Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-02 / 821. szám
1852 harmadik évi folyam. • % előfizetési föltételek. Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. —k.p. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 ,, — „ „| Évnegyedre 4 „ — A havi előfizetés mint a|Fálévre 8 „ számonkinti eladás is megszünt. | Egyes siara * • 4 » ^ 821 PESTI MFLI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, mint aza Labért ház 8. Szerkesztési iroda: firintoza 8. is. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, dec. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyhasábos pattt-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. IX. Levelezés. (London: az alsóház nov. 2-kai ülésének története, előzményei és eredménye). Hivatalos. (Egy új szabadalmi törvényt hatályba léptető cs. nyílt parancs. — Kinevezések). Fővárosi hitár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (Az elnöki izenet. Pastoret. Nagyméltóságok és a nemesség. Sterdrel levele) Nagybritannia. (Az alsó- és felsőház nov. 26-kán. Titkos tanács Windsorban. Disraeli felüdülése). Németország. (Berlin. Frankfurt). Olaszország. (Sassari. Roma. Florencz). Szerb fejedelemség. (Belgrád). Orosz és Lengyelország. (Kedvezmények a beköltözőkre nézve. Cholera. Jelentékeny haderők öszszevonása). Törökország. (Konstantinápoly. Izgatottság Montenegro és Herczegovinában). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Kereskedelmi hirek. — Nemzeti színház). Mű tár. (Nemzeti irodalom). Budapest, dec. 2-án. ÉLET ÉS IRODALOM. IX. Tovább megyek. A közép és kisebb birtoku osztálynak, ha jeentékenységét, melytől a haza jövendője nagy mértékben függ, nem akarja koczkáztatni, s ha a miveltség- és polgárisodásban magát szándékosan túlszárnyaltatni nem törekszik , folytonos önképzésére még két hatalmas eszköz van kezei között. Rendre említendőm. Az egyik, hogy a mezőgazdaságot, melyet eddig többnyire csak szutyongatott, ezentúl intensíve , lehetőleg tudományosan, s okos számítással űzze. Ez által megrongált vagyoni viszonyait rendbehozhatja, sőt tetemesen javítani is képes leend. A vagyonosodás pedig a mai világban ész, míg a naponkénti elszegényedés — mely erkölcsi és szellemi tekintetben roszabb a szegénységnél —■ igen gyakran az ész keskenyítése, s az erény elkopása. A szegény ember nélkülözésekhez szokva, elégült, józan, keresztényileg szent akaratú, hittel, reménnyel és szeretettel telt szivü lehet. A kunyhó csak oly tiszteletet érdemel, mint a palota, és épen annyi kezességet nyújt az államnak , ha nem is a belátás, de a hazafi hűség tekintetében. De a palotából készült kunyhó sokszor kétséges természetű. S bár néha egy tragicai sors dicsfénye lebeg fölötte, s benne a szokatlan szenvedések tenyésztik az erényt; mindazáltal igen gyakran az uj nélkülözések csoportja sivár szándékokat nemz, s fanyar indulatok által megsötétitvén a belátást, az erélyt tévutakra, az észt tömkelegbe vezeti. Egy államban legaggasztóbb jelenség nem az, ha sok szegény van, hanem ha sok válik hirtelen szegénynyé. Erről többet nem szólva, más oldalát tekintem a kérdésnek. Az okos mezei gazdaság majdnem oly tanodája a politikának mint a magasabb ipar és kereskedelem. Általa észrevehetlenül avattatik be az ember a haza valóságos érdekeinek, szükségeinek és kivánatainak ismeretébe. Természetévé válik fokonkénti javításhoz szokni, tündérvárak építése helyett. S midőn körülte minden lassan tenyészik, s a szerencse érett megfontolás műve, nem fogja egy könnyen hinni, hogy más törvények és logica szerint lehessen azon nagy gazdaságot, melyet közügynek nevezünk, invesziálni, jövedelmezővé tenni és virágzásban tartani. A gyakorlati foglalkozás nélküli egyén könynyen válik idiológgá, de a gyakorlati foglalkozók közöl senki kevésbbé, mint a mezőgazda, mihelyt a gazdaságnak más értelmet adunk , mint az őseink által nyert jószág gondatlan kezeltetését és az évi jövedelemnek — néha többnek is — henye elköltését. A nagypolgár, ha szakának szenteli idejét, és a falusi nemes, ha gazdaságának áldozza magát, — mindkettő már foglalkozásai által bizonyos mértékig politikai talentumot nyer. Csakhogy, az első a nemzetek közti és külviszonyokban fejthet ki több tapintatot, a második pedig a belügyek sarkkérdései közül. Az első mozgékonyabb érdekei miatt azon irányra, melyet reformnak nevezünk, lehet fogékonyabbá, a második állandóbb érdekei által óvatosabb, conserválóbb szokott lenni. Mindkettő az önzés szempontjából nézendi a viszonyokat, de a nagypolgár önzésének gyakran lesz cosmopolitai színezete, míg a földbirtokos önzése a szigorúbb hazafiság köntösében jelenik meg. A két rend ellensúlyozása tartja az állam gépét oly középirányban, melyet a franczia nem ismer, az angol mindig biit, s az európai nemzetek közöl sokan — kiknél t. i. a földbirtokosi osztály alá sülyedt és az ipar gyors fejlődésben van — többé meg nem szerezhetnek. Nálunk még e részben reménylent lehet. Áttérek a második eszközre, mely vidéki nemességünk önmivelésére nézve még fönmaradt. S mi ez ? Az irodalom hő pártolása. Az olvasás komoly czélból és időtöltésre. Régen egész vidékeket beutazhattunk, anélkül, hogy újabb könyvre találnánk, s a te kin- Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló”.~t a közelgő tíz évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hunfavy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szokolay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéreteiét is lírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hitár“-ban. A Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lónkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt — a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkívántabb áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt,— évnegyedre dl ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden csk postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EUtliCH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. A magyar nemzeti irodalom története. Irta Toldy Ferencz. Második kötet. Pesten, Emich Gusztáv bizománya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXVI. Emich és Eisenfels könyvnyomdája. Nem kételkedünk, miszerint nemzetünk jobbjainak lelke előtt gyakran lebegett a megdicsőült szellemek bajdonába költözött kedélyes dalnoknak, Vajdának, azon nem ok nélküli töprenkedése: „Többször gondolkozom azon, miért a történetek könyve inkább egyes személyek emlékirata, mint a népösszeség, a tömeg hű után - ábrázolója. És ez nem tetszik lelkemnek. Mert oly színben láttatja az emberiséget, mintha a nagyobbrész semmi volnánk, és csak azon egyesek valamik, kik az idő hullámai közöl jó magasra tolák ki fejeiket, többnyire véres arczczal és vérbefürösztött kezekkel. — A béke emberei a halandóság fiai!“ *) Ily eszme rejlik a szemle alatt levő remekmű Sz.-jének kikitörő keservében is (v. ö. *) L. Dalhon. Irta Vajda Péter. Második füzet. Pesten. 1839. 81. 123.1. I. köt. 130. 133. 148. 11. — II. köt. 18. 1.). Holott minél nemesb a szellem az anyagnál, minél nagyobbszerüek a béke áldásai a harczok diadalműveinél , annál érdekesebb a szelíd emberiség előtt nemünk miveltségi története a csatarajzok vérfoltos lapjainál. „Történetirásnak, — mond Hetényi, *) — mely élet oktatója s kalauza lenni tartozik, szebb, érdekesebb iránya nem lehet, mint az, hogy a nemzeti miveltség eredetét, előmenetelét, tetőpontra jutását, hanyatlását és elenyészését, az azt előmozdító vagy gátló okokkal együtt, híven elbeszélje.“ Mert lehet-e valami érdekesebb, mint tudni azt, „mik voltunk nemzeti tételünk kezdetében ? minő fokokon léptünk e mostani miveltségünkre ? mely sok dolgoknak kellett összefolyni, mily sok eseményeknek megtörténni, hogy e jelen álláspontra eljuthassunk ?“ És épen e tekinteteknél fogva ragadták meg Bir. lelkét a szemle alá fogott ismeretdús munkának érdekes füzetei, melyek fölött véleményt mondani elég bátor, sőt talán vakmerő is volt. De ki tiltja meg a gyengéknek a szólást ott, hol az erősek mélyen hallgatnak ? Felfogjuk tehát újólag bíráló mézvesszőnket azon remekműre nézve, melynek irányában illetéktelenségünket egykor kifejezők. Mert eljöttnek hisszük a kort, melyben magyar fajunk mulaszthatlan kötelességének tartjuk, hogy miveltségi fokáról, s nemzeti irod) L. Történettudományi pályamunkák. Kiadja a magyar t. Társaság. Első kötet. Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására, Hetényi Jánostól. Budán a magyar kir. egyetem betűivel. 1841. 81. 11.1. dalma álláspontjairól alapos, öntudatos ismeretekkel bírjon. Száguldoztunk, szenvedélylyel kalandoztunk eddigelé polgári s hadi életünk történelmezején. Hol áll e részben irodalmunk, hirdetik annak szentélyében lelkes bajnokaink : Bajza, Czech, Érdy, Horváth István és Mihály, Jászay, Jerney, Kállay, Péczelyi, Szalai László, Wenzel Gusztáv, több jó igyekezetüeken kivűl. De nemzeti irodalmunk érdekes történetének ezer évet magában foglaló mezeje, sajnos nem műveltetett azon elvből s irányban , miként százezerek keble epedve óhajtá. Végre meglelé ez is emberét irodalmunk lelkes vezérében, Toldyban. A mű, melynek második kötete jelen bírálatuk tárgya, mily elvben nyugszik, mily irányban halad , s mily czélhoz vezet, tisztán körvonalaztuk, midőn annak első kötetét taglaltuk. Hű maradt-e s következetes Sz. önmagához e második kötetben is, azt ennek tartalma deritendi fel, mit kellő rövidséggel felfogva , következő szakaszokban mutatunk be a t. ez. olvasó közönségnek. Sz. nemzeti irodalmunk okfejtő tárgyalásához a jelen kötetben is hű következetességgel ragaszkodván, mindazon külső s belső befolyásokat, melyek nemzeti irodalmunk fejlődésére hatottak, tiszta felfogással s itészi választékkal úgy festi, hogy belőlök a tudományossság s közműveltség karjain nemzeti irodalmunk remekműv egésze tűnjék ki. De kövessük a szellemdús Sz-t páratlan könnyűségű tárgyalásának gyöngysorain. Országos állapotok. (I. Fej. 74, 75. §§.) Albert halálával bokros veszélyek zúdultak a magyarra. Az Anjouk által teremtett és Zsigmond nemzetietlen s gyenge kormánya alatt nagyra nőtt oligarchia bel küzdelmek által fogyasztá a nemzeti erőt. *) A déli tartományok elestek; az ország szabadságát nyugotról veszély fenyegető, s a nemzetek halálmadara , a fejetlenség , vijjogva csattogá be a hont. A nemzeti lét egyetlen támasza Hunyadi János. Achillesi kardja , mint boszuló angyal, rontott a hon elleneinek soraiba. A győzelem övé, István koronája pedig, a pártok kibékülése után, fiáé, Mátyásé lón. Alatta nemzetünk legragyogóbb korszakát élte. A mily nagy volt vezérnek s hősnek a harezmezőn, oly tevékeny s bölcs a törvényhozásban. A magyar trónon soha ily lángelmű, nemes és fáradhatatlan király nem ült. De a nagy király halálával balra fordultak a dolgok. A hazafi érzésekből kivetkezett oligarchia, megijedve a királyságnak Mátyás alatt kifejtett erejétől, a nemes Corvin János mellőztével, az erőtelen II. Ulászló *) Turóczy nem oknélkül jegyző meg: „Hi, qui colunt, quique meditantur astra, regnum Hungáriáé signo subjacere sagittarii, non vacue posueere. Nam incolae illius, ut hoc veterum produnt praeconia, semper tristibus insudaverunt amis; et cum extraneis rebus , sangvinique parcunt peregrino, alteruum fundunt cruorem, et in seipsos mutuo saevientes, per parentes, perque se congestas gazas rapacem in praedam convertunt.“ Schwandtner: Scriptor. rer. hungar. Tom. I. pag. 243. — V. ö. Athenaeum. 1839. Második félév. 342. h. — Horváth Mihály : Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utolsó század alatt. Budán, 1840, 8-r. ő.l.