Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-08 / 1224. szám

A görögök felkelése Törökországban. A görög felkelés színhelyéről tudósítások érkeztek, melyek a felkelőkre nézve teljességgel nem hangzanak kedvezőn. Busseim provesai pasa készül, a Taurus hegységben álló Travellas trikot megtámadni s Janinába indulni. Mióta az artai várda 4000-nyi erősítést kapott, Arta városát és környékét elhagyták a felkelők. Izmail bej Larissában hasonlag mozdulatot tesz Janina felé és Zenet pasa Thessaliát készül megszállni. Grivas felkelőbk a St. Dimitri álláspontot ismét elhagyta s az öt kutat megszállta. Ütközetek nem történtek. A „Tr. Zig“ pedig csak mart. 13-ki tudósításokat hoz Stambulból az epirusi és thessaliai felkelést illetőleg. Ezek szerint a felkelők Pharsalia és Tricalánál, ott 5000, itt 2000, néhány száz (!) emberből álló albániai csapatok által teljesen megverettek, s alig álltak volna meg egy perczig. Nagy rendetlenségben futottak Agraphába és sok halottat hagytak a csatatéren. Fu ad effendi, mond továbbá, a hetarista bandák által nagyon bántalmazott népség által mindenütt örömzajjal fogadtatott. — Rasid bej, egy tekintélyes és régi albániai családból származó, saját költségén 1000 albániai lovast állított a felkelők ellen. A „Jour. de Const.“ pedig márt. 17-ről hoz Athénből tudósításokat, melyekből az látszik kiviláglani, hogy a görög kormány a felkelést pártolja. Ezekben mondva van többek közt : Az ügyek mindinkább bonyolódnak s a kormány helyzete mindig súlyosabb lesz. A király és királynő előkészületeket tesznek, a határra menni s a felkelés élére állni. A négy hatalom képviselői hasztalan nyilatkoztak megrovólag a görögök és görög kormány magaviseletéről, mely szóval és tettel Törökország ellen minden lépést előmozdít. A király fenyegetette volna, hogy átkel a határon, ha idegen csapatok szállják meg Görögországot. — Fuad effendi a prevesai öbölt, melyet éjszakra a török, délre a görög terület képez, ostromzári állapotba helyezte. Ez által Görögország tettleg ostromzár alá van helyezve. Az Oss. Triest-nak Athénből írják mart. 31-ről ,,Francziaország és Anglia előterjesztései nagy mértékben magukra kezdik vonni a közönség figyelmét. Egy mart. 22-ki jegyzékben a két nyugati hatalom képviselői azt kívánták, hogy a felkelőkhöz átment görög tisztek visszahivassanak , a fegyverkezések megállittassanak s a fölkelés nyilvános rosszalása fejeztessék ki. A kormány azt viszonza, mikép nem képes, a fegyverkezéseket és fegyveres segélyre sietéseket meggátolni. A görög kikötőkben már is mutatkoztak angol és franczia hadihajók. A görögök ez által nem engedik magukat megfélemlíteni s úgy vélekednek, hogy a nyugati hatalmak nem fognak kényszerrendszabályokhoz nyúlni. S az athéni mart. 31. tudósítások még folyvást a felkelés előhaladásáról és ütközeteiről szólnak; de ezekben mégis észrevehető már némi szorongatottság és kétely, így mondva van : „A főcsata Janina körül történik; Sáli vára be lenne véve.Az artai török őrség gyakori kirontásokat tesz, élelmiszerek szerzése végett. S mindannyiszor jelentékeny veszteségeket szenved. — Thessaliában Platanos falu és Amyro mellett küzdöttek keményen ; a veszteség mindkét részen nagy volt. (Ennyi őszinteség !)“ Az onnan jött tudósítások természetesen — igen könnyen megfogható okokból — az elesett keresztények számát nem adatolják, hanem csak a tö mndi mozgalmak Délkeleti csatatér. Bukuresti mart. 29-ki magán levelek jelentik, hogy Matsint az oroszok 25- kén reggeli 4 órakor vették be. A matsini helyőrség megadta magát, miután a vár két napon át szakadatlanul bombákkal lődöztetett s két rohamot kelle kiállnia. Az őrségi csapatok Besszarábiába kisértettek, mintegy 5000 emberből állanak s néhány angol és franczia oktató tiszt is van köztük. — Matsinnak e bevételéről azonban nem érkezvén meg hivatalos orosz tudósítások, melyek pedig a legkisebb győzelmet is gyorsan feljegyezni szokták, szabad legyen e,,magán levelek“tudósításában még némileg kételkednünk, annál inkább, miután egy hason keltű más bukaresti levél csak annyit mond, hogy Tulsa, Szaktsa és Mazsin, elvágva és körülvéve, nem sokáig tarthatandják magukat; e szerint tehát 29-én e három vár egyikének sorsa sem volt Bukarestben bizonyosan tudva. Az oroszok további előnyomulásáról is tesznek említést az oroszok, így Lüderstrik 28-án már Küsztendzse közelébe a Traján sánezhoz nyomult volna előre. Innen az összeköttetést a Hirsovánál működő hadtesttel helyreállította, s így Hirsovától a Traján sánczokig terjedő vonal az oroszok birtokában lenne, mely hír azonban szintén megvalósulásra vár. Egyébiránt Bukarestben úgy hivék, hogy az oroszok szándéka a harcz színhelyét a jobb dunaparton a Dobrudzsán túl terjeszteni, mert Oroszország a törököktől szenvedett megveretések után, az óhajtott s oly rég előkészített háborút minden, valóban roppant hadeszközeivel akarja viselni; s azért itt senki sem elégszik meg a Dobrudzsa megszállásával és a védrendszer kiegészítésével, hanem általában azt állítják, mikép Lüderstbk feladata, a török hadsereget Bulgáriában megverni vagy legalább keresztül törni, aztán megkerülve Sumlát a Balkánhoz eljutni, s az átmenetet kikényszeríteni, még mielőtt az angol-franczia segédseregek csatakészen állnak Rumeliában. Erre nézve sokat remélnek a görög szláv népesség felkelésétől. Kik azonban ezt hiszik, remélik, vagy ettől tartanak, feledik, hogy az átkelés a Balkánon 1829-ben is csak Várna és Szilisztria bevétele után, hátrahagyva a sumlai tábort sikerült,és sikerült azért, mert a Fekete tenger, várnai és burgaszi öböl az oroszok birtokában volt, s még akkor is, midőn Diebits Drinápoly ura volt, de a ruszsuki, vidini, zófiai és sumlai várak török kézben léteztek, nem ismert fel Oroszország sürgetőbb teendőt, mint a békét megkötni, pedig „Bizantz reszketett,“ és most? Most 200000-nyi vitéz török sereg védi a dunai vonalat és várakat, a Feketengert az egyesült flották tisztán tartják az orosz támadástól, s míg az oroszok netán Várna ellen indulnának, melynek leírása nélkül alig fognának előre merészkedni, ezt védve, egyszersmind a dunai torkolatokon keresztül könnyen visszavonulásukat elvághatnák. Omer pasa pedig oly rendelkezéseket tesz, melyek ritka tapintata és lélekjelenlétének újabb bizonyságául szolgálnak. Azonnal az átkelés hírére néhány közvetlen alatta álló ezredeknek adott parancsot, a keményen szorongatott Musztafa pasa segítségére sietni. Észrevévén , hogy Szilisztriánál is az TUDÓSÁGI ÉS IRODALOM MAGYAR KÖLTÉSZET TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. Huszadik előadás, martius 27. 1854. Az 1606-ban megkötött, és két évvel utóbb országos törvénynyé vált bécsi béke csak rövid időre nyugtatta meg a nemzetnek a protestantismushoz hajló nagyobb részét. Ugyanis Pázmány Péter hatalmas szellemének vezérlete alatt a katholicismus ifjú erélylyel kezdett visszahatni, irodalomban úgy mint az országos életben, s amabban egy új időszakot alapított meg, mely főleg hitvitázó irányt vett, ebben az egész századon végig húzódó forradalmakat idézett elő, miknek csak a szatmári béke vetett, 1711-ben, véget. A kettős küzdelem annyira elfogta a szellemeket, hogy az eddig főképen népies költői irodalom mindinkább elnémult, s helyette minden erőket a könyvekben és szószékeken folyt theologiai viták foglaltak el. Ekép a költészetet kedvelő nép a század közepéig leginkább csak a múltnak örökségén élődött, régibb művek újabb kiadásait forgatta, melyeknek mindinkább avuló s lankadó érdeke, uj megragadó jelenetek által nem élesztve , végre hatni megszűnvén, annak népi közönsége is lassanként kienyészett. Felváltotta azt a tizenhetedik század közepe óta egy uj költészet a nemzet előkelő, mívelt rendei közt, mely azon kornak általános iránya szerint a népiesnek mellőzésével a tudománynyal szövetkezve, szabályosabb, öntudatosb, művészibb lett, de népszerűségét, s ezzel régi kiterjedt hatását a tömegekre elvesztette. Ezen uj költészettel, melynek eredménye főleg a históriai ének helyibe lépett epos, s fő dísze Zrínyi Miklós a költő lett, a jövő félévi folyamban fogunk megismerkedni: a jelent, a tizenhatodik század költészete utóhangjainak ismertetésével rekesztem be. Az elbeszélő költészet mezején összeseg Csak két íróval találkozunk , kiknek mindketteje bib- fai tárgyakat kezelt, u. m. Szentmártoni Bodó János kolosi unitár pappal, ki 1623—45 közt virágozva, kora első költőjének tartatott, és Kolosi Török János kolosi iskolatanitóval 1631., amattal beírunk Beszélgetéseket az Ur J. Kr. haláláról és feltámadásáról, 1623., egy Tékozló fiú históriáját három részben 1628., és Mária Magdolnának sok bűneiből való kegyes megtérésének históriáját 1632.; ettől sz. János evang. históriáját Reuchlin után 1631. Ugyanezek mívelték a tanköltészetet is; Szentmártoninak közkedvességü költeményei voltak : Az vas, Az vadászás, Az ácsmesterek, Az sónak dicséreti (1628— 45.) s némely egyebek, miknek csak Tuti Mihály kor Josi aknamester (1647-iki) versei tartották fenn emlékezetöket ekkép: „Ezeken kívül is urak halálbról, Az üdének köztünk sok változásból Menye (mennyi) sok szép írást hagyott, sok dolgokról, Hogy annyi most nem költ magyari pennától.“ Kolositól: A világi embernek bolondságán és nyomorúságán való siralom. Marsilius Ficinus után 1631., Az egyes életnek kedvetlen és káros voltáról. 1647., Kakasok természetéről. Mindezek becse a tanúságban áll, Szentmártoninál még a gondosabb előadásban , de a XVI. század naiv bensősége hiányzik bennük. A politikai irányköltészetnek, mely az előbbi században a históriai s a feddő énekekben uralkodott, némely egyes dalokon kívül, csak két darabja maradt fenn a Lipcse városa könyvtárának magyar énekes codexében , mik hogy nyomtatás által valaha közzé lettek, méltán kételkedhetni. Ezek egyikének czime : „História az Erdélyországnak nyomorúságáról, és magyaroknak Bátori Gábor ellen való föltámadásáról;“ másiké : „Alia história de iisdem disturbiis,“ mindkettő, mint látszik, 1611. évből, s mindkettő Bátori valamely párthivő munkája. E költemények nem annyira a történetet, mint inkább a fejedelem ellenségeinek indokait tárgyalják; az első Forgács Zsigmond nádor hadjáratát Bátori ellen a papság, különösen Forgács Ferencz bibornok Protestantismus elleni törekvéseinek, az utóbbi egyenesen a pápának rója fel, kit II. Mátyás királylyal beszélgetve léptet fel, azon világos iránynyal, hogy a fejedelmet a Protestantismus hőséül tüntetve elé, ügyének népszerűséget szerezzen, s az ellenpártot mint a magyar szabadság és önállás árulóit gyanúsítsa. Egyébiránt nem tagadhatni , hogy a szerzők vagy szerző tollát nemcsak buzgó ragaszkodás e fiatal fejedelemhez , hanem öncsaló hit is vezérli ; s hogy e tekintetben a két költemény belső rokonságot mutat azon, szinte névtelen , síron túli szózatával Bátori Gábornak, melyben ez megható panaszt emelve ellenségei ellen , búcsúzik híveitől, s mely annyival jobb hatást tegyen, mert a vitéz és daliás kényur halála után készülvén, midőn szerzője azzal senkinek kegyét nem kereshette, úgy tűnik fel, mint személyes szeretet és nem múló hűség őszinte keserve, mely nem is volt közzétételre számítva. Alig tévedünk, ha azt a fejedelem belső papjának tulajdonítjuk. Ezt is csak kéziratilag, az Ostfiak családi levéltára tartotta fen, honnan azt az Uj M. Múzeum nem régen közlötte. Az epigonok költészetének legbecsesb ágát ayra teszi, mely még mindig szinte kizárólag vallásos. Mintha Balassa Bálint példája világiakat is felgerjesztett volna egyéni vallásos érzeményeiket énekben szólaltatni meg. Az ő dalformáit látjuk most használatba véve. Főleg két költő az, aki e nemben a tizenhetedik század első negyedében jeleskedett :Rimai János(1595— 1631) és Beniczky Péter (vk. 1619—23), amaz Bátori István és Zsigmond apródja és Bocskai István fejedelem tanácsosa, utóbb II. Mátyás, s ismét Bethlen Gábor követe a török udvarnál, ez szentelt vitéz; az élet embere mindkettő, s mégis mindkettő világnézetét a bűntudat fátyolozza be. Ez érzet forrása koránsem egyéni, mindkettő igaz ember volt : a szomorú idők szülték e borult hangulatot, mely a mélyebb kedélyeknél általános volt; a közbajok isten büntetésének tekintettek az emberiség vétkeiért, s e bűnös emberiségből annál kevésbbé vette ki magát költő, minél szigorúbb erkölcsi követeléseket intézett önmagához is, így Rimai és Beniczky is, s e hangulat, mely legott elfogta, mihelyt a lanthoz nyúltak, okozta, hogy náluk az élet s a költészet nem mutatta azon szép egységet, mely normális idők sajátja. Rimái, ki élete nagy részét fejedelmi körökben, mint tisztelt és munkás férfiú töltötte el, mihelyt szemlélődik,a földi élet megvetését énekli, a világ neki csalárd, a szerencse forgandó, a középszer nyújt csak nyugodalmat, boldogságot a hit, az erény, mindenek felett isten. Beniczkyt is bűnsúly nyomja, mely alkalmasint csak képzeletében létezett, s egy egész sor éneke a töredelem ömledezése; de ő ezen s a világi dolgok forgandóságán és megvetésén kívül, mintegy félve, néha más húrt is pendít meg : a szabadság, a tavasz, a vadászat örömeit stb. Egyébiránt a kettő közöl Rimai a mélyebb kedély, kinek gondolatban több tartalma, formában több szabatossága és correctiója. Rimainak köszönjük Balassa Bálint kiadását is, ennek egy „Életét“, melyet azonban mindeddig nem láthattam; egy nagyobb tankölteménye „de virtute vagy az udvarariságról:“ egy az ő korabeli dolgokat tárgyaló krónikája s egyéb énekei, miknek létezte nyomait Ipolyi kimutatta, elvesztek, valamint nagypénteki meditatiói, török követségi útja s számos státusiratai részben a fölfedezőt, s mindnyája a kiadót még várják. Rimai versei mellett az ő korabeli számos erkölcsi és vallásos énekek gyűjteménye találtatik. Rimáival, vagy helyesben a korral, közös szelleműek, hol nevezetlen, hol nevezett költőktől, kik között Péczeli Király Imre (1608 — 31.) legtöbbet s legjobbat adott. Beniczky „Magyar Rhythmusaiban“, mert e név alatt ismeretesek, kétszáz ötven magyar példabeszédet tárgyal moralizálva, ugyanannyi kilenczes versszakban, közkedvességnek szinte máig az alsóbb rendeknél, és sok tapasztalati helyes észrevételeket tartalmazók, de épen nem költői köntösben. Az egyházi lyrát ez időszak elején Szenczi Molnár Albert kezdte meg, Beza és Marót után és franczia szcdémák szerint dolgozott zsoltáraival (1608), melyek költői irodalmunkban tartalmasság és mély vallásos érzés kifejezésével jeleskednek, alaki tekintetben pedig, u.m. a szedémák különféleségére (százharmincz féle), a rímre és nyelvbeli előadásra nézve, epochalis munka, mely mind e napig kétségbe nem vett közérvénynyel bir a protestáns magyarok közt. Egy akkori írónkra sem hatott oly üdvösen a huzamos külföldön lakás. Molnár Albertnál érezteti magát először azon finom ízlés, s azon neme a correctiónak, mely egyedül eszméletes enaivelés s öntudatos munkálkodás eredménye lehet. Az ő zsoltárai ehez képest már nem csak munka, hanem mű; s ő annak előszavában első is egyúttal, ki a verselés némely kívánalmait szóba hozta. E classicus mű egyszersmind zárköve lett zsoltárköltészetünknek,valamint másfelül az „Öreg Graduál“, külső tekintélyével főleg, a protestáns egyházi költészetben hosszú időre megállapodást szült. Szerkesztő azt Bethlen Gábor fejedelem idején ennek udvari papja Keserűi Dajka János superintended, a régi anyaszentegyház hymnusai s a divatozott kézirati graduálok nyomán, halála után pedig Dajka utódja Gelei Katona István befejezvén, I. Rákóczi György kétszáz példányban, hangjegyekkel, nagy ivréten, nagy betűkkel, kari használatra, Gyulafejérvárott 1636. kinyomatta. E könyv, irodalmunk egyik remek darabja, áruba nem bocsáttatott, hanem a fejdelem maga, egy a két haza egyházaihoz intézett és sajátkezüleg aláirt ajánlólevél mellett, küldte meg a főbb ekklézsiáknak, melyek azon idő óta ezt használták, míg a kisebb egyházak s a község a Gönczy-féle, időről időre változtatott és Szenczi Molnár Albert zsoltáraival megtoldott énekeskönyvekkel élt. Ez időtől fogva a protestáns egyházi költészetben szünet lett érezhető. A római egyházba a tizenötödik század óta, melynek közepe táján az egyházi énekek köztekintélyi megalapítás tárgyai voltak, számos, dogmai tekintetben helyben nem hagyható énekek férkőzhettek be, minél fogva az 1560-as zsinat ama régi hymnaziumot újra megerősítvén, ezentúlra is csak ily előleges helybenhagyás feltétele alatt engedett divatot az újdon keletkezendő énekeknek. Mindamellett az 1629-ks nagyszombati zsinat is szükségesnek látta e rendszabályt megújítani, sőt az ügy gyakorlati megalapítása végett egy bizottmányilag szerkesztendő énekeskönyv nyomatását is elhatározta , mely azonban csak fél századdal utóbb létesült. Addig is egyházi férfiaink, magán szorgalom útján, több kisérletett tettek, de melyek már a következő időszakba tartoznak. Hajnal Mátyás jezsuita énekeit Jézus sz. szivéhez nem láttam. Ily állapotot mutat költészetünk a tizenhetedik század közepén, a hanyatlásét az elbeszélőben, a tetőzését s ezzel az önmunkásság bevégzéseét a protestáns egyházi énekben , midőn az új félszázad közepén, addig ismeretlen nagyságban, az első magyar művész költő tűnt fel : Zrínyi Miklós , kivel jövő félévi előadásaimat kezdem meg örököket. Továbbá mondva van : Amyro vára Papacostának adta volna meg magát. A felkelt keresztények száma a tartományokban mintegy 16—17,000-re megy; hegyi harczra elégséges, hogy négyszeresen túlnyomó ellennel megmérkőzzenek.“ Tehát már csak hegyi harcz, és egyéb semmiskelést akarnak létesítni az oroszok, ez ezredeket oda visszaparancsolta. Szilisztria és Sumláka erősen foglalkoznak az erődítési munkálatokkal. A Sumla-Tirnova és Zófia-vonalon állott csapatok gyors menetekben indulnak oda. Sumlában magában a szambuli erősítések megérkeztéig 6000 ember marad. Az oroszok előnyomulási szándékára nézve közöljük pótlólag a Jour, des Debats tegnapi számunkban adott czikkének még következő helyeit. ,,A Dobrudzsa, melybe az oroszok imént nyomultak be, egyík posványos s tavak és mocsárakkal megszaggatott földterület, hol a rosz karban tartott utak iszapos helyek és posványok közt csavarognak. A legújabb tudósítások szerint e vidéken melegebb időjárás állott be. Ennélfogva lehetlennek látszik előttünk, hogy az orosz hadsereg május hó vége előtt messzire nyomulhasson elő , s igen csodáljuk némelyek véleményét, kik azt hitték, hogy az oroszok Várna ostromára sietnek, a franczia-brit segédseregek megérkeztét megelőzendők.“ „Kalafat ostromának abban hagyása talán a kis-Oláhországbóli rövid időn leendő kivonulást s az orosz seregeknek Bukarestben öszpontosítását gyanittatja, s ha az ember meggondolja, hogy a Kalafat és Galacz közötti távolság 150 mérföldnyi, tehát 25 napi utat igényel, könnyen belátható , hogy az orosz sereg ezentúl már csak rövid ideig terjeszkedhetik oly hosszú vonalon, mely csak Foksányban s a Seret mellett, Bukarest mögött csak 50 mérföldnyire nyújt erős támpontokat. Ausztria magatartása egyébiránt Oroszország további terveire súlyos lázálomként nehezedik. Mindenekelőtt azonban, a szövetségeseknek a Dunatorkolatok felé nyomulása fogja az orosz sereget arra kényszeríteni, hogy Bessarábiához közeledjék s a Seret és Pruth mellett erődítéseket építsen. E szempontból mi a Dunán legújabban történt átkelést védelmi működésnek tekintjük, melynek a fenebb említettnél egyéb következései alig lehetnek.“ Ha az oroszok némi sikerrel biztató előnyomulást akarnak tenni, úgy elvárható, hogy nemcsak a Dobrudzsából fognak a Szilisztria, Sumla, Várna és Kasztendzse által képezett híres négyszögbe nyomulni, hol reájuk nézve alig ígérkezik több eredmény, mint Kalafatnál, hanem épen e török hadállás gyöngítésére. Sumla fenyegetése és Kalafat paralizálása végett a török védvonal közepére is teendnek erős támadást, s valóban hallatszik, hogy az oláh fővárosban összegyűjtött hidszeranyagok főleg Gyurgyevo felé szállíttatnak; azonban az átkelési kísérlet ott bizonyosan véresb nyomokat hagyand mint az alsó Dunánál, s ekkor is remélhetőleg csak kísérlet maradand. Erre nézve talán szükségtelen emlékeztetnünk a 12ki oltenitzai kísérletre, melyről most egy török bulletin jelent meg, mely egészen azt tartalmazza, mit tegnapelőtti számunkban ez eseményről írtunk s következő szavakkal végződik: „Bárha a nagyúri csapatok kitűnő tervezető mellvédeik által fól voltak fedezve, mégis ritka rettenthetlenségüknek köszönhetni a siker legnagyobb részét. Az oroszok, elismerve támadásuk sikertelenségét, teljesen kimerülve vonultak vissza a közel falukba, s bizton lehet várni, mikép minden kedvöket elvesztették ily nevetséges kísérlet (ridicule tentative) ismétlésére. A nagyúri csapatok gúnykaczajjal kisérék őket (de leur huiée) s aztán, az égnek hálát adva győzelmükért, háromszor felkiáltanak: Éljen a zultán ! Bámulatos látni, miként kockáztatják az orosz tábornokok katonáik életét a katonai taktika minden szabálya ellenére, legkisebb kilátás nélkül sikerre. Ez megfejttetlen rejtély, s majdnem azt kell hinni, hogy az orosz tábornokok hasztalan lövetik agyon katonáikat, hogy Miklós czárt békekötésre késztessék.“ Különben Stambulból 27-ről jelentik, mikép az oroszok előnyomulása a Dobrudzsában a kormánynyal rendkívüli futárok által tudatott. Az ó-török párt ismeretes elkedvetlenedése mellett tüstént katonai rendszabályok létettek, nehogy a keresztények ellen kicsapongások forduljanak elő , de a csend nem jön megháborítva, s nem kevés hatást tett a hangulatra az is, hogy az ázsiai partokra kiküldött Samson és Cacique hajók azon tudósítással tértek vissza, mikép a cserkeszek eredményes harczot visznek Oroszország ellen, mely Anapát és Redut-Kaleht kivéve, minden kis erősséget odahagyott és hogy Abbasiával véd 63 daczszövetséget kötöttek; valamint azon hirám megnyugtatóig hatott, hogy az odessai kikötőt az egyesült hajóshadak ostromzár alá vetendik. Varsói tudósítások az oroszoknak ez elvonulását a cserkesz partokról Nahhimoff admirál merész vállalata gyanánt adják elő. A nélkül, úgymondanak, hogy az egyesült flottákkal a Bosporuson s a Feketengeren czirkáló gőzösökkel törődnek, kiindult az admirál Szebasztopolból egy hajóosztálylyal, felvette a kaukázusi partok kis erősségeinek összes helyőrségeit, s ismét szerencsésen Szebasztopolba érkezett. — Ez espeditionak legalább 14 napig kellett tartani, mert legalább 10 erősség helyőrségeit minden anyagszerrel, a tisztek és katonák családjaival hajóra kelte szállítani. Ha egy ellenséges gőzös a hajóosztály indulását észrevette és e hírt Stambulba vitte volna, úgy az egyesült flotta kiindult és a Nachhimoff-féle hajóosztály visszavonulását fenyegethette volna. A dolognak aligha más nem a bibéje. De főleg kedvező hatást tett Szambulban egy franczia gőzösnek több főorvosok és kát. intendánsokkal a Dardanellákba érkezése, mely hírül hozta, hogy a franczia expeditio a touloni és algíri csapatokkal ápril 2-áig oda fog érkezni. Tüstént 2000 ember számára kórházak, továbbá istállók készíttettek el. Az utolsó napokban 2 angol és franczia gőzfregat Várnába ment, 2500 embert szállítván oda. Ez az első eset, hogy a nyugati hatalmak hajói török csapatokat vittek fedélzetükön Tegnapelőtt az egész angol -franczia flotta a Feketetengerre kiindult. Éjszaknyugati csatatér. Kopenhágából ápril. 2- káról Írják, mikép az angol flotta itt közel, még pedig hosszabb időre tart állomást, minthogy az orosz vizekre menetelre még most nem lehet gondolni. Eleinte úgy hivék, hogy az angol flotta kieiben fog állomásozni a német szövetségi államokkali alkudozásnak nyomatákot adandó. Azonban e terv változtatásának oka Napier admirál itten tett nyilatkozata szerint azon félelemben rejlik, hogy az orosz vizek rögtön megnyílhatnának s ezzel az orosz hadihajóknak alkalom adathatnék a dán hajózható vizeken elillanni s az angol kereskedő hajók hátrányára a világtengeren elszéledni. A11on á bó 1 ápril 2-káról írják : Itt egy futár ment keresztül, Kopenhágából jőve, úgy hiszik, hogy sürgönyei Svézia és Norvégia mostani helyzetére vonatkoznak, s hogy nem lenne lehetlen, mikép a svéd kormány adandó körülmények közt hajlandó lenne egészen máskép föllépni, mint ekkorig hívék. Az angol flottának megjelenése semmi esetre sem tévesztheti el hatását a svéd népre ; a gothenburgi és kieli lakosok mindenütt ebédekre hivák az angol tiszteket, mit azonban ezek, * Magyar köművészet. 73 (302). A VÉGRENDELKEZÉSI és ÖRÖKSÉG! ügyekre vonatkozó összes TÖRVÉNYEK rendszeres és kimerítő magyaráza ta , különösen pedig: terjedelmes és gyakorlati útmutatások és felvilágosítások a végrendeletek készítése, örökségi szerződések kötése iránt, a hagyományok iránt, a törvényes örökösök, a köteles rész, a kitagadás, az utóörökösök, a létbizományok , az örökségek kiosztása, a növedékjog iránt, továbbá azon teendők iránt, melyek az örökösöknek, vagy hitelezőknek , vagy hagyományosoknak kötelességében és érdekében állanak , vagyis az úgynevezett hagyatéktárgyalás iránt, végre az eisiségi birtokviszonyok, a hajadoni és özvegyi jogok, és a magyar törvények szerint készített végrendeletek s ezek további érvénye iránt. Irta Oláh László. Pesten. Nyomatott Emich Gusztáv könyvnyomdájában. 1854. 8-rét. 150 1. Ára 2 pft. 74 (303). FALUSI ESTÉK. Szerkeszd Vas Gereben Kiadók : Länderer és Heckenast. Harmadik füzet. 1854. 8-rét. 461—240 1. Ára 15 pkt.