Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-15 / 1354. szám
cziák, hasonlítván őt tréfából az ősidők ismét azon hőséhez, ki ellenség földjén tizezer vitézzel vonult vissza honába, brit Xenophonnak nevezek el. — Több angol lap tompa felfogása megtiszteltetést lát a csintalan életben, s vévén azt az angol-franczia szövetségben» Bőségének egyik biztos jeléül, nagyra van vele. Tata és vidéke sept. 7. Engedjen. Szerk. ur! nemes férfiassággal szerkesztett becses lapjában annyitért, mennyin kibuzoghassuk magunkat, s a tiszteletre méltó olvasók előtt bevallhassuk : mit teszünk és mit nem teszünk. Jelenről szólunk, melyben az uj idő istene nyilatkozik s int, mit kell tennünk, mit nem ! A múltra nem akarunk visszatekinteni, mert úgy hosszas historiographoknak kellene lennünk és sok olyant felemlitni, mire elkomorodnánk, borongjon hát e város és vidéke múltján csillagtalan éj. De derengjen jelenén s jövőjén a boldogulás napja, mely fel is mosolygand bizonynyal, mert, az nem lehet, hogy ott sivár gyomot verjen föl az idő, hol nemes törekvés lángol a lakosok kebleiben. . . E kedves fekvésű, bájos vidékü város 16,000-nyi lakosával teljes megelégedéssel, mondhatni, minden tekintetben halad az idő lelkével. Tekintsük akár szellemi, akár anyagi mibenlétét. Az iparra nézve legkedvezőbb momentumok: a sok álló és folyó vizek, különösen a gyáripart fogják kevés idő múltával virágzóvá tenni. Eszterházy Mikgróf úr szerénysége nem leend sértve, ha azt mondjuk, hogy az újabb időben ő adá az alkalmat a gyáripar és közmű embereinek az által, hogy több alkalmas helyen épült házait, fundusait a legmérsékeltebb áron átengedé a használatnak. Kiváló figyelmet érdemel a nagy tó mellett álló nagyszerű czukorgyár — eddig serfőzőhely volt — mely a mellett hogy a város diszére van, azt élénkíti is és számos munkásnak nyújt kenyeret fáradalmaiért. Egy órányira Tatától Fűzfőn a Duna mentiben Zichy gróf úr építette czukorgyára szinte megérdemli figyelmünket. De ne térjünk még ki Tata határából, lássuk még sorra jelenségeit az iparnak; — a herendi porczellángyárnok földink pompás készitményeit ittlevő raktárában csak meg kell pillantanunk, hogy elismeréssel adózzunk a szép törekvésnek, mely még külföldről is, a leghirnevesebb gyári productumok ezrei közt feltüntetvén műveit, az iparműkiállításokról meghozza honába koszorúit. Szóljunk-e az edénymáz-törő malomról? Felemlítsük-e a szarkallókat, a hires liszt-őrlő számos malmokat, a kisebbszerű de élénk forgalomnak örvendő bőr- posztó- kalap stb. gyárakat ? . . . a kézművesek kielégítő műveit? — Mióta rendezett tanácsunk van, azóta a város csinosbítására is kezd némi gond fordíttatni, a vásártéren még 1838-ban leégett, s azóta a romjaiban álló épület ez évben egy emeletes kávéházzá (!) tánczteremmé (!!) szóval, valamely közös időzés helyévé változik át. Szerintünk sokkal emberibb lett volna előbbi rendeltetését megadni, vagy tán arra nézve más hely lesz kijelölve ? ha igen, úgy azt ajánlanék, hogy félreesőbb, szabadabb s tisztább légű helyen alapittassék kórház, mert ez csak oly helyen ok s czélszerű.A városháza is javíttatik, építészek ugyan nem vagyunk, de annyit merünk állítani, hogy ha azon épület utczahosszat állna, nem pedig udvar hosszában, sokkal kedvesebb tekintetet kölcsönözne a térnek, hol áll, mint igy. Lehet ám testvéresitni vagy ha tetszik párositni czélszerűt a csinossal! S ha egyebet el tudunk sajátitni a nagyobb városoktól, miért ne a város-csinositást is, kivált ha módunk van benne ! Nem szükség palotákat építtetnünk, még is csinos városunk lehet, kivált midőn a természet oly pazarul áldotta meg e tájt.... A konyha- és diszkertészetnek szinte vannak tiszteletre méltó compheusai, kik, elég sajnos, hogy nemz. múzeumunkban már két ízben volt gyönyörű virág-gyümölcs, szóval terménytárlaton, nem tudjuk mi okból, nem voltak képviselve; ha jól emlékszünk Neszmélyről volt néhány üveg nemes bor felküldve tatai birtokos által. Szellemi élete hasonul dicséretes e város s vidéke lakóinak — vannak azonban némi fogyatkozásokban, erkölcsi botlásokban sinylők, de kik az összes lakosság hírét, becsületét nem ingatják meg. Vallásfelekezetek lelkészei nemes hivatásuknak híven megfelelnek, különösen a kath. lelkész ur fáradhatlan hívei üdvéért; tiszt. Vecsey Károly reform, lelkész ur szinte nem maradhat hátrább s végzi szent kötelességeit mint hazafi lelkész, — a mozaiták rabbija kisebb téren bár, de híven versenyez az előbbiekkel. A piaristák és kapucinusok zárdái — minthogy most szünidők vannak — zajtalanok. ... Mi az irodalmat illeti, meglehetős pártfogásban részesül; úgy tetszik kiábrándulánk s belátjuk ama mondat igazságát: elvesz a nép, mely tudomány nélkül való. Különösen a politikai hírlapok czikkei — mindig magyar lapok , irodalom , és közönség értendő, — élénk figyelmet keltenek bennünk, kivált a világviszonyokat tárgyazók, — látszik, hogy politikailag is el kezdjük érni a nagykorúságot, s valahára kibontakozunk a kiskorúság járszalagaiból. Ideje... A nemzeti színház ügyein érdekkel csüngünk, a „Cserháti leveleket“ fájó örömmel olvassuk, fájón azért, hogy egy nemzet intézete hova jutott, örömmel azért, hogy ily orvoslás után mégis felüdülend. A magyar írói segélypénztár gyarapítása fő fő figyelmünk tárgya. Amely nép ily czélra áldozik, annak élete hosszú leend. Egyebekről jövőre vágyunk szólani, ha t. szerk. ur engedelmét megnyerhetnek. KÜLFÖLD. Németország. A német szövetségi gyűlés elnökségi követe , Prokesch báró, a szövetséggyűlési bizottmány előtt a következő előterjesztéssel lépett föl: „A jul. 20-dikal közös előterjesztés szellemében és szövege szerint, Ausztria és Poroszország követei, a f. hó 17-kén tartott gyűlésben, azon okmányok sorozatát terjesztik elő, melyeknek megfontolására az egyesült bizottmányok utasíttattak. Én tehát kötelességszerű eljárásnak tartottam mai napra a bizottmányokat egybehívni, hogy, miután az okmányok már néhány nap óta nyomtatásban az összes tagok kezein forognak, alkalmat szolgáltassak ama bizalomteljes egyetértésre, melyet követelni minden rész jogosítva van. Nekem úgy látszik, miszerint a Bundnak a szerződéshez csatlakozásából az következik, hogy a Bund ezen szerződés viszonyát a dolgok jelen állásához, amint az a közlött okmányokból érthető, felvilágosítsa, hogy tehát az egyesült bizottmányok határozzák meg a következő kérdéseket : Váljon a pótezikk 3-dik pontjának elesése megszünteti-e a szövetségkötés definitív részét. Vagy pedig más szavakkal: 1) Vájjon védelmezi-e ezen szövetségkötés az ausztriai monarchiát minden körülmények közt mindaddig, mig az senkit meg nem támad ? — 2) A Bund a szerződés 2-dik pontjában kikötött egyetértést nem tartja-e kötelességszerűnek mindaddig, mig a német érdekekérti jótállás Ausztria magatartása által föltételeztetik ? — 3) A fejedelemségeknek Ausztria általi megszállása nem német érdekekben fekszik-e, s ama 4 pont, melyekre Ausztria magát kötelezi, nem oly neműek-e, hogy épen Németországnak van legtöbb oka azokban a jövőrei garantiákat látni ? — 4) Föltéve, hogy e pontok valóban olyanok, vájjon a Bund nem leghelyesebben fogná-e föl állását, ha ezen négy pontot teljesen magáévá tenné ? — 5) Azon esetre, ha Ausztria, mely a jun. 14-diki szerződés következtében a fejedelemségeket megszállja, Oroszország által ausztriai területen támadtatnék meg, életbe lépend-e Németország szerződésszerű kötelezettsége, a szövetségkötés 1. és 2. §§. értelmében ? 6) Váljon a Bundnak érdekében fekszik-e a dolgok jelen helyzetét minden kétértelműség nélküli elismerésben részeltetni, azaz : nyíltan kimondani, hogy, habár az ápril 20-dikai pótcikkben részletesen kijelölt esetek háttérbe vonultak is, mindamellett minden veszély, mely az ausztriai cs.államot, jelen magatartásában fenyegetné, a Bundot közös védelemre kötelezi? — Ezen kérdéshez csatlakozik végre a következő: 7a) Várjon a Bund európai jelentőségének érdekében fekszik-e szavazatát, mig azt az eseményektől teljes függetlenségben hallathatja, s mig épen azáltal nagy súlyt vethet a béke mérlegébe, másrészről pedig a jövendő békealkudozásokbani részvétét is biztosíthatja, — visszatartani ? — 7b) és ha nem, a bizottmány nem köteles-e, a szövetség ekbe, haladéktalanul czélszerű javaslatokat terjeszteni?“ Francziaország, Pária, sept. 9. A n c e 1 o t akadémiai tag halála azon hirre nyújtott alkalmat, hogy a tudományok akadémiája Napoleon császárt a megürült helyre indítványozni fogja, ezen indítványt összes műveinek közlésével indokolván. Emlékezhetni, miszerint I. Napóleon is az akadémia tagja volt és sok jót tett érette. A hadügyminiszter, valamint Billault is Boulogneból, hova néhány nappal ezelőtt távirda utján hivatott, ma visszaváratik. Fontos minisztertanács fog tartatni. A belgák és portugálok királyának fogadtatását illetőleg utólag még megjegyzendő, hogy a császár Brabant herczeggel nagy kitüntetéssel bánt, ki ennek alapos miveltségét és mély belátását különösen csodálta. A portugáli király, ki udvarmesterének az epemirigytőli félelme daczára, bár rövid időre Boulogneba lőve, a császár által forrón fogadtatott és kedvező benyomást hagyott hátra. Megjegyezték, hogy mindkét herczeg nagy figyelemmel kísérte a katonai dolgokat, a tábor alakítását. A király melegen köszönte meg azon kis katonai könyvtárt, melyet neki V a 11 an t tábornagy ajándékozott. Politikai körökben ma nem csekély figyelmet ébresztett a „Constitutionel“-nek egy czikke, mivel abban Ausztria és Németország legújabb magatartására egyes vonatkozás történik. Sokat beszélnek abban a boulognei régi és mostani táborról, Austerlitzről és német mezőkről . Francziaország és Anglia mindenhatósága , mely egyedül megfelel mindennek, nagyon kiemeltetik, és azt állítja, hogy egyedül a nyugati hatalmak okai, ha Oroszország czélját nem éri. Ha Középeurópától függene, a czár most a Bosporus torka felett uralkodnék, mint a Duna torkolata fölött uralkodik. — A „Constitutionnel,“ mint egy levelező tudni akarja, igen világosan czéloz. Az „Univers“-nek a szabad kőmivesség és kőmivesek elleni támadásai az utóbbiakat, kiknek száma 80,000 s kiknek nagymesterek tudomás szerint Murat Lucian herczeg, arra bírta, hogy „Szabad kőmives“ czimű lapot alapítsanak, mely közelebbről megjelenik és az „Univers“ ellen fog küzdeni. Boulogne, sept. 8. Ma este 1 órakor a herczegi vendégek legutóbbika is elhagyá e várost. Albertig, miután a szövetséges Angliát a boulognei táborban négy napig képviselte, Osborneba visszatért. A búcsú, mint a megérkezés fényes, egyszersmind feltűnőleg szívélyes volt. A császár Victoria királynő férjét Capecuretől a yachtig kisérte; minden ház az után színes gázgolyó által vala világítva. Az álgyuk díszlövéseket dörögtek és III. Napóleon a parton még egyszer megölelte a legkötelezőbben meghajtót. Hogy Albert ha innen minő benyomást visz magával, nem tudhatni. De ha fény, hatalom kifejtés, leghízelgőbb előzékenység és rendkívüli megtisztelés kedélyére hatnak, a franczia vendégszeretetet a legelőnyösb színben rajzolja le nejének és talán előidézi a kívánt alkalmat annak viszonzására Londonban. Ma történt az is, hogy a császár, mint hadvezér először lépett föl. 6 óa órakor Albert herczeg, Newcastle hg, a török sereget képviselő Soiman pasa, udvari hivatalnokok és katonák fényes kíséretével a marquisei téren összevont táborba ment. 50,000 ember volt ezen a szűk téren egyesítve, s mennyire csak a szem elhatott, nem lehetett egyebet látni, mint villogó szuronyokat, lebegő sisakbokrétákat, lobogó láncsazászlókat, ágyukat és ez utakat kiváncsiak seregével megrakva, kik nyolcz tiz órányiról is ide jöttek. Azon hadtest, melyet a császár Guesvillier tábornok alatt vezénylett, Boulognet védelmezte, a Calaisból előnyomuló Schramm ték hadteste által képviselt ellenség ellen. Schramm a blacourti kis víz mellett táborozott, jobb szárnyával Bemet, a ballal Blacourt felé terjeszkedve. A francziák császárjuk vezénylete alatt párhuzamos vonalban állottak föl, melyből az ellent először is arczvonalban támadták meg. Minthogy ez nem sikerült, a fővezér a jobb szárnyat a landrethumi magaslatok ellen vezénylé, s az ellenséget a tengerbe szorítással fenyegette. Ekkor elkezdődött az ellen viszszavonulása, menekvését Calais felé kereste, egy-egy kedvező hadállást időnként védelmezve, s végre elismerő, hogy meggyőzetett, mi aztán átalános reggelizéssel ünnepeltetett. Köztudomású, miszerint a tábornokok a császárnak már gyakrabban, akkor is, mikor elnök volt, bókokat mondottak hadvezéri tehetségét illetőleg. Ma is azon nézetben kellett tenniök, hogy éles szeme van. Olaszország, Roma, aug. 31. Egy német lap levelezője közelebbi fölvilágosítást közöl a capitoliumon levő Caffarelli palotának a porosz kormány által történt megvásárlásáról, minthogy ezen ügy most egészen befejezettnek tekintendő. Levelező e dolognak, franczia lapok különösen pedig az Univers által hamis színben előtüntetett előbbi helyzetét annak idejében helyreigazította, miszerint pápa ő szentsége maga a capitolium hegye majdnem felének, melyet a palota melléképületei és kerteivel elfoglal, eladását idegenek részére már csak azon okból sem nézé örömest, mely 17 évvel ezelőtt XVI. Gergelyt az ellen tiltakozásra birta. A katholikus világ fővárosának legmagasb helyén és ép azon a helyen, melyhez a régi Roma dicső időszakából oly fényes hazafius emlékek vannak csatolva, protestáns templomot építeni a bibornoki collegium s másfelől a romai nemesség által meg nem engedhetőnek, látszott. A vásárlást tehát meg kellett semmisítni. De miután a szegény római municipium a porosz kormány által fizetett vételárt 90,000 scudit (135,000 tallér) nagy bajjal megszerezte, kiviláglott, miszerint a megsemmisítés a fenálló jogi után többé nem tehető, mert a XIII. Gergely és a jelen pápaság által kibocsátott bullák és törvények a senatus eladási kiváltságát illetőleg csak néhány heti időt kötnek ki lehető jogai érvényesítésére. Ezen idő azonban már eltelt volt, midőn azon gondolatra jötek, hogy a vásárlási kötést megsemmisítsék. Tehát a szükséghez kellett alkalmazkodniuk. Egyébiránt a római senatus elkezdett viszályának szerencsés eredményére nézve annyira bizonyos volt, hogy azon majdnem megfoghatlan kíméletlenséget követte el, hogy még Frigyes Vilmos porosz hg ő fenségének a nevezett palotában jelenléte alatt a kisajátítási rendeletet a vásárlókra nézve a kapura szegeztette. Spanyolország- A madridi Espana sept. 3-káról írja, hogy a miniszteri változásról szóló hírek most legalább alaptalanok. A Diario szerint azon 56 millió real, mi a kormánynak kölcsönöztetett, az államszolgálat szükségleteinek fedezésére bejövő egyéb bevételek mellett, a közelebbi hat hétre elégséges. Az adósságkamatok egy időre felfüggesztett fizetése is ismét folyamatba indul. Ugyane lap írja, hogy Ovideo tartomány kormányzója , miniszteri rendelet következtében, Rianzares herczegnek ezen tartományban levő kőszénbányáit lefoglalta. Ez történt a Siero-langreai vasút- és kőszénbányával is. Krisztina királynő, az Espana tudósítása szerint, sept. 3-kán reggeli 10 órakor lépte át a portugáli határokat Garrigotlk és 300 lovas fedezete alatt. Azon nyugtalanságok, melyekre elutazása különböző helyeken alkalmat szolgáltatott, mindenütt megszűnni látszanak. A madridi előkészítő választási gyűlésekben kinevezett bizottmányi tagok, mint az E spana jelenti, mind progressisták. Azt hírlik, miszerint az aug. 28-ai madridi nyugtalanságok miatti per megszüntetnék. Három franczia menekült, ezek közt Durieu, szabadon bocsáttatott. A „Patrie“ sept. 4-diki esti száma szerint a „Black Warrior“ ügye a washingtoni spanyol követ fáradozása következtében eligazíttatott. A „Patrie“ levelezője meg van győződve, miszerint a Don Jose Concha által pótolt cubai kormányzó Pezuelának visszahivatása a barátságos megegyezéstönnyíteni. Minthogy így a két kormány között az egyenetlenségre ürügy nem létezik, e szerint csak kalóz-expeditiótól félhetni, a spanyol kormány azonban azt hiszi, miszerint Cuba azon helyzetben van, hogy ily támadásnak ellenállhat, és O’Donnel, ki sokáig cubai kormányzó volt, e pontot illetőleg egészen nyugodt. A szigetnek 20,000 gyalog, 1000 lovas és 506 üteg álgyuból álló helyőrsége van, azonkívül a néptömeg kedvező érzülettel viseltetik Spanyolország iránt és a betolakodókat visszaverendő Nagybritannia. London, sept. 8. A hírlap- olvasdáknak (News-Rooms) Londonban azon szokásuk van, hogy a legfontosabb híreket, az olvasóterem bemenetelénél mindennap kifüggesztik, hogy az arra menők kedvet kapjanak az olvasóterembe lépni, hogy e hírek részleteit is olvashassák. Ma minden olvasószoba bemeneténél azon sürgöny vola olvasható, hogy Ausztria Oroszország feleletét nem tekinti casus belinek, és ezután is megmaradván semlegességében, bevárandja a nyugati hatalmak operatióinak eredményét Szebastopol ellen. A Cityben úgy vélekednek, hogy Szebasztopolnak a nyugati hatalmak általi bevétele Ausztria közbenjárási szerepét csak könnyítheti és hogy a győzelmet ezen utóbbi kormánytól várják, miután annak okvetlenül békére kell vezetnie. Ez által a Francziaországgali szövetség még bensőbb lett, és az lassan lassan mint oly tény merül föl, mely az angol nép tömege által, mint szükségesség elfogadtatott, s az angol népnek mintegy vérébe ment által. Hol vannak azok az idők, midőn az angol lapok ellenséges csikkeket szórtak a francziák császára ellen ?! Ha most valamely lap ily czikket tenne közzé, azonnal mint orosz érzelműt gyanusítgatnák. Épen ma a „Morning Post“ Lajos Napóleont a „Gondviselés férfiénak“ („a man of Providence) nevezi. S a „Morning Herald“ szintén e napokban jegyzi meg, hogy a franczia kormány, ha az angol miniszterek gyávasága miatt működéseiben nem akadályoztatott volna, már rég legyőzte volna Oroszországot. Az ily alkalmakkal szokott kitűnni, mennyire érett és mennyire férfias a hazafias érzelem e nevezetes országban; láthatni, hogy komoly kérdéseknél, melyek a közérdekeket érintik, miként némul el minden pártszellem, mily buzgón csatlakozik minden egyes a nemzeti mozgalomhoz, s egynek sincs szüksége gouvenementális szószólásra, e harmóniának előidézésében. Albert hgnek s a belgák királyának, Leopoldnak a boulognei táborban tett látogatásuk, összehasonlítva, nyíltan mutatja, mi a különbség a brit politikai szellem és a continens szelleme között. Angliának legalább is annyi igénye van a nemzeti büszkeségre, mint Belgiumnak. Mindamellett egyetlen egy lap sincs, mely a látogatást, melyet Albrecht hg a francziák császárának tett, örömmel ne üdvözölte volna, mint a két állam közti benső szövetség zálogát. De mennyire egészen más szellemben nyilatkozott a független belga sajtó a belgák királyának utazása fölött Calaisba , jóllehet L. Napoleon őt viszont meglátogatandja. A brüsseli „Nation,“ valamint a lüttichi „Tribüne,“ és a többi belga lapok közöl is néhányan azon megjegyzést is bátorkodtak kimondani, hogy Belgium ezen lealacsonyítása a belga trónt is fenyegeti! Angliában egy embernek sem jut eszébe a fölött panaszkodni, hogy az angol kormány L. Napóleonnak udvarol. Sőt ellenkezőleg örülnek, hogy Albert hy, ki ellen eddig a londoni hírlapok több ízben kikeltek, hogy nem viseltetik személyes vonzalommal a francziák császárja irányában, s ezen ellenszenvét a királynéval is közölni akarná, engedtek a nyilvános közvéleménynek, miután utazása által bebizonyítá azt, hogy aki Angliában magasabb paleton áll, annak nem szabad más érzelmeket táplálnia, mint amelyeket neki a haza közérdeke és jólléte kötelességévé tesz. A közvélemény Angliában oly titokteljes, mysticus hatalom, mely ellen semmi sem kelhet ki. E pillanatban Anglia közvéleményének teljes útja Oroszország ellen van irányozva, s a közvélemény azt követeli, hogy a legerősebb eszközök alkalmaztassanak Oroszország hatalmának megtörésére. Aberdeen és a coalitiós misztérium, mely definitiójánál fogva szabadelvű, egyszersmind conservativ is, a közvélemény kívánságának még nem tett eleget, s egy meetingben a másik után, a lanyhaság miatt, melylyel eddig a háború viseltetett, folytonosan denunciáltatott. De engedjék csak Anglia fegyverdicsőségére csak a legkisebb árnyékot is vetni, vagy pedig Oroszországot csak egy vonalnyi tért is visszafoglalni, s meglátandják, mily forró szenvedély lappang John Bull phlegmája alatt, s hogy Anglia még most is képes azon áldozatra, mely tetőpontját a Waterlooi csatasíkon érte el. Mielőtt Oroszország a világon uralkodnék, Anglia holtteteme fölött keilend elhaladnia . Törökország. Szambulból jelentik a „Sid“-nak, hogy Fer h ad pasa (S.tbk) a kért haditörvényszék fölmentése által ismeretes, az ismételt meghívást elfogadta és az anatóliai hadseregnél a táborkari főnök állását elfoglalta; ellenben Kharsid pasa (G. tbk) az ő vádlója, eddig viselt állását elvesztette. Egy franczia tisztnek Szambulból aug. 24-től párisi rokonához irt levele így szól: „Itt általános elégületlenség uralkodik, mely nem más mint a hadsereg és flotta elkedvetlenedésének viszhangja. Törzs- és alárendelt tisztek, katonák mint matrózok, francziák mint angolok, egyformán osztják azt. Napóleon lget is erről minden tartózkodás nélkül hallam nyilatkozni, ő különben minden lehetőt megtett, hogy Francziaországba visszatérhessen, s csak a leghatározottabb parancsok folytán marad Keleten .... Te leveledben a törökökről szólsz; én a magam s az általános nézetet róluk közleni akarom veled. Mindenütt restek, fanatikusok és a frankok iránt gonosz akaratuaknak tartják őket; közigazgatásuk borzasztó. Ők semmikép sem támogattak minket, s ennek fő oka Omer pasa... A basibozukok feloszlatásánál szembeszökőleg kitüntette rosz akaratát, de Yussuf tök nyersen kimondta neki az igazat. A tábornok mondá, minden jól ment volna, ha Omer pasa, azon ürügy alatt, hogy a basibozukokat családjaiknak visszaadja, haza nem akarta volna küldeni. Ekkor az angol és franczia zsoldban állók sem akartak többé maradni, minthogy a szigorú fegyelem nekik nem tetszett, s tömegesen el kezdtek szökni, daczára annak, hogy martialis törvények alá helyeztettek. Omer pasa okozta mindezt, mert ő fel volt a miatt bőszülve, hogy oly csapatokat foglaltunk le, melyek ekkorig az ő vezénylete alatt állottak.“ — Golesco, egy 1848-ban száműzött oláh, Omer pasa útlevelével Oláhországba visszatért; Omer pasa azonnal elfogató sztambulba visszaküldeté, hol Resid pasa daczára még mindig fogságban ül. A menekültek vádolják Omer pasát, hogy az ausztriai politikához közeledik. Délkeleti csatatér. A legnagyobb tengeri expeditiora, melyet a világ valaha látott, a csapatoknak hajóra szállása sept. elején az ágyuk dörgése közt s szép idő kedveztével szerencsésen végbement. Várnai tudósítások jelentik , miszerint beláthatlan néptömeg gyűlt össze e nagyszerű látványra s a leghőbb szerencsekivonatokat küldé a csapatok után. Minden templom , imaház és mecsetekben ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, hogy a mindenható a szövetségesek fegyvereit megáldja. E világnevezetességű útra kelt csapatok élelmezéséről a legjobban van gondoskodva; minden ember meleg ruhával jön ellátva, hogy az időváltozás ellen lehetőleg biztosítva legyen. Az ostromzárló hajóraj, melynek rendeltetése az orosz flotta kifutását egyedül meggátolni, s azért kiszálló csapatokat nem visz fedélzetén, már kiindult a tengerre. Napóleon és Cambridge hgek sept. 1-jén keltek hajóra. St. Arnaud í eigy, ki 4-én Stambulból Várnába visszaváratott, lord Raglannal s a hajóra szállítandó csapatok maradékával haladéktalanul követendő. Ez expeditióra nézve mindenütt a legnagyobb feszültség uralkodik; érzik, hogy mennyi függ e vállalat eredményétől; némely még ingadozó nézetek és határozatokra nézve az döntő lehet. Némely részről kételyeket nyilatkoztatnak ez expeditio czélja iránt, minthogy nem igen bírják elgondolni, hogy a franczia fővezér mintegy 8 nappal (aug. 25-én) annak elindulta előtt, ezen oly sok titokban tartott rendeltetési helyet egy proclamatioban közzétette volna. Egymásután nevezik Kaffát, Eupatoriát, Perekopot , még Chersont és Odessát is mint oly helyeket, melyek ellen az legközelebb intézve lenne. Annyi azonban mégis bizonyosnak látszik, hogy a főcsapás mindenesetre Szebasztopol ellen lesz irányozva. Ez merész, de szükséges vállalat, s a csapatok lelkesedése, valamint a katonák és vezéreik meggyőződése e feladat nagysága és fontosságáról annak nagyszerűségén kívül kezeskednek annak sikeréért.Ők az orosz területen mindenesetre állást fognak foglalni, mely czélra minden erők meg lőnek feszítve. Nem múlékony látogatást akarnak az orosz partokon tenni, és legkedvezőbb esetben Szebasztopolt elfoglalni, hanem egyszer mindenkorra orosz területen elégségesen biztos állást venni, mely támaszpontul szolgáljon további hadműködésekre nézve. Mondják, hogy a visszatérő kelettengeri flotta egy része s főleg a csavargőzösök is utasítást kaptak a Feketetengerre elmenni, tehát az Oroszország elleni óriási hadvállalatra még több haderők fognak öszpontosíttatni. Franczia lapokban következő adatokat találunk ez expeditióra nézve. Szarabuli aug. 30-ki tudósítások jelenik, hogy az egy haditanács folytán sept. 2-ára van határozva. Több mint 400 szállítóhajó, nem számítva a vontatóhajókat, jön a csapatok, az ostromlövegek és a lovasság felvételére rendelve. Az admirálok kijelenték, hogy ők, mihelyt a kiszálló pontra érnek, tüstént 20,000 embert a partra lökhetnek.Az átkelés mintegy 5 napra van számítva. Az első kiszállás után 8 napra ismét 24,000 ember következik s így tovább. 35 első rangú hadihajó, és számos kisebb erejűek mintegy 120 ágyúnaszáddal fogják a kiszállást fedezni. Egyszersmind el len határozva, Ázsiában is tenni demonstrate, hahogy a Szebasztopol elleni expeditió az összes haderők közremunkálását igénybe nem veendi. Ez esetben egy franczia dandár a török hadtesttel Batumba fog szállíttatni. El vannak most határozva, az idei hadjárat befejezte előtt itt is eredményeket kivívni, annál inkább, miután Samyl fellépése az oroszokat nagyon elbátortalanitotta s az ázsiai csatatéren ekkorig nagyon egyenetlen erőkkel küzdöttek. Egy sambui levelezés, melyet ma a Moniteur közöl, azon biztosítást fejezi ki, miszerint az orosz pontusi parton egy pont sem képes az egyesült seregek és flották erőfeszítéseinek ellenállnia külön-