Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-17 / 1256. szám

e nap fog az Ő felügyelete alatt vízi úgy mint szárazi részről combinált roham Szilisztria ellen intéztetni, melyre mindent a legnagyobbszerű mérvekben előkészí­tettek. Számos legnehezebb üregű ostromágyuk, hid­­készülékek, s egyéb hadszerek vannak Kalarasban s körülé öszpontositva; a rohamra rendelt ezredek a fo­­ly­óó partjain táboroznak; orosz tisztek csak a vezény­szó­t várták s Paskievics hgnek oda érkezte alaposan gyanittatja, hogy az most megoldatott. Várjuk tehát el, mit képes az elszánt, szégyentől tartó akarat a honsze­retett sugarra lelkesedett vitézség ellen, melynek tanu­­jelét a törökök, főleg sánczműveik védelmében oly gyakorta adták , de mely ernyedetlen megállt már gyakran a síkon is, mint máj.4-kén Radovan közelében is. Erről egy kalafati máj. 6-ki levél következőleg ir: „Tegnapelőtt 6 század török kozák s 5 század török huszárság győzelmes ütközetet vívott Radovánnál az orosz kozákokkal, mely három óráig tartott, s az oro­szok teljes megveretésével végződött. Ezeket a törökök kétszeri támadás után teljesen szétszórták s ezek lovai­kat hátra hagyva a sűrűségbe menekültek, hol a török lovasság nem üldözhette; a lovak is követték nagyobb részt lovasaikat s igy csak 60 ló esett a törökök birto­kába. Az oroszok, mint azt egy betegen fekvő őrnagy szájából hallan, 138 halottat s 12 sebesültet vesztet­tek, kiket az elfogott hét ágyúval együtt ide hoztak. A törököknek 10 halottjuk s 2 sebesültjök volt. Jelenleg az oroszok Siul mögött állnak, fél mildnyire Krajovától s naponként várhatni új ütközeteket.“ Nem kell talán figyelmeztetnünk, hogy e levél ko­rábbi eseményeket említ, s hogy azóta az oroszok nem csak a Siulon, hanem az Oltón is túl vannak, bárha a visszavonulás e szerint lassabban történt mint eleinte mondva volt. A kis-oláhországi betegek és sebesültek pedig már Bukarestbe érkeztek, mint azt egy 8-diki tu­dósítás mondja, mely szerint sok beteg és sebesült ökrök­től vontatott nyílt, parasztkocsikon szállíttatott, mert az orosz betegkocsik nem voltak elégségesek; a betegek Bukarestből a buzeoi, plojestii, rimnikserati és tekutsi ideigl. kórházakba tovább szállíttatnak. Mi a dobrudzsai hadszínhelyt illeti, úgy hallja a Kr. Ztg, hogy a törökök az orosz hadoszlopokat még mindig a Trajánsáncz előtt tartják fen, s a csernavodá­­kasztendzsei vonalon sem Lüders, sem Engelhardt, sem Uschakoff nem ment túl. A Satellit pedig mondja, hogy az orosz csapatok a Dobrudzsában sok hiánynyal küzködnek s hadműködéseik sehogysem haladnak előre. A vészes rapcsárlázak nagyon pusztítják. Mi pedig azt illeti, hogy, mint tegnap mondva volt, az oroszok a Szu­­j­lina torkolatnál néhány üteget szétromboltak s az ágyu­kat elvitték, ennek úgy látszik más a bibéje, mert ugyancsak a Satellit egy galaczi 4­ki tudó­sitás után mondja, hogy „az egyesült flotta egy osztálya az orosz parti ütegeket a Szulina torkolatnál teljesen szétrom­bolta.“ E szerint tehát ezúttal fölmentették volna az oroszokat a szétrombolás munkája alól! E tényről is valószínűleg nem sokára meg fog jelenni egy orosz győzelmi bulletint mint a moldvai hírlap­­ egy mellékletében hozott bulletin azon „győzelemről“, melyet az orosz tüzérség Odessában az egyesült flották felett kivívott, melyre nézve azonban érdekes a követ­kező angol tudósítás. Az angol flotta egyes hajóin létező levele­ik tollaiból is jelentek meg a tudósítások Odessa bombáztatásáról, s igen igazsághíven részletezik ez eseményt. A támadó hajók a következők voltak : Moga­­dor, Vauban, Descartes és Caton franczia, Sampson, Terrible, Tiger, Retribution, Furious angol hajók s egy rakéta-naszádokból álló osztály. A tartalékot Sans­­pareil és Higflyer képezték. E járművek megindultak a császár­i molo ellen, mely sok orosz hajókat, több készletraktárakat és kaszárnyákat foglal magába, külön­ben mindkét molo roppant mellvédekkel volt ellátva, s ezek közt a part szikláin egy üteg volt felállítva. Ily mellvéd volt mintegy 70. A hajóknak utasításuk volt a mólókba minél jobban behatni s az orosz hajókat meg­­semmisitni, ellenben a vesztegkikötőt az idegen ha­jókkal kímélni. A támadás 22-én 20 perczc­el 7 előtt reggel kezdődött, a Sampson elől. Mintegy 2000 yardra a mellvédektől minden gőzös kilőtte nehéz lö­vegeit s aztán fél m­fldnyi sugárban kanyarodott, mire a követ­kező gőzös ugyanazon manoeuvret vitte végbe. Ez ne­vezetes szabályozott körtáncz volt, mely alatt csodála­­­­tos pontossággal lőttek, kanyarodtak , fordultak , és is­mét lőttek. A parti ütegek rendesen viszonzák a tüzet s a Vauban 1 óra múlva átfúrva s égve hagyá el a tá­madók sorát; de sikerült a legénységnek a tűzet elol­tani s csakhamar ismét beállt a tánczba. Sokáig tartott, mig az ellenütegek tüzét elnémithaták; végre gyöngébb lett az, habár még mindig rendes. Mintegy minden 2 perezben esett egy lövés, mig végre 1 órakor az úgy­nevezett nyelvüreg mögött egy szín lángot fogott s ke­vés perezre reá légbe repült. A gőzösök folyvást lövék a kikötőben levő orosz hajókat, melyek vagy lángban álltak vagy elsülyedtek, s a röppentyű-naszádok puska­lövésre mentek a parthoz, midőn rögtön egy ászott lo­vasüteg 6 ágyúból álló gyilkos tüzet kezdett ellenök. A golyók záporként hullottak s mégis csodálatosképen egy legény sem sebesült meg. Most ezek a gőzösökkel együtt izzó golyóikat ez ütegre veték s kevés perez múlva az ászó fészerek lángban álltak s az üteg ártalmatlanná lett. A gőzösök mintegy 5 óráig tüzeltek. A délelőtt folytán az Arethusának a vesztegkikötő ütege ellen kellett diversiót tenni, mit legszebb pontossággal elvégezvén, az admirál által visszahivatott, E manoeuvre alatt sike­rült több angol hajóknak a vesztegkikötőkből elillanni; a szerencsétlen fiúk túl boldogok voltak viszanyert sza­badságukban. A flották kímélték a várost, s a semleges hajókat, bárha lőtávolságukba estek, de az oroszok, főleg a kormány kára tetemes. A két flotta összemű­­ködése semmi kívánni valót nem hagyott hátra. E rész­ről Oroszországnak nincs mit remélnie; az angolok és francziáknak nincs mitől tartaniok. A sorhajók tehát csak mint nézők álltak illő távolságban; csak rakéta­­naszádaikat adták a fregátoknak, melyek 24 fontos röp­pentyűikkel iszonyú károkat tettek a hajóműhelyben; a Terrible, mely még 3 napig a színhely előtt feküdt, beszéli, hogy az égés 2 napig és éjjel tartott. Midőn a cse­moló fellobbant, előbb a francziák , utána az ango­lok háromszoros hurrást hallattak; ugyanez történt, mi­kor egy orosz fregat jégbe repült. Leginkább kitüntette magát a Terrible, melynek kapitánya, M Cleverty egy perczig sem szállt le kerék-szekrényéről, a­miért elhala­dásakor az összes flotta legénysége üdvözlötte (kerék szekrényében volt mintegy tuc­at orosz golyó), s az admirál őt tisztelé meg ez eseménynek Szambulba kö­­rülvivésével. A többi hajó Szebasztopolba ment, mely­nél körül akarnak nézni, hogyan lehet legczélszerűbben hozzáférkezni. E hadműködést Dundas mint idősb ad­mirál vezérletté. Ő tartja meg a parancsnokságot a ten­geren, míg a francziák vezérelnek a szárazföldön. Azon­felül, mond a Chronicle levelezője, az a kényes kérdés is el van döntve, ki vezényelje az egyetemes angol-török­­franczia hadsereget, mert Omer pasa Dieu ezredest biztosította, hogy ő kész magát minden tábornok alá rendelni, kire a szövetségesek a főparancsnokságot bi­­zondják. Egyébiránt a Pr. Corr. j a s s y i máj. 5-ki tudósítása szerint az orosz csapatok átvonulásai ismét kezdetöket vettek. A mondott napig 3 dragonyos ezred s néhány száz cserkesz vonult át. Míg azonban egy részről az orosz csapatok folyvást gyűlnek, addig más részről török földön is mindinkább terjed a fegyverkezés; még Boszniában is fegyverkezni kezdenek, úgymond a zágrábi hírlap, mióta tudják, hogy az oroszok a Dunán átkeltek; azonban a szerajevói törökök nem akarnak az ellenség ellen vonulni; azt mondják, hogy a tanzimnak óta elszegényedtek, s ha ki­vonulnak, nejeik és gyermekeik éhen halnak; továbbá mondják, hogy igazságtalan, mikép ők menjenek a harczba, míg a raják otthon maradnak, pedig oly nagy jótéteményeket kaptak a császártól, ha közösen fizet­nek adót, úgy közösen hordják a haditerheket is; a vezír nem tehetett egyebet, mint jelentést küldeni Szambulba. B­e­l­g­r­á­d­ból pedig máju 6-ról részletesen tudósít­­nak a fegyverkezésekről,melyeket a fejedelem egész siet­séggel intéz, a nélkül hogy a senatust előre megkérdezte volna. Az országot öt katonai kerületre osztotta, s mind­egyikbe egy vojvodát nevezett ki, ezek mellé pedig egy-egy titkárt adott a kormányhivatalnokokból. Azon­felül megparancsolá, hogy két luxusló közöl a tulajdo­nos az egyiket lovaglásban gyakorolja s requisitio ese­tére készen tartsa. Belgrádban jelenleg sok előkelő montenegrói család tartózkodik, kiket az­ ottani kor­mány kiutasított. Az angol segédcsapatokról írja a „J. d. Const.“, hogy az angol expeditiós hadtest utolsó ezredei is meg­érkeztek; mintegy 15.000 ember táboroz részint Hay­­darban, részint Skutariban ; csak lovasság és tüzérség hiányzik. Raglan lorddal elérkezett Boxer admirál, Ross lord, és Estot és Casor tirkok is. Éjszaknyugati csatatér: Kopenhága máj. 12. „A franczia flotta az utolsó tudósítások szerint 10-kén még Hirtsholmnál horgonyzott.“ Az angol hadigőzös Alban Gothenburgban vetett 7-én horgonyt, a franczia flottára várandó , s azt a nagy Belten átkalauzolandó. Stockholmból jelentik, mikép az angol flotta 4-kén felszedvén horgonyát, hogy éjszakkeleti irányban tova vitorlázzon, nagy vihar támadt; nagyobb szeren­csétlenségekről azonban nem tudósittatunk. FŐVÁROSI IS VIDÉKI UJDOLGOS. Budapest­i CS. kir. Apostoli Felsége és a felséges Császárné ünnepélyes elfogadására Pestvárosa tanácsa nagyszerű előkészületet tétet. Egy külön bizott­mány dolgozza ki az ünnepély tervét, kiszékitések részle­teit. Pest városa nem kíván költséget kímélni, hogy ő Fel­­ségek fogadtatása fényes és nagyszerű legyen. — A nemzeti színház n­y­u­g­d­i­j - i­n­t­é­z­e­t­e az ez intézet élén állott és álló férfiak buzgalma folytán jelenleg már oly állapotba jutott, hogy jótékonyságát tettleg megkezdhető. Szilágyi Pál és Balogh István veterán színészeink amaz 600, imet pedig 432 párttal nyugdíjaztalak. Mindkettő 30 évnél tovább működött azon pályán, melynek keserűségeit csak azon öntudat éde­sítheti meg , hogy azon tisztelet és hála, melylyel az utó­kor azon lelkeseknek adózik, kik a nemzetiség ügyében fá­radtak , a színészt is illeti, ki, bár e pályán egykor reá nélkülözés és gúny és hidegség várakozott, felavatta ma­gát mégis ez ügy bajnokává. A kik e nyugpénztárt adomá­nyaikkal ez eredményhez segíték, tettüknek jutalmát fel­találhatják azon tudatban, hogy már­is biztositák öreg napjait a színészet két veterán tagjának, kiknek a nemzeti színház eddigi tőkéje és jövedelme mellett, ha a lelkes ado­mányozók e pénztárt nem alapítják, 30 évinél hosszabb szolgálat után jutalmul a koldusbotot adja vala. — A G­a­r a­y-á­r­v­á­k­n­ak eddig leginkább azon osz­tályban találtunk fel pártfogóit,mely munka,szorgalom után a vagyonosodás s igy a köz­jólét egyik alapját képezi, mely a kebelében élő értelmiségnél fogva érdekkel viseltetik a nemzet irodalma iránt. A részvét, az érdekeltség, az emel­kedett lélek több jeleit mutattuk már fel ez osztály részé­ről. A következő adatok ismét igazolásául szolgálhatnak ez állításunknak. Az árvák részére Iharos-Berényből 62 írtot és 40 pert kaptunk. Ez öszveget Farkas Já­nos lengyel tóti uradalmi ügyész gyűjté. Az adakozók többnyire gazdatisztek, földbirtokosok, lelkészek. Az ada­kozók között örömmel szemléljük is héber vallású pol­gártársaink neveit, mert e felekezet érdekében óhajtjuk, hogy assimilálják magukat mindjobban a nép érdekeivel, örömmel találjuk neveit több főnemesnek, mert örülnünk kell, midőn nem maradnak hidegen, kiknek a sors több va­gyont adott akkor, midőn a szegény is a részvét oltárára teszi le fillérét. — Somogyvár­megyének Balaton melléke is adakozással járul azon öszveghez, melyet az árvák jövője számára a nemzet részvéte alapított. Balatin-Csehiből 28 pártot küldött Vogel Lajos gazdatiszt, mint gyűjte­ményét és adományát a vidékbeli gazdatiszteknek, kiknek élén a jeles jószágkormányzó Bosnyák Lajos urat ta­láljuk. Káról­y-F­ehérvárról (Erdélyből) e jelszóval: „E parvis Hetruria ereseit“ Dr. Ötvös Ágoston ur 26 pártot küldött. Ez öszveg szegény emberek adomá­nya, kik szívben lélekben gazdagok. — Oláh László ü­yvéd úr már ismét egy újabb művel gazdagítja törvénytudományi irodalmunkat. ,,H­á­­zasságkötés és elválás a jelen törvények értelmébe­n,“ czim alatt terjedelmes és rendszeres út­mutatásokat tartalmazó munkát készített, melynek előfize­tési ára 40 pk., postai bérmentes szétküldéssel 50 pbr. Oláh László eddigi művei kereskednek ez újabb mun­ka gyakorlatiassága mellett. Hisszük, hogy ez is élénk rész­véttel fog találkozni, mint találkoztak az előbbiek. — Rózsavölgyi és társa, kik nemzeti zenemű­­gyű­jten­ényü­nket annyi szép eredeti műnek kiadásával gazdagiták , a múltnak akarnak egy szép emléket emelni azon szerencsés gondolatu vállalat által, minélfogva a ré­gibb és újabb kor nagy embereinek, kik egykor leg­szentebb , legdrágább érdekeinknek bajnokai voltak, gipszöntetű mellszobrait készítetik el azon hű rajzok után, miket a múltból a kegyelet s tisztelet megőrzött számunkra. E mellszobrok olcsóságuknál fogva könnyen megsze­rezhetők lesznek, de valamint azok olcsóságát csak a köz­­részvét feltételezi, úgy e vállalat csak is úgy válhatik a derék kiadókra nézve nem károssá, ha a közönségben e mindenesetre hazafias és életrevaló vállalat pártolására elég méltány leend. Mi hisszük , hogy leend ,­­ mert a magyarban kegyelet és tisztelet él nagyjai­m iránt. Jó lesz mindnyájunkra nézve némelykor a múlt embereivel mulatni, kik annyi kitüzéssel, oly hű » TUDOMÁST ÉS IRODALOM Mutatvány Ipolyi Arnold magyar mythologiá­­jából­ (Folytatás *). Más részt ismét nyelvünk s népmondáink tárták fen a T á t o s lő név értelme a alakjában, mythosunk jós s csodás ménérőli képzetet. Szótáraink az elavult t­á­t é­s s­ták­os nevet Proteus, Vertumnus, magno, praestigiatorral magyarázzák (Molnár Alb. Kresznerics 1. Pázmány kalauz. 172, 686), a classicus mythos ezen alakjai (1. Proteus és Vertumnus, Homer Odys. Vírg. Georg. 8 388. Ch­. Verr. 159) által, vala­mint a magus és praestigiator kifejezések általi értelme­zéssel igyekezvén jós és változó tündéri tulajdonságát kifejezni.2) Minélfogva már a szó és értelme egészen azonosnak mutatkozik a magyar ős pogány jós és papi hivatal táltos nevével, s igy magyarázza a szavát a tájszótár (359) is : tündér, rémkép, garabon­­czosnak. A szó teljes ilyen értelmét azért lejebb még a táltosnál taglalandjuk tüzetesben, itt csupán a tátos név alatti csodás lőréli népfogalmat emelve ki, min­t már Faludi is (nem. emb. 35) a­ Tátos paripa alatt ért, és Szirmay (parab. 95) a Pegasussal (a Chi­­maerát­ legyőzött hős Bellorophon csodás szárnyas lo­va Ovid. met. 4, 785) magyaráz. A néphit szerint már (Karcsay u. muz. 2, 500) ezen tátos ló, mint maga a tátos ember is, már igy csodásan emberfogakkal születik, de a titkot erősen kell megtartani, s igy felnevelni, ha ilyenkor egy tátos ember találkozik hozzá, azt azonnal megismeri, és cso­dadolgokat vihet véghez vele, a háborúban ellenségein győzedelmeskedhetik őt. Gyűjteményem (203 Fejértől) egy­más közleménye szerint, a tátosróli néphit, hogy az mindig rosz sovány ló, migcsak a táltos meg nem veszi, midőn a táltos ember ily lóra talál, ára után tu­dakozódik; ha jutányosan kínálják vele, ott hagyja, s mindaddig meg nem veszi, mig annak gazdája illő árát nem kéri; ha a táltos ily lóra szert tesz, megy rajta mint a gondolat. A népd. (3, 226) mese szerint : öt­­szögletű fekete tojásból kel ki, melyet hét télen, hét nyáron s a mondahősnek hóna alatt kell viselni, s csak a­ mond a nyolczadik év hamvazó szerdáján ugrik ki a to­jásból. Közönségesen azonban a monda szerint a bo­szorkány (népd. 2, 355, 3, 246), vas­orrú bába (Maj­­láth 267), tündérasszony (népd. 3, 226) hatalmában van ; vagy a királyi alakban áll (Gaal 293, népd. 2, 364, gyűjt. 33.) A boszorkánytól kell azt ilyenkor a hősnek kiszolgálni (Majláth 267, népd. 2, 246), vagy a keresztanyává alakított tündér-boszorkánytól kapja ke­­resztségi ajándékul (népd. 2, 355, 3, 226). A király istállóiban álló tátos, a kis királyfival megismerkedik, együtt nevekednek, beszélnek, tanácsot tartanak, terve­ket csinálnak, őket a királyfi saját ménéül választja (Gaal 293, népd. 2, 364, gy. 33). A tátos alakjára nézve legjellemzőbb vonás , hogy mint egy nyomorú mén állíttatik elő: csúf, görcsös, legrútabb a királyi ménes s alakban (népd. 2, 364), a közmondás szerint is: gebéből lesz a tátos (Erdélyi 3,056); ezt akarják talán a mesék kifejezni, midőn leírják, hogy többnyire a szemétdombon legel, a ganéjon teng, sőt mélyen beléje van vájva, félig rothadt (népd. 3, 247), rongyos, piszkos nyerge és szerszáma a tyúkól padján lóg (u. o.), vagy öreg nyeregszerszáma a görbe fűzfán függ (u. o. 3, 227) De a hős ezen alakjában is ráismer, mint a tátos viszont megszólal „régen vártalak, úgy­mond, királyfi, miattad állok én itt!“­ (gy. 27.); tudat­­ja vele természetfeletti erejét; mire megmosatott, meg­­vakartatott, azonnal aranyszőrű lesz (3, 227—247) ezüst és gyémántszőrű (Gaalnál 313, 429), aranypatkós (gyűjt. 8), szőre minden száláról egy arany csengetyű lóg (Majláth 271). Néha többtagúlag is előjö: 9 lábú (Majláth 266), 5 lábú s háromfejü (népd. 3, 226), el­lenben csupán 3 lábú is (népd. 3, 266). Szárnyáról a mese nem tud, mit azonban közönségesen légbeni já­rása kifejez; a népd. (3, 247) szerint, fellegeken s vi­zeken meghordoz, ilyenkor bűv mondata mint a tün­déré : „köd előttem, köd utánam, engem senki meg ne lásson“ s láthatatlanná teszi, körülfogva homályos fel­hővel, melyen úgymond, a boszorkány sem lát át (gy. 27); vagy pedig a mondatra „hipp hopp­­ ott legyek a hol akarok“ ér ezért (gy. 8). Orra­s szájából tüzet, pa­­rázst, lángot fuj s felszí (népd. 3, 227), mely u. m. hő­ségét hűsiti (Majláth 209), és a közmondás szerint is: tüzet okád mint a tátos (Erdélyi 7,676). Érti az emberi beszédet (Majláth 266), felszólal maga is (Gaal 297), sőt mindent tud u. m. ha száz mérföldre szólnak is (néph. 3,227). Ezen jól s mindentudó tulaj­donságával elő­áll, óvja a hőst a veszedelemtől (Gaal 297), tudósítja a rejtett titkos dolgokról, tanácsot ad neki, természet feletti erejével magával ragadja a lég­ben országokon át, mint hősét szabadítót senki utol nem érheti. Viszi őt küzdeni a sárkányok ellen (1. ezt), s javaslata bűve és gyorsasága által megsegíti minden vállalataiban. Neki is a mese olykor anyát, testvért tulajdonit (Majláth 271, népd. 3, 227). A néphit s monda vonásain át tehát a tátos-lóban egy kétségtelen mythosi alakunk tűnik elő. Mint már maga neve jóst s jós mént jelent, úgy hasonlóra látszik mutatni a tudat is, mely a boszorkányok, tün­dérnők, királyi ménesek körébe s táltos emberek mellé állítja őket; minélfogva hasonlón, mint a germán és a szláv mythosi adatok még tudják, különös sz. helye­ken, papok, jósok, táltosok által őriztettek, mint jóslat s áldozatra tartott sze mének, így a mese szinte majd arany s ezüst jászolokból, arany zabbal abrakoltatja, majd liliomokon legelteti, majd mézeskalács s tejjel arany medenczékből tartatja őket a királyi istálók s ménesekben (Gaal 39, 324, 296). Másfelől a tüzetfujó és parázst szívó, légben járó, ragyogó aranyszőrű mén légies tűzszellemre is utalna. Egy nevezetes mondánk még különösen a vonást is felhozza, mikép egy tátos homlokán a nappal és csikója a holddal szer­te hordatnak az országban nap és holdkint világítandók, miután ezeket a sárkány elnyelte. (1* IX). Nevezetes képlet szintén a satnya, tengő nyomorék lónak egyszerre aranyossá válta a hős által, mint ismét viszont a homá­lyos feledett hősnek, a harmadik legifjabb királyfinak, a hamuhutykának vagy pipőkének a tátos általi felma­­gasztaltatása (néph. 2, 366, gy. 8, 27). S valamint már ez a vele összekötött sárkány, vasorrubábávali küzdel­mek s felettek­ győzelem miatt, szintén astralis mythosi képletre jelentetett, mely szerint amazok ellenében a nap diadalmát s azt jelentené, úgy másfelől hizel áll, benne a hősi mythoshoz, melylyel mint látni a tátosi szorosan összefügg, hasonló analógon képletet keresni, mikép az s hű lova egyiránt homályos állapotokból di­csőségük fényében feltűnnek ; minek jelentésére az al­­jasuló mese természetesen ily túlzó vonásokat is hasz­nálhatott ; mely magyarázat mellett azonban a kérdést itt is végelhatározásul nyitva akarom hagyni. Összehasonlítva már néphitünk s mondáink ezen csodás lova alakját más népek hasonképleteivel, az nemcsak nevére, de a felőlei sajátságos élénk vonások mellett, eredetisége által is eltér hason bűvös lovakróli mesei képletektől, míg a mythosi tan természetéhez képest, sokban ismét igen közel találkozik. A keleti re­gék igy tudnak már szárnyas légbenjáró lovakról (1. 4001 éj, 66 és 428; az előbbi nagy hasonlattal bir a Majláthnál­ 257 magyar mesével). Nevezetesek az iráni hősregében a hősök csodás ménéi, mint Koszev Seb­­renkje, Rusthm Reks lova, ennek csikaja Shrab, ismét fia a hős Sijaves méné; ezek is már, mint meséink tá­­rosai, a hősre várnak, vele nevekednek, beszélnek, ta­nácsot adnak neki, segédei a küzdésben, s csak a hős ülheti meg, kinek rendelvék, mint I. Sándor Bukepha­­lost (1. Firdusi­­, 446. 932. 2, 33. 51); e mellett a rege szinte csodás főbb lényi eredetüket is elárulja, őket div fajzatoknak mondva, és Tahmuras lova külö­nösen ismét div bend-div bändiger, azaz a szellemekkel küzdenek mondatik ; más csodás tulajdonokkal is bír­nak, igy : több lábúak, négyszemüek stb. (Hammer Gei­sterlehre d. moslim és Firdusi f. i. h.). Eszes, beszélő lovak megint a classicus regékben Achilles Xanthossa és Belios (Homer II. 19, 400), csodás Bellorophon szárnyas Pegasusa (1. f.). A finnben is Joukahainen ménéi tüzet prüszkölnek, patkóik szikrát ülnek (Kale­vala 3 runo, 68). Väinämö lova könnyű mint a szalma­szál, száraz lábbal nyargal át a tengeren (u. o. 6, 5). A germán istenségek és hősök ily csodás ménéi : Freyja tűzön átmenő lova (edda, skrim­ismol 8), Odin nyolcz lábú Sleymirja s ennek csikaja Grane a hős Sigurd lova, mely szintén a tűzön s vizen sértetlenül átmen, s őt is csak a hős ülheti meg (Grimm Wilhelm Heldensage 84. 382). Nevezetes, hogy a magyar hős regében is külö­nösen szerepelő hős Dietrichnek lova is hét évig alat­­tomban a föld alatt nevelkedik számára (u. o. 40), épen úgy mint meséink lappangó, földbe ganéjba sülyedt tátosa, mig hőse megjő. A német mese is (Grimm k. n. h. March. 98) tud még egy beszélő bűvös Falada nevű lóról, mely mégis sajátságos s a többi germán stb. eu­rópai mesékben hiányzó tátosunktól egészen eltér. Leg­több hasonlatossággal bírnak vele azonban a magyar­­országi szláv és oláh mesékben előjövő e nemű képle­tek, de hol már egyenesen azok a magyar tátos névvel is neveztetnek (1. Rimanski povesti 3 és Schott valach, March. 117), mi nyilván annak a magyarbóli átvételére utal *). Magyar könyvészet, 141(370). Az országos jövedelmekből nyújtandó úr­béri kárpótlás iránti igények bemondása s az ide vonatkozó törvények s miniszteri oktatás gyakor­lati magyarázata Mészáros Károlytól. Pest, 1854. Sle­­ckenast Gusztáv sajátja. 8rét. XVI és 67­1. Ára 30 pkr. 142(371). Olvasókönyv. Városi és falusi gyerme­kek számára. Harmadik , jobbított és bővített kiadás. Pest. 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Kis 8rét. 168 1. Ára 24 pkr. 143(372). Ifjúsági iratok. Kiadja a Szent-Ist­­ván-társulat. Második füzet :Pali és Gyuri, vagy ke­resztény szeretet és szigorúság. Irta F. L. Francziából, az ötödik kiadás után, fordította Alvinczi. Pest, 1854. Nyo­matott Lukács­ és társánál. 16rét. 147­1. Igazítás. Tegnapi számunkban Szenczi Molnár Albert neve fölé „XXII“ teendő, mint folyó szám. *) A szláv régi sajátsagi ily méneinek neve ugyan is a csehben Sémik, a szerbben Saracz (Hanusch sl. myt. 316), s a magyar szlávban meghonosult tátos ne­vet épen nem ismerik, sőt amazok vonásai is egészen eltérők szlávjaink meséiben előjövő s a magyar tátossal azonos csodás ménekétől, valamint ily tátosi vonásokat s nevet hiában keresek az összes szláv lengyel, cseh sz. népmesékben, mi már eléggé bizonyíthatja a tátos magyar mythosi eredetiségét; s ha erre kétség felmerül­hetne még, szívesen idézem felőle a magyarországi szláv mythológok véleményét, miután azon nem mindennapi engedékenység, melylyel azt már Kollár egyiránt a magy. és a szláv hitrege sajátjának mondja, csak mel­lettünk bizonyíthat: tátos u. mond (wyklad Slavi dcere 304) u slowaku a madaru bagecny, zazracny kun. Egy más vizsgáló (Slov. noviny 1852. 23 sz.), miután szláv eredetét be nem b­izonyithatónak tartja, szives azt közös magyar s szláv eredetűnek tartani; szerinte lehetne ugyan, u. mond, az ószláv tata tolvaj és tajne be­­raudi (titkosan vevő) szavakból eredtetni, miután a tátos titkos, bűvös ló (!); de jobbnak véli u. m. azon írók (?) véleményét, kik azt sem szláv, sem magyar , de közös sémi nyelvből eredőnek tart­ják (ez volna épen a közös nyelv, melyből a magy. és szláv ered!) s e szerint a héber titulár, sze­mét, táték kisöpörni szavaktól eredne, mi neki igen összeillik a tátosróli azon fogalommal, hogy eleinte pisz­kos, nyomorék, míg utóbb szép alakot vesz fel. De nyilván még más szláv regéi nyomokban is, ily bűvös lovakróli magyarbóli eszmekölcsönzés nyoma jelentke­zik . Simienskinél (podanie 91) egy lengyel rege Pry­­bislav vitéz lováról említi, hogy midőn ez elszegényedve eladja egy magyarnak (wegrzych do­­wegier), a csodás ló három év után visszalő sereg lóval, s ez által alaki­­tatik a Koniussa gora (Lóhegy) nevű régi lengyel hires ménes (1. Bielski krónikáját), mi már régi hires magyar méneseknek, Lengyelországba való elszármazására utal, s egy ily Tátos nevűnek Erdélyben léteztét már a 16. századból tudjuk. 1. Henszlmann szépirod. 9. sz. *) Lásd P. N. 1254. számát. 2) A népd. 3, 246 mesében, midőn a boszorkány a mondahősnek szolgálatáért „tátos ruhákat“ kí­nál , róluk azon magyarázatot adja : „hogy azok olyanokká válnak, minőkké akarod.“

Next