Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)

1855-08-22 / 1634. szám

tál 20° fv-re határozni, mert 20% ágránál a bank­jegy egy ötödrésznyi értékkel roszabb az ezüst­nél; ha pedig új ezüstpénz veretik, még pedig a 24 ftos pénzláb szerint, ezen uj ezüstből 120 ft csak annyit fog érni, mint a mostani húszasokban 100 ft, s így a 100: 120 viszony állandóvá tétetik. Ebből eleinte mindenesetre némi nehézség fog keletkezni, főleg ha a régi ezüst, miként most, 20%-en alól azaz 16—17%-el áll, mert a­ki most ezüstöt vesz, 100 ftért 116-ot ad bankjegy­ben, s ezen 100 ezüst forintért 120 ftot kapna új, 24 ftos pénzlábszerinti húszasokban s igy 4%-ot nyerne, vagy pedig még többet, ha az ágió még alantabb áll. A baj tehát abban állana, hogy az ál­lam maga ez esetben 20/0-ra hajtaná fel az ágiót, mely különben sokkal alantabb maradna. E baj azonban csak múlékony lenne, minthogy a 24 pftos pénzláb behozatala perezében egyszer­smind határidőt kellene szabni, melyen túl a mos­tani húszasok már nem fogadtatnak el, azaz már nem mint pénz, hanem csak mint közönséges ezüst. Ekkor minden összehasonlítás a mostani pénzláb­bal s igy az agio mostani értelmében is megszűnik. Azt tesszük hozzá, mostani értelmében, meg­mondjuk miért! Az uj huszas roszabb lesz a mostaninál s kiada­tása perczében egyértékű a mostani bankjegygyel. De csak kiadatása perczében, ha a bank viszo­nyai addig meg nem változnak, azaz — mondjuk ki nyíltan — ha a bank irányábani bizalom helyre nem áll. A közönséges ember akkor azt fogja mondani: az új huszas roszabb a réginél, de azért mégis kedvesebb elöttem mint a bank jegyei. Ily gondolkozásmódnak természetes következménye az leend, hogy fizetéseknél, ha csak lehet, a bank­jegyeken túl fog adni, az ezüstöt pedig visszatar­tani, ennélfogva lassan kint meg fog újulni a mos­tani állapot, hogy t. i. a pénzvásár bankjegyekkel túl van árasztva , míg ezüstben hiány álland be. Ekkor újra kész az ágra, még pedig nem „ja­vított,­ hanem roszabbított kiadásban, minthogy akkor a huszas és bankjegy közti árkülönbség a húszasok belértéke által még kevésbbé volna iga­zolva , mint most. A 24 pftos pénzláb behozatala által csak akkor várható pénzviszonyaink javulása, ha azon, a teg­napi börzén nagy határozottsággal terjesztett hír is valósulna, hogy Bruck báró úr legújabb terve következtében az állam képes leend 80 milliót a bank pénztáraiba vezetni s igy ezen intézetet kész fizetéseinek ujjákezdésére kötelezni. Mihelyt a bank kötelezettségeinek ismét megfelelni, azaz jegyeit ezüstért kiváltani képes leend, akkor, de csak akkor álland helyre a közönség bizalma, mely akármily pénzügyi reformnak „conditio sine qua non“-ját képezi. Akkor mondható, hogy a 24 pftos pénzláb behozása, nevezetesen a külfölddeli közlekedésben könnyítés leend, hanem mostan­i és a mig ma 15, holnap 17, holnapután 14q2 «/„-ágiot kell szá­mítani s hosszú hármas szabályokon át vergődni, mig tudjuk, mennyit ér tulajdonképen bizonyos összeg — a világ egyik pénzlába sem bírna kön­nyítést szerezni! Debreczen, aug. 16. CEr­e­d. lev.) A mai napon a helybeli nagy tekintetű cs. k. megyei törvényszéken egy nagyszerű rablógyilkossági bűntény nyilvános tár­gyalásának valánk tanúi. A múlt év october havában meggyilkolt fűszerész Kim Ferencz ügye ez. A vádló államügyész B a l­á z s o v i­c­s Zsigmond úr gyönyörű és tartalmas beszédben adá elő a tényállást s állítá föl a vádlottak ellenében a rablógyilkossági bűnténynek álta­­luk tett elkövetését. Valóban önelégültség tükröződött a számos hallgatók arczán a velős ügyvédi beszéd halla­tára. Azonban ez ügy annyira bonyodalmas, hogy tár­gyalása több napokat igényel; a vád és védbeszédre és az ebből a körülmények és bizonyítékok szerint hozan­dó ítéletre figyelemmel lévén, annak idejében az egész­ről bővebb említést teendek. A közelebbi vásári napok alatt folytonos teli arénában számos új színmű került színpadra, mint „Vak Béla“, „Két huszár“, „Samyl“, és a „Kalandor és kék szakál“. Ez utóbbi mű Svenek Halmágyi Sándor által fordított s ugyanazon czímű regénye után készült, s némi sikert arathat vala, ha színészeink készültebben játszák. Kü­lönösen Komáromy készületlensége egész a botrányig ment. Általában színészeink nem felelnek meg a közön­ség várakozásának; kevés kivétellel készületlenek, sze­repeikben csak tapogatóznak s a súgó után a közönség egytől egyig elmondhatná a darabot. Másik nagy hibája színészeinknek a drámagyártás: írnak, plagizálnak össze­vissza mindent. Minden héten lehet látni egy szerencsét­len s csak itt adott színművet. A napokban a város hatvan­ utczai sirkertében bo­lyongtam, hol a halhatlan Csokonai Vitéz Mihály alusz­­sza örök álmait. Ott áll a szép sírkő, a hálás utókor elismerése jeléül, de az idő lemosta már róla a feliratot, az aranyzás lekopott vagy megtöredezett. Ki leend kö­zölünk az, ki megujjittassa a nagy költő sírkövének be­tűit. Föl Debreczen és hazám lelkes fiai és hölgyei! — Azon költő, kinek dalai még ajkaitokon zengenek, meg­érdemli e csekély áldozatot. A Szathmári Károly által szerkesztendő „Gyulai Ár­­vizkönyv“-re szépen gyűlnek az előfizetők. Csak azt óhajtanák tudni , hova küldessék az előfizetési pénz­összeg ? ■“■ é­­tekezlete volt gr. Bud­­ Schauenstein külügyminiszter­­ excljával. Kotzebue, orosz cs. államtanácsos, ki néhány nap itt mulatott, tegnapelőtt Varsón át az orosz csász. főhadiszál­lásra, Strimiába utazott el. . Bissingen gróf, velenczei helytartó tegnap est­e érkezett ide Innsbruckból. Krausz báró igazságügyi miniszter tegnap szabad­sági útjából visszatért. Tegnap reggel egy angol kir. kabinetfutár indult Ber­linbe. A német-ausztriai postaegylet itt folyamatban levő ta­nácskozásai september hó elején záratnak be. Az azokban résztvevő idegen postatisztek tegnap az ülés után a fővá­ros különböző helyiségeit szemlélték meg. — Császár Ő Felségének a mi legkegyelmesb Urunknak születésünnepe ez évben különös megszentelést nyert. F. hó 18-kán íratott alá a szentszék és Ausztria közt megkötött Concordatum az illető meghatalmazottak, u. m. V i­a­­­e P r­e­­­á bibornok, pápa­i szentségének a cs. k. udvarnál levő pronuntiusa, és Rauscher lovag bécsi érsek s ausztriai külön meghatalmazott által az itteni szél városban. Annak közzététele, mikép magától érte­tik , nem történhetik meg, mielőtt a legmagasb teljha­­taloraadók által az ratificálva van s e ratificatiók kicse­­rélvék. De már maga az aláírás ténye kezeskedik e nagyfontosságu okirat tartalmáról. A nagy ősöktől örök­lött hivatáshoz híven, miszerint ő az egyház jámbor fia és hatalmas védura legyen. Ferencz József Császár mindjárt uralkodása kezdetén elhatározott rendszabá­lyok által elismerte ama nagy keresztény igazságot, hogy az Isten egyháza nem áll a világi hatalmak gyám­sága alatt. Ezáltal oly lépés történt, mely szükségkép oda vezetendő vala, hogy Ausztria vonatkozásai az egy­házhoz egyetértésileg szabályoztassanak. Ezen egyet­értés okiratilag megállapítása történeti esemény, mely­nek jelentősége nemcsak Ausztria által fog hálásan el­ismertetni, hanem e birodalom határin messze túl is mint áldáshozó tény, örömmel üdvözöltetni. C­. C.) — A „Donau“ közelebbi számát a következő érde­kes czikkel nyitja mag: „Sweaborg bombáztatása, mely­nek szerencsés eredménye jóformán bevégzett tényül tekinthető, az első nagy resultatum­, melyet a szövetsé­gesek tengeri hatalma Oroszország kőbástyái ellenében kivívott. Eltekintve ama kártól, melyet e második nagy tengeri vár romlása az éjszaki birodalomra nézve már maga után von; eltekintve az emberek­, hadszeranya­­gok és hajókbani veszteségektől, ez erkölcsi megveretés Oroszországra nézve egy érzékeny, nehezen felejthető csapás. Azon hiedelem , hogy Kronstadt gránitfalai le­­győzhetlenek s az orosz birodalmi főváros megtámad­­hatlan, Helsingfors sziklavárainak leromboltatása által megrendítve, s megsemmisítve van. — A britek és francziák harczi enthusiasmusa ezen győzelem által újabb eseményt nyer, s az új , még nagyobb vállalatok­ra fog lelkesítetni. Várjon Sweaborg csupán lerombol­tatott, vagy pedig az , a Finnland elleni további had­­munkálatoknak alapul szolgálandó, ezt egyelőre még nem mondhatjuk. Talán még az idén fog a boulognei táborból egy expeditioi hadtest ama partok felé hajókra szállítatni. A kimerítebb tudósítások, melyek két három nap alatt már elérkezhetnek, ez iránt nekünk kellő fel­világosítást fognak adni.­­ Egyelőre azonban emléke­zetünkbe idézzük, hogy épen egy év előtt, szinte Na­póleon névünnepén érkezett a hir Párisba Bomarsund bevételéről-Azt sem feszegetjük most, vájjon a porosz hir. her­cz­eg Oroszországba utazásának, mely, tudomás szerint igen rögtön történt és igy szükségkép feltűnnie kellett, volt e határozott politikai czélja. A hivatalos po­rosz sajtó akkor nagy makacssággal c­áfolt meg minden ez iránt keringett híreket. a fáradtság, melytől meg­kímélhette volna magát, miután mi sem lehetett termé­szetesebb , mint hogy a magas rokonok együttlétében a nagyfontosságú politikai napi kérdések is beszélgetés tárgyaivá lettek. Most a porosz kir. herczeg visszatérte után bizonyos­sággal hallatszik , hogy ő az orosz udvar részéről in­ditatva jön Erdmannsdorfban közléseket tenni, melyek a dolgok állására könnyen elhatározó befolyást gyako­rolhatnak. Ezen közlések tartalma­ és horderejéről azonban különféle verziók keringnek. Első­sorban áll az, mely szerint főleg egy, Oroszország által Német­ország különös kárára eddig követett vám- és elzáró­rendszer módosítása forogna fel. Mialatt most a nyil­vánosság kisebb nagyobb orosz színezetű közlönyei azon ajánlatokat, miket Oroszország tesz, igen előnyösökül rajzolják, addig ellenkező szózatok azt erősítik, hogy Németországra nézve ezen esetleges haszon csak kép­zeleti teend, miután nem elvi rendszerváltoztatásról, hanem csak pillanati módosításokról van szó, melyek tengeri részről a császári birodalom elzárása által az orosz terményzés érdekében parancsolván . Hozzá­te­szik még, hogy az ajánlott változtatások a szárazföldöni szállítás akadályai és költségessége által tökéletesen illustriusokká tétetnének. Oroszország előzékenységé­ben, legalább úgy látszik, csalétket gyanítanak, hogy Poroszország politikailag is még inkább az északi biro­dalom részére vonassék. Felötlő, hogy azon lapok, me­lyek néha néha sugalmazott közléseket tartalmaznak, meglehetősen egyenhangzású czikkeket tesznek közzé, melyek hivatalos eredetöket nem titkolhatják s e mellett az orosz ajánlatokról eléggé visszautasító módon szól­nak. A kormány­körökben ennélfogvást, úgy látszik, Oroszország ezen előzékenysége nem nagy megnyugtatá­sul szolgál. Talán ez összefüggésben áll egy másik ver­zióval, mely a porosz kir. herczeg által hozott közlések­nek egyenesen politikai jelentőséget tulajdonit.­­ Ez iránt semmi bizonyosat nem hallhatni ugyan, ámde egyes jelentésekből következtetni lehet, hogy a keleti viszály­nak egy Oroszország érdekeinek megfelelő formában leendő bevégzéséről van szó. Legelsőbb is az lehet a czél, hogy a német államok bizonyos politikai középíté­­sének consolidálása által hárító erő nyeressék a nyu­­gati hatalmak túlcsapongó követelményei ellen.“ A „Breslauer Z­ug“-nak írják Bécsből: „Az olaszországi középállamok helyzete a jelen pillanatban nagy figyelembevételt kíván , s az , mint halljuk, leg­közelebb Ausztria és Francziaország közt is szóba jött. Míg némely államok, mint Nápoly, Parma és Toskana, kormányai igen zavart állapotban vannak, azalatt Szar­dínia Rómával mély és sajnálatra méltó viszályban áll, melyet a rendbomlás és anarchia elemei bizonyosan fel fognak használni, hogy részint az elégületlenséget ne­veljék, részint pedig a hevült kedélyeket veszélyes illuziókkal ámítsák. Ennélfogvást Ausztria és Franczia­­országra nézve egy követendő magatartás iránti egyet­értés parancsolt szükségesség , hogy menekülni lehes­sen azon bajoktól, melyek más oldalróli fondorlatok által támogattatva, azokhoz esetlegesen csatlakozhatnak. A bécsi és párisi kabinetek, mint látszik, egymással már megegyeztek abban, hogy a julius 26-kai pápai all­o-­ c­u­ti­ó­t, melynek következtében az egyházi átok kimon­d AUSZTRIA, B­é­c­s, aug. 21. Császár Ő Felsége tegnap reg­gel Laxenburgból a fővárosba jött s több óráig audientiá­­kat adott. — Lajos Victor Főherczeg ö Fensége tegnapelőtt Ischlbe utazott el. Arnim gróf porosz kir. követ tegnapelőtt regg. 7 órakor fürdői­ utjából ide érkezett s délben hosszabb év­ *) Tudtunkra Szathmári Károly úr Békésen lakik s az előfizetési pénzösszeg is bizonyosan oda küldendő. S­z­erk. hatott Piemontra, ugyszinte a Spanyolországra vonatko­­zó allocutiót is országos belügynek tekintendik, s mit sem teendnek, mi ezen esemény fordulatára egyenes beavatko­zásnak mondathatnék. Annyit legalább teljes bizonyos­sággal állítanak, hogy kabinetünk nem látta magát indí­tottnak a római udvar, egyenes beavatkozáshoz hasonló kívánatéba egyezni, ámbár a főegyházi párt aligha azon kívánatot nem táplálta, hogy Ausztria a pápa jogait és követeléseit minden erejével támogassa. Erre azonban a jelen helyzet legkevésbé látszik alkalmasnak. Meg­jegyzésre méltó egyébiránt, hogy jelenleg indíttatva látják némelyek magukat, az Ausztria s a szentszék kö­zötti Concordatum állítólagos megkötéséről nagyban el­terjesztett hírt kétségbe vonni, miután, mikép már he­tek előtt érintettük, a Róma által előterjesztett javaslat fölötti tanácskozások a fenálló vegyes bizottmány előtt csak nemrég kezdettek meg.“ KÜLFÖLD. Angolország, London, aug. 16. Tegnap, mint I. Napoleon születése napján, a franczia követ hivata­los ebédet adott, melyen Falmerston, Clarendon lordok, a többi miniszterekkel s a diplomatiai testület is jelen valának. — A „Times“-nak tegnapi üdvözlete: „Sweaborg nem létezik többé!“ egész Angliában, Cornhilltől kezdve a Cityben egész Sunderland és Liverpoolig a legcsodá­latosabb viszhangokat kelté; a börze emberei Londonban meglehetős hidegséggel viselték magukat; a consolok nem akartak 114—el feljebb emelkedni, a­mi bizony igen nyomom elismerése azon, egész a meséssel határos fegyverténynek! És alig jelent meg D u n d a s admiral hivatalos sürgönye, ismét egy negyeddel alább szállot­tak. Birmingham, Manchesterben és másutt zúgtak az örömharangok, a tornyokról és középületekről győzelmi zászlók lengtek. Brightonban, Doverben, Folkstoneban s más helyeken, melyek közvetlen összeköttetésben állnak a fővárossal, az örömmámor legrövidebb ideig tartott. E helyen már délben a hivatalos sürgönyt igen kritikus szemekkel olvasták. Először is feltűnt az, hogy az ál­lítólag szét nem rombolható sziklavár egyetlenegy em­ber élete elvesztése nélkül a víz színével egyenlővé té­tetett, továbbá még azt is meg kellett jegyezniük, hogy maguk az admirálok sem mondottak egyetlen dicsérő szót sem a tüzelésnek az erősségek­ és ütegekre irány­zott hatásáról, s miután kiviláglott, hogy a sorhajók kö­zöl egyik sem nyitá meg széloldalait, azon elégedetlen s világosan elhamarkodott és igazságtalan következtetéshez jutottak, hogy az egész esemény ép oly kevés jelentő­séggel bír, mint Odessának múlt évi bombáztatása. — Ép oly vállvonitva s orrfintoritva ítéltek az eredetileg oly nagy örömzajjal fogadott hit fölött végre Londonban is. Csak ha újabb sürgönyök érkezenének a bombázás folytatása fölött, fog a nyilvános kedély ismét előbbi egyensúlyába visszatérni. Megfoghatlannak látszik előt­tünk a „Globe“ politikája, hogy miután a hivatalos hely­reigazítás saját lapjában jelent meg, még­sem engedi magát Te Deum-ot hangoztató vezérczikkében háborgat­­tatni. A „Times“ ellenben, mely olvasóit tegnap egész a hetedik egekbe feldobá, ma sorsukra hagyja őket, s hogy a földre visszatérhessenek, még csak esernyőt sem ad kezökbe. A Kelettengernek teljesen hátat fordított, s vezérczikkeiben óvakodik, nehogy Sweaborg, Hel­singfors, Dun­das vagy Penaud neveket említse, s hogy visszafizesse közönségének tegnapi hiszékeny örömzajongását, ma hideg verítéket csal ki homlokára, s az 1856-iki téli táborozást a legborzasztóbb színekkel festi a falra- „Mi mindnyájan — úgymond a „Times“ — elegendőleg ismerjük az utolsó téli hadjáratnak mind bal­fogásait mind szenvedéseit. Most mindenki igen kön­nyen meg tudja magának magyarázni, miért történt ez így és miért kellett ennek így történnie; s azok, kik e bűn­ben részesek, most az ellenzék zsámolyán vezeklenek. De hát különben már kicsinált dolog , hogy mi a második téli hadjáratot nem fogjuk úgy elkontárkodni, mint a múltat? Már­is azon évszakhoz érkeztünk, mely­től lehet sajátképen az 1854-ki mulasztási bűnöket da­tálni. Ama mulasztások mentségére az hozatik fel, hogy, mint mondják, mindenki egy csapással vélte Szebaszto­­polt bevehetni; azt várta, vagy legalább azt hitte, hogy a szövetségesek a vár előtti városban fognak telelni. Jelen pillanatban ép oly átalános, ép oly mély s talán ép oly rész alapokon nyugvó meggyőződés kezd lábra kap­ni, hogy a szövetségesek Szebasztopol falain belől üten­­dik föl téli szállásukat. A nélkül, hogy minden reményt le akarnék verni, bátrak vagyunk még azt is megje­gyezni, miszerint az eszélyesség azt hozza magával, hogy az egészen ellenkezőre is készek legyünk , és ha a jövő karácsonkor is ugyanazon helyen találnék ma­gunkat, mint 1854 karácson éjjelén, igen sok tekintet­ben is még nagyobb szerencsétlenségeknek volnánk ki­téve. Minden nemzetiségnek táborunkba v öszpontosítása által legalább is még egyszer annyi embert kell táplál­nunk, ruháznunk, fedél alá juttatnunk, védelmeznünk és felfegyvereznünk. Meglehet, hogy ezt, egy még mindig nagyszámú ellenséggel szemben, és — mire minden esetre készen kell lennünk — igen szigorú tél közepett véghez vihetjük. ... A múlt téli nyomorúság fő oka ab­ban keresendő, mert elvesztettük az utat, mely a kikö­tőkből a táborba vezet. Azon pótlékút, mely a balaklavai ütközet után maradt fen számunkra, elég jó volt addig, még a szép idő tartott, de alig kezdődtek el az esőzések, már az első napon járhatlanná lön. Hogy állanak a dol­gok most e tekintetben velünk? Bizonyosnak állítják előttünk, miszerint szilárd út hiányzik, oly utunk van, mely csak két-három napig képes kitartani a folytonos esőzést, s hogy mi egyesegyedül a vasútra támaszkod­hatunk. Mind a pálya építése azonban mind a föld mi­nősége oly természetű, hogy a sínpálya valószínűleg járhatlan leend. A talapfák oly földön fekszenek, mely rész időben iszappá változik, s a vonalat sok ponton he­gyi patakok metszik keresztül, melyek esős időben szer­fölött kiáradnak; ezek a földet a sínekkel együtt kön­nyen elsöpörhetik. Ily körülmények már egykor 10 napi fenakadásra vezettek s úgy lehet, hogy még hosszabb ideig tartó fenakadás is állhat be. Ez utóbbi megfelelő fenakadása okozott hadműködéseinket a homlokvona­lon, mert nincsenek raktáraink a táborban. E pont fölött már annyiszor emeltettek panaszok, s ezeknek daczára mind­azon czikkekből, melyek a hadműködésekhez vagy a hadsereg élelmezéséhez tartoznak, csak egy hétre való készlet sincs jelen a táborban. Azon pillanatban te­hát, midőn a vaspálya fenakad, a hadsereg ép úgy leend nyakzsinórozva, mint volna az orosz helyőrség azon esetben , ha Perekopot hatalmunkba kerülhetnék. . . . Egy két apróbb tény azonban megmutatandja, micsoda terheket és tömegeket kelleten­ a vaspályán szállítnünk. Valaki nemrég azzal dicsekedett Londonban, hogy a kormány 17,500,13 hüvelykes bombát szállíttatott a csa­tatérre, de egy krimiai au­toritás bebizonyította neki, hogy ezen látszólag roppant készlet is csak 14 napra való. A woolwichi szakértő hatóságok véleménye sze­rint egy álgyuból sem volna szabad 500 lövésnél többet tenni, mert különben az izzás és a kilövés által okozott taszítások következtében a belseje, mintha mézből volna, lyukakat kap, a gyú­ lyuk kitágulja torkolat lenyomul s az egész ércttömegjegeczesedik. És mégis Szebasztopol előtt egyetlen egy löveg sincs, melyből ezerszer is nem lőttek volna. Föltéve, hogy egy 14 napi hasztalan bom­bázás után a vasút épen félbeszakadna: a szállítandó ha­­jóknak egész hegye tornyosodnék föl előttünk, ha csak a lökészletek és álgyuk szállítására gondolunk is, és ezen iszonyatos concurrentia mellett hogyan juthatna a sze­gény katona illető adagaihoz. London, aug. 18. Urquhart mintegy 1200 sze­mélyből álló gyülekezet előtt nagy ájtatossággal hallga­tott hosszú beszédet tartott a háború aspectusai fölött.En­­nek következtében a gyülekezett egyhangúlag a Colletféle a St.Martins-Hall-ból ismeretes­ resolutiót fogadta el,mely odamegy ki, hogy „P­a­l­me­r­s­­­on lord épen nem gondol komolyan Lengyelország helyreállítására. Hogy igazságos legyen, Palmerston lord ebbeli szándékát a parliamentben még csak „tréfából“ sem árulta el. De az „Advertiser“ még most is azt vitatja, hogy R. Peel, Eb­rington és Harrington lordok, mint Pal­merston párthívei koránsem agitáltak volna a lengyel légió felállítása mellett, ha patrónusuk becsületes gon­dolkozásmódjáról meg nem lettek volna győződve. — Worcell, Bulewski és Zabicki urak a hírlapok­­ban egy hosszasan motivált nyilatkozattal lépnek föl azon politika ellen, hogy a lengyel légió állítassák föl Lengyelország helyreállítása nélkül.­­ Ők a lengyel demokrata társaság nevében szólnak, mely Z­a­m­o­y­s­k­i gróf és Czartoryskihg politikai törekvéseiktől soha valami különöst nem tartott. — A török követ a bank igazgatóit s azon tőkepén­zeseket , kik az uj, Anglia és Francziaország által ga­­rantirozott kölcsönben részt venni szándékoznak, már a hotelébe meghivatta, velük a kölcsön föltételeit köz­lendő. Az ajánlatoknak nem szabad hétfőnél hamarább benyujtatni. Francziaország, P­á­r­i­s, aug. 18. A „M­o­n­i­t­e­u­r“ hivatalos részének élén egy tegnapi kelésidejű rendele­tet hoz, melynél fogva Canrobert osztály­tábornok azon kitűnő szolgálatokért, melyeket, mint a krimiai se­reg parancsnoka, Francziaországnak jön, senatori méltóságra emeltetik.­­ A „Moniteur“ nemhi­vatalos részének élén pedig következő sorok állanak : „Victoria királynőnek Francziaországban jelenléte alkalmat nyújt Páris lakóinak a császár hatalmas szö­vetségese iránt hajlamaik és tiszteletök érzelmének nyil­vánítására, — azon fejedelemnő iránt, kinek messze ter­­jedő államai nem kevesebb mint 200 millió alattvalót számítanak. A párisiak az egész nemzet tolmácsai fog­nak lenni; a királynő itt nem kevésbé szívélyes és nem kevésbé lelkes elfogadásra találand, mint minőben a császár és császárné Londonban részesültek. Angolor­szág királynőjének párisi látogatása Napóleon csá­szár kormánya alatt, ezen a jelenleg közös szenve­dések és győzelmek által megszilárdított szövetségnek ünnepélyes megszentelése , — mi a két fejedelem egymás iránti hajlamait még szorosabban összecsatolja, — bizonnyal, nagy eseményekben annyira gazdag ko­runk legfontosabb tényei közé tartozandik. Angolország barátságáról mi nyújthatott volna fényesb bizonyítványt, mint hogy annyira szeretett uralkodónéját, kinek trónjá­ról minden erények sugárzanak, s a fiatal herczeget, ki utána következendik, reánk bizza? Francziaország ezen nemes bizalomnak méltóan megfelelend.“ A „Moni­teur“ Albert herczegnek is bókot mond, s végül igy fejezi be czikkét : „Azon buzgóságból, mely minden osztálynál nyilvánul; azon készületekből, melyeket ezen fenséges vendégek útjában tesznek, könnyen láthatni, hogy a nép ezen nagy esemény egész jelentőségét föl­fogja, hogy szívből és lélekből csatlakozik a császárnak hű szövetségese iránti érzelmeihez, s hogy Angolor­szág királynőjének Párisba érkezése ünnep leend Fran­­cziaországra nézve.“ A császár ma reggel utazott Boulogneba. Ő felsége Montebello tábornok, Fl­eury ezredes és Mo­rand szolgálati tiszt által kísértetik. — A „Moni­­teur“-ben s a félhivatalos lapokban megjelent rendőri hirdetménynél fogva forma szerint megtiltatik V­i­c­t­o­­r­­­a királynő bejövetele alkalmával kocsijába virágbok­rétákat venni, kérvényeket nyújtani át, vagy előleges fölhatalmazás nélkül hozzá beszédet tartani."A királynő­­höz intézett kérvények a brit követségi palotában lesz­nek átnyujtandók.— Walewski külügyminiszter teg­napelőtt nagy lakomát adott, melyen az egész diploma­tiai kar jelen volt. Sacco­ni, pápai nuntius a császár egészségére köszöntött, Walewski gróf Francziaor­szág szövetségeseinek egészségére tett felköszöntéssel felelt.­­ Azon napoleonista lakomán , mely a költő B­e­l­m­o­n­t­e­t elnöklete alatt tartatott, egy toasztot mondtak „a hadseregre, mely Olaszország jövendőjét Krimiában plántálja be, hol sasaink mellett harczol.“ A császár Victoria királynőnek Párisban tartózkodása alatt mellettes szolgálattételre Montebello grófot, L­a­­grange urat, s Fr­eu­r­y ezredest, s a császárné udvará­ról Sarubey és Labedoyere­delneket nevezte ki. Páris külvárosaiba tegnap számos ezred érkezett, melyek Viktoria királynő megérkeztekor sorfalat képezen­­denek. A katonai zenekarok mind „God save de Queen“-t (Isten tartsd meg a királynőt) játszandják. A dieppei, boulognei, s calaisi vasutakon tegnap ezren­ként érkeztek ide az angolok.Másfelől is tömegesen tódul­nak az idegenek Páris népsége három nap óta 200,000 fővel szaporodott. Páris, aug. 18. A boulevardok és szomszédos ut­­czák ma dél óta ünnepi fényben díszelegnek, holott teg­nap este az ünnepi készületeknek csak vázai valának szemlélhetők. Az ékítmények közöl legkitűnőbbek a szövetségi zászlók. Ily zászlókat még a hírlapokat áruló bódékban is vehetni. Egynek ára 6 frank. A Bou­levard Poissonieren egy igen terjedelmes emelet ma estére 3500 frankért van kibérelve. Délután 2 óra. A Boulevard de Strasbourgs Madeleneig vezető Boulevardon, Rue Royale egészen kifejtek ünnepi fényeket. A fény azonban tökéletes csak akkor lesz, ha az ablakokat azon férfiak és del­nők foglalják el, kik száz mérföldről idejöttek V­i­c­t­o­­r­i­a királynő látására. Az angol királynő hízeleg­het magának, hogy őt itt egész Európa üdvözlendi. Még a császár házasságakor sem volt Párisban ily izgatottság. A társadalom minden osztályában a franczia és angol nép közti szövetség ezen megpecsételéséről beszélnek. — Még a bérkocsis is így beszél az újságíróhoz: Que voulez-vous, nous vivons dans un temps o­ù les p­e­u­p­­­e­s s’a­i­m­e­n­t. (Mit akar ön , oly idő­ben élünk, mikor a népek egymást szeretik). A katonaság, nemzetőrség, a különböző testületek angol és franczia zászlókkal kezdenek vonulni, hogy a Boulevardokon sorfalat képezzenek. Boulogne, szombat aug. 18. Az „Ind. belge“­­nek táviratoztak: Az idő pompás. A partot roppant nép­

Next