Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-15 / 1753. szám
di, baglasi, gomba és kishegyi) jól kezelve, mindig bemutathatók a magyar borok után sóvár külföld borpiaczain. 530, s néhány ezer hold erdeje még csak meggyőzné a gözkatlanokat, ha kőszén hiányában lennénk is? Mi kell még tehát?! Átalános részvét e megye minden rendű és rangú lakosságától, hogy e megye ne legyen egy elhagyatott sziget a nagy tengerben, mely felé még hajó sem jár, hanem együtt munkáló, ép és egészséges tagja a nagy testnek; az államra nézve kereskedelem és nemzetgazdászat tekintetében fontos kiegészítő rész. Megyénk geographiai fekvésénél fogva mindeddig arra volt kárhoztatva, hogy nélkülözve a gyors közlekedési, és az ép oly sebes, mint biztos szállítási eszközöket , az istentől bőven megáldott földtermékeit tengelyen döcsögtette be egyik vagy másik piaczra. Látva e valóban nyomom s elhagyatott állapotot az ép oly praktikus, mint jeles hazafi Somsich pár, s a derék és közügyek iránt lángoló Itrnd Vincze, — elhatározók a megye birtokos osztályát, a kereskedelem embereit felrázni álmukból, hogy az ipar teréni általános hazai mozgalom közepett, ők is éber szemekkel kísérjék a napok eseményeit, s mindenek előtt e megyét emeljék ki elhagyatottságából; adjanak neki vasutat, mely a haladó kor számára egyik legdrágább s nemesebb ajándéka a teremtőésznek. E vasútvonal életkérdése megyénknek, s hogy a szent ige mielőbb testté legyen, — e czélból határozók megyénk fentebb említett jelesei folyó hó 7-két összejövetelre Kaposvárott felsőbb engedelemmel. Ez összejövetel mégis történt az említett napon, s a megye ép oly gazdag, mint jeles birtokos osztálya elég szép számmal volt képviselve. Miután derék megyefőnökünk tudtára adta rövid, de velős szavakban a gyülekezetnek a szentszélt, érdekeket, melyek e szép számmali megjelenést igényelék, — a jeles Somsich Pál emelt szót a megyénkre nézve ép úgy, mint az egész hazára nézve fontos pest-kanizsai vasútvonal ügyében. A helyett, hogy minden tekintetben gyönyörű s talpraesett beszédének rövid vázlatát adnám, s szerencsésnek érzem magamat, hogy a lelkes Somsich-ok és Kund Vincze praktikus, s a gyülekezet előtt felolvasott nézeteit napjainknak ez annyira égető kérdésében itt szóról szóra közölhetem : „Tekintetes gyülekezet! Múlt évi novemb. hó 19-től kelt, és a megyei cs. kir. főnökség engedelmével közrebocsátott meghívó leveleink ezen összejövetelnek czélját kifejtették, és a tek. gyülekezet tagjait bizodalmasan arra hívták fel, hogy az ügyet, melyet mi megindítani jónak láttunk, bölcs belátásuk szerint felkarolni, pártolni, és annak előmozdítására hatályos eszközök alkalmazása felett tanácskozni méltóztassanak. Amit azóta a tárgy körül kipuhatolni lehetett, annak tudomásához jutni részünkről az által iparkodtunk, hogy egyik társunkat felkértük, miként Bécsben, a nagyszerű vállalatok forrás-helyén , személyesen megjelenvén, mind a vállalkozó-tár- sulat, mind pedig a magas kormány orgánumaival érintkezzék, és tudjon meg legalább annyit, várjon a somogyi Balaton parton vezetendő vaspályának már eleve nem áll be olyan akadály ellenében, mely miatt óhajtásunk létesítésére lépéseket tenni józanon nem is lehetne; s íme a szállongó kósza híreknek, és minden hite lesség nélküli hírlapi czikkeknek daczára következendőkről biztosíthatjuk a tek. gyülekezetét: — 1- er. Hogy a vállalkozók tisztán speculatív kereskedelmi elvből indulván ki, egyedül nyereség reménye fejében építendik a tervezett vonalt. Ugyan azért 2- or. A merre legtöbb jövedelmet igér a vonal, kétségkívül a vállalkozók azt arra óhajtanáják vezetni. 3- or. Ezen társaságnak mindeddig szabadalma nincsen, hanem csak engedelme, miszerint tulajdon költségén az előmunkálatokat megtétethesse. 4- et. Az előmunkálatok jövő kora tavasszal fognak valószínűleg megkezdetni. — Végre 5- ör. Strategikus szempontból még eddig határozott nyilatkozat nem mondatott ki ezen pályára nézve. Ezek folytán felesleges volna azt hosszasan fejtegetnünk, mikint a vállalkozóknak, mint kereskedőknek érdeke azon részre vonandja a pályát, melyen legkevesebb tőkével legnagyobb kamatokat reménylhet, vagyis : olcsón építni, és sok jövedelmet hozni, ez az egyedüli törekvése a vállalkozóknak. Ezen törekedés ellenében Somogy megye vélekedésünk szerint igen kedvező állásban van, mert sík zónáin olcsóbban építhetni, mint a kies, de hegyes zalai partokon, mely előnynyel a túlparti anyagok készlete, nem hisszük, hogy mérkőzhetnek. A jövedelmezést pedig a somogyi gabonaszállítás belátásunk szerint inkább biztosítja, mint a zalai jeles, de bizonytalan termésénél fogva oly változékony mennyiségű borkereskedés. Ily kedvező körülmények mellett Somogy megye érdekelt közönségének csak arra kell éber figyelemmel viseltetni, hogy a délpartoni építésnek olcsósága és jövedelmezésnek alaposan számított reménye a vállalkozó társaság és különösen annak működő tagjai előtt kellően felvilágosítassák, miért is elkerülhetetlen lenne kinyilatkoztatni : 1- er Hogy a jelenlevők a magas kormány engedelmével egy társasággá alakulnak, melynek czélja a Fejérvár-kanizsai vaspályának a Balaton déli partján eszközlendő építését sürgetni és előmozdítani. 2- ér. E társaság egy bizottmányt választ, mely a vállalkozókkal, különösen azoknak működő orgánumaival folytonos érintkezésben tevén magát, e czért érvényesíteni törekedjék. 3- or. E bizottmány, melynek hogy Bécsben lakó tagjai is legyenek, kívánatos, mind ottan, mind pedig ide lent, midőn jövő tavasszal a térvizsgálat megkezdődik, értekezni fog a vállalkozókkal, és a körülmények szerint, ha szükségesnek tartandja, egy újabb gyülekezetet hívand össze. Ennyit a vállalkozók irányában mostanra talán elegendő lenne kijelenteni. Van azonban a dolognak még egy másik, s bár a vállalkozókra nézve igen csekély hatása, de úgy hisszük, magára az államra nézve igen nagy fontosságú oldala, melyet ezenek, gyülekezetnek a maga helyén érvényesitni hazafiai kötelességében áll, és ez Somogy megyének körülményei geographiai, kereskedelmi és nemzetgazdászati tekintetben. Ezen tekinteteknek fejtegetését itten csak azért mellőzzük el, mert Scholz Erich megyei cs. kir. mérnök urnak egy adatokkal támogatott munkáját van szerencsénk ide csatolhatni (e mérnöki tervet, ha a körülmények úgy kívánják, szinte közönség elé juttatom) mely elegendőleg ábrázolja Somogy megyének — mely különösen oly pro- nincs szótárunk, nincs nyelvtanunk, t. i. olyan , mely a szoros nyelvtudomány igényeinek megfeleljen ? — Igaz, azt mondtam és mondom még most is. De magam mondom-e azt, vagy mások is mondták? A M. T. Társaság kiadta Nyelvtudományi pályamunkák I. kötetének 2. és 3. lapján azt írja Csató Pál : „Nyelvünk nemcsak ragasztékaiban s képzőiben, hanem kivált gyökszataiban s füzetének egész szellemében több keleti és éjszaki nyelvekkel oly világosan rokon; de a rokonság fokai, határai mind ez ideig oly homályosak, eddigi philologusaink ismeretei s tanulmányai ... oly ingatagok és hiányosak, stb. stb. Várjon ezzel azt mondja-e Csató, hogy van nyelvtudományunk ? Vagy talán nem ismerte Csató a magyar nyelvtudományt, s csak maga volt tudatlan? De hogyan jutalmazhatta volna az akadémia azért, hogy nem ismerte a meglevő tudományt ?------Idézzek-e még többet ? Talán ez is elég : sokat talál Nádaskay úr akadémiai értekezésimben, melyeket 1851 óta olvastam. Mert bár azt írták is, hogy azokat a szedőn és correctoron kívül senki sem olvassa , mégis N. ur köteles figyelemmel megolvasni azokat, miután nyelvtudományi munkálkodásimról ítél, mégpedig nem megvetéssel ítél. — Tartozom-e bebizonyítani szoros nyelvtudományunk díját ? Erre is sok bizonyítékot lehet találni említett értekezésemben, de maga Nádaskay úr is szolgáltat egy sokat, felette sokat nyomat a Buda-Pesti Hírlap 891. számában, azt írván: „Nem lehet túlságot nem látnunk abban, ha valaki az elméletnek egész általánosságban tudományos apodicticitást követel, . .. s a valódi tudomány cáfolhatatlan igazságait is eldobja magától. Ezt cselekszi kétségkívül azon iskola , mely elvül azt állítja ugyan föl, miszerint a nyelvet önmagából kell kifejteni, mert önmagában hordja léte s fejlődése elemeit, s ezért a rokon nyelvekkeli összehasonlítás elvét egyenesen elveti, noha azért, furcsa elv-következetességgel, a magyartól egészen idegen szláv, latin, görög, német nyelveket szószármaztatásai bebizonyítására szélben felhasználja.“ Így lévén a dolog, azt hiszem, nem tulajdonítható vétkemül, ha mondogatom, nincs még magyar nyelvtudományunk ; miután ime meggyőződésemben mások is osztoznak, jelesen Nádaskay úr is, legalább részben. De hát mit ígérek, ami annyi tamást költ fel, hivő helyett? S aztán hitelt követelek-e ? Hogy előbb mive feleljünk, nem gondolom, miszerint valaha hitelt sürgettem volna, s nem tanulást Nem azt kívánom, higyenek szavaimnak, hanem azt : győződjenek meg maguk is az igazságról, ne hunyjanak szemet a valóság előtt! Arra kérem mindazokat, kik a magyar nyelvet tanítják, hogy ne mulasszák el a rokon nyelvek tanulását, most kivált ne többé, midőn a német és szláv nyelveket annyi tudós készülettel tanítják; arra, ha lehet, kényszeríthetném mindazokat, kik a magyar nyelvtudomány körül foglalatosak , hogy ne lökjék el azon történeti felviágosítást , melyet nyelvünk múltjából és a rokonnyelvekből meríteni kell. — Nekem tehát nem kellnek hívők, hanem tanulók. S annál szomorúbb dolog, hogy még most is hívőkről beszélünk, miután Révainak, kit mindig ajkainkon, hordunk legalább annyit kellett volna hatnia, hogy, ki a magyar nyelvtudományról beszél, kötelességének tudja azon segédeszközöket anulnia, melyeket ő használt, hogy igy folytassuk, amit ő jól kezdett, s kerüljük, a miben ő hibázott. De nem mi még hívőkről beszélünk, kiket nem tudom miféle édesgetéssel csábítani kellene magunkhoz! — Aztán rosz néven veszik, ha valaki mondja, nincs még nyelvtudományunk, a szónak azon értelmében, melyben Bopp és Grimm óta veszi a világ. — Úgy hiszem, nagy szavaim helyén voltak és vannak. De hát mit ígérek ? Azt ígérem, vagy inkább azt illítom, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül nem ítélhetünk a gyökökről, nem a képzőkről és ragokról; tehát nem készíthetünk tudományos szótárt, mely öntudattal megválaszsza a vendég szókat a honi szóktól, s azokat ne származtassa a magyar nyelv szabályai szernt, minélfogva például ficsór, betyár, bodnár, kádár, titkár s a többi, melyeket az ember kis ujjából is halmazzal kirázhat, ne kerüljenek egy taglalás alá. Azt állítom, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül sem nyelvünk fajbeli, sem annak egyedi tulajdonságáról nem ítélhetünk biztosan , s nem határozhatjuk meg nyelvünk tényezőit, tehát nem készíthetünk tudományos nyelvtant. Állítok és igérek-e többet vagy mást a rokon nyelvek tanulásából? — Én azzal hadat üzenek minden nyelvmivelésnek! úgymond Nádaskay. — Mit nevezzünk nyelvmivelésnek? Holmi aprioristicus épületek felrakását, és a szókösvilági fejtegetését, és a gyökszók minden történeti alap nélküli taglalását? Ennek én hadat üzenek, mint Révai telt, s kell is hadat üzennem,mivel Révai után valóságos anachronismus ezen épitgetés, fejtegetés és taglalgatás. De ha nyelvmivelésnek a nyelvtörténet felvilágosítását, s azzal nyelvünk jelenének meggazdagitását nevezzük; ha nyelvünk alkalmazását minden tudományra, iridomunk lehető tisztítását és szabályozását nevezzük nyelvmivelésnek , annak mikor s hol üzentem hadat ? Én tagadom nyelvünk nyolczszáz éves fejlődését! úgymond Nádaskay. — Ugyan mivel ? ■— azzal-e, hogy én leginkább sürgetem nyelvünk múltjának felkarolását, s azt a rokon nyelvek tanulása által is fel akarom világosítani ? — Én, úgymond Nádaskay úr, gyanússá teszek mindent, mit a múltalapján a nyelv magából kifejtett stb. Ugyan hol? mivel? Várjon Nádaskay úr is azt tartja, hogy tudós elucubratióimat, melyekkel az akadémiai osztályt halálra untatom, senki sem olvassa a szedőn és correctoron kívül? Szabadságában áll, de aztán nem ítélhet nyelvészkedésemről. Ha pedig megolvasta értekezésimet, tessék bebizonyítani, mivel üzenek hadat a nyelv fejlődésének, a nyelv múltjának ? Mondtam már, hogy Nádaskay úr legnagyobban csalatkozik , midőn a nyelvfejlődést összezavarja a nyelvtudománynyal. — A nyelvtudomány úgy áll a nyelv fejlődéséhez , mint az erkölcstudomány az ember erkölcsös mivoltához. — Az ember erkölcseit nem teremti a tudomány, hanem mert van képessége az embernek, magát cselekvésre határozni, a maga életét öntudattal élni, azért van erkölcstudomány, mely azon képesség mivoltát és alkalmazását fejtegeti. — Azonkép a nyelvtudomány nem teremti a nyelvet, hanem mert van nyelv, és van annak téteges fejlődése azért támad nyelvtudomány, mely a léteit, s ha lehet, annak okát, viszonyait, hatását stb. fejtegeti. Hogyan nem tudja ezt Nádaskay! — S ő mondja, Szép dolog az az indogermán egybehasonlitó nyelvészet, mert tökéletességig kifejlett éknyelv tárul fel elötte: de mit tud az altaji nyelvészet tenni azon fejletlen nyelvekkel, melyek az ő tárgya! Ha tudós altajistánk (azaz én, Hunfalvy Pál) azon nyelvek fejlesztésébe a magyar irodalom minden munkásait egy nemzedéken keresztül beállíthatná is, úgymond, mi parányszerű volna mégis törekvése !! — Nagyon különös beszéd ez ! A nyelvtudomány nem csinálja a nyelveket, mint az erkölcstudomány nem az ember erkölcsképességét, s mint a füvészet nem a füveket és növényeket. — De hagyján Nádaskay ur szerint is, vájjon a tökéletlenről nem lehet-e tudományunk? Ha az indogermán nyelvészet a tökéletesek tudományára szorul, nem szorul-e azonkép az altaji nyelvészet is a tökéletlenek tudományára ? Mert ugyebár, ha utaznunk kell, s nincs hatlovas hintónk, gyalog indulunk. Vagy a czédrusok tudománya fényesebb-e a gombák tudományánál? Nem mérjük-e a tudományt, tárgyának helyes felfogása szerint? S nem jeles-e a tudomány, mely tárgya természetét stb. tökéletesen fejteget,ellenben nem haszontalan-e azon tudomány, mely rosszul fejtegeti a gyémántot? így az altaji nyelvészet tökéletes lehet és felülmúlhatja az indogermán nyelvészetet, ha ez rosszul fogja fel az indogermán nyelveket, amaz pedig jól fogja fel az altaji nyelveket. Nádaskay úr szerint, amely nyelvnek nincs tudományos nyelvtana, az fejletlen nyelv, s haszontalan az egybehasonító nyelvészetre nézve. A görögöknek nem volt szorosan vett tudományos nyelvtanuk : azért, hála istennek, nyelvük reagábtan nemcsak fejlett volt, hanem halhatatlan műveket is termett. Sőt irodalom sem kell, hogy valamely nyelv maga nemében fejlett legyen, így például, hogy az altaji körből említsek valamit: a jakutoknak egy csöpp irodalmuk sincs, s lám nyelvül olyen szabályosan fejlett, hogy Böhrlingh munkája igen becses adalékkal gazdagította meg altaji nyelvtuductiv megye — közlekedések miatti mostoha állapotát. Ezen állapot nem lehet, hogy a magas kormány előtt — ha az a megbízottak által maga helyén felvilágosittatik, figyelem nélkül maradjon és méltó tekintetbe ne vétessék. Méltóztassanak a tek. gyülekezetnek tisztelt tagjai Scholz úr munkáját felolvastatni, és annak komoly tartalma felett szinte tanácskozni. Mi részünkről ismételjük abbeli meggyőződésünket, miként e tárgyat megyénk életkérdésének tartjuk, melyben ha Somogy veszítene, jövője több évtizedre maradna vissza szomszédjaitól, mert nincs módja veszteségét a jelenben pótolhatni. De veszítene sokat az állam, mert egy 1000 mértföldet meghaladó, bár nem dús, de épen csak a szorgalmat és költséges gazdálkodást jutalmazó tér kereskedelmi viszonyainak nehezítése egyenes vesztesége azon államnak, mely ily nagy terület termelésének utat nyitni annál inkább iparkodni fog, miután bizonyos az, hogy legnagyobb részben Somogyunk látja el kenyérrel Horvátország, Stájerhon, Karantén és Ikvajna herczegségek szűkölködő lakosait. Mindenesetre fontos és szellemi tekintetben nem kevésbé, mint anyagiban is komoly kérdés, melynek üdvös megoldásához járulhatni szerencsénknek , de egyszersmind kötelességünknek is ismervén, azt a tek. gyülekezetnek pártolásába uftólag is tisztelettel ajánljuk.“ Általános részvét s lelkesedéssel fogadtatott e minden tekintetben practikus czikk; s miután Scholz mérnök urnak terve felolvastatott a sokszor említett vaspályára nézve a tudományos feészültségü Zichy Antal ur által, ki jegyzőnek választatván meg, — egy bizottmány neveztetett ki, melynek Magyarhon s Bécsben lakó tagjai folytonos összeköttetésben leendnek a vállalkozók, s különösen, annak működő orgánumaival, s ha a szükség úgy kívánná, annak idejében újabb összejövetelt rendel. E bizottmánynak ide lent levő tagjai : Somsich Miklós, Somsich Pál, Kund Vincze és Jankovich László urak. Bécsben: gr. Somsich József és Szaczger urak. A gyűlés határozata jegyzőkönyvbe vezettetni rendeltetett; s a szép és nagy társaság, melyben az aristocratia, a gazdag birtokos s nemesi osztály, s a hazának szellemi úgy, mint anyagi jóléte felett őrködő tiszta szellem és lélek egy iránt voltak képviselve, azon reményben oszlott el, hogy a magas kormány e mind fekvésére nézve nagy kiterjedésű, termékekkel megáldott, s népszorgalmára nézve is jelentékeny megyének megadja az illető engedélyt, s néhány év múlva a gőzkatlanok füstgomolya — mint a világiparnak lobogói — itt is fennen hirdetik, hogy Somogy képviselve van ipari termékeivel a világpiaczokon. Adja isten! ROBOZ ISTVÁN: PESTI MPLÓ. Pest, jan. 13. Könyvkiadóinkat egy nagy gonddal készült történelmi munkára figyelmeztetjük. E munka Pesty Frigyesnek, a temesvári kereskedelmi és iparkamara titkárának chronologiai műve, mely e napokban készülvén el, kiadóra vár. A munka czíme „Történeti napló.“ E hosszas fáradsággal készített mű magában foglalja a világtörténeti eseményeket az év napjai szerint elosztva különös tekintettel Magyarország történetére. Németországban, mint tudjuk, több ily munka jelent már meg; nyelvünkön még ily munka nem jelent meg; csak a nagyobb naptárak mellett találhattunk némelykor az év minden napjára kiszámított történeti jegyzeteket. Az e nembeni német művek legterjedelmesbike Försteré, egy napra 20—30 történeti adatot jegyez fel. Pesty művében minden napra legalább 50 történeti eseményt találunk; az egész munka mintegy 20,000 történeti adatot foglaland magában. Az ily munka a történelmi tanulmánynyal foglalkozók részére hasznos kézikönyvül szolgálhat s a történettudomány iránti érdek fejlődését szintén előmozdithatja. Felhívjuk tehát ismét könyvkiadóm figyelmét. — Tóth László szerző és Burger Zsigmond kiadó (Szegeden) a népnevelés előmozdítása, s különös tekintettel a babona, rögeszmék s más balhiedelmek legyőzésére „Népszerü szavalmányok“ czim alatt 10 szavalmányt bocsájtottak közre egy füzetben. A tiz évre terjedt füzet ára 24 pkr. Megrendelőknek 10 példányra egy ingyen adatik. — A „Honilant“ újabb füzetei két csárdást hoznak. Az egyik Babicstól van, a másikat Lovassy Sándor szerző; czíme : „Hogy is volt csak.“ — Pozsonyból következő gyászhírt veszünk: A magyar hon egéről ismét letűnt egy csillag; a kérlelheten halál, úgy látszik, ez évben is nemesi áldozatokat tüszött ki. Dessewffy Virginia grófnő, a nagy emlékű gr. Dessewffy József méltó leánya f. hó 13-kán hajnali 5 órakor tiz napi betegség után a szentségek felvétele után s minden fájdalom nélkül élte 49-ik évében csendesen elszenderült. Az irodalom hű kedvelőjét és pártolóját veszité el benne; bánattal, könnyekkel állják körül sírját a védtelen szegények, az árvák, mert azon kezek, melyek fáradtkatlanok valának a nyomor enyhítésében megmeremülten keresztbe kulcsolva pihennek azon nemes szív felett, mely még nemrég a haza, a vallás, az emberiség iránti szeretettel telt el. Áldás emlékére, béke hamvainak ! — A magyar költők szerencsés fordítóját, irodalmi, művészeti állapotaink ismertetőjét Dudumi Dömét gyászos csapás érte édes atyjának Dudumi Anasztasznak halála által, ki f. hó 11-kén élte 76-ik évében hanyatlott a sírba azon szerető karok közöl, melyek megelégedéssel, örömmel rakták meg öregségének napjait. D u d u m i Dur, mint e lapok t. olvasói is tudják, a magyarnak minden nagy bánatából részt követel, hű osztályosa minden érzületnek, mely az irodalom mellett a közel napokban feltámadott, nyújtsunk tehát neki vigasztalást mi is azon biztosítással, hogy teljes részvéttel tekintsünk gyászára. * Tegnapelőtt, u. m. f. hó 13-kán ment végbe a nemzeti színházban az idei bálok elseje :a nőegyleti álarcos bálközönség, különösen férfiak, roppant nagyszámmal. Valaki azon kérdést bocsájtálvitatás alá, vájjon nem volna e czélszerű a férfiak számának maximumát meghatározni, minden álarczos bálra nézve ? Álarczosok, csinosok és csintalanok még kevesebben, mint tavaly. A nőegyletnek igen jó bevétele volt, de a mulatság nagyon szegényül ütött ki. A „Leipziger Lese-Kabinet“, mely eddig is Des- Iystől, Dashtól, Lee Hentztöl, Montepintől, Goretól érdekes regényeket közölt, legközelebb a Mormonok családéletét festő regényt („A nők élete a mormonok közt“) adott ki . Harland Marion és Grant Jamestel közöl regényeket. E gyűjtemény, mint látjuk a franczia, angol és amerikai jeles regényírók legújabb műveit adja jeles fordításban. A Krassó megyéből vett értesírás nyomán a hazai ipar barátainak figyelmét ezennel a ruskahegyi vasgyártulajdonosoknak, a vállalkozó Hoffmann testvéreknek zománczhutájára hivjuk fel, mely a Ruskahegy közelében fekvő Ferdinandhegynél állíttatott fel s a szakértők igényeinek teljesen megfelel. E zománczhutában készített iparművek, mint főzőedények, már is távol vidékeken is kerestetnek s hisszük, hogy miután azok minden kívánatnak megfelelnek, mindinkább nagyobb elterjedést nyerendnek. A budapesti hangász egyleti zenede részéről közhírré tétetik, hogy az utan fölállított felsőbb énektan-osztály folyó hó 21-kén fog megnyittatni. A beiratás e tanosztályba folyó hó 17-kétől naponkint déli 12 és 1 óra között a hangász-egyleti zenedében (városi szikház-épület első emeletében) Wöhler Gothárd tanár úr által történik, kitől a feltételek is megtudhatók. Ritter Sándor, egyleti titkár által. Nemzeti színház. Jan. 12. Hofbauer Zsófia k. a. Fektér és Tanner urak föllépteül „Linda.“ Opera 3 felv. zenéjét szerzette Donizetti. Az igazgatóság minden igénynek eleget tett a vendég énekesek kétszeri fölléptetése s t. első énekesnőnk Ho 11 és yené a. jó akaratának, s szívességének elégnél több jelét adá e kezdő énekesekkel kétszeri fellépése által s főkép oly operában, melyre a színház rendes tagjai között kellő és jelesb erőkkel rendelkezhetik, mint e vendégek. Sem az igazgatóságtól azt, hogy ezentúl is díjfizetések mellett léptessen fel kezdő és énekpróbát tevő énekeseket és énekesnőt, sem első énekesnőnktől azt, hogy ezekkel énekeljen és bajlódjék, senki nem követelheti, főkép miután e felléptetések nem igazoltattak kellő