Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-04 / 823. szám
1852 harmadik évi folyás». EIJÖFI^ETIISI föltételek. Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — ti.p Egy hónap» 1 ft 30 kr p Félévre 10 „ — i « Évnegyedre 4 „ — „ „ A havi elfifieetéa, mint a i p^,évrt . 8„„„ námonkinti e 1 a d a 8 is , meggeünt. I Egye. »am. . 4„„PESTI 823 Szombat, dec. 4-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyharadon petit-sora 4 p. kr.,ával számittatik. A beiktatásig 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden község a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úrintéz a Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Drintcza 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számítatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve •ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. ■ jelen TARTALOM. A franczia császárság. Uj polgári perrendtartásunk. II. Levelezés. (Temesvár: Lunkányi-gyógyfürdőintézet. Tervezett gazdasági egyesület. Gőzmalom). Hivatalos. (Haditörvényszéki ítélet. Kinevezés). Fővárosi hirtár. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A megkegyelmezés. A trónörökösödés melletti kilátások. A herczegelnök véleménye a journalistikáról. Coup d’Etat Spanyolországban. Vegyesek). Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások nov. 26.) Németország. (Frankfurt. Manheim. München. Darmstadt. Hannover. Braunschweig. Boroszló. Hamburg. Köln). Belgium. (Kamarai ülés. A hadügyminiszter körirata a katonai hatóságokhoz). Olaszország. (Turin). Spanyolország. (Madrid). Dánia. (Országvédő kötelességi törvény Holsteinra nézve). Görögország. (Athen : a belügyminiszter körirata az ország főnökeihez az újságokban terjesztett álhíreket illetőleg). Törökország. (Konstantinápoly : a külügyi miniszter jegyzékei a barátságos hatalmak követeihez. — Hírek Hauran és Bagdadból. Yanni Catergi rablófőnök. Hamis pénzgyártók). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze). Metár. (Nemzeti irodalom). , dec. 4-én. A FRANCZIA CSÁSZÁRSÁG. A franczia kérdés megoldásra jutott. A bonapartismus teljes győzelmet vívott ki Francziaországban. A császárság dec. 2-kán kikiáltatott. Midőn összes Europa ezen tényről tudomást vesz, az egyszersmind azon programmnak tudomásával történik, mely a császárságot megelőzte, s annak jövő iránytűjéül a béke politikáját hirdette. Meg kell vallani, e programra idejekorán ki volt adva a szavazás megkezdése előtt, s e szerint az összes Europa tudomást ven most arról, hogy nyolc millió franczia polgár helyeselte a császársági békepolitikát, melynek kifejezésében szépen egybehangzólag látjuk egyetérteni azon milliókat, kik eddig elő lényegesen különböző politikai véleményeket tápláltak s különböző czélra törekedtek. Napóleon Lajos a császári trónra a béke olajágával lép, benn az országban egyesítve az eddig engeszteletlenül egymással szembenállt pártokat, s kívülre maga részéről biztosítva az európai népjogi közrend fentartását. A jövendő fogja megmutatni, mennyire fog hű maradni önmagához, ezt azonban minden békeszerető hőn óhajtja. UJ POLGÁRI PERRENDTARTÁSUNK. II. # A polgári perrendtartásnak következő főalkatrészei vannak u. m. 1. A perlekedés módja, p. o. hogy szóbeli vagy írásbeli után történjék-e? 2. A bizonyítás, s ennek eszközei, melyekkel a jogigényeket kimutatni, vagy azok ellen magunkat védeni lehet. 3. Az ítélet, mely a bizonyításra következik. 4. A perorvoslatok, melyekkel védelem nyujtatik annak, ki talán az első bírósági ítélet által sértve érezi magát. 5. A végrehajtás, mely a szerint különbözik, a mint tárgyai, alapjai változnak. Ezek mellett még, mint lényeges elemek tekintendők 6. Azon intézkedések, melyek biztosítást eszközlenek a perlekedési szabályok pontos megtartásáról ; és 7. Azon eszközök, melyek segélyt nyújtanak, midőn jogigényeink veszélyben forognak , hová tartozik p. o. a zár alá vétel, letiltás stb. Minthogy ezek a perlekedésnek fő elemei, ezeket fogjuk új perrendtartásunk értelmében magyarázni. És így ez után felelhetünk meg azon kérdésnek is, hogy mily intézkedéseket foglal ezen perrend magában az igazságszolgáltatás érdekeinek valósítására? A perlekedés módja, mint előbbi törvényeink szerint, úgy a jelen perrendtartás folytán is kétféle leendői. szóbeli és írásbeli. Nem szükséges ennek hasznosságát, sőt szükségét hosszasan mutogatni. Mert mindenki meggyőződhetek arról, miszerint számtalan esetekben a gyorsabb, rövidebb eljárás nem kevesb hasznot nyújt, mint maga az ügynek megnyerése. Tudva van az is, mikép számos tárgyak természetük s egyszerűségük folytán épen nem igénylenek hoszszabb tárgyalást, bizonyítást, s igy perlekedést sem. Midőn tehát egyrészt sokaknak sokkal kivánatosb a rövid egyszerű eljárás, és másrészt midőn számos tárgy tökéletesen, minden jogveszélyzés nélkül alkalmas arra, nincs ok, miért ne engedtetnék meg a szóbeli perlekedés. A legelső kérdés e tárgynál az, hogy mikor van helye a szóbeli, és mikor az írásbeli eljárásnak ? Semmi sem döntheti el e kérdést czélszerűbben, mint az imént fent érintett két érdek, t. i. a feleknek kivonata, és az ügyek minősége. Ezen elvből indult ki a jelen perrendtartás is, midőn mind a felek szabad választását meghagyta, mind az ügyek természetéből folyó törvény rendelkezését is alapul vette föl. E szerint a törvény kijelölte, mikor van s lehet helye a szóbeli eljárásnak, de e mellett megengedte, hogy a felek a törvény esetein kívül is használhassák a szóbeli perlekedést. A törvény rendelete ez: szóbeli útra tartozandnak minden ügyek, melyek az egyes és kereskedelmi bíróságok előtt folynak, és ezeken kívül minden teljes hitelű okleveleken nyugvó adóssági panaszok, bér- és haszonbéri keresetek, per vagy végrehajtás folyamában közbenjövő pontok feletti viták és mindazon esetek, melyekben a perrend gyors vagy szóbeli eljárást rendel. Ha az itt előadott ügyek társasbíróságok előtt folynak is, szóbeli útra tartozandnak. Ami a felek szabad választását illeti, ez abban áll, miszerint ők szabadon megegyezhetnek, hogy szóbeli, vagy írásbeli úton perlekedjenek oly esetekben is, melyeket a törvény nem azon útra sorolt. Sőt külön egyik fél is kérheti a szóbelit azon esetekben, melyek Írásbeli alá tartoznak, vagy az Írásbelit a szóbelinek eseteiben. Kérheti ezt a fél az ellenfelének ellenmondása daczára is. Csakhogy ily esetekben a kérdés eldöntése a bíróra van bízva, mit ez a körülmé- Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állítni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróbul következő urak mutathatók fel a t. cv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfavy Pál társadalmi, történeti s neryzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szokolay István polgár- és büntetőjogi, Sirházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéreteiét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendő a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni : intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A Matár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetiek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Matár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Yahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Lütkey Károly, Székely József, Lónkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni, tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 írt p. p. — Pesten házhozhordással félévre írt, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. S mindezen fáradozásaink és a megkiván- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. A magyar nemzeti irodalom története. Irta Toldy Ferencz. Második kötet. Pesten, Emich Gusztáv bizománya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXV. 1. Emich és Eisenfels könyvnyomdája. (Folytatót. *) A magyar nyelv belső története. (VII. Fej. 110. — 112. §§.). E fejezetet sz. három szakra (§.) osztja. Az elsőben szemle alá vétetik ,,a magyar nyelv állapotja és változásai ez időszakban“ (HO. §. 108. 1.), a másodikban „a magyar irás belső“ (Hl. §. Hl. 1.), a harmadikban annak „külső mibenléte“ (112. §. 114. 1.). Lássuk mind a hármat fő vonalaiban. Lásd Pesti Napló 822. számát. Ez időszak nyelve hangtani tekintetben , a fenmaradt emlékek nagyobb számánál fogva , több vidéket s igy több nyelvjárást képvisel (v. o. 85.1.); de alaktanát véve fel, eredeti sajátosságaiban immár megfogyatkozott. T. i. a hajlitható részesülők s ragozott határtalan módok nagyobb részének kiavultával, s a határzó igeneveknek mai szűk határaik közé szorultával, ez időszak nyelve hajlékonyságban, s a huzamos nyugoti befolyás alatt eredeti éles alakjaival egyszersmind elevenség, határozottság és hathatóságban nem keveset vesztett. Ezekhez járul számos régi egyszerűbb szóalak , képzés és szó, melyek e harmadik időszakban többé vagy épen nem, vagy csak itt ott, mint régibb szöveg maradványai, fordulnak elő. Mindezeket összevéve, ez időszak nyelve közepett áll a régi nyelv között, melynek a régi biblia tartotta fenn maradványait, s az újabb között, miképen azt Pázmán Péter a XVII. század elején találta, de közelebb mégis ehez ; úgy, hogy ki a régi bibliáéval szorosan megbarátkozott, a Mátyás kora nyelvében egy amazétól különböző, újabb szellet lengedezését kénytelen felismerni. Részletes észrevételeit sz. a következőkre szorítja: 1) A közép e (hiba, nyílt e helyett) számos szóban ekkor kezdett megnyugtatni: en (én), es (és). 2) A kettőshangzók enyészni kezdettek, különösen az átható igék ajt, ott stb. képzője már széltében ét és ít. 3) A nevek és igék személyragozásában felmerülnek ugyan a tiszai tompa hangok is (unk, ünk) , de táj ejtésileg a göcseji e (mesterink , érthetjek, szeressek , szeressük), s a dunántúli harmadszemélyi ők is (nevök). 4) A toldott foglaló mód (érzenéje) kissé ritkul; a bél, bőr bővebb alakja még itt ott előfordul, valamint a nélkül is. 5) Legérdekesb a gyenge torokszellet (h) gyakori alkalmazása, nemcsak a szó elején (hw=hűtő; Bátorinál mindig igy), hanem végén is. Feles számú példákkal ajánlkoznak erre ezen időszakbeli nyelvemlékeink. A nyelv e keleti tulajdonsága, mely, úgy látszik, ez időben már csak nyelvjárásilag élt, mindinkább enyészett; utolsó nyomaival a XVI. században találkozunk. A magyar irás belső mibenlétét tárgyalván sz., helyesírás dolgában ez időszak némi mozgalmait említi, melyek a felekezetesség színét is kezdék magokra ölteni; a mennyiben két ellenkező szerzet , a ferencziek és dömösek , e részben is két ellenkező iskolát képeztek: imezek (s velők a pálosok, carthausiak, és ágostoniak) a legrégibb idők módja szerint összetett, amazok pedig az egyszeritett betűkhez ragaszkodtak. Mindkét rendszernek jellemvonásait kézirati könyveinkből oly mesterileg tünteti fel Sz., a mint csak régi nyelvmaradványaink páratlan búvárától várhatni. — E két uralkodó rendszer egyikéhez tartozott minden szó és bíró ez időben, nagyobb vagy kisebb következetességgel. Végül, kiemelvén néhány eklektikusnak újítását, amennyiben később csakugyan érvényre jutott, megjegyzi, miszerint az elválasztó jelek gyakran elhanyagoltattak , néha utóbb pótoltattak ; a szók megszakasztásában pedig a sorok végén, úgy a mondatok pontozása körül teljes szabálytalanság uralkodott. A magyar írás külső mibenlétére vonatkozólag általánosan megjegyezvén szó, miszerint ez időszakban a köz és magánlevelekben kirekesztőig már a folyó, codexeinkben pedig általában a rideg újgot írás, nagyobb kisebb hajlammal a kapcsolásra, uralkodott; tanulmányát e tárgy körül a következő részletekben adja: 1) A rövidítések magyar codexekben épen csak egy pár stereotyp szóra szorítvák. 2) Az arab számjelek codexeinkben szinte uralkodók már. 3) Lapozás még nem fordul elő, de igen néhol évszám. 4) Hangjegyek vagyis kóták legrégibb hazai példáját a XII. századbeli (deák) Pray-codex (39. §.) állítja elő; a magyar írott könyvek közöl egyes magyar énekek kótái a Nádor- és Peer-codexekben, számokbak a Batthyányi-hymnariumban találtatnak. Végre a festések csak az Érsekujvári-codexben vannak, melyben a passió 15. képecskében ábrázoltatik.