Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)
1851-11-21 / 512. szám
lálandjuk, hogy Anglia hálát követelő barát hangján veti föl a szolgálatokat. A colonisatio egy ideig nagy zajt ütött a központi lapokban , s a magyar nemzetiség buzgóbb, mint előrelátó barátai itt ott nagy aggályban voltak a betolulandó sáskasereg miatt; azonban közelebbi szemügyrevétel után kitűnt, hogy könnyebb azt vezérczikkben, mint valójában létesíteni; s ellenben a mennyire nagy eszközök alkalmazása által létesíthető is, a magyar nemzetiségre ismét nem leend több hatással, mint ama vezérczikkek; — az ügy jelen stádiuma az, hogy a státus erői mindenfelől igénybe vetetvén, a magyarországi gyarmatitás óriás vállalatába fogni nem lehet, a vezérczikkek pedig azt mutogatják az emigrálni vágyóknak, hogy legjobb, ha Brasiliába mennek. A magyar bortermesztők újólagos folyamodása a fogyasztási adó leszállításáért aligha némi sükerre nem vezetend , mert hisz amit a tapasztalás helytelennek tanúsít, annak módosításában nem késik kormányunk, mint e részben sok történt a dohánytermesztést illetőleg is. Ami azonban azt illeti, hogy a kormány szerezzen piaczot a bornak, ez gyakorlatlan valami, mert föltéve, hogy szerezhet, mi nem a kormány dolga, míg egy piacz elegendőleg kamatoz, s rendes szállítmányi helylyé válik, addig a bortermesztés rég semmivé lehet, mert az nem egy pillanat műve. — Az itteni esküttszék előtt először tárgyaltatik egy gyilkolási eset, mi a párisi vagy londoni bűnstatistikával egybevetve még igen kedvező arány.—Az ifjú Obrenovits Mihály, az elhunyt montenegrinói vladika emlékére fényes hallotti tiszteletet tartat, melyre képzelhetni, mint özönlend a nép. — A vladika utóda egyébiránt itt van. — A színházak is nyerni kezdenek érdekükben; Romeo és Júliában Bayer-Brück asszonyság, a drezdai színháztól valóban elbájoló, mint elragadó Julia, ma Don Carlosban Ebolt herczegnő szerepét adandja. A hangversenyek is jelentkeznek, ismét hölgyművész itt is , Biehler Ludmilla, kinek játéka ugyan igen ügyes, igen folyékony , de bizony nem bir azon ihlettel, mely művészt jellemez; s második szerencsétlensége , hogy a művészek divatos betegsége a ,,szerzés,“ s saját műveinek előadásában önmagának tetszik; pedig a játék és szerzés közt legalább oly nagy az átok, mint a szavalás, és a teremtő költőiség között. — Ha a hófelseprés itt azon tökélyen állna, melyen Pesten, térdig járnánk tegnap óta benne, egy ugrással a tél kellő közepén vagyunk. X. Vácz , nov. 18. 411 Nagy zavarban volnék levelezői kötelességem teljesítésére nézve ezúttal, ha a jó természet segítségemre nem jön vala , alig írhatnék t. i. valami újságot folyvást egyformán zengő, pangó életű városunkból , ha azon tiszta fehér takaró nem borul a láthatárra, melyet a költők a természet, vagy inkább földünk, s patyolat szemfödelének neveznek. Tegnap viradóra beállott tőlünk. A vasárnapi, tovább 24 óránál tartó ködös, majd erős esőzés után, tegnap hajnalban jó keményre fagyott a sár , s reggelre a pilisi hegyek a Duna hosszában, és az öreg Nazál itt hátunk mögött, fölöltötték téli takarójokat. Dél felé enyhült az idő, s az addig esett hó a városban és mezőségen elolvadt; azonban este felé újból kezdett havazni, s havazott egész éjjel, de egyszersmind olvad is, úgy, hogy nincs ezúttal még kilátásunk annak állandóságára ; de hiszen nincs is szükségünk rá, mert bizony kissé korán volna istállóba, akolba szorítni a marhát; miután mindamellett, hogy a szénatermés e nyáron jónak mondható, minthogy a belsőbb vidéken az áradások nagy menynyiségű takarmányt eliszapoltak , annak meglehetős szűke van , s azért mód nélkül drága is. Piaczunkon egyébiránt a gabnaneműek ára nem igen szökkent magasra, hanem ennek nincs befolyása a lisztre, mely távolról sem tart arányt a gabona árával, s nem várja azt, hogy ez emelkedjék, hanem — mivel a tél közelget, s a malmokat ki kell mozditni helyükből a Dunán — mázsánkint már is egypár forinttal szökkent föl; pedig úgy hiszem, hogy az említett két ok, mely tulajdonképen egynek is megjárja, valóban nem eléggé indokolja azon méregdrágaságát a lisztáruló molnároknak. Az illető hatóság nem avatkozik be az ily dologba erélyesen, pedig igen helyén esnék beavatkoznia, miután ily uzsorás nyerészkedés a mellett, hogy egyeseknek nagyon is kedvező, vajmi nehezére esik az adózó nép nagy részének, mely városunkban rendszerint piaczról látja el lisztszükségeit. No de majd annak is eljövend ideje, mint megjött — utczáink kikövezésének és lámpáink, azaz éji világításunk rendbehozásának ! ? ... A burgonyarothadás folyvást tart, és ez igen nagy csapás népünkre nézve, mely abban találja télen át naponkinti eledelét." Nagy mennyiségű krumpli hever külső utczáinkon; van ember, ki 100 zsákból többet háromnegyednél volt kénytelen, mint megromlottat, kidobatni. Ennek okát még nem kutatták nálunk; a gazdák úgy hiszik, hogy a laposban termett s nedves időben kiszedett krumplit fogta meg leginkább a rothadás; annyi igaz, hogy a magasabb helyeken termett és szárazon szedett nem romlik annyira. A bőséges és olcsó káposzta azonban némikép kárpótolja e csapást; a roppant olcsóság mellett t. i. — mert 100 fej komáromi káposztát lehetett ez ősszel 20—24 pokrával venni— alig van szegényebb sorsú család, mely egypár akóra valót el nem tett volna. A finánezügyi bizottmány, mely a püspökség javainak átadására volt kiküldve, bevégezte szerencsésen több mint három hónap óta folytatott ügyesbajos munkálkodását, s tagjai a napokban utaztak vissza Budára. Új püspökünket is várjuk, ki, mint hallom jövő december 7-ére határozta beigtatási ünnepét. A készületekről azonban, melyek fogadtatására tetetnek, más alkalommal bővebben; a beigtatási szertartásokról pedig majd akkor, ha egyszer végbementek. kulcsárt, azt minden rugkapálózásai daczára kivetették az ablakon. A kulcsár talpraesvén, odább futott, mire Firtos Firi megharagudva, valahány kaktuszt és hortensiát kapott az ablakban, azt száraiknál fogva cserepestül mind utána hajigálta s azzal vad üvöltés között rohant le a sokaság a pinezébe. Annak vasajtaját nem birva kinyitni, nagy hordókat hoztak elő s azokat megrakva kővel, lehengeriték a lépcsőkön, melyek rettentő dördüléssel szaktták be a vasajtót. A roppant pincze telve volt mindenféle nagyságú hordókkal, melyeknek a székelyek neki esve, fenekeiket buzogányokkal beverték, vizsgálva , hogy mi van benne? A nagybecsű borok kifolytak a pinczében ; a székelyek tudtak inni jól, s amit meg nem ihattak, kidönték. A tömeg itt lerészegülve ismét fölrohant, s míg helyette újak jöttek, betört a fényes teremekbe, vad dalolással vetve magát a bársony pamlagokra, a keleti szőnyegekre, neki taszigálva egymást tükröknek, bútoroknak , s keresve, hogy mi tréfát kövessen el? Firtos Firi fölállt egy gömbölyű ébenfa asztalra, hogy bajuszt fessen korommal egy középkorbeli úri asszonyság arczképének ; valaki meglökte alatta az asztalt s a góbé beleesett az üveges almáriomba, melyben a drágaságok álltak. Erre megdühödve, elkezdett hajigálózni mindennel, ami keze közé akadt; a pompás aranyserlegek, ezüst tányérok, szelenczék, repültek egymás után a székelyek fejeihez, kik azokat ismét visszahajigálták. Ez jel volt az általános rombolásra. Ez a mania ragadós , csak egynek kell megkezdeni a pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne e látványtól, semmiresem kész oly hamar, mint törni, zúzni, szaggatni. Egy percz alatt össze voltak törve a bútorok, a kelmék lehasogatva, a székelyek ezer darabra téptek mindent, a pompás öltönyöket, a drága prémes mentéket, palástokat, fölhasogatták a dumákat s az ablakon kieresztve a pelyhet, az alantlevők orditozák: „hó esik !“ s erre azok is fölrohantak, tépni és törni, ami még megmaradt. A szép jázminokat összetépték bokrétának; a szőnyegekből nyakravalókat szabtak, miket Bánfiné saját kezeivel hímzett. Nem kellett a székelynek a rablás, neki csak a pusztításban telt gyönyöre, földhöz csapta a nagybecsű órát, melyet csak egy évben egyszer kell föls húzni s kerekeit megosztá kantárcsainak , az ezüst tálakat megönté golyóbisnak s kilövöldözte a levegőbe. Itt is mulatságos volt látni Firtos Firit, mint iparkodott kitudni, hogy mi mire való ? Egy romai antik urnát föltett a fejére sisaknak, egy csengetyüszalagot átkötött a derekán öv gyanánt s egy nagy G - 11 emberg szobrot czepelt az ölében, azt állítva, hogy az nagyon jó lesz a somlyai szőlőhegyre Orbánnak. Az összetört bútorok darabjait fölhalmozták a kandallóba s begyújtottak az ében-, mahagóni- és palisanderfák aranyértékű darabjaival. — Ha egy falut fölgyújtottak volna, sem leendett drágább tűzök ennél. A tűz tetejébe pedig fölhúztak lánczon egy gyönyörűen kivert corynthi amphorát bográcsnak, azt teleaprították ürühússal s elküldék Firtos Firit, hogy A Magyarországra 1850. évre szóló törvénylap kiegészítése végett azon Magyarországra nézve fontos rendeleteket illetőleg, melyek az általános birodalmi törvénylap kiegészítő kötetében az 1848. dec. 2-tól egész 1849 oct. végéig terjedő időszakra nézve, továbbá az általános kir. törvénylapban magában 1849 nov. 1-től egész 1850. év végéig bennfoglaltattak, a nélkül, hogy a Magyarországot illető törvénylapba fölvétettek volna, továbbá némely ez országban kelt rendeleteket illetőleg, melyek a 1. f. nyilatkozványok, kiáltványok stb. gyüjtozzon nekik hozzá paszulyt, sőt és hagymát; az hozott nekik kávét, czukrot és ezreket érő hollandi tulipán, jáczint és amaryllis hagymákat; azt mind marokkal hányták a bográcsba s attól aztán majd megvesztek , a minek az lett a vége, hogy Firit kidobták az udvarra. A dühöngő székely nem szerezhetve magának más elégtételt, lenyargalt a pinczébe, hogy majd ott agyon issza magát, de ott ugyan már minden horod szét volt verve s a bor bokáig ért; megsejt azonban egy mellék pinczeajtólt,azt egy fejszével beüti s nagy örömére egy egész sor hordót lát meg a kezébe kapott fáklya világánál. Mindjárt neki rohant az elsőnek s annak fenekét beütve, oda tartja a fáklyát, hogy mi ömlik ki belőle ? Látja, hogy puskapor. Szerencséje, hogy részeg volt, mert különben az egész házat minden bennelevőkkel együtt a legrövidebb úton expediálta volna a menyországba. ■— Ez nem inni való, gondolja magában s fölüti a másikat, abban is puskapor volt, a harmadikban is, — már megesküdött, hogyha a negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát. Abban tehát méz volt, s akárhányat tölütött azután, nem volt abban egyéb, mint méz. Végre mégis akadt egy akós átalagra, melynek lyukán beszagolva, igen erős borszesz illata ütötte meg orrát. Annál dühösebben fogta azt nyalábra s szájához emelve az egész hordót, nagyokat húzott a kemény lengyel pálinkából s addig el nem vette azt szájától, mig végkép lerészegedve, hordóstul hanyatt nem esett. Ott a kiömlött mézben jól megforgatva magát, nagynehezen föltápászkodott s néhány lépést botorkázva, megint elesett a puskaporban s abban is eszBudapest, nov. 21. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik VANDA , eredeti opera 4 szakaszban , irta Bakodi Tivadar, zenéjét Doppler Ferenci. Hollósi K. mint vendég. — Holnap először : BÁL ELŐTT ÉS UTÁN, eredeti vígjáték 2 felvonásban , irta Degré Alajos. — A nőegyesület javára folyó hó 28-kán előadást fognak rendezni a nemzeti színházban. Hollósi Kornélia k. amint halljuk fölajánlotta már oda közreműködésre vissza henteregve, ily furcsán kandírozott külsővel ténfergett föl az udvarra, ahol még az volt hátra, hogy mézben és lőporban fürösztött alakjával beledüljön az udvart elárasztó pehelybe, s ott orra hegyétől csizmája hegyéig betollazva magát, ily rémséges alakkal mászszon föl négykézláb a dőzsölő atyafiak közé. Az ember nem hasonlított ily formán semmi ismeretes állatjához az óvilágnak. A hol fehér nem volt, ottan fekete volt. Leginkább el lehetett volna őt fogadni jeges medvének, szőr helyett pehelylyel bundázva, s ordítása különb volt a nílusi lóénál; úgy hogy épen nem lehet beszámítani a székely atyafiaknak , hogy a mint e négylábon mászó alak megjelent előttük az ajtóban s ott elorditotta magát, azok halálra ijedten hagyák ott a bográcsot, melyet újra telefőztek gulyáshússal, és ugráltak ki eszeveszetten az ablakon, kétségbeesetten ordítva : „a Bánfi ördöge!“ — „Itt jön a Bánfi ördöge!“ A székely észrevéve ordítása sükerét, még egy borzasztóat bömbölt a futók után , s azzal elfoglalva a tele bográcsot, kiült vele a parquet közepére s mint egy parlagi manó, belenyúlt marokkal s evett és ordított. .... Ily jelenetek történtek azon teremben , hol néhány nap előtt Bánfiné szelíd alakja tünedezett a jázminok és mimosák bokrai között, mint egy búsongó tündér világi árny, ki csak lelkével hall s szemeivel beszél. (Folytatjuk). HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvényes kormánylap II. évfolyama XX. darabjából. Vége. 7. §. Az átadás tányére nézve rendeltetik : a) Minden átadandó tárgyak az átadásra rendelt időpontban a lelépő hivataligazgatóságok által saját költségükön azon adóhivatal vagy árvabizottshány székhelyére viendők , mely irányában az átadásnak történni kell. b) A pénztár állapotának kimutatása egy pénznemlajstrommal, az árvahivatal adósainak 5. §-ban b. alatt érintett kimutatása pedig a magán adóslevelek, nyilvános kötelezvények és netalánt drágaságok jegyzékével ellátandó. c) Az átadás a készpénzben , nyilvános és magánkötelezvtényeken, a nagyságokom és ingóságokon , s a fenebb érintett kimutatásokon és jegyzékeken kívül, minden más még kéznél levő számvételi könyvekre is kiterjeszkedik. Azonban e könyvekről jegyzékeket is kell készíteni, melyekben azok keletkeztének éve, az első és utolsó beigtatás s a helrt és üres lapok száma látható legyen. d) Minden könyv lapozandó, aztán egy fonallal átfűzendő, s ez mind az átadó, mind a járásbíróság pecsétjével leszorítandó. e) Az árvaigazgatóságok minden oly iratokat is, melyeknél fogva a kiskorúaknak és gondviselteknek még fenlevő követelései alaposaknak látszanak, mint például szerződvényeket egyességeket , gondnokságok megrendelése fölötti tárgyalásokat és végzéseket sat. kellő jegyzék mellett átadni tartoznak. Átvételkor a számadások helyességének bírálásába s a gyümölcsözőleg tőkésített vagyon biztosságának megítélésébe nem kell bocsátkozni, sőt inkább a vagyont, ha mindjárt a számadások tökéletlenek és hiányosak volnának is , azon állapotban , melyben találtatik, átvenni. Azonban a hiányok, melyek vagy már az átadáskor vagy utóbb feltűntek, a kerületi főtörvényszéknek (báni táblának , tartományi főítélőszéknek) feljelentendők, mely azoknak jótállása alatt, kik a tapasztalt rendetlenség iránt felelősek , e fogyatkozások megszüntetésének útját és módját, szükség esetében az árvahivatal teljes számoltatásával megrendelendi, s ha erre egyes esetekben az árvabizottmányok vagy járásbíróságok rendelkezésre álló személyzete elégséges nem volna, szükséges segély végett az igazságügyi minisztériumhoz felterjesztést teeni. 8. §. Az átvevő tisztviselők a jegyzékbe vett könyvek és számadások teljessége, úgy a készpénz , kötelezvények , okiratok, drágaságok és számadások valódi állama felől meggyőződést szerezzenek. Minden előírt kimutatások, pénznemlajstromok és jegyzékek három példányban szerkesztendők s az átadó bizottság tagjai által aláirandók. Ezekből egyik példány az átadónak, második az átvevő pénztárnak kézbesítetik, a harmadik az árvahatóságnál megtartatik. Ez utóbbinál téretnek el mindazon irományok, könyvek és számadások is, melyek a pénztár őrzése alá nem tartoznak s kezelése folytatására nem szolgálnak. 9. §. Az átadás tényéről jegyzőkönyvet kell fölvenni, melybe az átadott tárgyak államának a kimutatások és jegyzékek tartalmátóli netaláni eltérései s minden az átadásnál előfordult észrevételek beigtatandók. E jegyzőkönyv is háromszorosan szerkesztendő s a fenebb kitűzött módon megőrzendő. Ennek s a hozzá tartozó kimutatásoknak egy másolatát az árvahatóság a megtörtént átadás után 14 nappal a kerületi főtörvényszéknek (tartományi főitélőszéknek, báni táblának) javaslataival fölterjeszti, mely iránta a 7. §. 1. pontjához képest, a rendnek teljes helyreállítására szükséges intézkedéseket megteendi. 10. §. A számadás ezutáni vezetése s a pénztár kezelése körül, az árvabizottmányok alatt álló pénztárak magukat az igazságügyminiszterium 1851-ki julius 14-kén kiadott utasításának 53. §-ához képest, ideiglen a Pest városra nézve fenálló szabályokhoz tartsák, mennyiben azok még alkalmazhatóknak mutatkoznak. 11. §: Az adóhivataloknak az árvák és gondviseltek vagyona körüli pénztárkezelése iránt külön utasítvány fog következni. Addig az átvett pénzeket, értékes papírokat és ingóságokat az általános pénztárszabályok szerint kezelendik, ezeket az átadási IV. okiratok alapján számbaveszik s a bevételek és kiadások fölött a IV. minta szerint naplót vezetnek. 12. §. Az adópénztáraknál a őrzésnek elkülönítve az egyes átadó igazgatóságok szerint kell történni, úgy, hogy ezek egymás közt össze ne kevertessenek. 13. §. Árvák vagy gyámoltak részéről befizetéseket, vagy pénz, értékes papírok és ingóságokbani letéteményeket az adópénztárak csupán bírósági jóváhagyás mellett fogadhatnak el. 14. §. Átvett pénzek, értékes papírok és ingóságok kiadásai az adóhivatalok által csak azon bíróság meghagyása folytán teljesittethetnek, melynek részére az elfogadás történt; de ha ez előmutattatik , a kiadás haladék nélkül eszközlendő. 15. §. Az őrzött pénzek és értékes ingóságok biztonsága ival ül figyelemben tai tauló uyulásos«»» ntravo tv* adóhivatalok magukat az általában eléjök szabott utasításokhoz alkalmazzák. Azon intézkedések iránt, melyek a pénztári helyiségek és tartályok nagyobb biztosítására netalán még szükségeltetnének, minden adóhivatal a bírósági elöljáróság útján a cs. k. járási pénzügyigazgatósághoz azonnal kellőleg indokolt véleményt terjeszteni. 16. §. Ha talán valamely adóhivatal a jelen rendelvények haladéktalan végrehajtására személyzeti államának ideiglenes szaporítását szükségelné, az iránt a bírósági elöljáróság útján a járási pénzügyigazgatósághoz tegyen jelentést, mely azt kellő intézkedés végett az országos pénzügyi hatósághoz előmozditandja. reményének 1849-ben történt kiadatása . 1850 febr. 15-re, mint a törvénylap kiadatásának kezdete közti időszakba esnek, az 1850. évi törv.lap egy kiegészitőkötete német egyes kiadásban adatott sajtó alá , mely a cs. kir. egyetemi könyvnyomdában 1 pontnyi áron kapható. E kiegészitőkötetnek , valamint a Magyarországot illető törvénylap 1850 és 1851. évi folyamának árulását Bécsre nézve Braumüller Vilmos udv. könyvkereskedő vállalta el. P. é. nov. 1-jén jelent meg a birodalmi törv. és korm. lap LXV. díja összes kettős kiadásokban ; tartalmazza : 233. sz. a pénzügyminiszt. f. é. oct. 10-ki rendeletét, mely által az 5 ftos uj bankjegyek kiadatása iránti határozmányok tétetnek közzé. 234. sz. a földmivelési és bányászminiszt. f. é. October 11 -ki rendeletét, mely által a gyakorlati bányászi alkalmazásban levő egyéneknek megengedtetik, a cs. b. bányászati tanintézetekben magukat magánvizsgálatnak alája vetni. 235. sz. a külügyminiszt. f. é. oct. 26-ki kibocsátványát, mely által az 1846-ki ausztriai-nápoly keresk. és hajózási szerződéshez némely az ausztriai cs. és nápolyi kir. iromány közt megállapított pótlékhatározmányok adatnak. P. é. nov. 8-án adatott ki a birodalmi törv. és korm. lap LXVI. dija összes kettős kiadásokban, tartalmazza : 236. sz. a cultus és közoktatási minisztérium f. é. oct. 26-ki rendeletét, mely által az 1850 oct. 4-ki (hírod. törv. lap 380 és 381.) rendelet több szakaszainak magyarázata és alkalmazása iránti kétségek megfejtetnek. 237 sz. a pénzügyminiszt. f. é. nov. 3-ki kibocsátványát, mely által az 1851 nov. 3-kán a 470 sorozatra nézve kisorsolt, 4%-os cseh- és alsóausztriai rendi kötelezvények kezelése közzététetik. F. hó 5-én küldetett szét a kir. törv. és korm. lap XXXVI. és XLIII. darabjának még hátra volt románnémet kettős kiadása. A LXXVIII. db ruthen-német kettős kiadása f. hó 5-én, a LXXXVI. db lengyel-ruthen-horvát- és szerb, — a CXXXV db lengyel és ruthen és a CLXV db magyar-német kettős kiadásai f. hó 8-án adattak ki. F. évi nov. 14-én jelent meg a birodalmi törvény és korm. lap LXVII. dbja összes kettős kiadásokban; tartalmazza : 238 sz. a belügym. f. é. nov. 15-ki rendeletét, a Leuchtkugel czimü német folyóirat betiltását illetőleg. 239 sz. az igazságügym. f. é. nov. 6-ki rendeletét, mely által azon esetek jelöltetnek ki, melyekben a büntetőtörvényszékek és államügyészségek utasíttatnak, hogy a közhivatalnokok és szolgák, valamint oly személyek ellen , kik hivatalos foglalkozásban állnak , megfondolt büntető eljárításról , ennek eredményéről e hivatalnokok és szolgák közvetlen hivatali elöljáróinak , és az azok felett fegyelmi felügyeletet vivő hatóságoknak feljelentsék , s mely által egyszersmind azon büntetőtörvényi elítéléseknek, melyek jogok, közpénztárakbeli járadékok és becsületjelek elvonását húzzák maguk után, az ezt nyilvánságban tartó hatóságoknak leendő följelentése meghagyatik. 240. sz. az igazságügym. f. é. nov. 6-ki rendeletét, mely által egyetértőleg a cs. k. pénzügyminisztériummal a bevádlottak vagy más személyek kíséretéért a törvényszéki szolgaszemélyzet kárpótlása megállapittatik. M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK.