Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-29 / 667. szám
r 1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten, fivnegyedre 5 f. —k. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szántónkénti eladás is _____megszűnt. 069 Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI MPLO. Szombat, máj. 29-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számíttatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába A lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyalé pedig EHSCH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laulért háza. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szerkesztézi Iroda: Uriutcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) Minden kimentetlen mindig a hónap elsejétől számittatik, levél visszautasittatik. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. A császár őfelsége magyarországi körútja. La pade m I e. Hivatalos. (Kinevezések.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Kecskemét. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Olaszország. Törökország. Amerika.) Legújabb. (Bécs. Berlin. Hamburg. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunavizállás.) Budapest, máj. 29-én TILOGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin, náj. 24. — A Romávali differentia közel áll kiegyenlíttetéséhez. A pápa elfogadta a király azon javaslatát, hogy Narvaz savoyeni püspök gennai érsekké neveztessék ki. A Franzoni érsek helyét a savonai püspök nyerendi el. Roma, máj. 21. — Butenieff cs. orosz követ Florenczbe elutazott. Florencz, máj. 24. — Az új angol követ Lyllon Bulcer a wégnek átnyujtó megbízó levelét. Párig, máj. 26. — Az államtanács, az elnök jelenlétében , 24 kén a közoktatási törvény fölött tanácskozott , mely — mint mondják — jelentékeny ellenzésre talált. Ma azon hit terjeng, hogy a törv.javaslatot visszavennék, épen az államtanács által elibe gördített okok miatt. Pest, május 29. Még hat nap, s a régóta folyton óhajtott szerencsés pillanat megérkezik. Ő és. s apostoli királyi Fölsége legkegyelmesb urunk magyarországi népeit legmagabb látogatásával megtisztelendi. ő Fölsége kegyes leutazása hozzánk ezúttal nem egypár napra terjedend, s nem csupán valamely kitűzött pontját az országnak illetendi: e ritka szerencsében az egész Magyarország fog részesíttetni, mennyiben őfelsége elhatározta magában, többnapi itt mutatás után, körutat tenni az ország nagy részében. Anélkül, hogy e legfelsőbb határozatot szült okok feszegetésébe bocsátkozni csak távolról is mernénk, mégis — habár nem egyébből, de különösen s csupán ő Felsége legmagasb személye s a birodalom közti legújabb , múlt augusztusi császári határozmányok által szentesített viszony szempontjából indulva, bízvást nyilváníthatjuk abbeli meggyőződésünket, miszerint azon legmagasb indok, minélfogva ő Fölsége császári koronája tartományait kegyes látogatásával szerencsélteti, — valamint okvetlenül legüdvösb czélzatu, akkér egyszersmind kétségkívül legis alkalmasb,fenemlitett viszonynak a birodalom közboldogságávali szilárd azonitására — vagyis annak a kitűzött legfensőbb czélhoz vezetésére. Úgy hiszszük, nem egészen csalatkozunk, midőn azon véleményt tápláljuk, hogy ez utóbbi nézet valószínűleg ama legfelsőbb körökben is, hol az utazási határozat eredetét veszi, nagyrészt otthonos, és érvényességgel annál inkább bír, mert tagadhatatlan, mikép személyes érintkezése az uralkodónak a néppel, ismerkedése annak viszonyai s állapotával, mindenkor láthatás eszközül szolgált mind a fejdelem s nép közti birodalom emelése szilárdítására, mind az általános jólét gyarapítására. Nemzeti történetünk nem egy fényes példája mutatja, mikép személyes érintkezéssel uralkodó fejdelmeink olykor históriai nevezetességű czélokat értek el, így, hogy árpádházi királyaink többrendbeli ilyetén eseteit elhallgassuk, elég — épületes visszaemlékezés okáért — egykettőt a dicsőségesen uralkodó habsburgi házból származott fejdelmeink történetei közöl, ez alkalommal fölelevenitnünk. Mindjárt I. Ferdinánd királyunk, lagyik évi aug. hó iső napján az ország határába lépvén, midőn akkori nádor Báthori István sürgetésére, magát az országba belebb menésre elhatározó , nemcsak az ellenkirály - párthoz szító nemesség, várak és városok útközben Ferdinándhoz állottak , hanem ő felsége Buda várába vonulásakor általános örömriadással is fogadtatott, s az ország lakosságától szabaditóként üdvözöltetett. Miután pedig innen a táborba szállván, itt a harcz fiaival is megismerteté magát , népszerűsége s az irániai bizalom annyira növekedett, miszerint már többé semmi sem állott útjában czéljainak kivitelére nézve, s végül a koronázási ünnepet is Székesfehérvárra november 3-kára kitűzé. Még egy évtized folyt le ezután, hogy nevezett uralkodó több ízben volt az ország rendeivel s népével személyes érintkezésben. Azóta minél kevesebb alkalma volt az ország csekély részének ily szerencséhez, a koronázási ünnepély helyéül a haza szélén fekvő Pozsony jön, s Buda vára, mikép a történet megjegyzi, több mint két századig nem látott magyar királyt. Senki sem tagadhatja, miképpen ez időköz legszomorubb korszaka volt a magyar nemzet életének. Élénk színekkel festik a történészek azon nagyszerű hatást, mit dicsőemlékü fejdelemnőnk Mária Therézia személyes megjelenése s az országra hivatkozása 1741-ki pozsonyi országgyűlésen okozott; európai fontosságú tények s változásokban nyilatkoztak e hatás nyomai, mit a magyar hűség méltán elsőrendű jeles tettei közé számíthat. Tíz év múlva Mária Therézia Budára jött, hol az egész ország nevében hallatlan lelkesüléssel fogadtatott, melynek üdvös befolyása az egész nép kedélyére a dicsőült fejdelemnő további uralkodása alatt folyvást mélyen éreztetett. A kegyelet hálás érzetével, csak futólag említjük II. József azon bölcs elvét, mely szerint a nép különféle osztályaival szorosabb érintkezésbe tevén magát, azok szükségeit és bajait innen mentett tapasztalatok alapján orvosolni, országatyai kötelességének ismeré. S valóban nem egy népszükségen segített hasonló lelkes eljárásával, nem egy közhasznú intézkedés indokául használta fel azt. S következett egy kor, — az európai közháborúk terhes kora — melyben a magyar nemzet ismét fényesen bebizonyitá, mily kegyeletteljes áhítattal ragaszkodik uralkodó feje magas személye iránt, s mily valódi fiúi örömöt — elvet érez annak körében. Még sokak előtt fris emlékezetben állanak azon jelentékeny perczek, midőn az európai béke helyreálltával, 35 évvel ezelőtt, Ő felsége Ferencz urunk királyunk feisénejével együtt Magyar- s Erdélyországot beutazván, nemzeti lelkesülés nyilvánulására nyújtott alkalmat, mely az ország minden határain egyiránti mértékben, leplezetlen öröm jelei közt viszhangozott. Ezen örvendetes eseménynyel esik jellemzőleg össze a nemzet szellemi s anyagi szükségeinek öntudatára ébredése, azon évben (1817.) jelent meg a magyar Dunán az első két gőzös — mely intézet azóta jólétünk tetemes emeltyűjévé fejlődött. Azért hozzuk mindezeket föl a történet emléktárából — szemben dicsőn uralkodó fejdelmünk közelgő magas látogatásával, mivel tudjuk, hogy ő Felsége jelenléte a hű magyar nemzetben most is a veleszületett hűt alattvalói kegyeletérzelmeket, legőszintébb öröm nyilatkozatival együtt költendi, s egyúttal fölötte jótékony befolyást gyakorland a nép összes osztályai kedélyére úgy, mint az ország érdekeinek legnagyobb részére. LAPSZIMLI. Azfest. Corr. írja : A miniszteri krízis Piemontban utoljára mégis véget ért. D Azegho marquis, királya bizalmából újra másodszor kabinet alkotásával megbízva , e feladatot elvállalta, s az új, vagy legalább a főtámaszaiban megújított minisztérium szerkesztője bélyegét viseli, kihez nem késtek legbuzgóbb párthívei csatlakozni. Hogy az új kabinet hivatását, tulajdonképeni politikai rendeltetését helyesen méltányolhassuk, szükség a kiáltott krízis alapokára visszamennünk. Minden tudósítás egyhangúlag úgy szólt, hogy a krízis -kiváltképen Ratazzinak, a bal centrum egyik ismeretes főnökének, a követkamara elnökévé történt elválasztatása következtében ütött ki. A kormány jelöltje , Buoncompagni, most igazságügyminiszter, kevés szótöbbséggel ugyan, de csakugyan elüttetett. S e szavazás után közvetlenül a szardiniai mozgalmi párt minden lapja teli volt várakozás- és örömmel , hogy már most kétségtelenül Ratazzi- Cavour combinatio jövend létre. Midőn azonban a király sem egyik, sem másik férfit nem, hanem a volt miniszterelnököt d'Azegliót bizá meg új kabinet alakításával, Cavour gróf pénzügyminiszter határozottan megtagadta az ilyen auspiciumok alatt létrejövő minisztériumtól helyeslését és gyámolítását. Mindezen körülményeket egybevetve, valószínűnek tűnik föl, hogy a szardiniai mozgalmi párt, a pénzügyminiszter gróf Cavour hallgatag, de hatalmas gyámolításáról biztos lévén, megfeszítette erejét, hogy a kormányt, s ezzel Piemont közelebbi jövendő sorsát a baloldali párt heves irányába sodorja. Minő okból tette ezt, s vájjon nem járult-e ennek előidézésére okozóul azon alapos vagy alaptalan félelem , hogy a mostani európai közönséges politikai viszonyok a piemonti radical-szabadelmű bálványozások ellen is gyakorolhatandnak visszahatást , nem akarjuk elhatározni. De szemünk előtt tartjuk azon mindenesetre kielégítő tényt, hogy a kormány főnökeinek higgadtsága ezen most valóban legkevésbbé helyén levő túlságos lépést meg tudá akadályozni. Ámbár nem tagadható, hogy a mostani miniszterelnök d’Azeglio neve is több olyan politikai cselekvénynyel van egybefűzve, melyek teljességgel nem számíthatnak helyeslésünkre. Azonban a követkamara előtt az új minisztérium bevezetése alkalmával adott azon nyílt kijelentéséből, hogy politikája abból fog állani, mindennemű fenálló szerződéseket és kötelezettségeket tisztelni s teljesítni, jó reménységet merítünk Piemont jövendőjére nézve. A nemzetközi szerződések őszinte, önkénytes, nem csupán kényszerített tisztelése s megtartása a békének, a szó teljes értelmében egyik valódi kezessége, biztosítéka. Való ugyan, hogy mostanság az európai szárazföldi viszonyok oly alakulást nyertek, miszerint az eltökélt hads felforgató párt előtt is Piemontban tanácsosnak tetszhetik, minden komoly összeütközést kerülni a szomszédállamokkal. Ha azonban Piemont a negatív magatartás ezen burokjából is kivetkezik, s őszintén csatlakozik az európai béke és társadalmi rend fentartására irányzott nagyszerű törekvésekhez, úgy politikája ezen fordulatát elismerőleg s részvéttel üdvözlendjük. Ugyanazon lap, azon halotti ünnepélyről, mely tegnap a megboldogult miniszterelnökért tartatott, következőleg tudósit. Miután több mint 300 nagyobb s kisebb helységben tartatott egyházi gyászünepély a meghalt miniszterelnök herczeg Schwarzenbergért, Bécs sem maradhatott hátra azon hatóságok s községek példája mögött, minthogy itt kevéssel halála után csak családja tartatott ilyen ünnepélyt, ellenben a másutt tartott gyászünnepélyek az elhunytnak nagy érdemei iránti elismerés s a népesség részérőli hála jellemével bírtak. J. B. Weisz számvevői tanácsosé az érdem , hogy a birodalmi székvárosban is ennek viszonyaihoz minden tekintetben méltó ünnepély létesíttetett. A gyászmise ma az am Hof-i egyházban számos közönség előtt a birodalom nagy méltóságviselői jelenlétében tartatott; különösen számosan volt képviselve a tábornoki kar. 13 cs. k. Fensége Zsófia főherczegnő is megjelent, s az ünnepély eszközlője iránt az elismerésnek mélyen érzett szavaiban nyilatkozott. Misét maga a pápai nuntius mondott, prédikácziót pedig udvari egyházi szónok Othmar úr tartott , ki a nagymentőségü emlékünnepély legfőbb vonatkozásait kiemelte. A castrum doloris különösen fényes volt, s egy jeles művésznő lerajzolta annak képét, hogy emlékezete fenmaradjon.“ Az Ost-Deutsche Post, az éjszaki Németországban a nagy német-ausztriai vámegyesülés ellenében nyilvánuló idegenkedések ellen szólal fel, s ennek okvetlenül bekövetkezendő véghetlen előnyeit fejtegeti. Azt mondja a többi közt: „Az adriai tenger kikötői, s ezzel felső s közép Olaszországnak legnagyobb része, nemsokára talán déli Olaszország is, s az egyenes út keletre, megnyitand a német műipar előtt, oly kereskedelmi terület jövend létre, mely két tenger közötti földhati fekvésénél, s a keblében rejlő minden életfeltételeknél fogva arra lenne hivatva, hogy a világkereskedésben nevezetes helyet foglaljon el. Akárminő intézkedések kivántassanak Németország nemzetközti forgalmának felvirágoztatására, akárminő fáradozások s áldozatok legyenek szükségesek azon czélra, hogy Németország tengerentúli kereskedése, mely eddig távolabb vidékeken csupáncsak az isteni gondviselésre bízatott, védlet- s gyámolitásban részesitessék, hogy a német lobogónak minden tengeren, s minden kikötőben méltó s tiszteleten állás biztosíttassák , — arra mind meglenne az eszköz a német-ausztriai egyletben; ez megbízná az e czélra szükséges fáradozásokat , képes lenne a kellő rendszabályokat illő kiterjedésben tenni meg. Csak ezen az úton jöhet létre német hajóhad, illő kiterjedésű német consulság, két oly intézet, melynek hiányában a német kereskedés mindig csak idegen államok kegyelmétől függend. Darabok a nagy műből más után is létesíthetők ugyan, de nem olyan valami, mi egész, mi állandó legyen, mi tartóssága 63 tiszteletet parancsoló világbeli állása biztosítékait magában hordozná. Emlékezünk-e a német hajóhad gyászos végéről? hogy a német kereskedők közép Afrika s közép Amerika partjain csak úgy vannak igazságtalanságok és mindennemű nyomások ellen biztosítva , ha szerencsések megnyerni valamely nem német állam étalmát? S ha ezekre emlékezünk, nem intés és tanuság-e ez azoknak is, kik a kereskedelmi politika mezején semmit sem akarnak tanulni s felejteni ? S mennyiben azon aggodalom hozatnék fel ellenvetésül , hogy az ausztriai s a mostani vámegyesületi ipar közt nyomasztó versenyzet támadna, azt viszonozza az idézett lap, hogy nagyban s egészben véve sem az ausztriai sem a német ipar nem bír egyik a másik felett oly nagy túlsúllyal, hogy kölcsönös szabad versenyzetektől tartaniok kellene. Megtörténhetnék ugyan ez egy s más esetben, de hiszen a vámsorompóknak nem kellene egyszerre lehullani; átmeneti időszak lenne, melyben nem teljes fogalmi szabadságnak , hanem csak kölcsönös vámkönnyítésnek lenne helye a kölcsönös iparforgalomban. Ezen időszak elegendő mindkét vámvidék ipara előkészítésére. Ezen átmeneti időszak alatt tisztán ki fog tűnni, minő iparágak nem állhatnak meg ugyanazon mezőn egymással szemben. Ezek csak azon számra kevés iparágak lennének,melyeknek hiányoznak a természetszerű virágzó tenyészés életfeltételei. Ezen egyes és előreláthatólag kevés számú esetekben a tőkéknek idő lesz engedve más jutalmazóbb iparágakhoz fordulni. Természetszerűleg némi kiegyenlítés fog a két vámvidék közt történni, mint ez a mostani vámegyesület alapítása után történt minden félnek nagy hasznára. Azon további ellenvetésre pedig, hogy Magyarország és Galliczia népe, e húsz milliónyi tisztán (műipar tekintetében) fogyasztó nép nem bír finomabb szükségekkel, azt viszonozza, hogy: Németországnak egyes részeit minden évben éhség, legalább keserves nyomasztó drágaság látogatja meg; ezen részek azon országokban gazdag gabona-szállitmányokat kapnának, melyekért a visszaszállítmányok természetszerűleg főleg műipari készítményeikből állanának. HIVATALOS. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 15-kén kelt legfensőbb határozatánál fogva a birodalmi tanács elnöke K. Kibecknek engedelmet adni méltóztatott, hogy az orosz császár ő Felségétől neki adott orosz császári András rendet elfogadhassa és viselhesse. Ő cs. k. Apostoli Felsége a Kolozsvárt levő sebészi tanintézetnél megürült tanszékére az elméleti orvostudománynak ezt ideiglenes tanító kobori Marussi István tudott, s az ugyanezen tanintézetnél megürült tanszékére az elméleti és gyakorlati chirurgiának s chirurgiai klinikumnak kiszolgált katonai orvos Nagel Emil Jakab tudott kinevezni méltóztatott. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. —A tegnapi naplónkban említett ünnepélyi készületek és intézkedések folyton folynak; a volt hídfőnél a pesti oldalon , hol (3 Császári Felsége alkalmasint partra lépend, egy colossalis diadalív emelkedik, melyet az innenső parton valószínűleg többek fognak követni; a Duna gőzhajózási társaság hasonlólag készületeket tesz, az óbudai hajógyár, s a lánczhíd közelében horgonyzandó hajóinak pompás kivilágítására. A gőzhajótársasággal a vaspályaigazgatóság e tekintetben is versenyre lépene, s a pályaudvart a közelebb fekvő pályavonallal együtt fénytengerré alakítandja. Az újpesti, budai és ó-budai nagyobbszerű gyárépületek szintén nem fognak homályban maradni. A nemrégiben épült „Albert Főherczeg“ hadigőzös, melynek belseje disz és kényelem tekintetében mindent fölülmúl, e napokban már megtette próbaútját, s hihetőleg e hajóé leend a szerencse, hogy a Császári Apostoli Felségét a közelebbi állomásról országunk szívébe szálitsa!