Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-20 / 266. szám
országgyűlési előterjesztések hangja, valamint a kormány jó akaratától függ, ez vagy ama párt maradjon-e túlnyomóságban. Mindaddig azonban, míg az 1848-as titkos politika határozottan nem demontiroztatik, s míg a két pártnak oly színezete van, mintha nézeteiben a kormány titkon vagy nyilvánosan osztoznék, mindaddig, mondjuk, hiú törekvés volna , vagy ama pártot előre is győztesnek hirdetni. Egyben mégis mindkettő találkozik, abban t i, hogy a februári alkotmány változatlan alakbani elfogadását mindketten egy iránt perkorrestálják. De egy lépéssel odább már oly széles az örvény köztük, hogy csak a politikai bölcsesség és az utóbbi két évtized keserű tapasztalásai nyújthatják az anyagot annak áthidalására. Fájdalom, úgy látszik, hogy a képviselők egy része e körülményt nem eléggé veszi számításba. Itt a guelfek, ott ghibellinek állnak, s míg a nemzeti jólét és népsolidaritás geniusa eltűnik, a viszály győzelmei, biztosít egy harmadiknak, mely csak a kölcsönös visszavonás következtében emelkedhetik hatalomra. A nemzeti párttal, mely az államjogi kérdések megoldása felett Magyarországgal közösen akar tanácskozni, az úgynevezett autonomista párt áll szemközt mely bár szintén az államjogi kérdések megoldását óhajtja s az autonómia nevében a központi kormánynak vagy inkább a bécsi birodalmi parlamentnek a birodalmi ügyek közös kezelésére nézve nagy engedményeket ad, ámde mindezekben nem Magyarországgal közösen kíván eljárni, sőt ez utóbbiról egyáltalában tudni sem akar. Megjegyzendő, hogy a cs. k. határőrvidék képviselői, a cs. k. főispánok s a cs. k. nyugalmazott udv. cancellár főtámaszait képezik e pártnak, így Kukuljevics főispán e párt nov. 14-ki gyűlésében egy történeti előadást tartott, melyben utalva a magyarok ázsiai eredetére, ellenökben különösen szivökre köté a jelenlevőknek a horvátországi autonómia védelmét. Megjegyzendő továbbá az is, hogy a félhivatalos lapok a kir. leirat után éppen úgy mint azelőtt, Kussevics alatt éppen úgy mint Mazuranics idejében folyvást a legélesebb hangon beszélnek Magyarország ellen ! Municipalis mozgalmaid, ő excja gr. Apponyi G György beszéde a somorjai kerület választóihoz : „Alkotmányos életben a polgártársak bizalma képezi az egyénnek legdrágább elégtételét, és e bizalom legfőbb tanúsításának tekintem a képviselői megbízást, mely a hazafiús kötelességet és a felelősség terhét a legmagasabb fokra emeli. Kettősen érzi ezt mindenki ma, midőn egy új korszakot alakító törvényhozásnak állunk küszöbén, melynek feladata roppant, s a szó teljes értelmében magasztos lennd , melynek várva várt eredménye, szeretett honunk sorsára és az osztrák birodalom jövőjére nézve is döntő lesz, minélfogva, minden túlzás nélkül, európai horderejűnek tekintethetik. Mélyen érzem tehát én is nagy becsét azon megtiszteltetésnek, mely szerinte fontos és válságos időben méltattam számos választóknak, igen tisztelt hazámfiainak drága bizalmára, s ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy a nekem annyi szívességgel felajánít kijelölést a legnagyobb hálával elfogadom, kötelességemnek ismervén, ha a tisztelt választóknak többsége engem a képviselői állásra emelni fog, e tisztemben lelkem vallásos ösztöne szerint eljárni. Tudom, hogy azon férfiak, kik a közéletbeni nyilvános tevékenységem tekintetéből fordították reám becses figyelmüket, nem követek tőlem azt, miszerint politikai hitemet fejtegessem. — Mindazáltal késztetve érzem magam, állapotunk és feladatunk iránti eszméimnek fővonásait közölni , nem lévén képes azok előtt, kik engem becses bizalmuknak ily fényes jelével szerencséltetnek, elhallgatni azt, ami szívemen fekszik. A számos évi szomorú tapasztalás bebizonyította azt, hogy azon bonyodalmakat, melyek a jogszerű viszonyoknak megrendítése által beállottak, sem az erőszak, sem az ellenséges súrlódás vagy a puszta passivitás le nem győzhetik, hanem hogy azokat csak a kölcsönös bizalom szülte méltányosság s a törvény alapjára való visszatérés szüntetheti meg. Hódoló hálával üdvözölte tehát mindenki fejedelmünknek legújabb nyilatkozatait, melyek az ország iránti magas bizalomnak jeleit viselik, és az alkotmányos törvényhozást, mint azon egyedüli hatalmat ismerik el, mely által törvényes állapotunknak helyreállítása, s a megváltozott állami viszonyokból eredt kérdéseknek megoldása eszközöltethetik. E téren, melyen a jogmegtagadás tana helyett a jogelismeréssel találkozunk, hálás bizalommal és kötelességérzettel ajánljuk fel közremunkálásunkat a Felség és haza iránti tántoríthatlan hűségben , szem előtt tartván a legmagasb tran szentelt jogait, hazánk alkotmányos szabadságát, és annak a birodalom irányában kötelezettségét. Mint minden hazafi kebelben, úgy bennem is első helyet foglal azon törekvés, hogy honunknak törvényes állapota helyreállíttassék, mert alkotmányos létünk és államjogi önállásunk csak a jogfolytonosságnak valósításában és sérthetetlenségében lelhetnek biztosítékot. E jogfolytonosság fénypontját és legünnepélyesebb megszentesítését felséges királyunknak törvényes megkoronáztatásával el fogja érni, mely által megrendithetlen alapja meg fog vettetni a fejedelem és nemzet közti azon viszonynak, mely nemcsak a belső jólétnek biztosítékát, hanem a birodalom nagyhatalmi állásának legerősebb támaszát képezendi. Aki tehát hazáját szereti, mit sem óhajthat forróbban, mintsem azt, hogy ezen nagy ünnepélyt, mely a helyreállított törvényes állapotnak zárköve és legfőbb diadala lesz, mielőbb megülhessük. Törvényes állapotunknak elutasíthatlan feltételét képezi az országnak integritása, melynek fentartására számtalan élő törvényeink és királyi eskük kötelezik fejedelmeinket, és melyre nézve a pragmatica sanctió sem enged kétséget, amennyiben az első cikk negyedik szakaszában a magyar szent koronához tartozó országoknak eloszthatatlansága az „aeque indivisibiliter intelligendarum“ szavak által ki van kötve szintúgy, mint az összes Magyarországnak a birodalomtól elválaszthatatlansága. Világos ebből, hogy a szent István koronájához tartozó országok egy államjogi egységet képeznek, melyet t törvényességnek megrendítése nélkül felosztani nem lehet; következik továbbá, hogy miután a fentnevezett alapszerződés Magyarországgal mint államjogi egységgel köttetett, ennélfogva, ha ezen szerződési viszonyban a birodalomnak elismert szükséges és lényegesen megváltozott körülményeihez képest, némi módosítások törvényes után akarnak eszközöltetni, ez nem az egyes részekkeli külön egyezkedés, hanem egyedül az egyesített államjogi egységgel kötendő újabb szerződés által jöhet létre. Magyarország e törvényes állása azt hozza magával, hogy bármely államjogi alkotásban csak mint kiegészített és elválaszthatlan egység vehet részt, és ennélfogva a szent koronához tartozó országoknak egyesítését nemcsak az fogja óhajtani, ki hazánk iránt szeretettel és a történeti jog iránt kegyelettel viseltetik, hanem kénytelen lesz azt óhajtani mindenki, ki a birodalom érdekében eszközlendő államjogi átalakulásnak múlhatlan szükségéről meg van győződve. A méltányosság nem engedi tagadnunk azt, hogy az ország ntegritásának rovására különféle tényezők által előidézett bonyodalmak nem csekély nehézségeket gördítettek fel, melyeknek figyelembe vételét magától el nem utasíthatja az, ki a kibékülés és tartós helyreállítás szándékával karolja fel hazánk e szent ügyét; mert ha szinte meg nem engedhetjük a puszta tényeknek az alapjog feletti uralmát, mégis hibáznánk, ha azok iránt nem volnánk annyi figyelemmel, amennyi szükséges arra, miszerint a törvényes jogállapotot ismét megkedveltetik azokkal, kik érdeküket más irányban vélték feltalálhatni. Szóval, anélkül, hogy ezen nehézségek a fennálló jogon csorbát ejthetnének, azoknak legyőzéséhez részünkről is hozzájárulnunk kell azáltal, hogy a társországokban kifejtett életképes viszonyok és érdekek iránt elégséges méltányossággal viseltetünk, miszerint azok, kik a magyar honunkkal törvényes összeköttetést éppen azon érdekeiknek féltéséből ellenzik, csakhamar meggyőződnek arról, hogy velünk ismét kezet fogva, mit sem veszélyeztetnek, az alkotmányos jogok biztonságára nézve pedig sokat nyernek. Ily közremunkálás által leghathatósabban fog előmozdíttatni az ország integritásának elutasíthatlan helyreállítása, és talán nem csalódom, ha azt azon feladatnak tekintem, mely legelőbb fogja a törvényhozásnak tevékenységét igénybe venni. Az ország integritásán kívül még temérdek teendője lesz a törvényhozásnak a végett, hogy a törvényes állapot helyreállíttassék, mert úgyszólván minden irányban csak tényleges intézményekkel találkozunk, melyekre nézve részint még törvény hiányában vagyunk , részint pedig a létező törvények nem alkalmaztatnak, hanem azoknak életbeléptetése újabb revisiótól feltételeztetik. Tekintve márzt, hogy az 1848 ki törvények, melyekre vonatkozik a felfüggesztés, nevezetes részben életbe léptek, mint ezt a képviseleti választás is tanusítja, nyilvános, hogy nem a törvény eredete, hanem annak néma tartalma okozta a fennakadást. De nem kétlem, hogy azon jogelismerésnél és kiegyenlítési magas szándéknál fogva, melyet fejedelmünknek legújabb kegyes nyilatkozatai és mostani kormányának eljárása tanúsítanak, a jogfolytonosságon ejtette csorba, kölcsönös bizalommal és méltányossággal meg fog szüntetni; mert fel kell tennem, hogy a törvények azon tartalmára nézve, mely aggodalmat szült, a törvényhozó testtel tudatni fog az aggodalomnak oka, s ki fog mondatni, hogy mik azok, melyekre nézve újabb vizsgálat tartatik szükségesnek, miszerint a törvényhozó testnek alkalma és módja lehessen az aggodalmaknak kellő méltánylása és megszüntetése után, a törvényeknek életbeléptetését kieszközölni. Annyival inkább óhajtom pedig a fontos kérdésnek ily módoni elintézését, mert a törvényes állapotnak megszilárdítására szükségesnek tartom, hogy a jogfolytonosságban a törvényhozó hatalomnak mindkét tényezője találja megnyugvását. A törvényhozásnak legfőbb teendőihez tartozik a törvényhatóságoknak szervezése, mely ősi intézmény az alkotmányos önkormányzásnak mindenkor lehathatósb tényezője és alkotmányos létünknek erőteljes biztosítéka volt. Nem lehet tagadni azt, hogy a felelős ministérium és a népképviselet által a viszonyok oly lényegesen megváltoztak, miszerint a törvényhatóságoknak új szervezése nélkülözhetlenné lett, mit önmagukra bízni, a rendnek megzavarása nélkül alig lehetne. Ez tehát a törvényhozás köréhez tartozik, mely legszerencsésben intézendi el a fontos kérdést, ha a törvényhatóságoknak minél terjedtebb önkormányzási jogát és szabadságát lehetőleg biztosítandja, de egyszersmind azon törvényes határokat fogja megszabni, melyek szükségesek, hogy a felelős kormány léte és magas hivatásának betöltése lehetetlenné ne tétessék. Oly nagy fontosságot helyezek pedig az alkotmányos önkormányzásnak minél előbbi viszszahelyezésére, hogy célszerűnek tartanám, miszerint a törvényhozás azt, figyelemmel a törvényes szabályt nélkülöző viszonyokra, ideiglenes intézkedés által tegye lehetővé. Hogy a tisztelt választókat ne fáraszszam mindazoknak elősorolásával, mik teendőinkhez tartoznak, csak azt említem még meg, mennyire tartom sürgősnek, hogy anyagi szomorú állapotunkat különös figyelmére méltassa a törvényhozás, és hogy a lehető legrövidebb idő alatt igyekezzek minden kitelhető segédeszközöket előteremteni, részint az iparnak és a szabad kereskedésnek előmozdítása, és hitelünknek emelése, részint pedig a már elviselhetetlen terheknek leszállítása által. Mindezek, mikhez még a törvénykezésünkben, népoktatásban és a közlekedési eszközökben szükségelt javítások és bővítések járulandnak, sikerülni fognak, mihelyt a törvényhozás alkotmányos létünknek biztosítása, nemkülönben a birodalom irányában létező viszonyoknak méltányos kiegyenlítése által azon szerencsés helyzetbe fog hozattatni, hogy a politikai elvek feletti hálátlan küzdelmeket, a gyakorlati téren kívánt üdvös tevékenységgel felcserélheti. Áttérek már most a birodalom irányában létező viszonyainkra. Tudva van mindenki előtt, hogy a birodalom politikai állása lényegesen megváltozott, különösen tudjuk azt, hogy Felséges urunk, felhagyva a korlátlan hatalom gyakorlatával , alkotmányos jogokkal szerencséltette Lajthán túli népeit is. Láttuk és tapasztaltuk, hogy tőszomszédságunkban az alkotmányos életnek fejlesztésére és szilárdítására, tekintetreméltó képességgel, sok nemes igyekezet és buzgóság fordíttatott, és tudjuk végre azt is, hogy ezen alkotmányos élet a Magyarország és a birodalom többi részei között fennállott viszonyokra nem maradhat hatás nélkül, minélfogva kétségtelen az is, hogy ezen viszonyoknak törvényes szabályozása és a birodalom elutasíthatlan szükségeivel leendő kiegyenlítése a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladatát fogja képezni. Nem akarott megelőzni azon királyi előadást, mely e tekintetben, különben pedig a birodalom közös ügyeinek alkotmányos elintézésére nézve, a törvényhozás eleibe fog terjesztetni ; de a köztudomású tények után indulva, ezen ügyet, mely a Fejedelemnek folytonos gondjait, a Lajthán túli népeknek legélénkebb tevékenységét, és Európának éber figyelmét vonta magára, lehetetlen felette fontosnak nem tekinteni. Hogy Magyrországnak és a birodalom többi részeinek közös ügyei léteznek, azt a sanctió pragmaticából folyó kötelezettségeinknél, és a gyakorlati életben kifejlett szoros viszonyoknál fogva kétségbe vonni nem lehet, mint ennek elismerését az 1848 -i törvényben is feltaláljuk. Éppen oly igaz az is, hogy ezen közös ügyeknek mikénti tárgyalása a monarchiára , és különösen annak alkotmányos létére nézve életkérdéssé vált, miből törvényhozásunknak azon múlhatatlan kötelessége következik, hogy ezen nagy horderejű tárgyra is fordítsa legnagyobb figyelmét, és hogy államjogi önállásunknak feltételeit mindenkor szem előtt tartva, a birodalom elismert szükségeinek azon mértékben feleljen meg, melyet törvényes összeköttetésünk és abból folyó kötelezettségünk, nemkülönben azon meggyőződés szab előnkbe, hogy a birodalomnak jólléte és biztonsága a mi jólétünket és biztonságunkat is magával hozza; a birodalom alkotmányos népeivel megalapított jó egyetértés, hazánknak és saját alkotmányos létünknek csak javára és üdvére szolgálhat. Nem hallgathatom ki ez alkalommal azt, menynyire sivemen fekszik, hogy bonunk törvényhozóteste a körülmények által a legmagasb fokra emelt gyönyörű hivatását kellően fogja fel, s méltányolva azt, miszerint neki jutott most a birodalom jövője felett határozó államjogi átalakulásban a kezdeményezési szerep, s hogy ő lett hivatva a nagy horderejű műnek alapját megvetni, hogy tőle váratik a jelszó, mely a birodalom minden népeink boldoglétét eszközölheti, s az alkotmányos elvnek diadalát mindnyájuk érdekében kivívhatja, mindezeknek figyelembe vételénél fogva feladatát ezen magaztos szempontból szemlélje, s bölcs és méltányos eljárása által szeretett honunknak legnagyobb hasznával nemcsak a birodalom milliomainak hálás elismerését, hanem az európai művelt világnak dicső méltánylását vonja magára. Mint államjogi önállásunknak és a jogfolytonosságnak bir bajnoka, bátran kimondom, hogy a társországokkal fennálló törvényes összeköttetésünknél és a birodalom többi országaival létező viszonyunknál, de különösen azon solidaritásnál fogva, mely egy nagy államhoz tartozó alkotmányos népeket egymáshoz fűz, saját alkotmányos létünket csak az által biztosíthatjuk, ha amazokét nem kockáztatjuk, és saját jogaink folytonosságát csak azáltal valósíthatjuk, ha azt a nemzetiségi érdekekkel, társországainknak jogérzetével, nemkülönben a birodalom alkotmányos többi népeinek méltányos igényeivel és a birodalom nagy hivatásával nem hozzuk összeütközésbe. Úgyszintén, mint a történeti jognak rendíthetlen védője, el kell ismernem azt, hogy a történeti jogot nem lehet abstract fogalomnak tekinteni, sőt hogy éppen azért, mert e jog a történetnek okszerű kifolyását képezi, s mert e jog a döntő események alaján fejlődött, ugyanaz ennélfogva csak az által tarthatja fenn magát és történeti jellemét, ha annak védői azt a döntő események és tények hatalmával jókor és szükséges mértékig tudják kiegyenlíteni. Eldödeink ezen bölcseségének köszönjük alkotmányos létünknek századokon általi fentartását, éa csak nagy példájukat fogjuk követni, ha történeti jogaink biztosítása végett azokat a kor elutasíthatlan igényeivel hozzuk összhangzásba. Azon védfalak, melyekkel hajdan környezni kellett államjogi helyzetünket , nem a felséges uralkodók és nem is a birodalom népei ellen, hanem csak a korlátlan hatalom ellen voltak felállítva, mely a birodalomnak többi részeiben uralkodott, ugyannyira, hogy politikai elzárakozásunk akkor egyértelmű volt az alkotmányos létek fentartásával. Miután azonban a birodalom többi országaiban a korlátlan hatalomnak helyét az alkotmányos jog gyakorlata foglalta el, helyzetünk és a szükség igényei lényegesen megváltoztak, és biztosságunkat már most nem túlságos elszigetelésünkben, mely belső viszonyainkra is károsan hat, és nem a szomszéd tartományokkali feszült állapotban lelhetjük, mely miatt saját ügyeinket sem vagyunk képesek rendezni, hanem anélkül, hogy ezért történelmi önállásunkat megtagadnunk szükséges volna, az alkotmányos népekkel a lehető jó egyetértésben és az ebből következő jogszolidaritásban fogjuk feltalálhatni. Nem lehet én nem szabad elfelednünk azt, hogy midőn Felséges Urunk September 20-án kelt magasztos elhatározása által szeretett bűnunk irányában a jogmegtagadás tanát kiküszöbölte, és hazai ügyünknek alkotmányos utón leendő tárgyalására az alapot megvetette, ugyanakkor a birodalmi tanácsot, melyben az örökös tartományoknak nagy része alkotmányos létük fötényezőjét szemléli, felfüggesztette, mi a magyar törvényhozásnak az állami átalakulást illető tárgyalása tekintetéből történt. Nem kerülheti tehát el figyelmünket, hogy ezen császári elhatározás , mely bennünk új reményeket ébresztett, a Lajthán túl sokakban nagy aggodalmat szült, mit legjobban megérthetünk mi, kik törvényhozásunkat sokáig nélkülöztük, és a nélkülözésnek súlyát sajnosan tapasztaltuk ; miért is, ámbár nem vagyunk okozói annak, mi a Lajthán túl számos alkotmányos körben fájlaltatik, mindazáltal, miután Felséges Urunknak ezen elhatározása alkotmányos jogunknak szempontjából történt, és a birodalom nagy ügye mintegy a magyar törvényhozásnak tétetett kezébe, ezáltal kettősen köteleztetik törvényhozásunk annak bebizonyítására, hogy a Fejedelemnek irántunk tanúsított kegyes bizalma az örökös tartományoknak nem kárára, hanem csak hasznára fog válni, és hogy alkotmányos létük miattunk soha csorbát nem fog szenvedni. Ismétlem, hogy a valódi házasságnak bebizonyítására soha sem nyílt szebb tér, mint jelenleg, midőn a legmagasb érdekek kérdés alatt vannak, és függőben van mindaz, mi hazánk sorsát elhatározandja, és a birodalomnak életerejét feltételezi. Mindennek a magyar törvényhozás vetheti meg adgába, nov. 15. Az első népképviselő tehát meg lön választva a közbirodalom által, s ez első képviselő l. Podmaniczky Frigyes, Szarvas mezővárosából: — senki nálam jobban nem tiszteli a magas aristocratiát, jobban nem méltányolja s többre nem becsüli azon közjogi állás jelentőségét, melyek nálunk az aristocratia, alkotmányszerűleg az államban elfoglal ; ez okból voltam bátor azon óhajtásomat, a választási mozgalmak kezdetével kijelenteni, vajha nagy uraink megtartva híven társadalmi helyzetükhöz képest politikai állásukat, ne hagyták volna üresen helyeiket a felsőházban, hova őket alkotmányszerű, magasabb kötelességek állítják. Senki nem mondhatja, hogy nálunk a középrend, mely vagyoni állásánál, s értelmiségénél fogva van természetszerűleg arra hivatva, hogy a népet a törvényhozásban képviselje, bárminő körülmények között is, hijjával lett volna a jeles hazafiaknak; bár szerintem magában véve még a hazafiság — mely nimbust egynémely hazánkfia, vajmi könnyen s olcsón szerzi meg magának —■ még nem elegendő qualificatió, hogy a magasabb kötelességek teljesítésére képesítsen valaki, mert utoljára is jó hazafinak lenni kötelesség, s nem érdem ; ne gondolja tehát a magas aristocratia, hogy a nép által azért választatik el, mert szűkében vagyunk akár a jó hazafiaknak vagy tehetségeknek ; elválasztatásukban a nép részéről okvetlen nagy szerepet játszik a kegyelet, melylyel népünk a fényes multú nevek iránt viseltetik. Sőt az aristocratia azon tagjai részéről, kiket hazafiságuknál fogva, a nép képviselőiül elválasztand, egy okkal több harcol’hajtásunk mellett, vajha megmaradtak volna saját helyeiken, hogy igy a felsőházban is, a nép bizalmától övedzett férfiak, támogatták volna összeköttetéseik s magasabb befolyásuknál fogva ügyeinket. Azonban oly időket élünk, midőn a hazafiság áldozatokat kiván ; a nép bizonyára meghozta áldozatát, midőn mellőzve sorait, azokat, kik vele együtt élnek s osztoznak, engedve a magas aristocratia fellépésének, bizalmával azoknak tagjait küldi, érdekeinek képviselőiül; ezen önzetlenség méltán tarthatna számot az aristocratia részéről viszonti áldozatra. A magas aristocratiának , kiváló társadalmi helyzeténél s vagyonilag is független állásánál fogva adta meg az alkotmány azon felséges jogot, hogy a törvényhozásba, tehát az állam legfőbb hatalmába, egyénileg születési előjognál fogva,közvetlenül befolyhasson , mely jog élvezet egyszersmind alkotmányszerű kötelességgé válik az illetőkre nézve. Megvárnék tehát a magas aristocratiának azon tagjaitól, kik a nép által képviselőknek választatnak, hogy viszonzásául a nép ezen önzetlenségének hozzanak szintén, habár aránytalanul csekély áldozatot s mondjanak le, valamely hazai cél javára, képviselői diurnumaikról, hiszen nem is szorulhatnak azok a nép filléreire, kiknek magas állásuknál fogva különben is, alkotmányszerü kötelességük s hivatásuk leendett az országgyűlésen megjelenni, s jogaikat személyesen gyakorolni. Ezen aránytalanul csekély áldozat, vagy inkább lemondás által megmutatnák azt, hogy fellépésüknél, fontosabb politikai okok és tekintetek vezérelték, s újólag is bebizonyítanák, hogy ott, hol áldozni kell, a magyar aristocratia a nemzetnek egy osztálya által sem engedi magát túlszárnyaltatni. ORCZY GYULA é ves alapját, mi csak a politikai érettségnek és magasb erényeknek lehet műve. A ki tehát ilyen körülmények között élvezi pályatársainak beces bizalmát, azt csak minden lelki erejét a haza ügyének szentelve, hálálhatja meg.“ Jászberény, nov. 15. A „Pesti Hirnök“ 261-dik számában, Pethes József, mint jászberényi követ jelölt mellett megjelent cikkre vonatkozólag, a való felderítése, s az elvezetni szándékolt közvélemény helyreigazítása érdekéből tartozunk következő felvilágosítással : Közlőnek azon állítása : mintha P. J. volna Jászberényben mint követjelölt felléptetve, valótlan, mivel ő jelenleg, Motzár János vetélytársa ellenében a jászárokszállási kerületben, mely kerületet az 1848. és 1861-diki országgyűléseken is képviselt követjelöltül maga lépett fel, s a csata, hogy kié lesz a diadal, még hátra van, — és miután az ekként áll, könnyen érthető, hogy Pethes Józsefnek Jászberényben nem is történt fellépése következtében, szívünk örömében meg sem repedhetett. Mi közlőnek P. J. múltjára vonatkozólag tett előadását illeti: Minthogy már az előadottakból eléggé kitűnik, hogy közlő járatlan Israelben a nélkül, hogy múltjára legkisebb megjegyzést tennénk, kinyilatkoztatjuk, miként arra nézve, vájjon satyrát akar- e írni ? vagy valót ecsetelni ? csak akkor jöhetnénk tisztába, ha nyílt sisakkal lépett volna fel. Az egész közleményt tekintve egyedül ama szavak ellen kell tiltakoznunk, mintha Jászberényben a magasabb értelmiség P. J. zászlója alá sorakozhatott volna — titkoznunk kell, — mert ha van