Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-15 / 1753. szám

di, baglasi, gomba és kishegyi) jól kezelve, min­dig bemutathatók a magyar borok után sóvár kül­föld borpiaczain. 530, s néhány ezer hold erdeje még csak meg­győzné a gözkatlanokat, ha kőszén hiányában lennénk is?­­ Mi kell még tehát?! Átalános részvét e megye minden rendű és rangú lakosságától, hogy e megye ne legyen egy elhagyatott sziget a nagy tengerben, mely felé még hajó sem jár,­­ hanem együtt munkáló, ép és egészséges tagja a nagy testnek; az államra nézve kereskedelem és nemzet­gazdászat tekin­tetében fontos kiegészítő rész. Megyénk geographiai fekvésénél fogva mind­eddig arra volt kárhoztatva, hogy nélkülözve a gyors közlekedési, és az ép oly sebes, mint biztos szállítási eszközöket ,­­ az istentől bőven meg­áldott földtermékeit tengelyen döcs­ögtette be egyik vagy másik piaczra. Látva e valóban nyomom s elhagyatott állapo­tot az ép oly praktikus, mint jeles hazafi Somsich pár, s a derék és közügyek iránt lángoló Itrnd Vincze, — elhatározók a megye birtokos osztá­lyát, a kereskedelem embereit felrázni álmukból, hogy az ipar teréni általános hazai mozgalom kö­zepett, ők is éber szemekkel kísérjék a napok eseményeit, s mindenek előtt e megyét emeljék ki elhagyatottságából; adjanak neki vasutat, mely a haladó kor számára egyik legdrágább s nemesebb ajándéka a teremtőésznek. E vasútvonal életkérdése megyénknek, s hogy a szent ige mielőbb testté legyen, — e czélból határozók megyénk fentebb említett jelesei folyó hó 7-két összejövetelre Kaposvárott felsőbb en­­gedelemmel. Ez összejövetel mégis történt az említett napon, s a megye ép oly gazdag, mint jeles birtokos osz­tálya elég szép számmal volt képviselve. Miután derék megyefőnökünk tudtára adta rö­vid, de velős szavakban a gyülekezetnek a szent­szélt, érdekeket, melyek e szép számmali megjele­nést igényelék, — a jeles Somsich Pál emelt szót a megyénkre nézve ép úgy, mint az egész hazára nézve fontos pest-kanizsai vasútvonal ügyében. A helyett, hogy minden tekintetben gyönyörű s talpraesett beszédének rövid vázlatát adnám, s szerencsésnek érzem magamat, hogy a lelkes Somsich-ok és Kund Vincze praktikus, s a gyüle­kezet előtt felolvasott nézeteit napjainknak ez annyira égető kérdésében itt szóról szóra közöl­hetem : „Tekintetes gyülekezet! Múlt évi novemb. hó 19-től kelt, és a megyei cs. kir. főnökség engedelmével közrebocsátott meghívó leveleink ezen összejövetelnek czélját kifejtették, és a tek. gyülekezet tagjait bizodalma­­san arra hívták fel, hogy az ügyet, melyet mi megindítani jónak láttunk, bölcs belátásuk szerint felkarolni, pártolni, és annak előmozdítására hatá­lyos eszközök alkalmazása felett tanácskozni mél­­tóztassanak. A­mit azóta a tárgy körül kipuhatolni lehetett, annak tudomásához jutni részünkről az által ipar­kodtunk, hogy egyik társunkat felkértük, miként Bécsben, a nagyszerű vállalatok forrás-helyén , személyesen megjelenvén, mind a vállalkozó-tár-­­ sulat, mind pedig a magas kormány orgánu­maival érintkezzék­, és tudjon meg legalább annyit, várjon a somogyi Balaton parton ve­zetendő vaspályának már eleve nem áll be olyan akadály ellenében, mely miatt óhajtásunk létesíté­sére lépéseket tenni józanon nem is lehetne; s íme a szállongó kósza híreknek, és minden hite­­­ lesség nélküli hírlapi czikkeknek daczára követ­­kezendőkről biztosíthatjuk a tek. gyülekezetét: — 1- er. Hogy a vállalkozók tisztán speculatív ke­reskedelmi elvből indulván ki, egyedül nyereség reménye fejében építendik a tervezett vonalt.­­ Ugyan azért 2- or. A merre legtöbb jövedelmet igér a vo­nal, kétségkívül a vállalkozók azt arra óhajtaná­­ják vezetni. 3- or. Ezen társaságnak mindeddig szabadalma nincsen, hanem csak engedelme, miszerint tulaj­don költségén az előmunkálatokat megtétethesse. 4- et. Az előmunkálatok jövő kora tavasszal fognak valószínűleg megkezdetni. — Végre 5- ör. Strategikus szempontból még eddig hatá­rozott nyilatkozat nem mondatott ki ezen pályára nézve.­­ Ezek folytán felesleges volna azt hosszasan fejtegetnünk, mikint a vállalkozóknak, mint keres­kedőknek érdeke azon részre vonandja a pályát, melyen legkevesebb tőkével legnagyobb kamato­kat r­em­énylhet, vagy­is : olcsón építni, és sok jö­vedelmet hozni, ez az egyedüli törekvése a vállal­kozóknak.­­ Ezen törekedés ellenében Somogy megye vé­lekedésünk szerint igen kedvező állásban van, mert sík zónáin olcsóbban építhetni, mint a kies, de hegyes zalai partokon, mely előnynyel a túlparti anyagok készlete, nem hisszük, hogy mér­kőzhetnek.­­ A jövedelmezést pedig a somo­gyi gabonaszállítás belátásunk szerint inkább biz­tosítja, mint a zalai jeles, de bizonytalan termé­sénél fogva oly változékony mennyiségű borke­reskedés. Ily kedvező körülmények mellett Somogy me­gye érdekelt közönségének csak arra kell éber figyelemmel viseltetni, hogy a délpartoni építés­nek olcsósága és jövedelmezésnek alaposan szá­mított reménye a vállalkozó társaság és különösen annak működő tagjai előtt kellően felvilágosítas­­sák, miért is elkerülhetetlen lenne kinyilat­koztatni : 1- er Hogy a jelenlevők a magas kormány en­gedelmével egy társasággá alakulnak, melynek czélja a Fejérvár-kanizsai vaspályának a Balaton déli partján eszközlendő építését sürgetni és elő­mozdítani. 2- ér. E társaság egy bizottmányt választ, mely a vállalkozókkal, különösen azoknak működő or­gánumaival folytonos érintkezésben tevén magát, e czért érvényesíteni törekedjék. 3- or. E bizottmány, melynek hogy Bécsben lakó tagjai is legyenek, kívánatos, mind ottan, mind pedig ide lent, midőn jövő tavasszal a térvizsgálat megkezdődik, értekezni fog a vállalkozókkal, és a körülmények szerint, ha szükségesnek tartandja, egy újabb gyülekezetet hívand össze. Ennyit a vállalkozók irányában mostanra talán elegendő lenne kijelenteni. Van azonban a dolognak még egy másik, s bár a vállalkozókra nézve igen csekély hatása, de úgy hisszük, magára az államra nézve igen nagy fon­tosságú oldala, melyet ezen­­ek, gyülekezetnek a maga helyén érvényesitni hazafiai kötelességében áll, és ez Somogy megyének körülményei geographiai, kereskedelmi és nemzetgazdászati tekintetben. Ezen tekinteteknek fejtegetését itten csak azért mellőzzük el, mert Scholz Erich megyei cs. kir. mérnök urnak egy adatokkal támogatott munkáját van szerencsénk ide csatolhatni (e mérnöki ter­vet, ha a körülmények úgy kívánják, szinte kö­zönség elé juttatom) mely elegendőleg ábrázolja Somogy megyének — mely különösen oly pro-­­ nincs szótárunk, nincs nyelvtanunk, t. i. olyan , mely a szoros nyelvtudomány igényeinek megfeleljen ? — Igaz, azt mondtam és mondom még most is. De magam mon­­dom-e azt, vagy mások is mondták? A M. T. Társaság kiadta Nyelvtudományi pályamunkák I. kötetének 2. és 3. lapján azt írja Cs­a­t­ó Pál : „Nyelvünk nemcsak ra­­gasztékaiban s képzőiben, hanem kivált gyökszataiban s füzetének egész szellemében több keleti és éjszaki nyelvekkel oly világosan rokon; de a rokonság fokai, határai mind ez ideig oly homályosak, eddigi philolo­­gusaink ismeretei s tanulmányai ... oly ingatagok és hiányosak, stb. stb. Várjon ezzel azt mondja-e Csató, hogy van nyelvtudományunk ? Vagy talán nem ismerte Csató a magyar nyelvtudományt, s csak maga volt tu­datlan? De hogyan jutalmazhatta volna az akadémia azért, hogy nem ismerte a meglevő tudományt ?------­Idézzek-e még többet ? Talán ez is elég : sokat talál Nádaskay úr akadémiai értekezésimben, melyeket 1851 óta olvastam. Mert bár azt írták is, hogy azokat a sze­dőn és correctoron kívül senki sem olvassa , mégis N. ur köteles figyelemmel megolvasni azokat, miután nyelv­tudományi munkálkodásimról ítél, még­pedig nem megvetéssel ítél. — Tartozom-e bebizonyítani szo­ros nyelvtudományunk díját ? Erre is sok bizonyítékot lehet találni említett értekezésemben, de maga Nádas­kay úr is szolgáltat egy sokat, felette sokat nyomat a Buda-Pesti Hírlap 891. számában, azt írván: „Nem le­het túlságot nem látnunk abban, ha valaki az elméletnek egész általánosságban tudományos apodicticitást köve­tel, . .. s a valódi tudomány c­áfolhatatlan igazsá­gait is eldobja magától. Ezt cselekszi kétségkí­vül azon iskola , mely elvül azt állítja ugyan föl, miszerint a nyelvet önmagából kell kifejteni, mert önmagában hordja léte s fejlődése elemeit, s ezért a rokon nyel­­vekkeli összehasonlítás elvét egyenesen elveti, noha azért, furcsa elv-követke­zetességgel, a magyartól egészen ide­gen szláv, latin, görög, német nyelveket szószármaztatásai bebizonyítására szél­­­­ben felhasználja.“ Így lévén a dolog, azt hiszem, nem tulajdonítható vét­kemül, ha mondogatom, nincs még magyar nyelvtudo­mányunk ; miután ime meggyőződésemben mások is osztoznak, jelesen Nádaskay úr is, legalább részben. De hát mit ígérek, a­mi annyi tamást költ fel, hivő helyett? S aztán hitelt követelek-e ? Hogy előbb mive feleljünk, nem gondolom, miszerint valaha hitelt sürget­tem volna, s nem tanulást Nem azt kívánom, higyenek szavaimnak, hanem azt : győződjenek meg maguk is az igazságról, ne hunyjanak szemet a valóság előtt! Arra kérem mind­azokat, kik a magyar nyelvet tanítják, hogy ne mulasszák el a rokon nyelvek tanulását, most kivált ne többé, midőn a német és szláv nyelveket annyi tudós készülettel tanítják; arra, ha lehet, kényszeríthetném mind­azokat, kik a magyar nyelvtudomány körül fog­­lalatosak , hogy ne lökjék el azon történeti felviá­­gosítást , melyet nyelvünk múltjából és a rokonnyel­vekből meríteni kell. — Nekem tehát nem kell­nek hívők, hanem tanulók. S annál szomorúbb dolog, hogy még most is hívőkről beszélünk, miután Révai­­nak, kit mindig ajkainkon, hordunk legalább annyit kel­­lett volna hatnia, hogy, ki a magyar nyelvtudományról beszél, kötelességének tudja azon segédeszközöket a­­n­ulni­a, melyeket ő használt, hogy igy folytassuk, a­mit ő jól kezdett, s kerüljük, a miben ő hibázott. De nem­­ mi még hívőkről beszélünk, kiket nem tudom miféle édesgetéssel csábítani kellene magunkhoz! — Aztán rosz néven veszik, ha valaki mondja, nincs még nyelvtudományunk, a szónak azon értelmében, melyben Bopp és Grimm óta veszi a világ. — Úgy hiszem, nagy szavaim helyén voltak és vannak. De hát mit ígérek ? Azt ígérem, vagy inkább azt illí­­tom, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül nem ítélhe­tünk a gyökökről, nem a képzőkről és ragokról; tehát nem készíthetünk tudományos szótárt, mely öntudattal megválaszsza a vendég szókat a honi szóktól, s azokat ne származtassa a magyar nyelv szabályai szernt, minélfogva például ficsór, betyár, bodnár, ká­dár, titkár s a többi, melyeket az ember kis ujjából is halmazzal kirázhat, ne kerüljenek egy taglalás alá. Azt állítom, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül sem nyelvünk fajbeli, sem annak egyedi tulajdonságáról nem ítélhetünk biztosan , s nem határozhatjuk meg nyelvünk tényezőit, tehát nem készíthetünk tudományos nyelvtant. Állítok­ és igérek-e többet vagy mást a ro­kon nyelvek tanulásából? — Én azzal hadat üzenek minden nyelvmivelésnek! úgymond Nádaskay. — Mit nevezzünk nyelvmivelésnek? Holmi aprioristicus épüle­tek felrakását, és a szók­ösvilági fejtegetését, és a gyökszók minden történeti alap nélküli taglalását? En­nek én hadat üzenek, mint Révai telt, s kell is hadat üzennem,mivel­ Révai után valóságos anachronismus ezen épitgetés, fejtegetés és taglalgatás. De ha nyelvmivelés­nek a nyelvtörténet felvilágosítását, s azzal nyelvünk jelenének meggazdagitását nevezzük; ha nyelvünk al­kalmazását minden tudományra, ir­­idomunk lehető tisz­títását és szabályozását nevezzük nyelvmivelésnek , an­nak mikor s hol üzentem hadat ? Én tagadom nyelvünk nyolczszáz éves fejlődését! úgymond Nádaskay. — Ugyan mivel ? ■— azzal-e, hogy én leginkább sürgetem nyelvünk múltjának felkarolását, s azt a rokon nyelvek tanulása által is fel akarom vilá­gosítani ? — Én, úgymond Nádaskay úr, gyanússá teszek mindent, mit a múlta­lapján a nyelv magából kifej­tett stb. Ugyan hol? mivel? Vár­jon Nádaskay úr is azt tartja, hogy tudós elucubratiói­­mat, melyekkel az akadémiai osztályt halálra untatom, senki sem olvassa a szedőn és correctoron kívül? Sza­badságában áll, de aztán nem ítélhet nyelvészkedésem­ről. Ha pedig megolvasta értekezésimet, tessék bebizo­nyítani, mivel üzenek hadat a nyelv fejlődésének, a nyelv múltjának ? Mondtam már, hogy Nádaskay úr legnagyobban csa­latkozik , midőn a nyelvfejlődést összezavarja a nyelvtudománynyal. — A nyelvtudomány úgy áll a nyelv fejlődéséhez , mint az erkölcstudomány az em­ber erkölcsös mivoltához. — Az ember erkölcseit nem teremti a tudomány, hanem mert van képes­sége az embernek, magát cselekvésre határozni, a maga életét öntudattal élni, azért van erkölcstudomány, mely azon képesség mivoltát és alkalmazását fejtegeti. — Azonkép a nyelvtudomány nem teremti a nyelvet, hanem mert van nyelv, és van annak téteges fejlődése azért támad nyelvtudomány, mely a léteit, s ha lehet, annak okát, viszonyait, hatását stb. fejtegeti. Hogyan nem tudja ezt Nádaskay! — S ő mondja, Szép dolog az az indogermán egybehasonlitó nyelvészet, mert töké­letességig kifejlett éknyelv tárul fel elötte: de mit tud az altaji nyelvészet tenni azon fejletlen nyelvekkel, me­lyek az ő tárgya! Ha tudós altajistánk (azaz én, Hun­­falvy Pál) azon nyelvek fejlesztésébe a magyar iroda­lom minden munkásait egy nemzedéken keresztül beál­líthatná is, úgymond, mi parányszerű volna mégis tö­rekvése !! — Nagyon különös beszéd ez ! A nyelvtudomány nem csinálja a nyelveket, mint az erkölcstudomány nem az ember erkölcsképességét, s mint a füvészet nem a füveket és növényeket. — De hagyján Nádaskay ur szerint is, vájjon a tökéletlenről nem lehet-e tudományunk? Ha az indogermán nyelvé­szet a tökéletesek tudományára szorul, nem szorul-e azonkép az altaji nyelvészet is a tökéletlenek tudomá­nyára ? Mert ugy­e­bár, ha utaznunk kell, s nincs h­atlovas hintónk, gyalog indulunk. Vagy a czédrusok tudománya fényesebb-e a gombák tudományánál? Nem mérjük-e a tudományt, tárgyának helyes felfogása sze­rint? S nem jeles-e a tudomány, mely tárgya természetét stb. tökéletesen fejteget,ellenben nem haszontalan-e azon tudomány, mely rosszul fejtegeti a gyémántot? így az al­taji nyelvészet tökéletes lehet és felülmúlhatja az indo­germán nyelvészetet, ha ez rosszul fogja fel az indo­germán nyelveket, amaz pedig jól fogja fel az altaji nyelveket. Nádaskay úr szerint, a­mely nyelvnek nincs tudomá­nyos nyelvtana, az fejletlen nyelv, s haszontalan az egybehasonító nyelvészetre nézve. A görögöknek nem volt szorosan vett tudományos nyelvtanuk : azért, hála istennek, nyelvük re­agábtan nemcsak fejlett volt, hanem halhatatlan műveket is termett. Sőt irodalom sem kell, hogy valamely nyelv maga nemében fejlett legyen, így például, hogy az altaji körből említsek valamit: a ja­­kutoknak egy csöpp irodalmuk sincs, s lám nyelvül olyen szabályosan fejlett, hogy Böhrlingh munkája igen becses adalékkal gazdagította meg altaji nyelvtu­­ductiv megye — közlekedések miatti mostoha állapotát. Ezen állapot nem lehet, hogy a magas kormány előtt — ha az a megbízottak által maga helyén felvilágosittatik, figyelem nélkül maradjon és méltó tekintetbe ne vétessék. Méltóztassanak a tek. gyülekezetnek tisztelt tagjai Scholz úr munkáját felolvastatni, és annak komoly tartalma felett szinte tanácskozni. Mi részünkről ismételjük abbeli meggyőződé­sünket, miként e tárgyat megyénk életkérdésének tartjuk, melyben ha Somogy veszítene, jövője több évtizedre maradna vissza szomszédjaitól, mert nincs módja veszteségét a jelenben pótol­hatni. De veszítene sokat az állam, mert egy 100­0 mértföldet meghaladó, bár nem dús, de épen csak a szorgalmat és költséges gazdálkodást jutal­mazó tér kereskedelmi viszonyainak nehezítése egyenes vesztesége azon államnak, mely ily nagy terület termelésének utat nyitni annál inkább ipar­kodni fog, miután bizonyos az, hogy legnagyobb részben Somogyunk látja el kenyérrel Horvátor­szág, Stájerhon, Karantén és Ikvajna herczegsé­­gek szűkölködő lakosait. Mindenesetre fontos és szellemi tekintetben nem kevésbé, mint anyagiban is komoly kérdés, melynek üdvös megoldásához járulhatni szeren­csénknek , de egyszersmind kötelességünknek is ismervén, azt a tek. gyülekezetnek pártolásába uftólag is tisztelettel ajánljuk.“ Általános részvét s lelkesedéssel fogadtatott e minden tekintetben practikus czikk; s miután Scholz mérnök urnak terve felolvastatott a sok­szor említett vaspályára nézve a tudományos feé­­szültségü Zichy Antal ur által, ki jegyzőnek vá­lasztatván meg, — egy bizottmány neveztetett ki, melynek Magyarhon s Bécsben lakó tagjai folyto­nos összeköttetésben leendnek a vállalkozók, s különösen, annak működő orgánumaival, s ha a szükség úgy kívánná, annak idejében újabb össze­jövetelt rendel. E bizottmánynak ide lent levő tagjai : Som­sich Miklós, Somsich Pál, Kund Vincze és Jankovich László urak. Bécsben: gr. Som­sich József és Szaczger urak. A gyűlés határozata jegyzőkönyvbe vezettetni rendeltetett; s a szép és nagy társaság, melyben az aristocratia, a gazdag birtokos s nemesi osz­tály, s a hazának szellemi úgy, mint anyagi jóléte felett őrködő tiszta szellem és lélek egy iránt vol­tak képviselve, azon reményben oszlott el, hogy a magas kormány e mind fekvésére nézve nagy kiterjedésű, termékekkel megáldott, s népszorgal­mára nézve is jelentékeny megyének megadja az illető engedélyt, s néhány év múlva a gőzkatla­nok füstgomolya — mint a világiparnak lobogói — itt is fennen hirdetik, hogy Somogy képvi­selve van ipar­i termékeivel a világpiaczokon. Adja isten! ROBOZ ISTVÁN: PESTI MPLÓ. Pest, jan. 13. Könyvkiadóinkat egy nagy gonddal ké­szült történelmi munkára figyelmeztetjük. E munka P­­e­s­­ty Frigyesnek, a temesvári kereskedelmi és ipar­kamara titkárának chronologiai műve, mely e napokban készülvén el, kiadóra vár. A munka czíme „Történeti napló.“ E hosszas fáradsággal készített mű magában foglalja a világtörténeti eseményeket az év napjai szerint elosztva különös tekintettel Magyarország történetére. Németországban, mint tudjuk, több ily munka jelent már meg; nyelvünkön még ily munka nem jelent meg; csak a nagyobb naptárak mellett találhattunk némelykor az év minden napjára kiszámított történeti jegyzeteket. Az e nembeni német művek legterjedelmesbike Försteré, egy napra 20—30 történeti adatot jegyez fel. Pesty művében minden napra legalább 50 történeti eseményt találunk; az egész munka mintegy 20,000 történeti ada­tot foglaland magában. Az ily munka a történelmi tan­u­l­mánynyal foglalkozók részére hasznos kézikönyvül szol­gálhat s a történettudomány iránti érdek fejlődé­sét s­zin­tén előm­ozdithatja. Felhívjuk tehát ismét köny­vkiad­óm­ figyelmét. — Tóth László szerző és Burger Zsigmond kiadó (Szegeden) a népnevelés előmozdítása, s különös tekin­tettel a babona, rögeszmék s más balhiedelmek legyőzé­sére „Né­p­s­z­e­r­ü szaval­mányok“ czim alatt 1­­0 szavalmányt bocsájtottak közre egy füzetben. A tiz évre terjedt füzet ára 24 pkr. Megrendelőknek 10 példányra egy ingyen adatik. — A „Honilant“ újabb füzetei két csárdást hoznak. Az egyik Babicstól van, a másikat L­o­v­a­s­s­y Sándor szerző; czíme : „Hogy is volt csak.“ —­ Pozsonyból következő gyász­hírt veszünk: A magyar hon egéről ismét letűnt egy csillag; a kérlelhet­­en halál, úgy látszik, ez évben is nemesi áldozatokat tü­­s­zött ki. Dessewffy Virginia grófnő, a nagy em­lékű gr. Dessewffy József méltó leánya f. hó 13-kán hajnali 5 órakor tiz napi betegség után a szentségek fel­vétele után s minden fájdalom nélkül élte 49-ik évében csendesen elszenderült. Az irodalom hű kedvelőjét és pártolóját veszité el benne; bánattal, könnyekkel állják körül sírját a védtelen szegények, az árvák, mert azon kezek, melyek fáradtk­atlanok valának a nyomor enyhíté­sében megmeremü­lten keresztbe kulcsolva pihennek azon nemes szív felett, mely még nemrég a haza, a vallás, az emberiség iránti szeretettel telt el. Áldás emlékére, béke hamvainak ! — A magyar költők szerencsés fordítóját, irodalmi, művészeti állapotaink ismertetőjét Dudumi Dömét gyá­szos csapás érte édes atyjának Dudumi Anasztasznak halá­la által, ki f. hó 11-kén élte 76-ik évében hanyatlott a sírba azon szerető karok közöl, melyek megelégedéssel, örömmel rakták meg öregségének napjait. D u d u m i D­­ur, mint e lapok t. olvasói is tudják, a magyarnak minden nagy bánatából részt követel­, hű osztályosa minden ér­zületnek, mely az irodalom mellett a közel napokban fel­támadott, nyújtsunk tehát neki vigasztalást mi is azon biz­tosítással, hogy teljes részvéttel tekintsünk gyászára. * Tegnapelőtt, u. m. f. hó 13-kán ment végbe a nem­zeti színházban az idei bálok elseje :a nőegyleti ál­arc­­­o­s bá­lközönség, különösen férfiak, roppant nagy­számmal. Valaki azon kérdést bocsájtálvitatás alá, vájjon nem volna e czélszerű a férfiak számának maximumát meghatározni, minden álarczos bálra nézve ? Álarczosok, csinosok és csintalanok még kevesebben, mint tavaly. A nőegyletnek igen jó bevétele volt, de a mulatság nagyon szegényül ütött ki.­­ A „Leipziger Lese-Kabinet“, mely eddig is Des- I­y­s­től, Dash­tól, L­e­e­ H­e­n­t­z­töl, M­o­n­t­e­p­i­n­től, Gore­tól érdekes regényeket közölt, legközelebb a Mormonok családéletét festő regényt („A nők élete a mormonok közt“) adott ki . H­a­r­l­a­n­d Marion és Grant Jamestel közöl regényeket. E gyűjtemény, mint látjuk a franczia, angol és amerikai jeles­ regényírók legújabb műveit adja jeles fordításban. A Krassó megyéből vett értesírás nyomán a hazai ipar barátainak figyelmét ezennel a ruskahegyi vasgyár­­tulajdonosoknak, a vállalkozó Hoffmann testvéreknek z­o­m­á­n­c­z­h­u­t­á­j­á­r­a hivjuk fel, mely a Ruskahegy kö­zelében fekvő Ferdinandh­egynél állíttatott fel s a szakér­tők igényeinek teljesen megfelel. E zománczhutában ké­szített iparművek, mint főzőedények, már is távol vidéke­ken is kerestetnek s hisszük, hogy miután azok minden kí­vánatnak megfelelnek, mindinkább nagyobb elterjedést nyerendnek.­­ A budapesti hangász egyleti zenede részéről közhírré tétetik, hogy az utan fölállított fel­sőbb énektan-osztály folyó hó 21-kén fog megnyittatni. A beiratás e tanosztályba folyó hó 17-kétől naponkint déli 12 és 1 óra között a hangász-egyleti zenedében (vá­rosi szik­ház-épület első emeletében) Wöhler Gothárd tanár úr által történik, kitől a feltételek is megtudhatók. Ritter Sándor, egyleti titkár által. Nemzeti színház. Jan. 12. Hofbauer Zsófia k. a. Fektér­ és Tanner urak föllépteül „Linda.“ Opera 3 felv. zenéjét szerzette Donizetti. Az igazga­tóság minden igénynek eleget tett a vendég énekesek kétszeri fölléptetése s t. első énekesnőnk H­o 11 é­s y­ené a. jó akaratának, s szívességének elégnél több jelét adá e kezdő énekesekkel­ kétszeri fellépése által s főkép oly operában, melyre a színház rendes tagjai között kellő és jelesb erőkkel rendelkezhetik, mint e vendégek. Sem az igazgatóságtól azt, hogy ezentúl is díjfizetések mellett léptessen fel kezdő és énekpróbát tevő éne­keseket és énekesnőt, sem első énekesnőnktől azt, hogy ezekkel énekeljen és bajlódjék, senki nem követel­heti, főkép miután e felléptetések nem igazoltattak kellő

Next