Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-15 / 455. szám

takon szeretné kihúzni azt, mit ez életben saját gondatlansága által vesztett, — s nem sajnálná utolsó fillérét kizsarolni egy szegénynek, ki minde­nét elveszte talán ez alkalommal; — s ha éhes hal­na előtte , még akkor is hideg szívvel mondaná ki, hogy egy 20 vukros kenyérnek ára 40—50 p. kr., s egy szere 6 vokros silány tejnek ára 10 p.kr., de már dicséret azoknak, kiket illet, valamint a katonáknak, úgy a szegények részére is van kenyérről gondos­kodva , s teljesen hisszük, hogy derék megyei fő­nökünk minden tekintetben ki fogja, a hol csak le­het , a hiányt s szükséget pótolni. Hát Új-Arad, s Zsigmondháza, — ott a kár s szükség kétszeres, — ilyen vízre- Aradon emberek nem emlékeznek. Tegnap, midőn a víz legjobban dühöngött, — hajtatott végre két czigányon a törvény szigorú íté­lete , a tegnapelőtt, azaz: 7-én estve 6 órakor nagy rablás történt a megygyesi úton , hol útonállók az arra menő kocsikat kirabolva , egy sertéskereskedő­től 5000 pontot vettek el, — a kocsisoknak lovaikat hajtották el, s egy szegény gyalog embert pedig, mivel több 25 v. garasánál, mit azelőtt való nap keresett talán napszámával, nem volt — agyon lőttek. Hódparti. Arad, sept. 10. A legnagyobb vész helyéről Írok , és aggodalmas lélekkel fogom kezembe a tollat egyrészt azért, mert nem érzem magamban az isteni ihletséget, hogy csak megközelítőleg is letudnám írni Aradnak leg­­újabbi gyász sorsát. Sept. 5-kétől 7-ig a szokott módon nőtt a Maros árja a nélkül, hogy valaki lelkét a jövő felől leg­kisebb aggodalom szállta volna meg, mert azt hivénk, hogy , mint máskor, úgy jelenleg is minden veszély nélkül fog ismét megapadni, — de mennyire megvá­lónk csalatva ez édes reményünkben, midőn 8-án viradóra reggeli 4 órakor, vészdob pergése riasz­tott fel álmunkból, tudatva, hogy ébren legyünk, mert a víz öt részen tört be városunkba, a­mit a mindenfelé rémülten futkosó néptömeg nagyon is igazolni látszott. Két negyed ötkor bejártam a város ama részeit, melyeket a vésznek leginkább kitéve lenni gondol­tam , és mindenütt csaknem eszét vesztett néppel és a medrét túlhágott vízzel találkoztam, a­mely oly sebesen terjedt mindenfelé, hogy azon utczákon, a­melyeken mentem , visszajönnöm már lehetlen volt! É­s így jön , hogy reggeli 8 órakor a főtér bal­é­­részén, 12 órakor pedig az egész piaczon csak csol­­nakokon volt lehető a közlekedés. Délután 3 órakor a Forray-Galetti, és Úri utczák területét kivéve az egész városban alig volt egy tal­palatnyi száraz­föld, —­s épen ez órában vonult el ablakom alatt egy valóban sajátságos tünemény. — Ugyan­is a rögtönitélő bíróság által két rabló kivé­geztetése ez órára tűzetett, és minthogy a szokott akasztási helyhez a víz nagysága miatt nem lehete jutni, a még szárazon maradt úri utczán kívüli tér választatott, — és még nem vala vége az executió­­nak, midőn a kíváncsian kitolongott nép futva jött vissza, mert ama helyet is azalatt körülfogta a nö­vekedő viz árja; miért azonban a kivégzés mégis véghezvitetett, hogy újra igazolva legyen a latin közmondás „Quem dis pendere volunt, non mergitur undis!“ September 9-én viradóra lassan kint a főtér jobb oldaláról (a „fehér kereszt“ fogadó részéről) lassan­kint vonult el a viz a nélkül, hogy e miatt a Maros apadását valaki bizton állítani merte volna, mert csak ezután kezdett megtelni a város ama része, a­hol különben is tanyáját ütötte föl a szegénység, s a nyomorúság! — A magyar város, a Pernyáva ezen belváros arra fekvő részei annyira elöntöttek, és je­lenleg is (September 10-én délutáni 3 órakor) el vannak öntve , hogy eddig hír szerint már 100-nál több ház dőlt össze a­nélkül, hogy az azokban lakott emberek megmeneküléséről tudomásunk volna, mit végerejének összeszedésével kirántja, székébe visz­­szarogy, ajka egy félig kimondott szón elakad, s törtfényü szemei egy pontra szegezve maradnak: szinte félned kell, hogy a szép szerelmes ajkáról va­lóban elröppent a lélek, ha nem tudnád, hogy ő hal­hatatlan. S ismét, mily különbség Tisbe és Lecouv­­reur halála közt!... De mit fárasztalak én téged és magamat híven le nem festhető képek rajzolásával! ? Hagyjuk el a sükeretlen törekvést. „De sa vertu ne parlons pas“!.. Elég azt mondanom, hogy a közön­ség , mely a művésznő búcsú előadására temérdek számmal jelent meg, szinte eltapsoló tenyerét ha­tártalan lelkesedésében. Ily általános elragadtatásra alig emlékezünk a közelebb múlt időkből, mely pe­dig tapsokban szerfölött gazdag volt. Mily érdekkel kísérte a közönség Rachel játékát, abból is megítélheted, miként mindamellett, hogy a franczia nyelvet csak kevesen bírták tökéletesen, s a bemeneti árak rendkívül fölemeltettek , mégis min­den előadásakor tömve volt színházunk. A­kik sem­mit sem értettek , azokat gyönyörködtette az erőtel­jes szavalás , a remek játék ; a­kik keveset értettek, azok otthon átolvasták a darabot előre , vagy szín­házba vitték azt magukkal... némely értők pedig magyarázták szomszédaiknak, így Angelo adatása­kor, hátam megett egy vastagbőrű­ hölgyecske — úgy 40—50 éves — szüntelen sugdosott jobbra balra, hogy most Tisbe azt akarja; a podeszta ezt mondja: Catarina életéért rimánkodik stb. Eleinte valami magyarizált francziának hittem, s később esett érzésemre, hogy quietált vidéki színésznő , ki Tisbe szerepét könyv nélkül tudja. Öröm volt látnom közönségünknek ily részvétét s lelkesedését a nagy művésznő iránt, kinek a fogad­tatás egyik legszebb oldala. Ha azt hiszem is, hogy leginkább azon körülménynek lehet tulajdonízni, vagy a különben is mentő eszközökkel szegényül ellátott várost oly hirtelen fogta körül az áradás , hogy azo­kat oly gyorsan még készíteni sem lehetett, és ha még hónapig sem vonul el e tájékokról a víz, akkor jaj neked szegény Arad ! mert azon részét városod­nak , melyet az ágyuk és bombák tüze megkímélt, a viz árja fogja romba dönteni; — oda lesz eddigi vig szellemed, mert annyi csapás után, mikkel a végzet hatalma az utolsó időkben meglátogatott, ez újat is csüggedetlen, aligha elviselni képes leendősz ! Fájdalommal kell e helyt megemlítnem azon ké­­nyelműeket, kik a kevés számú csolnakokat a vész legnagyobb perezében mulatság miatt vették igénybe, meg nem gondolván azt, hogy azon pénzzel, melyet csaknem semmiért dobtak ki , egy éhező családnak táplálékot nyujhattak volna ! és hogy azon csajkák­kal , melyeket mulatságnak használtak a főtéren, a mellék­utczákban emberek életét , és vagyonát menthették volna meg ! — Szolgáljon annak, ki érezve találja magát, tükörül! Továbbá azok megczcífolására, — kik nem átal­lották a kávéház előtt biztos helyen állva , a rész rend — városi hatóság s több effélék ellen eléggé meggondolatlanul kikelni, — tudatnom kell, hogy minden, mi eddig az ínség enyhítésére tetethetett, megtetetett! de hogy talán az élelmek osztása nem történt eddig túlzott bőséggel, azt azon körülmény­nek kell tulajdonítni, hogy a városi hatóságnak a kebelében lakókon kívül, még a víz által a radnai búcsú­helyről ide vonult új­ aradi, szegedi és más helybeli zarándokokat is el kell­ látnia. Végül, mielőtt tudósításom befejezném, fölkérem a tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék addig is, m­íg a károsodottak helyzetéről biztos tudomásunk leend. Arad utolsó gyászsorsát a hazában tudatni, hogy mindenki akaratja és tehetsége szerint járulhasson az ínségben szenvedők segélyezésére. T. Tokaj , sept. 8. Máskor az év jelen szakában, már rendesen a kö­zelgő szüret teendőivel foglalkozunk, mi városunknak némi­ vidorságot és sajátságos élénkséget kölcsönze. Gyakran nem kis gondot adott a szükséglendő esz­közök mathematikai pontos kiszámítása és előterem­tése. Az idén fájdalom, épen ellenkező alakú gond nehezült keblünkre, s a jövő szüret eredményének komor sejtelemmel nézünk elébe, — és méltán ! Láttunk dús kalászokat határainkon, kerte­inkben buja növényeket , s gazdagon tenyésző gyümölcsösöket, és mindaz, mit ezekből eddig hasz­nálatunkra betakarítánk, bizton táplált reményünk és igazságos várakozásunknak meghiúsultát látszik sajnosan igazolni. Szőlőink jelen állása valóban minden jobb remény felőli resignatióra késztet, pedig ha valaha, úgy ez idén leendett legnagyobb szüksé­günk az ég kíméletére. A losoncziak fölsegéllésére rendezett ezüst sors­játék húzásánál, városunknak is jutott egy kisebb­­rendű nyereményes sorsjegy. Társas életünk érdektelen pangásban tesped, ol­vasó egyletünk már pár év előtt egy jobb életre szen­­derült, de ő boldogtalan , mert aligha számíthat va­lahai föltámadásra. Épen olvasásról lévén szó, nem tartom érdekte­lennek a t. ez. olvasó közönséget szellemi életünk tápszereivel megismerkedtetni. Ez pedig áll: 1 Ost-Deutsche-Post, — 2 Fremden­blatt, — 1 Volksblatt, — 1 p. o. mercantil Corres­­pondenz, 2 Pesther Zeitung, — 2 Magyarh­írlap, — 1 Pestinapló, — 1 Hölgyfutár­ és 2 „Remény“ folyó­iratból. Nemde jellemző pártolása a magyar nyelv és iro­dalomnak egy tisztán magyar városban, hol jelenleg az intelligentia, bizton állíthatom , oly számmal van képviselve, miszerint három ekkora mezővárosnak is becsületére válnék. Igazságtalan volnék, ha épen általános részvétlen­séggel akarnám sújtani polgárainkat, mert hiszen a Rach­elnek pusztán egyéni művészeti nagysága, mint ritkaság , bűvölt színházba ennyi népet, még akkor is kielégít az eredmény. Legalább meggyőződött a közönség, hogy van a beszédben, a drámai művé­szetben , oly elválasztó erő, melyet semmi ének, semmi zene utat nem ér , s e meggyőződésre nálunk mostanában nagy szükség van. Nem hagyhatom említés nélkül azt a komoly, gyöngéd s műérzésre mutató viseletet, melyet kö­zönségünk Rachel előadásai alatt tanúsított. Jutal­mazott tapsokkal, s gyakran igen is bőven , de csak ott, a­hol a taps helyén volt; elragadtatott, lelke­sedett, de csak oly pontoknál, melyekben egész nagy­ságában nyilatkozott a művészi erő. Közöttünk és fölöttünk az egész hatnapos ünne­pély alatt nem történt egyéb szerencsétlenség, mint­hogy Angelo adatásakor a légszeszlámpák szokott szeszélyük szerint behunyták szemeiket, s ekkor a sötétségen oly kellemetlen erős illatot cseréltünk, melyet senki sem köszönt meg a légszeszfelügye­­lőnek. Rachel k. a. előadásait bevégezvén, más­nap reg­gel elhagyta fővárosunkat. Képzelheted a különböző érzelmeket, benyomásokat, véleményeket, miket maga után hagyott közönségünknél. Mostanában már olyanok is találkoznak, kik azt kezdik észre­venni , hogy nekik Rachel nem tetszett, nem sok örömet nyújtott, sőt hibákat is fedöznek föl játéká­ban. Szegény Rachel­­­e jámbor halandók bizony ki­sütik utoljára, hogy te nem vagy több, mint egy kö­zépszerű vidéki primadonna, kit csupa unalomból csudál és magasztal ez a vén Europa. De legyen meg mindenkinek az ő hite, ha ugyan hit, és ízlése, ha csakugyan ízlés az. Az igazgatóság mindenesetre közméltánylatra ér-Losonczi Phőnixre csakugyan szép számmal fizettünk elő; tisztelet ezen föláldozási készségért, melylyel a szerencsétlenek fölse­gélésére áldozni törekvőnek, de ne véljünk ezzel hazai irodalmunk irányában min­dent megtettnek, ez folytonos erőnk s tehetségünk szerinti áldozatot kiván. Tegyünk annyit, mennyit tehetünk, s legyünk kevésbbé önzők. Azoknak pedig, kiknek a haza iránti részvét folytonosan szájokon van, ajánlanám, olvasnák át a „Pesti Napló“ műtá­rában, a magyar irodalom és nyelv fölött elmondott lelkes szavakat, meddő részvétlenségek talán a pár­tolás meleg szikrájával találkozandnék. Dombi hazánkfia 9 tagból álló zenekara, Lengyel­honi műútjából visszatérvén, a napokban nálunk egy zeneestélyt rendezett.­­ Nyolcz darabot tartalmazó programmjuk nagy ügyességgel és bámulatos szaba­tossággal adatott elő , kedélyes zenéjük valóban keb­­lünkre ható és szívünkhöz szóló volt,­­ fölötte jól esett csinos fris magyarjait hallanunk. A pesti Múzeumban tervezett terménykiállításra, tudtunkra innen még senki sem küldött terményczik­­keket; reményijük azonban, hogy boraink neveze­tességét , ezen tisztán hazai iparkiállításnál is illően képviselni és erélyesen növelni törekvendnek az ille­tők , mi, ha nem történnék, valóban nem csekély ha­nyagság s egykedvű részvétlenség bűne érne ben­nünket , midőn honunk elsőrangú szőlőtermő hegyét, eredeti tisztaságú terményével az ipar terén ver­senyzeni elmulasztáuk. Bánságból, sept. 7. Volt tartományfőnök b. Mayerhoffer úrnak hiva­taláról lelépése, — eddigi fő­hadi parancsnok gróf Coronini úrnak a tartomány katonai s polgári kor­mányzójává kineveztetése, é­s az ifjonan rende­zett közigazgatási hivatalok definitiv betöltése végett közhírré tett csődület, ezen országrész újabb neve­zetes eseményeinek sorozatát teszik. B. Mayerhoffer úrnak hivatalától megválása kü­lönbözőkép magyaráztatik. A vélemények azonban leginkább abban pontosulnak öszse, miszerint forrada­lom alatt általa bizonyos ígéreteknek s biztatások­nak most már nem teljesíthetése, személyének lelé­­pését szükségessé téve. Habár teljesen méltányoljuk lelépett tábornok úr­nak viszontagságos időkben a tartomány érdekében tett szolgálatait, még­is el kell ismernünk annak he­lyes voltát, hogy a tartomány rendezésének küszö­bén a kormányzói méltóság gr. Coponini úr szemé­lyében oly egyéniségre bízatott, ki a forradalom alatti időszakban a tartomány nemzetiségeinek egyi­kével sem volt összeköttetésben, s kinek tartomány­rendezői eljárása e szerint múlt idők visszaemléke­zései, tett ígéretek, vagy bár­minemű erkölcsi lekö­telezettség által nem zavartathatik. Nemsokára bekövetkezendik a közigazgatási hi­vatalok definitív betöltése. Sokat tettünk eddig az ideiglenesen kinevezett közigazgatási hivatalnokok eljárásai miatt. Ezen hivatalnokaink többnyire 1848-ik évben az ostromállapot kihirdetése után, a hivatali állomásai­kat elhagyó, vagy hivatalaikról lemondó tisztvise­lők helyett, oly korszakban neveztettek ki a temes­vári bizottmány által, mely hivatalképes egyének választására kedvezőtlen volt. Azóta folytonos panaszokat lehet­ hallani a tiszt­viselők egy részének mulasztása, tudatlansága, s nem ritkán részlelkűsége miatt, mint ezt sok föladások, vizsgálatok, áthelyezések, s hivatalból kitételek iga­zolják; ennélfogva óhajtjuk, miszerint a hivatalok végső betöltésénél nálunk az eddigi ideiglenes hiva­talnokok igényei lelkiismeretesen szigorú bírálat alá vetessenek. Somogy , sept. 8. Nem tudom, mit vétkezhetünk, hogy az Isten ben­nünket ennyire sújt? bűneinknek nagyoknak kell lenni, mert a csapások ostora fölöttünk határtalan. Egész augusztus hó esőzésben folyt le; ilyen lesz dem­es azon törekvéséért, hogy a közönségnek ez élvezetet megszerezte. Ha eddig semmi áldozatot nem kímélő buzgalommal vonta körünkbe a külföld legjelesebb énekeseit és tánc­művésznőit, igen he­lyesen téve most, midőn az alkalom kínálkozott, hogy Európa legelső drámai művésznőjével ismertesé meg közönségünket. Intézetünkre nézve Rachel megjele­nését sokkal gyümölcsözőbbnek tartom én, mint bár­melyikét az előtte történt vendégszerepléseknek. A buzgalom, az előre törekvés, s törekvés után a két­ségtelen haladás, melyet színészeink és színésznőink az ő játéka után okvetlen tanúsítani fognak,kedvezőbb eredmény lesz, mint akár operánk, akár hallétünk haladása. Mindez már természeténél fogva nem oly szorosan és egyedül miénk, mint a dráma, melynek gyökereit hazánk földe táplálja, virágait hazai jég és napsugár neveli, s másutt a földkerekségen sehol meg nem él. Én hiszem, hogy színészeink jobbjai azon lelkiismeretes szorgalommal igyekszenek ez alkalmat hasznukra fordítani, melyet róluk mindenki örömest föltesz; sem üres hiúság nem vakítja el, sem bágyadt levertség nem tartja vissza. Nevetséges együgyűség volna, ha valakinek az jutna eszébe, hogy a látott és hallott nagyszerű képek után hasonlításokat te­gyen s talán még azon boldogító eredményre is jusson hogy : extra Hungáriam non est vita! Az ily nagy­lelkűséget azok magok sem igen köszönnék meg, kik­nek részére szánva volt. Nyughatunk a szerény bokor hűvösében, s mi szükség mondogatnunk azon álom­beszédet, hogy a bokor semmivel sem kisebb, mint mellette a hegyen álló magas czédrus !­­ Rachel k. a. előadásai után rögtön a Próféta ke­rült színpadra. A hatnapos ünnepről e nagyszerű operával mentünk át a hétköznapok mezejére. A rendkívüli vendégség s drága élvezetek után ily­­e­még September is, é­s azután vethetünk, a­nélkül, hogy eleségeinket elnyomtathattuk volna. S ezen mostoha időjárás daczára se jósoljunk valami magas árt terményeink számára, ha ugyan a jelen napok hévmérőül tekinthetők a jövőre, mert az eleség itt olcsó; repeténket még 10­0­ forintért is merik kérni, 15-ön fölül azonban el nem adhatnék, ha készen volna is; valóban szép remény a jövőre nézve; kép­zelhetik hegyetek ott városon, hogy a gazdaember ily körülmények között mily arczet vág. A sarju is mind renden van réteinken többnyire, s föl fogjuk gyűjteni azt, mit az idő iszappá nem tett, vagy a zá­por magával el nem ragadt. Dinnyéről szó sincs! háromszor is ültettünk, egy­szer sem ehettünk, így szokik el az ember azután idővel minden édességekről. Fegyvereinket e hó elejéig újra beszedték, hogy új engedményekkel cseréljék föl a régieket. Hogy visszakapjuk-e fegyvereinket — nem tudom, bár szeretem hinni, mert különben szépen leszünk a té­len a róka- és farkasokkal erdős vidékeinken; köny­­nyen lehetne majd farkasszemet nézni. Eráink — főbb útainkat értve — a sűrű esőzések daczára is jók, melyért köszönet a kerületi tiszt­viselőknek. Újra adót kellene fizetni. Hej! de hol az a pénz, a legfőbb rugó életünkben ? Volt idő, midőn az eső­vel arany esett, de most bizony csak sár lesz abból, — és sárból ki gyúr aranyat ? — elég ha embert gyúrtak belőle. Számos barátimnak, kik leveleikkel fölkerestek legközelebb, a szerencsétlen meggyilkolt Thassy Nina kisasszony gyászos ügyéről hirt tudandók , — egy legközelebb ez ügyben fáradozó, s hazatért ba­rátom után annyit mondhatok, hogy a vádlott Kiss Lajos ellen I­. Földváron a vizsgálat befejeztetvén, a pör a tek. pécsi törvényszék elé vitetik ítélet alá, hol a vádlott fölött palczát törend az igazság karja. A bűn fölött győzni kell a törvények szentségének! kecsegtessék magokat e hittel az ártatlan véráldozat atyafiai s tisztelői addig is, mig az ítélet kihirdetve leend. A zápor egyre szakad­ minden búzaosztag krint a mezőn egy egy bárka, mely úszik az özönvíz fölött — hol leend a kikötő ? bajos megmondani, mert elég magas Ararat jelen esőzéseinkhez képest nincs. VICTOR: HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVII. darabjából. ( Vége.) Hirdetés a cs. k­. helytartóság ideigl. főnökétől 1851-ki julius 20-ról, a javadalomadományozásokért járó illeték megszabása iránt. A cs. k. pénzügyminisztériumnak f. é. május 9-kén 12,749 sz. a. kelt bocsátványa szerint, az 1850. aug. 2-án kiadott ideiglenes díj- és bélyegtörvény (ország, törv. és korm. lap XXIII. dar. 301. sz. 320. lap) 54-ik díjszabási tételének rendelete , melyhez képest a java­­dalomadományzások a haszonvételnek fizetés melletti átengedéséül tekintendők , s ennélfogva a szolgalmakra nézve 98-ik tételszám allatt megállapított illetékszabás alá esnek,­­ csak annyiban lehet alkalmazandó, meny­nyiben a javadalomhoz haszonvételes ingóságok kap­­csolják ; ellenben ingatlan dolgoktól a haszonvétel át­ruházásáért járó illeték helyébe a 108 . tételszám B. e. pontja alatt meghatározott illetékváltság lép. Adomány­­zási okiratok, ha az adományzás vagy megerősítés nem az ország fejedelmétől vagy országfejedelmi hatóságoktól függ, s ha csupán ingatlan dolgok haszonvételéről szól­nak, csak 15 kros bélyeg alá esnek. Geringer: Hirdetés a cs. k. helytartóság ideigl. főnökétől 1851-ki jul. 21-ről, mely által minden egészség­ügyi egyének a tudtokra jutó tetemesebb sértéseket, betegüléseket és halálozásokat haladéktalanul beje­lenteni köteleztetnek, nem­ illett legjobban összekötő tánczszertnek. Ha ta­­lálkozott oly elámult, ki még most is az előbbi gyö­nyör folytatásának reményével lépett színházba, sen­kinek , csupán önmagának rójja föl a csalatkozást. Természetesnek találhatni , hogy közönség nem je­lent meg ez alkalommal oly nagy számmal, mint e mű adatásakor, spás ízben tapasztaltuk. Egy hétig tartó nagy élvezet s még nagyobb fizetés után, pihe­nésre volt szüksége számtalan embernek. Ezért nem mondhatod a gyér megjelenést elhidegü­lésnek. Bizo­nyos lehetsz abban, hogy Rachel szereplései még proselytákat is szereznek színházunk számára. Szombaton „Evangélium és családélet“ drámában Feleki és Rónai vidéki színészek léptek föl. Mind­kettő elég ügyességgel bír érdeket és érvet szerezni egy vidéki színház közönségének. Sőt Feleki-Től el­mondhatni , hogy ha azon színpadi külsőhöz, s tisz­ta orgánumhoz, melynek birtokában van, több ele­venséget s kifejezőbb játékot ad, nemzeti színpadun­kon is inkább hasznát vehetnék, mint némely más­nak. A előadásról általában meg kell jegyeznen, hogy az a készületlenség miatt most is vontatott volt. Míg színészeink a s­ugóra oly sokat bíznak, mint szoktak, haladásuk csaknem lehetlen. Hogy e sorokban is színházi ügyekkel foglaltalak el, tulajdonítsd azon körülménynek , mikép a múlt hét folytán mindyájunk figyelme főkép a színház felé fordult. Oda sietett a közönség élvezni azt a ritka örömet, melyet Rachel játéka nyújtott, s melynek emlékét sokáig nem fogjuk elfelejteni. Most már a régi kerékvágásba zökkentünk vissza. Reméld velem együtt, hogy nem maradunk ott hosszú ideig. ..

Next