Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-22 / 12. szám

tányolva továbbá az úrbéri tartozásoknak azon különösségét, miszerint a földesúr, az ezekre vonatkozó földesúri jogok ér­tékesítését képező pénztőkének úgymondván csak kamatját élvezhette, s azt tőkésítni soha képes nem volt, hacsak az egész jószágot el nem adta; méltányolva szinte azt is, hogy az úrbéri kárpótlás alá eső jobbágytelkek összeírása alkal­mával — a kárpátaljai és dráva-kulpa közti megyékben — majd 32.000 olly telkekkel találkozunk, mellyek után az úr­béri kilenczed terményileg sohasem szolgáltatott ki, hanem telkekként meghatározott számú úrbérnapi munkaszolgálattal változott meg; méltányolva azt, hogy az úrbéri tartozások le­­szolgáltatása, és czélszerű fölhasználásának eszközöltetése ter­hes költséggel jár, mi az ebbeli jövedelemnek egy tizedrészét fölülhaladja; méltányolva végül azt, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetése által az eddigi földesurak többféle administra­­tionális terhektől menekülnek, stb. — mondjuk, figyelembe véve mindezeket, az úrbéri jövedelmek értékesítésénél annyi­ra kell méltányosodnunk, mennyire szükséges, hogy elismer­jük annak méltányosságát, miszerint az úrbéri jövedelmek­nek 7,176,047. ftra 20. kra menő összegéből legalább egy huszadrészt, azaz : 1,435,208. frtot, le kell vonnunk, és az úrbéri jövedelmek összegét 5,740,839. ftra kell leszállítnunk, ha ennek tekintetbe vételét, az úrbéri kárpótlást szabályzó országos bizottság működésénél, alapo­s vezérelvként elfogad­va látni akarjuk. Méltányolta tehát átalakulásunk ezen korszakában a kár­pótló állodalom tömérdek terheit, és hazánk bonyolódott vi­szonyait , kibontakozva az ingyenélőségi vágyból keletkezett, s nálunk nagyon is meghonosodott előítéletekből; lemondva nagylelkűleg minden antipathia- és sympathiáról; megbarát­kozva az engedményezett birodalmi alkotmány által biztosított státusjogi állásunkkal; megértve státuspolgári jogainkat, s ezekkel járó státuspolgári kötelességinket; fegyelmezve a min­den ajkú s minden rendű státuspolgárok egyenjogúságára; alárendezve személyes érdekeinket az álladalom és státuspol­gári társaság közérdekeinek ; egyesülve magyar emberileg az Isten, haza, fejedelem és emberiség iránti hűségben; hódol­va józan észszel s igaz szívvel korunk nagyszerű kivánatinak, és a státusegységes monarchia törvényinek; okulva a múlt­ban s megokosodva a jelenben; méltányolva azt, hogy jö­vendő boldogulásunk csak annyiban sikerülene, a mennyiben képesek vagyunk a nagy jelen lehetőségét a monarchia köz­érdekében hazánk javára fölhasználni, s éreznünk kell, hogy az igazlelkű státuspolgárnak a státus-káráni meggazdagulásra törekedni nem szabad. Minek nagylelkű méltánylása legyen az úrbéri kárpótlást jog- és igazságszerű­leg igénylő magyar­­országi földesuraknak vezérelve! Van egyébiránt az úrbéri kárpótlásra nézve még több tud­nivaló, mivel t. olvasóinkat jövő számainkban megismertetni iparkodandunk. B. — A Corriere Italiano így ír mart. 19-ről: „Magyarországból jövő személyek,kiknek ítéletébe, úgy hisz­­szük bizhatunk, panaszoskodnak azon bizonytalanság felett, melly azon ország helyzetét illetőleg folyvást uralkodik. A cs.k. biztosok s az alsóbb rendű polgári hivatalnokok, mint látszik, eljárásukban minden lépten olly inertta által akadályoztatnak, melly majd csöndes oppositiónak volna nevezhető a lakosság részéről. A nagy földbirtokosok befolyásukkal segítik elő ezen taktikát, talán azon reményben, hogy így hamarabb térhetnek vissza egykori mindenhatóságukra. A katonai ha­talom csak a rend és csend fölött őrködik, a közigazgatási szervezetet hatásköréhez nem tartozónak tekintvén. Ha ezen helyzet valóban o­lyan, mint mi itt leírjuk, tartós nem lehet; a gazdag és befolyással bíró férfiak Magyarországban, külö­nösen a nemesség, kell hogy elsők legyenek belátni azt, mi­szerint nekik leginkább van érdekükben, hogy a törvények és a kormány rendszabályai teljesítessenek; a közigazgatás­nak mind polgári mind törvénykezési ágazata minél előbb lé­­tesítessék, és akadály nélkül folytattathassék. A kormány nem utasítja vissza a hivatalt vállalni akarókat, hogy e czélt elérhesse. Sőt meg vagyunk győződve, miként igen szép volna e czélra őszintén csatlakozni látni férfiait azon pártnak, melly magát fentartónak nevezi. A magyar aristokratia, melly polgári és katonai erényeinél fogva méltó hirt vívott ki magának, uj hála czimet fűzhetne a haza és fejedelem részé­ről érdemes koszorújába, ha a­helyett, hogy olly igen ra­gaszkodik pártterveihez, őszintén ajánlaná föl gyámolítását ki­vitelére a kormány terveinek, mellyek nem lehetnek mások, mint az ország közérdekei. Úgy hiszszük, részéről a miniszté­rium mit sem mulasztana el, miszerint ezen annyira kívánatos közeledést könnyítse. A belügyminiszter úr részrehajlatlan­­sága , higgadtsága , és bölcsesége kezeskednek erről. Ha mindazáltal daczára mind­ennek a köz­érdek forogna veszély­ben , azok konoksága miatt, kiknek leginkább érdekükben volna szolgálni a hazát, úgy hiszszük a kormány nem habo­­zand használni minden rendelkezésére levő eszközüket, hogy azt, mit megkezdett, be is végezhesse.“ Budapest, márt. 22-kén. 1 2. Az európai ügyek jelen állása olly rendkívüli, hogy, szoros logikával ítélve, még azt sem tudnék megjósolni, mit fog a legközelebb jövendő a Continens sorsának intézésére hozni. Két kabinet van, melly rég megszokott útján, sem jobbra sem balra nem tekintve, halad előre, s még az ősök által kitűzött czél elérésére törekszik a legnagyobb követke­zetességgel : az angol t. i., és az orosz. A többi kabinet, új viszonyok szövedékeibe keveredve, kísérleti téren áll, ré­szint, hogy belügyeit, részint a szomszédságában létező vi­szonyokat nyugalmának , vagy jobblétének előmozdítására el­rendezhesse. A figyelem, melly e bonyodalmak elintézésére fordítatik, itt kisebb, amott nagyobb , a mint az utolsó időknek rázkód­­tatásai kisebb vagy nagyobb romokat hagytak maguk után. E bajok érzetében az európai kormányok különféle módokhoz nyúlnak orvoslás végett; ez itt, amaz amott keres szövetsé­geseket, hogy convulsio esetére magában ne álljon, s bel bajainak orvoslása miatt kül tekintélyét és befolyását ne ve­szélyeztesse. A bizalom, mellyel valamelly kormány bel nyu­galmának szilárdsága iránt viseltetik , határozza meg kül­po­­litikábani részvétét ugyannyira, hogy biztosan lehet állítani, miszerint e közhullámzásban csak kevesen fogják a felmerülő általános kérdéseket eldönteni. Az orosz kabinet, birodalma nagyításán működik vas kö­vetkezetességgel, az angol, kereskedelme szilárdításával és mindinkábbi kiterjesztésével, fenállhatását akarja biztosítani. E két érdek egymással homlokegyenest ellenkezik , mert egyik sem nyerhet a­nélkül, hogy a másik ne veszítsen.­­ De ter­vei kivitelére mindegyiknek szövetséges kell, különösen An­glia, már helyzeténél fogva is, oda látszik utasítva lenni, hogy más körmével szedesse ki a parázsból a gesztenyét; igaz, jól megfizet érte, mert ezt úgy hozza magával a keres­kedelem, bár a kifizetett bérrel minden onnan eredhető lekö­telezettséget is lerótt, mi ismét jellemének kifolyása; ő nem marad adósa senkinek, még érzetben sem. Ez helyes politika Angliára nézve, hov a tartozik és követel minden év végén olly szigorún szokott kíráltatni. A szövetségesek megszerzésében különböznek. Oroszor­szág le akarja magának kötelezni a kormányokat, Anglia a népeket iparkodik folytonos izgatottságban tartani. Tudja azt, hogy Európa népei egytől egyig szabadságra vágynak; de az sem kerüli el figyelmét, hogy különféle helyeken, különféle­kép, s majd épen annyifélekép formuláztatik az. E­­különféle­­ség az, mit tökéletesen kiegyenlíteni lehetetlen, s az elégület­­lenek száma mindannyi szövetséges, mellyet ügyes összehozó és vezető erő mindenkor képes felhasználni ott, hol ezt czél­­jainak kivitele igényli. Ezt érezni látszanak a többi kormányok, s azért, habár pil­lanatra is, iparkodnak a nép bizalmát megszerezni, vagy a már meglevőt szilárdítani; terveket készítenek némellyek, hogy azok sohase létesüljenek; mások őszintébben váltják be az adott ígéretet, mert, hihetőleg, osztják azon meggyő­ződésünket, miszerint egy európai összeütközés alkalmával csak azon állodalom nem fog veszélyeztetni, mellynek kormá­nya egyedül népének bizalmán alapszik. UTAZÁSI BENYOMATOK Harmadik közlés­­)• A nyustyai coalítiónál p. o. 27 család hivatalnok, 29 csa­lád szolga, 74 család bányász, 178 család hutamunkás, 180 család szénégető, 17 nős mesterember, öszvesen 505 család nyer táplálást. Ezenkívül a coalitio a környéken 56,036 elő­­fogatos és 41,485 gyalog napszámost foglalkoztat. A szász-koburgi hg. vasgyáraiban évenkint 10,000 p. ft. napszám fizettetik a belső üzletre, mig az erdészeti osztály, szénégetőkre, fafuvarosokra sat. egy­­évben 60,000 p. ftot költ. A gyárak egészeni megszűntével igen nagyszámú , figyel­met gerjesztő proletariátus képződnék , s a lakosok tetemes része nem volna képes adóját fizetni, ide nem számítván a tetemes bányászati adózás megszűntét. A korlátozott kereset­mód miatt a bányamunkások között már most is nem csekély levertség mutatkozik. Úgy látszik, hogy a hatóságnak, a bányászat ezen ága irányában, kettős feladata van: a szorult állapotban levő bányászati vállalatokon rögtön segítni, s olly rendszabályokat hozni be, mellyek a bányászat fölvirágzását jövőre elősegítendik. A­mi az elsőt illeti, sohasem tudatott, hogy a részvénye­sek felsőbb helyen kérelemmel járultak volna, a státus pénz­tárából veendő kölcsön végett. A­mennyire még reménység van, hogy a mindinkább szilárduló rend s növekedő jólét következtében, nem sok idő múlva a vas is nagyobb kelen­dőségnek örülend, az illynemű kölcsönnek azon haszna lett volna, hogy addig is, míg a jelen crisis tart, a munkások életök fentartására segedelmet nyerjenek , s a bányászat üz­letére jövendőre is fentartassanak. Czélszerűbb volna azon­ban , ha a vasgyárak egymásra gyűlt készletének egy része a státus vaspályái szükségére vásároltatnék meg. A mennyi­ben talán a nyers vas e czélnak meg nem felelne, az ózdi hengerműkben tetemes megrendeléseket lehetne tenni sínek­re , mi által minden szomszéd vasgyár azon helyzetbe tétet­nék , hogy ott nyers vasbéli készletét lerakhatná, mi által a gyár a legtermészetesebb módon pénzhez,­­ a munkások pedig fizetésükhöz jutnának, s ezáltal senki sem vesztene, hanem mindenki nyerne. Jövőre arról kellene gondoskodni, hogy a gyárakban készített vasnak, a szomszéd Gácsország­­ban, hol a tökéletlen állapotban levő gyárak a vas szükség­letét nem fedezik, kelendőség szereztessék. Erre szolgálandó fő eszköz volna a Gácsországba vezető igen rosz utak javí­tása , a nyers vasra vetett vám eltörlése, sajátképen meg­szüntetése a vámvonalnak, melly Magyarhont a birodalom egyéb koronaországitól elkülönzi. A vasgyártási üzlet legnagyobb akadálya, az égetendő anyag mindinkább növekedő hiányán alapszik, ez pedig ismét a rosz erdőgazdálkodás eredménye. A faárak e tájakon, a legújabb időkben, igen magasra rúgtak, mi­által az előállítási költségek, igen érezhető módon , szaporodnak. Azon iparo­sok, kik egyszersmind jószágbirtokosak is, a mennyiben erdeik is vannak, könnyebben segíthetnek magokon. — Nem úgy áll a dolog a részvényes egyesületekre nézve, mellyek eddigelé igen csekély erdőrész felett rendelkezhetnek, s a legtöbb tűzi anyagot pénzen kell venniük. Az erdőgazdászat emelése tehát ezen táj vasgyáraira nézve első rangú élet­kérdés. Mindeddig ásatásra méltó kőszenet nem találtak, s azt, a fának nyomasztó hiányában, nagy távolságról, a szomszéd megyékből, nevezetesen Várkonyból Borsod-, és Zagyváról Nógrád megyéből kell tetemes költséggel hozatniok. Igen fon­tos dolog volna a megyét, státusköltségen, a köszörnyere­­ményre nézve, geognostikailag megvizsgáltatni, mert ez által lehetséges lenne a vasgyártásnak nem várt segedelmet nyúj­­ t) Lásd PESTI NAPLÓ 9. és 11. számát. tani. E vizsgálatot eddigelé azon körülmény akadályozi, hogy Magyarhonban a földes­urak a kutatásokat nem örömest szi­­velék, s azért is az illyetén vállalatok mindig segély nélkül magukra hagyattak. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Nemzeti színházunkban, ma pénteken, márt. 22-kén először adatik EVANGELIUM és CSALÁDÉLET czimü dráma" 5 felv. 6 képpel. írták Louvestre Emil és Bourgeois; francziából fordították Csepreghi és Egressi B. — Holnap Hollósi Kornélia utolsó fölléptéül adatni fog Linda operának 1-iő és 2-ik felvonása, Lammermoni Lucia opera 3-d. felv. és Bucsúhangok, két magyar dal Egressi B.-től. — Idejáratunk folyvást megtartja azon téli alakját, mellybe több napok óta öltözött, sőt, hogy abból mi se hiányozzék, ma, a tavasz előnapjai egyikén, zordon széllel hordta a hó­pelyheket, mellyek háztetőinket s utczáinkat fejér fátyolba ho­rdák. Lehet, hogy a martiusi hó többeknek kedves; de mi in­kább szeretnék, ha a koratavaszi virágok lepnék el ligeteinket. — Ma reggel fél nyolczkor, tehát világos nappal, a kis­­keresztutcza földszinti házak egyikéből nőcseléd ugrik ki az ablakon, asszonya kisdedét hozván karjai közt, „rabló! gyil­kos ! tolvaj!“ sikoltozásokkal, midőn néhány száz bámuló közt végre egy rendőrt is megpillant. Elmondja ennek, mi­szerint asszonya, férjével együtt, néhány napra elutazván, öt kis gyermekükkel egyedül hagyák, hogy már tegnap est­e, nem legszelídebb hangon, kért valaki bebocsájtatást a házba, mi azonban tőle megtagadtatván, a ház mögötti fakerítésen, s egy nyílt ablakon keresztül a nőcseléd szobájáig nyomoit, asszonyát kirabolandó, a védtelen cselédet pedig kétségkívül meggyilkolandó. — A rendőr, kitől mindenki azt várta, hogy az ablakon rögtön be fog ugorni, s a rablót nyakon ragadandja, e szavakkal: „azonnal hozok rendőrséget“ távozott. Órane­gyed múlva, midőn már az összesereglettek bátrabbjai az ab­lakon bemászván, a kaput kinyiták, s e szerint a kivüllevők kí­váncsiságát kielégítők, megjelen a rendőr társaival, s termé­szetesen a tolvajnak csak hűlt helyét találja. — Adjuk a tényt pusztán, mint velünk közöltetett; de nem mellőzhetjük azon figyelmeztetést, hogy, ha csakugyan való, az illy nappali rab­lások meggátlása az illető hatóság erélyességét a legnagyobb mértékben igényli. — Ismét öngyilkosság! Tegnapelőtt est­e 8 órakor a Fe­­rencz külvárosi Liliom utczában lakó Határy Albert, fébelövés által szólította önmagát egy boldogabb világba. Oka e szo­morú tettnek nem tudatik. Bécs, mart. 20. Az Oesterr. Correspondent szerint, a te­­legrafi sürgöny által ide érkezett trieszti tudósítások, az Os­­servatore Triestino mart. 18—kai számában igy adatnak elő: „Schild gőzös, melly tegnap estre érkezett ide Alexandriából, Bombayból tudósításokat hozott febr. 14-kéröl. A Bombay Times tudósít, hogy februárhó 1. és 2-kán az Umritsir-ben létező őrseregben a 66-dik ezred erőszakos s lázító tetteket vitt végbe. Ettől már huzamosb ideig féltek ugyan, hanem azon remény táplálta a lakosokat, hogy a példás büntetés, melly a benszü­löttekből álló ezredekre engedetlenség miatt szabatott, a többi ezeredeket is a fegyelem elleni manifestá­­tióktól el fogja rettenteni. Mivel azonban, fájdalom, nem ez volt az eset, a 66-dik ezred a legszigorúbb büntetés alá vo­natott, s a főparancsnok kinyilatkoztatá, hogy ő szilárd és el van határozva, az illy lázongásokat, bárhol mutatkoznának, a legnagyobb szigorral büntetni.—Januárhó 27. a hadjárati se­­reg egy része elindult, mellynek rendeltetése Sikkem kis tar­tományban működni, s az ottani Radschach által, két tudomá­nyos czélból utazó angolon elkövetett méltatlanságot meg­­beszélni. Ezen valami 700 emberből álló csapat többi része az előbbeninek haladék nélkül utána induland. Egyébiránt az or­szág csöndes, az időjárat szelíd. A kereskedés mindazáltal pang, s csekély kilátás van annak ujonani fölébresztésére.“ — A Wanderer, mart. 19—től Triesztből következő tele­­grafi sürgönyöket közöl: „Pyraeus, mart. 12. Még folyvást a statusquo-ban vagyunk. A Corfuban elterjedt hir, miszerint az angol hadihajók egy része a dardanellákba vitorlázott lé­gyen, alaptalan. Otto király kormánya állhatatosan vonakodik Angolországgal egyezkedni, mielőtt a hadihajók valamint elhagynák, és az elfoglalt hajók visszaadatnának. Angolor­szág még új kárpótlási követeléseket ten több angol hajóknak a szabadságharczbani állítólagos kifosztatása miatt. Az erélyes orosz jegyzékiratnak 9-én történt átadása a legörvendetesb érzést gerjesztő. A piraeusi parton jelenleg 2 franczia, 1 an­gol , 1 ausztriai, 2 orosz hajó létezik. 10-én egy angol futár a legnagyobb sietséggel ment Konstantinápolyba. A kereske­dés élénkül emelkedett.“ Brünn, mart. 15. Hiteles kútfőkből halljuk, hogy a morvái első rangú földbirtokosok, emlékiratot készítettek a minisz­térium számára, mellyben kérik, hogy a telekfölmentési pót­lék kétharmadát nem kamatokban, hanem státuspapirokban utalványozza számokra, mi által mindjárt tőkékre tennének szert, mellyel a szükséges fundus instructus megszerzésére fordítanának. A cseh földesurak is hasonló kérvényt kívánnak benyújtani, körülményeik szerint módosítva. A bankalapszabá­lyok átvizsgálása melletti két morva bizalmi küldött, Salm her­­czeg, és Zurbelle gyámok, e napokban Bécsbe utaztak, hol az erre vonatkozó tanácskozmányok a hó 18-kán fogtak meg­kezdetni. Erfurt, mart. 17. A számos itt megjelent hirlaplevelező közt már öt ausztriai jelent meg. — Az ide érkezett követek száma mostanig igen csekély. Az igazgató­tanács tagjai azon­ban mindnyájan itt vannak, s az ülések megnyitása a kor­mányépületben váratik. Gagern úr lesz hihetőleg az alsóház elnöke, Auerswald pedig a felsőházé. — Berlinből, magános közlésből, következőket emel ki az Oest. Reichsz.: A különféle pártok sajtós közlönyöket szerez­tek maguknak, azok által véleményeiket Erfurtból terjeszten­­dők. Az írók nagy számmal seregeinek oda, s részint már ott is vannak; a nyomdák személyzetükkel készek őket követni.

Next