Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-12 / 453. szám
1351. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken, Pesten : Évnegyedre 5 fr.— krp. Egy hónapra 1 fr 30 kr p Félévre . Egyévre A havi előfizetés , mint a számi önkinti eladás is, megszűnt. 10 18 Évnegyedre 4 Félévre . . 8 Egyévre. 15 Egyes szám — A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, árint. LalTertház 449 453 Szerkesztési iroda: Drintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Lmímjei. Péntek, sept. 12-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő lor.jával számittatik. A beiktatási s lop.krnyi kabin bélyegdíj, előre lefizetendő a Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER DECEMBER. Előfizetési hirdetés A JPSSTI MMMM CZIMI POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Emm Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 42 ., Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában, úri-utczai Paffért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, mindenes, k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Földbirtoki viszonyok. HL A miniszterelnök körirata (Az ausztriai követségekhez külföldön az aug. 20-diki legf. kéziratok tárgyában.) Hivatalos. (Dologház ) Vegyes hírek és események. AusztriaBécs : Úrbéri kárpótlás ; Vasúti egyezmény Ausztria s Bajorország között; mértékügy ; a császár olaszországi útja. Velenczébe szállítandó küldemények ; kölcsön ; német katholikusok — egyéb vegyes hírek — Velencze : Dandini s Gnagni. — Majland : hazard kártyajáték. Politikai szemle. Francziaország. (Joinville herczeg kijei. — A Times nyilatkozata .Joinvile kijei, iránt.) F O L Y A M R A : A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MAGYAR IRODALOM ÉS NYELV Folytatás. *) Pozsony, aug. 1. Vajda az erdélyi régiségek kiadója, vagy az oly sokáig késő „vad rózsák“ gyűjtője enyhítni sietnének ebbeli alapos vágyainkat, legalább némi pótlásául azon egészben soha ki nem pótolható veszteségeknek, mik a nemzeti irodalom történetére nézve oly sok becsest tartalmazott nagy enyedi könyvtár végmegsemmisitéséből származának ! — Nem csekély hézaga az említett gyűjteménynek az is, hogy benne Pozsony vármegyéből általában kevés fordul elő. Csallóköz pedig, mely különösen történeti mondákban nem szegény, épen nincs képviselve. Szorgos kutató sok érdekest gyüjthetne össze ott a Duna partjainál fekvő vidékeken, leginkább Mátyás király kalandjaira vonatkozó mondákat, s tündéri regéket, minőket e tájak mesekedvelő lakói számosakat tudnak , mint azokról köztök töltött kisded koromból visszaemlékezem, főleg Vajka, s Mad — melyek szintúgy mint Rátót nem kisszámú életek tárgyai — továbbá Dercsika, Karcsák, s Patonyok környékén s általában a nagyobb közlekedéstől elszigetelt helységekben, hol a nép inkább megszokta őrizni hajdani szokásait, előítéleteit, sőt babonás képzeleteit is, és igy hűebben föntartja az apáktól hallott s unokákról unokákra átöröklött hagyományos emlékeit, mint az országutak mentében fekvő helyek elvegyült lakói, — kivált ha még léteznek körében a régiségből való olynemű maradványok, melyekhez emlékek csatlakoznak, s miknek ó-szerű tekintete vissza visszainti a csendes egyhangú életű népnek méla andalgását a letűnt korokra; ilyek például a régi épületek s különösen templomok, minők pedig Csallóközben is találkoznak, nevezetesen a Kürth (Vásárút mezővárosához tartozó fiók egyház) és Várkony falvakban levő messze régiségre mutató templomok , melyekről általános a hiedelem, miszerint azok még sz. István korában építtettek, azonban *) lásd P. N. 458. szárnál. keletkezésökről tanúskodó iratok aligha léteznek. — Ilyen a Somogyi család romladozó kastélya is a róla nevezett Kastély-Karcsa parányi faluban, melynek oldalfalán a somogyiak egyik ősének kőbe vágott képe még látható némi homályos név, czim s évjegyzettel, mely alatta szinte kőbe vésve vala, de már nem olvasható, ez a kuruczvilágnál nem igen viszi tovább az emlékezést. Továbbá egyes helynevekhez is csatlakoznak gyakran történeti s regehagyományok, mint például Dercsika, mely még a múlt századi iratokban mint Gyorsoka fordul elő, ennek eredetét pedig igy adja elő a népi hagyomány : Mátyás király kedves mulatóhelye volt Csallóköz, e mocsáros vidéken is gyakran vadászott ő, s midőn ezt egy haszontalan terméketlen földerületnek nyilvánította volna lovásza előtt, ez legott csak annyit kért a királytól belőle birtokul, mennyit fél óra alatt körül nyargalni képes leend, mit megnyervén, oly területet jegyzett ki, mire a király elbámulva mondá : „György! — ez volt a lovász neve — soka— s ez jön a megígért, de meg is adott mocsárlepte birtok neve, miből később Gyersoka, végre Dercsika lett. Sajátságos adatok vannak főn még a Domazér, — tulajdonkép Dáma sír, és Királyfi-Kulcsa csekély falvak neveinek eredetéről is. Valamint nem érdektelen a Lég helység körében levő Hermány táj nevéhez csatlakozó történeti adat is, így egyes dűlők s határok neveinek eredetmagyarázata például a nyéki határban tégla pesti dűlőnek neve mutatja, mikép valamint a székhelység a kemenezét máig is pestnek nevezi, úgy szinte itt is hajdan e szó dívott a kemencze helyett. De mindezeket a helyszínétől távol esve csak gyarló emlékezetem foszlányaiként inkább figyelem gerjesztésül, mint teljes megismertetésül érintem, különben is akaratomon kivül hosszassá lévén, ha mit e tárgyban kimerítőbbet nyerhetek, más alkalomra halasztom. Ezennel pedig legyenek szívesen fölhíva mindazok, kik az érintett tárgyak kútfőihez közelebb állnak, s e nagyérdekű adatok fontosságát nemzeti irodalmunkra nézve belátni oly szerencsések, hogy ennek nyomán valódi ösztönt érzenének azok bővebb, alaposabb megismertetésére, mire az ilynemű igyekezeteknek legújabbi szíves méltánylásán, s több erre vonzó jeles példán kivül azon körülmény is eléggé buzdíthatja értelmes földjeimet, miszerint az eddig a Hármas-Kistükör fölös magasztalásán kivül irodalmilag igen ismeretlen Csallóköz, a nagytudományú Lugosy és Jászay által már némileg, legalább névleg közfigyelem tárgyává lön. Hadd tudassák hát, mi rejlik valóban ezen eddig terra incognitaként homályborított a szigetben. Vájjon nem remélhető-e , mikép a gondos fürkész sok érdekes adatok közt a dunaparti lakóknál, hol a tündéres mesék tudomásom szerint igen divatozók, végre majd a Sellő vízitündérről is hallhat valamit ? Dehogy a kedves szülőföldről más, szinte igen érdekes tájra szálljak, hát Hortobágy rónáin nem lelhető-e több monda, rege, vagy történeti hagyomány, például a Délibáb tündérnek semmi nyoma a nép ajkain szállongó mesékben ? Szabadjon remélnünk , mikép a lezajlott mozgalmak utáni csend ismét visszaintendi a nemzetiség valódi barátait az 1848-ban meggátolt ez ügybeni buzgalomra , s hogy a már is szép eredményű kezdetnek nemsokára hason, vagy tán még nagyobb érdekességű folytatását nyerendjük. A megjelent három kötet tartalma előszletül, ingerül s irányul szolgálhat, főleg pedig érdemkoszorúzott Erdélyink talpraesett értekezése a 11-ik kötet végén lehetlen, hogy a legmelegebb részvétet ne keltse föl minden épkeblű magyarban, nemzetének immár a külföld előtt oly nagy figyelmet kivívott népköltészete iránt. Ami különösen a mondákat illeti, mert tulajdonkép azokra irányul leginkább ezélzásom, azoknak többszörös szorgalommal való kiaknázására elég indokkal sürgethetnek a fönebb idéztem érdemes irók közzétett dolgozataik, valamint az előttök már e kérdéses tárgyra vonatkozólag Kölcseynk s a mély avatottságú Henszlmann fölszólalásaik. (1. Kölcsey „nemzeti hagyományok“ munk. III. köt. 1—36 1. Henszlmann „a népmese Magyarországon" szépirodalmi szemle 1847.-ik féléve), melyekből e csekélységnek látszó ügy fontossága eléggé kiviláglik, nemcsak a nemzeti költészetre nézve — mi már magában is tetemes nyereség— hanem kivált Wenzel Gusztáv kalauz eszméje szerint tudományos tekintetben is, mi a messzelátó Kölcsey figyelmét sem kerülte ki. „A nemzeti hagyomány sok tekintetben megbecsülhetlen kincs, — mondá ő az idézett hely 19. — Nemcsak azért, mivel a historai tudománynak, ha emlékeket nem is , de legalább nyomokat mutat, stb. Wenzel szerint pedig 1. Reguly Album 89. — „úgy tekintve a dolgot, hogy — a nemzeti mondák — támaszt nyújtanak más irodalmi munkakörökben is, s hogy általában nemzeti irányban általok nyernek nagyobb határozottságot , és biztosítást a tudományos és művészeti törekvések." XVI. §. ám ez oka, miért lengnek át gondolatim a nemzeti mondákra hazai történelmünk fölötti elmélkedéseim közben. Bővebben igazolva lelendi a szives olvasó e kitérengést, ha az érintett írók értekezéseit mély ügyelettel átolvasandja, ha különösen az új m. Múzeum irányával szorosabb ismeretségbe lépene, s ha visszaemlékszik a Kisfaludy társaság által ismételve kitűzött ama pályakérdésre, melylyel az eddig homálylepte magyar mythologiát kivánta földerítetni. — Ugyanis, ha a nemzeti történetet azon szempontból vesszük föl, miszerint annak tiszte a nemzet életét úgyszólván pólyájától kezdve, s minden életszakain átkisérve, mintegy szem elé állítni, s azt oknyomozólag nem csupán száraz tényeket fölsorolva, hanem lélektani vizsgálatok által, minden életműszerek, külső- s belső viszonyok, a tények szellemrugéi, s az okozatok indokainak földezett működéseivel együtt, minél hűebben bemutatni az utókornak: vájjon hiányozhatik-e az ilyennek lenni kellő történetrajzból a nemzet ifjúkora, habár az csak kétes színvegyületű képben tüntethető is elő , s mint jobbára a régibb nemzetek eredete, a regék homályába merül. A mythusok legalább kedélye s képzeletvilágát tükrözik elő az őskornak. De épen ez azon kútfő, melyből a bámulandó nagytettek indokai fölmerülnek, azon nagy tetteké, melyekről ellenséges indulatéi idegen irók is, mint egykorú történészek s legközelebbi tanúk bámulattal szólnak. Mik voltak tehát e jelentékeny műveletek szülő okai, minő műveltségi, különösen vallási érzelmek s fogalmak magvaiból keletkeztek ezek, különös érdekű tudnia az utókornak, hogy minél épebb életnagyságban támaszthassa föl képzelmében a rég sírbaszállt hős elődök dicsteljes múltját. Márpedig tudjuk, mikép leginkább egélyi eszmék adák, valamint általában a régi kor valamennyi népeinek, úgy őseinknek is a cselekvési irányt, tudjuk, hogy őseinknek saját nemzeti vallásuk valt, s ennélfogva valószínűleg némi theokratiai ,kormányforma- Nagybritannia. (A brit lapok postavitelbére Olaszorsz.ban fölemelve. Tengeralatti telegraf. Új vállalat. Műkiállitás. Dublin. A Punch elménczkedése.) Németország (Berlin : Nesselrode gróf jegyzékirata ; tartományrendi gyűlésre vonatkozó választás ; honvédsereg ; posta-ügy; egyletek elleni intézkedés; Westphalen állása ; Posen ; választások elleni tiltakozás ; Bonin ; Papság adómentessége ; Londoni porosz rendőr. — Tilsit : testgyakorló iskolai szerencsétlenség. — Magdeburg : Választásiígy. — Frankfurt : német alapjogok.) Olaszország (Piemontban a polgárok és katonaság közti egyetértés. Nápolyi füldingás. Genuába a király be- Yomland, a vidékben hadgyakorlat.) Törökország (Politikai compromittáltak Bosniából.) Ausztrália (új aranybányák.) Magyar nemzeti múzeum Börze — Dunavizállás Műtér (Magyar irodalom és nyelv.) Budapest, sept. 12-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Roma, sept. 2. — Antonelli elnöklete alatt rendkívüli bizottmány fog egybeülni a közönséges törvénykönyv reformja s a törvényszékek új szervezése végett. A forradalmi kincstári jegyek helyett közelebbről úgynevezett pótjegyek fognak kiadatni. Turin , sept. 7. — Melegari gróf Cavour által közoktatási miniszterségre javasoltatok. Genua, sept. 7. — A király ittlétének ünnepélyére több matróznak megkegyelmezett, kik Velenczében súlyos fegyelmi vétségeket követtek volt el. Frankfurt, sept. 7. — A kölcsönprogramm jó benyomást tett. FÖLDBIRTOKI VISZONYOK. * ) m Kétségtelenül áll, hogy a nép gazdászati jóllétére nézve legkedvezőbb mezőgazdasági viszony az, ha illő arányban létezik nagy, közép, s kis gazdaságok vegyülete , úgy azonban, hogy a közepesek bírjanak túlnyomósággal, valamint, hogy általában legkedvezőbb vagyoni közállapot, ha helyes arányban léteznek nagy, s közép gazdagságok, s kis vagyonok, úgy azonban, hogy a közép vagyonosság legyen túlnyomó. A középkori birtokkötöttségi viszonyok jelessége maga idejében az volt, hogy ezen helyes arányt a nemesi, s paraszt birtokok kötöttségét érdeklő tételes intézetek által megvalósították.) Lásd P. N. 452. számát. E kedvező állapottal szemben áll azon tapasztalás, hogy a szabad felosztás mellett a föld könnyen annyira földaraboltatik, hogy a földreívelő parasztrend (a rendet gazdászatilag értve) lassankint egészen megsemmisíttessék, s helyette földmivelési proletárság álljon elő. S ezen eredmény természetes akkor , ha a földarabolás annyira megy, hogy következtében a terményző munka hatályossága csökkenjen, mikor aztán a munkaerőnek egy része egyenesen tétlenségre, mi kelyességgé fajul, van kárhoztatva. Elméletileg könnyű kifejezni azon pontot, melyet túlhaladva, a földarabolás káros következményeket idéz elő. E pont az, hol földarabolás következtében a tőle, s munkabefordítás a földbe, továbbá nem öregbedik, hanem kisebbedig tekintetbe véve , itt még azon lényeges körülményt is, hogy a tőkeerő hiányát a munkaerőnek egyoldalú, bár legtúlságosabb megfeszítése sem pótolhatja. A törvényhozás feladata e tekintetben nem lehet más, mint meggátolni, nehogy e pont túlhaladtassék. Ezt akarja eszközölni oly minimum határozása, melyen túl a földarabolás ne mehessen. Ilyen fölosztási minimum leginkább jobbágytelkekre nézve szokott volt határozva lenni. S nemrég olvastuk, hogy daczára annak, miszerint az ausztriai tartományokban a jobbágyföldek jogi tulajdonsága megváltozott, változás nélkül föntartandók azoknak föloszhatósága iránti régibb törvényes határozatok. Mint már említek, más birodalmi lapok is oda nyilatkoztak, hogy a kormány feladata a földművelési proletárság megelőzésére hatni a fölosztás törvényes korlátainak föntartása által. Itt az a kérdés, lehet-e ettől sükert reményleni akkor, mikor más nem kedvező körülmények ama baj előidézésére hatnak ? Mert ha ilyenek nem hatnak, akkor a jelen gazdászati fejlődés fokán ok nélkül való a korlátolás, miután belterjű gazdasági rendszer mellett mindig inkább attól kell tartani, hogy igen nagy lesz a jószágok kiterjedése a tőke, s munkaerőhöz képest, mintsem, hogy igen kicsiny. Korunkban pedig már minél belterjübb gazdálkodási rendszer szükséges. Tekintsük a minimum meghatározásának valódi jelentőségét. Ki képes tekintetbe venni mindazon helyenkint, időnkint, sőt személyenkint is különböző számtalan viszonyokat, melyeknek együtthatásából meg lehetne ítélni , váljon bizonyos darab föld elegendő, vagy elégtelen-e egy földmivelő család állandó s illő eltartására, mert ez azon eszme, mely a minimum meghatározásának belső lényegét képezi. De ha lehető lenne is ez, mi az, mi általa eléretik? A tulajdon túlságos feldarabolásának meggátlása, de az még nem előzné meg a nyomor kis bérlők osztályának szaporodását; kiknek pedig sorsa Izland rettentő példája szerint még sokkal nyomorultabb, valamint a teleknek eladósítás általi eltakart felosztását sem. Mert hogy ezt is el lehessen érni, a magángazdálkodás szabadságának teljes megsemmisítése s állodalmi gyámkodás alá vétele kisértetnék. Tehát, ha a két utóbb említett baj megelőzése, minimum megállapítása s a telkek feldarabolásának ily módoni korlátolása által el nem éretik, akkor tulajdonképen semmi sem éretik el. Másfelől a nép szaporodása, s a műipar fejlődése, forgalom élénkülése, új, régente ismeretlen szükségek fölmerülése hathatósan kívánja azt, hogy a földbe minél több tőkes munka fektettessék, mire leggyakrabban egyik legfőbb lépés a telekállam felosztása, hogy az egy-egy félnek fenmaradó részen űzendő belterjesebb gazdaságra a tulajdonos rendelkezése alatt álló tőkes munkaerő elegendő legyen. Nyomora közállapot eredményeztetik akkor, midőn szabad személyes viszonyokkal középkori kötött gazdászati viszonyok párosulnak. Meg kell gondolni, hogy a nép gazdászati állapotának virágzására leglényegesebben megkívántabb kellék a földmivelési és műipar összehangzatos fejlődése. Ha a műipar elnyaraprodik, vagy fejlődése kedvezőtlen körülmények által gátoltatik, akkor csakugyan komolyan lehet tartani földmivelési proletárság kifejlődésétől.