Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-23 / 612. szám

1852. harmadik évi folyam.a 612 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt.______ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sí. A havonkínti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél viaazautasittatik. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr­p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 .,PESTI NAPI®. Kedd, márt. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­ígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­g­á­n­v­i­t­á­k négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hi­vataloiba. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAP­ második ‘14-évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti Napló“ vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, júniusi folyamra­­ . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhi­atalában, úri-utczai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési tereteket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. P­é r­­­s. (Napoleon kormánya. A pártok állása . Carnot megválasztatása. Az eskü letétele.) Becs. (Ipar s kereskedelmi kamrák. A Neue Pr. Ztg. Az orosz féligek. Ammersing.) Lapszemle. V­a­t­a­r­o­s. (Hadi parancs..) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Marianna hadigőzös sorsa.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Helvétia. Dá­nia. Amerika.) Vegyesek. („Guttenberg“ dráma ügyében. Gazdasági és kereskedelmi hírek. Nemzeti színház. — Börze. — Dunavizállás.) M­a t­á­r. (A kalóz király. Történeti novella JÓKAI MÓR-tól.) Budapest, mart. 23-án mieRA­i tudósítások Berlin, mart. 20. — Linden báró wü­ttembergi rendk. kir. követ tegnap audientia után a királyi asz­talhoz hivatott meg. A differentiák tökéletes kiegyen­lítése iránt többé semmi kétség. Bréma , mart. 20. — A polgárok gyűlésében 127 szóval 97 ellen végzésse jön , a tanács köteles a polgármester-választást azonnal, nem ügyelve a szö­­vetséggyülés ellenmondására, megkezdeni. Azon esetre mindazáltal, ha a tanács az új választást to­vább is ellenzené , annak tagjai tovább ilyenül nem ismerendők el. Páris, mart. 19. — A felebbviteli törvényszék Bocher urat egy havi fogságra és 200 frank pénz­bírságra ítélte. London, mart 20. -rr Derby lord kinyilatkoztatta a felsőházban : a kormány a parliamentet a köze­lebbi három hónap alatt föloszlatni szándékozik, mely nyilatkozattal Grey lord meg van elégedve. Ellenben az alsóházban D'Israeli-nek egy hasonló nyilatkozatát Russell, Asburnham­ , Cobden és Card­­well hévvel és ellenségesen támadják meg, a nélkül mindazáltal, hogy e tárgyban elleninditvány történt volna. Bologna, mart. 17. — Egy, Monte Vicesiorul lezuhant kőtömeg 7 házat, 24 embert és 70 állatot temetett el. Roma, mart. 15. Ma több bibornok neveztetett ki. Az ujonan kinevezettek közt van a sinigagliai püs­pök , továbbá a bordeauxi, melitenei és nisibii érse­kek. Két még leendő kinevezést ő szentsége magá­nak tartott fen. Paris, mart. 16.­­ Mennél tovább vizsgáljuk Napoleon Lajos kor­mányzatának természetét, annál inkább meggyőző­dünk annak szükségessége felől. Szükségesnek tekint­jük azt Francziaország mind szellemi mind anyagi érdekeire nézve. Napóleon Lajos kormánya erős kor­mány, mely minden hatalmat kezei közt tart,­­ egye­dül felelős arról, hogy azon hatalmat hova fordítja. Ha végigtekintünk a restauratio és júliusi kormány felett, az anyagi érdekek oly hatalmas lendületét any­­agi évek során át sem látjuk oly mértékben , mint jelenleg egy pár hónap óta látjuk. A vasúthálózatok az egész országban megindultak, míg a parlamentáris kormány alatt (tisztelet a kivételeknek) több hónapig elvitatkoztak egy vasútszárny fölött, mert a követek pártérdeke működött minden javítás kivitelénél. Most a pártérdekek elnémultak : egyedül a franczia nemzet érdeke szól, melynek képviselete kétségenkívül erős kezekbe van letéve. A kamatláb leszállításával is 28 év óta küzdtenek, és soha ki nem vihették, s most egy legyen­ szóra megtörtént. És a nép ezt látva, lehetlen, hogy hála-, bizalom- és elismerésre ne serkenjen föl azon férfiú irányában, ki mindezeket, mint egy varázsütéssel végbevinni képes. Ha e hajlamnak, melylyel Napo­leon Lajos a nép irányában viseltetik, nevet adhat­nánk , napóleoni democratiának nevezhetnék. Azon­ban mindezen fényes bizonyítványai mellett is Napó­leon Lajos indulatának, ne higyjük azt, hogy a nép egész tömege az elnök mellett nyilatkoznék. Ezt ta­núsítja a tegnapelőtti választás. Ez jelentékeny demonstratio! Az 1848-ks forradalom emberei hatalmát mutatja, melyet Napoleon Lajos és a conservativek nem akar­nak elismerni. Carnot a törvényhozótest tagjául vá­lasztatott , daczára minden erősödésnek, mit irányá­ban kifejtettek Moreau részére. Az utóbbinak buknia kellett, még pedig a nép azon része buktatta meg, mely tán a júniusi napok óta fejét sem dugta ki. Ez annak jele, hogy a franczia nép egy része köz­­társasági, a másik napóleonista. A többiekről szó sem lehet, mert ezen óriás tömegek előtt pályákká törpü­l­­nek. A köztársasági pá­rt inkább forradalmi, m­ig a napoleonista conservativ. Kedvesen esett-e a kormánynak Carnot megvá­lasztása ? az Elysée függönyei mögött nem hallga­tóztunk , de azért hisszük, miszerint egy hatalmas visszarántás való a császári álmodozásokról. És most kérdés, hogy ezen két elem fog-e szövet­kezni, vagy a conservativek egészen a napoleonismus mellé állván, az elsőt, tudniillik a köztársaságit, föl­emésztik ? Bajos csak sejtelmeket is előadnunk, any­­nyival inkább valamit biztosan állítanunk. Annyi igaz, hogy a conservativek mindig ellenez­­ék az 1848-as forradalmat, következőleg helyök nem lehet ezen forradalom emberei mellett, de ők sem igen jókedvvel szövetkeznének. Önként következik tehát, hogy a napoleonismus mellé szövetkezik egy részük, tudniillik a legitimista­ párt, míg az orleanisták alkal­masint kezet nyújtanak azoknak , kik őket 1848-ban elkergették. Ez sejtelmünk. A következmény mutatja meg hoz­­závetésünk alaposságát. Egyet nem kell felednünk. Azt tudniillik, hogy a kormány Carnot megválasztása alkalmával legális módon viselte magát. Szavazati jegyeket tetszés sze­rint nyomathattak és semmi akadályt nem gördítet­tek eb­be. Már most az a kérdés: Cavaignac és Carnot lete­szik-e az alkotmány által kívánt esküt. Ha leteszik, akkor a népakaratnak meghajolva napoleonisták; ha nem , ezen esetben ellenségei a napoleonismusnak , s magukat ily állásba helyezve, még lehető győzelemre számítnak. Ez tehát fontos mozzanat. Nemsokára bekövetkezik, s ekkor helye lesz egy csomó combi­­nationak. Bécs, mart. 20. Az ipar és kereskedelmi kamarák azon másod­rendű intézményekhez tartoznak, miknek sem köz­vetlen, sem nagyszerű hatásuk, azért az előbbi ke­reskedelmi miniszter e kedvenc­ teremtménye nem nagy zajt ütött soha; a­mit eddig tapasztaltunk ha­tása körül, annyiból áll, hogy az inkább a korlátolt önérdek vagy kenyéririgység, mint valóban fölvilá­­gosodottsággal párult gyakorlati nézetek nyilvánulá­­sára adott alkalmat, kivévén a kiveendőket. Azonban bár ha igy van is — a kormánynak mindig jó a hangulatot ismerni, ha annak semmi józan alapja nincs is, s igy azoknak fönállása oly kérdés, melyen ugyan ő nem töri nagyon a fejét, — de mely a kö­zönségre nézve bir annyi érdekkel, hogy vele foglal­kozzék ; a lapokon kívül, hol csak igen kivételesen s hiányosan (nem tagadható !) képviseltetnek az érde­kek, azaz, igazabban szólva, hol az érdekek nem ma­gukért, hanem többnyire a státus iránti viszonyuknál fogva, s így magasabb szempontból tárgyaltatnak, ezen téren kívül csak igen kevés út van a nyilat­­­koztatásra; szomorú tehát látni a közönyt hasonló intézmények iránt, mert elárulják a közszellem hiá­nyát; nos numerus sumus, — és nem cives; a kö­zöny azonban, melylyel az illető iparosztály e kamarák iránt viseltetik, tán legegyszerűbben onnan magya­rázható , hogy nincs tanácskozmányaiból profit! — mint mondok: korlátolt önzés ! ha nem az történik meg, a­mit kíván, némely ember azt hiszi, hogy nem is az történik meg, a­mi a la­tin neki mégis hasznos. — A külpolitikában örökké vészmadarakat vadá­szók egy­felől a Bernárdhegyi derék barátok ügyé­nek egeréből csinálnak Montblandt, — mások a tán­­simatban hiszik a török birodalom életéhez nyitó kul­csot rejteni, —­­ az európai keresztény török alatt­valók üldöztetésében keresnek mindennemű cselszö­­vényt! hála az égnek, hogy már ezen apróságokra jöttek örökös hadprófétáink ; a görög ügytől kezdve hány európai háborút idéztek föl újságíróink jolsvai combinatiói ? (Ad vocem Jolsva: gyönyörű tavaszi napokat élvezünk, tiszta, meleg napok, s ha borult is, meleg ; másfelé, például Somogyban, hő esett — a jóslat bizonyosan csak azon vidékeket értette, a hol — teljesedik.)— Az uj porosz-keresztes-lap végre kimerité hatóságaink elnézését s postai szállítása el- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KALÓZ-KIRÁLY. (Történeti novella). Irta JÓKAI MOH. IV. Folytatót. *) A hajó kikötött Ilispaniola partján. Rooberts egy egész nép kincseit ígérte kalózainak, csak e nép vérét kérte magának. A kikötőben egy hajót sem talált, csupán néhány halász­bárka lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték, hogy a föllázadt rabszolgák a partvidéket elpusztítva, tömegestül a sziget belsejébe vonultak. Rooberts partra szállt, s futott, mint őrült, az is­merős kunyhó tája felé. Már látta a dombot, mely a kis völgyet elfedé előtte, lassan, szívdobogva folytatá lépteit, mintha félne meglátni szemeivel azt, a­mit lelkével már lát, csendesen felment a dombra. E dombról lehetett le­látni épen az ő gunyhójára. E dombon hagyta el legutoljára kedvesét, itt mondá neki zokogva, vigy *) Lásd P. N. 609. (tárnál, el engemet magaddal; itt jóssá meg neki : egykor jönni fogsz haza, s kérdeni fogod, hol menyasszo­nyod? miért nem jő elődbe, hogy kebledre hulljon. A rabló szive elszorult. Még egy lépés, — most a dombtetőn áll, — egy vén szomorufűz eltakarja előle a kilátást, annak ágait félrehajtja, s a völgybe alá néz. Puszta a völgy, letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény helyén, s hol a kis nyugalmas gunyhó fe­küdt, csak egy fekete folt sötétlik. Szótlanul állt ott a rabló. Szemei mozdulatlanul néztek oda, egy sóhaj sem jött ki ajkán. Mintha meg volna halva, lerogyott, arcza elburkolt a fűben, szíve dobogása megszűnt. Tán ott aludt volna el örökre, ha bántó álmai nem jőnek, ha végig nem kellett volna álmodnia a rémes, véres jeleneteket, mint rohan vad ordítással a vérszomjú ördögi had a csendes magányos lakra , mint térdel benn egy cso­portban a három lány, s a vén anya, most fölhajít­­ják a ház födélre a kanóczot, az ajtót kővel betörik, ajtón ablakon át berohan a gyilkos fajzat, megra­gadják hajaiknál fogva áldozataikat, azt az ősz zi­lált hajat, a szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt az annyiszor összecsókoltat, az imádott meny­asszonyét. Ha a sírban aludt volna, ilyen álomra ott is föl kellett volna ébrednie. — Ah­­ordita a kalóz , fölugorva ájultéból, mint ki halálkinos kisértet-nyomást szakaszt le szivéről, s vadul dobogó kebellel tekinte körül szemeit törölve a homlokáról az izzadságot. — Jó, hogy csak álom volt, rebegő magához térve. — Egy tekintet a völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom, őrjöngve szökött fel fektéből,­­ kétségbeesve rohant le a völgybe, a gunyhó romjaihoz; kedvesei nevét kiáltozd, fölhányta a hamvakat, az üszköket, mintha ott akarná őket találni, körülnyargalta a tájat, vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok közt, ha nem találja-e köztük kedveseit is ? Csupa néger-nyomok voltak, dulakodó emberbarmok láb­nyomai, sehol sehol a kedves tündérpicziny lábacskák helye. El voltak veszve ők. Csak egy küszöb állt még az ősi gunyhéből, ko­rommá égve, a rablé azt átölelte, megcsókold, s érzé, hogy szemei elhomályosodnak a könytől. — Hah! kiálta föl, kitörülve szemeiből a könyet, nem vizet a tűzre, hanem olajat! nem sírni most, hanem boszút állani! A rabló siralma vérontás ! Boszút állok az emberiségen, boszút a világon te érted meggyilkolt családom ! Ne adj nekem több örömet ég, ne adj nekem több nyugalmat föld ! vál­jék a pohár ürömmé ajkaim előtt és gyűlöletté szí­vemben minden indulat. Egy örömöm volt, egy nyu­galmas eszméje lelkemnek, erre gondolok mind­annyiszor, midőn könyörgő embereket láttam előttem térdepelni, és megkegyelmeztem nekik. Ez öröm, e gondolat ki van tépve szivemből örökre, nincs irgalom többé senkinek. Halld meg átkomat pokol és rendülj meg bele; im­e marék hamv, mely­­lyet meggyilkolt családom porából fejemre szórok, a hány porszeme van a fekete hamvnak , annyi fekete ördögöt küldök én teneked. 1 .... ■ i ni A rabló átkozva vágta fel az égre a felkapott hamvat, mely onnan fejére permetezett vissza, s a mint elhangzott az átok, lerogyott térdére, s meg­­csókolá a küszöböt, és zokogott csendesen. — Én istenem, én istenem! ha büntetni akartál engemet, miért nem sujtál a kősziklához tengerviha­rodban ? miért nem veszitél el éhség , fegyver által ? miért nem juttattál vérpadra ? miért engeded meg, hogy az én vétkemért a te angyalaid bűnhődjenek ! A­ rabló zokogott keservesen , a megátkozott hamv csendesen szállongott vissza fejére. Az erdőből kivezető úton egy utas jött, öszvérét hajtva maga előtt, Barthelemy útját állta. Az ember megijedt a zord alaktól, s védszentjeit kezdte em­legetni. — Honnan jösz ? kérdé tőle a kalóz. — La Vegából. Jó hirt hozok, a lázadók legyőzet­­tek, a part hosszában fel is vannak már akasztva. —­­ Rosz hirt hoztál nekem ! Egy sem menekült meg közülök ? — Néhány százan egy elfoglalt hajóra ültek, s elfutottak Afrika felé. — Köszönöm. Mehetsz utadra. A hírmondó fejcsóválva távozott, nem érthette, miért búsuljon valaki a felett, hogy a lázadók le vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó meg­szabadult belőlök ?

Next