Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-19 / 1683. szám
100-1683. 6-ik évi folyam Szerkesztési iroda: gyetem-nteia 2-ik ntev , 1 sí emelet, Szerkesztő szállása: Angal királynőhen cilmiett nailloda, 63-ik naím. A. lip •»llamirészét illeti nlndan közlemény m «Mrk»«itöséghei lntáz*nd«. Kira.at.dl.n.T.l.k «s&k Ismart kazaktíl fogadtatnak el. ____________ Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Péntek, oct. 16 Előfizetés föltételei: Pesten, hithez hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ u:„j„»^.pnvphr rlnn • 5 hasábos Petit sor 4 p. kr. Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. n)raetmcliyt.n Uljd. Magén vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Fálárre.............................10 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, pct. Itt. Mi fogna annak következése lenni legvalószínűbben , ha ez országban mesterséges néptömöttség eszközöltetnék? I. Hogy akármely idegen nemzet és ország népének miveit és vagyonos részét engedje át a magyar telepítésekre, azt kívánni, sőt míg a honszeretet erényéül megmarad az emberek keblében, hogy a mivelt és vagyonos nép hagyja el hazáját azért, hogy bizonytalan sorssal és jövendővel Magyarország munkáskéz-hiányát pótolja, józanul várni sem lehet. — Ugyanez áll az ausztriai birodalom akármely koronaországáról. És valamint más koronaország helyben meggyökeresedett, azonkép csak egyik magyar vidéknek a helybeli körülményekhez szokott népét is a másik vidék javára felzaklatni nemcsak államgazdászat ellenes, de valóságos politikai bűn volna. Hogy viszont idegen tartományok vagyontalan felesleges népének helyt adjunk, ahhoz ismét országunk sokkal népesebb, mintsem az abból egyetemes jóllétünkre háromolható haszon által a telepítési költségeket visszatérhetni, még kevésbbé pedig a nemzeti vagyonba legmagasabb kamatra befektethetni remélhetnék, így csak is az ausztriai birodalmi tartományok talán valahol felesleg, de mindenesetre vagyontalan népe az, mely e tömeges új telepítéseknél kérdésbe jöhet. Ha az ausztriai birodalom akármely tartományának népességét más európai országok viszonyos népességéhez mérjük , azt még túlszaporodottnak mondani sehol sem lehet. Lombardia és a velenczei királyság, melyeknek viszonyos népessége a legmagasabb a birodalomban, sőt az európai tartományok közt is szembetűnő helyet foglal, még eddigelé sem sürgetést nem tesz, de csak vágyat sem mutat a tömeges kivándorlások iránt. — Cseh- és Morvaország, azután Szilézia azon tartományok, melyek a telepítéshez főkép népet adhatnának , de ezek is inkább csak az iparos osztályhoz tartozó és csupán kézi munkából élő vagyontalan lakosaik közöl, mert mint más alkalommal kimutattam, a földmivelő népesség ott sem mutat felesleges arányt. Jutott-e az a telepítési kérdésnél valakinek eszébe, hogy Árva, Thurócz, Zólyom, Bars, Liptó, Szepes, Gömör, Beregh-Ugocsa, Ung, Sáros, Sopron, Vas, Zala sat. megyék népességét mesterségesen szaporítsa ?. — Főkép a tiszavidék az, mely itt számításba szokott jönni; névszerint pedig a budapesti és nagyváradi közigazgatási kerület. — Tegyünk azért számítást e telepítendő rész és a népet adható tartományok közt. Népesítendő. Nagyváradi kerület 6359/100 1,459,119 2,378 Budapesti 9 6099/ 1,599,819 2,626 ___________Összesen 1122273/ 1 3,058,938 2,503 Nép eladható. Csehország 90287/ 4,409,900 4,884 Morvaország 38627/ 1,799,838 4,662 Szilézia 8959/ 438,586 4,900 Összesen 1137860/ 16,648,3241 4,824 összítsük a kettőt s vegyünk középarányt. Népesítendő. Hogy e középarányu □ mértföldenként 3,733 lélek népessége meglegyen a népesítendő magyar tartományoknak , összesen 4,561,726 lélekkel kellene bírni azok népességének, s igy a népet adó tartományoknak a most meglevőhöz kellene adni 1,502,788 lelket. A telepítés sürgetői, kik csak mintegy hat millió telepítendő népességet számítanak, ezzel alkalmasint meg nem fognak elégedni, holott tömörebb népességűnek ez országot sem követelhetik, mint milyeneknek a népeladók maradnak, és legelső legvalószínűbb eredmény a népesités barátainak e mennyiséggeli elégedetlenségök. — Mind a mellett a másfél milliót haladó népszám illendőleg jelentékeny marad. — Mit fogna azonban nyerni Magyarország e népesség által? —E nép vagyont nem, miveltséget és a mienknél több mezőgazdasági kifejlettséget és tudományt is alkalmasint keveset fogna hozni az országba, és ebből következnek a többi eredmények. Csodálatos, hogy Magyarországnak épen azon részén látjuk leggyorsabban emelkedni mind a föld örök árát, mind a haszonbért, mely a telepítésekre ki van nézve. Ismét különös, hogy épen ezen részek adnak legtöbb gabonát, és mezőgazdasági nyers termékeket mind bel, mind külkereskedésbe, hol legkevesebb a népesség. Sőt bár számmal kimutatni nem tudom, miután iparkamráink még efféle kimutatásra anyagot nem szolgáltattak , de bátran el merem mondani, hogy az egyéb birodalmi különösen a népet adandó tartományok ipartermékei szinte épen ezen vidékeken találnak maguknak legjobb és legnagyobb piaczot. Míg e különösségek azt teszik nem gyaníthatóvá, hanem tökéletes bizonyossá , hogy a nép mesterséges szaporítása , bármily vagyontalan és földvételre teljesen képtelen fogna is azon nép lenni, mindenesetre mesterséges emelkedést idézend mind a haszonbérben, mind a föld örök árában elő, mely körülmény annyival inkább szaporítja a telepítés költségeit, minél inkább terhére esik az ügy kivitelének a telepítendő nép vagyontalansága, addig ugyane kölcsönösségek bebizonyítják azt, hogy az ausztriai birodalom tömörebb népességű tartományainak épen nem az áll érdekükben, hogy a szaporodott népesség által értékükben mesterségesen emelkedett magyar földbirtokokon minél több szál eméssze a készletet, hanem hogy a termelési eredményt épen hagyó módok által szaporodott termékeiből minél többet és olcsóbb áron juttathatván e vidékek az ő számukra, fejlődő miveltségek szükségeinek kielégítésére iparos piaczán is egyúttal annál több pénzt adhassanak forgalomra. — Közpéldabeszéd pedig, hogy a sok cseléd és sok napszámos megemésztik a gazdát! 6. térfogat átalános esik □ Tartomány neve: osztrák □ mfre mildekben népszám lakos Magyar tartományok 1222 13,058,938 2,503 Népetadható birodalmi tartományok 13786,648,324 4,824 Összesen 126009,707,324 3,733 A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irt. JÓKAY MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. A kis tündér háza. Folytatás. *) A szép Dobokyné egy sajátszerű szenvedélyéről ismeretes a környékben. Milyen boldog sorsuk volt a classicus költőknek, akikre nézve meg volt határozva a hét főerény, a hét főbűn, a hét főszenvedély ; csak embert kellett találniok, akit beleillessenek, s készen volt a classicus mű, csak commentátorok kellettek hozzá. Pedig Dobokyné szenvedélye akkor is bizonyosan ismeretes lehetett már, hanem talán nem ütötte meg a classicitas mértékét : — sokkal mulatságosabb ez, mint hogy vétek lehessen és sokkal gyászosabb, mint hogy erénynek nevezzük; — a derék asszonyságnak a házasságszerzés volt uralkodó szenvedélye. Nem létezhetett miatta békével fiatal férfi és leány, hogy valami után beléjük ne kötött legyen ; mielőtt észre vették volna, összebeszélte őket, hanem azután hibái jóvá tévéséül ugyanannyi házasságot el is rontott. Előbb megcsinálta, azután elrontotta, milyenformán rettegés volt reá gondolni mind a házasságon kívül, mind az azon belül élő férfiaknak és némbereknek. S hogy ez a törekvés tisztán szenvedély volt nála, azt ő saját magán is bebizonyította. Tíz év óta volt özvegy; ezalatt legalább ugyanannyiszor járt jegyben, s ugyanannyiszor bomlott fel leendő házassága ; néha már épen az oltárnál mentek széjjel. Vagy szerette a férfit, akit választott, de nem becsülte, vagy becsülte, de nem szerette; vagy szerette, de az nem szerette őt, vagy becsülte, de az nem becsülte őt; — az Isten őrizzen, hogy tovább folytassam ezt az öszszeállítást, ami ha *) Lásd P. Napló 1682-dik számát. sonlatos volna a kulcs nélküli lakat theoriájához! Hogy e szerint valahányszor megjelent a Tarnóczykastélyban, mindig volt valakije in petto, magyarul mondva „a begyében“, azt előre lehet gondolni; a környék valamennyi fiatal embereinek a neveit sorra próbálta már a kulcs nélküli szívhez, de egyik sem nyitotta azt fel. Irén nem akart semmiről hallani, s ha valakit nagyon dicsért előtte szép rokona, azzal tréfálta vissza : „hogy ha olyan derék ember az, miért nem megy ő maga hozzá ?“ Azon az estén, hogy a három táblabiró körútját végezve a környékben, Tarnóczra, mint végső állomásra betért, épen jelen volt Dobokyné kis rokonánál; hanem ezúttal nagyon roszkor jött, mert az udvar, a pajta, a pitvarok mind tele voltak éhen holt tótokkal, a kikkel a háznép minden tagja rendkívül el volt foglalva , maga Irén ott működött mindenütt, hogy ételükről, ruházatiukról gondoskodjék, s ha Dobokyné felkereste, csak annyit nyert vele, hogy a kezébe nyomott vagy egy irtóztató nagy ollót, hogy segítsen neki ingeket, mellényeket szabni a szegény emberek számára egész végvásznakból, varrta az egész házi cselédség, vagy a konyhán állította dologba, rábizva egy egy nagy főzőkanalat, melylyel irtóztató üstökben főző gombóczokat kellett rendben tartania, vagy felkérte, hogy az ételkiosztást segítse végrehajtani, mely rendkívüli munkáktól a derék asszonyság egyre árulkozott. Ha neki ezeket a nyomorult parasztokat így kellene látni napokig, ő nervosába esnék, ő rajta még a mágnes-cura sem segítene; ő teljes életére szerencsétlenné tenné magát. Pedig ez a látvány mindennap szaporodott, nem hogy fogyott volna; a szegény ínséges nép csak oda tartott, ahol enni adtak neki. Irénnek alig volt már annyi helye a kastélyban, mennyin maga és vendégei megszorulhassanak, alig jutott ideje olvasásra s gyakran megesett, hogy saját maga, hozzá tartozandóival együtt csak késő este jutott az elhalt, elázott ebédhez, a nagy szolgálat miatt. Hanem azért Dobokyné nem hagyta el a házat, sem ideglázba nem esett; most megint volt valakije, akit mindenesetre elő kellett hozni Irén előtt : egy derék fiatal ember, akinek annyival több kilátása lehet Irén hajlamát megnyerhetni, minthogy az instellationalis bálban tánczolt is vele s mint az ifjú ember maga dicsektszik, egy bokrétát kapott is Iréntől emlékbe, melyet szüntelen szivartárczájában hordoz, neki is megmutatta. Erről azután van mit hallani Irénnek. Nem állhat meg, nem ülhet le egy pillanatra, hogy Dobokyné valami furcsát ne mondjon neki a derék Csejti Gazsiról, aki milyen ügyes, derék fiatal ember, milyen qualificált ifjú, micsoda carrierje van neki, máris tiszteletbeli főjegyző, fölségesen lovagol. Azután következnek a féltréfás példálózások a bálban töltött kedves órákra , bizonyos ott feledett bokrétákra, mik miatt a szegény kis leánynak egy pillanatig sincs helyben maradása. Késő este végezte el a takarítást Irén, kinek ilyen roppant nagy családról kellett gondoskodni, s miután meggyőződött róla, hogy házán belül senki sem maradt éhen, épen akkor érkezett egy új csoport udvarára, kiket egy megyei hajdú vezetett odáig. A hajdú engedelmet kért, hogy a kisasszonynyal rögtön szólhasson. Felvezették hozzá. Néhány percz múlva maga lejött Irén az udvarra, az után érkezett csoport közől kiválasztotta azt a kis hat éves leánykát, öreg apjával együtt s felviteté őket saját előszobájába, ott ágyat vettetett számukra, a többieket elhelyezteté a még üresen álló csűrben. Dobokyné most kezdett még csak az igazi ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába is behordja a koldusokat ; az ember ki sem mehet , anélkül, hogy keresztül ne lépjen rajtuk, az ajtón keresztül kénytelen hallani nyöszörgéseiket , sopánkodásaikat ; ha vasból volna az ember idegzete , mégsem állaná ki. Ez a három némber itt a háznál, ez mind más, ezek kiállják . Irénben épen semmi érzékenység sincs, az a volt nevelőnő még orvosi tudományokat is tanult, tehát szinte érzéketlen. Czenczi kisasszony pedig nem hall semmit, de oly sensitive hölgy, mint a szép Dobokyné, képes halálra ijedni, ha valami ilyen borzas fejű koldus azt találja neki mondani éjszaka, hogy adjon egy darab kenyeret. Hanem azért még sem szökik meg a háztól. Fülhegygyel kivette a hajdú beszédéből, hogy éjszakára a megyei körutazó küldöttség ide fog betérni s másnap itt fog határozatot hozni a rögtöni teendők felöl. Itt Dobokynénak okvetlenül jelen kellett lenni- Ha Dobokyné soha egy regényt sem olvasott volna életében, pedig sokat olvasott, mégis igen természetesen így kellett okoskodnia : a küldöttség tagjai között van egy fiatal ember, derék, okos, férfias ifjú, ez meg fogja látni Irént, Irén meg fogja látni őt, egymásba szeretnek, s azzal a regény be van fejezve. Dh ebből semminek sem szabad lenni! Hát akkor a szegény Csejti Gazsi hová legyen ? Dobokyné annak szánta Irént, és most más constellaliókat nem szabad az ő számításai közé keverni. Azonkívül egy még különösebb oka is volt le nem feküdni addig, amíg a küldöttek meg nem érkeztek, hanem felvirrasztani Irénnel együtt és ájuldozni attól a gondolattól, hogy ennyi meg ennyi végvásznat mind maguk a háziak varrjanak fel ingeknek rongyos emberek számára. A küldöttség elnöke az alispán ezelőtt tizenhat esztendővel az ő nyilatkozott imádója volt. Akkor még nem volt alispán, hanem csak kezdő tiszti ügyész. Dobokyné igazán érzett iránta hajlamot mint ifjú leány, hanem a közben megkérte kezét Doboky úr, ki igen nagy birtoka volt és főbírói hivatalt viselt, s bizt elfelejte a fiatal ügyészt a főbiró kedvéért s annak lett nejévé. Később elégszer megbánta ezt. Doboky úr egy tisztaújítás alkalmával kimaradt hivatalából, erre következett az, hogy miután befolyását vesztő, osztozatlan testvérei, kiknek osztályrészét bitorolta, beperelték, exequálták, csak a saját harmadrésze maradt neki. Lippay ellenben mindig magasabbra lépett, majd másodalispán , végre első alispán lett; megnyerte őseinek egy régi zálogos perét, mely rögtön nagy uradalmakhoz juttatá, s első tekintély vált belőle a megyében. A szép Dobokyné nagyokat sóhajtott, hogy ha erre gondolt, s midőn ez alkalommal megtudá, hogy Lippay ide fog jönni, az a gondolatra támadt, ha nem lehetne-e tizenhat évet kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni, ahol félbenszakadt. Lippay az ő férjhez menete után még csak kísérletet sem ten a nősülésre, nem volt legkisebb híre, hogy valaha bárkit megkért, megszeretett, vagy még csak biztatott volna is. Ez jelent valamit. Itt szikra van a hamu alatt. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 19. A gazdászatról és ennek az élelmi czikkek drágaságára hatásáról múltkor közlött nézeteinket tovább fonva megjegyezzük mi is, miként a nép gazdászati miveltsége soha sem mutatkozik feltűnőbben, mint ép a szükségelt élelmiszerek megfogyatkozása idejében. A miveltségi fokozat meghatározására nézve kevésbbé fontos körülmény az, mint fogadják a vagyonos, a miveit s a forgalom törvényeit ismerő osztály tagjai a drágaságot, hanem a fogyasztók nagyobb és különösen azon részének magatartása a drágaság ideje alatt, melyet e viszonyok legérzékenyebben érintenek, tüntetheti fel legvalódibb világban a nép miveltségét. E jelenségeket vizsgálva úgy találjuk, hogy a nép bizonyos előítéletek súlya alatt él, mik nem engedik, hogy a valódi okokat felismerhesse, hogy tájékozási pontokat találjon, hogy a forgalom törvényeihez alkalmazza a jelen szükségletét s a jövő iránti rendszabályt. A nép legnagyobb része azt hiszi, miként a kormány rendszabályai áttal hathat az élelmi czikkek drágaságának p. o. a hús árának, leszállítására. Mi is elismerjük ezt s tudjuk, hogy a drágaság nem az ily rendszabályok hiányából támadt s igen csalatkozik azon t. bécsi lap, mely e tekintetbeni elmélkedésinket megczáfolni igyekezett, ha azt hiszi, miként mi oly rendszabályok életbeléptetését óhajtjuk, mik a forgalmat ne csak ellenőrizzék, hanem meg is akaszszák. Midőn a község és a vagyonosok philantropikus intézkedését szükségesnek tartók, épen ez által adtuk jelét azon felfogásunknak, hogy a jelen közdrágaságon kormányi rendszabály nem segíthet. Nem az általános és a forgalmi törvényekben gyökerező bajok megszüntetését, hanem a helyi ínség enyhítését vártuk az oly intézkedésektől. Ez intézkedések nem akasztanák meg a forgalom szabad menetét. De hiszen elég világosan kifejtettük a drágaságról és a húskérdésről írott czikkeinkben, miként a drágaság egyik fő oka gazdászatunkban rejlik. Hiteles oldalról érkezik hozzánk a tudósítás, miként azon javaslatok, melyek a kereskedelem és ipar felsegélésére állítandó és a birodalom egész területére kiható hitelintézet ügyében a cs. kir. A p. Felsége elé terjesztettek, az elvre nézve a legmagasb jóváhagyást megnyerték volna s hogy a szükséges modalitások meghatárzása végett azok a m. pénzügyi minisztériumhoz utasittattak. A kereskedelem és ipar szükségleteinek megfelelő e határzat kivitelénél fő tekintet leen, mindenesetre a nemzeti banknak a jelen viszonyok kívánalmaihoz alkalmazandó rendszabályaira. E rendszabályok életbeléptetése nemsokára szintén remélhető. — A „Családi lapok“ tegnap kiadott 7-ik száma már az új szerkesztő Klezsó József szerkesztése mellett jelent meg. Közöljük tartalmát az olvasó közönség tájékozása végett. „Viszonlátásul“ beköszöntő czikk a szerkesztőtől. „Reményem“ költemény Mindszentitől. „Hadad urnéja“ elbeszélés Erdély történetéből Nagy Miklóstól. A családanyához“ költemény Talabértól. ,,Barcelona“ (Egy magyar utazó naplójából) ...töl. „Százszorszép Ilona“ néprege Garay Alajostól. „Szemle az élet, iskola, irodalom és művészet terén.“ „Kortünemények.“ Az „irodalom“ rovat Szontagh „magyar egyezményes philosophiáját.“ „a pesti növendék papság magyar egyházirodalmi iskolájának munkálatait.“ Rumüller „Világtörténetét“ és Rodowitz Siegelindejét ismerteti. A „Művészet“ rovatban a műegyletről értekezik s a sept. nodt. huvi műtárlatot ismerteti Bulyovszky Gyula. „Esti olvasmány:“ A redemtorista alkuszok Blümelhuber Ferencztől. „Hirfüzér“ Pest: Sz. István társulati nagygyűlés. — Esztergom : Gr. Károlyi István. „Vegyes :“ A suezi csatorna. — A népszerű s úgynevezett ponyvairodalmi iratkák ügyében, a sz. István-társulat igazgatója a f. hó 11-kén tartott közgyűlésben jelenti, miként sokkal nagyobb részvétet remélt azon felhívások következtében, melyeket az ország minden vidékeire, különösen a búcsúhelyekre szétküldött, mert ami beérkezett, az nagyon kevés. E részben talán még be kellene várnunk a további eredményt, mert, ha jelenleg megbukik ez ügy, akkor azt többé alig lehetene feléleszteni. Sokan azon véleményben vannak, hogy ez ügyet jó lenne azonnal megindítani. Igazgató úr azonban óhajtaná, hogy bővében legyünk a tárgyaknak, miszerint megválaszthassuk azokat. Egy pár apró költeményt magánosan kiadni nem érdemes; legalább egyévnyi nyomtatványt kellene adni egyszerre; olcsóbbra úgy sem szabhatni az árt, mint egy krajczárra. Az volna czél(Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A „Szent István-társulat“ folyó hó 11-ben tartott közgyűlésén tett elnöki jelentés. — Lapunk 94-ik számában értesítettük a t. közönséget általános vonalokban a sz. Istvántársulatnak f. hu