Pesti Műsor, 1999. október (48. évfolyam, 40-43. szám)

1999-10-07 / 40. szám

Közlemény: Tennessee Williams- és Csomna Judit-rajongók figye­lem! Pest felé tart A vágy villamosa. A Szász János vezette szerelvény egyenesen a Petőfi Sándor utcai mű­vészremízbe gör­dül, amely Katona Jó­zsef Színházként vált ismertté a nagyközön­ség előtt. Akik vágyat éreznek magukban, október 8-9-én felszáll­hatnak rá. Jó, jó. T. Williams-et még csak-csak ismer­jük. De kicsoda ez a Csomna Judit? Ma már erre is tudjuk a vá­laszt. Ő maga Blanche, T. Williams drámá­jának hősnője. A sző­ke hajú, fanyar humo­rú és gránitkeménysé­gű nyíregyházi szí­tör a bűnbánat, be­vallja, hogy O’Brien nem létezik. A rajon­gók, az O’Brien-klu­­bok fellázadnak, nem hiszik el, hogy a sztár, egy fotómon­tázs. Fel kell támasz­tani, tovább kell írni tehát az életrajzát, hamisítani koncert­felvételeit, lemezeit, a sóbiznisz túl sike­res koholmánya volt, semhogy fel lehessen adni. A módszert azért is könnyebb nem leze­nésznő. Aki sikertör­ténetet írt a szerep­ben. Aki két éve, a XVI. Országos Színhá­zi Találkozón a leg­jobb alakítás díját nyerte (ezzel egye­temben a nyíregyházi társulat kapta a leg­jobb előadásnak járó kitüntetést). Aki szín­házi busszal ment oda, s egy Citroennel érkezett haza. Erre sem volt még példa: játéka elismeréséül egy autót kapott tar­tós használatra egy is­mert autószalontól. („Jogosítványom nincs, soha nem vezettem, de örömmel mostam, takarítottam a kocsit, hallgattam a magnót, s ha szüksége volt rá a kollégáknak, odaad­tam nekik”.)­ző szereplőkre alkal­mazni, mert így a va­lóságos élet és telje­sítmény nem áll el­lent. A nem létező­nek még nincs ellen­sége, féltékeny ve­­télytársa, a nem léte­zőnek nincs fejére olvasható múltja, vi­lágnézete, a gyerekei csak annyira kelle­metlenkednek neki, amennyire a PR kita­lálja őket. A tetőtől talpig kita­lált sztárnál világ­szerte nehezebben Jövőre lesz két évtize­de, hogy Csorna Judit áttelepült Magyaror­szágra. Nagyváradról jött. Két bőrönddel. Mert dolgozni vá­gyott. Magyar színész akart lenni. A Blanche­­sal mítoszt terem­tett. Veszélyes dolog. Tart tőle, hogy ettől fogva min­dig ezzel az ala­kításával fogják mérni. A két bőrönd végigkísér(t)i életét. Azzal ér­kezik mint affé­le primadonna, Stanley Kowals­ki házába. Azt cipeli Pestről (itt a lakása) Nyíregyházára, s vissza. Koffe­r­jeivel Csorna futtatható fel a félte­hetség. Kivéve Ma­gyarországot. Ná­lunk ez a leg­könnyebb. S a diva­tos sikerrel ki száll szembe?­­Nekem megvan a sztárszerzőm. Nem verem nagydobra, önző vagyok. Ha de­rülni, szomorodni akarok, s el akarom hinni, hogy a világ nincs helyrehozha­tatlanul elrontva, Ja­­nikovszky Éva köny­veit olvasom. Először Judit megjárta a „ha­dak útját” a Debrecen — Miskolc — Szeged („hú, az feledhető”) útvonalon. „— Kicsit belefárad­tam. Nem az életbe. A csomagolásba.” Kiss­é gyerekeimnek, majd unokáimnak írta szellemes mesés­könyveit, most a hozzám hasonló, öreg és nem öreg fel­nőtteket ugratja. (Felnőtteknek írtam, Móra, 1997., 1999., Réber László rajzai­val.) Róla akár hall­gatni is lehet, őt már nem kell „megcsi­nálni”. Akár szidni is lehet, nevetve elvise­li. Bodor Pál(DWHUS) 1999. október 7-13. ,Blanche­goi Csóka Judit Pesti Műsor

Next