Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-02 / 1243. szám

ezára fegyverre szabtá a hegyi lakosokat. Oroszországból 40 kiszolgált katona érkezett, kik a csernagoliakat begyakorolni segítik; pénz nem hiányzik. Az ellenségeskedések már 19-én Sliva mellett a niksicshi után kezdetöket vették. T. i. 200 fegyveres montenegrói Petrovics György alatt egy török élelem- és lőszer-szállítmányt támadott meg, mely a montenegrói határ mellett Niksichből Grahovóba ment. Egy Niksichből odasiető török csapatosztálynak sikerült ugyan a montenegróiakat Krenosticzáig visszaűzni, de a haver ekként kezdetét vette s a csernagóliaiak bevárandják az alkalmat, a mikor a slivai gyalázatot lemoshatják. Az itteni pasa tegnap ezer egyiptomit kapott segélyül, kik Zablyak, Podgorizza és Wassajevichibe fognak elosztatni. Ez stratégiailag fontos pont katonai őrségek által van egymással összekötve s néhány óra alatt jelentékeny csapatokat lehet a montenegrói határra vetni. A mosztári pasa 18-án hasonlag felhívta Herczegovina lakosait a montenegróiak elleni haczra ; ekkorig ugyan még kevesen jelentkeztek, azonban a montenegróiak iránt sem léteznek itt sympathiák, úgy hogy a vladika és Kowalewski nagyon csalódnak, hahogy a herczegovinai lakosok segélyére számítanak. Dunai fejedelemség Galaczból, 17-ről Írják a „Sieb. Boote“-nak . A Lloydgőzös „Danubio“ tegnap Sulinából, hová két vitorlahajót vontatott, ide visszatért. A kapitány tudósítása szerint 93/1—10 lábnyi mély volt a viz a torkolatnál. 10-én ott 3 homokkal telt hajó elsülyesztetett s csak 50 lépésnyi széles nyilas maradt az orosz részen a hajóközlekedésre. Dehogy e nyílt helyet is minden pillanatban el lehessen zárni, néhány száz homokkal telt zsák fekszik a parton. A torkolat mindkét partja csillaglánczolatú ütegekkel van megrakva. Most az ottani őrség 2000 embert tesz, 6000 váratik. A torkolat bejárását jelölő bárkák mind eltávolíttattak. Görögország: Athéni tudósítások Görögország helyzetét igen sötét színekkel festik. A hellének, a Törökországban lakó görögök ki vannak utasítva, s az özönlés általuk többnyire nem ismert hazájukba kezdetét vette. Szambulból, Smyrnából, és Kis-Ázsiából, a török szigetekről, Thracia, Bulgária, Macedonia, Egyiptom és Tunisból vonulnak a görög consulok védenczeikkel haza. Minden nap, minden éa, minden rendes postahajót bérelt magángőzösök és kereskedőhajók hoznak szerencsétleneket Görögországba. Athénnek még talán 12 napra van gabnája, bevitel nincs, de igenis roppant népségszaporodás. Az építkezések szünetelnek , a kereskedés és forgalom volt. Smyrnából több mint 600 erőteljes ifjú érkezett, kik részint ezredekbe soroztatnak, részint fegyver nélkül a csatatérre Epirus és Thessaliába mennek. A görög tengeren a prevesai öböltől egész le a matapani fokig s onnan ismét fel a voloi öbölig franczia hajók árkodnak, a korinthusi öböl el van zárva s a Peloponnezusnak majd minden közlekedése a görög szárazfölddel elvágva. A franczia követ Athénben tegnapelőtt egy jegyzékben kijelenté a görög kormánynak, hogy nem csak minden, minek látszata van, hogy a felkelésnek szolgálhat a hajókról el fog vétetni s megsemmisittetni, hanem azok férfiak is, kik gyanút ébresztenek, hogy a felkelő tartományokba vonulnak, elfogatnak s franczia haditörvényszék elé állíttatnak, vagy ha önkénytesen meg nem adják magukat, a helyszínen agyonlövetnek. Mi, úgymond a levelező, tényleg foglyok vagyunk saját országunkban. Az angol követ Athénben a görög kormányt ostromzár, anarchia, elfoglalás, sőt a király letételével is fenyegette Ottó királyról, ki valóban sajnálandó helyzetben van, nem kedvezőleg beszélnek. A nemzet határozatlansággal és tetterő hiányával vádolja s a „Tr.Ztg“levelezője azon felkiáltásig ragadtatja magát, hogy bármily érzéketlen legyen is az államfő a görög nemzet jajkiáltásai iránt, a királynak mégis, ha mindazt olvasná, mit neki a görög sajtó mond, némi szégyenpit szállna arczára. — Azanarchia e szerint nagy előhaladásokat látszik tenni, s nem igen valószínűtlen, hogy a király a maga országát egy nap valamely porosz vagy más hajón odahagyandja. A görög kir. kormány a tartományi hatóságokhoz következő köriratot bocsátott: „Miután a török követ Athént, s a görög követ Stambult odahagyva, a m. Porta nem csak a politikai és kereskedelmi viszonyokat Török- és Görögország közt megszűnteknek nyilatkoztatta, s ennélfogva a görög consulsági ügynököktől az exequaturt elvette, hanem egyszersmind utasította, hogy az ozmán birodalomból eltávozzanak, a görög alattvalóknak különbség nélkül i4 napi határidőt adott, melynek eltelte után nem szabad többé Törökországban tartózkodniok s a görög hajóknak megtiltotta a török vizeken hajózást. A Porta ily kényszerrendszabályai után a görög kormány természetesen nem engedheti meg tovább a török consulsági ügynököknek a Görögországban maradást; elhatározta tehát, tőlük az exequaturt elvenni s nekik utasítást adni, hogy haladék nélkül Görögországból távozzanak. Mi a török alattvalókat s török tengerészetet illeti, a görög kormány visszatorlási jogát nem akarja használni, s nem akar, a Porta példáját követve, az ártatlanoknak kárt okozni s a magánérdekek ellen ellenségesen fellépni; ennélfogva elhatározta, a török alattvalóknak a további maradást Görögországban az ország törvényeinek utalma alatt megengedni, s a török tengeri hajózatnak, a jogot, szabadon a görög vizeken járhatni, a görög kikötőkbe bemenni s azokból kifutni, továbbra is meghagyni.“ ,,Ön tehát a kerületében működő consulsági ügynököket magához szólítandja, velük a jelen körrendelet tartalmát azon megjegyzéssel közlendi, hogy tőlük az exequator elvétetik, hogy többé nekik nem szabad consulsági ügyeket végezni, vagy bármikép ilyenekül működni, s hogy a legközelebbi ausztriai vagy franczia gőzösön személyzetükkel együtt Görögországból el kell távozniok, mire nézve ön a szükséges útleveleket kiszolgáltatandja. Ha azonban a török cons. ügynökök közt olyanok is lennének, kik Görögország vagy más baráti hatalom alattvalói, ezeknek kijelentendi, hogy mint magánemberek tovább is maradhatnak Görögországban. Ön a többi országos hatóságokkal közlekedésbe teendi magát, hogy minden szükséges intézkedések megtétessenek, miszerint a Porta alattvalói, érdekeik, ügyleteik, kereskedelmük és tengeri hálózatuk az ország törvényeinek otalmában részesíttessenek, s ön minden alkalommal segélyükre leend, mintha Görögország polgárai lennének.“ Oroszország, Varsóból írják a Pr. Corr.-nek, hogy Anglia és Francziaország ott székelő főconsulait ápril 22 én a diplomatiai iroda ideigl. főnöke Sophianos hivatalosan tudósította, hogy kormányaik hadüzenete folytán a czár megparancsolta, a nekik adott exequaturt tőlük elvenni. Egyszersmind megkerestették, hogy az országot is mielőbb odahagyják, azon megjegyzéssel, hogy a kat. főkormányzó meg van bízva, őket a szükséges útlevelekkel ellátni. A brit 63 franczia alattvalók állása consulaik elutazása után még nem ismeretes. Anglia legjelentékenyebb katonai lapja, az United Service Gazette, minden inkább mint életlap beszéli . Sz.-Pétervári megrendelés folytán múlt héten Londonban angol művészek bélyegeket készítettek orosz emlékpénzre, mely az orosz csapatok kitüntetésére fog szolgálni. A legnagyobb emlékpénz aranyból készül, szélein gyémántokkal kirakva s előtérben egy alak csapatozatot mutat, háttérben pedig Jeruzsálem városát. Egy 40 mt str. érő gyémánt kék türkisz alapból, mely az eget ábrázolja, mint egy világító csillag tűnik ki, s maga az emlékpénz „Kelet csillaga“ nevet viselend. Az emlékpénz hátszíne tisztán van hagyva, s oda az orosz győzelmek nevei jönnek. Egyelőre a bélyegek londoni orosz ügynökök kezeiben vannak. Amerika, Új-York, ápril 11. — A congressus tanácskozásai semmi érdekest nem nyújtanak. A „M. Herald“ szerint az angol és éjszakamerikai kormány közt szerződés köttetett a kutatás és matrózfogdozási jogot illetőleg. Ezen szerződés erejénél fogva az amerikai államok kötelezik magukat, miszerint a jelen háborúban a legszorosabb semlegességet tartandják fen ; ellenben Anglia elismeri az elvet, hogy a semleges lobogó mind a hajót, mind terhét védelmezi, hogy „szabad hajó szabadon kereskedhetik.“ Ezen felül Anglia , az egyesült államokkal szemben, lemond kutatási és matróz-fogdozási jogáról, s az amerikaiaknak bizonyos kárpótlást enged az ostromzár alatti kikötőkre nézve. Ha a „Herald“ ezen állításai igazak, akkor joga van mondhatni, miszerint Anglia igen fontos concessiókra ereszkedett le , mivel az egyesült államok semlegessége semmi különös szerződésekhez nincs kötve , s az amerikai hajóknak a háború folyama alatt minden tengeri út minden korlátozás nélkül teljesen nyitva álland. E szerint Mr. Buchanan, amerikai követ Londonban valóságosan diplomatiai remeket állított volna elő, mert ő kivitte volna, mi elődei egyikének sem sikerült. A conventio előterjesztését, mely a legközelebbi postagőzössel fogva megérkezni, feszült figyelemmel várják. Kalózhajóknak orosz lobogó alatti fölszerelése nem egyéb puszta mesénél , melyben itt sem hittek tovább egy napnál. A sajtóban és közönségben mutatkozó közhangulattal szemben — nem is említvén a kormány ellenrendszabályait — kevesen lesznek oly vakmerők , kiket hasonló vállalat csalogatna. — Washingtonban beszélik, mikép a brit kormány azon szándékát jelentette, miszerint közvetlenül az ellenségeskedések megkezdése után Európában, a csendes tengeren levő orosz kikötőket mind ostromzár alá vetendi. Jóllehet ezek felül éjszakán feküsznek , a kaliforniai kereskedők mégis könnyen kárt szenvedhetnének. Hogy csak egy példát hozzunk föl, elegendő megemlítnünk, miszerint épen most állott össze egy társaság az orosz kőszénbányák kiaknászására.Az ostromzár által ennek természetesen vége volna. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér."Paskievits hynek a dunai csatatérre érkezte óta minden tudósítás azt látszik gyanittatni, hogy az oroszok gyors eljáráshoz szándékoznak nyúlni. A roppant kiterjedésű s a leghatalmasb villanyelemekkel terhes viharfelhők mindinkább össze- húzódnak. Szilisztriától lefelé egész a Trajánsánczo-kig fog úgy látszik az első nagyobbszerű csata vihara kitörni. Meglehet, hogy Orosz és Törökország két leghíresebb fővezére legelőbb is e szintéren fognak megmérkőzni s hogy az ottani dunai városkák valamelyike nem sokára egyik vagy másik vezér megveretéséről lesz történeti nevezetességűvé. Hogy Szilisztria közelében az oroszok nagyobbszerű vállalathoz készülnek, bizonysága ennek az, hogy már Hén Kalarasban 16000 ember állt készen számos tüzérséggel a dunai átkelésre. Csak a dobrudzsai hadtest előnyomulására, a jobb parton e vár felé, várnak. De hogy ez előnyomulást Lüderstik megelőzött kedvező csata nélkül a Trajánsáncznál létesíthetné, ebben még orosz tisztek is kételkednek. Lüdersnek előbb az Omer pasa által a Duna hosszában felállított erős postokat kell visszavetnie. Szilisztria még 23-án a törökök birtokában volt, bárha 15-bén a város a lángok martaléka lett. De úgy látszik Paskievitsky hadműködéseit Szilisztria bevételével akarja megkezdeni; úgy mondják, mikép csapatjait teljes hatalommal fegyverzi e pont elleni rohamra. Egy bécsi ápril 27-ki tudósítás is azt mondja, mikép az oroszok mindent elkövetnek, hogy magukat Szilisztria birtokába helyezzék. E várat 15, 16 és 17-én nagy bombákkal ostromolták, a város egy része már lángokban állt, de az erdélyi lapok azon tudósítása, hogy a vár az oroszoknak átadatott, hamis, miután hivatalos tudósítások arról mit sem szólnak. Kalarasban számos csapatok vannak öszpontosítva, sőt a Lüders hadtest egy része is oda rendeltetett, miáltal az utóbbinak helyzete aggályosabbá lön, miután a másnemű erősítések még nem érkeztek meg. Szilisztria után Oltenitzát mondják azon pontnak, hol legközelebb fontosb események várhatók. Ott mindkét részről tekintélyes csapattömegek vannak öszpontosítva, s majdnem óránként véres ütközetek fordulnak elő. A törökök folyvást ágyúznak az orosz erőditvényekre és hidfőépítésekre s majdnem naponként kiszállnak a túlsó partra, hogy azokat szétrombolják. Az oroszok túlereje mellett ez ekkorig nem sikerülhetett. Bukarest maga néhány nap óta valódi táborhely. Minden oldalról jönnek nagy csapattestek, s roppant számú élelem- és lőszerkészletek, melyek azonnal 01- tenitza felé tovább szállíttatnak. Az élelemszerek drágasága Bukarestben megbizhatlan magasságra nőtt. A súlyosan látogatott népségnek felkelését általában várják. Paskievits hy Gortschakoff hggel megszemlélte 18- kán az oltenitzai álláspontot; általában azt hiszik, hogy a hgnek szándéka, Oltenitzát a bekövetkezendő hadműködések vonalának hasisává tenni. Az orosz fővezér e hadi terve magyarázza tehát egyrészt az oroszok kivonulását Kis-Oláhországból, melyről a „Sidmid“ így combinálgat : Liprandi töb parancsot kapott csapatjait az Olt balpartjára a Rimnik, Slatina és Turnu súlypontok közti térre viszszavonni, mely irányban 25-en Krajovából tova is indultak. E visszavonulásnak stratégiai és politikai okai lehettek. A hadműködések megkezdetése a jobb Dunaparton feltételezi Liprandi hadtestének támogatását; ennek feladata volt a kalafati két hídfő szétrombolása, és az oroszoknak a szerbekkel és montenegróiakkal összekötése, szóval a görögszláv népek fellázítása. Ez utóbbi valószínűleg politikai okok miatt maradt el, a Dobrudzsábai előnyomulás folytán pedig Kalafat megszűnt hadműködési tárgy lenni, s minthogy attól lehet tartani, hogy a törökök Szisztovból Szlatina felé előnye TUDOMÁST ÉS IRODALOM. Jeles íróink csarnoka. XXI. Mint magyar író és magyar szónok, mint hittudós és a katholikus egyház terjesztője, mint államférfi és hazafi egyiránt nagy, magán életében feddhetlen és nemes viseletű, PÁZMÁN PÉTER nagysága^ század óta—különösen egyháza hitelveinek győzelmes erővel szándékolt és végrehajtott anyagi s szellemi gyarapításába szokott ■— és méltán — helyeztetni. El van ismerve , hogy hazánkban e hitelveket előtte és utána még senki sem tudta oly bámulatos sikerrel népszerűsíteni, oly állandó és biztos alapra (tudományos intézetekre) fektetni, mint ő; s ezért ő már élete folytában — mikép minden nagy emberrel történik — egy féltől határtalan szeretet, tisztelet és kegyelet, a más féltől pedig nem kevésbbé határtalan gyűlölet és félelem tárgyává lett. Ha meggondoljuk , hogy Pázmán Péter munkálkodása épen a vallásfelekezeti forrongások tetőzeti korszakába, a harmincz éves háborút megelőzött húszadba s ezen háború első felébe esik, természetesnek találandjuk, hogy mind a kortársak, mind az ezekre következett ivadékok előtt Pázmán Péter alakja kiválólag mint a nagy bibornoké tűnt fel, s ezen kép mellett háttérbe szorult, árnyékban maradt mindazon érdem, mi őt még egyéb tekintetekben oly méltán megilleti. Még maguk a protestánsok is hódoló elismeréssel voltak Pázmán tudományos miveltsége s élesen beható elméje iránt. Írói nagysága, mely a magyar prózának óriási elővitelében és igazán népszerű kezelésében áll, nem részesült kellő méltánylásban; és még kevésbbé lön méltányolva—mi felett azonban a Befalenek és Bocskaiak korában meg nem ütközhetünk — politikai jellemének nagysága, hogy úgy mondjuk, politikai jós tapintata, mire nézve ugyan — fajunk becsületére megvalljuk — több, hozzá méltó előddel és kortárssal osztozik a dicsőségben; de a mi nála inkább csak a hittudós és író nagyságának mellékletéül szokott vétetni. Lesznek tehát alkalmasint olvasóink között is, kik csodálkozni, talán megütközni is fognak azon jeligén, melyet a lángelmű Pázmán Péter nevéhez csatolónk, s mely azon hitet gerjesztheti, mintha mi a nagy bibornokot különösen mint hazafit, a szó valódi értelmében, kívánnék tekintetni. S ezt nem is tagadjuk. Mi ugyan magánvéleményünket — ha ugyan nem több mint épen magánvélemény — nem adjuk elő a csalhatlanság érzetének erőszakoló túlbizalmával, s nem is akarjuk azt netáni ellenvéleményeseinknek feltolni; még kevésbbé fekszik tökéletünkben Pázmán Péter hittudományi s irói magasságát csökkenteni, de meggyőződésünk az, hogy a magyar egyházfejdelemnek, ki mint II. Ferdinand követe Rómában a pápa előtt kimondani merészlé, miszerint esküt tett, hona javáért, ha kell, bibornoki süvegéről is lemondani s életét a közjó érdekében feláldozni, ezen magyar egyházfejedelemnek intéző s munkás szellemében épen az volt mindig a főrugó, mi első pillanatra talán csak mellékes, habár lelki nagyságához szükségkép hozzátartozó járuléknak volna tekinthető; szóval, mi Pázmán Pétert hazafiságában legalább is oly nagynak tartjuk, mint egyházi s irói körében, s ennélfogva egészen helyén találjuk, koszorús költőnk fentebbi szavait — egy részről tartozó elismerésünk jeléül a nagy ember iránt, másrészről buzdításul az ivadéknak — Pázmán Péter nevéhez csatolni. Mielőtt az ő hazafiai nagy érdemeiről néhány szóval megemlékeznénk, politikai belátása és magatartására nézve érdekesnek tartjuk idézni Kemény János erdélyi fejedelem szavait, ki bizonyára nem tartozott barátjai közé s kinek e részbeni hitelességét épen azért sem vonhatjuk kétségbe. „Egy időben élének Bethlen Gábor, Pázmán Péter és Eszterházy Miklós. — Az említett Pázmán mondja vala egykor nála létemben : Átkozott ember volna, ki titeket *) arra kényszerítene, hogy töröktül elszakadjatok, ellene zúgolódzatok; mig Isten a kereszténységen másképen nem könyörül. Mert ti azoknak torkokban laktok; oda annak okáért adjátok meg, a mivel tartoztok; ide tartsatok csak jó correspondentiát; mert itt keresztény fejedelemmel van dolgotok, tudniillik római császárral. Adománytok nem kell; a törököt töltsétek adománytokkal. — Az Eszterházy Miklós igen eszes, módos, autoritativus, jó magyar vala. — E kettőben csak a vala káros, hogy az evangelica religiónak mindenik nagy üldözője. Egyébaránt nemzeteket és annak szabadságát szerető hasznos emberek valának.“ Ezen kevés sor nagy dicséretet foglal magában, s Pázmánnak bennük felhozott nyilatkozata nemcsak felderíti és megmagyarázza e nagy férfi politikai szempontját, hanem egyszersmind legszebb fényében tünteti elő törvényes indulatát, messzelátó eszélyét, hazafias buzgalmát. Ezen buzgalmat az ausztriai fejedelmi ház is méltányosan elismeré s fényesen jutalmazá, Pázmán Pétert nemcsak a legmagasb egyházi méltóságra emelvén, hanem egyszersmind a legbensőbb birodalommal, legfontosabb küldetésekkel tisztelvén meg. Tudjuk, hogy II. Ferdinánd minden kétes ügyben Pázmán Péter tanácsát s véleményét kérte ki, III. Ferdinánd pedig szinte fiúi ragaszkodással viseltetett iránta. Tett-e, áldozott-e más valaki többet hazánk ifjúságának tudományos kiképeztetéséért ? Pázmán volt az, ki magyar ifjaknak könnyebbé, sőt általában lehetővé téve a római magyar collegium látogatását; ő volt az, ki Bécsben magyar papnövendékek számára megalapitá a még maiglan virágzó Pazmaneumot; ő állított Pozsonban iskolákat és Szatmárban collegiumot; ő alapított Nagyszombatban magyar ifjak számára növeldét s ő alapította meg ugyanitt a nagyszombati akadémiát (a mostani pesti egyetemet). S hogy mindezekben a hazai érdek legalább is annyi sulylyal birt előtte, mint az egyházi, kitűnik a bibornok azon szavaiból, melyekkel a nagyszombati egyetem *) alapítványi levelét kezdi. Sokat gondolkodván a felett, úgymond, hogyan lehetne Magyarországban mind a katholikus vallást terjeszteni, mind a magyar nemzet méltóságát emelni, mindenekelőtt legczélirányosabb módnak találtam tudományos egyetem felállíttatását, hol egyrészről a harczos nép szelidittetnék jellemében, másrészről pedig alkalmassá tétetnék mind az egyházaknak, mind a haza ügyeinek igazgatására. — Említenünk lehetne még a magyar király apostoli czimének felelevenítését, a magyar egyház jogainak helyreállítását, az általa tartott zsinatokat, melyeket ő maga nemzeti zsinatoknak szeretett nevezni, hogy mindezekből kitűnjék, miszerint ő a katholikus magyar egyháznak az volt — ha nem nagyobb mértékben — ami később Bossuet a francziának. Valóban e két nagy ember, Pázmán és Bossuet törekvései az egyház körül nemzeti tekintetben is egészen párhu- s zamosak, s mindkettejüknél büszke honszeretet indításaira találunk. Hit tekintetében különösen, a történelem tanúsága szerint, Pázmán sokkal fényesebb eredményeket vívott ki szónoklatával s írásaival, mint XIV. Lajos fiának nevelője. Túl vagyunk az elmúlt századok felekezetes elfogultságán, s igazságosan nem szabad rászalnunk Pázmán térítéseit, sőt e részbeni nagyszerű sikereit*) érdeméül róhatni fel, miután ő nem anyagi erőszakkal, de az ige hatalmával terjesztette meggyőződéseit; már pedig semmi sem természetesebb, az emberi lélekkel semmi sem öszhangzóbb, mint, hogy ki miről meg van győződve, arról igyekezzék másokat is meggyőzni. S hogy Pázmán Péter tiszta meggyőződésből, nem pedig — mint ellenes mondogatók viszszakiáltó lelkiismerettel irt, szólt és cselekedett, azt munkáinak minden szava bizonyitja; s a fegyver, melyet használt, csak szellemi fegyver volt, mely sok tekintetben a felvilágosodott XIX-dik századnak is becsületére válnék. Kivánhatni-e méltányosabb fellépést annál, midőn a bibornok felszólítja Nádasdy Ferenczet, hogy ne csak a maga vallása sorsosait hallgassa, hanem a másik fél könyveit is olvassa, és aztán ítélje el az ügyet ? . . . De talán túl sokáig is időzünk Pázmán Péter hazafiúi s egyházi érdemeinek fejtegetése körül, holott e helyt kiválólag írói érdemeit kell vala bemutatnunk, írói rangját és becsét e czikk elején röviden úgy határoztuk volt meg, hogy ő a magyar prózának leghatalmasabb előmozdítója s a valódilag népszerű írásmód nagymestere. Nem akarjuk ugyan Fessler ítéletét merőben roszalni, ki szerint Pázmán irodalmi érdeme főleg abban áll, hogy ő kezdé meg a magyar könyvnyelv kifejlesztését, hanem ez ítélet valamint egy részről nagyon általánosnak látszik , úgy más részről kissé szűk, amennyiben Pázmán írásai tudósok és közönséges emberek számára egyiránt élvezhetők és tanulságosak lehetnek, mostanság pedig tanulmányul szolgálhatnak mindenkinek, ki magyar prózát akar írni, különösen azoknak, kik a nép számára készitnek olvasmányokat. Mily bőség és erő van Pázmán kifejezésében, mily hajlékonyság és tősgyökeres magyarság szófűzésében, mily gazdagság szólása módjaiban! Csupáncsak Pázmán írásaiból kiszemelve, dús magyar közmondási gyűjteményt lehetne összeállítani; sőt még szótárunk is tetemesen és becses kincsekkel gyarapodnék, hahogy a Pázmán használta, jelenleg nagy részben félretolt szavak beleolvasztatnának, s részint felelevenittetve az újabb időkben támadt magyartalanok vagy kevésbbé találók helyébe tétetnének, részint eredeti értelműknek visszaadatnának. Pázmán írásainak ezen nyelv- és szépészeti érdeme mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a logikai tárgyalásról, mely — habár nem egyedül korszaka mérvét alkalmazzuk is reája — valóban kitűnőnek mondható. Az alapot bő tapasztalás, nagy ismeretkör s tudományos tájékozottság képezik, mely utóbbi szintoly határozott irányú, mint lehetőleg elfogulatlan; ily alapon aztán az éles okoskodás ereje, az eleven gúnyolódás, a találó életek és szójátékok, nem csodálhatni, hogy szinte ellentállhatlanná tevék nyomos és mégis sohasem fárasztó vagy untató előadását. Bámulnunk lehet és kell mindenesetre az elmét, mely annyit és igy tudott előhozni; de annál kevésbbé bámulhatni ezen elme roppant hatását, mely munkálkodásának természetes eredménye volt. Végezetül nem mondhatunk egyebet, mint, hogy ha Pázmán Péter munkálkodása,mint egyház- és államférfié, nemzeti történelmünk múltjába tartozik, munkálkodása mint magyar íróé — félre tévén minden vallási és politikai felekezetességet — minden időkön keresztül élő kincse marad irodalmunknak, s mig csak ez élni, fejlődni fog, a ki magyarul irni s Írásával hatni akar, Pázmán írásait, mint tanulmánya egyik főforrását, nem nélkülözheti. Greguss Ágost: Hazádnak rendületlenül Légy híve. . . . *) A Bethlen-pártiakat. Magyar könyvészet. 112(341). Ifjúsági iratok. Kiadja a Szent_ István-társulat. Első füzet: Szent Miklós napja. Irta F. L. Francziából, a negyedik kiadás után fordította Alvinczi Ferencz. Pest, 1854. Nyomatott Lukács- és társánál. Kis 12-rél- 1491. (Czimképpel.) Ára? *) A Pázmán alapította számos tanoda jótékony hatással volt a magyarországi protestánsokra is, kik név szerint arra ösztönöztettek, hogy ők is a nagyszombati akadémiához hasonló académiát állítsanak Eperjesen, s ez iránt a svéd királyhoz is folyamodtak segélyért. *) Többek közt 30 legelőbb kelő magyar családot térített vissza.