Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)

1852-05-22 / 661. szám

1852 harmadik évifolyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. —k.p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. ^levre 10 „„'Évnegyedre 4 „ — „ „ V havi előfizetes, mint a pé|évre 8 námonkinti w megszűnt.____ 1 szám • • * » » A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyalé pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 661 M is Szombat, máj. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.javat számittatik. A beígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő strajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a FESTI NAPLÓ szerkezti hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában miindennap , délesti órákban. TARTALOM Telegrafi tudósitások. Felszólítások a magyar academiától történeti irományok beküldésére és a hazai műemlékek ügyében. Lapszemle. Hivatalos. (A császár Ő Felsége junius 5-bén leendő megérkezése.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Dánia. Törökország. Görögország.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze.) Nótár. (A vardoniták. Eredeti novella Jókai Mórtól.) Budapest, máj. 22-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, máj. 19. — Semmi politikai újdonság. Turin, máj. 17. — Tegnap estre a miniszterek mindnyájan benyújtották lemondásukat, mit a király elfogadott. Az új kabinet megalakultáig a miniszterek állomásaikon maradnak. D’Azeglio eddigi miniszterelnök a királytól megbízatást kapván, az új minisztérium alakítását elvállalta. Deferraris Senator fogná Galvagno helyett az igazságügyi tárczát átvenni. Beszélik , hogy Lamarmora tábornok eddigi hadminiszter és Paleocapa közmunkás miniszter az új combinatióhoz járultak. Cavour gróf kilépése definitiv el van határozva ; utódjául Colla senatort, másrészről ismét Ricci-t vagy Nigrá-t említik. A képviselőkamarában egy tag a vasúttárgyalásokat felfüggesztetni kívánta, míg t. i. a kabinet megalakult, mibe mindazáltal a kamara nem egyezett. Ratazzi, kinek kamaraelnökké választatása — jóllehet ő a balközép vezetője volt — idézte e krízist elő, a combinatiobani részvételre, ámbár párthívei ezt várták, meghívást nem kapott. Nápoly, máj. 1. — Öcs. fenségeik az orosz nagyherczegek ma érkeztek ide. MAGYAR ACADEMIA. I. Felszólítás, történeti irományok a régibb magyar irodalmi maradványok beküldése iránt. Miután jogviszonyaink az újabb változások következtében tetemesen változtak, és azon tartaléknak, mely eddig a magán és közlevéltárakat a hazai történet búvárai elől jobbára elzárta, okai nagyrészben elenyésztek ; a magyar akadémia történeti osztálya, a hazai história érdekében , teljes bizodalommal folyamodik a közlevéltárak gondviselőihez, magánlevéltárak s régi irományok birtokosaihoz , valamint mind azon barátjaihoz a magyar történetnek, kiknek ilyek holléteztéről tudományok van , tudósítanak az akadémiát a nemzet múltját érdeklő s eddig a közfigyelmet elkerült, nagyobb kisebb kézirati munkákról, emlékiratok, naplók, okmányok , históriai személyek tévézését, s általában a régibb közigazgatási, honvédelmi, társas és erkölcsi állapotokat felderíthető iratok tartalmáról és hollétéről, sőt, ha lehet, küüldenék azokat be használat és leiratás, vagy megvétel végett, magában értetvén , hogy egyesek netaláni nagylelkűségének is e részben semmi határ nem szabatik. A történeti osztály t. i. buzgón óhajtja, A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jibkay Mór. {Folytatás *). A téren senki sem volt már, a népség sátoraiba oszlott. A kétségbeesett királylyal nem maradt más, csak Kubláj és Halila. A leányka leült a trón zsámolyára, fejét tenyerébe hajtva, Kubláj oda lépett Disabulhoz, s megfogá kezét. — Térj magadhoz király, még nincs veszve minden. Disabul vadul tekintő szét, szilaj tekintete majd le*) Lásd P. N. 659. számát lányát, majd emirjét érte. Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről, s reszketve fogta meg atyja balkezét, míg Kubláj jobbját tarta. •— Hát ti miért maradtatok itten? Nincs semmim, amire várjatok. — Még van országod, szólt az emir. — Még van szived, suttogá Halila , Disabul szomorúan tekinte leányára. — Minek vagy itt? Szabaddá tettélek. Mehetsz, ahová akarsz. —Én itt akarok maradni te nálad. — Hm. Különös. Hogy a vér nem engedi az ember szivét meghalni. Te nem hagytál el. Ezen nincs mit csodálnom. Gyermekem vagy, s ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál velem, te skorpiosztva udvaroncz, te aranyos légy, ki csak addig dongsz, mig a nap süt, ezt bámulom. Kubláj mosolygott, alázatos képpel, minő azoké, kik mosolyogni szoktak, ha bántalmakat mondanak nekik. — Ez arra mutat, hogy napod még nem ment le végkép, s hogy én fel tudom azt újra hozni egedre. — Valóban? Tudsz hadsereget teremteni a puszta földből ? — Le tudom győzni az ellenséget hadsereg nélkül. — Beszélj, hallgatok rád. — Menjünk félre. E leány ne hallja a mit mondok. Halila apja intésére a trón lépcsőjére visszaült. — Tudd meg tehát, szólt Kubláj , hogy e hatalmas, dölyfös új dhagán ellen, ki oly merészen küldözi hozzád üzeneteit, oly gyanúm van, mely ha napfényre hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti őt trónjáról s téged ültet bele. — Mondd e gyanút. — Nem sejted-e? Én hiszem, okom van hinni, hogy e fiatal dagán,é félisten, ez angyal, ez egész ember sem félisten, sem egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány ! Disabul új lelket látszott kapni e szóra. — Aranyba foglaltatlak e gondolatodért. Honnan gyanítod ezt? — Szokásom kétkedni, gyanakodni. Midőn Oldamur udvaránál voltam, mint követ, sokszor láttam e fiatal gyermeket. S ha többi kortársaival összehasonlítom, sokkal gyöngédebbnek találtam vonásait, karcsúbbnak termését, bőrét simábbnak , mint férfiaké szokott lenni. Egyszer haverjátékon féltréfából azt mondom neki: „milyen szép leány lett volna belőled, kár, hogy nem vagy az.“ Dilma vérpiros arczczal szökött fel a szóra helyéről. „Szeretnéd megtudni, ha férfi vagyok-e?“ kiálta rám büszke tekintettel. „Jel mérkőzzél meg velem.“ S azzal a harczsíkra szó itt itt,* s a mint ott paripáinkkal egymásnak rohantunk, úgy megöklett dárdájával, hogy három öhnire estem le lovamról. Három oldalbordám törött be, s én sajnosan kényszerültem megváltani, hogy e kar nem asszonyé! — Miről beszélsz hát, kiálta boszos türelmetlenséggel Disabul. — Csak hallgasd tovább. Itt rosszul ütött ki a kísérlet, más térre kellett vinnem gyanúmat. Közel nem lehet hozzá férni senkinek , embert nem tűlt maga körül. Egyszer nők társaságában láttam meg őt. Az ország legszebb hölgyei voltak együtt: egy egy nap mindegyik, oly hajolok, hogy sártokra maga a vénség is lángokra gerjed, hogy képeik voltéinak egy győztes hadsereg kezéből kiragadni a diadalmi zászlót. Dalma véletlenül jött e társaságba. Egy tizenhatéves ifjú meglepetve lett volna ennyi szépség láttára. Arczának lángba kelle jönni, szemeit zavartan kelle lesütnie, szemérmesen fordulni erre, arra, s egy egy tétova szót rebegni ahoz, hileg- bár a hazai történet minden oldali felvilágosítására szolgálható, s az országban még szétszórt készületeket összegyüjthetvén, azokat az akadémiai könyvtárban, a tudósok köz használatára felállíthassa, sőt előbb utóbb kiadás által is a tudomány köz vagyonává tehesse. Ezen általános kérelem mellett a történeti osztály a hazafiak figyelmét különösben a szomorú emlékezetű török-magyar korra hívja fel, mely sok tekintetben a hazai história legnevezetesb időszaka, de mely különösen a népélet részletesb ismeretére nézve még felettébb hátra vagyon, mint azt az e részben több évek előtt kihirdetett históriai pályakérdés sorsa is bebizonyította. Különösen az illető községek, ekklézsiák s levéltárak elöjárói, de magányosak is, szólíttatnak fel, hogy gondjuk alatt vagy birtokukban levő mindennemű török iratokat közlenének használat végett az akadémiával, mely tagját és alkonyvtárnokát, Repicky János urat bízta meg ezek átvizsgálása, leírása, kivonása és hol szükség lefordításával. Az igy támadandó gyűjtemény szinte az akadémiai könyvtárba iktattatik majd a tudósok közhasználatára, s egy, idővel kiadandó történeti tár kezdetéül van szánva. E munkálat mind török írók, mind török okmányok fordításával már meg is kezdetett. Költ Pesten, az akadémia történettud. osztálya ülésében, dec. 22. 1851. Toldy Ferencz s. k. titoknok. II. Felszólítás minden, a nemzeti becsületet szivén viselő magyarhoz a hazai műemlékek ügyében. Mig más nemzetek multjok mindazon ereklyéit, melyek egykor a miveltségek és fények felől tanúságot tesznek, nagy gonddal , magányos, egyesületi és országos költséggel föntartják, megőrzik, megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a művelt világgal köztik, műértőik és tudósaik azokat vizsgálataik tanulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázsfényében támasztják föl halottaikból , addig mi, hidegek régi dicsőségünk, s annak emlékei iránt, azokat is, miket elmúlt századok viharjai megkíméltek, lelketlenül, vagy észre sem vesszük, és legjobb esetben az idő pusztító fogának, semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszesztjük, a legtiszteletesb romokat széthányatjuk, hogy új házaink néhány kővel olcsóbban épüljenek; a faragásokat szétszórjuk , hiszen nem canovai kéz sima remekjei; falfestményeket bemeszelünk , hogy azok vagy vallási nézeteinket ne botránykoztassák, vagy tarkább képeknek engedjenek helyt; síremlékeket elpusztítunk , a követ vállnak vagy kövezetnek használjuk , ha érez , azt néhány forint végett beolvasztatjuk, tartalmukat pedig kegyeletien kézzel kivetjük, nem kimélve még az öltözetek érdekes maradványait sem; a harcz és béke életét, szépített fegyvereket s egyéb eszközöket, mikben az anyag becsével gyakran meglepő műgond és képzelemjáték találkozott, vagy alakjából kivéve tetük folyó pénzzé, vagy a hozzájok tapadt hagyományokból levetkőztetve zsidó kézre bocsátjuk; föliratok mellett részvétlenül haladunk el, vagy letöröljük, s igy tovább. Miután e kép sokat megemésztett az idő , még többet a belháborúk évei, s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelethiány : csoda-e, ha egykori emlékeink annyira megfogytak, vagy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt, hogy s alkalmasint általános vélemény az, miszerint mulatunk épen oly meddő volt művészet dolgában, s a műérzék szinte oly hallgatag, mint e költőiben jelenben , holott, hála a sorsnak s a szerencsés véletlennek még sok, fölötte, sok maradt meg a föld gyomrában úgy, mint a föld színén , mike részben egy szebb múltnak őrizték meg emlékezetét. A magyar akadémia teljesen áthatva azon meggyőződéstől , hogy ha a hazafiak figyelme régi műemlékeinkre fordíttatik, még igen sok mentethetik meg az elenyészéstől, soknak pedig legalább emlékezete avathatik meg a feledéktől: teljes bizodalommal hivja fel ez ügy irányában segedelmét mindazoknak , kik a hazai régi miveltség fényre derülését, s így a nemzeti becsület emelkedését szívükön hordozzák. Mindenek előtt szükséges lévén az e rendhez tartozó kabátor immár enyésző félben levő , emlékek létezéséről tudomást lírni, ezennel megújítva ezelőtt öt évvel kibocsátott felszólítását, mely csak középszerű sikert látott, miután azóta ily maradványainkat egy újabb pusztító vihar ismét megfogyasztotta, újra és buzgóbban kér minden hazafit, tenne a titoknokhoz küldendő egyszerű levélben említést mindennemű ily régiségekről, legyenek azok templom, vár vagy egyéb régi épületek, vagy olyanak maradványai, kőfaragványok, bármely durvák vagy roncsoltak, s akár önállók, akár régi épületek részei, tehát szentek állóképei s egyéb szoborfélék, kőkoporsók vagy sírfedelek emelt munkával, ha még oly kevéssel, vagy csak régi felirattal, faragott czímerképek, keresztelő medenczék, oltárok; ugyanily fafaragványok, akár oltárokon, templomfalakon és templomszékeken, akár egyéb rendeltetésű eszközökön, bútorokon stb.; tovább a szobrászati öntvények, vagy olyak töredékei, ide értve a régi harangokat is , kivált ha emelt képekkel , czifrázatokkal vagy felirattal bírnak; az itt amott nagyobb kisebb csoportozatokban előforduló mesterséges halmok (úgy nevezett kúnhalmok), mikben ásások által egyéb tárgyak is fölfedezhetők; festések , templomok és várak falain , úgy önállólag is fenmaradtak, oltártáblák, szemek képei, arczképek, vidékek, harczok, czímerek, fára, vászonra, vagy bár hártyára és papirosra; vésett művek, pecsétnyomók, pénz- s egyéb mátrixok , metszések nyomatai vagy táblái, rézben vagy fában; régi fegyverek és lószerszám, kardok, lövő fegyverek, sisakok , pánczélok , zászlók ; régi , történeti vagy művi érdekű bútorok , templomi és házi eszközök , edények (igen régi cserepek is, habár törve), kelyhek, billikomok, tálak, csészék, ékszerek s régi öltözetek minden nemei stb. A régi kor a kisebb tárgyakra nézve egész a XVIII. Század elejéig, névszerint a szathmári békéig értetik, sőt az építészeti művekre nézve is czélszerű ez ideig terjeszteni a figyelmet. — Mindezeknek tehát hol, kinek birtokában, s mily állapotban léte, a korukra vagy szerzőikre vonatkozó nyomok, s a hozzájok szövetkezett hagyomány, ha tetszik, a bejelentőnek véleményével, de mely megkülönböztethetőleg mint magányos vélemény adassák, szives közlése kéretik. Ily módon mindenek előtt az említett osztályokbeli régiségek lajstromát lehetne megnyerni, mely alapját tenné és vezérfonalát az utóbbi intézkedéseknek, miknek feladása ama tárgyaknak rajzait, leírását, története előadását eszközölni, s mindezeket egy magyar műtörténeti gyűjteményben a haza elé terjeszteni. Ha ki már most egyelőre többet akarván tenni, rajzzal, leírással, történeti adatokkal örvendeztetné meg az akadémiát, ezt még élénkebb köszönetre kötelezné. Valamint az 1847 és 8-ban beküldött ily tudósítások az akadémia Értesítőjében világot láttak , úgy az ezentúl küldendők szinte a közönség elé terjesztetnek, anyagaiul egy magyar régiség- és műismének. De egyszersmind szivére köti az akadémia mindenkinek, kit viszonyai ily körülmények közé helyheztek, hogy a fenlevőnek megmaradását eszközölni, elromlás vagy legalább elrontatását és elveszését gátolni hazafiailag törekedjék , sőt a netán beküldhető tárgyakat is az academiához intézze, mely azokat megismertetvén , a szükséghez képest rajzokat is adván, használat után a nemzeti múzeumban fogja letenni megőrzés végett. A történeti érzék ez irányban is fölébredtével reánk derül, egy hisszük, a kor, melye lelkes kezdeményeket folytatván , ki fogja homályba sülyedtebbeli becsületünket is vívni , a mostaniak fáradozását pedig méltató megemlékezéssel jutalmazni. Költ Pesten, az academiának 1852. máj. 17 tartott összes kis gyűlésében. , Toldy Ferencz, titoknok. LAPSZSMLI. A Lloyd a börze állásáról értekezve, írja a többi közt, hogy szerdán délben közönségesen beszélték a börzén, hogy a Sina-ház telegráfi tudósítást kapott Frankfurtból, melyben jelentetik , hogy az ausztriai kormány Bethmann- és Rotschild-házzal harminczöt millió forintnyi kölcsönt kötött pengő ezüstban. S minthogy e hir a börzén általában hitelre talált, azért azonnal alá kezdtek szálban a váltók folyó árai. Ha a hir valósul, úgy azon rendszabálynak tagadhatlanul tartós behatása leend a pénzérték állására. Ugyanazon lap párisi levelezője írja , hogy mi az éjszaki hatalmasságoknak a franczia császárság történhető visszaállítása elleni jegyzékiratait illeti, azokra a franczia kormány nem felelhetett azért, mivel azon jegyzékiratok nem léteznek. Mert minden diplomatiai szokás és hiedelem ellen lenne, hogy vaig Napoleon Lajos minden hivatalos beszédeiben a köztársaság fentartását ajánlja, valamely idegen hatalmasság nyíltan vagy épen hivatalos jegyzékiratban őt azzal bátorkodnék gyanúsítni, hogy a császári koronára törekszik. S ha világosan állana is, hogy Napóleon Lajos bensőleg máskép gondolkozik, mint ahogy ír és szól, azért mégsem lenne, míg ő hivatalos beszédét meg nem változtatja , egy hatalmasságnak is joga tiltakozásra , mert népjogi viszonyokban csak mi hivatalosan van kifejezve , vehető sérelmek és tiltakozások alapjául. Ezzel azonban levelező nem akarja azt mondani, hogy midőn jelenleg a franczia császárság történhető visszaállításának kérdése egész Európát foglalkoztatja, a kabinetek azt semmibe vennék, s nem lenne joguk nem hivatalosan vagy meghitten nyilatkozni az iránt, miket fognák magukat viselni azon esetben , ha a franczia császárság visszaállíttatnék. Levelező csak azt tagadja határozottan, hogy ezen nyilatkozatok jegyzékiratok alakjában közöltettek volna a franczia kormánynyal. Ugyanazon levelező azt állítja továbbá, hogy a franczia kormány bizonyos arról , miszerint Anglia legkisebb akadékoskodás nélkül azonnal elismerné az új uralkodási formát, s hogy ugyanazt gyanítja Ausztria s Poroszországról. Oroszországtól legfelebb azt várja, hogy egyelőre visszahívná követét, minthogy az orosz udvar különösen szereti a várakozó politikát, de azért ennek nem lenne következése a két állam közötti viszonyok félbeszakadása, miután Oroszország mostanság külföldön létező consulait meg szokta bízni az ügyviselői teendőkkel oly országokban , melyekben jónak látja nem hatalmazni meg, nem tartani különös diplomatiai képviselőt.