Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-18 / 239. szám
Hatodik évfolyam 239. szám. PESTI ^www,/wwwwwwv\AAAA/\AAA/vw/w.AAA/vw\/wwwv.A/www\/wv\/W\f«^ | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | | sal vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 56 frt. — minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | ^ napos előfizetést. | CAAfV/WVAAA/WWWWWWWWWVW/WWWVVVWNA/VVWWWVVVVIA/O POLITIKAI NAPILAP. Szerda, October 18-án 1865. HÍRNÖK p /v'sA/'^A/jwv/vy'.yv'.A/'yv'Aryv'A/W'Aryvw'ywvr/v/'A/' íAA/\/wv\/w\AAA/w\r / g Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-fedetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. g ^ Szerkes ztő*égé* kiadó-hivatal: | | a Lipót utca 20-dik szám alatt | g földszint. g Előfizetési fe Ultras PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................fr0 frt auszt. ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik |^T Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7. sz., Emich Gr. újságkiadó-hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Középdunai gözhajó-társaság. Pest, oct. 18. □ A középdunai gözhajótársaság tegnap tartotta közgyűlését a köztelken. A szép számmal begyűlt részvényeseket elnök Barta György úr , maga röviden üdvözölvén, a tanácskozás tárgyait kitűzte, s mindenek előtt az alapszabályok iránt leérkezett legfelsőbb leiratra kérte fel a közönség figyelmét. Mielőtt azonban ennek felolvasása megkezdődött volna, egy részvényes kért szót, s meleg szavakkal tolmácsolván azon örömet, mely a társulat minden tagját áthatotta akkor, midőn elnöki magát a felséges Uralkodó bizalma azon magyar kormány élére állította, melynek nehéz feladata, oly hosszú hánykodás után elvégre bevezetni nemzetünket az alkotmányos önkormányzat terére, azon magyar kormány élére, melynek tiszta hazafisága és ismert bölcsesége minden jót enged várnunk , kérte, hogy e feletti öröme a társulatnak a jegyzőkönyvben is nyerjen kifejezést. Az indítványt nagy éljenzéssel tette magáévá a közgyűlés, elnöki maga pedig szerény szavakban köszönte meg az iránta nyilatkozó rokonszenvet. Ezután felvetettek az alapszabályokra érkezett újabb észrevételek, mert tudni kell, hogy már egy ízben jöttek fölülről módosítások és kikötések az alapszabályokra, s azokat a társulat mindegyig elfogadta, úgy hogy nem várhatott már egyebet, mint az elfogadott módosítások szerint átdolgozott és felterjesztett szerkezet jóváhagyását. Azonban most újra kifogások érkeztek az alapszabályokra és pedig iíz annyi mint először, s a lelépett kormány modorában, belenyúlok a társulat legparányibb házi ügyeibe, úgyhogy eme leirat csaknem azt is akarja tudni, hány rubrika lesz a társaság könyveiben? Úgy látszott, hogy ha az elnöki tapintat el nem hárítja jó előre a fellegeket, egy kis zivatar tört volna ki e kötelezködő pontok felett; — de ő maga előre bocsátá, hogy tekintse úgy a közgyűlés eme leiratot mint még azon orgánumok művét, melyek ma már nem léteznek, s legyen meggyőződve, hogy a mostani kormány csak annyira fog beleavatkozni a társulat ügyeibe, menynyire azt jól felfogott állása és a törvények kívonják, az eddig elébe gördített akadályokat pedig igyekezni fog a társulat létesülhetése útjából minél előbb elhárítani. E nyilatkozatnak végtelenül jó hatása volt, s azt eszközli, hogy a leirat észrevételei felett igen higgadtan ment át a gyűlés ; elfogadta a mi célszerű volt benne, egyszerűen mellőzte amit nem a törvényből kifolyónak, vagy a társulat érdekei ellen látott. Ezután a titkár olvasó jelentését az igazgatóválasztmány eddigi működéséről részletes és terjedelmes volt az, mert némely türelmetlen részvényesek, sőt egy lap már nyilván is tétlenségel vádolá a választmányt, amely pedig, mint a jelentésből láthatta a közgyűlés, azért, hogy zajt nem ütött minden lépéséből, — mint némely vállalat emberei szokták, — folyvást és lelkiismeretesen munkálkodott, és vitte előbbre a társulat ügyeit, amennyire meghatalmazása és a rendelkezésére álló eszközök engedték. Nagy érdekeltséggel hallgatta a közgyűlés a jelentésnek különösen azon részét, mely a teher- és személyszállítás körüli tanulmányozás eredményét tünteti föl, és amely a hajók építéséről, azok minőségéről, és melyik gyárral készíttetéséről szólt. — E részben az igazgató választmány határozottan Fiume mellett nyilatkozik, mint a melynek árai s feltételei a társulatra nézve legelőnyösebbek, és pedig annyira előnyösek, hogy a közgyűlés hivatva érezte magát jegyzőkönyvileg is kifejezni elismerését a fiumei gyár iránt A jelentésből kitűnőleg a legfontosabb dolgoktól a legapróbb részletekig mindent úgy előkészített az igazgató választmány, hogy ha a kormány „legyen“ szavát megnyerheti , az nap hozzá foghat a tettleges alkotáshoz is. A közgyűlés elismeréssel fogadta a választmány buzgó és lelkiismeretes, másfelől pedig körütekintő és óvatos eljárását, s köszönetét fejezvén ki eddigi működéséért, bizalma jeléül felhatalmazta, hogy ha az óhajtott helybenhagyás fölülről megérkezik, nem várva be egy további közgyűlés tartását azonnal igazgatót válaszszon, és szerződést kössön a hajók építése iránt, melyek számáról, minőségéről és útjuk irányáról is, belátása szerint intézkedjék és rendelkezhessen. A közgyűlés a legszebb rendben folyt le, s a legnagyobb megelégedéssel oszlott szét, oka lévén reménylem, hogy az alapszabályok végleges megerősítése egy pár hét alatt megérkezik, s ha ezen idő alatt a részvényfizetésekkel hátralékban levők is teljesítik kötelességeiket, novemberben már lesz igazgatója az első magyar gőzhajótársulatnak, s meglesz kezdve a magyar tengerparton az első magyar gőzhajó építése, melyet a társulat igazgató-választmánya bizonyosan „Bartál" nevére fog keresztelni. M uniolpalis ixxozgrEi.lixi.Et3s:. Torna, oct. 13. 1865-ik October hó 5-én báró Barkóczy Ferenc cs. kir. kamarás, királyi tanácsos s főispán ur ő méltóságának elnöklete alatt Tornán tartatott állandó megyei bizottmányi gyűlés jegyzőkönyve. Elnöklő főiapán ur ő méltósága előadván az Ő császári és apostoli Felsége legkegyelmesebb engedelméből összehivott állandó bizottmány hivatását s működésének határvonalait, az uralkodó Felség iránti hűséget és hazafius érzetet tartalmazó velős szavakban hiván fel a bizottmány figyelmét, ő Felsége atyai szívből eredeti óhajtásának s a magas kormány szándékainak rendkívüli horderejére; bizodalmát fejezé ki, hogy az állandó bizottmány áthatva a fennálló viszonyok fontosságától, azokat minden tekintetben tiszteletben fogja tartani; és miután az állandó bizottmány jelen meghatározott működésére minden másnemű hivatalos teendők kizárásával a főispán ur ő méltósága által alispánul Lovász Miklós, jegyzőül Papp János, ügyészül Várady Károly, szolgabiróul ifj. Soltész Gábor, esküdttel Péchy Gábor helyettesítettek , felolvastatott a császári és apostoli királyi Felségének folyó évi Szentmihályhó tizenhetedikén Bécsben 1446. szám alatt kiadott s a főméltóságu magyar királyi udvari kancellária utján érkezett legkegyelmesebb leirata, mely szerint Ő császári királyi Felsége azon atyai szívből eredeti óhajtása által indíttatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszközlendő királyi felavatása, ünnepélyes megkoronáztatása, s királyi hitlevelének kiállítása által a szeretet azon köteléke, melylyel édes hazánkhoz csatoltatik, mindinkább megszilárdíttassék, nem különben, hogy a közjogi s kedvelt Magyarországának szellemi és anyagi jólétét érintő egyéb nagy fontosságú kérdések az összbirodalom életfeltételének komoly méltánylása mellett mielőbb törvényes megállapodást nyerhessenek. a folyó 1865. évi karácsonyava 10-re eső advent második vasárnapjára sz. kir., Pest városába, Isten kegyelméből saját felséges személyében megnyitandó és vezérlendö közországgyülést rendelendőnek és hirdetőnek kegyelmesen elhatározó. S ezen kegyelmes királyi leirat kapcsában olvastatott a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanácsnak f. évi sept. 21-én 73991 sz. a. báró Sennyey Pál, Friedrich György és Ghyczy Emil aláírásukkal kelt intézménye, melyben az országgyűlési követválasztásra nézve az 1861 évi Boldogasszony hó 7-én kelt legmagasabb elhatározással megállapított, s ezúttal is alkalmazandónak határozott választási rendszabályt két példányban küldi meg, egyszersmind értesíti a megye közönségét, miszerint a cs. kir. Felsége királyi legfőbb hatalma és hatóságánál lógva legkegyelmesebben megengedni méltóztatván, hogy az 1861-évi Szent-Andráshó 5-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán feloszlatott megyei bizottmány az 1848 évi V. t. c. 7 ik §-ában érintett közgyűlés helyettesítéséül a választókerületek s központi választmány megalakítása végett egybehivattassék, legkegyelmesebben parancsolni méltóztatott, miszerint a választások foganatosítása tekintetéből a kellő törvényes intézkedések haladéktalanul eszközöltessenek. A felolvasott legkegyelmesebb leiratból s helytartartótanácsi intézményből az alattvalói hűség legbensőbb megindulásával hallotta az állandó bizottmány 0 cs. kir. Felségének atyai óhajtását, s mielőtt a legfelsőbb parancsolatnak eszköszléséhez fogna, az alattvalói hűség érzetétől és a képviselt megyei közönség iránti kötelességétől indíttatva érzi magát kinyilatkoztatni, miszerint: azon idő óta, melyben a megyei állandó bizottmányok országszerte feloszlattattak vagyis 1861. évi november - től ez az első alkalom, melyben Tornamegseg állandó bizottmánya életműködésének első jeleit álliptja ; mert a megyei bizottmány feloszlatása folytán az alkotmányszerűen választott megyei tisztviselőség is megszüntetvén működését s helyükben s megye kormányzatára legfelsőbb helyen kinevezett királyi biztos által uj tisztviselők neveztetvén, — a megyehatósági jogot még közvetve sem gyakorolta. Ily helyzetben nemcsak főispán ur ő méltóságának bölcs figyelmeztetése, hanem saját indulatából is arra irányzó fötörekvését, hogy első működésében se a keserűség, melyet a közelmúlt fájdalma, sem az öröm, melyet a jelen reményteljes kilátásai ébresztenek, túl ne ragadják a mérsékeltség határain; de sőt legelső lépése nyújtván biztosságot és kezességet arról , hogy bár állásának és hivatásának tiszta felfogásával, másrészt ismeri a jelen helyzetet és viszonyokat, ismeri azoknak nehézségeit és elegendő erővel bír azokat kellő figyelemben részesíteni, — ugyanazért, ámbár a felolvasott legkegyelmesebb leirat által ébresztett hazafias érzete nem fedheti is el a bizottmány szemei elöl azon aggasztó körülményeket, melyek a fennálló viszonyokban, különösen az állandó megyei bizottmány életműködésének korlátozásában a kormány egyik főbiztosítéka — a megyei rendszer irányában —• fenforognak, mindazonáltal készséggel enged a legkegyelmesebb parancsolatnak s kétséggel megteendi az országgyűlési követválasztás által szükségelt intézkedéseket, meg lévén győződve, hogy az országgyűlés, mig egy részről semmit el nem mulasztand, Magyarország alkotmányos jogainak a birodalom léte és hatalmi állásának elutasíthatlan követelményeinek leendő öszhangzásba hozatala iránt, sagy más részről, minden lehetőt megteend , az ország törvényes önállása s a magyar nemzet alkotmányos függetlensége biztosítására, s nem késik a bizottmány mély hódolatát nyilvánítani a cs. kir. Felségének népei boldogitására irányzott legmagasabb jóakarata iránt s nem késik a magas kormánynak minden kitelhető jó szolgálatát felajánlani, a nemzet alkotmányának visszaállítására. Ezek után a legkegyelmesebb leirat kegyes meghagyása folytán, az országgyűlési követek választás tekintetében következő intézkedések létettek: 2. A középponti választmány következőképen alakítatott meg közegyetértéssel : elnökül választatott Lovász Miklós, tagjaiul: Gedeon Lajos, Márton Rudolf, Keller Miklós, Lüke Géza, Gelley István, id. Soltész Gábor, Papp János, Lakatos Miklós, Pongrácz Bálint, Gedeon Imre, sőt. Varga Mátyás, nagytiszteletű Lovass Sámuel, nt. Tóth Ferenc, Zsarnay Imre Koch Dániel, Petyerecz József, Almásy Béla, Joszovics Soma, Varányi Lajos, Mikolay János, Lüke Béla, Farkas József, Koós József, Lehóczky Antal, Vladár József, Péchy Gábor, Sihulyszky Alajos, Szányi Ferenc, Szentiványi László, ifjú Soltész Gábor. A nemesi községek részéről Tornáról idősb Gábos Sámuel, Görgőről Tegdes József Jabloncáról: Cseh István, Szilicéről: Zsebik György, Szögligetről: Rencsisovszky Sámuel, Szilasról: Szabó János. Egyszersmind a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács által leküldött választási rendszabályok a középponti bizottmánynak kiadandók. 3. A választókerületek s azok főhelyei az 1848 és 1861-ki megállapodás nyomán határoztattak meghagyatni, jelesül az alsó kerülethez fognak tartozni : Barakony, Becskeháza, Dobodai, Komjáthi, Lenke, Nádaska, Perkupa, Rákó, Szent András, Szitás, Szögliget, Szöllös Ardó , Borzova , Égerszög, Jósafö, Kápolna, Petri, Szilice, Szina, Teressten, Varbóc, Derenk, Hó-Ardó, B. Vendégi és Horváth- Szén főhelylyel, a felső kerülethez pedig : Almás, Barka, Dernő, Fabapka, Görgő, Hárskút, Jallonca, Kovács-Vágás, Körtvélyes, Lucska, Áj, Méhész, Szadella, Torna, Újfalu, Udvarnok, Zsarnó, Görgő főhelylyel. 4. A jegyzőkönyv hitelesítésére báró főispán ur ő méltóságának elnöklete alatt közegyetértéssel megbizattak : Gedeon Lajos, Zsarnay Imre, Lehóczky Antal, Koch Dániel, és a helyettesített tisztviselők. Ezek után indíttatva érzi magát az állandó bizottmány főispán ur ő méltóságának bölcs és tapintatos eljárása iránt legbensőbb elismerését nyilvánítani, biztos kezességet látván abban, hogy ő méltósága, míg egyrészről Ő csász. kir. Felsége legkegyelmesebb óhajtásának , a magas kormány nyilvánított jó szándékának hűséges őre és előmozdítója kiván lenni, másrészről főtörekvései közé számítja a kormányzatára bizott megye nyugalmának lehető biztosítását. A jelen jegyzőkönyv a megbízottak előtt felolvastatván meghitelesíttetett. Kelt mint fent, jegyzetté ez alkalomra helyettesített jegyző Papp János s. k. Honthmegye, oct. 15. Folyó hó 4-én tartotta mest. keselökös ifjabb Majthényi László báró úr, szeretett főispánunk székvárosába való bevonulását, mely fény- és nagyszerűségében, az aggastyánok emlékezete szerint, fölülmúlta megyénk minden eddigi hasonnemű ünnepélyeit. Félve nyúlok annak leírásához, mert érzem tollam gyengeségét annyi szív szeretete nyilvánításának ecsetelésére ; mivel azonban megyénk eme emlékezetes ünnepélyét, máris elég hűtlenül terjeszti a sajtó, hivatvaérzem magamat, rövidség kedvéért elhagyva az épületes és szívélyes szónoklatokat, annak gyönge tollamhoz mérten való leírására, melyet a lehető legrövidebben e következőkben pontosítok : A bevonulásnak fönt érintett napon, ebéd után három órakor kellett volna megtörténnie, minélfogva tizenkét óra tájt Ipolyság székvárosunkban már pezsgett ugyan a népség ; mindannak dacára folyton érkeztek a fényes úri fogatok, a földnép hullámozó csapatai és lovas bandériumok, különféle hazafias jeligékkel ékitett nemzeti lobogókkal. Nagy volt az öröm, nagy a lelkesültség ! — Minden arc az elégültség nimbuszában ragyogott. A két órakor érkező fogatok és bandériumok már Ipolyságon meg nem állapodva, egyenesen Hont helyiség felé, hol ő maga fogadandó volt, tova haladtak. Hasonlag cselekedett, a már ez idő tájt Ipolyságon levő sokaság nagy része is. Ritkán élvezhető gyönyörű látvány volt ez ! Amott a csengős négyesfogatú hintók sora vonul végig Ipoly vize hídján ; itt cifra szűrös nyalka legények délceg paripákon ugratva sorakoznak egybe ; ott pedig a vastag falusi biró és hosszú sastollal ékesített jegyző vezérlete alatt nagy számú népcsoportok haladnak Hont helység felé. — Jó magunk is sebesen hajtattunk a nevezett hely felé, nehogy az érdekes látványból valamit elmulaszszunk. Oda érkezve, kedves meglepetésben részesültünk , mert nem csak megyénk legtávolabbi részében lakó nagy számú inteligenciát és népet, de még számos idegen megyebelit is volt szerencsénk itt egybeseregelve láthatni , kik mindnyájan örömdarajében felvidult arccal nyugtalanul kívánták a percet, melyben a várva várt nagy férfiút a szív őszinte szeretetének nyilatkozványával üdvözölhessék. — Ez a azt Sági Jancsi barna bandája igyekezett víg darabjaival kurtítani a hosszúnak tetsző rövid időt. Nem sokára megdördül a mozsarak egyhangú moraja, s mintegy villany ütésre sürgés támad a nagy sokaságban. Gyorsan ugratnak a lovas rendezők s hangosan hirdetik a nagy férfiú közeledését. Néhány perc múlva csakugyan megérkezett a szeretett főispán. A megye hódoló szeretetének jeléül, Baskovics Pál a németi választókerület 61 diki követe hozta őt saját ötös fogatán. Megjelenésekor szűnni nem akaró éljenzésekben tört ki a szív el nem fojtható öröme. Viszhangoztak a bércek, viszhangzott Drégely vár és düledéke is , mely fénykorában sem szemlélhetett a jelenleginél lelkesültebb sereget. Midőn az örömhangok a távoli bércek ormai mögött is végkép elmosódtak, előállott Rajner Pál közkedvességű első alispánunk és üdvözlé az ünnepelt férfiút szivreható ékes szavakkal a megye nevében; erre a méltósága örömét és köszönetét fejezé ki a baráti őszinte szeretet ily nagy mérvű csalhatlan nyilatkozványáért, és szólott többet is nagy bölcseség és szokott szónoki kiejtésével, mit mi azonban itt egyedül helykimélés végett elhallgatunk. Ezek után megindult a tömjénzett férfiú, a nagy sokasággal egyetemben Ipolyság felé. Ezen bevonulás oly nagyszerű volt, hogy míg az Ipolyságtól fél mértföldnyire fekvő Hont helységből a fogatok és bandériumok hosszú sorának vége jól ki sem bontakozott, addig az eleje a főispánnal együtt már a székvárosban üdvözöltetett. A megyeház lépcsői előtt Szilassy volt első alispán , a gyűlésterem ajtaja előtt pedig Vaget esperest tartottak szónoklatokat. Ő méltósága mind a kettőnek velős ékességgel válaszolt. Négy órakor magán jellegű értekezlet tartatott, melynek, mint olyannak, tárgya és eredménye nem tartozik nyilvánosság elé. A szív őszinte vonzódása azonban, nem eléglé meg a szeretet annyi feltüntetett jelét. Hogy még inkább kézzel foghatóbbá tehesse hajlamának tiszta árnytalan voltát, fénynyel árasztá el a várost s átalános népünnepet rendezett — Estve minden ablak ki volt világítva a városban, és üdvözlő mondatok ragyogtak a szemlélő elé. — Az Ipoly mellett lobogó máglyát ujjongó nép seregtette körül, jó izán falatozva a megsült ökrökből, melyek mellé a jó bor és zene sem hiányzott. Kilenc óra tájt nagyszerű fáklyás zenével tisztelgett Ipolysági méltósága ablakai alatt; ez alkalommal Kulcsár József helybeli földbirtokos mondott beszédet, melyre a nemes báró a megyeház erkélyéről válaszolt; eme válaszoló beszéd alatt oly mély s mintegy áhitatteljes csend uralgott a nagy számú hallgatóság között, hogy e méltóságának minden szava a legtávolabb állók által is tisztán érthető volt. Ezek után a szózat és hymnus énekeltetett; végül pedig a népség fiatalja táncra kerekedett és ugyan csak járta egész a hosszán tartó fáklyás zene befejeztéig.