Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)
1852-03-23 / 612. szám
1852. harmadik évi folyam.a 612 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt.______ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sí. A havonkínti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél viaazautasittatik. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 krp. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 .,PESTI NAPI®. Kedd, márt. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivataloiba. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAP második ‘14-évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti Napló“ vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, júniusi folyamra . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhiatalában, úri-utczai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési tereteket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Pé rs. (Napoleon kormánya. A pártok állása . Carnot megválasztatása. Az eskü letétele.) Becs. (Ipar s kereskedelmi kamrák. A Neue Pr. Ztg. Az orosz féligek. Ammersing.) Lapszemle. Vataros. (Hadi parancs..) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Marianna hadigőzös sorsa.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Helvétia. Dánia. Amerika.) Vegyesek. („Guttenberg“ dráma ügyében. Gazdasági és kereskedelmi hírek. Nemzeti színház. — Börze. — Dunavizállás.) Ma tár. (A kalóz király. Történeti novella JÓKAI MÓR-tól.) Budapest, mart. 23-án mieRAi tudósítások Berlin, mart. 20. — Linden báró wüttembergi rendk. kir. követ tegnap audientia után a királyi asztalhoz hivatott meg. A differentiák tökéletes kiegyenlítése iránt többé semmi kétség. Bréma , mart. 20. — A polgárok gyűlésében 127 szóval 97 ellen végzésse jön , a tanács köteles a polgármester-választást azonnal, nem ügyelve a szövetséggyülés ellenmondására, megkezdeni. Azon esetre mindazáltal, ha a tanács az új választást tovább is ellenzené , annak tagjai tovább ilyenül nem ismerendők el. Páris, mart. 19. — A felebbviteli törvényszék Bocher urat egy havi fogságra és 200 frank pénzbírságra ítélte. London, mart 20. -rr Derby lord kinyilatkoztatta a felsőházban : a kormány a parliamentet a közelebbi három hónap alatt föloszlatni szándékozik, mely nyilatkozattal Grey lord meg van elégedve. Ellenben az alsóházban D'Israeli-nek egy hasonló nyilatkozatát Russell, Asburnham , Cobden és Cardwell hévvel és ellenségesen támadják meg, a nélkül mindazáltal, hogy e tárgyban elleninditvány történt volna. Bologna, mart. 17. — Egy, Monte Vicesiorul lezuhant kőtömeg 7 házat, 24 embert és 70 állatot temetett el. Roma, mart. 15. Ma több bibornok neveztetett ki. Az ujonan kinevezettek közt van a sinigagliai püspök , továbbá a bordeauxi, melitenei és nisibii érsekek. Két még leendő kinevezést ő szentsége magának tartott fen. Paris, mart. 16. Mennél tovább vizsgáljuk Napoleon Lajos kormányzatának természetét, annál inkább meggyőződünk annak szükségessége felől. Szükségesnek tekintjük azt Francziaország mind szellemi mind anyagi érdekeire nézve. Napóleon Lajos kormánya erős kormány, mely minden hatalmat kezei közt tart, egyedül felelős arról, hogy azon hatalmat hova fordítja. Ha végigtekintünk a restauratio és júliusi kormány felett, az anyagi érdekek oly hatalmas lendületét anyagi évek során át sem látjuk oly mértékben , mint jelenleg egy pár hónap óta látjuk. A vasúthálózatok az egész országban megindultak, míg a parlamentáris kormány alatt (tisztelet a kivételeknek) több hónapig elvitatkoztak egy vasútszárny fölött, mert a követek pártérdeke működött minden javítás kivitelénél. Most a pártérdekek elnémultak : egyedül a franczia nemzet érdeke szól, melynek képviselete kétségenkívül erős kezekbe van letéve. A kamatláb leszállításával is 28 év óta küzdtenek, és soha ki nem vihették, s most egy legyen szóra megtörtént. És a nép ezt látva, lehetlen, hogy hála-, bizalom- és elismerésre ne serkenjen föl azon férfiú irányában, ki mindezeket, mint egy varázsütéssel végbevinni képes. Ha e hajlamnak, melylyel Napoleon Lajos a nép irányában viseltetik, nevet adhatnánk , napóleoni democratiának nevezhetnék. Azonban mindezen fényes bizonyítványai mellett is Napóleon Lajos indulatának, ne higyjük azt, hogy a nép egész tömege az elnök mellett nyilatkoznék. Ezt tanúsítja a tegnapelőtti választás. Ez jelentékeny demonstratio! Az 1848-ks forradalom emberei hatalmát mutatja, melyet Napoleon Lajos és a conservativek nem akarnak elismerni. Carnot a törvényhozótest tagjául választatott , daczára minden erősödésnek, mit irányában kifejtettek Moreau részére. Az utóbbinak buknia kellett, még pedig a nép azon része buktatta meg, mely tán a júniusi napok óta fejét sem dugta ki. Ez annak jele, hogy a franczia nép egy része köztársasági, a másik napóleonista. A többiekről szó sem lehet, mert ezen óriás tömegek előtt pályákká törpülnek. A köztársasági párt inkább forradalmi, mig a napoleonista conservativ. Kedvesen esett-e a kormánynak Carnot megválasztása ? az Elysée függönyei mögött nem hallgatóztunk , de azért hisszük, miszerint egy hatalmas visszarántás való a császári álmodozásokról. És most kérdés, hogy ezen két elem fog-e szövetkezni, vagy a conservativek egészen a napoleonismus mellé állván, az elsőt, tudniillik a köztársaságit, fölemésztik ? Bajos csak sejtelmeket is előadnunk, anynyival inkább valamit biztosan állítanunk. Annyi igaz, hogy a conservativek mindig ellenezék az 1848-as forradalmat, következőleg helyök nem lehet ezen forradalom emberei mellett, de ők sem igen jókedvvel szövetkeznének. Önként következik tehát, hogy a napoleonismus mellé szövetkezik egy részük, tudniillik a legitimista párt, míg az orleanisták alkalmasint kezet nyújtanak azoknak , kik őket 1848-ban elkergették. Ez sejtelmünk. A következmény mutatja meg hozzávetésünk alaposságát. Egyet nem kell felednünk. Azt tudniillik, hogy a kormány Carnot megválasztása alkalmával legális módon viselte magát. Szavazati jegyeket tetszés szerint nyomathattak és semmi akadályt nem gördítettek ebbe. Már most az a kérdés: Cavaignac és Carnot leteszik-e az alkotmány által kívánt esküt. Ha leteszik, akkor a népakaratnak meghajolva napoleonisták; ha nem , ezen esetben ellenségei a napoleonismusnak , s magukat ily állásba helyezve, még lehető győzelemre számítnak. Ez tehát fontos mozzanat. Nemsokára bekövetkezik, s ekkor helye lesz egy csomó combinationak. Bécs, mart. 20. Az ipar és kereskedelmi kamarák azon másodrendű intézményekhez tartoznak, miknek sem közvetlen, sem nagyszerű hatásuk, azért az előbbi kereskedelmi miniszter e kedvenc teremtménye nem nagy zajt ütött soha; amit eddig tapasztaltunk hatása körül, annyiból áll, hogy az inkább a korlátolt önérdek vagy kenyéririgység, mint valóban fölvilágosodottsággal párult gyakorlati nézetek nyilvánulására adott alkalmat, kivévén a kiveendőket. Azonban bár ha igy van is — a kormánynak mindig jó a hangulatot ismerni, ha annak semmi józan alapja nincs is, s igy azoknak fönállása oly kérdés, melyen ugyan ő nem töri nagyon a fejét, — de mely a közönségre nézve bir annyi érdekkel, hogy vele foglalkozzék ; a lapokon kívül, hol csak igen kivételesen s hiányosan (nem tagadható !) képviseltetnek az érdekek, azaz, igazabban szólva, hol az érdekek nem magukért, hanem többnyire a státus iránti viszonyuknál fogva, s így magasabb szempontból tárgyaltatnak, ezen téren kívül csak igen kevés út van a nyilatkoztatásra; szomorú tehát látni a közönyt hasonló intézmények iránt, mert elárulják a közszellem hiányát; nos numerus sumus, — és nem cives; a közöny azonban, melylyel az illető iparosztály e kamarák iránt viseltetik, tán legegyszerűbben onnan magyarázható , hogy nincs tanácskozmányaiból profit! — mint mondok: korlátolt önzés ! ha nem az történik meg, amit kíván, némely ember azt hiszi, hogy nem is az történik meg, ami a latin neki mégis hasznos. — A külpolitikában örökké vészmadarakat vadászók egyfelől a Bernárdhegyi derék barátok ügyének egeréből csinálnak Montblandt, — mások a tánsimatban hiszik a török birodalom életéhez nyitó kulcsot rejteni, — az európai keresztény török alattvalók üldöztetésében keresnek mindennemű cselszövényt! hála az égnek, hogy már ezen apróságokra jöttek örökös hadprófétáink ; a görög ügytől kezdve hány európai háborút idéztek föl újságíróink jolsvai combinatiói ? (Ad vocem Jolsva: gyönyörű tavaszi napokat élvezünk, tiszta, meleg napok, s ha borult is, meleg ; másfelé, például Somogyban, hő esett — a jóslat bizonyosan csak azon vidékeket értette, a hol — teljesedik.)— Az uj porosz-keresztes-lap végre kimerité hatóságaink elnézését s postai szállítása el- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KALÓZ-KIRÁLY. (Történeti novella). Irta JÓKAI MOH. IV. Folytatót. *) A hajó kikötött Ilispaniola partján. Rooberts egy egész nép kincseit ígérte kalózainak, csak e nép vérét kérte magának. A kikötőben egy hajót sem talált, csupán néhány halászbárka lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték, hogy a föllázadt rabszolgák a partvidéket elpusztítva, tömegestül a sziget belsejébe vonultak. Rooberts partra szállt, s futott, mint őrült, az ismerős kunyhó tája felé. Már látta a dombot, mely a kis völgyet elfedé előtte, lassan, szívdobogva folytatá lépteit, mintha félne meglátni szemeivel azt, amit lelkével már lát, csendesen felment a dombra. E dombról lehetett lelátni épen az ő gunyhójára. E dombon hagyta el legutoljára kedvesét, itt mondá neki zokogva, vigy *) Lásd P. N. 609. (tárnál, el engemet magaddal; itt jóssá meg neki : egykor jönni fogsz haza, s kérdeni fogod, hol menyasszonyod? miért nem jő elődbe, hogy kebledre hulljon. A rabló szive elszorult. Még egy lépés, — most a dombtetőn áll, — egy vén szomorufűz eltakarja előle a kilátást, annak ágait félrehajtja, s a völgybe alá néz. Puszta a völgy, letarolt mezők sárgulnak a zöld ültetvény helyén, s hol a kis nyugalmas gunyhó feküdt, csak egy fekete folt sötétlik. Szótlanul állt ott a rabló. Szemei mozdulatlanul néztek oda, egy sóhaj sem jött ki ajkán. Mintha meg volna halva, lerogyott, arcza elburkolt a fűben, szíve dobogása megszűnt. Tán ott aludt volna el örökre, ha bántó álmai nem jőnek, ha végig nem kellett volna álmodnia a rémes, véres jeleneteket, mint rohan vad ordítással a vérszomjú ördögi had a csendes magányos lakra , mint térdel benn egy csoportban a három lány, s a vén anya, most fölhajítják a ház födélre a kanóczot, az ajtót kővel betörik, ajtón ablakon át berohan a gyilkos fajzat, megragadják hajaiknál fogva áldozataikat, azt az ősz zilált hajat, a szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt az annyiszor összecsókoltat, az imádott menyasszonyét. Ha a sírban aludt volna, ilyen álomra ott is föl kellett volna ébrednie. — Ahordita a kalóz , fölugorva ájultéból, mint ki halálkinos kisértet-nyomást szakaszt le szivéről, s vadul dobogó kebellel tekinte körül szemeit törölve a homlokáról az izzadságot. — Jó, hogy csak álom volt, rebegő magához térve. — Egy tekintet a völgybe megmutatá, hogy ez valóság, nem álom, őrjöngve szökött fel fektéből, kétségbeesve rohant le a völgybe, a gunyhó romjaihoz; kedvesei nevét kiáltozd, fölhányta a hamvakat, az üszköket, mintha ott akarná őket találni, körülnyargalta a tájat, vizsgálva az iszapban meglátszó lábnyomok közt, ha nem találja-e köztük kedveseit is ? Csupa néger-nyomok voltak, dulakodó emberbarmok lábnyomai, sehol sehol a kedves tündérpicziny lábacskák helye. El voltak veszve ők. Csak egy küszöb állt még az ősi gunyhéből, korommá égve, a rablé azt átölelte, megcsókold, s érzé, hogy szemei elhomályosodnak a könytől. — Hah! kiálta föl, kitörülve szemeiből a könyet, nem vizet a tűzre, hanem olajat! nem sírni most, hanem boszút állani! A rabló siralma vérontás ! Boszút állok az emberiségen, boszút a világon te érted meggyilkolt családom ! Ne adj nekem több örömet ég, ne adj nekem több nyugalmat föld ! váljék a pohár ürömmé ajkaim előtt és gyűlöletté szívemben minden indulat. Egy örömöm volt, egy nyugalmas eszméje lelkemnek, erre gondolok mindannyiszor, midőn könyörgő embereket láttam előttem térdepelni, és megkegyelmeztem nekik. Ez öröm, e gondolat ki van tépve szivemből örökre, nincs irgalom többé senkinek. Halld meg átkomat pokol és rendülj meg bele; ime marék hamv, melylyet meggyilkolt családom porából fejemre szórok, a hány porszeme van a fekete hamvnak , annyi fekete ördögöt küldök én teneked. 1 .... ■ i ni A rabló átkozva vágta fel az égre a felkapott hamvat, mely onnan fejére permetezett vissza, s a mint elhangzott az átok, lerogyott térdére, s megcsókolá a küszöböt, és zokogott csendesen. — Én istenem, én istenem! ha büntetni akartál engemet, miért nem sujtál a kősziklához tengerviharodban ? miért nem veszitél el éhség , fegyver által ? miért nem juttattál vérpadra ? miért engeded meg, hogy az én vétkemért a te angyalaid bűnhődjenek ! A rabló zokogott keservesen , a megátkozott hamv csendesen szállongott vissza fejére. Az erdőből kivezető úton egy utas jött, öszvérét hajtva maga előtt, Barthelemy útját állta. Az ember megijedt a zord alaktól, s védszentjeit kezdte emlegetni. — Honnan jösz ? kérdé tőle a kalóz. — La Vegából. Jó hirt hozok, a lázadók legyőzettek, a part hosszában fel is vannak már akasztva. — Rosz hirt hoztál nekem ! Egy sem menekült meg közülök ? — Néhány százan egy elfoglalt hajóra ültek, s elfutottak Afrika felé. — Köszönöm. Mehetsz utadra. A hírmondó fejcsóválva távozott, nem érthette, miért búsuljon valaki a felett, hogy a lázadók le vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó megszabadult belőlök ?