Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-15 / 455. szám
takon szeretné kihúzni azt, mit ez életben saját gondatlansága által vesztett, — s nem sajnálná utolsó fillérét kizsarolni egy szegénynek, ki mindenét elveszte talán ez alkalommal; — s ha éhes halna előtte , még akkor is hideg szívvel mondaná ki, hogy egy 20 vukros kenyérnek ára 40—50 p. kr., s egy szere 6 vokros silány tejnek ára 10 p.kr., de már dicséret azoknak, kiket illet, valamint a katonáknak, úgy a szegények részére is van kenyérről gondoskodva , s teljesen hisszük, hogy derék megyei főnökünk minden tekintetben ki fogja, a hol csak lehet , a hiányt s szükséget pótolni. Hát Új-Arad, s Zsigmondháza, — ott a kár s szükség kétszeres, — ilyen vízre- Aradon emberek nem emlékeznek. Tegnap, midőn a víz legjobban dühöngött, — hajtatott végre két czigányon a törvény szigorú ítélete , a tegnapelőtt, azaz: 7-én estve 6 órakor nagy rablás történt a megygyesi úton , hol útonállók az arra menő kocsikat kirabolva , egy sertéskereskedőtől 5000 pontot vettek el, — a kocsisoknak lovaikat hajtották el, s egy szegény gyalog embert pedig, mivel több 25 v. garasánál, mit azelőtt való nap keresett talán napszámával, nem volt — agyon lőttek. Hódparti. Arad, sept. 10. A legnagyobb vész helyéről Írok , és aggodalmas lélekkel fogom kezembe a tollat egyrészt azért, mert nem érzem magamban az isteni ihletséget, hogy csak megközelítőleg is letudnám írni Aradnak legújabbi gyász sorsát. Sept. 5-kétől 7-ig a szokott módon nőtt a Maros árja a nélkül, hogy valaki lelkét a jövő felől legkisebb aggodalom szállta volna meg, mert azt hivénk, hogy , mint máskor, úgy jelenleg is minden veszély nélkül fog ismét megapadni, — de mennyire megválónk csalatva ez édes reményünkben, midőn 8-án viradóra reggeli 4 órakor, vészdob pergése riasztott fel álmunkból, tudatva, hogy ébren legyünk, mert a víz öt részen tört be városunkba, amit a mindenfelé rémülten futkosó néptömeg nagyon is igazolni látszott. Két negyed ötkor bejártam a város ama részeit, melyeket a vésznek leginkább kitéve lenni gondoltam , és mindenütt csaknem eszét vesztett néppel és a medrét túlhágott vízzel találkoztam, amely oly sebesen terjedt mindenfelé, hogy azon utczákon, amelyeken mentem , visszajönnöm már lehetlen volt! És így jön , hogy reggeli 8 órakor a főtér balérészén, 12 órakor pedig az egész piaczon csak csolnakokon volt lehető a közlekedés. Délután 3 órakor a Forray-Galetti, és Úri utczák területét kivéve az egész városban alig volt egy talpalatnyi szárazföld, —s épen ez órában vonult el ablakom alatt egy valóban sajátságos tünemény. — Ugyanis a rögtönitélő bíróság által két rabló kivégeztetése ez órára tűzetett, és minthogy a szokott akasztási helyhez a víz nagysága miatt nem lehete jutni, a még szárazon maradt úri utczán kívüli tér választatott, — és még nem vala vége az executiónak, midőn a kíváncsian kitolongott nép futva jött vissza, mert ama helyet is azalatt körülfogta a növekedő viz árja; miért azonban a kivégzés mégis véghezvitetett, hogy újra igazolva legyen a latin közmondás „Quem dis pendere volunt, non mergitur undis!“ September 9-én viradóra lassan kint a főtér jobb oldaláról (a „fehér kereszt“ fogadó részéről) lassankint vonult el a viz a nélkül, hogy e miatt a Maros apadását valaki bizton állítani merte volna, mert csak ezután kezdett megtelni a város ama része, ahol különben is tanyáját ütötte föl a szegénység, s a nyomorúság! — A magyar város, a Pernyáva ezen belváros arra fekvő részei annyira elöntöttek, és jelenleg is (September 10-én délutáni 3 órakor) el vannak öntve , hogy eddig hír szerint már 100-nál több ház dőlt össze anélkül, hogy az azokban lakott emberek megmeneküléséről tudomásunk volna, mit végerejének összeszedésével kirántja, székébe viszszarogy, ajka egy félig kimondott szón elakad, s törtfényü szemei egy pontra szegezve maradnak: szinte félned kell, hogy a szép szerelmes ajkáról valóban elröppent a lélek, ha nem tudnád, hogy ő halhatatlan. S ismét, mily különbség Tisbe és Lecouvreur halála közt!... De mit fárasztalak én téged és magamat híven le nem festhető képek rajzolásával! ? Hagyjuk el a sükeretlen törekvést. „De sa vertu ne parlons pas“!.. Elég azt mondanom, hogy a közönség , mely a művésznő búcsú előadására temérdek számmal jelent meg, szinte eltapsoló tenyerét határtalan lelkesedésében. Ily általános elragadtatásra alig emlékezünk a közelebb múlt időkből, mely pedig tapsokban szerfölött gazdag volt. Mily érdekkel kísérte a közönség Rachel játékát, abból is megítélheted, miként mindamellett, hogy a franczia nyelvet csak kevesen bírták tökéletesen, s a bemeneti árak rendkívül fölemeltettek , mégis minden előadásakor tömve volt színházunk. Akik semmit sem értettek , azokat gyönyörködtette az erőteljes szavalás , a remek játék ; akik keveset értettek, azok otthon átolvasták a darabot előre , vagy színházba vitték azt magukkal... némely értők pedig magyarázták szomszédaiknak, így Angelo adatásakor, hátam megett egy vastagbőrű hölgyecske — úgy 40—50 éves — szüntelen sugdosott jobbra balra, hogy most Tisbe azt akarja; a podeszta ezt mondja: Catarina életéért rimánkodik stb. Eleinte valami magyarizált francziának hittem, s később esett érzésemre, hogy quietált vidéki színésznő , ki Tisbe szerepét könyv nélkül tudja. Öröm volt látnom közönségünknek ily részvétét s lelkesedését a nagy művésznő iránt, kinek a fogadtatás egyik legszebb oldala. Ha azt hiszem is, hogy leginkább azon körülménynek lehet tulajdonízni, vagy a különben is mentő eszközökkel szegényül ellátott várost oly hirtelen fogta körül az áradás , hogy azokat oly gyorsan még készíteni sem lehetett, és ha még hónapig sem vonul el e tájékokról a víz, akkor jaj neked szegény Arad ! mert azon részét városodnak , melyet az ágyuk és bombák tüze megkímélt, a viz árja fogja romba dönteni; — oda lesz eddigi vig szellemed, mert annyi csapás után, mikkel a végzet hatalma az utolsó időkben meglátogatott, ez újat is csüggedetlen, aligha elviselni képes leendősz ! Fájdalommal kell e helyt megemlítnem azon kényelműeket, kik a kevés számú csolnakokat a vész legnagyobb perezében mulatság miatt vették igénybe, meg nem gondolván azt, hogy azon pénzzel, melyet csaknem semmiért dobtak ki , egy éhező családnak táplálékot nyujhattak volna ! és hogy azon csajkákkal , melyeket mulatságnak használtak a főtéren, a mellékutczákban emberek életét , és vagyonát menthették volna meg ! — Szolgáljon annak, ki érezve találja magát, tükörül! Továbbá azok megczcífolására, — kik nem átallották a kávéház előtt biztos helyen állva , a rész rend — városi hatóság s több effélék ellen eléggé meggondolatlanul kikelni, — tudatnom kell, hogy minden, mi eddig az ínség enyhítésére tetethetett, megtetetett! de hogy talán az élelmek osztása nem történt eddig túlzott bőséggel, azt azon körülménynek kell tulajdonítni, hogy a városi hatóságnak a kebelében lakókon kívül, még a víz által a radnai búcsúhelyről ide vonult új aradi, szegedi és más helybeli zarándokokat is el kell látnia. Végül, mielőtt tudósításom befejezném, fölkérem a tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék addig is, míg a károsodottak helyzetéről biztos tudomásunk leend. Arad utolsó gyászsorsát a hazában tudatni, hogy mindenki akaratja és tehetsége szerint járulhasson az ínségben szenvedők segélyezésére. T. Tokaj , sept. 8. Máskor az év jelen szakában, már rendesen a közelgő szüret teendőivel foglalkozunk, mi városunknak némi vidorságot és sajátságos élénkséget kölcsönze. Gyakran nem kis gondot adott a szükséglendő eszközök mathematikai pontos kiszámítása és előteremtése. Az idén fájdalom, épen ellenkező alakú gond nehezült keblünkre, s a jövő szüret eredményének komor sejtelemmel nézünk elébe, — és méltán ! Láttunk dús kalászokat határainkon, kerteinkben buja növényeket , s gazdagon tenyésző gyümölcsösöket, és mindaz, mit ezekből eddig használatunkra betakarítánk, bizton táplált reményünk és igazságos várakozásunknak meghiúsultát látszik sajnosan igazolni. Szőlőink jelen állása valóban minden jobb remény felőli resignatióra késztet, pedig ha valaha, úgy ez idén leendett legnagyobb szükségünk az ég kíméletére. A losoncziak fölsegéllésére rendezett ezüst sorsjáték húzásánál, városunknak is jutott egy kisebbrendű nyereményes sorsjegy. Társas életünk érdektelen pangásban tesped, olvasó egyletünk már pár év előtt egy jobb életre szenderült, de ő boldogtalan , mert aligha számíthat valahai föltámadásra. Épen olvasásról lévén szó, nem tartom érdektelennek a t. ez. olvasó közönséget szellemi életünk tápszereivel megismerkedtetni. Ez pedig áll: 1 Ost-Deutsche-Post, — 2 Fremdenblatt, — 1 Volksblatt, — 1 p. o. mercantil Correspondenz, 2 Pesther Zeitung, — 2 Magyarhírlap, — 1 Pestinapló, — 1 Hölgyfutár és 2 „Remény“ folyóiratból. Nemde jellemző pártolása a magyar nyelv és irodalomnak egy tisztán magyar városban, hol jelenleg az intelligentia, bizton állíthatom , oly számmal van képviselve, miszerint három ekkora mezővárosnak is becsületére válnék. Igazságtalan volnék, ha épen általános részvétlenséggel akarnám sújtani polgárainkat, mert hiszen a Rachelnek pusztán egyéni művészeti nagysága, mint ritkaság , bűvölt színházba ennyi népet, még akkor is kielégít az eredmény. Legalább meggyőződött a közönség, hogy van a beszédben, a drámai művészetben , oly elválasztó erő, melyet semmi ének, semmi zene utat nem ér , s e meggyőződésre nálunk mostanában nagy szükség van. Nem hagyhatom említés nélkül azt a komoly, gyöngéd s műérzésre mutató viseletet, melyet közönségünk Rachel előadásai alatt tanúsított. Jutalmazott tapsokkal, s gyakran igen is bőven , de csak ott, ahol a taps helyén volt; elragadtatott, lelkesedett, de csak oly pontoknál, melyekben egész nagyságában nyilatkozott a művészi erő. Közöttünk és fölöttünk az egész hatnapos ünnepély alatt nem történt egyéb szerencsétlenség, minthogy Angelo adatásakor a légszeszlámpák szokott szeszélyük szerint behunyták szemeiket, s ekkor a sötétségen oly kellemetlen erős illatot cseréltünk, melyet senki sem köszönt meg a légszeszfelügyelőnek. Rachel k. a. előadásait bevégezvén, másnap reggel elhagyta fővárosunkat. Képzelheted a különböző érzelmeket, benyomásokat, véleményeket, miket maga után hagyott közönségünknél. Mostanában már olyanok is találkoznak, kik azt kezdik észrevenni , hogy nekik Rachel nem tetszett, nem sok örömet nyújtott, sőt hibákat is fedöznek föl játékában. Szegény Rachele jámbor halandók bizony kisütik utoljára, hogy te nem vagy több, mint egy középszerű vidéki primadonna, kit csupa unalomból csudál és magasztal ez a vén Europa. De legyen meg mindenkinek az ő hite, ha ugyan hit, és ízlése, ha csakugyan ízlés az. Az igazgatóság mindenesetre közméltánylatra ér-Losonczi Phőnixre csakugyan szép számmal fizettünk elő; tisztelet ezen föláldozási készségért, melylyel a szerencsétlenek fölsegélésére áldozni törekvőnek, de ne véljünk ezzel hazai irodalmunk irányában mindent megtettnek, ez folytonos erőnk s tehetségünk szerinti áldozatot kiván. Tegyünk annyit, mennyit tehetünk, s legyünk kevésbbé önzők. Azoknak pedig, kiknek a haza iránti részvét folytonosan szájokon van, ajánlanám, olvasnák át a „Pesti Napló“ műtárában, a magyar irodalom és nyelv fölött elmondott lelkes szavakat, meddő részvétlenségek talán a pártolás meleg szikrájával találkozandnék. Dombi hazánkfia 9 tagból álló zenekara, Lengyelhoni műútjából visszatérvén, a napokban nálunk egy zeneestélyt rendezett. Nyolcz darabot tartalmazó programmjuk nagy ügyességgel és bámulatos szabatossággal adatott elő , kedélyes zenéjük valóban keblünkre ható és szívünkhöz szóló volt, fölötte jól esett csinos fris magyarjait hallanunk. A pesti Múzeumban tervezett terménykiállításra, tudtunkra innen még senki sem küldött terményczikkeket; reményijük azonban, hogy boraink nevezetességét , ezen tisztán hazai iparkiállításnál is illően képviselni és erélyesen növelni törekvendnek az illetők , mi, ha nem történnék, valóban nem csekély hanyagság s egykedvű részvétlenség bűne érne bennünket , midőn honunk elsőrangú szőlőtermő hegyét, eredeti tisztaságú terményével az ipar terén versenyzeni elmulasztáuk. Bánságból, sept. 7. Volt tartományfőnök b. Mayerhoffer úrnak hivataláról lelépése, — eddigi főhadi parancsnok gróf Coronini úrnak a tartomány katonai s polgári kormányzójává kineveztetése, és az ifjonan rendezett közigazgatási hivatalok definitiv betöltése végett közhírré tett csődület, ezen országrész újabb nevezetes eseményeinek sorozatát teszik. B. Mayerhoffer úrnak hivatalától megválása különbözőkép magyaráztatik. A vélemények azonban leginkább abban pontosulnak öszse, miszerint forradalom alatt általa bizonyos ígéreteknek s biztatásoknak most már nem teljesíthetése, személyének lelépését szükségessé téve. Habár teljesen méltányoljuk lelépett tábornok úrnak viszontagságos időkben a tartomány érdekében tett szolgálatait, mégis el kell ismernünk annak helyes voltát, hogy a tartomány rendezésének küszöbén a kormányzói méltóság gr. Coponini úr személyében oly egyéniségre bízatott, ki a forradalom alatti időszakban a tartomány nemzetiségeinek egyikével sem volt összeköttetésben, s kinek tartományrendezői eljárása e szerint múlt idők visszaemlékezései, tett ígéretek, vagy bárminemű erkölcsi lekötelezettség által nem zavartathatik. Nemsokára bekövetkezendik a közigazgatási hivatalok definitív betöltése. Sokat tettünk eddig az ideiglenesen kinevezett közigazgatási hivatalnokok eljárásai miatt. Ezen hivatalnokaink többnyire 1848-ik évben az ostromállapot kihirdetése után, a hivatali állomásaikat elhagyó, vagy hivatalaikról lemondó tisztviselők helyett, oly korszakban neveztettek ki a temesvári bizottmány által, mely hivatalképes egyének választására kedvezőtlen volt. Azóta folytonos panaszokat lehet hallani a tisztviselők egy részének mulasztása, tudatlansága, s nem ritkán részlelkűsége miatt, mint ezt sok föladások, vizsgálatok, áthelyezések, s hivatalból kitételek igazolják; ennélfogva óhajtjuk, miszerint a hivatalok végső betöltésénél nálunk az eddigi ideiglenes hivatalnokok igényei lelkiismeretesen szigorú bírálat alá vetessenek. Somogy , sept. 8. Nem tudom, mit vétkezhetünk, hogy az Isten bennünket ennyire sújt? bűneinknek nagyoknak kell lenni, mert a csapások ostora fölöttünk határtalan. Egész augusztus hó esőzésben folyt le; ilyen lesz demes azon törekvéséért, hogy a közönségnek ez élvezetet megszerezte. Ha eddig semmi áldozatot nem kímélő buzgalommal vonta körünkbe a külföld legjelesebb énekeseit és táncművésznőit, igen helyesen téve most, midőn az alkalom kínálkozott, hogy Európa legelső drámai művésznőjével ismertesé meg közönségünket. Intézetünkre nézve Rachel megjelenését sokkal gyümölcsözőbbnek tartom én, mint bármelyikét az előtte történt vendégszerepléseknek. A buzgalom, az előre törekvés, s törekvés után a kétségtelen haladás, melyet színészeink és színésznőink az ő játéka után okvetlen tanúsítani fognak,kedvezőbb eredmény lesz, mint akár operánk, akár hallétünk haladása. Mindez már természeténél fogva nem oly szorosan és egyedül miénk, mint a dráma, melynek gyökereit hazánk földe táplálja, virágait hazai jég és napsugár neveli, s másutt a földkerekségen sehol meg nem él. Én hiszem, hogy színészeink jobbjai azon lelkiismeretes szorgalommal igyekszenek ez alkalmat hasznukra fordítani, melyet róluk mindenki örömest föltesz; sem üres hiúság nem vakítja el, sem bágyadt levertség nem tartja vissza. Nevetséges együgyűség volna, ha valakinek az jutna eszébe, hogy a látott és hallott nagyszerű képek után hasonlításokat tegyen s talán még azon boldogító eredményre is jusson hogy : extra Hungáriam non est vita! Az ily nagylelkűséget azok magok sem igen köszönnék meg, kiknek részére szánva volt. Nyughatunk a szerény bokor hűvösében, s mi szükség mondogatnunk azon álombeszédet, hogy a bokor semmivel sem kisebb, mint mellette a hegyen álló magas czédrus ! Rachel k. a. előadásai után rögtön a Próféta került színpadra. A hatnapos ünnepről e nagyszerű operával mentünk át a hétköznapok mezejére. A rendkívüli vendégség s drága élvezetek után ilyemég September is, és azután vethetünk, anélkül, hogy eleségeinket elnyomtathattuk volna. S ezen mostoha időjárás daczára se jósoljunk valami magas árt terményeink számára, ha ugyan a jelen napok hévmérőül tekinthetők a jövőre, mert az eleség itt olcsó; repeténket még 100 forintért is merik kérni, 15-ön fölül azonban el nem adhatnék, ha készen volna is; valóban szép remény a jövőre nézve; képzelhetik hegyetek ott városon, hogy a gazdaember ily körülmények között mily arczet vág. A sarju is mind renden van réteinken többnyire, s föl fogjuk gyűjteni azt, mit az idő iszappá nem tett, vagy a zápor magával el nem ragadt. Dinnyéről szó sincs! háromszor is ültettünk, egyszer sem ehettünk, így szokik el az ember azután idővel minden édességekről. Fegyvereinket e hó elejéig újra beszedték, hogy új engedményekkel cseréljék föl a régieket. Hogy visszakapjuk-e fegyvereinket — nem tudom, bár szeretem hinni, mert különben szépen leszünk a télen a róka- és farkasokkal erdős vidékeinken; könynyen lehetne majd farkasszemet nézni. Eráink — főbb útainkat értve — a sűrű esőzések daczára is jók, melyért köszönet a kerületi tisztviselőknek. Újra adót kellene fizetni. Hej! de hol az a pénz, a legfőbb rugó életünkben ? Volt idő, midőn az esővel arany esett, de most bizony csak sár lesz abból, — és sárból ki gyúr aranyat ? — elég ha embert gyúrtak belőle. Számos barátimnak, kik leveleikkel fölkerestek legközelebb, a szerencsétlen meggyilkolt Thassy Nina kisasszony gyászos ügyéről hirt tudandók , — egy legközelebb ez ügyben fáradozó, s hazatért barátom után annyit mondhatok, hogy a vádlott Kiss Lajos ellen I. Földváron a vizsgálat befejeztetvén, a pör a tek. pécsi törvényszék elé vitetik ítélet alá, hol a vádlott fölött palczát törend az igazság karja. A bűn fölött győzni kell a törvények szentségének! kecsegtessék magokat e hittel az ártatlan véráldozat atyafiai s tisztelői addig is, mig az ítélet kihirdetve leend. A zápor egyre szakad minden búzaosztag krint a mezőn egy egy bárka, mely úszik az özönvíz fölött — hol leend a kikötő ? bajos megmondani, mert elég magas Ararat jelen esőzéseinkhez képest nincs. VICTOR: HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVII. darabjából. ( Vége.) Hirdetés a cs. k. helytartóság ideigl. főnökétől 1851-ki julius 20-ról, a javadalomadományozásokért járó illeték megszabása iránt. A cs. k. pénzügyminisztériumnak f. é. május 9-kén 12,749 sz. a. kelt bocsátványa szerint, az 1850. aug. 2-án kiadott ideiglenes díj- és bélyegtörvény (ország, törv. és korm. lap XXIII. dar. 301. sz. 320. lap) 54-ik díjszabási tételének rendelete , melyhez képest a javadalomadományzások a haszonvételnek fizetés melletti átengedéséül tekintendők , s ennélfogva a szolgalmakra nézve 98-ik tételszám allatt megállapított illetékszabás alá esnek, csak annyiban lehet alkalmazandó, menynyiben a javadalomhoz haszonvételes ingóságok kapcsolják ; ellenben ingatlan dolgoktól a haszonvétel átruházásáért járó illeték helyébe a 108 . tételszám B. e. pontja alatt meghatározott illetékváltság lép. Adományzási okiratok, ha az adományzás vagy megerősítés nem az ország fejedelmétől vagy országfejedelmi hatóságoktól függ, s ha csupán ingatlan dolgok haszonvételéről szólnak, csak 15 kros bélyeg alá esnek. Geringer: Hirdetés a cs. k. helytartóság ideigl. főnökétől 1851-ki jul. 21-ről, mely által minden egészségügyi egyének a tudtokra jutó tetemesebb sértéseket, betegüléseket és halálozásokat haladéktalanul bejelenteni köteleztetnek, nem illett legjobban összekötő tánczszertnek. Ha találkozott oly elámult, ki még most is az előbbi gyönyör folytatásának reményével lépett színházba, senkinek , csupán önmagának rójja föl a csalatkozást. Természetesnek találhatni , hogy közönség nem jelent meg ez alkalommal oly nagy számmal, mint e mű adatásakor, spás ízben tapasztaltuk. Egy hétig tartó nagy élvezet s még nagyobb fizetés után, pihenésre volt szüksége számtalan embernek. Ezért nem mondhatod a gyér megjelenést elhidegülésnek. Bizonyos lehetsz abban, hogy Rachel szereplései még proselytákat is szereznek színházunk számára. Szombaton „Evangélium és családélet“ drámában Feleki és Rónai vidéki színészek léptek föl. Mindkettő elég ügyességgel bír érdeket és érvet szerezni egy vidéki színház közönségének. Sőt Feleki-Től elmondhatni , hogy ha azon színpadi külsőhöz, s tiszta orgánumhoz, melynek birtokában van, több elevenséget s kifejezőbb játékot ad, nemzeti színpadunkon is inkább hasznát vehetnék, mint némely másnak. A előadásról általában meg kell jegyeznen, hogy az a készületlenség miatt most is vontatott volt. Míg színészeink a sugóra oly sokat bíznak, mint szoktak, haladásuk csaknem lehetlen. Hogy e sorokban is színházi ügyekkel foglaltalak el, tulajdonítsd azon körülménynek , mikép a múlt hét folytán mindyájunk figyelme főkép a színház felé fordult. Oda sietett a közönség élvezni azt a ritka örömet, melyet Rachel játéka nyújtott, s melynek emlékét sokáig nem fogjuk elfelejteni. Most már a régi kerékvágásba zökkentünk vissza. Reméld velem együtt, hogy nem maradunk ott hosszú ideig. ..