Pesti Napló, 1855. június (6. évfolyam, 1567-1590. szám)
1855-06-01 / 1567. szám
és ide A. betű alatt mellékelt szerkezet iránt egyeznek meg a tagok. Miután eszerint a harmadik biztosíték tárgyainak egyike eldöntetett, a kérdés második része került tárgyalás alá, t. i. az orosz túlsúly megszüntetése a Feketetengeren. Drouin de Lhuys ar e tárgy fölötti nézeteit fejtegeti. Elmondta, hogy a Feketetengeri orosz túlsúly megszüntetésének legtermészetesebb és leghatályosabb eszköze , az ott tartott tengeri hatalmának korlátozása. Miután Oroszország e túlsúly megszüntetésének elvét elfogadta volt, a franczia kormány nem várta, hogy a 1Z. petescvári kabinet e legjelesebb foganatosítási eszközt azon nyilatkozat által kizárja, miszerint minden korlátozást az orosz cár fenségi jogainak megtámadása gyanánt tekintene. Tüzetes kifejlesztésbe bocsátkozik, azt iparkodván bebizonyítani, hogy minden szerződés a fenségi jogok bizonyos megszorítását feltételezi, mely azonban önkénytesen köttetvén, a fenségi méltóságot épen nem rövidíti. A kérdést a tények szempontjából tekintve azt találja, hogy a Feketetengert e pillanatban csupán a három szövetséges hadereje, Oroszország kizárásával, tartja megszállva. E hatalmak a háború bevégzéséig a Feketetenger uraimaradnak. E szerint nem az ő dolguk Oroszországtól engedményeket kívánni. A kérdés jobb meghatározása végett, pontosabb volna talán azt mondani, hogy Oroszországon van a sor a három hatalomtól kérdezni, mily feltételek alatt egyeznének azon kizárás megszüntetésébe, mely az orosz hadi lobogót jelenleg éri. Ennélfogva csak észszerű és a viszonyok által igazolt áldozat leendene, ha Oroszország maga róna magára mérsékelt korlátozást, hogy ismét birtokába jusson fenségi joga ama részének, mely tettleg nincs többé kezeiben. Ezen áldozat annál alaposabb és becsületteljesebb fogna lenni, mennél lényegesebben járulna az európai béke szilárdsága és tartósságához, melynek helyreállítása a köz-czél. Miután még hozzá tette, mennyire szivén fekszik kijelenteni, hogy az Oroszországnak teendő ajánlatok tökéletesen becsületteljesek s hogy ezeknek elvetése által Oroszország igazságtalanságot követne el: — a B. betű melléklet 3—10 czikkeit olvasá fel. A békeelőzményeket illetőleg e czikkek, némi szerkezetmódosítások fenntartása mellett, nézete szerint elegendők lennének Európa megnyugtatására s Törökország épsége és függetlensége biztosítására. Báró Bourqueney sem az iménti fejtegetés világos voltához, sem az indokok erejéhez nem adhat semmit. Lord John Russell állítja, hogy rendes esetekben a hatalom , mely a szomszéd állam erejét túlzottnak véli, az egyensúly helyreállítása végett saját segédeszközeihez folyamodhatik, így I.Britannia is, midőn körülbelül 20 év előtt tapasztala, hogy Oroszország növeli balti hajóhadát, saját tengeri erejének nagyobbítására szorítkozott. A Feketenger azonban kivételes helyzetben van. Elszántságának elve, miután ez az ottomán birodalomban mindenkoron szabályként állt fenn, az 1841. szerződés óta Európa közjogának részévé lön. A Feketetenger partjai fölött uralkodó két állam egyike folyást növeli már is nagy erejét, mig a másik gyöngítve van az Oroszország ellen egymásután viselni kellett háborúk alal. a uuiguhi mcu anapoiuia» Anglia a feketetengeri orosz flotta túlságos növekedését egy folytonos — Konstantinápoly és a Bosporus fölött függő fenyegetésül tekinti, miután e hajóhad minden pillanatban legrövidebb idő alatt képes e helyekre jelentékeny szárazi haderőt szállítani. Minthogy pedig Törökország saját eszközeiben nem lát kellő biztosítékot, mit önmaga s vele együtt Európa is joggal követelhet, ennélfogva igazságos dolog, e biztosítékot a másik parti állam tengeri erejének csökkentésében keresni,mégpedig oly arányban, mely e tengeri hatalom fenyegető jellemét eltávolítaná.Ezen áldozat Európa békéjére szükséges lévén, véleménye szerint, az orosz czár azt nem vehetné méltósága rövidítéseként. Megengedni, hogy az Ottomán állam az európai egyensúly lényeges eleme s egyúttal folytonos fenyegetést tartani fenn e birodalommal szemközt : szóló előtt rikító ellentét gyanánt tűnik fel. Katonai becsület szempontjából, a franczia külügyminiszter által kifejtett eszmék elfogadásában nézete szerint mi sem rejlik, mi bárki érzékenységét megsérthetné. A Szebasztopolt ostromló sereg ép úgy, mint a várat védő, dicsőségesen harczolt s a katonai becsület mindkét részről fedezve van. Gróf Westmoreland tiszttársa nézeteihez csatlakozva, az előterjesztett megoldási mód részére — a parti államok közötti kölcsönös üledék viszonylatait érvényesíti. Gróf Bnd a tárgyalás alatti javaslatban sikeres eszközt lát a vérontás bevégzésére s Európának ama kétséges aránytalanság elleni biztosítására, mely a Feketetenger két parti államának hadereje közt fennáll. Általános elvként állítja fel, hogy valamely idegen hatalom haderejének korlátozását kívánni annyi, mint fenségi jogait megtámadni. Más részről azonban egy állam haderejének korlátlan növelése jogot ad a másiknak, ezt reclamatiók tárgyává tenni. Midőn szóló e szabályt a Pontus Euxinus, e zárt tenger kivételes helyzetére alkalmazza, melyen a parti államok egyike haderejének határtalan kifejtését csak támadó irányzatnak lehet venni : — azt találja, hogy e különös esetben s e belső vizeken a korlátozás csak igazságos és a fenségi méltóságot épen nem csorbítja. Báró Prokesch-Osten mondá, hogy Ausztria csak élénken óhajtja az illető javaslatnak Oroszország általi elfogadtatását , mert e javaslat nézete szerint Európa megnyugtatására alkalmas s e tényeket a sz.pétervári kabinet ígérvényeivel öszhangzásba hozhatja. Gortsakoff by Ausztria külügyminiszterét kérdi, vájjon a feketetengeri orosz erő korlátozása, melyet gróf Bud az általa elismert általános elv kivételeként megengedett, erőhatalommal is foganatositatnék e azon esetre, ha Oroszország vonakodnék abba szabad akaratából egyezni ? Gróf Budl ezen interpellátióra felelve kijelenti, hogy Ausztria jelenleg a megvitatás alatti javaslatot pártolja s annak Oroszország általi elfogadtatását ajánlja; egyébiránt pedig császárja részére kell fenntartania azon eszközök választásának szabadságát, melyeket a javaslat támogatására ő felsége czélszerűeknek fog találni. Gorzsakoff héyentartván magának azt, hogy a legközelebbi értekezleten az indítványozott megoldási mód iránt nyilatkozhassék, Drouin de Lhuys úr minden sürgető okot felhasznál a kérdés rögtöni el-döntésére s különösen azt óhajtja azonnal megtudni, vájjon az orosz meghatalmazottak elfogadják e vagy sem a javaslat fővonalait, fenntartván a részletek tüzetes szabályozását. Az e fölött szövődő vitályban Oroszország meghatalmazottjai azt vitatják, hogy az alkudozások halogatása és lassításával őket vádolni nem lehet. Gorzsakoffág, úgymond, azon ebből indult ki, hogy mindenki egyénileg terjessze elő javaslatát, miután azonban jelenleg egymagát látja négy ellen oly alapon combinált tervvel szemközt, melyet ő mindig elkerülendő szirtnek tartott, méltó joggal vél e terv bővebb megvizsgálása végett annyi időt kívánhatni, amennyi annak kidolgozására volt szükséges, t. i. kétszer huszonnégy órát. Drouin de Lhuys úr megjegyzi, hogy ha az előterjesztett rendszernél Oroszországnak valamely bizonyos szám meghatározása ellen s e számnak az értekezlettel leendő egyenes közlése ellen kifogása volna, egy mód lenne kigondolható, melylyel e kettős bajt elmellőzni lehetne. Egyezzenek meg Oroszország és a Porta meghatalmazottjai egymás közt, illető haderejeik mérlegelésének alapja iránt, s ezen alap aztán irassék alá általok egy egyezményben, mely a szerződéshez csatoltatván, ezéhez hasonló beessés és erővel birna. Lord John Russell azon általános megjegyzésére, miként ő Oroszország vonakodását nem foghatja fel, midőn Törökország maga részéről hajlandó a korlátozás elvét elfogadni. — T i t o ff ur fejtegeti, hogy a nehézségek méltányos s a két parti állami illedék kívánalmaihoz mért megoldhatására kétségkívül leghatásosabb eszköz lenne: az orosz és török meghatalmazottak közötti kölcsönös felvilágosítások megkönnyítése. A két állam közötti jó egyetértés üdvös következményeit átélve, meg van győződve, hogy az orosz meghatalmazottaknak mi sem nyújtana jobb alkalmat, udvaruk engesztelékeny hangulatának bebizonyítására, mintha viszontias érdekeiket oly hatalommal vitathatnák meg, mely mozdulatai és határozataiban teljes szabadságára van hagyatva. Miután a vélemény több részről ama kifogást idézte elő, hogy a Porta által a háború alkalmából aláírt szerződések tiltják neki, Oroszországgal azultán szövetségeseinek közremunkálása nélkül egyezkedni. Titoff úr azt állító, hogy valamit megvitatni nem annyi, mint magát kötelezni, minélfogva azt hiszi, hogy a Portát a békebarátjainak nem kellene elbátortalanítani oly út választásától, melyet a dolgok természete jelöl mindkét ország elé, — miután e két ország a háború daczára is tömérdek közös szomszédi érdekkel bír, melyek legjobban méltányolhatók úgy, ha a saját körükhöz tartozó illetékes vizsgálatnak vettetnek alája. Gortsakoffág kinyilatkoztatja, miképp a tiszttársa által kifejezett érzületekkel teljesen megegyez, és sajnálja, a magas Portát, melynek függetlensége megvédeknezése forog fen, oly állapotban látni, mely azzal annyira ellenkezni látszik. Ali pasa tiltakozik a mód ellen, a kérdést így föltenni. Sajnálatát fejezi ki, mikép azon óhaja daczára, a vitába semmi keserűséget nem keverni, kényszerítve látja magát, Gortsakoff hg megjegyzéseit azzal viszonozni, hogy megállapítja, miszerint a magas Porta oly Lr JA *»n Irányi* Ír által mfdlVPilf az. AJOP.ÁSSZ világralolt isiísméretesekülön kényszerítve a fegyverfogásra jogainak védelmezése végett; mikép a két nyugoti hatalom, felismerve ügyének igazságosságát, vele teljes kölcsönösség alapján nyugvó szövetségi szerződvényt kötött; mikép azon záradék, mely az ottomán birodalmat a nyugati hatalmak irányában kötelezi, velők történő előleges kiegyezés nélkül semmi kötést nem tenni, őket is a m. Porta irányában ugyanazon mértékben kötelezi, mikép végre teljhatalmai őt nem hatalmazzák fel arra, hogy Oroszországgal az értekezleten kívül külön tárgyalást kezdjen. (Következnek az aláírások.) A. betű alatti melléklet a XI. sz. jegyzőkönyvhez. 1. czikk. A magas szerződő felek, óhajtván, hogy a m. Porta azon öszhangzat előnyeiben részesüljön, mely a közjog által Európa különböző államai közt meg van állapitva, kötelezik magukat, mindegyik maga részéről az ottomán birodalom függetlenségét és területi épségét tisztelni, közösen biztosítják e köteleztetés pontos megtartatását s annak folytán minden tényt vagy eseményt, mely azt megsérteni képes lenne, európai érdek kérdése gyanánt tekintendnek. 2. czikk. Ha a magas Porta s a szerződő felek valamelyike közt összeütközés támadna, úgy a két állam, mielőtt erő alkalmazásához nyúlnak, a többi hatalmakat képesítsék, ezen végső lépést békés eszközök által elhárítani. B. betű alatti melléklet a XI. sz. jegyzőkönyvhez. 3. czikk: A minden oroszok császárja ö ilye s azultán ő fensége egymásnak kölcsönösen a bizalom bizonyítványát adni s azon aggályokat elkerültetni óhajtván, melyek tengeri haderejüknek az Euxinuson aránytalan kifejtéséből támadhatnának , kötelezik magokat, külön mindegyik e tengeren nem többet mint négy sorhajót, négy fregátot, a könnyű járművek és nem fegyverzett, kizárólag a csapatok szállítására berendezett hajók aránylagos számával tartani. 4. czikk: A Bosporus és Dardanellák szorosai zárának az 1841. jul. 13-ai szerződvény által megerősített szabálya érvényben marad, fentartva a következő czikkekben részletezett kivételes eseteket. 5. czikk: Mindegyik a szerződő hatalmak közöl, melyek a Feketetengeren kikötőt nem bírnak, ő fensége egy firmánja által, miután öt nappal előbb értesítést tett, fel fog hatalmaztatni, ezen tengerre bizonyos, ama tengeri haderő felével egyenlő számú hajókat befuttatni, melyet ott a parti államok mindegyike a 2. czikkhez képest tartana. 6. czikk: Az idegen nemzetek hadihajói soha semmi időben, kivéve a követségekhez tartozó, mind e mai napig bebocsátott könnyű járműveket, az arany szarvban horgonyt nem vethetenének és békeidőben azon szerződő hatalmak hadihajóinak száma, melyeknek kikötőjük a Feketetengeren nincs, egyszerre négynél többet Szambul előtt, a Dardanellákból a Feketetengerre és a Feketetengerről a Dardanellákba átkeéskor nem teend. 7. czikk. Azon esetben (melytől Isten óvjon meg), ha azultán megtámadtatással fenyegettetnék, fentartja magának a jogot, az átkelést szövetségesei öszszes tengeri haderőinek megnyitni. 8. czikk. A Feketetenger mindkét parti államai, hogy a többi magas szerződő feleknek kitüntessék azon óhajukat, velök a legbarátibb viszonylatokat fentartani, kötelezik magukat, a Feketetenger összes kikötőibe consulokat bebocsátani, melyeknek behelyzése ott hasznosnak tartatnék. 9. czikk. A minden oroszok császárja ö ilye s azultán ő inge azon nagylelkű érzületeknek, melyektől át vannak hatva, bizonyítványait akarván adni, azon tartományok lakosai és hivatalnokainak, melyek a háború színhelyét képezék, teljes és tökéletes amnesztiát ígérnek. Senki ezek közös érzülete, cselekedetei vagy a háború vagy a mondott tartományoknak a háborúfolytató hatalmak illető csapatjai általi megszállása alatt tanúsított magaviseletéért feleletre nem vonathatik és nem üldöztethetik. Az Aland szigetek lakosai e rendelet élvezetében részesittetnek. 10. ezrkk. A szárd király öelge a jelen békekötésbe belefoglaltatik. A kereskedelmi és egyéb viszonylatok ezen királyság s a minden oroszok császársága közt ugyanazon lábon állíttatnak ismét helyre, melyen hadüzenet előtt álltak. KÜLFÖLD. Németország, Berlin , május 27. A „Zeit“ ma a politikai situatiora nézve ekép nyilatkozik: „Bármi sajnálkozva kell is mondanunk , még is igaz . Mi ma a keleti kérdés megoldásától távolabb vagyunk, mint voltunk pünköstkor 1853-ban, s az Ausztria által folytatott közbenjárásnak teljes elismerése mellett is alig látszik többé lehetségesnek, az egymással ellenkező érdekek kiegyenlítése s imigy a kérdés megoldását máskép eszközölni, mint fegyver által.“ — A „Zeit“nak talán nehezére esett az imént mondottat megengedni ; az mindenesetre tökéletesen megegyezik azzal, mi 1853-ks pünköst óta máig más oldalról az okok előadása mellett többször előre megmondatott. „A Schlos. Zeitung“ jelenti Berlinből s hó 27 kéről: „Ma ide London és Párisból azon tudósítás érkezett, hogy Anglia és Francziaország kabinetjei az ausztriai közvetítési javaslatokat visszautasították. A Peisser tánoknak a Krimiábani franczia hadcsapatok főparancsnokává kineveztetése óta itt azon nézet szilárdult meg, hogy most a nyugati hatalmak teendője , Szebasztopol előtt oly anyagi eredményeket vort ki, melyek Oroszországot a békére hajlandóbbá tegyék, mint tehették a bécsi conferentiák. Az eredményekhez fogják mind a nyugati hatalmak mérni követeléseiket, valamint Ausztria is magát a cselekvőleges részvétre elhatározni. Ennélfogvást a jelen situatio pillanatilag a tauriai félszigeten kivívandó eredményekről van föltételezve. Poroszországra nézve e viszonyokban semmi ok sem rejlik akármi diplomatiai vagy politikai eljárásra.“ Francziaország. Páris, máj. 26. Azt erősítik, hogy a kormány ma éjjel új sürgönyöket kapott Pelissier tábornoktól. Ezek szerint a francziák tegnap néhány Szebasztopol fölött árkodó pontot bevettek. Nemkülönben a szövetséges seregnek a Csernaja melletti orosz hadtestre tett támadása teljesen sikerült. Az orosz vonalakat áttörték volna , s Simpheropollali összeköttetésöket elvágták. Mikéntelisser tábornok tovább jelenti : Omer pasa Simpheropol tele mozdult, ez oldalról egy fordulatot teendő. — Az utóbbi napokban folytonos befogatások történtek Párisban. Tegnap reggel ismét 20—30 munkást láttak egy század katonaság kíséretében a rendőrhivatalba vitetni. Ezek azzal vádoltatnának, hogy politikai bűnt követtek el. — W aewski grófnak Nesselrode gróf utóbbi körjegyzékére adott közválasziratából, és az angol minisztériumnak az utóbbi kamarai ülésekben tett nyilatkozataiból arra következtethetni, hogy a háborút egész erélylyel folytatandják.— Utóirat: Levelező hiteles forrásból hallja, hogy a bécsi értekezletek végkép bezárattak. Az értekezletek bezárását s ennek indokait megállapító jegyzőkönyv már szerkesztve és aláírásra készen áll, ha e pillanatban már alá nincs írva. Az ausztriai javaslatokat a nyugatiak végkép elvetették. Ausztria ellen azonban nyílt ellenségeskedéssel nem lépnek föl. Páris, máj. 27. A császár és császárné tegnapelőtt ismét meglátogatták az iparműpalotát. — A portugáli király, mint a „Moniteur“ jelenti, tegnap este ide érkezett. A pályafőnél, hol sorkatonaság volt fölállítva, Napóleon herczeg üdvözölte őt, és a készen álló udvari fogatok, lovas testőrség fedezete alatt, azonnal a Tuileriákba vitték, melynek udvarán a császári testőrség sorfalat képezett. Itt az arapavillon lépcsőzetének alján a császár fogadta őt, egész udvarával, migyen a császárné delnőivel állt. A fehér teremben történtek a többi bemutatások, mire a császár a király mellé, szolgálatra, három udvari hivatalnokot rendelt, s azután a számára fölkészített lakszobákba kisérte. Bordeauxban, hova a király és fivére, Oporto hg tegnapelőtt délben Terceira hg és Sarmento tábornok kíséretében álgyüdörgés közt érkeztek, a kiszállás alkalmával a császár képviselője, a portugáli követség és a hatóság által üdvözöltetett Camba céres hg és a követ kíséretében, egy osztály lándzsás fedezete mellett, sorfalat képző katonaság között, a díszesen fölékesített városházába vitettek. — A császári bizottmány az iparpalota társulatát fölhatalmazta, hogy a két palota belsejében emlékpénzeket árulhasson.— A „Moniteur“ jelenti, hogy a „Tajo“, „XIV. Lajos“ és Jeromos hg nevű hajók 24-és 25-kén csapatok-, anyagszerek- és lőszerekkel indultak Toulonból Konstantinápolyba, a keleti sereg részére. Ugyane nap Toulonban egy álgyunaszádot és egy gözálgyucsolnakot, Lorientban pedig egy úszó üteget bocsátottak vízre. Közelebbről egy hotelt bérlettek ki a vendégekül érkező angol aldermenek számára. A lord mayor Párisba mulatása alatt a városháznál fog lakni. Páris, máj. 27. Azon öszhangzó nyilatkozat után, melyet a franczia miniszter köriratában és az angol miniszterek közelebbi parliamenti beszédeikben előadtak, bármely színezetű lapnak nem maradt egyéb fen, mint a tények nyilvánosságának magát alávetni. Mindnyájan megengedik, miszerint mindaddig, míg Oroszország kitérő engedmények útján tartja magát, csak a fegyverszerencse dönthet. W aew sk i gróf, a jelenlegi franczia külügyminiszter nyíltan kimondta, miszerint Francziaországnak Ausztriáhozi barátságos viszonyai amatt arra bírták, hogy a bécsi kabinetnek lehető tágas tért engedjen közbenjáró czéljaira. E tekintet most is némi befolyást gyakorolhat a franczia kormány, következőleg a nyugati hatalmak politikájára is. Ezért az Oroszországgal alkudozások folytatása, vagy ha jobban tetszik, viszont a fölvétele, az itt és Londonban folytatott harczias beszéd és a helyzet harczias háttere daczára sem lehetlen, de kedvező eredményt tőle alig várhatni, ha Krimiában valami eldöntő nem történik, s ha az orosz kormány elég resignatioval nem birand el aaccom pi előtt meghajolni. — Napoleon hg estélye, mely tegnap a Palais Royalban végbement, nagyon látogatott vala. Mintegy 6—700 személy volt jelen Köztök észre lehetett venni több minisztert, államhivatalnokot, senatort, követet stb. A journalismus is erősen volt képviselve, s a journalisták meghívásánál politikai véleményeket nem vettek tekintetbe. A „Moniteur,“ „Patrie“ és „Constitutionnel“ főszerkesztői mellett ott figurának Girardin (a„La Presse“-től) és Havin (a „Léce“-től). A jelenlevők közt feltűntek a gyémántos braunschweigi herczeg és vastag dr Véron, hat középkeresztjével. Napoleonig, valamint minden jelenlevők, fekete frakkban valának, csak a becsületrend nagyszalaga érité mellét. A herczeg egyébként jól nézett ki, s úgy látszik, hogy betegségéből egészen felüdült. — Az „A. All. Z.“ ezeket írja a franczia pártok állásáról : Míg a külpolitikai bonyodalmak, minden békés megoldási kísérletek daczára, mindig szilárdabbul fűződnek, Francziaország belsejében is kezdik a régi pártok fejeiket emelni. Ők sokáig hallgattak, a dolgok hatalma előtt meghajoltak, de azért a politikai térről épen nem enyésztek el, s most a kormány első zavarát fölhasználják, hogy ismét előtérbe lépjenek. Jelenleg kevésbé a köztársasági párt az, mely a kormányt nyugtalanítja, mint inkább a fusio és a tiszta orleanisták pártja. Az „Assemblée Nationale“ czímű lap közlönye a fusionak és jelenleg tárgya különös figyelemnek. A belügyminiszter, valamint a rendőrfőnök szigorúan őrködnek e lap polémiájára, nemkülönben vezetői működésére; nevezetesen e lap politikai igazgatója M a 11 a c urnak szerencséje van a kormány különös figyelmének tárgya lenni. M a 11 a c ur, Du e hotel belügyminisztersége alatt kabineti titkár és megyefőnök volt. Az „Assemblée Nationae“-nak a külpolitikát és háborút illető és olyeszélyes mint határozott és világos polémiája a kormányhatalomra nézve annál kedvezőtlenebb, minthogy a tábornokok nagy része — köztök nevezik Magnan tábornokot is — nem idegenek a fusiótól katasztrófa esetében. Ezen nem lehet csodálkozni, mert a gyalázatos Pianori-féle merénylet a jelen rendszernek egy, és pedig nem legcsekélyebb gyengeségét leleplezte. Mindenki aggódva kérdi: ha a trón két szeme bezáródik, mi lesz akkor? A köztársaságnak kevés kilátása van, mert Francziaországnak szilárd tekintélyre van szüksége; a trónt nem nélkülözheti, a le roi est mort, vive le roi! még ma is érvényes. De ez esetben a megürült trónra ember hol található? Most hozza meg gyümölcsét, hogy Orleánság a nemzet valamint a hadsereg szeretetét és tiszteletét oly nagy mértékben megszerezte és hogy özvegye, a szó teljes értelmében tisztelet tárgya lépnól, melynek koronáját viselni hivatva vala. Az ifjú Orleans herczegek nevét, bármily kevéssé nevezik is nyilvános lapokban, annál gyakrabban hallható egy nagy párt szájában Csodadolgokat beszélnek a fiatal herczegek jelleméről, képességeiről, kiknek teljes fölnevelését nemes anyjuk életfeladatául tűze. Levelező jóllehet bizonyos, miszerint a hit nem igaz, mindazáltal, mint jellemzőt, közli, már tervről is beszélnek, mely szerint katastrófa esetében az Orleanséyek és Chambord gróf Francziaország határain azonnal megjelennének. O d i 11 o n B a r r o t, ki fusionistává lett, mint mondják, Frohsdorfba fog utazni. Épen nem állunk forradalom előestéjén — zárja be az „A. All. Z.“ levelezője, — de a franczia nép mindinkább kezdi magát roszul érezni; a régi pártok készülnek, hogy változás esetében az alkalmat kizsákmányolják, szándékosan azonban egy párt sem akarja előidézni. Levelező mint bizonyos iránt kezeskedhetik hogy 14 nap alatt háromszor szólíttatott föl a sajtóhivatal az „Assemblée nationale“ elnyomására, a békéről írott czikkei miatt. Glagország, Turin, máj. 26. A megindított mozdonyokon levő s működő távírdáknak Turin és Moncalieri közti megnyitása 24-én történt. Francziaország és Anglia követei, a minisztertanács, senatorok és követek jelenvalának. Két, legnagyobb gyorsasággal tova robogó mozdony közt élénk távirdai beszélgetés fejlődött ki, valamint a távirdai állomás és a távozó mozdonyok között. Ezen kísérlet, mely Bonelli lovag, találmányának hasznosságát mutatja, általános bámulást gerjesztett. Az új távirda igen egyszerű és a hozzávaló vasúti készítmények különös pontossággal működnek. Spanyolország: Madridból írják a „La Presse“nek: Erősítik, hogy a külföldön élő G and o ra ezredes mindazon spanyolokhoz, kik a keleti háborúban tettleges részt akarnak venni, fölhívást intézett. Azt is beszélik, hogy már 4—5000 ember fölött rendelkezik, s a ruházatra és élelmezésre szükséges pénz birtokában volna. Nagybritannia, London, máj. 26. Alsóháziülés máj. 25. (Vége.) Miután Whiteside beszédét bevégezte, Mr Lowe védelmezi J. J. Russe 111 az oppositio pártoskodó felfogásai ellen. Megtámadja Disraeli indítványát, mely a kabinetet meg akarja buktatni anélkül, hogy a következendő kabinet politikáját meghatározná, ő tehát azon módosítványnyal lép föl, „miszerint ezen ház sajnálattal látta, hogy Oroszország vonakodása következtében, tengeri erejét a Feketetengeren kevesbitni, a bécsi conferentiák az ellenségeskedések bevégzésére nem vezettek; ennélfogva azon nyilatkozatra kötelezettnek hiszi magát, hogy a békekötés eszközei a 3. pont alapján Oroszország vonakodása által kimerítettek és őfelségének stb (mint Disraeli indítványában). Szónok indokolja módositványát s azon következtetést vonja, miszerint Anglia becsületén alul van még most is további alkudozásokba bocsátkozni. Mr Cayley e módositványt a legnyomatékosabban támogatja. Ha Disraeli urnak az volt szándékában, hogy a házat érzelmeinek ünnepélyes nyilvánítására indítsa, ezen módosítvány kedvéért indítványát visszaveendi, s ha a premier oly becsületesen gondolkozik, mint ahogy beszél, fogadja el Lowe módosítványát. — MrRoundell Palmer magában érthető dolognak állítja, miszerint gyalázatos