Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)

1853-02-05 / 872. szám

1853. negyedik évi folyam. 872 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a ■ számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 ,, — ,, „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyed szám . . 4 „ „ PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ............? Szombat, febr. 5-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a­­ Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Keres­k­edelmi kebelzetek organisatiójai. Levelezések. (P­á­r­i­s : A császár házasságának hatása. A hatalmasságok tartózkodó állása és Drouyn de Lhuys jegyzékirata. A Siécle a fenyegető jegyzék létezését erősiti. A pápának Francziaországba jövetele. Don­­net Romába fog menni. — Debreczenből: Takarékpénztári gyűlés.) Hivatalos. (Kinevezés.) Fővárosi hk­tár. Francziaország. (A bűnbocsánat. A köv­etek csa­­láda. Nagy szerencsétlenség. Estély a pénzügymi­niszternél. A republikánusok menekvése Cayenneből. Nagybritannia. (Postaügyi meeting. Egy Brazí­liából érkezett s egy kivándorlási hajó. Az Aberdeen minisztérium tagjainak ismertetése.) Németország. (Berlin, Frankfurt. München.) Helvetia. (Bern . Pótválasztások. Grütli-egylet terje­dése. Délkeleti vaspálya. A freiburgi kormány és Marilley püspök.) Spanyolország. (Madrid.) Ol­aszország. (Turin.) Törökország. (Konstantinápoly : nagyúri fermán. — Abd-el-Kader. Aliz bey ) Montenegrói dolgok. Amerika. (Forradalom Tamaulipasban. A New-York­ Times elmélkedése. Nagy hózivatar.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások. M n t­á­r. (Rhapsodiák Erdély történeti múltjából. IX.) Budapest, febr. 5-én- Pest, jan. 30.­­ Még sokkal fontosabb, jótékonyabb a ma­ga nemében szélesebb körvonalakra kiható, mint a minap tárgyalt „utasítási tervezet az iparügy­ben, ugyancsak a budapesti keresk. s iparkamra másik műve:“ a kereskedelmi kebel­­zetek or­ganisa­tiój­a.“ Mindkét munkálatát a kamrának meleg rész­véttel üdvözli szívesen a közügybarát, s hogy a kamra név szerint az elsőre nézve mennyiben érdemli meg a közelismerést, azt olvasóink a közölt vázlatból eléggé megítélhetik; azonban miután a kereskedelmi kebelzetek szervezésének s alakításának kérdésére sokkal nyíltabb­at hagyatott az 1851-ks legfelsőbb ideigl. keresk. iparos utasításban, mint az iparügy némely más részleteit illetőleg, miket a kereskedelmi kamrák most utánpótolni hivatvak , ennélfogva a kamra jelen műve, úgyis mint közérdekű tárgy, úgyis mint reputationális ügy, kissé több figyelmet igényel. Mert jóllehet a szóban forgó kérdés nyílt ol­dala azon üdvös előnynyel bírt, hogy a kamra kevesbbé látta magát kötve bizonyos normatívu­­mokhoz, mivel a felsőbb helyről előtűzött irány­nézetek csak némely pontjára vonatkoznak a kebélzeti szervezménynek, mégis ha számba vesszük azon körülményt, hogy mily csekély elemeket nyújt hasonló munkálathoz nálunk a gyakorlati élet, hol, fájdalom, még oly megye is találkozik, melyben egyetlen kereskedelmi ke­belzet sem létezik, s hogy ennélfogva magának a kamrának kellett mégis a szervezeti alapot el­­készítnie, nem tagadhatjuk meg tőle a fáradal­­mas s óhajtott gyümölcsöket ígérő munkálkodás érdemét. Mielőtt azonban a kereskedelmi kebelzetek számára a budapesti keresk. s iparkamra által készített alapszabály­ tervezetének ismertetésére térnénk, előrebocsátjuk lényeges tartalmát egy a frai­ helytartóság részéről mult évi dec. 14-én valamennyi kerületi kormányhoz intézett kibo­­csátványnak, melynek pontos keresztülvitele minden elsőfolyamodásu iparhatóságoknak szo­rosan meghagyatott, s melynek illető vezér­­pontjait a kamra alapul használta fel az emlí­tett alapszabályok némely szakaszainál. Nagy­­fontosságú e kibocsátvány azon jelleménél fogva, mivel a nálunk annyira rendezetlen állapotban sinlő kereskedelmi ügy jobb karba helyezését hatályosan elősegíti. Tudomás szerint az ideigl. keresk. s iparos utasítás 36-ik §-a rendeli, hogy minden keres­kedő (a szabadon engedett kereskedés kivételé­vel,) köteles valamely testülethez csatlakozni, miután azonban a kereskedelmi ügy nálunk még nem bír a kellő létegzetes tagozattal, mely e rendelet életbeléptetéséhez kivántatnék ; más­részt a megkívántató kereskedelmi pénzalap körül feltűnő s okszerűtlen aránytalanság ural­kodik országszerte, ennélfogva természetes szük­ségnek látszott a kereskedelmi ügy létegzetes tagozatára, mely egyszersmind a helyviszonyok­­nak megfeleljen, közrehatni, nemkülönben a már fenálló s útan alakuló testületek keresk. pénz­alapjait, bekeblezési s egyéb díjakat a hely, lakossági és jelesen a kereskedelmi viszonyok­hoz képest szabályozni. A nm. helytartóság eziránti javaslatait a m. minisztériumhoz fölterjesztvén, ez az említett javaslatokban felállított elveket általán véve helybenhagyó s egyes "kérdésekre az óhajtott utasításokat megadó, miknek nyomán a kerü­leti kormányok irányzatai a következő ponto­kat nyerték . És­pedig mi magát a testületek alakítását illeti: ezek helybenhagyása az illető kerületi kormányokra ruháztatik; a testületbel állás kö­telezettsége előlegesen csak a kalmári kereskedésre terjesztetik ki; a pesti nagykereskedői testület és a gyárnokok itt kérdésen kívül állanak, s ezekre nézve az illető határozmányok bírnak kötelező erővel. Kebelzetek alakulására közre­hatni az elsőfolyamodású iparhatóság — név­szerint a megyefőnök tiszte, kiknek köréhez tar­tozik gondoskodni, hogy minden járásban, hol kereskedelmi kebelzet még nem létezik, ilyen alakuljon, s az illető kereskedők odacsatlakoz­zanak. Ezen csatlakozás eszközlésére kénysze­rítő eljárásnak helye általán véve ugyan nincs, mindazáltal megengedtetik az iparhatóságnak, ott, hol azt tanácsosnak tartaná, vagy 6 hónapi határidőt kitűzni a csatlakozásra, bizonyos mér­sékelt büntetési díj fizetésével róván meg elvégre a bekebleztetni vonakodót. A testületi szabályok alkotása s érvényes­sége tekintetében különbség létezik az 1848-ik évig már létezett s az azóta keletkezett vagy alakulófélben levő testületek szabályai közt, s míg ez utóbbiakra nézve egy, az összes ipar­kamrák javaslatai nyomán készülendő formu­­lare fog helybehagyási mintául használtatni, amazok szabályai sértetlenül meg fognak ha­gyatni, mennyiben t. i. a jelen s az 1848 óta kereskedelmi ügyekben kibocsátott rendeletek­­kel nem ellenkeznek. Jóllehet továbbá a kereskedelmi pénzalap ál­talános kelléke a kalmári kereskedésnek, mégis elvül állíttatik fel, mikép a kereskedési jognye­rés nem függ annak kimutatásától, s ez minden tekintet nélkül a pénzalapra osztandó : csak mi­után az engedély megadatott, utasítandó a jog­nyerő a szabályszerű pénzalap kimutatására a kerületi kormány előtt. Azon kereskedő, ki 1851- ki ápril 1-je — mint a keresk. és iparos utasítás életbelépte előtt nyert engedélyt, erre nem szo­rítható— ha valamely keresk. kebelzethez csat­lakozott , mindazáltal rendes könyvvitelre, tőké­jének az évi mérleg elkészítése után a főkönyv­be vezetésére köteleztetik, s csak azon esetre tar­tozik a pénzalapot kimutatni, ha czimzetét be­jegyeztetni kívánná.­­ Az engedély csak egy személyre adatik, ennek azonban szabadságá­ban áll nyilvános társakat maga mellé fölvenni, s csak egyes esetekben, péld. részvénytársasá­goknál , történnek kivételek e szabály alól. Az osztály- és vegyes­ kereskedés előbbi jo­gaiban meghagyatik, de ha valamely nagyobb város kereskedelmi kara, tekintettel a forgalom helybeli viszonyaira, a kereskedésnek osztályok­ki­szoríttatását kérné, ez iránt a n. m. hely­­tartóság határoz. Egyébiránt a vegyesáru ke­reskedés tulajdonosa nem köteles minden a ke­reskedésben előforduló czikkeket tartani, sőt szabadságában áll üzletét osztálykereskedésre szorítani. A bizománykereskedés, azaz kereskedelmi ügyletek ellátása saját név alatt — de egy má­siknak megbízása és számadására — minden jo­gosított kereskedőnek megengedtetik, különös előnyök azonban nem köttetnek vele össze, s ennélfogva új pénzalap sem kívántatik üzletéhez. Ugyanez osztályba soroztatik a szállítványi ke­reskedés és szállítványi üzlet, a­mennyiben első alatt mások számára történő áruvásárlás s kül­­deményezés, másik alatt pedig idegen jószágnak önfelelőssége s kártérítés melletti szállítása ér­tetik. Mi ezek után a pénzalap mennyiségét illeti: ennek az ideigl. utasítás szerint nem szabad 8000 ftot meghaladni, sem 1000-en alul lenni; mind­azáltal az uralkodó aránytalanságok mellőzése tekintetéből, szükséges azt a kereskedés tárgyai­hoz s a kereskedési viszonyokhoz képest külön­böző osztályokra sorozni, miként a következő táblázat mutatja: Kereskedési viszonyok szerint a helyek követ­kezőleg vannak sorozva: I. osztály. Pest. II. osztály. Arad, Debreczen , Győr, Kassa, Nagyvárad, Pozsony. III. osztály. Beszterczebánya, Buda, Miskolcz, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Soprony. IV. osztály. Balassagyarmat, Eger , Eperjes, Esztergom, Felsőbánya, Gyöngyös, Holdmező­­vásárhely, Igló, Kanizsa, Késmárk, Komárom, Körmöcz, Kőszeg , Lőcse, Nagybánya, Nagy­szombat, Rimaszombat, Rosnyó, Sátoraljaúj­hely , Selmecz, Szatmár , Szegzárd, Sziget, Ungvár, Veszprém, V. osztály. Aranyosmaróth, Bakabánya, Bárt­­fa, Béla, Békés, Beregszász, Bonyhád, Böször­mény, Breznóbánya, Csongrád , Czegléd, Du­­naföldvár, Félegyháza, Galgócz, Göllnitz, Göncz, Gyula, Huszt, Jászapáthi, Jászberény, Ipoly­­ságh, Kalocsa, Karczag, Kecskemét, Keszt­hely , Kismarton, Kisújszállás, Korpona, Kör­mend , Libetbánya, Liptószentmiklós , Losoncz, Lubló, Maád, Magyaróvár, Makó, Mohács, Mosony, Munkács, Nagykálló , Nagykároly, Nagykőrös, Nezider, Nyíregyháza , Nyitra, Orosháza, Paks, Pápa, Podolin, Sárospatak, Siklós, Stomfa, Szakolcza, Szarvas, Szentendre, Szentes, Szepesolaszi, Szepesváralja , Sziget­­győr, Szigetvár, Szolnok , Szombathely, Tálya, Tarczal, Tata, Tiszolcz, Tokaj, Tolna, Vácz, Zalaegerszeg. VI. osztályba tartoznak mindazon helyek, me­lyek itt nem neveztetnek, s melyekben keres­kedés állittatik. Megjegyzendő, mikép az edény- és szalag­áru kereskedés csak azon esetre vétetik osztály­zás alá, ha az mint külön jogosított kereske­dési ágazat vezettetik. „ .... ... Pénzalap-osztályok. Kereskedési osztályok. __________ ________ ~ i. | H. | ii. | ív. | v. | VT Fűszer és anyag­ áruk. 8000 6000 4000 3000 2000 g Vasáruk. 8000 6000 4000 3000 2000 •§ Posztó-áruk. 8000 6000 4000 3000 2000 g • Körös -áruk. 8000 6000 4000 3000 2000 « £ Vászon. 8000 6000 4000 3000 2000 S‘® Divat-áruk. 8000 6000 4000 3000 2000 ’S ® Selyem. 8000 6000 4000 3000 2000 Papiros. 6000 4500 3000 2000 1500 -“Ü Bőr. 6000 4500 3000 2000 1500 g-S Szalag-áruk. 4000 3000 2000 1500 1000 * £ Edény. 4000 3000 2000 1500 1000 d S. Kalap-áruk. 4000 3000 2000 1500 1000 § Vegyes árukereskedés. 8000 6000 4000 3000 2000 ® A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA RHAPSODIÁK. ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL.­­Folytatás. *) IX. IV. Béla. A Mongolok, István herczeg. (1235—1270). II. András meghalt, s a 30­ éves IV. Béla lépett helyébe, 1235-ben : nagy kormányférfi, de szeren­csétlen hadvezér. Pedig kevés korszaka volt a ma­gyarnak, hol a királyban több hadi talentom kivánta­­tott volna, mint épen ekkor. Erdélyt nem lévén követelő herczeg, Gyula vaj­dára bízta, kit felébbről ismerünk. *) Lásd Pesti Napló. 871 számát. Erélyesen kezdé meg uralkodását. A német csá­szár, II. Frigyes, követét, kit mint hűbéreséhez akart intézni, elutasította. Az ország nagyainak ebédet adott, s ott azokat, kik apja életében ellene voltak , elfogatta , megbün­tette. . . . Dénes nádornak, mint felségsértőnek, szemét kitolatá. Hogy az elhatalmasodni indult országbárókat visszalökje, azon székeket, melyekre azok a király előtt le szoktak vala ülni, elégetteté. Országgyűlést tarta , melyben Kumania, vagy is Moldva királya czimét felvevé.1) S e mellett azon várjószágokat, melyeket apja eladogatott, vissza­vette. Azon szokást eltörlendő, miszerint a nemesség egyenesen neki panaszlá ügyeit, elrendelé, hogy min­den kérelem írásban menjen eb­be, hogy írásban vá­laszoljon. Hogy a papságot magától függővé tegye, a püs­p. Dönthetlen kérdés mai napig, meddig terjedett a régi Moldva Erdély felé ? Nekem egy székely be­­j­széllé , hogy ők azt tartják , mikép a száraz Se­­rét­ig terjedt. Ide mutat a milkoviai püspökség itt fekvése, ide azon sok magyar és magyar ne­vű falu, mi máig fen van Moldvában, pökök választását hatalmába kelité. Ily erélyes re­formok közepeit lepi meg a világ-esemény, milyet a kunok be­özönlése óta Európa nem látott. Ázsia fen lapályain, honnan a kúnok is jövének, uj népözön kezde hullámzani, a mongol nép. Addig a világtörténet még nevét sem ismerte e népnek. Dzsingis khán egyszerre csak felemelkedik, s rabló népének milliójival egész Ázsiát elborítja. Tűzvész volt, mely után csak romok maradtak. Ő meghalt, helyébe Oktai fő , egy még nagyobb Dzsingis khán , ki most már nemcsak Ázsiát, mondhatni az egész is­mert világot elbobító : hat év alatt, az egész föld egy negyedét.1) Mint a vihar, mely előre küldi zúgását, küldé ke­gyetlenségének rémhírét e nép. Európa készült, fegy­verkezett , de ily villámgyorsaságra nem számított. A pápa prédikáltatott, a császár szövetkezett, de minden hiába. Fél millió ember ellenében, kik futósabb lo­vakkal, keményebb nyilakkal, vérszomjasabb kebel­lel jöttek , az egyet nem értő, egymással barátság­talanul élő Europa, mitsem kezdhető. Oktai Európára Bathu khánt küldé, mint a kö- I vetkezés mutatá, egy nagy hadvezért, ha rabló­­főnököt igy lehetne czimezni.­ ­ Rottecks Allgemeine Geschichte V.B. 215—220. lapon. Már 1236-ban Erdély határinál állt, s úgy lát­szik Brassó vidékére egy beütést intézett , legalább a brassói templom falán volt annak­, megjegyezte, hogy ez évben ott jártak . . . Erdély készült, váro­sokat, kastélyokat emeltete. . . . Ekkor 1239-ben épült többek köztt Enyed kastélya. A siralmas 1241. év volt kitűzve, hadjáratok egy uj szinterét elfoglalni. Az év mártiusában Er­délytől fel Morva-Sleziáig nyúlt a mongolok előnyo­mulni akaró tábora. A jobb szárny Sleziánál állt; a centrumon Bathu a fővezér lépett elő Máramarosnál, 1241. márt. 12-én;­­ a balszárny Erdély előtt tá­borozott. A király nem akarván apró csatákban kimeríteni erejét, népét a szélekről visszavonta. Fridrik osztrák herczeget is várta, ki csekély sereggel meg is jött. A nemzetet is várta volna, hogy felgyűljön; de azon hit elterjedésére, hogy a csak imént Béla által be­fogadott kúnok hivák ide a tatárokat , nem akartak a királynak engedelmeskedni. A veszély és viszály nőtt. Nem volt elég a kül ellenség, a belviszály lángját is fejekre gyúrták. Követelek, hogy Kuthen, kun vezért, a király fogassa be; s mikor befogató, a nép reá rontott, s meggyilkoló, * 2) s következmé­ *) Engel’s Geschichte I. B. II. Abth. 83. 1. 2) Roger szerint saját lakában. Cap. XXIV.

Next