Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-13 / 103. szám

Akarja-e tudni a levelező, mi egyik valódi oka annak, hogy olly ritka jön nálunk a hírneves tudományu ember? A jezsuiták !... Ők hozák be a latin nyelvet a hazánkbeli tanintézetekbe, melly néhány év előttig változatlanul fenállt. Az ifjúság hat évet töltött e nyelv tanulásában, hogy aztán nyúzza, törje Cicero szép nyelvét! Ha a hat évet arra fordítja, hogy anyanyelvén tanulja a tudományokat, bizonyosan nagyobb előmenetelt te­­endett a tudományokban maga, nemzete és az emberiség javára. A Lloyd pesti levelezője, kinek „nem kell a táblabíró-egye­­tem szólni, ugyanazt akarja fentartani tettel! A latin nyelv helyett németet állít fel tanképességi nyelvül, s nyert-e a ma­gyar ifjúság, ha Tacitus, Horácz, Virgil nyelve helyett, Göthe, Kant, sat. nyelve tanulására lesz kénytelen 6-­8 évet szen­telni? ... Oda hassunk, hogy a jeles­ német szerzők műveit leírhassa jeles fordításokban a magyar ifjúság — s többet használtunk általa a tudományosságnak, mint ha minden tanintézetinket né­met tanárokkal rakjátok meg i­l’est, jul. 13-án. * Az Oest. Reichszeit, mai számában újabb tudósítást olva­sunk Zimonyból, f. julius 5-ről, a bolgár zendülésre vonat­kozót. — Iratik itt, hogy Om­er pasa , kinek küldetési czélja a boszniai lázadás elnyomása volt, ez ország határin seregét rögtön megállította és maga Ilsszába ment, a bolgár fölkelés valódi okát kitudandó, s következőleg nyilatkozott: „Ha a tények azt bizonyítják, miszerint a bolgárok csupán az agák és subaszok zsarlásai miatt keltek föl, szerencsétlenségük véget ér, de, ha az bizonyulna be, hogy ezen lázadás egy idegen hatalom befolyása által idéztetett föl,­­ akkor a bol­dogtalan bolgárok nyomora még növekedni fog.“ Mint tapasztaljuk, azon idegen hatalom befolyása iránti emlékezés, vörös fonal gyanánt vonul keresztül egy idő óta a keleti tartományokban ki-kitörő zavarok említésinél. Kettő lehet a hatalom, melly itt gondolható. A kettő közöl egy fogja szítni e zavarokat — hogy a lángokat ön hasznára lobogtassa és olthassa. A brit kormány, bármint érdekében fekszik is árui vásárát keleten biztosítni, lehetlen, hogy illy zavaro­kat akarna szerezni a portának épen akkor, midőn befolyását a divánnál arra használja jelenen is, hogy a török birodalom­ban anyagi és szellemi reformok történjenek, lehet, a brit ipar, de kétségkívül az emberiség és civilizatió érdekében is. A másik hatalmat tudják olvasóink , ha nem említjük is. Vár­jon az orosz seregeknek a dunai fejedelemségek felé vonu­lása, miről múltkoriban krakói levelezőnk emlékezik, nincs-e némi összefüggésben a bolgárországi eseményekkel ?... Nincs hálátlanabb munka a politikai jósolgatásnál, de megvalljuk, feszült figyelemmel várjuk azon fölfedezéseket, miket Omer pasa idevonatkozólag teend Nisszában. A prágai Union orsovai levelezője, kinek tudósítását mai lapunk szinte adja , ime szavakkal zárja be tudósítását:... a bolgárok még nagy katasztrófának lehetnek okozói, mert, mint tudva van, Oroszország igen érdekli magát a bolgá­­r­okért.“ A Magyar Hírlap 202. számú hivatalos rovatában olvassuk: „Igazítás. Közzétett nyilatkozatomban egy iráshiba csúszott. Az ötödik pontban e helyt: „a demokratiának kezére dolgozni“, helyesebben ennek: „a demagógia kezére dolgozni,“ kell állnia , mit ezennel kiigazittatni kívánok. Pest, jul. 12. 1850. HAYNAU, t.sz.n.“ Ezen igazítást mi is föl- és megjegyezzük magunknak, mi­után olly nevezetes egyéniségtől jön, kinek neve a magyar történetben — miként? az nem idetartozik — szerepelni fog. A két szó jelentése között nagy a különbség! Nemrég ide­je , hogy a demokratia szó miatt kellemetlen huzavonáknak valánk kitéve annyira, hogy már nem ismerők azt lapjainkban fölemlítni; az illetők bizonyosan összezavarták azt a dema­gógiával , mi pedig sohasem volt mesterségünk. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, Julius 13. Nemzeti színházunkban, ma szom­baton adatik : ERNANI, opera 4 felv. Irta Piave, zenéjét Verdi. Ford. Egressi B. —­s Említettük minap, milly kényelmetlenséggel van össze­­kötve azon körülmény, hogy a fővárosban egyetlen egy posta­­hivatal létezik s egy levél beadása vagy kivétele végett gyakran a legtávolabb városrészekből be kell fáradnunk az uri-utczába. Ajánlottuk, hogy állíttatnának különböző városrészekben fiók­le­vélgyűjtő hivatalok. Ezek bizonyosan élénkíteni fogják a postai közlekedést, s így szaporítják a bevételt; más részről nagy köny­­nyebbségeül szolgálnak a közönségnek. Óhajtásunk , mint hall­juk, közel van a teljesüléshez. A kereskedelmi minisztérium ál­tal már megtétettek az intézkedések az itteni postahivatalnál, hogy a különböző városrészekben levélgyűjtő helyek alakíttassanak. A levéljegyek árulása is nemsokára tágabb kört nyerene. — -­■ Cziczmancsai kávéházában vasárnaponkint a vakok in­­tézetébőli vak zenészek szokták mulattatni az oda járni szokott közönséget. E muzsikaszó azonban nemcsak mulatságra, hanem keresztyéni kötelesség ébresztésére is szolgál a hallgatóknál. — Cziczmancsai kávéháza — a váczi­ úton kifelé egy jobboldalon eső mellék-utczában található. Az utcza nevét nem tudjuk , mivel még nincs ujonan megkeresztelve. — f Báró Haynau — mint hallatszik — búcsút vévén a had­seregtől a graefenbergi fürdőbe szándékozik. — f Mindenkit örömmel s a jövendő iránti jó reménynyel töltött el azon kegyelmezés, mellynek következtében legújabban 109 elitért nyerte vissza szabadságát s visszaadatott kedveseinek, hazájának. A kinek ismerőse, rokona börtönben sinylett, kereső szemmel pillant végig a kiszabadultak névsorán, és ha ott nem találja a keresett nevet, elolvassa a kegyelmezés szavait, mellyek az 1 évtől 10 évig elitélt politikai foglyoknak szabadságot hirdet­nek. A kegyelmezés csak 109 kiválasztottat mente föl — azonban a kiszabadultak közt nem látjuk Czuczort, Szűcs Jánost, Kubi­­nyit, Schné Lászlót s többeket, kik 10 évnél mindnyájan keve­sebbre vannak ítélve. — -j* A Tigris vendéglőt tatarozzák, meszelik. Illy alkalom­mal szokás valami jellel tudtul adni, hogy az arra járók a tör­ténhető szerencsétlenséget kikerüljék. Hanem a tigrisnél egy szalmaszállal sem adták azt tudtul, a kőmives azt gondolta, hogy különben is mindenki fél a tigristől s elkerüli, így történt, hogy két ismerősünk arra sétálván, gyönyörűen leöntetett híg mész­szel. Az ott dolgoztató mestert vagy pallért aztán rendre utasítni kezdték, hanem a pallér hideg vérrel azt felelte, hogy kellett volna ugyan intőjelt tennie , de ha nem tett, nem tett, s ez a meg­­meszelés nem nagy dolog, hiszen ezt az ő ruhája is eleget meg­kapja ! ...­­—­­ Tegnap K. Haynaunak lapunkban is közlött nyilatkoza­tát külön mellékletben hozta a Morgenblatt. E mellékletet, mint halljuk , a rendőrség lefoglalta. — Hegyessy Péter, pestkerületi állodalmi főügyész úr teg­napelőtt este Bécsből megérkezvén , mint halljuk , már legköze­lebbi napokban elhagyandja városunkat, körutat teendő kerüle­tében , hogy a törvényszékek szervezésében munkálkodjék. — Úgy vagyunk értesülve, hogy kedvelt költőnk Czuczor Gerő , ki a helyett, hogy — mint legfelsőbbleg megrendelve volt — a budai zárdák egyikében töltené fogsága idejét, Kufsteinban várja az őt megszabadító kir. kegyelmet, ebben legközelebb szin­te részesülni fog, mert neve a tegnap közlöttek közöl csak téve­désből maradhatott ki. —­­Mint bizonyost hallottuk azt is, hogy a felség kegyelem­szava visszaadta volna szabadságát Kiss Károly t. barátunknak, ki ah­oz képest Aradról nemsokára közénk térend ismét. — Az eddigi kir. ügyigazgatási és tiszti ügyészségek teendői­nek az állodalmi ügyészségi és átruházását illető előterjesztése az igazságügyi miniszternek Ő Felsége által m. jun. 20-kán hely­­benhagyatván, az ezen átruházást szabályozó igazságügyminisz­­teri rendelet jun. 30-kán megjelent, s legközelebbi lapunkban adni fogjuk. — Eleve figyelmeztetjük a magyar nemzeti irodalom barátit, miszerint f. hó 18-kán d. u. 4 órakor a pesti kir. egyetemnél — a második emeleti nagy teremben — a magyar nyelvészet s iro­dalom néhány hallgatói IRODALMI MUTATVÁNYOKAT adand­nak elő, nem kétkedvén , hogy ezen érdekes előadásokra, mel­­­­lyeket Machik József ur , mint jelenen a magyar nyelvészet és irodalom tanára rendezett — a hölgy- és férfivilágból minél számosabban jelenendnek meg s imigy a magyar nemzetiség s irodalom iránti rokonszenveket és részvétöket fényesen tanusi­­tandják. — Ide iktatjuk egyszersmind a tárgysorozatot. 1. „A műveltség befolyásáról általában az emberiségre s külö­nösen a nemzetiségre;“ szerkesztő s előadja Bolgár Imre. 2. „Zrínyi a költő;“ szerkesztő s előadja Zlinszky Imre. 3. ,,A magyar hős monda­t annak befolyása a német Nibelung dalra;“ szerkesztő s előadja Győry Albert. 4. „Az ízlésről;“ szerkesztő s előadja Quaternik Antal. 5- „A kegyletek s ezek hatása nemünkre;“ szerkesztő s elő­adja Schmidt István. 6. „Nemzeti irodalom felvirágzása II-dik Leopold császártól a jelenkorig;“ szerkesztő s előadja Henry Sebestyén. 7. „A szónoklatról;“ szerkesztő s előadja Barnay Zsigmond. 8. „A költészetről;“ szerkesztő s előadja Szelvényi Ferencz. A pesti testgyakorló iskola részvénytársulata, idei közgyű­lését Terczy polgármester úr elnöksége alatt csütörtök folyó hó 18-kán délután 50 órakor tartandja, intézete épületében, Kere­­pesi után előbbi gr. Beleznay kertjében. Minthogy ez intézet ügyei ujjalag rendeztetnek, ez alkalommal választ a társulat közgyűlésileg igazgatót, aligazgatót, választ­mányt , titoknokot és pénztárnokot. Megkéretnek az igazgatóság részéről az intézet t. ez. tagjai, ezen közgyűlésen számosan megjelenni. Felszólitatnak az iskolák összes igazgatói, tanárai, szülők, gyámatyák és általán az ifjúság minden barátai, hogy szinte meg­jelenni szíveskedjenek. AZ IGAZGATÓSÁG. Nagy-britannia, London, jul. 5. A parliament mind­két házában inter­pellate intéztetett a minisztériumhoz azon sürgöny iránt, melly a Dánia és Poroszország közti differentia bevégzését tárgyaz­­za. Ezen újdonság valóságáról Lansdowne marquis bizonyossá téve a lordok házát, hozzá tévén , miszerint ezen kérdés be­fejezését egyedül Anglia közbenjárásának köszönhetni. Az alsó házban D’Israelt azon kérdést téve: váljon a po­rosz király úgy írta-e alá e békeszerződést, mint önálló fej­delem­ , vagy pedig a német szövetség nevében ? Palmerston erre azt felelé, miszerint a király nemcsak saját nevében, ha­nem a szövetség érdekében is cselekedett, hozzá­tévén, hogy a békeszerződés három hét lefolyása alatt megtörtént. Ezután John Russel­lord a ház munkálatai rendezését vette elő, mellyek még a szünnapokig be volnának végzendők. A napi­renden levő törvényes tárgyalatokat két rendbe soroz­za , ollyanokra t. i. mellyeknek még a szünnapok előtt kell be­­végeztetniök, és ollyanokra, mellyeknek megvitatása a szün­napok utáni időre maradhat. Ez utóbbiakhoz öt megvitatandó tárgy tartozik, u. m. a bélyeg, a kereskedelmi tengerészet, takarékpénztárak, a kegyes adományozások, s a zsidók eskü­jét tárgyazó törvényjavaslatok. Az elhalasztott törvényjavaslatok közé tartoznak : az izlan­­di alkirályságot, a kereskedelmi tengerészet matrózait, a ko­rona erdeit, a vasutak ügyét, végre az izlandi tulajdonosok és bérlők közötti viszonyokat illető törvényjavaslatok. A jövő évben bekövetkezendő londoni műkiállításnak már­is sok elfogultsággal kell küzdenie. A kiállítási hely kijelölé­sére kinevezett bizottmány a Hyde-parkot találta legczélsze­­rűbbnek, a londoni lakosság nagyobb része azonban ezt a hely szentségtelenítésének tekinti. A hírlapok nagyobb része is erélyes óvást tette szép sétány lealacsonyítása ellen, s a petitiók nagy számmal gyülekeznek mindkét házhoz. Mindenki elismeri, mennyire sajnos a Hyde­­parkban levő fák kivágatása; minthogy azonban erre jelenen más alkalmasb hely nem található, engedni kell a szükségnek. Némelly hírlapok , mellyek az általok úgynevezett idegen in­­váziónak a londoni lakosság erkölcsei és csöndére károsan ha­tandó befolyásától félnek, a kiállítás helyét a dublini királyi parkba óhajtják áttétetni. N. London, juliusB . A Tisztelt Szerkesztő úr ! Sietek tudósítni önt, miszerint mosolylyal fogadtatik a menhelyet kereső, oh akkor, bár miilyen legyen is kedélye, s bár mint nyomja is lelkét ámul­tak emléke s a kétes jövendő, mély csönd s édes komolyság szállja meg kebelét. Többé nem érzi tagjai fáradságát, elfelejt rá csak gondolni is, s édes eszmék között alszik el, mellyek alvásában kedves álmokká alakulnak. Utazónk már nyolcz vagy tiz napot utazott illy különféle benyomatok érzelmei között; itt csak azokról teendünk emlí­tést, mellyekkel Bellecroix faluban találkozott. Éppen azon idő­ben érkezett meg, midőn a lakosok napi munkáikat bevég­­ték , s mi­elött beérne a faluba, sok vidám és nyilt­ arczu pórral találkozott, kiknek már vonásaikból lehete jó hívőkre számítani. Egyik közölök a „franezia aknászhoz“ czím­zett foga­dót ajánlá neki, mint legjobbat a helységben; s ő egyenesen oda tartott, hogy nyugalomra térjen, melly neki most olly igen jól esendett. A „franezia aknász“ fogadóban, mint e tájon minden falu­siban, kávéház is volt, s itt szoktak minden estre a helység hivalkodói mulatság végett öszszegyülekezni. Négy egyén a napi események fölött beszélgetett, mellyek ez időben csakugyan elég komolyak valának, s felhozá a tá­jék nem kevésbbé érdekes ujdonságit. Az idegen beszélgeté­seiket mindeddig részvétlenül látszott hallgatni, figyelme azonban a következő, szavak hallatára hirtelen fölébredt. — Uraim tudják-e, hogy a mesternél múlt éjjel elköve­tett lopás elkövetője már felfüdüztetett ? — Igen, felelé hirtelen egy hoszszilbajuszú alak, kit átál­lában M. Bertrandnak — a kávéházban pedig segédnek hittük; a tolvaj Diait, nemrég kiszabadult gályarab, ki e lopást el­követte , s ma reggel már el is fogatott. — Illy dolgok egyedül a kormány hibájából történnek, köz­be szól a Piquet úr, a Phénix ügyvivője. Miért nem állít gyar­matokat, mint Anglia, a gonosztevők számára? — Ő igen! felelé a segéd, pénzünkből inkább palotákat é­­pittet a jezsuiták számára ! — Vége leend mindennek, reméljük, még pedig nem soká­ra, monda jósló hangon Piquet úr, ki a helység oraculumának lenni látszatott. A­mi ezt illeti, bizony nem sokat gondolnak a polgárok bátorságára, mivel segéd úr, kivel legközelebb volt szerencsém itt ebédelni, a mesternél elkövetett lopásról beszélgetvén monda, hogy e kerület tizenkét illy kiszabadult gályarabnak ad menhelyet. — Végre csak megszabadulunk tőlük, mondá a segéd, s re­mélem, Lambert asszony! — egy nagytermetű asszonyhoz for­dulva , ki a kandalló egy zugába húzván magát, épen egy ka­kast kopasztott — e példa tanulságul szolgáland önnek, hogy illy gazokkal ön vendéglőjében jövőre nem találkozandunk. — És miért ? válaszoló Lambert asszony fölpattanva, há­rom mindenkor nyitva áll azoknak, kik magokat becsületesen viselik, s mielőtt elmennének, becsületesen megfizetnek. — A segéd, ki már tizenhárom frank s ötven centimével tartozott Lambert asszonynak, egy pohár bort hirtelen kiürít­vén , hallgatott. Az idegen arczvonalmaiban ollyasm­i mutatkozott, mintha valamit megköszönni vagy kérni akarna. — Akar ön valamit uram ? mondá a jó asszony. — Igen, felelé az idegen, szeretném tudni, mielőtt alulni mennék, hol lakik a polgármester úr, mivel kötelességem magamat holnap korán reggel nála bejelenteni. Nem mutat­hatná-e meg ön lakát, a­nélkül, hogy foglalatosságában fel­tartoztassam ? — Ha csak a kapuig akar ön követni, — mondá kecsesen Lambert aszszony — igen könnyen megmutathatom önnek, sőt a­mi még jobb lesz, holnap reggel Claude kis­fiam, isko­lába menvén, elvezetendi önt oda. — Az idegen barátságos főhajtással köszöné meg a nő ajánla­tát ; a helység négy törvényhozói lassú hangon kezdenek be­szélgetni egymás között. Hirtelen a korcsma nagy terme , mellyel csak az esthajnal utolsó sugárai világítottak meg némileg, vöröses világözönnel borittatott el; az átellenben levő ház lángokba borult. Az idegen egy ugrásra az asztaltól az utcza közepén termett. A Phönix ügynöke, kényelmesen emelkedvén föl székéről, az ablakon kinézett, s az égő házon nem vehetvén észre a lángok vakító fényénél, ügyviselősége czim­tábláját, csendesen ült le ismét mondván: — Nem csodálkoznám, ha ezen ember volna a baleset oko­zója , ki épen most megszökött. A segéd a hátulsó ajtón ment ki, miután nagy hévvel állttá, hogy posztókabátját levetvén, azonnal visszatérend a tűzhöz, a többiek egyenként követék őt, kétségkívül zubbonyaikat levetendők. A Phénix ügyviselője a gyuladás világánál a Constitution­­nelben olvasgatott. Lambert asszony egy vízzel telt korsót felkapván , miután a hátulsó kaput szorgalmasan bezárá, a tűzhez szaladt. A vészharang kongott. (Folytatjuk.)

Next