Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-01 / 26. szám
Szerda, február 1-én, 1865 Hatodik évfolyam 26. szám. PESTI & Előfizetési feltételek : helyben házhozhordással vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 11 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hónapos előfizetést. ■■ -% POLITIKAI HÍRNÖK, Hirdetések isthanábos petit sorért egyszerű hirdetésnél 6kr. .bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. NAPILAP. Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre................................................5 frt Félévre.....................................................10 v Egész évre..............................................StObauszt.ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik Bmr Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál 5 helyben Pesten , csupán a „Pesti Eirnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI EIRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Bécs, jan. 31. 4- Ha nagy munkát és sok óvatosságot vett Magyarország provisorius organisatiója igénybe akkor, midőn a 61-diki országgyűlés szétoszlatása után, valamennyi megyei és városi municipium tisztviselősége helyett oda hagyta, s az országot nem csak az anarchia veszélyének, hanem úgyszólván jure primae occupationis a véletlen létezö TdcTuIj &0\_a1vaJixK. oAJgviltv Ah | v/ocvax nem kisebb gondot, s nem csekélyebb tapintatot kíván , a normális állapotot ismét helyreállítani, s azon kivételes rendszabályok és intézkedések helyébe, melyeket az ország rendes kormányozhatása végett mellőzhetlenné vált provisorium szükségessé tenn—az octoberi diploma által helyreállított történeti jogalapnak megfelelő törvényes állapotot, egy részről a szabad alkotmányos mozgás, más részről ellenben a rend biztonságának garantiáival visszaállítani. Ezen garantiáknak lényeges része in ultima analysi kétségkívül a nagy közönség, leginkább pedig a politikai szereplők, s a journalistika illomes eljárásában rejlik. Azon körökben, hol a helyreállítandó törvényes állapot restaurációjára vezető módok eldöntetnek, valószínűleg különböző nézetek uralkodnak, nem csak a magyar kérdés minémű megoldásának végcéljaira, hanem a bizalom fokára nézve is, melyet az imént említett ildomosságba fektetni lehet. És az e körüli habozásokkal természetes öszszefüggésben van a végleges rendszabályok eddigi eldöntetlensége is. Amennyiben azonban a múlt évben szóba jött s az autonómia-ellenes elemek által sürgetett bár ideiglenes, de országgyűlésen kívüli politikai s törvénykezési szervezések, magának a királyi kancelláriának elismerésre méltó javaslata szerint felséges Urunk legmagasb bölcseségén s szilárd királyi indulatán megtörtek, — hinnünk kell, miszerint a normális helyzet mielőbbi visszavezetésére szolgáló további intézkedések is, a szétágazó nézetek dacára, — a Fejedelem által tanúsított törvényszerű érzelmek engesztelő szellemében s az ország törvényes autonómiájával öszhangzásban fognak elhatároztatni. E szerint remélhető, miszerint a nm. magyar kir. helytartótanács is a legrövidebb idő alatt már ősi törvényes activitásának fog örvendeni, s ezzel összefüggésben egyszersmind, a kinevezett megyei közigazgatási és törvénykezési tisztviselők állásának érintése nélkül, a megyei bizottmányok alakítása végett is, a törvény szellemének megfelelő qualificatió s a 60-diki utasítás értelmében , határozat készül, mind azért, hogy a megye közönsége a közigazgatásban kellő befolyást gyakoroljon, mind különösen a végett, hogy az országgyűlési választások egészen törvényesen mehessenek végbe. Úgy látszik, a legnehezebben határoznak eldöntő helyen a sajtóügyben. Azok, kikre nézve minden változtatás, még a legigazságosb is, kényelmetlen, s még inkább azok, kik tán vagy igazi jó szándékkal nincsenek, vagy valóságosan bizalmatlanok, — még most is vagy az 1852-diki sajtótörvény fentartása, vagy az 1862- dikinek behozása közt ingadoznak. Nem fontolják meg, hogy a sajtóügy administrativ s disciplinaris részét a magyar királyi helytartótanácstól elvonni nem lehet, s hogy törvényes és normális állapotban (a minő nélkül országgyűlés és transactió nem is képzelhető.).Magyarországban azon osztrák criminalis codex nem foganatosítható, melyre akár az 1852-diki, akár az 1862-diki osztrák sajtótörvény, repressiv s megtorló rendszabályait építi. Ezen idegen törvények fentartása és behozatala amaz osztrák criminális codex alkalmazását, s a végre külön osztrák fenyítő törvényszékek felállítását is involválná, mi pedig a Fejedelemnek azon legfelsőbb királyi szándékával, mely az octrojálásokat visszautasítá, merőben ellenkezik. Magyarország irányában a bizalmatlanság sértőbb jelét ennél alig lehetne adni; s azért igen jó szolgálatot tett a „I e b a 11 e“ ma itt megjelent -------—a kivételes katonai törvényszékek megszüntetése folytán, a sajtóügyben, az osztrák kriminális codex alkalmazása hazánkban még opportunitás tekintetéből sem szükséges, mert a magyar törvények tökéletesen elegendők arra, hogy mindazon érdekeket szigorúan megvédjék kihágások ellen, melyeket a sajtószabadság helyes és józan fogalma mellett, a sajtónak megtámadásaitól félteni lehetne.’) Úgy tudjuk, hogy e kérdés még véglegesen eldöntve nincs, s azon reménységgel kecsegtetjük magunkat, hogy a megoldás és végleges határozat ez ügyben is, kellő megfontolással, s az ország jogérzetének megnyugtatásával történendikzet közvéleményében. Mindig ez volt az Ariadnefonal, mely kivezette a nemzetet a gyászos bonyodalmak tömkelegéből, hova meggondolatlan kalandvágy s egyéb hiú szenvedélyek tévesztették. Azért nem akarva ezúttal messze történeti deductiókba mélyedni, csak azon, a legközelebb múltak történetéből elvonható igazságra akarjuk figyelmeztetni a közvéleményre befolyó szerveket, hogy: a nemzeti érzület mikénti nyilvánulása e sarkpont körül — nagy mérvű s elhatározó erővel bír alkotmányos életünk újjászületési folyamában. Nem ok nélkül teszszük e figyelmeztetést; az 1861-dik év szomorú következményű üres kicsapongásainak megújulandásában hinni nem akarunk ugyan, de nem csupán ezek kimaradásának negatív sikerére van szükség. Az ellenkezőnek igenis positiv, sőt fényes , átalános nyilvánulása volna azon hatalmas eszköz, mely teljesen elnémíthatná a legközelebb múltúnk tévedései által előidézett bizalmatlanságot.“ A „Sürgöny“ ezen felállításai tökéletesen alaposak s figyelmeztései nem csak követésre méltók, de örvendetesek is, mert azon következtetésre vezetnek, miszerint a kormány el van határozva úgy intézni a törvényes kiegyenlítés előkészületeit, hogy a nemzet mind dynastikus érzelmeinek, mind közjogi igényeinek nyilvánításában, semmiféle, az ország törvényeivel ellenkező eljárás által akadályozva nem leend. LAPSZEMLE, Pest, jan. 31. Kapcsolatban azon legkegyelmesb fejedelmi határozattal, mely az oetrogálásokat hazánkban mellőztetni rendelé, — a félhivatalos „Sürgöny“ mai számának vezércikke a többi közt a következő figyelemre méltó elmélkedéseket foglalja magában : „Eme tényben úgymond a hazafivá érzület újabb jelét látja azon, nemzetünkre nézve kifejezetten becsű körülménynek, hogy azon tényezők közt, melyek alkotmánykérdésünk megoldására határozó befolyással bírnak, a leghatalmasabb tényezőt, a szeretett Fejedelmet, ügyünk legszilárdabb védőjének, s ha szabad így szólnunk, rokonszenves barátjának nevezhetjük. Mi e körülményt a végzet legnagyobb kedvezményének tekintjük , olyan kimeríthetlen capitálisnak, mely, hogy a nemzetre nézve minden nagy veszteségest visszapótlólag kamatozzon, nem is függ egyébtől, mint attól, hogy a nemzet e körülmény roppant horderejét belássa, s e szerencsében, e leghatalmasabb tényezőben a hajótörött nemzeti politika megmentő főárbocsáját szemlélvén, azt legközelebbi magatartása kiindulási középpontjául válaszsza, ahhoz rendületlenül ragaszkodjék, s az Uralkodót, apa s fiú közti viszonyhoz hasonlólag, a különféle elemekkeli küzdelemben legtermészetesebb , legközelebbi szövetségesének, pártfogójának tekintse. Ez eszme századok óta képezi a szerencsésebb, illetőleg az egyedül szerencsés nézetet a nem*) A „Debatte“ ide vonatkozó korszerű fejtegetését lapunk jövő számában reproducálni el nem mulasztjuk. Szertő KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. Az országos gazdasági egyesület pénzügye. J-X.K \J L a x tugu Mmngja 2 Sangi egyesület igazgató választmányának gróf Festetics György elnöklete alatt tegnap este tartott ülésében a legelső és legfontosabb tárgy, mely szőnyegen forgott, az egyesület pénzügyi helyzete volt. Számvizsgáló közgyűlés következik ugyanis, s ezt megelőzőleg szokás szerint egy küldöttség bízatott meg, mely a múlt évi számadásokat és pénztárállást megvizsgálja, s a jövő évre költségvetést terjeszszen elő. E küldetésben jelenleg Bezerédj László (mint elnök), Benkő Dániel és Hajós József urak jártak el, s eljárásuk eredményéről beterjesztett részletes és kimerítő jelentésük volt a sarkpont, mely körül a tanácskozás legérdekesebb része forgott. A kézi pénztár múlt évi maradványa 98 frt 19% krt, az év végéig maradt hátralék és folyó kamat 7449 frt 52% krt, a hátralék és folyó évi díjkövetelés 14,040 frtot lévén, 1865-re összesen átírandó lenne 21,587 frt 72 kr. A bevételek összege 26,351 frt 57 kr. a kiadásoké 26,253 frt 37% kr. lévén, mihez adva a fentebbi 98 frt 19 kr. pénztári maradványt, a kettőnek summája tökéletesen talál a bevétel öszszegével. A letéti pénztárba 1863-ról átjött 43,097 frt. 42 kr. a múlt év folytán 56,710 frt. 12 krra szaporodott fel. A kiadások összege e pénztárnál tett 43,040 frt. 14 krt., a pénztári maradvány 13,669 98 krt, melyben vegyes letétemény 186 frt. 75 kr, alapítványi tőke 9834 frt, földhitelintézeti záloglevél-szerzésből eredt szaporulta 70 frt., az Istvántelek felszerelésére tett adományok 1125 frt. 10 kr. számára gyűlt pénz 2454 frt. 13 kr. Magát a számadást pontosan kezeltnek és minden tételeiben helyesnek találván a küldöttség, az 1864-ki számadásokra nézve a pénztárnokot feláldozandónak javalja, megjegyzi azonban, hogy a kézi és letéti pénztárról célszerűbbnek látna külön naplót vezetni, oly formán, hogy amabba csak az egyesület folyó bevételei és kiadásai vétessenek fel, a letéti naplóba pedig jöjjenek külön címek alatt mindazon tételek, melyek nem a folyó bevételek és kiadások közé tartoznak, milyenek : az alapítványi tőkék, az Istvántelek felszerelési költségeire jövő adományok, a Radóféle hagyaték stb. Kívánatosnak látja végre a küldöttség azt is, hogy az egyesületi számadás jövőre tökéletesen a kettős könyvvitel szabályai szerint vezettessék, mire nézve, a forma megállapítását az elnökségre vélné bizandónak. Mindezen javaslatait a küldöttségnek az igazgató választmány elfogadván, határozattá emelte. Az 1865-dik évi költségvetést illetőleg, miután az egyesület rendes bevételi forrásait az alapítványi tőkék kamatai, az ingatlan javak jövedelme, s a rendes tagok 10 frtos óvdijai képezik: először is ezek vétettek számba, s úgy találtatott, hogy 1864 részén az alapítványi tőkék összege 167,874 frt 61 krt, az ebből szerzett 500 frtos földhitelintézeti záloglevélen került nyereség 70 frtot tesz ; az összes alapítványi tőke 167,944 frt 61 krra rúg, miből befizetve van 16,502 frt 61 kr. a tagoknál 141,442 frt. Értékpapírokban és egyesületi ingatlan vagyonban fekvő 25,326 frt 61 krnyi tőke után járó kamatok 1865-re tesznek 1268 frt 83 krt, az alapító tagoknál kint levő tőkék kamatja pedig 6974 frt 45 krt, és így az 1865. évben bevárandó összes kamat 8243 frt 28 kr. A múlt év végéig követelésben levő kamathátralékok 7449 ft 52% kr, az évdijakból kint levő restantia, a deperditák leszámításával 13,725 frt. Miből a m. biztosító társulat ügynökei utján beszedett 1584 frt 582 krt levonván, a kamat- és évdijhátralék 1864-röl tesz 19,590 frt 47 krt , vagy a küldöttség által javalt kitörlések után 19,390 frt 97 kr. Valóban elijesztő nagysága a restantiáknak! Az egyesület ezek behajtására már a szelíd bánásnak minden módját elővette, kéréssel, felhívással, komolyabb intéssel fordult a késedelmezőkhez, megkísérte az első magyar biztosító társaság igazgatója által felajánlt azon eljárást is, hogy ennek küldi meg a hátralékosak névjegyzéket, s ez ügynökei által keresteté meg a nem fizetőket; de sem ez sem ama módok célhoz nem vezettek. S mi természetesebb, mint hogy ily tetemes összegnek annyi évek során nem használhatása , a jewwaxát, ‘raíMAL-haifcijháí’-állíftíi a.. az egyesületet végre illusoriussá teszi annak minden számításait, s ezekre fektetett terveit. Mert hiába akarja a legjobbat, hiába veszi be számvetésébe e hátralékokat mindannyiszor, ahányszor költségvetését elkészíti: — a bevételek e rovata évről évre üres , az egyesület minden buzgósága gyümölcstelen, s jóakaró kezei folyvást kötve maradnak; minthogy az eszköz, melyen tevékenysége alapulna , örökké hiányzik, s valahányszor egy-egy lefolyt év eredményén, vagy tán jobban mondjuk , eredménytelenségén végig tekint: azon szomorító öntudattal kell beérnie , hogy tagjainak indolenciája miatt ismét annyi nemes cél eléretlen maradt. Ezúttal tehát oda látja magát kényszerítve az igazgatóság, hogy félre téve minden kiméletet, az egyesület ügyvédét akként utasítja, hogy még egyszer és utóljára a legkomolyabban szólítson fel minden egyes tartozásban levő tagot, hogy a júniusi pesti vásárig hátralékaikat mulhatlanul befizessék, azontúl pedig minden további meghagyás nélkül per- és végrehajtáshoz kezdjen a késlekedők ellen, eljárása eredményéről pedig ülésről ülésre értesítse az igazgató választmányt. Az egyesült rendes jövedelmi forrásainak számbavételét folytatva, a 335 tag után járó évdijak összege tesz 3517 frt. 50 krt. Az egyesületi fekvőségek haszonbére 1865-re is változatlanul marad. A budai szőlő- és faiskola jövedelméül számításba van véve 10,570 frt; a Radóféle hagyatékból 719 frt. 8 kr. Tehát tekintettel a hátralékokra, melyeket az 1865-ik év bevételei közé nem számít, a most elsorolt címek alatt 24,354 frt 5% kr bevételt vár a választmány mint biztos jövedelmet, melynek ellenében a személyzet fizetésére 4800 frt, tartozások törlesztésére 1781 ft, kamatfizetésekre 2672 ft 70 kr, a köztelekre 740 frt, pesti faiskolára 171 ft 470 kr, kiállítási és Istvántelek költségeire 1559 ft 82 kr, budai birtokra 7793 ft 17 kr, tudományos és irodalmi célokra 1070 ft, felszerelés és irodára 700 forint, vegyesekre 803 forint 55 krajcár, előre nem láthatókra 2262 forint 34 krajcár , — és igy összesen 24,354 frt. 5% kr. kiadást számítván : az 1865-ki folyó bevétel teljesen fedezné az elősorolt költségeket, a hátralékban lévő 19,390 frt. pedig részint az egyesületet terhelő tartozások törlesztésére, részint egyéb hasznos célokra fordíttathatnék ; jelesen részt vehetne az egyesület némely biztosabb sikert ígérő vállalatokban is, milyen a magyar bortermelők társulata, talán a dunai kereskedelmi társaság stb., melyekhez egy pár részvénynyel az egyesületnek is járulni tanácsosnak látszanék. Éa még van egy pár hely, honnan bevétele