Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-08 / 1399. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre . 8 frt kr. p. Félévre 10 „ — „ ; Évnegyedre 4 frt — kr. p. A havi előfizetés , mint a I E hónapra frt 30 kr.p. számonkinti eladás is megszűnt.n Szerkesztési iroda : érinte szja 8. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, ________________ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő , mint az a 8-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda, nov. 8 áp HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és inneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás November-decemberi két hónapos folyamára. Vidék fele postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt. 40 pp. A. 5 előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatait, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, szinte a 8. sz. i-s. emeleten az udvarban, és Kimen Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyómfel s s segletén. — Az előfizetési levelek brmentve küldendők. Festi Napló kiadó hivatala, London okt. 31-kén. A mait hét eseményeinek érdekei Közép-Europa könnyű tollának mindinkább tompa perczegése, a tyt nyugat nehéz ostromágyuinak Krimniában hatalmas dörgése, horderői Éjszakamerikának fontosságban növekvő diplomatiai mozgalmai, s egyes külföldi ügynökeinek sensatiét szült kalandjai kölcsönzenek. Már a „reményelleni remény“ körökben is azt kezdik óhajtva hinni, hogy a közfigyelmet foglalkoztató osztrák-porosz tollharczban előbb-utóbb a kardnak kellene közbenjáróul fellépni. Nem Ausztriának e párbajban magatartása az, mi rokonszenv s reményekkel nem kisértetik, sőt inkább az ez államba fektetett bizalom, láttára a Bécs s Sz. Pétervár közti viszonyok gyors merevedésének, egyre gyarapszik, mint erről, ide vonatkozó részében. Russell lord múlt heti bristoli beszéde is tanúskodik. Ha nem fogyasztja a türelmet, a szakadatlan sor a porosz jegyzékek végértelem nélküli szóhalmaza, minőt csak egy „inkább kisszerű ügyvédi fogásokra, vagy hittani szőrszálhasogatásokra termett“ államférfin hordhat össze. És élesíti a közingerültséget azon a Manteuffol b. okoskodásainak tekervényes tömkelegében műgonddal takargatott tényállás , hogy a porosz kormány előbbre haladás helyett az európai közjogok megvédésének ösvényén, azon legközelebbről ismét hátrább vonult. A berlini kabinet u. i. mely a négy békepontot erkölcsileg, tehát az azokérti törekvéseket szükség esetén anyagilag is támogatni hajlandónak mutatkozék eddig; most amaz egyezkedési alapfeltételek — Európa jogos kívánalmainak minimuma — mellett csak azok határozott s fogékony volta miatt kész megállani. „O’Connel azt szokta volt mondani, hogy : nincs Angliának oly törvénye, melyen négy lovas társzekérrel keresztül nem hajthatna; a porosz kormány is csak oly jegyzőkönyvi egyezményeket, általa is alájegyzetteket kész tisztelni, melyeken nehéz státusszekerét, ígéretei s kötelezéseinek kapusarkába ütközés nélkül, bármikor átvonszolhatja.“ E megjegyzést a legutóbbi porosz jegyzékre a berlini kabinetről eddig legtartózkodóbb hangon szólott M.Chronicle teszi, melynek e tárgyban hozott vezérczikke különösen következő zárszavakért jelentékeny: „Örülünk azon, hogy a háború, mely sok rosszal jár, egyszersmind sok jót , előnyös dolgokat is idézend elő; s hogy míg uj ellenségeskedéseket teremt, régi barátságokat szilárdít meg.“ Hogy az „uj ellenségeskedések“ alatt Poroszországot, a „régi barátságok“ alatt pedig Ausztriát érti a poelita lap, az vezérczikke szövegéből kétségtelen.------Nagy s mély a nyugtalanság krimiai hírek után, és fenhangnak a követelések Szebasztopol gyors bevétele iránt. Ennek oka nem az, mintha az ostromlott vár elestéhez erős békeremények köttetnének, s mintha azt hinnék, hogy Szebasztopol sorsa szükségkép magával fogja ragadni az összes háborúét is. Hiszen élénk emlékezetben él Sándor czárnak 1812-ben tett e nyilatkozata : „készebb vagyok Szibériába vonulni, mintsem Francziaországgal békét kötni s arról, hogy Miklós ezer bátyja nyomdokain jár, tények beszélnek. Hanem türelmetlen a közvélemény azért, mert a várakozások, melyeket Szebasztopol coup de mainnel történt bevételének álhíre ébresztett, még mindig óriásiak ; mert jelen esetben is, mint máskor, a csatatéreken patakzó vér harczvágyakat s a dicsőség szomját kelti fel békés érzelmű népek keblében is; mert az elesetteknek idegen földön ásott s félig takart sírjaikból boszuér kiált az élükhez ezen kisérteti hang; mert végre közhit, hogy a Krimiában kivivandott fegyvertények kihalandanak a háborúnak úgy politikája, mint katonai folyamara. Ezek — felcsigázott várakozás, magasba szálló vágyak s remények, s nem egy közvetlen békének óhajtása — képezvén elemeit a közérzületnek, természetes, hogy a többség a Szebasztopol ellen eddig kivívott eredménynyel elégületlen. Azok várakozásának ugyan, kiknél a hitet nem puszta vágy szili, megfelel a krimiai jó hirek nemcsak maximuma, azaz a sikerült réstörés két elővár falain szárazról, s erős ágyúztatása tengerről a hajóhad tűzvonalába eső erődöknek, hanem minimuma is, mely szerint lényeges kár még nem estetett Szebasztopol erősségein, s ellenben az ostromló sereg sem zavartatott meg munkálatában. De ha csak kevés tekintetbe vesszük is a Sz. Pétervárról jött tudósításokat, melyek szerin a kitört várőrség egy része visszaverteSzebasztopol elől a francziákat, beszegezte ez ostromszárny 11 bombáját s 9 ágyúját, s foglyául ejté Claribarde lord fiát; s ha tekintjük azt, hogy a kormány — a Times szerint — f. hó 20-ikáig terjedő tudósítások birtokában van, s mégis Newcastle hg egyenes ígérete daczára ezeket a közönséggel nem közli, mi a szövetséges seregeket ért nagyobbszerű veszteség gyanúját kelti fel, úgy a köznyugtalanságnak aggalmivá változásán sem fogunk csodálkozni. Az éjszakamerikai Egyesült államok , úgy látszik, mindenkép azon vannak, hogy ujjukat márthassák az európai politika édes-savanyú levébre. A sandwichi szigetek acquisitiója, mely szigetek, California, Japán és China kötl, úgy politikailag mint kereskedelmileg igen jelentékeny fok alatt fekszenek; a st. Domingo fölött legközelebbről kivívott védnökségi jog, mely kis állam területéről rövid út visz Cuba és Porto-Rico birtokához. Greytown-nak közindignatiót szült bombáztatása, s az elhamvaztatott város vizein kihívólag gyülekvő tengeri haderők az Egyesült államok réveiből nem csak azt sejtetik, hogy Pierce kormánya tőle telhetőleg gyámolítani kész az ifjú köztársaságot nehezedésében a tengeri világuralom felé, s hogy el van tökélve érvényre segíteni amaz ismeretes híres tant: „Amerika az amerikaiaké“, hanem a kapcsolatban a középtengeren fekvő egy területileg liliputi, de nagy nemzet befolyása alatt kihatásában fontossá válható állam utáni titkos és szakadatlan törekvésekkel; összefüggésben a Szitka amerikai orosz terület megvásárlása iránti alkudozásokkal, s általában a háború kezdete ótai hajladozásokkal inkább Oroszország, mint Anglia s Francziaország felé, tekintettel Soulé eljárásaira Madridban (mozgalmi izgatásai, párbaja Alba herczeggel, Napoleon császár sógorával, szabad nyilatkozatai Francziaország jelen kormányrendszere fölött), Bandera és Sickles feltűnő magaviseletére Londonban (amannak, a consulnak, levele Sveiss elnökéhez, s a londoni democraták főnökeinek gyakori összejövetelei házánál ismeretesek, Timerről pedig a követségi főtitkárról tudva van, hogy Peabody amerikai bankárnak a Cityben adott ebédjét, melyre egyéb jeles egyéniségek közt Buchanan is vendégül hivaték meg, s mely lakomát a királynő arczképének megküldésével tisztelé meg, kitörő haraggal hagyá oda. Peabodyt egy bostoni lapban nyíltan s keserűen megtámadó, később párbajra is kihivás azért, mert a házigazda mindenekelőtt nem az amerikai elnökért , hanem Victoria királynőért ürite poharát, végre több amerikai miniszternek európai ügyekre is kiterjeszkedett értekezlete Brüsselben, úgyszintén Buchanan, Masson és Soulé követeknek tegnapelőtt tartott tanácskoztata Londonban stb. Bizonyosnak vehető az is, hogy az Egyesült államokban az Európa ügyeibe avatkozás szelleme nem a leglassabb hódításokat teszi. Ily körülmények közt, ha nemzetközileg jogosan is, ildomosan mégis alig cselekvék Napoleon császár akkor, midőn Soulé madridi követnek az átutazást Francziaországon megtagadtatá, mert „les americains gont des anglais exaggerés“, kik is ezért nemzeti méltóságukra ejtett sértésnek vehetik elnökük képviselőjének Francziaországból kitagadtatását, mely esetben rés nyílnék az egyesült államok előtt Európa jelen bonyodalmainak sürűbbítése, s a zavarbani halászáéra. Éjszakamerikával a legkisebb baj is nagynak tekinthető azért, mert a „washingtoni kabinet 20 millió főből áll.“ „A ti senkitek a mi mindenkink“ — your nobody is our everybody, — mondá egy amerikai státusférfin, értvén a népet, egy angol diplomatának, s e mondatban fekszik az Amerika s Európa közti bárminemű nehézségek legkényesebb oldaala. Amerikáról szólván, nem mulaszthatom el az Ohio státusban, Springfield városában minap rendezett „Baby Show“ — csecsemők kiállítása — felemlítését. Az anyák s dajkák karjain közszemlére kitett 120 csecsemő közöl, Bowner asszonyságnak Bécsből, Obióból lánykája ítéltetett a bírák által legszebbnek, s ezért az ezüst tea-service-ből álló pályadíjt elnyertnek. Kívüle míg két csecsemő nyert ezüst készletből álló jutalmat. Komoly eszméből, vagy csak yankee ötletből indult-e ki a Baby convention ? Azért tartatott-e talán a csecsemők kiállítása, hogy Amerika elmondhassa Angliának: Nálatok csak a gazdag gyermek születik „ezüst kalánnal szájában“, míg ellenben nálunk pár szülöttje is, legyen bár ép és szép, ezüst tea-készletből szörpölheti a nemzeti italt? Anglia túlnépesedett, miért is gondját oda fordítja, hogy jutalmak kitűzése s kiállítások rendezése által, az állattenyésztést, termelést s mind azt előmozditsa, mi nagy népességének táplálására megkívántatott élelmiczikkek mennyiségét s minőségét gazdagítja. Ellenben Éjszakamerika mindenben csak népességben nem gazdag, melynek is ezért gyorsabb szaporítása tekintetéből kezdetett meg az Egyesült államokban „Baby Show“ rendezése, földiparászati s állattenyésztési kimutatások helyett. Különben a „Baby Show“ eszméje, melynek testté váltánál fogva az idegen Angliában csak prize cattle-t, de Amerikában prize-yankee-t leend képes bámulni, igen bizar. Napoleon császár sajnálkozási levelében St. Arnaud m. özvegyéhez e szavak fordulnak elő: „félénk tanácsok daczára.“ Kit érthetett a gondolatait átgondolni, kifejezéseit megválogatni szokott császár e súlyos szavak alatt ? E kérdés megfejtésében izzad ma az összes sajtó. Némelyek szerint Napóleon franczia táborkari s törzstiszteket akart közvetve sújtani, s neveik megemlítése nélkül közpellengérre állítani; mások szerint csak a hatalmon kívül álló angol főtisztekre vonatkozatnak a kérdéses szavak. A lapok egyenként óvást emelnek, mindegyik saját kedvenczei mellett. Csak szegény Dundas admiral nem talál senkit is, ki pártját fogná, s a franczia császár szavaiban határozatlanul kivetett gyanú árnyéka alól nevét kivonná. Sőt a M. Advertiser tudni akarja, hogy talán az ominosus szavak okozta hatásánál fogva, dorgáló sürgönyt menesztő az admiralitás Dundas lordhoz, kinek a kormány által elhatárott visszahivatásáról is széltében beszélnek. A lapok már mint bizonyost említik fel azt, hogy a franczia császári pár rövid idő múlva látogatást teend a windsori kastélyban,mely alkalommal Napoleon a térdszalag rend lovagjának fog Britannia királynője által kineveztetni, ellenben a czár e rend diszszalagja s méltóságától megfosztatni. A Parisból átjött, s múlt szombaton a sydenhami palotában tegnapelőtt a windsori kastély terrace-án játszott franczia zenekar szívességének viszonzásául számos, s különösen következő három indítvány forog a sajtóban : Nyittassák országszerte közadakozás a franczia katonák özvegyei s árváinak javára; vendégeltessék meg a zenekar a Mansion houseban ; hímezzenek az előkelő angolnők mindegyik guide-nak egy pár diszpapucsot. Valóságos angol ízlés setiquette nyilatkozik, mindhárom indítványban. Bécs, nov. 6. V. d. Pfordten bajor miniszterelnök még fővárosunkban időz ő itt is, valamint Berlinben kitüntetéssel fogadtatott, és valamint onnét, úgy innézi elutazása is, úgy látszik, későbbre marad. A diplomatiai testület naponkint ismételve tart conferentiákat s összejöveteleket, s Ausztriára nézve félreismerhetlen elégtétellel tűnik ki, mennyire osztja Bajorország is azon itt folytonosan nyilvánuló óhajtást, hogy egy valódi német politika alapíttassék. A bajor miniszterelnök azon törekvése tehát : Németország megfelelő módon közös föllépésére alakot feltalálni, ugyan itt nagyobb elismerést is nyer, mint Berlinben a a hasonérzelmű Drezdában, és ha a tanácskozások az itteni helyen talán határozott végzéshozás nélkül folynak is le, ennek egyedüli oka abban rejlik, mivel a Berlinből hozott feldolgozandó tárgy, az egyesülésre igen korlátolt természetű volt. V. d. Pfordten báró missiója mind a mellett többet ten, mint csupán hogy fényes bizonyítványt szolgáltasson az egyesülés utáni, egész Németországon keresztül nyilatkozó óhajtásra nézve; az valódibb minőségű egyetértést eszközlött, mint milyen maga idejében a drezdai conferentiák „becses tárgya“ volt. V. der Pfordten ur javaslatai egy nemzeti politika megalapítására világosak, s az egész kérdés valódi hazafiúi szellemben van felfogva. Ezen elismerésben v. der Pfordten úr itt minden oldalról részesült, s épen innét támad azon új remény, hogy a mindig közelebb vonuló elhatározás pillanatában a terjedtebb körökben is hasonló hazafias felfogás fog gyökeret verni s ez által a tér egész Németország szilárd egyesülésére biztosan megnyeretni. Ausztria valóban nem tér a nyugoti hatalmakkal a szövetségre. Bécs, nov. 6. – Buo-Schauenstein gróf tegnapelőtt, az angol követ pedig tegnap adott ebédet, melynél diplomatiai testületünk legnagyobb része jelen volt. — Vaspályáinknak egy idegen társulat részére haszonbérbe adása már is termi jő gyümölcseit, tőkepénzeseink mozogni kezdenek. Egy társulat jóváhagyásért folyamodott, hogy részvények utján fél milliónyi eszletben egyletet alakíthasson, mely a birodalom minden nagyobb városait légszeszszel lássa el. Az ügy vezetői reményük, hogy az engedményt megnyerendik. — A mi várszínházunk utánépítése is most komoly szándékká lett. A múzsák ezen új temploma, hit szerint a bálház és császári istállók helyén a báltéren fogna épülni. Kelet-Szatmár, od. végén. Nem mellőzhetjük, t. szerkesztő úr, számot adni azon érzelemről, melyet mi bennünk becses lapjainak newyorki levelezője folyó közleményeivel felköltött. Minden levele tárgyát kiszemeli, hogy tanulságos legyen, s azokat azon félénk gondosság jellemzi , mely fő hatályát az olvasóra nem téveszteni lelkiismeretesebb dolognak tartja, mint némely hazai teljhatalmasság. Ő az uj virányokon , tengertuli mezőségeken böngészett méz javát a hálás gondolat szárnyain a felejthetlen édes anyának megküldi. KARPATHY ZOLTÁN: Regény.Kia Jókai Mór XXI. Egy követválasztás hajdan. Folytatás. *) E diplomaticus jegyzékváltások ideje alatt a künn levő választó közönség türelmetlen kezdett lenni, már tíz óra is elmúlt, ami falusi emberek előtt csak két óra járásnyira van az ebéd idejétől, amiből hihetőleg vacsora lesz, ha a méltóságos urak még sokáig késnek. A nemesség eleinte csak zúgni, később hangosan kiabálni kezdett, mind a két párt elkezdte jelölteit éltetni, a miből oly gonosz lárma támadt, hogy a gyűlésterem ablakai remegtek bele. Végre Tarnaváry, ki mindenütt tüskéken látszott ülni, felugrott, neki gyürkőzött s jobbra balra taszigálva a főispán ajtajában álló hajdúkat, berontott hozzá erőszakosan. Kőcserepy és Korondy ott álltak az ablakban, türelmetlen várakozással, egy csomó fiatal ember ott ácsorgott a főispán körül, iszonyú dologtalanság kifejezésével arczaikon; maga a főispán pedig pamlagon ült s valami hosszúkásan összehajtott papirosból látszott olvasni nagy figyelmesen. Akkor kapta fel azt, midőn Tarnaváry belépett a szobába. — Méltóságos uram, szólt egyet csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry, megbocsásson , hogy így berontok, de kénytelen vagyok méltóságodat figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyült nemesség odakinn türelmetlen kezd lenni. *) Lásd a P. Kapló 1397-dik szántát. A főispán vállat vonított, s tovább is figyelmesen nézett abba az összehajtott papirosba. Tarnaváry föltette magában, hogy most igen higgadt kedélylyel fog szólani. — Kérem méltóságodat, vegye tekintetbe, minő rész származhatik abból, ha méltóságod még sokáig késlekedik. Az egybegyűlt nemesség odakinn hajnal óta készen várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva, de a nagyobb rész ellen szomjan. Az emberek zúgnak zajongnak, már is kezdenek egymással feleselni, ha méltóságod meg nem jelenik előttük, én nem tudom, mi fog történni ? a leggyalázatosabb verekedés üt ki közöttük, mely szégyent hoz mindnyájunkra. A főispán úr erre sem felelt semmit, szép nyugodtan olvasván abból a fontos okiratból, melyet kezében tartott , hanem helyette nagyságos Kőcserepy az mutatta néma játékkal, hogy ő méltósága nagyon el van foglalva most. — Dolga van ő méltóságának ? kérdő Tarnaváry. — Fontos, sürgetés, mulaszthatlanságú Kőcserepy, lassan, nehogy megzavarja őt fontos elmélkedéseiben. De annál hangosabban beszélt Tarnaváry. — Semmi sem fontosabb a jelen ügynél ! Semmi sem elébb való kötelesség ennél, és én komolyan figyelmeztetem méltóságodat szent kötelességére. Valami szerencsétlen titkárja a főispánnak arra a gondolatra talált jönni, hogy valahonnan a kuczkóból előszólaljon: — Bátorkodom emlékeztetni uraságodat, hogy itt a főispán ur szobáiban vagyunk. Tarnaváry felöklelte a megszólamlót tekintetével. — Tessék visszaülni az urnák oda, a honnan felkelt! Ez nem a főispán háza, ez a megye háza ! s a főispán csak olyan szolgája az országnak, mint az úr a főispánnak. A főispán megint csak olvasott s a vállát vonogatta. Tanaváry föltette magában, hogy olyan szelíd lesz, mint a bárány. — Méltóságos uram. Én elismerem méltóságod hazafiai érdemeit. . . . A főispán egy uj lapot fordított olvasmányában s oda sem hallgatott. E megvető közönyösség oly dühbe hozta egyszerre bárány Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott többé; az erőszakosan elnyomott vér mind a fejének rohant; egy percz alatt, mielőtt valaki csak sejthette volna, kikapta a főispán kezéből azt az írást s úgy vágta a földhöz, hogy minden levele szétrepült. — Ah ez erőszak ! Violentia! crimen laesae ! crimen majoris potentiae! Kiáltanak a szobában levők s ugrottak a földhöz csapott iratokat felkapkodni. Késő volt már; Tarnaváry megleste, hogy mik voltak azok ? A fontos, sürgetős okirat nem volt egyéb egy csomó képes Chari várinál, mely épen akkor érkezett a postán, s melyben nagy gyönyörűségét szokta találni a főispán urüres óráiban. Tarnavárynak sikerült egy számot megragadhatni belőle. — Ah! Tehát ezek azon sürgetős depechek! ez azon fontos ügy! ez azon elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az összes nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket háttérbe szorítja. Jó napot uraim. Jó napot! Ez ugyan derék dolog. Utolsó szavait már a gyűlésteremben mondá el Tarnaváry mint valami elfoglalt zászlót rázva kezében az elrabolt Charivarit. Címe tekintetes karok és rendek, itt van a mindennél fontosabb diplomatiai jegyzék, amitől országok sorsa függ, amiért úgy kellett szaladni a megye jegyzőinek, majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős staféta, amit lóhalálában hoztak a főispán urnák. Tessék ! olvassák önök is, hogy szólhassanak hozzá. Tessék uraim, a fontos depechek. Míg a gyűlésteremben levő előkelők egy része szörnyűködött, más kaczagott a bárány Tarnaváry dühös ragadományán, az alatt odakünn a köznemesség békétlenkedése a végső fokot érte el. A tarka tollasok belefáradtak már a kiabálásba, a vezetők a csillapításba, s a Szentirmay párt emberei egyhangúlag kezdék sürgetni a szavazatot. Bizonyosnak lehet tartani, hogy szavazat útján ők fognak győzni. Az egyszerű felkiáltássali választás ezúttal a Kőcserepy pártnak szinte nem használt, mert ellenfeleik álltak az erkélyhez közelebb. E rosz helyzet régóta boszantá az érdemes atyafiakat s több ízben megkisérték már egyes csapatokkal amazok közé nyomulhatni, de itt oly szigorú rend uralkodott, hogy a zárt tömegen sehol sem lehetett keresztül hatolniok s mindannyiszor kényszerítve voltak viszszahúzódni a túlsó odalra. Az alkalom végre a leggonoszabb tanácsadó: a megyeház udvarának egyik szögletében nagy rakás tégla volt felhalmozva, jövendőbeli építkezés végett: egy ideig csak arra használták e téglahalmazokat a tisztelt választók, hogy felálltak azokra s onnan lármáztak, később azonban, midőn az ellenpárt a szavazást kezdé sürgetni, mulatságosnak találták amazokat olyanformán birni más gol dokitokra, hogy egynéhányat azon téglák közöl az előttük állókra hajigáltak. Ez igen jó gondolat volt. Amazok oly sűrü tömegbe vették magukat, hogy minden elhajított kőnek emberére kellett találni közöttük. (Folytatjuk.) 256-1399