Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-27 / 1239. szám
ság hőse — eltűnt. Libériába vagy Oroszország bensejébe hurczoltatott. Családja vigasztalhatom, Hull-t és környékét a svéd kormány gyanúsnak jelenti ki. A svéd sajtó az egészet őrjöngésnek vagy orosz ármánynak tekinti. Angliának ezt el kell tűrni, holott ez nyílt szövetségi tény Oroszországgal. Engedje ön, hogy e részleteket néhány megjegyzéssel fejezzem be. Ön és több hírlapíró a szárazföldi és északi népek késedelmességét roszalja.De gondolják meg önök, hogy Anglia politikája több mint 100 év óta orosz volt; hogy Anglia a háború megszenése óta mit sem tett, csak irt és fecsegett . . . . ; hogy a fél világ még most is azt hiszi, hogy az egészből semmi sem lesz; hogy mindenki, ki az orosz ellen nyilatkozik, jelölt emberré válik . . . ; hogy minden állam, mely Oroszország ellen fenyegetőzni mer, el lehet készülve Oroszország legsúlyosabb boszujára az első kedvező alkalommal, s hogy Anglia a rend ügyét Oroszországgal azonosítja. Ez a titka a jelen politikának Dániában, hol küszöbön áll az absolutizmus, mert az angol kormány nem tiltakozik saját londoni szerződésének orosz sértései ellen. Ha Anglia azt akarja, hogy a többi államok szívélyesen csatlakozzanak hozzá, biztosítania kell, hogy nem fogja 50-ed ízben azokat Oroszországnak elárulni. . . Míg ez megtörténnék, engedje ön, hogy a continens népeinek megítélésében önnek több elnézést és engedékenységet tanácsoljak. ----------------“ Walter Savage Landor egy F lord Dudley Stuarthoz intézett nyílt levélben adakozásokra szólít fel, melyek a török hadsereg számára küldendő sarok vásárlására fordíttassanak. „Én, úgymond, hál Istennek szegény vagyok, de mégsem oly szegény, hogy e czélra 5 f. sterlinggel ne járulhassak.“ Ónnal fejedelemség. Bukarest, april 16. Említve volt minap Wiczek ausztriai alattvaló befogatása; az ausztr. cs. k. főconsul azonnal a legmelegebb pártfogásban részesite őt; kevés nap múlva tisztába hozatott az ügy; az egész félreértésen alapult. Az oroszok t. i. a forradalmi propaganda egy emissáriusát üldözik, kinek személyleirása Wilczekhez nagyon hasonlított. Tegnap itt egy kebellázitó jellenet fordult elő. Az itt létező török hadifoglyok t. i. naponként orosz kísérettel a piaczra vezettetnek, hogy ott élelmüket bevásárolják, s az igazság kívánja ama megjegyzést, hogy az oroszok emberségesen bánnak velök. Tegnap épen a crociati(önkénytesek)egy osztálya állt a piaczon, midőn a foglyok oda értek, s azok nem átallották a foglyokat leköpni s rajtok mindennemű bántalmakat elkövetni, úgyhogy a kísérő orosz katonák kénytelenek voltak szuronyt szegezni s védenczeik megtámadóit erőszakkal szétkergetni. Jassyból ápril ikéről írják: A csapatátkelések Oroszország helyéből a Dunához még folyvást tartanak. . Eltartásuk városok és falukban keresztényi szeretettel ingyen történik. Azonban, úgy hiszem, e szeretetet nem annyira erkölcsi, mint kényszeritettnek nevezhetni. Némely katona nem elégszik meg az állomásom eltartással, hanem még újra is kíván fogyasztani valót s kárpótlás vagy legalább bogdaproste (Isten fizesse meg) helyett nem ritkán az ismeretes orosz Ököl-ütések az áll alá járnak ki s mégis mindig nyugták adatnak ki, melyek úgy hangzanak, hogy minden kész pénzen fizettetett ki s a csapat magát illendően viselte, mint jó keresztényekhez illik; de a mindenható tudja csak, mily pénzzel fizettek nem egy moldva gazdát. Én sem erkölcsi sem természeti törvényt nem ismerek, mely azon kötelezettséget róná reánk, hogy mindent, még azt is, mivel nem bírunk, ozmán birodalmi hitsorsosaink „megmentésére“ kellene fordítanunk, kiknek vérrokonai hazánkat, csendünket és lelki nyugalmunkat mindennemű fenyegetések , önkénytes csapatok stb. által aláásták ! Nem ismerek törvényt, mely azt szabná reánk, hogy minden szenvedéseket eltűrjünk a keleti keresztényekért. Ha Oroszország elnyomott hitsorsosainak Törökországban pártjára akar kelni, úgy ez igen dicséretes, de mi ezért nem érdemeljük azt, hogy hazánk enyészetbe döntessék. Mi erősen meg vagyunk győződve, hogy azon keresztények, kikről orosz hitsorsosaik az Igát le akarják emelni, mostani szenvedéseinkért csak egy árva sóhajt sem bocsátanak az éghez ! Nem erkölcsi törvény, hanem az erősebb joga kényszerít bennünket idegen érdekért annyit szenvedni. De istentől s a világ azon hatalmaitól, melyek az igazságot védeni tudandják, várjuk megszabadulásunkat. (így ír a bécsi „Presse“ moldvai levelezője.) Egy más tudósítás is hasonló hangon szól : „A metropolita tegnap a varsói hg megérkezésekor,kivel több más katonai nevezetességeken kívül az orosz hadsereg főszállásmestere Troloff tlek, továbbá Galiczin, Schachowsky, Scheibersatoff, Soltikoff hgek, és Orloff, Denisoff, Rezewutski grófok, Krusenstern és Otschkin irodafőnökök, mind tábornokok, ide érkeztek) Moldvaország nevében egy megszólítást olvasott fel, melyet az orosz irodában szerkesztettek s mely neki két nappal azelőtt adatott át. — 28-ára egy 6000 emberből álló dragonyos hadosztály van bejelentve, mely Bessarábiából jőve e fővároson fog keresztülmenni s útját Oláhországba haladék nélkül folytatni. Az elégületlenség itt általános s napról napra növekszik. A kereskedés pang, az üzletek megakadtak és a pénzhiány a gabnakiviteli tilalom folytán általánosan érezhető. Az itteni önkénytes csapat, görög, bolgár és czigányokból álló, Salos tlik által eszközölt megtisztítás folytán 70 egyénre olvadott. És ezek közöl is a legnagyobb rész már az első állomáson eltűnt; vezetőjük, Constande pap, 2000 aranynyal hasonlag elillant. Némelyek állítják, hogy emberei verték agyon s rabolták ki, mások szerint elillant, hogy a pénzeket a keresztes vitézek elől megmentse. Úgy látszik, megsúlyosodott rajta a kereszt, melynek vezetőjévé szegődött. Az első postaállomáson Jassytól a lovagok agyonvertek egy parasztot, mert ez lovát a szent ügyért nem akarta odaadni. Ketteje a bűnösöknek már bűnvádi törvényszék elé van állítva; az egyik az ismeretes okmányhamisító Chrisokephalos. Oroszország, Sz.Pétervár, ápril 15. A belügyminisztériumnak a kormányzóságok főnökeihez intézett körirata szerint a császár a következőket rendeli: 1) Minden nemesek és szabadok, kiknek óhajtásuk a hadseregbe belépni, mind a lovas mind a gyalog tartalékba felveendők. 2) Általában mindazon fiatalok, kik szolgálatba akarnak lépni, a tartalékosztályok törzskarai által vizsgálatnak vetendők alá. 3) E vizsgálatok csak addig tartandók, mig a hadsereg hadilábon áll. — A 6 gyalog hadtest tartalékosztályainak törzskarai Kronstadt, Broesk, Litowsk, Kiev, Dubossary, Odessa és Moszkvában vannak. A fényes kivilágítás azon orosz győzelmek folytán, melyekről a sz.pétervári levelek tettek jelentést, igen szegényül esett ki. A járdákon kis szuroklángocskák égtek tányérokon, minden ház előtt kivétel nélkül egy. A kivilágítás parancsra történt s minden háztulajdonosnak mintegy 50 képekjébe került. Az utczavilágitás légszeszlángjai mellett ezen lángocskák majdnem teljesen eltűntek. A császár külsejében félév óta igen észrevehető változás történt; ő szemmel láthatólag öregedett s meghajolva jár, de szokásaiban mit sem változtatott. Miután igen korán felkelt s kabinetében már néhány óráig dolgozott, 6 órakor sétát tesz a várkastélyon és kaszárnyán keresztül, mire szokott nyájasságával magánosoknak ad audientziákat. Ezután ismét visszatér munkájához , mely majdnem egész délelőtt tart. D. u. 3 órakor, úgy mint a korábbi években, egyszerű draskóban, két lófogattal, a leuchtenbergi hűnőhez kocsizni láthatni őt. — Az Osts. Zrg következő curiosumot hoz: „Egy ukáz rendeli, hogy a birodalom helyében utazó minden zsidónak útlevéllel kell ellátva lennie. Ki egy zsidót útlevél nélkül feltartóztat, maga vagy közel rokona helyett a hadseregbe állíthatja. Ez ukáz következménye általános vadászat jön útlevél nélküli zsidókra, s gyakran el is lopják útleveleiket, így nem rég egy két kapitány egy orosz-német tartományban egy erdőben segélykiáltást hallott a sűrűből, s látá, mint ragadott meg egy öreg zsidó egy fiatal zsidót, ettől erőszakkal elveendő útlevelét. A k. kapitány mind a két zsidót hátul a szánjához kötözteté s úgy vitte be M. re, mialatt mind a kettőnek vágtatva kelle a szánja után szaladnia. Rövid kihallgatás után szabadon bocsáttatá a megtámadottat s a megtámadót 15 botütésre itélé. De ez, egész hidegvérüséggel igy szólt birájához: „ Hisz már 50 botot is ígértek nekem és én nem fogadtam el, mint fogadjam el önnek 15 botütését?“ De a biró ekkor e szemtelenségen felindulva az előbb ítélt 15 bot helyett 50-et szabatott reá. A zsidó erre az ő megbízójának, ki neki egy útlevél nélküli zsidóért 50 ezüst rubelt ígért, azt mondá, hogy ,,a biró goromba egy ember“ s ezt be is panasztá egy törvényszék előtt, mert büntetését gyertyavilágnál méreté reá, mit a törvény szigorún tilt, miután a testi fenyítéseket csak nappal szabad végrehajtani. (Anecdótának való.) Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A Moniteur közli Omer pasának jelentését az oroszok átkeléséről. Az oroszok, úgymond, tetemes haderőkkel, melyekkel a Dunán bírtak, s nagyszámú hajókkal rendelkezve 3 ponton jelentek meg, Pat- Basinál Matsin alatt, Tsatal-Burnunál Tulsa felett, s egy más ponton e város alatt. A török katonák oly vitézül küzdöttek, hogy a Tsatalt megtámadó első ezred utolsó emberig felkonczoltatott.Hasonlag járt majdnem 2 utána jövő zászlóalj, de ekkor egyszerre 15 zászlóalj támadta meg a török üteget. Pot- Basinál az oroszok háromszor vezettek vissza szuronynyal s 1000 embernél többet vesztettek. Az oroszok áthozott 6 ágyúját nem lehete a török üteg kereszttűzétől s az orosz parti ütegek ságyunaszádoktól elfoglalni; estig helyükön maradtak. A török ütegeket az oroszok nehéz lövegei nagyon megrontván, a törökök nem tarthatók többé magukat, s 48 órai csata után , melyben éjjel nappal nemcsak az ágyunaszádok, hanem 25 löveg és 2 mozsár tüzét kelle kiállniok a szigetről és túlpartról, éjjel a tüzérséggel együtt visszahúzódtak. Mint mondva volt fölebb , az oroszok 3 ponton darabokra vágattak s rendkívül sok halottat vesztettek , de erejök a Dunán és másutt oly nagy volt, s a török álláspontok nagyon messze egymástól, úgy hogy egymást nem támogathatták, minélfogva a török csapatok a kapott utasításhoz képest Karassuba visszatértek, így Omer pasa. A J. des Debats egy stambuli 10- ki levele erősíti, hogy a török rendes csapatok Matsinnál hősiesen küzdöttek. 2000-en közösök nem akartak visszavonulni, s kétségbeesett harczban, mely az oroszoknak iszonyú veszteségeket okozott, utolsó emberig agyon löveték magukat. Tsatal-Burnunál egy zászlóalj hasonló hősi elszántsággal veszett el. Izaktsánál 2 zászlóalj iszonyú túlerő ellen küzdött, csak 500 ember maradt élve, de ezek podgyászok és tüzérségekkel a legjobb rendben visszavonultak. Ily hősi elszántsággal védelmezték a törökök Dobrudzsát, melyre a török fővezér nem helyzett oly nagy fontosságot képzelhetni, mily oroszláni dühhel s kétségbeesett önfeláldozással fogják magukat az allen soraira vetni oly ponton, melyről a vezényszó azt kiáltandja a török katonához : „itt élned halnod kell.“ Az ozmán hadsereg e vitéz önfeláldozása mellett is azonban Szambulban, mint 10-éről írják, nagy nyugtalanság uralkodik a bulgáriai hadműködések miatt. Sumlából egyre futárok érkeznek oda. Várnából pedig 2-ról jelentés érkezett ugyanoda, mely szerint addig nagy csata nem vivatott, de egyes pontokon mégis véres összecsapásoknak kellett történni, mert számos kocsik érkeznek sebesültekkel Várnába. A Gazette du Midi pedig Stambulból 10 ről már azt íratja magának, hogy az oroszok Várnát fenyegetik, s miután csak 6000 őrsége van, a parancsnok kéré az admirálokat, hogy néhány ezer tengerészt szállítsanak partra; az admirálok azonban válaszul adták, hogy az ellen még messze van, Kasztendzse még nincs bevéve, s így e rendszabály czélszerűségét nem láthatják át. Mi történt azóta, várjon Karassa előtt 5 és 6-án, Kasztendzsénéllőkén vivattak-e csaták— még ez iránt semmi erősítő tudósítások nem érkeztek. Egy bécsi nagykereskedő házhoz Várnából 9-ről jött tudósítás, az állapotokat a szilisztriai szandzsákban igen sötét színekkel festi. A raják általános felkelését várják. A törökök és keresztények közt napirenden vannak a gyilkossági jelenetek. Ki menekülni bír, menekül. Bazardzsik és Szilisztriából a legtöbb kereskedő Várnába érkezett, hogy az első hajóval Bulgáriát oda hagyják. Az orosz emiszáriusok egy idő óta merészebbek lettek, nyíltan hirdetik a szandzsákban a sz. háborút, s a görögök többnyire védik őket a törökök ellen. Egy szambuli 10-ei tudósítás pedig azt mondja, hogy a török rendetlenek rabolnak és gyilkolnak. Omer pasa annyit lövet agyon, mennyit lehet, de siker nélkül. Naponkint ir a kormánynak, hogy rendetleneket többé ne küldjenek. De az oroszok sem tesznek különben. Az átkelés után megrohantak egy falut, hol oly garázdálkodásokat követtek el, hogy a lakosok fellázadtak, azonban a túlerő mind lekonczolá őket. Ily körülmények közt természetes, hogy várva várják a segédseregeket, de ekkorig hasztalan; ápril 1-jén néhány száz angol és franczia, többnyire tengerészek, csolnakokon Várnába jöttek ugyan, de néhány nap múlva ismét a flottához visszatértek. Gallipoliba 10-kéig mintegy 7—8000 angol franczia érkezett, s 11-én a Bangoroe és Steamer megérkezett oda Máltából. Bonat tbik tüzérség , lovak , és nagyszámú lőszerrel jött oda, ámde mi ezadtantamsitim? Különben azt hiszik, hogy ez állomást mielőbb elhagyandják, mert a vidék egészségtelen és lázas s nagyon messze is állnak a harcztértől. De még mind nem tudni, várjon a segédhadtest Várnába fog-e szállíttatni, vagy pedig, mi valószínűbb, a főutat, mely Gallipoliból Drinápolyba és Zófiába vezet , választandja-e hadműködési vonalul ? A segédseregeknek e Törökország szivébe vonulásával,hol a legtermékenyebb és legegészségesebb tartományok léteznek, mindenesetre politikai és stratégiai előnyöket lehetne elérni. A török hadsereg jobb szárnya a flották, S a balszárny Vidin-Kalafattal 100,000nyi segédseregekkel lenne fedezve. Kérdés, mily harczias eredméményeket fog Omer pasa a rendkívül erős állás által a Balkán vonalon kivívni. Azonban úgy látszik, hogy a segédcsapatok egyelőre a keleti kérdés legújabban ismét diplomatiai útón megindított megoldására, s főleg Ausztria elhatározására várnak. Különben Szambulban a török-egyiptomi flotta a kiindulásra készen áll s csak a gőzösök megérkezését várja. A Banshee Francziaország és Anglia hadüzenetét meghozta, s azonnal sürgönyökkel az admirálokhoz ment. Az orosz flotta két osztálya, mindegyik 3 sorhajóból álló elhagyta Szebasztopolt s Balura és Ineboli felé vette irányát. Gyanítják, hogy ennek czélja az egyesült flottákat Várna alul elcsalni s Várna felett vagy alatt csapatokat szállitni partra. Az admiráloknak a Feketetengeren hadműködéseikre nézve teljes szabadságot adtak; csak kormányaiknak felelősek; ez azon viszálkodás következménye, mely lord Redcliffe és Dundas admirál, Aberdeen kegyencze közt fenforgott. Aberdeen épen Dundassal akarja lord Redcliffe sürgetéseit ellensúlyozni. A brit admirál lord Redcliffe két levelét, mint a követ taktikájának példányait elküldő Londonba. Az egyikben azt kívánja a követ, hogy a veszélyes martiusi viharok alatt Szebasztopolt meglődözze. Azonban mint mondják, a segédseregek megérkeztével csakugyan tervben van, Odessát bevenni és Szebasztopolt bombázni. Az oroszok egyébiránt folyvást indítnak csapatokat Odessába. — Az Ajaccio franczia állomáshajó elment Heraklába a Feketetengerre, ott t. i. kőszénbányák vannak, mert a kőszén ára igen nagy s a szállítási költségek már is rendkívüliek. Éjszaknyugati csatatér: Páriából jelentik, hogy Napier admirál jelentést küldött Londonba, melyben az orosz hajóhad és tengeri kikötők megtámadását, melyeket hadihajók és zátonyok védenek,nagy áldozatokkal járónak írja le s azért azon óhaját fejezi ki, hogy a franczia balti flotta mielőbb oda érkezzék. Cowley lorol közlé Ducassal e levelet, s a miniszter azon biztosítást ad,hogy e hajóhad legfelebb e hó végéig fel lesz szerelve. Kopenhágából ápril 10-ről írják, hogy midőn a finn foglyok megérték , mikép hazaérkezik esetére a flottában kellett volna szolgálniok, örömüket fejezték ki fogságuk felett; csak attól tartottak, hogy kényszeríteni fogják őket az angol flottán szolgálni, és hogy mint foglyoktól holmijokat elveendik ; mindkettő iránt megnyugtatva hálájukat fejezték ki a kapitánynak s igen vidámak voltak. Egészben 16-an vannak, s többnyire csinos legények. Az elvett hajók és rakományaik értékét 48,000 ft síre becsülik. A Tribun és Alban hajóknak parancsuk van a kjegei öbölbe menni s a hajókat a Lundon és Kategaton át Angliába vinni. Az ,Alt.Merk.‘ a hadi zsákmányokban visszatorlást lát azon angol hajó elindulásának meggátlásáért, mely Sz.-Pétervárról lord Seymour holmiját volt elhozandó. Egyező tudósítások szerint a keleti, sőt az éjszaki tengeren is egy három árboczos hajhászután, mely Londonban orosz számadásra lőszert rakott fel, ekkorig hasztalan volt e roppant tengeri vonalon minden keresés; nevét nem tudják a hajónak, némelyek szerint Flavio Giojának nevezik. Kopenhága ápril 21. Kjőgéből egy érkező hajót vettek észre, melyet egy az angolok által meglőtt kereskedőhajónak tartottak. Két angol gőzös ma a kjőgei öbölből kiindult. Bornholmból egy 16 sorhajó, 4 fregatt és 7 gőzösből álló hajóhadat láttak elhaladni kelet felé; egy gőzös délkelet felé vált, talán Riga, Memel és Reval előtt portyázásokat teendő. JUDOSÁST ÉS IRODAL01 Tájékozások, ujabbkori lantos költészetünk körül. .. Amit eddigi czikkeinkben még nem eléggé emeltünk ki, azon két balirányra vonatkozik, melyekben az újabb lantosköltészet népies iránya főképen nyilatkozik. Ezen balirányok egyikét általában nevezhetnék petőfimajmolásnak; másika az úgynevezett tájköltészet műszörnyetege. Midőn Nagy Sándor birodalma szétomlott, fenhéjázó tábornokai osztoztak benne, kiknek mindegyike telve volt a macedón király gőgjével, de kiknek egyike sem örökölte tőle nagy tulajdonait, így körülbelül történt Petőfi költészetével is. Az „imitatorum túrba“ neki esett a költő irigylett és elhagyatott mezejének , amaz ezt, ez amatt igyekvők tőle eltanulni, hanem eltanulták mindnyájan gyengeségeit. Mesterek élt a lyra jogával, s költői egyéniségét előtérbe állitá, de gyakran prózai túlzásokra vetemedett, s megsértett hiúságában a közönség előtt expectorálta magát, épen nem költőileg, habár érdekesen , a tanítványok azt hiszik, költeményt csinálnak, ha mindennapi — akár való, akár képzelt — bajaikat rész rímekben, s még rosszabb verstagokban fűnekfának elpanaszolják. S benne voltak különczködések, hóbort, nyerseség; lyrikusaink azt hiszik, hogy ezen tulajdonok nélkül nem lehetnek geniális költőkké. A puszták eszményesítője olykor a bölcsészet tömkelegébe is betévedt, hol természetesen eltévedvén, csak a kétségbeesés , embergyűlölet hangjait hallatható; most már a világfájdalom affectatiója adja meg saját sorsát minden költeménynek. Azt kell mondanunk, a követők messze felülmúlták a mestert—hibáiban, melyeket megannyi szépség gyöngyeinek látszanak nézni; de valódi szépségeit, melyeknek csak mázát vehették át, ferde és felületes felfogás, sok tekintetben pedig túlzás következtében , rútságokká alakították. Petőfi tájfestési remeklése, mely mindig a legtisztább lyra maradt, mert mindig a kedély hangulatának képét tükrözteté vissza, nem lett egyébbé másoló tájkép-festésnél, prózai részletekkel, felesleges, érdektelen szószaporitással. Azon népies szellem, mely amazt komolyan áthatja és ihleti, követőinél csak álarcz, mely mögé pesti urfiak bújtak, kik jó tréfának tekintik a népkezi leereszkedést. Természetes következése aztán e magára hazudott szerepnek, mely a valódi eredetiség hiányából ered , hogy a mi a lángelménél erő , az utánzóknál csak erőködés ; mi ott merész jellemzés, náluk legénykedő póriasság; mi ott az érzelmek csapongása, itt az érzelgés kicsapongása ; mi ott kedves naivság , itt ügyetlen gyermekesség, néha bárgyúság; mi ott művészeti vonások arányos egészlete, itt — kiszélesítve, széthúzva, összetörpitve — torzkép .... de oly torzkép , mely nem akar az lenni. A hol nincs gondolatok gazdagsága, nincs ízlés, ott az utánzat lelketlen marad s élő alakok helyett kísérteties viaszrémeket hoz elő. A holt külsőnek megvan színe, máza, mely azonban annál undorítóbb, mert nincs a belseje. „Oh pulchra species , cerebrum non habet!“ Ezen utánzatra , melyet legújabb lantosköltészetünk ezer meg ezer változatban mutat fel, vonatkoztak azon jellemző szavak, melyeket egy nem rég elhunyt író mondott volt a petőfieskedés egyik első képviselőjének : „Ön úgy utánozza Petőfit, mint a majom az embert.“ A másik balkrány, melyet még meg kell említenünk, az úgynevezett tájköltészet. Józan ember a tájköltészet fogalmát nem veheti egyébnek, mint a tájfestészet párhuzamosának , azaz a festő költészetnek. Azonban egészen mást szokás érteni alatta: tájköltészetnek mondják most azon modort, melynek czélja tájszólásokat általánositni, tájszokásokat rajzolni, tájviseleteket leírni — versekben. Ezen költészetben tehát a költészetet eszközül használják oly czélra, mely maga nem költészet, mert a népismei, népszemléleti, s általában nyelvtani adalékokat mindenki ethno- és topographikus munkák, közmondási gyűjtemények, népadomák kiegészítő részeinek fogja tekinteni, költői művek szerkezetében helyet foglalhatnak olykor mint szükséges gépdarabok, mint szolgáló tagok, szóval: a művész felhasználhatja, ha erősebben akar jellemezni vagy színezni; de kinek juthat eszébe, mindezen ,kelmeszerű adalékot magában véve költészetnek vallani ? Nem lehet, és mégis megtörtént. „Oly költészet született meg“, mond a múzeumi értekező, „mely súlypontját a költészet fogalmán kívül keresi. Külsőség, az anyag lépett a szellem helyére, mely képtelen uj genre-t alkotni, s nem nyújthat semmit, mi akár a költőnek, akár az Ítésznek szempontul szolgáljon. A népköltészet sem tájszólás, sem népisme : valamivel több, mert költészet... Nem költészet az, mely művészi alakítás helyett tájszavak és szokások registrálásával akar hatni, s a népdal nevét nem érdemelheti meg azon költemény, melyet csak commentárral lehet megértenünk, s ha megértettük, lelkesülés fejében megtanulunk egy tájszót vagy tájszokást. Az egész tájköltészet, mint ilyen, egyetlen hangot sem adott, mely uj dallamként vegyült volna a magyar népköltészet harmóniájába, s ha alkalmazni fogjuk az uj tant a költészet minden nemére, előállanak palócz regények, barkó drámák, hiencz eposzok, írni fogunk hatféle tájszóláson, s lassan lassan eljutunk oda, hol költői nyelvünk az irodalom keletkezte előtt állott. A tájköltészet nem egyéb, mint a népdein sülyedése, költők szeszélye, kik, nem birván eredetiséggel, eredetiséget hajhásznak, hiú erőködés az ízlés ellen, mely megboszulja magát, játékszer, nagy gyermekek játékszere.“ Reméljük, hogy már a tájköltészet műszörnyetege is szintúgy haldoklik, mint a petőfi-majmolás: ezt legalább valószínűvé teszi azon körülmény, hogy mindkét, röviden jellemzett bálirány legújabb lantos költészetünkben felemelkedett a véglet netovábbjához, amiről azonban alább még meg fogunk néhány szóval emlékezni. Valódi életet azonban nem élt, valódi érvényt nem vívhatott ki magának egyik irány sem, s ha „argumentum ad hominem“-mel akarjuk az új iskola képtelenségét, tarthatlanságát bebizonyítani, csak arra kell emlékeztetnünk a lantolókat, hogy az uj iskolának egyetlenegy gyártmánya sem ment át a nép életébe s igy a kikiáltott népiest a nép maga is visszautasítja.......... Hogy mivel vigasztalják magukat ily buktató kritérium előtt a jó urak? Még hangosabban kiáltozzák,hogy nekik van igazuk, kölcsönösen felmagasztalgatják egymást, olykor-olykor szerényen önmagukat is, és tovább írnak, mindig többet és mindig vadabbakat, hogy a közönség csak annál bizonyosabban meggyőződjék a sületlenségükről. A FŐVÁROSI A VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Ó cs. kir. Apostoli Felsége a külügyek és a cs. ház miniszterét Bnot-Schauenstein Károly grófot legfensőbb Leopold-rende nagykeresztével s a vallás és oktatásügyi minisztert Thun Leo grófot a vaskorona első oszt. rendével legkegyelmesebben felhiszitni méltoztatott. — Említek a múltkor, hogy Kolosvártt a Garay-árvák javára tánczmulatság rendeztetett. A részvét azonban az árvák iránt más után is kívánt nyilatkozni s Erdély lelkes hölgyei, élükön egy nagyon tisztelt úrnővel , kinek nevét jól ismerik a szegények és ki abban keresi gyönyörűségét, ha részvétével előmozdíthatja az irodalom ügyét, és Erdély fiai, e tiszta magyar faj, melynek ajkain otthonos a magyar szó, mely megtakarított pénzen szerzi meg a magyar műveket, e derék testvérek adakozást gyűjtöttek az árvák részére s 138 p.sztot küldtek e czélra hozzánk. El kell hallgatnunk a gyűjtő és az adakozók nevét. De e tényt ismerjük s tudjuk, hogy a nem bővelkedő Erdély nem keres okot, hogy a részvétlenség mentséget találjon, hanem hogy ott ki nem hamvadt a meleg tűz, mely mellett irodalmunk újra életre kel, hogy ott a költőnek árvái testvérre s rokonra találnak. Szívből üdvözöljük kedves testvéreinket. — Szilágyi Pál a nemzeti színház nyugalmazott tagja, ki 45 évet töltött el a nemzeti színészet szolgálatában, hosszas tapasztalatát, érdekes élményeit beszély alakban adja át a közönségnek. A művész-pálya történetéből merített elbeszélések érdekes adatokat fognak nyújtani, s hisszük, nemzeti színészetünk történetéhez, jelenleszine Magyar Könyvészet. 100—101 (329—330). Magyarország története, az olvasó közönség számára. Irta Pákövi (Palkovics) Antal, a s. pataki főtanodában a történettan, latin és német irodalom oktatója. Sárospatak, 1852—4. 8-rét. Első kötet: XVI. és 320 1. Második kötet: 376 l. (Rendkívül olcsó ára mindkét kötetnek együtt írt 30 k. p.p.) .