Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)

1856-08-09 / 1951. szám

Obadich A. M. mennyiségtanártól. — Tanárok: Bui­a Teophil, Liebhart Lukács, Ma­yer Móricz, H­o­d­o­l­y Béla, Koller Károly, O­b­a­d­i­c­h Márk, Dornis Gáspár, Deák Sándor, Schm­id­t Ferd, Fritsch Vazul, Gerlach Benjamin és Laskay Benedek. Tanulók összes száma 182 u. m. I. o. 72, II. o. 55, III. o. 66, IV. o. 36, V. o. 50, VI. o. 32, VII. o. 28, VIII. o 20. A tanítás segédeszközeit gyarapíták: a budai helytartósági osztály , a birodalmi földtani intézet főt. Villax apát, gróf Zichy Jenő több ta­nár és tanuló. Az ifjúság könyvtára a pártfogók és tanárok adományaiból 39 munkával (53 kötetben) gyarapodott. E könyvtár jelen állása 911 munka vagyis 1401 kötet. Az intézet ösztöndíjai: 1) Farkas Fer, nagyprépost alapítványa, évenkint 100 pírt. 2) R­a­u­er János 736 pft alapítványa évi kamatjának fele. 22 fr. 6 kr. 3) K­o­r­n féle alapítvány dijkönyvekre. Az ifjúság jóltevőiről megemlékező rovatból érdemesnek tartjuk a következő sorok átvételét. „Végre tisztelettel s hálával kell megemlítenünk a buzgó lelkű t. Zsömböry Edu­­árt urat, ki több más mindkétnemü széplelkű­ve! m. é. nov. 19-én Istenben boldogult Vörösmarty Mihály her­­vadhatlan koszorúval ékes költőnk, intézetünk hajdani tanítványa lelke üdvéért, ugyan m. é. dec. 1-én a hal­hatatlan férfiú születésnapján engesztelő áldozatot mu­tattak be a mindenség urának s a nagy halott tisztelői ál­tal e czélra nemeslelküleg telt adományokból fenmaradt összegen a boldogult összes műveit 8 példányban meg­vásárlók s az igazgatóságnak átadák oly czélból, hogy a gyászravatalon volt disz­kötésü példány adassék azon 8-dik osztályú ifjúnak, ki társai közt a magyar iro­dalomban legkitűnőbb, a többi 7 péld.­a többi eszt. elseinek adassék emlékül és buzdításul. Ugyanazon üsz­­szegből szereztetett m­ég Mocsáry „A magyar társas­élet“ czimű munkájának 2 példánya szintén a jobb ifjak számára. 7. A nagy- károlyi kegyes-rendi a­l- gymnasium évkönyve. Kiadja K­o­c­z­án­y­i Fe­­rencz igazgató. Két figyelemre méltó értekezés teszi becsessé az ez évi értesítvényt. Az egyikben az igaz­gató úr az „ókori remekművek s a jó magyar fordít­­mányok“-ról értekezik; a másikban Könnye Alajos tanár „igénytelen nézeteket nyilvánít a magyar nyelv körül tanodáinkban.* Míg az első értekezés avatott tol­lal szól a régi klassikusok műveinek hasznairól s a jó fordítás kellékeiről, utasítván, példákkal derítvén fel sza­bályait, az egész értekezés menetében nagy nyelvjártas­ságot tanúsítván, addig könnye nézetei rokonszen­­vet keltőleg ragadják meg a figyelmet , igazolják nyelvünk barátainak legális buzgalmát a tanodák kö­rében s kötelességteljesitésre intenek ott, hol a túl­buzgóság más irányban indul. „Tevékeny hazafisá­­got igényel s követel tőlünk édes anyanyelvünk kezelése körül uj tanszervezetünk is , mond az értekezés. Állításom bevitatására lássuk, miként paran­csolja a magas cs. kir. vallás és közoktatási miniszté­rium az anyanyelv kezelését már gymnasiumaink első osztályában. I. Klasse: Lesen, Sprechen, Vortragen. Das zu Grunde zu legende Lesebuch wird nicht nur zur Übung in richtiger Aussprache der Worte und Beto­nung beim Lesen verwendet, sondern zugleich zur Er­weiterung und Belebung des Gedankenkreises der Schü­­­ler durch den von Lehrer zu erklärenden Inhalt des Le­sestückes , zu Sprachübungen im mündlichen Wieder­erzählen des Gelesenen und zum Vortrage memo­­riiler Gedichte und prosaischer Aufsätze (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich. Wien 1849. 119 lap. IV. a szám.) Az okta­tási m. minisztérium által megállapított s a tanodákba behozott tanterv szerint ugyanez értendő a magyar nyelvről is.“ — Tanárok : F­e­h­é­r János, F­r­a­n­i­c­s Antal, Horváth Márton, Koczányi Ferencz, Kön­nye Alajos és Palkovics József. Tanulók : összesen 105. Ezek közöl magyar 104, román 1, r. kath. 61, egy. görög 31, helv. hilv. 4, izrael. 9, I. o. 30, II. o. 29, III. o. 24, IV. o. 22. — A tanszerek 180 darabbal sza­porodtak. Ösztöndíj : néh. Z­a­j­á­k Márton orvos 240 frt alapítványa. Kamatjai évenként két szegényebb és szorgalmas tanulónak adatnak, biztos, sikert igérő tere a „legényegylet.“ Említet­tük, hogy Pesten ft. S­z­á­n­t­ó­f­y Antal prépost s belvá­rosi esperes-plebános buzgóságából ily legényegylet van alakulóban. Az intézet Magyarország hg-primása, bibor­­nok­i eminentiája pártfogása alatt áll; a legények száma, kik eddig jelentkeztek, körülbelül 100; a fővárosnak buzgó szaktanárai önkényt ajánlkoztak népszerű előadások tartására; kisded kézi könyvtár jön alapítva a mesterle­gények mulattatása s oktatására, és az oly jótékonyan működő Szent­ István-Társulat tegnapelőtti választmányi gyűlésében e jó ügy mellett nemesen lelkesülve elhatá­rozta, hogy a „kath. legényegylet“ könyvtárának gyara­pításához eddig kiadott ajtatos s épületes könyveivel, nem különben a Nép- és családi lapokkal készszívesen járu­­land. A legényegyletet ő eminentiája jövő September 8-án ünnepélyesen meg fogja nyitni.­­ Az erdélyországi gazdasági egyesü­let által rendezett „ 1l­a­t- és gépkiállítás a M. F.­ jelentése szerint nem felelt meg teljesen a várakozás­nak. A gazdasági egyesület a marhatenyésztés eme­lésére buzdító jó szándékáért és fáradságáért a gaz­­daközönségtől több figyelmet és méltánylatot érdemelt volna. Több kitűzött díjra nem lévén pályázó, a dí­jak jövő évre maradtak. A kitűzött díjakat nyerték . I) A külső tenyésztésre legalkalmasabb és saját nevelésű sertésekre kitűzött dijt M. Tisza László úr kiállított kanja és kockája. E dijt azonban épen a nyerő tűzte ki, és azon okból, hogy a díjazás a kisebb gazdákat buzdítsa szorgalomra és versenyre a tenyésztésben : M. T­i­s­z­a László urnak dicsérő oklevéllel jutalmazását határozta el a bizottmány, a dijt pedig következőleg osztotta el : 2) A legjobb kancza és koczára kitűzött 6—6 darab arany ju­talmat nyerte Szathmári Pál kolozsvári Polgár, gr. Beth­len Sándor nyájában született, de a kiállító által nagy gonddal nevelt kanya­s kockája. 3) A legszebben kihizott egy, vagy egy évesnél ifjabb malaczra kitűzött 6 darab arany jutalmat nyerte helybeli kereskedő T­a­u­f­f­e­r Fe­renc*, szintén gr. B­e­­­k­­­e­n Sándor nyájából vásárlóit malacra. A jutalmazott azonban a dijt nem fogadá el, ha­nem a választmány kezei közt hagyó, kitűzendő jutalomdijat valamely általa később meghatározandó állatfajra. 4) Di­csérő oklevéllel következő egyének jutalmaztattak : a) gr. Bethlen Sándor a jeles fajú sertések szaporítása s az or­szágban elterjesztése által szerzett érdemeiért, b) C­s­u­­­a­k Dániel ügyvéd, ugyancsak gr. Bethlen Sándor fajából szerzett,gondosan nevelt 5 db kitűnő malaczaiért. Ezeken kívül Fr­i­ez János kiállított malaczaiért a dijakon felül be­jött 12 pfttal jutalmaztatott. A szarvasmarhákra kitűzött dijak közöl : 1) a legszebb 3 éves bikára kitűzött 10 da­rab arany jutalmat kolozsvári luth. pap t. H­i­n­c­z György ur bikája, 2) a két éves bikára kitűzött 8 db. aranyat Kelemen János bikája, 3) a hölgyek által két legjobb fejős tehénre kitűzött 10 db. aranyat Balog Mihály, a legjobb tejelő bival­a­t. dr. Sz­öcs József. E dijakra nézve dicsérőleg megemlítjük, mikép ennek összeszerzé­­sében Marussi-Barra Ida és Pataki Józsefné e nagyságuknak legtöbb érdemük van 4) a legjobb egy éves trióra kitűzött 17 pftot nyerte P­r­á­l­é Gligor, fe­jérdi oláh földmives. A gép­­kiállítás sem felelt meg a közvárakozás­nak, miután több megrendelt gép meg nem érkezett. A gépekkel tett kísérletre nézve, miután szakavatottságot nem igénylünk magunknak, nem tudjuk a szerkezet volt-e hiányos, vagy a kellő bánásmód nem volt gyakorlatában a kísérletet intézőknek, de a szántóekék egyikét nem ta­láltuk czélszerűnek. — Erdélyből, igen tisztelt oldalról két rendbeli figyel­meztetés, illetőleg felszólitás érkezett a „Gazd. Lapok” szerkesztőségéhez. Az első, hogy igen kívánatos volna, Erdély gazdasági állapotait a „Gazd. Lapokban tüzeteseb­ben képviseltetve látni. A második , hogy Erdélynek több lelkes birtokosa fiatal gazdatiszteket kívánna ma­gyarországi jelesebb gazdaságokba gyakorlatra küldeni és számosan volnának oly ifjak is, kik hasonló irányban óhajtanák magukat a gazdasági pályán mivelni. Az első figyelmeztetésre örömmel nyilvánítja a szerk., hogy Er­dély gazdasági állapotainak képviseltetéséhez, úgy hiszi, nem sokára a kulcsot legközelebb meg fogja találni, biz­ton remélli, hogy akad néhány ügybarátja a testvérházá­­ban, kik készek lesznek, a „Gazd. Lapok“-kal kezet fogva, az egyesülés nagy művéhez a mezőgazdaság terén is az utat egyengetni. A­mi a második óhajtást illeti, örömmel tudatja a szerk. az illetőkkel, hogy reménysége van, miként hazánk egyik felvidéki jószágán, egy szintoly erélyes, min alapos műveltségű főtiszt vezérlete alatt egye­lőre két ifjú gyakorlat végett fel fog vétetni. — Igen örvendetes tudomásul veszszük, hogy a S­z.­­István-Társulat Inghoffer történelmi munká­jának még eddig kiadatlan kéziratát, mely egyik lipcsei műrégiség-árusnál létezik, tetemes áldozattal megszerezni és idővel sajtó útján kiadni szándékozik. Ezzel kapcsolat­ban megemlítjük, hogy F­uxhofernek monasterioló­­giája a tudós C­z­i­n­á­r Mór sz -benedekrendi áldozat ki­javítása szerint ugyancsak a Sz.­István-Társulat által sajtó alá adatott. Előfizetési ára e becses történelmi mun­kának, mint halljuk, 5 pártra határoztatott. — M­i­s­k­é­n, Kalocsához közel, múlt junius hó 9-kén halt meg S­z­a­t­h­m­á­r­y József, cs. k. kapitány, ki vég­rendeletében tetemes összeget hagyott a pest-budai házi szegények számára, egyszersmind 6000 pftot alapitványo­­zott, mely tőkének kamatja 50 posztos részletekben a népiskolák körül buzgó és érdemes falusi ás purztai tanítók közt kiosztandó.­­ A budai jótékony nőegyesület múlt évi összes bevétele 44,565 frt 53 kr. Ez öszveghez rá­­mu­tatott a megelőző évről maradt felesleg is. A jövede­lem jótékony adakozásokból, kegyes hagyományokból, a kisdedovó bevételeiből, az egyleti házak jövedelmeiből került be. A kiadás tett 43,399 frtot 33­2/4 krt. U. m.: 1882 házi szegény és beteg gyámolitására , valamint in­gyen osztogatott orvosságra kiadatott 3832 frt 392/4 kr. Az egylet kórházának betegeire 4116 frt 362/4 kr. A 409 gyermek által látogatott 3 kisdedóvoda fentartására 1357 forint 62/4 kr. Az egyleti házak kijavítására, új épí­tésre, országos adó s más közfizetésekre 17,575 fo­rint 2314 kr. Más kiadásokra (mik ezek?) 16,547 frt 17 kr. Pénztári maradvány ez évre 1166 frt 4964 kr. Az egylet vagyona jelenleg áll 4 házból. A vízivárosi házban a kisdedóvódák vannak, s krisztinavárosi pedig kórház­i házak becsértéke 65,000 frt. E mellett tőkék­ben (a kórház alapjául szolgáló alapítványi 37,100 frt s az ezüst sorsjátékból származott 23,463 frt 20 kr.) még 60,563 írttal bir. Ez erejénél fogva az egylet képes a kórházat megnagyobbítani. — Szeged , Vásárhely , Csongrád , Szentes , Mind­szent, Szegvár, Csany, Felgyő, Sirokhegy és Fehértó díszes albumokat adandnak Ő Felségének a Csá­szárnénak szerencsés szülése feletti örömük jeléül. Ez albumok Kr­e­i­n Á­g­o­s­t műhelyében készülnek Bécs­­ben, s oly díszesek, hogy bármely ipartárlaton is köz­figyelmet és méltányt fognának nyerni. — Figyelmeztetjük nagybirtokosainkat s községeinket a ,haszonbértészeket képző gyakorlati tanintézetnek“ a „G. Lapok“ 32. számában megjelent programmjára. A tanítási tervből csak a tisztán gyakorlati foglalkozások sorozatát kö­zöljük: 1) Konyhakerti növények mivelése. 2) Gyümölcsfa­tenyésztés. 3) Szőlőmivelés.4) A gyógynövények mivelése. 5) Kisérletképek mivelése, minden uj kereskedelmi és mű­­ipari növényeknek, hogy azok valódi haszna és legczél­­szerűbb mivelési módja, mielőbb köztudomásra jusson. 6) Kerti és gazdasági veteménymagvak mivelése. 7) Növény­­mivelés melegágyi meleggel. 8) Növényszaporitás és ne­mesítés stb. — Röser Miklós kereskedelmi és nevelő intézetében a nyilvános próbatételt f. hó 12-kén tartatnak meg r. 9— 12 és d. u. 3—6 órakor. — Nemzeti színház. Aug. 7. „B o r g i a L u k ré­ti a.“ Jó előadás. Csekély számú közönség, a katonai határőrséget kivéve, mely által a büntető tör­vény 178 és 179. §§-ban a tolvajsági bűntett megbün­tetése iránt foglalt szabályok értelmeztetnek. 104. sz. A kül- és pénzügyminisztériumoknak 1856. jun. 16. kelt kibocsátványa, kiható minden koronaor­szágokra , a követségi hivatalnokoknak várakozási és nyugdijai tárgyában. 106.ssz. A bel-, igazság- és pénzü­gyi miniszteriumok­­nak, a legfőbb számellenőrségi hatóságnak s a legfőbb rendőri hatóságnak és a hadsereg főparancsnokságának 1856. jun. 17. kelt rendelete, kiható valamennyi koro­naországokra, a katonai határőrséget kivéve, a polgári közigazgatás intézetei számára adandó katonai segélyért és a kirendelt katonai őrcsapatokért járó illetékek iránt. A XIII. darab tartalma. 22. sz. Hirdetménye a pozsonyi cs. k. helytartósági osztálynak 1856. jun. 18-áról a nadályok szabott árát illetőleg. Börzetudósítások. Bécs, aug. 7. 5°10met. 84yg —1/4. 41/2 % 733/4—74. Nemz. köles. 853/4—%. Urbér­­kárp. kötv. a. a. 86—1/2- a többi 81—81­2. 1854-ki sorsj. 1063/2—3.­ Bankrészv. 1094 —1095. Bankcertif. 353—354. Hitelintézet 383—3­4. Dunagőzh. 595—596. d. g. 13. kib. 565—566. Tiszaivasut 107—112. Nyugd­i­­vasut 1105­8—3/4. Keletivasut 113­2—3/4. Lombard 119*12 —120. Északvasut 287—'|4- Állam­vasut 327— 328. a. v. certif. 2403/4—241. Augsburg 1023/4. London 10. 2V1. Páris 1193/1. Arany 7—'|4. Ezüst 33/4—4. Gabonaár. Pozsony, aug. 6. Búza nagy mennyi­ségben jött a piaczra s alantabb áron kelt. 82 font. 5 frt 18 kr. 83 font. 52/3 forint. 86 fontos 6 frt. Rozs meg­tartja árát.­76 font. 3­2 forint. 78 font. 32/3 frt. Árpa 67 font. 3 frt. 69 font. 3 frt 6 kr.­ Zab . 1 fr. 48—54 kr. Győr, aug. 6. Búza bánsági 80—85 font. 4 f. 36 kr. — 6 frt 36 kr. Tiszai 88—89 font. 4—5 frt.; bács­kai 78—80 font. 4 frt 24 —36 kr.; magyar uj: 84— 87 font. 4 f. 36 kr.—6 f. 12 kr. Kétszeres —74—77 font. 2 f. 48 kr.—3 f. 12 kr. Rozs­ó: 74-77 font. 2 f. 48 kr. 3 ft 6 kr.; uj 76 — 79 font. 3 frt — 3 frt 24 kr.; Ku­­koricza: 81 —85 fnt. 2 fr­t. 10 — 24 kr. Árpa­d : 1 f. 36—54 kr. uj 67-70 font. 2 frt 24—48 kr. Zab: 45-46 font. 1 frt 30—36 kr.­ Köles : 2 frt 6 — 30 kr. Dunavizállás. Aug. 8. T 8“ 3'' 0 fölött. PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 9. A lelkészkedéssel foglalkozó papság tevékenységének valamint tanúsága úgy más részről feg-A hölgygyel, kit szeretünk, azt mondják : a tél tavasszá válik. S e­közben Jakab talált magának időt még többet dolgozni, mint korábban. Szíve minden pillanatban új, fris, fiatal, élénk színezetű szerzeményre lelkesítette őt. Helyesen mondta ő, hogy a lángész az érzelmek túlára­­dása. A szív tüze forralja az agyat. Sőt nem is volt többé Jakabnak elég művészete. Még költővé is lett. Egy reg­gel hozzám jött, zongorához ült, s egyszerű, de ösz­­hangzatos és érzelemmel teljes kiséret mellett következő saját szerzeményű verseket adott elő : Tél volt, midőn a lombtalan ligetben Én és te együtt jártunk fel s alá; S az együttlét üdvében életünket A szerelem tavasszá alkotá. Tavasz ha lesz, ha majd mosolyog a tájék, S én nélküled bolyongok fel s alá. Oh akkor — a tavasznak közepette — Szegény szívemben tél lesz és halál. Nem künn a természetben kell ker­esni, Magunkban hordjuk a tavaszt s telet: Nélküled a tavasz téllé ridegszik, A tél tavasszá változik — veled! Ezen házas életszerű viszonynak a herczegné és Ja­kab között, szerelmekön kívül, még más különös oka is volt, mely nemcsak mentette, hanem következetesnek is tüntette fel azt. Ők nem két közönséges szerelő voltak, kik könnyeden botrányt csinálnak, hanem két becsületes szív, két, közös akaratban egyesült őszinte bizalom, kik a körülmények által számukra nyitott útón haladtak bi­zonyos talán elérhetlen czél felé, de szívük őszinte­ségében jogosítva érezték magukat arra számítani. Tudjuk, minő jelenet előzte meg Anna Badenbe uta­zását; minő kételyért tehetett szemrehányást Jakabnak, mennyire igyekezett a herczegné ezen szerelem ellen küzdeni; visszatértével, mely öt nap múlva történt, el­ment Jakabhoz, s igy szólott neki : — Komolyan szeret ön engem ? — Kételkedhetik ön ? felelé neki a fiatal ember. — Kész ön egész életét nekem szentelni ? — Esküszöm! — Úgy én is egészen önnek adom az enyimet. Nem vagyok többé az ön szeretője; neje vagyok. S elbeszélte ekkor a herczegné, mi történt közte és férje között, s mikép tépte szét férje az utolsó köteléket is, mely őt eddig kötelessége korlátai között tartotta. S ez valóban furcsa történet, az ily férj az angyalt is meg­rontotta volna. Ám Ítéljen felette akárki! A herczegné azon hitben utazott el, hogy férje, mint sógorasszonya mondta, igen beteg, s engedelmeske­dett ekkép, valljuk meg, nem szivének , mert nem sze­rette s nem szerethette, sőt nem is becsülhette ezen embert, de engedelmeskedett a világ és lelkisme­­rete törvényeinek , melyek szerencsétlenség eseté­ben, szemrehányást tettek volna neki , hogy a talán haldokló férjért egy lépést sem tett. A halálnak azon kiváltsága van, hogy feloldoz, s a haldokló már az örök rejtelem visszfénye által, körözve, hova menni fog, bármit lehetne is neki szemrehányni, még azok előtt is tiszteletre méltó lesz egy pillanatra , kikre néz­ve halála a felszabadulás pillanata. Továbbá ezen uta­zás a herczegné gondolatában, elválasztván ez kevés időre azon embertől, kihez vonva érezte magát, s köze­lébe vivén annak, kihez a házasság kötötte, utolsó ajánl­kozó alkalomnak látszott, hogy a helyes útra térhessen, s minden ismét rendbe jöjjön. Elmondjuk-e, hogy útköz­ben néha a herczeggel töltött évek emléke, s a boldo­gabb élet képzelete lelkében oly kilátást ébresztett, me­lyet a herczeg mindennemű kicsapongás által aláásott egészsége eléggé valószínűnek tüntethetett fel, s melyet szive új szempontjából jótéteménynek fogott volna te­kinteni ? A herczeg halála nem szabadságot nyújtan­­dott-e neki? Megvalljuk-e, hogy ezen eszme makacsul megmaradt Anna lelkében, ámbár mindent elkövetett, hogy azt magától tova űzze? A legbecsületesebb emberektől hallottam nyilvánítani, hogy, ha semmi bűntettet nem követtek is el, gyakran igen vétkeseknek tekintették magukat gondolataik által, s hogy némely pillanatban, nem mondhatván meg, hogy mikép és honnan jöttek, a legroszabb kisértések férkőz­tek lelkekbe, s hogy egy pillanatig mérselgették érde­keiket és szenvedélyeiket. Erényünk csak magunk fe­letti belső győzelmeink fejleménye. Melyik nő nem gon­dolta legalább egy pillanatig, ki férjét nem szereti és mást szeret : „Ha férjem meghalna!“ Többnyire társa­dalmi szükségek közé szorítva, a nő mindig jogosítva hiszi magát, midőn szenved, hogy szembeálljon a felette uralgó sorssal, s midőn ábrándai szerinti szerelem és azon becstelenség között áll, mely abból származhatik, s azt gondolja, hogy csak isten akaratára volna szükség azon akadály megsemmisítése végett, mely ezen szere­lem törvényessége között van, megakadályozhatja-e, hogy ne várja istentől sorsa megváltoztatását, melyért az ő irgalmas igazsága előbb-utóbb kárpótlással tarto­zik? Ha a társadalom más módot nyújtana a nőnek me­nekülésre, nem gondolna erre ; ezen rosz gondolat, te­hát az emberek hibájának következése. (Folytatjuk.) Hivatalos. A cs. k. országos bizottmány Peőtz Eleket és Ke­­resztessy Vinczét, a kassai cs. k. helytartóság fo­galmazó gyakornokait és Hu­n­y­o­r Sándort, a bereg­szászi cs. kir. megyetörvényszék figyelőjét ideiglenes 2. oszt. szolgabiróhivatali tollnokokká kinevezte. F. é. jul. 22-n a budai cs. k. egyetemi nyomdában a magyar országos kormánylap első osztályának XIV. darabja, és a második osztályának XIII. darabja mind német egyes, mint összes kettős kiadásokban megjelent és szétküldetett. Folytatólagos tartalma : 100. sz. Az igazságügyi miniszteriumnak 1856 jun. 8. kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótország, a Szerbvajdaság s temesi bánság és Erdély koronaorszá­gokra, melylyel az 1853. jul. 18-kán kelt ideiglenes csődrendtartás (hírod. törv. lap 132 sz.) melletti életbe­léptetési rendelet IX. czikke értelmeztetik. 103. sz. Az igazságügyminiszteriumnak 1856. jun. 13-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A magyar nyelv sajátságairól, irta Gyer­­gyai Ferencz. Kolozsvárt, az evang. reform. főtanoda betűivel 1856. Ara 50 kr. pp. Gyönyörűség elgondolni, mily szép renddel ment előre nyelvünk fejlődése e század kezdete óta. Kazin­czy nyelvünk rendkívüli képzékenysége mellett, annak tényleges szegénységét felismervén, idegen fejlettebb nyelvekhez való alkalmazkodása által hitt segíthetni a bajon s e tekintetből külföldi mindenféle k­modoru mun­kákat hazánk földjére átültetni s nyelvünket uj anyag­gal, uj fordulatokkal gazdagítani és felszülni törekedett. A nyelvészek Kazinczy ebbeli kísérleteit jobbára elvetet­ték ugyan, de a lendület megvolt adva s a nemzeti moz­galom korszakában a Kazinczy által megindított nyelvújí­tás módszere legkönnyebbnek és a czélhoz leghamarább elvezetőnek találtatván, a nyelv ez után szóbőség te­kintetében a nyilvános élet által tán nem kevesebbet nyert, mint a nemzet akkori nagy irói, Virág, Kölesei, Berzsenyi és Vörösmarty halhatatlan művei által. Ily befolyások alatt a nyelv mindinkább gazdagodván, lassanként a sok oldalú életnek alkalmas közlönyévé vált s akkor előállott a szükség, hogy az anyagilag kifejtett nyelvben a nemzeti szellem uj életet öntsön, így támadt azon — úgynevezett népies iskola,— melynek élén Pe­tő­fi nagy tehetségével a nép esze- és szavajárását a költőiség varázsával elöntvén, azt a miveitek nyelvébe bevitte s a nemzet maradandó irodalmi kincsévé emelte. Petőfi irányát tudományos öntudattal és valóságos vir­tuozitással folytatja Arany, s valamint az előbbi kor­szakban a nyelvanyag, úgy az utóbbi időben különösen a nyelv szelleme gazdagodott. Ezzel a nyelvmivelés első közvetlen stádiumát meg­futotta ; most a nyert eredményeket a nyelvtudomány előtt igazolni és a jövő haladásnak irányait kitűzni kell, s ez a jelen tudományos nyelvészkedésnek feladata. — Mi sikerrel fogjuk e feladatot megfejteni, azt most előre megmondani nem lehet; de annyit tudunk , hogy vala­mint más szellemi tereken, úgy itt is túl vagyunk im­már azon primitív állásponton, mely magánkívül mit sem ismer, ismerni nem akar , hanem kibontakozva éretlen­ség szülte elszigeteltségünkből föl kell nyelvészetünket is odaemelnünk, a­hol az europa szerte áll. — Egyes, bár­mily szerencsés ötletekkel a tudományban többé nem boldogulhatni, hanem míg egyfelől a nyelvalkotó szellem nyilatkozatainak nagyobb mérvek szerinti ész­lelését s ennek nyomán az elvek s nézpontok megalapí­tását követeljük, addig másfelől a legparányibb részlete­kig menő búvárkodásba kell ereszkednünk s csak a rész­letekig menő búvárkodásba kell ereszkednünk s csak a részletek tanulmányozása nyomán alkotott tudományt ismerjük el valódinak. Az előttünk fekvő munka szerzője az utóbbi téren mozog s ki kell itt eleve mondanunk, hogy Gyergyai urban egy nyelvünk titkaival sokat fog­lalkozott önállón gondolkodó férfit ismertünk fel, ki a magyar embernek nyelvösztönét követő szólását alaposan észlelvén, sokat összeállitott, mi a közönség figyelmét nagy mértékben megérdemli. Mi, kik tudjuk, mennyi gondot, mily feszült lelki munkásságot igényel az ilyen munka. LEVELEZÉSEM. Nagy Enyed, augustus 1. (Ered lev.) Ki 1849- nek tavaszán, s nyarán utazott városunkon keresztül, ki látta a csak egy évvel elébb csinos városnak kormos romhalmait; ki hallotta az üres utczáknak, s falaknak a leglassudabb lépésektől is borzasztó kongását; ki ezen év vége felé jőve körünkbe az 1848 derekán még fény­ben, és bőségben úszott, és középrendű polgárságot, árva testére és lelkére hagyatottan mint előbbi tűzhe­lyéhez visszakerülten szalmával behányt, vagy fedelet­­len, ablaktalan szobában 2—3 családonként, keritetlen udvaron, rongyos gúnyában nyomorogni látta : lehetlen, hogy szive meg ne esett volna rajta. Hát azok, kik egy­kor e városnak díszét tevő ref.­tőoskolában tanulva, el­méjüket, szívüket ennek nagyszerű eszmekincseiből ké­­pezék ki, s ifjú koruk ábrándait ennek falai közt álmo­­dozák le imerten ; mit érezhettek , midőn ez intézetnek falait födele leégte után kormoson és pusztán, nagyszerű könyvtárát, drága éremgyüjteményét megsemmisülve ta­pasztalták ? Nyolcz év telik le mindjárt azóta, s az idő valamint a szív sebeit béhegeszti, a romok tetemes ré­szét is kiépítette. Mert Enyednek az országútba eső két nagy utczáján az utczára eső épületeknek nagyobb része be van födve; noha még ezen utczákon is nehány födet­­len, s az ázás miatt leomlandó falak a többi utczákban pedig sok roskadozó épületek , s teljesleg puszta udvartelkek tesznek bizonyságot ama gyászeseményről, mely II.Enyedet 1849 januarius 8. és következett nap­jain érte. Tavaly a szászságnak korán beállta , s a Ma­rosnak leapadta miatt, nem jöhettek elég számmal tuta­jok; s e miatt az építkezések is fenn­akadtak vala; ez idén már nagyobb számmal szállítottak a tutajkalmárok tutajokat; a fenyő-épületfa, és deszka olcsóbb volt; lát­szanak is jelei a nagyobb mérvekben a épitni akarásnak , de nincs épitő-kéz, t.i. sem kömives, sem áz elég számmal; miért is nevetségig drága az oly napszámos, ki a va­koló kalanát és faragó bárdot felfogni meri, a legalsó foka bérűknek 1 frt 20 kr. lévén pengőben. A reform egyház templomának mind födele, mind belrésze, s ebben

Next