a haditudományok örökérvényű, kikristályosodott elvei között találjuk meg ezt a megállapítást, hanem az angolszász katonai szakértők is erre a belátásra jutottak az utóbbi idők partraszállási kísérleteinek tapasztalatai nyomán. Az egyik legnagyobb amerikai lap, a New York Herald hasábjain fejtette ki néhány héttel ezelőtt az amerikaiak egyik legelfogadottabb katonai szakértője azt a tényt, hogy a „partraszállás hasonló egy erődvonal elleni támadáshoz, de még annál is nehezebb“. Ugyancsak a New York Herald katonai szakértője állapította meg azt is, hogy a partraszállás sikeres végrehajtásának első és elengedhetetlen követelménye „egyszerre, meglepően és nagy erőt partradobni“. Ezeknek a követelményeknek a megvalósítása azonban a tényleges helyzetben nem jelent valami könnyű feladatot a hadvezér számára. Ha pedig a három követelmény közül csak egy is hiányzik, máris fennáll a lehetősége annak, hogy a partraszállás kudarcot vall A kontinens nyugati partjai ellen a második világháború alatt az angolszászok több partraszállást hajtottak végre, hogy — Churchill szerint — megteremtsék a második arcvonalat a Szovjet megsegítésére. Ezek a partraszállások, mint Calais, Saint Nazaire, Dieppe nemcsak hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hanem még hatalmas veszteséggel is jártak. Világítsunk most rá, hogy ezeknek a partraszállási kalandoknak — amelyeket Lord Mountbatten tervei szerint hajtottak végre — miért is nem lett nagyobb sikere. Elsősorban is az angol sziget általában olyan közel esik, mint a partraszállás kiindulópontja, az európai szárazföldhöz, hogy a meglepetést nagyon nehéz végrehajtani. A gyors német felderítőgépek szinte percek alatt bejárhatják az egész délangol partvidék kikötőit és ott minden előkészületről tudomást szerezhetnek. Márpedig a partraszállás meglepetés nélkül el sem képzelhető. Azonkívül az angolok kis szásclasszusunak. —— —— dóknál és azokat széjjelszórva, nagy területen vetették harcba, így lehetségessé vált, hogy a nyugati partok védői elszigeteljék, majd pedig megsemmisítsék a partrajutott kisebb-nagyobb osztagokat. Az angolszászok a sikertelenségek láttára úgy látszik le is mondottak a nyugateurópai partraszállás tervéről és Észak - Afrikában kísérleteztek, bevallhatjuk, sokkal több sikerrel. Francia-Észak-Afrika már meszsze esik a tengelyhatalmak felderítési határaitól, mert az északfrancia partvidék átlag 1200— 1800 kilométerre fekszik a tengelytámaszpontoktól, így tehát itt sokkal kedvezőbb alkalom mutatkozott a partraszállás végrehajtására, különösen azért, mert Gibraltárban minden nagyobb nehézség nélkül nagyobb erőket lehet összevonni a tengely tudta nélkül. Valóban így is történt, mert azok az erők, amelyek november hó 8-án az elmúlt évben partraszállottak, nagyrészben Gibraltárban gyülekeztek. Ezúttal körülbelül 150 ezer fő vett részt a partraszállásban, így tehát ez a partraszállás lényegesen nagyobb méreteket öltött, mint az európai kísérletek, ahol csak „pár ezer főnyi sereg akart partraszállni“. Későbben be is ismerték az angolok, hogy az európai partraszállásnak csak afféle felderítő jelentősége volt. Tehát az angolszászok Afrikában egyszerre nagy erőt alkalmaztak, sok repülőt és hadihajót vontak össze, hogy a légi és tengeri fölényt biztosítsák. Azután az emlékezetes ködös novemberi reggelen a teljes erőt egyszerre vetették be és megszállották a francia-afrikai partvidék legfontosabb pontjait. Annál is könnyebben ment a dolog, mert a francia haderő egy része Észak-Afrikában nem tanúsított ellenállást, azonkívül parti erődművekről, amelyek ellenállhattak volna, nem lehetett beszélni. Tehát az angolszászok az északafrikai partraszállásukat „az egyszerre, meglepően, nagy erőtű alkalmazásával és szem előtt tartásával bonyolították "le. A tengely igen messze esett akkor ettől a hadszíntértől, tehát megakadályozni a partraszállást nem tudta. A jelek most arra mutatnak, hogy újabb partraszállási terv van kialakulóban Dél-Európában, amit az angolszász sajtó nem is tagad. A tengelynek pedig már eddig több mint négy hónap állott a rendelkezésére ahhoz, hogy a déleurópai partokat megerősítse, ott erőket vonjon össze. Maga Montgomery is kijelentette, hogy „ne áltassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a déleurópai partraszállás is északafrikai lesz“. Valóban egészen más viszonyok és körülmények állanak fenn egy déleurópai partraszállás esetében, mint annak idején Francia- Észak-Afrikában. Először is a tengelyt meglepetés már nem érheti, mert hónapok óta tudja a közvélemény is, hogy az afrikai események befejezése után az angolszászok partraszállásra készülnek. Ennek megfelelően — minden valószínűség szerint — a tengely mindent elkövetett a déleurópai partvidék megerősítésére. Ott valószínű hasonló erődítési munkálatok folynak, mint az atlanti partvidéken. Négy hónap pedig nagy idő, azalatt komoly erődítési munkát lehet végezni az erődítési technika mai fejlettsége mellett. A déleurópai partok már olyan különösen, Dél- Olaszország pedig annyira közel esik az angolszászok jelenlegi támaszpontjaihoz, hogy titokban nagy erőt összevonni és azt meglepetésszerűen Dél-Európa ellen bevetni nem lehet. Az angolszászok sok hajót és repülőgépet vonnak össze az afrikai támaszpontokon, ami arra mutat, hogy az európai partraszállás gondolatával komolyan foglalkoznak. A tengely sem marad azonban adós az előkészületekkel és a „minden eshetőségre való felkészüléssel“, mert a német körök már célzásokat tettek bizonyos gyorsan mozgó központi déleurópai tartalékra, amely órák alatt odaüt, ahol a helyzet azt megkívánja. Horváth: 59Euró „Még a tehen, éghajlat ténelmi em műemlékekbe félszigetért is előnyös b nak. Történetorásokban legnagyszerü zött, amit az veiben feljei radványai a és legcsodált világon. Ha szegesztai na a fenséges melyek bírságú táj kőég felé, ha redek utcáit járja és az a ságára emlé daz „a halai fának“ neve a szirakuzai tekintetes nagy magánláson, amely bíbor Ionitt Etna hókupa akkor érzi: részét, a te a költészet sült itt, ha országává e mást még fekvésének hangulata, keztet, hogy remén túl rész: Afrik tolya-pálmi kés kaktu házak már szaracén komoran arednek, tobáj, amelly rén ül, utcok, valam sirokkó ! Afrikáról ! A legkivált Szicíliá vaj zengte di lantja is a dette. Ve Goethe és dicsőítették Goethe „M ihletét a m ria tempo tekintete s zelőtt amerikai vadászgép roncsa a tunéziai arcvonalon. Megsemmisített angol páncélosok a német védővonalak előtt. — Jobboldali kép: angol csapatok „inváziós" hadgyakorlata az északafrikai partok mentén. A vasútvonalak ellen indított amerikai páncélos támadást megállították a német páncéltörőágyúk. Képünk: egy amerikai páncélkocsi roncsait vizsgálják át a német katonák. — Alsó kép: olasz lövegállás egy kaktuszerdő szélén. ■ aki & !• ütÁ, BASTIA iCivitavecchia %A\ Ajaccit Asinara Bonifáciei-Terra nova Ozieri Posada-Alghero »comer Qrosei SZARDÍNIA Nuoro TortolE Mandas Terralba glesias CAGLIARI ’aiifas 'illasimtus" AlcamoV mars. Mateur Béia^ 'A^3rvruNi§z &ev * Tebouisouk Ha mm a met •Hammameti• Linosa: Kairouan Mahdia-Lampedusa Sbeitla ■(olasz. Macnassi KERKENNAH-SZK el-Guettar Sóstó • ei-Hamma ^ Kebú. Mareth y Mareth-/ 5 'V voaal fi DJERBA: urosseto Terr l)