Pesti Hírlap, 1944. június (66. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-01 / 122. szám
Sztójay Döme miniszterelnök: Az összefogáson és egységen áll, vagy bukik a nemzet Sztójay Döme miniszterelnök, akit a balatonfüredi és tapolcai választókerület képviselőjelöltségének elfogadására kért fel a választókerület polgársága, kedden délelőtt mondotta el programmbeszédét. A választókerület lakossága igaz szeretettel, nagyrabecsüléssel és lelkesedéssel fogadta a Balaton partjára ellátogató miniszterelnököt. A miniszterelnök látogatása és programmbeszéde az összefogás és egység jegyében zajlott le, ami abban is kifejezésre jutott, hogy a Magyar Élet Pártja programmjával fellépő miniszterelnök programmbeszédén az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt igen sok vezető személyisége és országgyűlési képviselője jelent meg. Sztójay Döme miniszterelnök programmbeszéde a református kultúrház magyar nemzeti színekkel pompásan feldíszített nagytermében hangzott el A vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes, Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter, Huszovszky Lajos miniszterelnökségi államtitkár, vitéz gróf Teleki Mihály, Bocsáry Kálmán, vitéz Marton Béla, Hóman Bálint, vitéz Bonczos Miklós, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, valamint a Magyar Élet Pártja, az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja országgyűlési képviselők kíséretében a terembe lépő miniszterelnököt a választópolgárság szívből jövő igen meleg fogadtatásban részesítette. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Gidró Bonifác tihanyi apát is, Balatonfüred és a környező községek egyházi és polgári vezető személyiségeivel. A jelölő értekezlet a Hiszekegy elmondásával kezdődött, majd gróf Teleki Béla, Zala vármegye főispánja az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés hangján köszöntötte a vármegye lakossága nevében Sztójay Döme miniszterelnököt. Hangsúlyozta, hogy a zalai magyar nép— tekintet nélkül a politikai pártállásra — mélyen átérzi és tudatában van annak a súlyos felelősségnek, amely ma a kormányzatra nehezedik, de tudja azt is, hogy ebben a felelősségben osztoznak mindazok a pártok és vezetőik, akik a jobboldali összefogás reményében a miniszterelnököt támogatják. A zalai magyar lelkek mélyéből fakadó őszinte hazafias meggyőződésből eredő óhajnak ad kifejezést, amikor aggódó hazafias lelke sugallatának engedve azt kéri, adjon a Mindenható lelki erőt, elszánt akarást, eredményes munkát a miniszterelnöknek és munkatársainak ahhoz, hogy kormányzati tevékenységükkel és tetteikkel meggyőzhessék mielőbb az egész nemzetet arról, hogy a hazaérdekében ma minden igaz magyarnak egy táborban a helye. A zalai magyar nép ezt hiszi és vallja és kész az egység megvalósítására. Azzal a hőhajtással zárta üdvözlő szavait, hogy a mai nap nagy lépéssel vigye előbbre az egységre való törekvést, szolgálja a lelki egység megteremtését és tegye ezáltal e napot történelmi jelentőségűvé. Somogyi Imre községi bíró ezután bejelentette, hogy a választókerület egyhangú lelkesedéssel hívta meg Sztójay Döme miniszterelnököt képviselőjéül. A miniszterelnök munkásságára az Isten áldását kérte. Sztójay miniszterelnök beszéde Sztójay Döme miniszterelnök állt fel ezután szólásra. Az egybegyűltek megújuló lelkes nagy tapssal ünnepelték. Sztójay miniszterelnök mindenekelőtt köszönetet mondott a szeretetteljes fogadtatásért, majd megköszönte a bizalmat, amelyet a választókerület azzal nyilvánított iránta, hogy képviselőjelöltjének hívta meg. A meghívást örömmel fogadta el, mert a kerület hazafias és kötelességteljesítő népe eddig is jó példát mutatott az országnak. De bizonyos benső szálak is fűznek e kerülethez — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök — boldogult Darányi Kálmánnak, a nagy magyarnak felejthetetlen emléke. Tudom, hogy milyen nagy tiszteletnek, megbecsülésnek és elismerésnek örvendett ebben a kerületben. Én ugyanilyen érzéseket tápláltam irányába. Szoros baráti viszony fűzött hozzá, az éveken át való együttműködés, nem különben a barátság, amellyel egyaránt viseltettünk a Nagy-Német birodalom és a német nép iránt. Talán én tudom a legjobban, milyen szolgálatokat teljesített és milyen hervadhatatlan érdemeket szerzett e külpolitikai vonatkozásban hazánknak, de tudom azt is, hogy Darányi Kálmán milyen nagy megbecsülésben részesült a Nagy-Német Birodalom vezére és vezetői részéről. Programm helyett cselekvés Amikor Kormányzó Urunk bizalmából — folytatta beszédét a miniszterelnök — a mai sorsdöntő időkben az ország vezetését átvettem, kormányom és jómagam arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy nem szépenhangzó programmokra, hanem erélyes és gyors cselekvésre van szükség, hogy megoldjuk mindazokat a nagy problémákat, amelyeknek megoldása a mai viszonyok között életkérdése az országnak. Mint a múlt heti parlamenti bemutatkozó beszédemben is hangsúlyoztam, kormányom a gyors munka és az alkotások kormánya kíván lenni. Mint a parlamentben itt is mindenekelőtt arra akarok rámutatni, hogy országunk és nemzetünk súlyos élet-halálharc közepette, áll. A bolsevizmus gyilkos veszélye fenyegeti hazánkat és az európai kultúrát, s nemzetünknek ebben az élet-halálharcban csak egyetlen egy kívánsága lehet, az, hogy ezt a háborút minden körülmények között megnyerjük. A háborút meg kell nyernünk és meg is fogjuk nyerni. (Nagy taps.) Ez a biztos tudat és meggyőződés hat át bennünket — hiszen ott áll a Kárpátok keleti lejtőjén hős honvédségünk, vállvetett küzdelemben, törhetetlen hűséges szövetségben régi fegyvertársuinkkal, a nagy német nép acélos hadseregével. (Nagy taps.) A háborút meg kell nyernünk Ismétlem: meg kell nyernünk és meg is fogjuk nyerni e sorsdöntő háborút, mert különben elveszünk. A háború megnyerésének azonban előfeltétele az, hogy mind az erkölcsi, mind az anyagi támogatásban a maximumot adjuk honvédségünknek, itthon, a hátországban pedig biztosítsuk a termelés folytonosságát és fokozását, a rendet, a fegyelmet és legelsősorban az összetartást. (Hosszantartó lelkes taps.) Az összetartáson és összefogáson áll, vagy bukik egy nemzet — ez a történelem kérlelhetetlen megállapítása. Bár a Magyar Élet Pártjának tagja vagyok, minden igaz jobboldali magyar erő összefogásának meghirdetésére jöttem közétek. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezt bizonyítja az az örvendetes tény is, hogy itt vannak közöttünk a kormányban képviselt és a kormányt támogató jobboldali pártok vezető személyiségei és tisztségviselői, éppen úgy, mint párttagjaink, akik megjelenésükkel azt bizonyítják, hogy az egység útján és az összefogás erejében kívánnak együtt dolgozni velem. (Nagy taps.) Testvéri együttműködés Ez az egység már megnyilatkozott egy korábbi időközi választáson, amikor helyettesem, vitéz Rátz Jenő mögé sorakoztak fel a jobboldali pártok, hogy ezzel is példát mutassanak az egész országnak, örömmel és megnyugvással látom, hogy a tokaj hegyaljai választókerület népének példamutatása szerint ez a választókerület is megérezte a nehéz idők parancsát és nemcsak személyem kedvéért, hanem elsősorban a közös magyar életérdekek parancsára megteremtette az egységet, a testvéri együttműködést. Legyen ez a balatonfüredi összefogás szuggesztív példa az egész országnak, tanuljon ebből vezető és vezetett egyaránt. (Viharos tapas.) Ha valaki ma egyéni, párt vagy felekezeti szempontok útján akarja megmenteni az országot , az nem megmentője, hanem sírásója lenne nemzetünknek. (Úgy van, úgy van!) A Kárpátok alatt rohamoz a mindent elpusztítani akaró orosz bolsevizmus. Ott állnak vele szemben fegyverrel kezükben hős magyar fiaink. Légi terrortámadások pusztítják városainkat és falvainkat s ebben a vérontásban nekünk nemcsak a hőseink által megszentelt hazánkat kell védenünk, hanem nemzeti életünket is újjá kell építenünk. Éppen ezért ma nem ismerhetünk el semmiféle részérdeket, egyéni vagy más külön jogosultságot, mert abba belepusztulna a nemzet. (Úgy van, úgy van, nagy taps.) A széles néprétegekre támaszkodó politikai és társadalmi egység Sohasem voltam a szavak embere Mint katona és mint diplomata egyaránt cselekvéssel szolgáltam hazámat. Ezt fogom most is tenni. (Viharos taps.) Ma a nemzet életének minden pillanata cselekvést és helytállást kíván. Ezt a sorsszerű parancsot követik hősiesen harcoló honvédeink s ez a történelmi parancs követeli a dolgozó, építő nemzetvédő erők teljes egységét itthon, a hátországban. Én ennek a nagy, legyőzhetetlen testvéri magyar egységnek tiszta akarásával állok elétek és az egész ország elé s erről a helyről üzenem hazáját féltő és nemzete sorsáért aggódó minden magyarnak: meg akarom teremteni a széles néprétegek erejére támaszkodó politikai és társadalmi egységet, amelyre a nemzet, az egész magyar közvélemény oly forrón és őszintén vágyakozik. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) A nemzeti közösség életérdekeinek szolgálatára és megvédésére kérek egységet, fegyelmet, munkát és áldozatot. Erre az összefogásra nem nekem, hanem a küzdő, harcoló magyar jelennek, hős katonáinknak és a nemzet jövendőjének van szüksége. (Úgy vem, úgy van.) A nemzeti összefogás gondolata A nemzeti összefogás gondolatának felvetésével sokszor és sokan visszaéltek. Én azt az egységet kérem és kívánom, amelyről a fajvédő magyar politika nagy harcosa, Gömbös Gyula álmodott, amely a magyar nép lelkének tiszta vágyaiból fakad s a nemzet nagy céljait, az örök magyar életet szolgálja. (Viharos taps.) Ez az összefogás csak a korszerű magyar nacionalizmus harcos országépítő szerve lehet, amely a keresztény erkölcs szikláira s a magyar fajvédelmi gondolat erejére épült! (Nagy taps.) Mint parlamenti beszédemben is hangsúlyoztam, kormányom teljesen új politikai és világnézeti irányt kíván kezdeményezni, követni és megvalósítani. Megt akarjuk teremteni a népi szociális és a keresztény erkölcs szikláira támaszkodó nemzeti Magyarországot. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) Ne akarjuk az óramutatót Alkotó politikát fogunk követni és e vonatkozásban tekintetünk a jelenre és a messze jövőbe irányul! Ne nézzünk túl sokat a múltba — egyrészt ne akarjuk a múltat rekonstruálni, másrészt ne merüljünk ki a közelmúltban elkövetett hibák bírálatában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne tanuljunk nemzetünk dicső történelméből. Igenis, merítsünk erőt és bizakodást belőle, tartsuk nagyra hagyományainkat és nemzeti nagyjainkat. De ne akarjuk az óramutatót visszaforgatni, ne akarjunk Magyarországból múzeumot alkotni! Ez végzetes volna, mert ez megállást, sőt visszasüllyedést jelentene, ami egyértelmű a nemzet halálával. A világtörténelem mutatja, hogy az a nép, amely nem hallotta meg az idők szavát és nem folytatott reálpolitikát, menthetetlenül odaveszett. Többezeréves nagy múlttal rendelkező államok és nemzetek tűntek el, mert megálltak és nem alkalmazkodtak az élet parancsoló törvényeihez, illetőleg nem vették észre a fenyegető veszélyt, vagy nem találták meg a belső megegyezés, a minden áldozatrakész szembeszállást. Aki nem küzd, az elsatnyul, aki nem vállal felelősséget és kockázatot, az elveszett. Magyarország ma ezeréves történelmének fordulópontján áll. Kívülről a bolsevizmus veszélye fenyegeti, belülről pedig a széthúzás veszélye. Nem fér kétség ahhoz, hogy a most dúló küzdelem új világot fog kialakítani Magyarország szempontjából, is. Hazánk most fekteti le alapkövét a további ezer esztendőre. A kormány megakadályoz minden széthúzást De tanuljunk történelmi cselekvéseink hibáiból is Emlékezzünk viszsza történelmünk legtragikusabb időszakára, a mohácsi vész idejére. Akkor a belső széthúzás majdnem örök időkre temette el fényes múltú nemzetünket. Ilyen széthúzás megismétlődését a kormány, hazafias népünkre támaszkodva, minden erejével meg fogja akadályozni. (Viharos taps és éljenzés.) Nagy örömmel jöttem közétek, mert a kormány átvétele óta most nyílik először alkalmam arra, hogy a magyar vidék népének szemébe nézzek. Erős hazafias öntudat és megértés sugárzik felém — ez erőt fog adni az előttünk álló nagy feladatok megoldására. A magyar vidék, a széles magyar néprétegek ereje az, amely elsősorban biztosította történelmünk során az ország fennmaradását. Én elsősorban erre az erőre kívánok támaszkodni, mert csak a népi politika útján látom elérhető célunkat: a magyar jövendőt. (Nagy taps.) A nép szociális színvonalának emelése Kormányomnak tehát egyik főgondja a vidék, a falu népe, a fizikai ésszellemi munkásság szociális visszaforgatni Hódprém írta Nyéki Méhes Mózes A pozsonyi káptalan tiszteletreméltó atyái fehér vitorlás lúdtollaikkal az Ur 1148. esztendejét írták, amikor Nichu fia Nunjsa, első törzsbeli várvédő katona holdváltozásig tartó szabadságot kapott. Pedig három új hold elteltével már végleg szabadult volna, de minél inább közeledett felváltása, annál többször jutott eszébe az Egyesről Bekedre telepedett Juna lánya Weniz, aki múltkor a Csalló szigetéből bivalyfogatos ekhón jött fel apjával kelengyét venni a pozsonyi vasárnapra. Ezüstös csattot ajándékozott Weniznek a szintén Egyes szálláshelyről való Numsa ekkor és úgy vette észre, hogy Weniz szelíd kék szemével olyan szeretettel nézett rá, mint régen, kislány korában. Ez a nézés és a kelengyevásárlás ösztökélte haza Numsát szolgálata letelte előtt. Nyárelő havának első holdas éjjelén indult útnak a pozsonyi erődből s amikor Vereknyénél a felső Csalló vizét átúsztatta, a szigeti magas fűben vágtára eresztette szürke lovát s az együtt futott az ég boltján felhők között suhanó holddal. Azor előtt újra vizet úsztatott s mikor a Fenes-árnál rávirradt a nap, megállt a zsombékos tisztáson és szabadon bocsátotta legelni lovát. Köpenyét leteritette s mire egy bolondos kakuk a negyedik tízbe kezdett bele, jóízűen aludt is már. Nem félt a réti farkastól, lova nyerittett volna, ha az közelbe lopakodik, de pihennie kellett néhány órát, embernek, lónak egyaránt, mert Egyesig még hosszú vágta állt előtte. * Weniz, mikor kora reggel a napsütéses bekedi réten teregette az apja vásárolta le avásznat, szívdobbanva pillantotta meg a felé vágtató lovast, felismerve benne Numsát. Az pedig a rohanásból leállva, megtorpant előtte, leugrott lováról és túláradó örömében levegőbe dobta kerecsentollas lövegét. — Üdv neked türkizszemű Weniz, Egyes liliomvirága! — Dicsértessék az, Ur Jézus Krisztus... — Mi az, Weniz, te az uj hitet vallod? Hisz még nemrég nem így köszöntöttél engem. — Az uj hitre tanítja most a hitetleneket Bonifác atya. Mert vannak itt a lápok között még sokan, akik szivéhez nem jutott el mostanáig István király szeretetvallása. — És te ilyen gyorsan megtagadtad az ősök hitét, Weniz? — Jobb is, szebb is a Krisztus hite, Numsa. Atyámmégis azt akarja, hogy olyanhoz menjek férjhez, aki a hadúrnak áldoz... — Okos ember az apád, Weniz Nem háborít minket a régi hitünk miatt itt, a nádasok közt senki. Én is lennék az urad, Weniz, ha jó, szívvel volnál hozzám. — Apám a feketeképe Csömörhöz akar adni, akiről úgy tudja, hogy a régi hittel él. Pedig a kedvemért titokban tanulja már az uj hitet. — Hát csak tanulja a veszett fattya! Sok szerencsét, Weniz, — kiáltott Numsa és felugorva lovára vágtatott tovább egy ősi udvarházukhoz.* Otthon is a Jézus nevével köszöntötték szülei a váratlan jött fiút. Az meg görbe kardját méreggel csapta le az asztalra és szinte gyűlölködve szólalt meg: — De kicserélték itthon a világot, amióta várvédőnek mentem. Mivel vesztegeti meg a kegyelmetek szivét az a híres Bonifác barát, skófiámmal, arannyal? — Szeretettel, fiam, ami benned nincs, hisz még meg sem ölelted édes szülő anyádat... — Ej, hagyjon békét azzal az öleléssel, — vágta rá Numsa és lobogó haraggal ment ki a házból. Előszedte halászszerszámait, a vidra- és hódfogó csapdákat, vadszíját és Rohant a Damas-ér tavához. — Majd szívesebb lesz hozzám Weniz, ha egy csomó hódprémet viszek neki, — ez járt az eszében folyton.Ott, ahol a Damas-ér tóba szélesedett, megállt Numsa a keskeny ösvényen s leoldotta hátáról a hódcsapdákat. Rakta őket íjlövésnyire egymástól a tó partjára, mindegyiket hozzákötve bőrszíjjal egy-egy fiatal égerfa törzséhez, a vasak félkörének belső oldalára pedig hazulról hozott, kettéhasított halakat rakott. Ezután letelepedett úgy, hogy a hódvasakat szemmel tarthassa, előbb azonban bottal veregette meg a magas füvet, nehogy összegömbölyödött kígyóra üljön rá. Egész közelről réti farkas ugatott fel, ettől felriadtak a vadkacsák, vizityúkok és néhány kört húzva a tó felett, a csend beálltán újra belecsobbantak a tó vizébe. Éppen egy közeli fára szállt halászó sast figyelt is felhúzva Numsa, amikor fájdalmas kiáltás ütött a fülébe. Csömört pillantotta meg, messze tőle oldalt. — Ne ordíts, te hí tehagyott eb, mert «ellátom a bajod! A hódokat akarod talán megzavarni, hogy ne fogjak?, ■ — Nem akarom én, testvérem Numsa, de óvatlanul, az enyémeket nézegetve, beleléptem a te csapdádba. Csontig mart a vas a lábamba. — Úgy kell neked, mit káborogsz erre! Szabadítsd ki magad és kotródj innen, de gyorsan. És tudd meg, hitehagyott nem lehet nekem testvérem. — Ne haragudj, Numsa, amiért erre jártam. Csak hódot akartam fogni a kékszemű Weniznek... — Weniznek? Te? . . . Hódot? Nem is kerülsz eléje élve akkor! Numsa felugrott ültőhelyéből, előkapta közben letett fiát, vesszőt tett a húrra, de kiereszteni már nem tudta. A mögötte csendben megbújt farkas a hátára ugrott és belemart a nyakába. Numsa a fájdalomtól felüvöltött és a halált váró Csomornak eszébe jutott Bonifác atya tanítása. Irtózatos erőfeszítéssel kiszabadította magát a csapdából s ott termett a már lankadó erővel viaskodó Numsa mellett. Érezte, hogy sajgó lábán nem áll erősen s ezért a hempergő gomolyag mellé dobta magát, egy jó fordulatnál pedig biztos kézzel szúrta kését a csikasz szügyébe. Numsa megmenekült anem várt támadás veszélyétől. Nyakszirtjéből ömlött a vér és csendesen mosta harapott és karmolásos sebeit a tó vizében. Csömör ott ült mellette, ő meg a csapda fogaitól vérző lábát áztatta. — Hallod-e, Csömör, te megölhettél volna engem is a farkassal együtt, amiért én rád, védtelenre, nyíllal támadtam. Miért nem tetted inkább, — szólt hosszú hallgatás után keserűen Numsa. — Mert az Úr Jézus parancsa az, hogy ne ölj és szeresd felebarátodat, — mondta Csömör halkan. Numia most nem riadt fel Jézus nevének hallatára. Nem szólt semmit, csak ültek tovább csendben, bekötötték egymás sebeit és órák múltán gazdag zsákmánnyal egyirányba igyekeztek. Numsa vasai két, a Csömöré három prémes hódot fogtak és együtt mentek Wenizhez, hogy mindezt odaadják a szeretett lánynak. — Válassz, Weniz, kiét fogadod el? Én csak kettőt hoztam a balszerencse miatt, — mondta Numsa. — De nézd csak őket, szép nagyok, tömött a bundájuk s fehér, íszkt a hópehely. . — Én hármat hoztam neked, Weniz, meg egy farkasbőrt. A csikasz, ha le nem szúrom, Numsa életét oltja. . Úgy látszott, mintha Weniz ajka pillanatra elfojtott sikolyra nyílt volna. — Igazat mond Csömör, — szólt halkan Numsa. — Csömör lábát a csapdám marta és szivébe nyilam vasát akartam ereszteni, amikor rám ugrott a farkas. Ő mentett meg tőle, de a farkas meg öl a haláltól... —Látod Numsa, ez a Krisztus hite. Akit te ártatlant megölni akartál, az megmentett téged. És ez az új hit szépsége, a szeretet, — mondta halkan a lány. Válassz hát, Weniz, kinek a zsákmánya kedvesebb neked? — nógatta Csömör a lányt. — Felelek rá, Csömör. Te menj haza, Numsa, öleld meg krisztusi szeretettel szüleidet. •Azután ha két vasárnap múlva pünkösd ünnepén Bonifác atyával jössz el hozzánk- Pesti Hírlap 1944 jan. 1. csilBi-tört 3 I KASZÁS KÖNYVKIADÓ SÁTRÁBAN I Múzeum-krt és Kéroly-kis sarok I Fedik Sári Kamarás Gyula H Mednyánszky Ági Koréh Endre I Murát Lili Pataky Jenőa Vaszary Piri Pethes Ferenc I Bilicsi Tivadar Pethes Sándor Újlaki László * adnak autogrammot TÚRI ELEMÉR Síratásra János! című nagyszabású regényéhez Famegakalo gyár keres faipari gyártásvezetőt. Választ „Hadiüzem Pest mellett 3485" jeligére a főkiadóba.