Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)

1857-04-25 / 2182. szám

szolgálna. „Míg a Nápolylgali viszály,mond a levelező, s a Piemont és Ausztria közti feszültség fentartatik, addig Párisban a hadügyminisztériumban, az olasz hadjáratra vonatkozó minden tanulmány a legnagyobb szigorral új bizottmányok elé terjesztetik. Egy ily olasz hadjárat szintén nem volna hóditó háború. Fő indoka volna a franczia protektorátus alatt a Muratok és Carignanok részére uj Olaszországot alapítani s egyszersmind az ujan szervezendő államokban az olasz demokratiát elnyomni.“ Bizony a levelező jegyét (? ?) mely sorai előtt áll, méltán tűzhetnek sorai után. Mikor fogIII. Napóleon olaszországi hadjáratára kelni, arról a levél hallgat; alkalmasint ily járathoz az útlevelet előbb az angol kormánynál is látomásoztatnia kellene. A „La Presse“ élénken foglalkozik a scandínavismussal; a „Journé des Debats“ is egy hosszabb czikket szentel az ügynek. Dán- és Svédország közt heves nemzeti gyűlölet uralkodott 1815-ig. Dánországnak, Norvégország átengedése után, gyámolt kellett keresnie a szomszéd államban, másfelől Svédországnak sem volt oka a meggyengült Dánországot ellenségül tekinteni. Az unió eszméjét további események is elősegítik , nevezetesen a slezvig-holsteini viszály, és az Angol és Francziaországgal 1855-ben kötött svéd biztosítási szerződés. Dánországnak a német herczegségek irányában szilárdabb háttámaszt kellett keresnie, Svédország óhajta, hogy az orosz nyomás viszszatértét idegen segély nélkül is eltávolíthassa. Németországban nincs ellenséges hangulat a scandináv unió iránt, mert remélik , hogy ez után Slezvig-Holsteint Dánországtól elszakíthatják. Ma reggel érkezett Kopenhágából ápril 22-ről a távirati tudósítás, hogy a „Faedrelandet“ megerősíti egy svéd körjegyzék kibocsátását Scheele antiskandináv körsürgönye ellen, mely a leghatározottabb óvástételt foglalja magában az ellen, hogy Scheele Svédország királyának cselekedeteit roszalta , egyszersmind csodálkozását fejezi ki e hosszú és nem indokolt értekezés fölött oly tárgyról, melynek taglalgatása eddig az irodalom működéséhez tartozott. — A megürült dán miniszteri helyek betöltéséről a hírek mind alaptalanok. — A Madridban fölmerült legutóbbi eseményekről az „Ind.beige“ a következő tudósítást vette ápril 16-káról, hogy ápril 14-kén Madrid polgári kormányzója értesíti etett, miszerint ugyanazon nap éjjelén a carlisták összegyülekezésének kell megtörténnie egy sírkertben a város éjszaki részén. Ennek következtében hét személy elfogatott; ezek között volt három, nemrég amnestiában részesült carlista katonatiszt. Egyiknél fontos papírok találtattak. Fölhívás Eger és vidéke bortermesztőihez és mindazokhoz, kiknek a szőlőművelés, borkészítés, pinczegazdaság és borkereskedés előmozdítása érdekükben áll. Egerben és vidékén általános tapasztalás : mikép egy idő óta némely nyerészkedő uzsorások és alkuszok a bortermesztő szőlőbirtokosokra és a borfogyasztót vevő közönségre oly nyomasztó hatást gyakorolnak, hogy a miatt a termesztők boraikat illendő áron, mely a termesztési és kezelési költségek fedezésére s fáradozásaiknak keserves munkával kiérdemlett jutalma biztosítására elegendő lenne, el nem adhatják; — a borvevők és fogyasztó közönség pedig nem egyszer meghamisított borokhoz is jutnak, melyek gyakran még útközben felfordulnak, megromlanak, s a miatt a vevők Egertől és vidékéről napról napra mindinkább elidegenedvén azáltal a szőlő- és pinczegazdászat, mely Eger és vidéke szőlőmives lakosainak egyedüli élelemforrás, tetemesen hanyatlik, és a sok elhagyott szőlő tanúsítása szerint végpusztulásnak indul, de tapasztalás az is, mikép az ország minden bortermesztő részében, a termesztőkből társulatok, egyletek alakulván a borokkal való kereskedésre, ha Eger és vidéke bortermesztő lakosai a szőlőművelés, borkészítés és kezelésnek s pinczegazdászatnak a borigényeihez idomítandó javításával és hasonló borkereskedési társulat alakításával soká késnek ; az ország több vidékein már alakult vagy alakulófélben levő borkereskedési társulatok által, melyek mellett egyes magányosoknak kisszerű boreladási üzletek sokáig fen nem állhat, a világ piaczáról kiszorittatnak. Mindezen körülmények figyelembe vételével azoknak elháríthatása tekintetéből az egri és vidéki jelesebb szőlő és bortulajdonosokból előlegesen 56 ügybarát egyesülvén felsőbb helyre folyamodtak, hogy Egerben egy boráros egyletet állíthassanak fel, melynek czélja lenne: az egri és vidéki hegyeken termett borokat eredeti tiszta, meghamisítás nélküli állapotban a borfogyasztó közönséggel mind bel, mind külföldön megismertetni, azt mind kis, mind nagy mennyiségben árulni, annak kereskedés útján világszerte piaczot és keretet szerezni, az uzsorások és alkuszok nyommasztó visszaéléseiktől a bortermesztő és fogyasztó közönséget megóvni, a szőlőmivelést, borkészítést és pinczegazdászatot, mint a honi iparos mezeigazdaságnak egyik tekintélyes ágát előmozdítani, és az által úgy egyesek, mint a társaság jólétét eszközölni. Ámde ezen hasznos nagy czélt csak úgy lehet elérni, ha az eddigi vállalkozókhoz még több szőlőbirtokosok és más egybarátok is csatlakoznak. Ugyanazért az eddig vállalkozott 56 szőlőbirtokosok, kik az egyletnek végmegalakulásáig annak érdekeit egyetemesen képviselik, és az előintézkedések tekintetébeni felelősséget magukra vállalják, a hatóságokkal vagy egyesekkel éritkezés tekintetében pedig Nánásy Mihály ügyvéd által képviseltetnek, a felsőbbség engedelmével tartott gyűlésükben abban állapodtak meg , hogy tíz évig tartandó kötelezettség feltétele mellett lépvén társaságba, az első vevő által másra is átruházható kétezer darab részvényt bocsássanak ki száz száz pengő forint értékűt, s azon száz pengő forintból minden részvényes, az egylet felállíthatásának és az egylet ügyei mikép vezetése tárgyában törvényül szolgálandó alapszabályoknak Ő cs. k. Felsége belügyi magas minisztériuma által megengedése s megerősítése után az egyletbe lépésekor fizessen készpénzül 10 pártot, 90 pártba pedig tetszése szerint akár pénzt, akár az egylet igazgató választmányával kötendő alku szerint meghatározott árú olyan bort adjon, melylyel mind bel, mind a külföld előtt becsületet lehet vallani. Az így bekerülő pénz és bor tiszta hasznát azután a részvényesek minden év végével úgy osszák fel, hogy a tiszta nyereségnek 9/1) részéből mindenki részvénye arányában részesüljön, 1/1(1 része pedig olyan tartaléktőke alapítására fordíttassék, melyből idővel a megszorult szőlősgazdáknak boraikra előre pénzt lehessen kölcsön adni olcsó kamatra, egyszersmint a társaság kereskedését nagyobbra terjeszteni. Megállapodás történt az iránt is, hogy ha az egyletnek alakulásakor a részvények árába összegyűlt borok elkelnek, azok helyére más hamisítatlan jó borokat vegyen az egylet inkább részvényesektől is mint nem részvényes idegenektől, és az ilyes vételeknél mindig fő figyelem legyen az egri és azokhoz hasoldó» vidéki jó borokra; mert csak igy lehet elérni azonczélt ,l°gy az egri vidéki szőlőbirtokosokon segítve legyen az egri bornak hanyatló jó hírneve, becse és' kelete elyreállitassék, » » külföldi vevők ismét Egerbe édes8,'tessenek amig magokat drágán megfizettető alkuszok éknellez - vei, — előre gondoskodva lévén arról, hol7 ^ ^7. letnek legyen egy jeles Igazgatója és igazg.10 választmánya, továbbá pénztárnoka, ellenőre, fő és alpinczemestere vagy kádára mind részvényesekből, kiknek legfőbb kötelességük azt eszközölni, hogy az egri borok mind a bel mind a külföldön lehető legjobb áron keljenek el,és az ügykezelésben semmi visszaélés ne történjék,hanem minden lehető legjobb rendben, biztosságban és legnagyobb haszonnal kezeltessék, és azon okból minden részvényesnek joga legyen az alapszabályokban bővebben kifejtett módon az egylet dolgai vezetésébe beleszólani. Az eddig mondottakból látni való, hogy az egyesület ereje oly jeles, hogy annak elérhetése esetében általa nemcsak a részvényesek, hanem a nem részvényes egri és vidéki szőlőbirtokosok és más ügybarátok s borfogyasztó közönség is nyerni fognak úgy pénzbeli mint egyéb gazdászati szempontból. Aki tehát ezen jeles czél elérhetése végett az eddigi 56, azon vállalkozóhoz csatlakozni kíván, kik az egylet felállítása végett legfelsőbb helyre folyamodtak, és majd akkor, mikor a czélba vett egri taráros egyletnek alapszabályai Ő cs. kir. Apostoli felsége magas belügyi minisztériuma által jóváhagyva lesznek s az egylet felállitása iránti legmagasabb engedély megadatni fog, (mihez Ő Felségének minden honi iparvállalatot elősegíteni kívánó legmagasztosabb kegyelméből biztos reményünk lehet), az egyletbe mint részvényes belépni kíván , előre jelentse és írja be magát az e végre szolgáló ívekre, melyek le vannak téve és minden nap reggeli 9 órától kezdve délig, s d. u. 3-tól 6 óráig mindenki által megtekinthetők következő helyen : 1. Bucher József szabómester ur boltjában az ó kávéháznál. 2. Csiky Sándor urnál a főutczában. 3. Jánffy Róbert kereskedő ur boltjában a hosszú pincze mellett. 4. Joó János, egri érseki lyceumi nyomdaigazgató urnái. 5. Főtiszt. Kovalcsik József papnöveldei igazgató urnái. 6. Móczer kereskedő ur boltjában. 7. Nánásy Mihály ügyvéd urnái a főutczában. 8. Steinhauzer István kereskedő ur boltjában a városháza alatt. 9. A városházán a polgármesteri hivatalban. 10. A takarékpénztárnál az egri érseki udvarban. 11. A nagy casino olvasó szobájában. 12. A „korona“ czimü vendégfogadásnál. Egyébiránt megjegyeztetik : mikép ezen előleges aláírások csak a végre szolgálnak, hogy a vállalkozók tájékozhassák magukat Eger és vidéke lakosságának ezen hasznos ügy iránti érdekeltségének mértéke és annálfogva az egyletnek életbe léptethetése vagy a részvétlenség miatt csírájában megbuktatása felől, mert határozatul van elfogadva, hogy az egylet csak ezer részvény elkelésének biztosítása mellett alakulhat meg, és kezdheti el üdvös működését. Különben minden aláírótól feltételeztetik annyi maga meggondoltság és becsületérzet, hogy aláírásával magát erkölcsileg lekötelezettnek tartandja, mikép az egylet valódi felállásakor a szent ügytől vissza nem vonul, hanem annak életbeléptetését tettleges vagyoni részvéttel előmozditandja.*) Kelt az egri boráros-egylet felállítására vállalkozóknak Egerben 1857. esztendei martius 3-kán tartott gyűlésekből. Nánásy Mihály m. k. korelnök. Vasváry Károly m. k. jegyző. Pest, april 24. A rectorprofessor zöld lett mérgében, Cicerónak nyelvét csak egy elvetemedett diák vethette meg így, s azért egész szánalommal mondja : ,Csokonay uram, mi nem bírunk magával, és attól félek , hogy collegiumunkat is rettentő hírbe hozza.* „Meglehet!“ Válaszolja Csokonay egészen mást gondolva, mint a rector. ,Jaj, már csak eltagadhatnánk, hogy ilyen tanítványunk is volt!* Mondja szégyennel az elöljáró. „No no, csak még ne dicsekedjenek vele!“ Szól Csokonay nem állhatván ki e jámborságot, és eltávozván a szobából, de már ekkor oly dühbe jött az elöljáró, hogy verekedni szeretett volna az elvetemedett emberrel, ki az egész világgal szemközt megy, és a classical nyelvet elvetvén, magyarul akar beszélni. ,Hallotta ezt a bolondot, Udvarhelyi uram? . . . kérdi a másiknak fordulva, — de hisz maga sem különb, csakhogy maga még nem ir magyar verseket, hanem, domine Udvarhelyi, az ég szerelmére kérem, a maga apja oly derék, jóravaló ember, s magából minden áron tisztességes embert akarna nevelni; de amint hallom, ön ilyen fiatal létére oly vastag hangon énekel, hogy kész scandalum, — ugyan amire mondja meg nekem, nem szégyenli magát! Ezen ostobaságnak kulcsát azon előítéletben tessék keresni, hogy némely ember a hangnak mélységét az elvetemültség következményének tartja ; azért ne botránkozzanak meg a debreczeni rectorprofessoron, ki az éneket nem gyűlölte ; mert különben módja lett volna a debreczeni cantust is megszüntetni; megengedte bizt azt, mig az ének tisztességes mérsékelt hangvitel maradt; — de hogy oly vastagra fajuljon, mint a hogy akkor már Udvarhelyi énekelt, — az már scandalum. ,Pap akar lenni, amire, Udvarhelyi?* „Meglehet, tudós rectorprofessor úr.“ ,Én meg azt mondom, nem lehet! . . . „De már azt magam is szeretném tudni, miért nem? Kérem alázatosan.“ Kérdi az ingerült diák. ,Mert magtól irtózni fog a nép, ez borzasztó hang, amire Udvarhelyi, maga szerencsétlen ember, — én nem tudok jobb tanácsot adni, maga legyen katona, maga izmos vállas ember, ha jól viseli magát, granatikos lehet, s ott tekintettel lesznek arra, hogy ilyen nagy kamasznak, mint maga, dupla leringot adnak, fogadjon szót nekem, menjen katonának. Szegény Udvarhelyi szokott szelídségével tűrte ezt az ostoba beszédet, és csak az vigasztalta, hogy Csokonayt is ilyenképen leckéztették meg, tehát tűri azt békével, mert ő már néhányad magával Csokonayt jelesnek tartotta ; azért amit az békén tűrt, nyögte ő is, kivált pedig elgondolván, hogy mi lesz még Nagy Pistával, kire még könnyebben ráfért a dorgáló szó, mert ahol diákcsinről volt szó , ha háromról beszéltek, a vezető bizonyosan Nagy Pista volt, ahol kettőről beszéltek, az egyiket bizonyosan Nagy Pista csábította el, s ahol egy diákról szóltak, az az egy senki más nem lehetett, mint épen Nagy Pista, kinek a cantusban is legföljebb ér a hangja, s úgy kihallik valamennyi közöl, mintha kikapaszkodnék a collegium kerítésén, s azt nézné, megyen-e arra valamely kenyeres cziva, hogy egy czipót kaphasson ki a kosárból. ,Maga is itt van, Nagy Pista úr? Kérdi végre a harmadikét, ki annyira Nagy Pista volt, a collegiumban és azonkívül, hogy a ki megurazta, még az is Nagy Pistának hivta. Előbb lesz alkalmunk Nagy Pistával közelebbről megismerkedni , azért maradjunk szorosan a párbeszédnél, mely következő vola. ,Maga mindenben olyan kezdő szokott lenni.* „Igen is , rector professor úr, a cantusban én kezdem a vékonyánál, s ahol megvastagodik, ott másnak hagyom.“ ,Én nemcsak a cantusról szólok, domine Nagy Pista , — hanem arról, hogy maga diákcsinyben a legelső, mint az számtalanszor be volt bizonyítva.* „Egy rókáról két bőrt akar húzni a tekintetes úr ? — kérdi a diák vakmerőn,— ezekért már megszidott a múltkor, sőt be is csukatott.“ ,Most meg a quartában rákezdte az éneket, tagadja?* „A bolond is tudja, hogy ahol én vagyok, vékonyabban senki sem kezdheti.“ ,Hát Csokonay mért nem vallott magára, mikor a senior kérdezte, mi ? . . . dühöng a rector. . . persze, hogy Nagy Pista uram Csokonaynak első bámulója, hisz a múltkor is azt mondá: Csokonaynak több esze van, mint valamennyi professornak.* „Nem emlékszem rá, hogy mikor mondtam, de . .. ,Mit ? .. még tagadni meri ?* Röffen közbe a rector. „Annyira nem tagadom, — szól Nagy Pista, — hogy ha épen kívánja hallani a tekintetes úr, itt nyomban azt mondom, akár mondtam azelőtt, akár nem.“ ,Domine ! . . . ordít tele torokkal a rector ... maga is talán pap akarna lenni, ugye ?* „Akartam, igenis,... de most már nem leszek, elhatároztam !“ .Kár volt sietni az elhatározással, — mert mi már előbb elhatároztuk , mikor ön a zsidó leczkéken azt mondá : minek a papnak zsidó nyelv, ha nem akar lóbőrrel kereskedni?* „Erre sem emlékszem, — mondja Nagy Pista — hanem a tekintetes urnak azért elhiszem.“ ,No, majd azt higyje el, amit később mondok, hanem előbb azt kérdem: Csokonay csábította el magát, hogy a zsidó nyelvet ne tanulja? „Azt már nem cselekedte, elég ha én nem szenvedhetem azt a nyelvet.“ ,Hát mit szenvedhet ? hadd hallom.* „Azt az áldott magyar nyelvet, mit a tekintetes urak csak dohányt venni, megkapáltatni használnak; a többi mind diákul van.“ ,Tehát maga a diák szót gyűlöli ? „Mint a pempet, mert azt gondolom, hogyha a többi fél meg tőle, minek élek egy magam a világon ; ha pedig én fuladok meg, s a többi él, mi gyönyörűségem benne.“ ,Hát hol él meg maga széles Magyarországban diák szó nélkül?... mondja meg Nagy Pista uram, szörnyű mód szeretném hallani, mert pap, apothékus, doktor, fiscalis, inzsellér, jurassor, judicum, assessor, rector, cantor, praeceptor, suplicans, mendicans mind diák szó, és azután is él; hát hova menekül, mondjon egyetlen szót?* „Diák szó legyen?“ ,Ne csak mondja meg, úgy, ahogy tudja.* „A tekintetes urnák kedvéért diákosan mondom: komédiás leszek.“ A tanár elhallgatott és mi nem is fitetjük, miként ereszté el Nagy Pistát, elég az, hozzá, hogy Magyarországban a múlt század végén és ennek elején jó darabig csak a komédiaságból lehetett magyarul megélni. Erre is el lehet mondani, hogy ez ugyan nem vers, hanem igaz. (Folytatjuk.) ----+IX3S8JH'-- TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leírása. Irta FÉNYES ELEK. Pest, 1857. Két rész egy kötetben. I. K.k. Szellemi munkák, melyek az irodalomban mutatkozó nagy hézagot szerencsésen betöltenek A rég sürgetett és régen várt protestáns egyházi zsinat ügyében ismét uj lépések történtek. — A helv. hitv. hitfelekezet részéről számos világi és egyházi tagból álló küldöttség f. hó 20-dikán kérelemmel járult a cs. kir. Apostoli Felsége elé, hogy a halaszthatatlan szükségességű coordinatio létesithetése tekintetéből a zsinattartást megengedni, azt megelőzőleg pedig az egyházat régi önkormányzási jogaiba visszahelyezni méltóztassék. — A küldöttség rélén állott Gyürki Pál ő excellentiája, ki azt Ő Felségénél bemutatván, rövid foglalatban előadta a küldetésnek czélját, fölkérvén egyszersmind Ő Felségét, hogy e tárgyra vonatkozó bővebb fölterjesztés előadását legkegyelmesebben megengedni méltóztassék, mire kegyelmes engedélyt adván . Felsége, Lónyai János ő excja, felolvasta a küldöttségileg megállapított beszédet, mely egyfelől a zsinattartás szükséges voltát fejtegette, másfelől kiderítette, hogy a zsinatra teendő előkészületek csak törvényes alakú egyház kebelében eshetvén meg, e végre a zsinatot megelőzőleg az 1848 ' előtti filjzonomicus állásba való visszahelyezés elkelni iigivklstéges. — Minthogy pedig prof. hit, , . Iskola az egyháztól elválasztelvek szerint az ,, v.», , ... , hatlan, az autonomicus Rendelkezés a törvény értelmében az iskolára is kitett.*82 G ie e ’ oly formán, hogy addig is, mig zsinatilag az ház magát rendezhetné, az iskolák az eg)*., rendelkezése alá visszaállíttatnának. — Mit előadván, az egyes superintendentiáknak mind a zsinat dolgában, mind az iskolaügy, különösen a tannyelv tekintetében szerkesztett folyamodásai legalázatosabb hódolattal átnyujtattak. A cs. k. Apostoli Felsége a magyar nyelven mondott beszédre szép magyarsággal reményt nyújtó választ adni, egyszersmind a küldöttség tagjait magának az elnök által egyenkint bemutattatván, azokhoz atyai megnyugtató szókat intézni kegyeskedett. (A holnapi számban híven közöljük a küldöttség beszédét és Ő Fölségének legkegyelmesebb válaszát.) 1. *) Az alapszabályokat közelebb megismertetjük. Szerk. PESTI NAPLÓ. Pest, ápr. 25. Régóta kísérjük figyelemmel az erdélyi múzeum-egyletnek tett ajánlatokat, s ennyiből úgy látjuk, mintha a nemzeti tudományosság és művelődés e szép ügye iránt a részvét aránylag csekély volna Magyarországon. Az ajánlattevők névsorát, egy-két nagylelkű magyarországi mágnás kivételével, erdélyiek képezik. Nem szükség mutogatnunk, hogy a nemzeti mivelődés helyhez , valamely városhoz kötve nincs. Ezt az erdélyiek úgy látszik helyesebben fogták fel, kik épen úgy adakoztak a Pesten levő s csupán a pestieket gyönyörködtető nemzeti színház részére, mint adakoznak a Kolozsvárit felállítandó múzeumra. Különben is vannak Erdélyben is sokan, kiket oly ritkán vagy tán sohasem látogatandják meg Kolozsvár városát és múzeumát, mint akármely magyarországi lakos , s emennek épen oly érdekében áll a hazai tudományosság ébresztése mint amannak. — A pesti sajtó igy látja az ügyet, különben nem közlené a nagyobb adakozások lajstromát. Hisszük, hogy az egész magyar közönség felvilágosultabb része is igy gondolkodik, s ezért felszólalásunknak nem szükség talán nagyobb súlyt tulajdonítani, mint hogy figyelmeztetjük azokat, a kikhez ez ügyben aláirási ívek érkeztek, azokat az illető helyre beküldeni szíveskedjenek. — Mutassunk nemcsak belátást s nagylelkűséget, hanem készséget is, mely becsesebbé teszi az adományt. — Az erdélyi muzeumegyletnek újabban a következők tettek nagyobb ajánlatokat : özv- gróf Haller Jánosné egy szúri vacsora szerzését jelképező gyöngyház faragványt és tettleg beadott úrbéri papírokban 100 portot; gróf Teleki Miklós és neje Simén Klára, fiaik gróf Teleki Oszkár és Gusztáv nevűkre külön-külön 500, összesen 1000 fotot. Ezenkívül többen írtak alá kisebb ajánlatokat. * A mezőgazdasági kiállításra Bécsben, mint nekünk onnan írják , erélyesen és okosan folynak az előkészületek. Már előre is bizonyosan mondhatni, hogy e tárlat pompás , több tekintetben pedig a maga nemében páratlan lesz. Azt az egyet sajnálhatni, hogy oly rövid ideig fog tartani, s a gazdák , akik meg szeretnék látogatni, nem mind fognak megjelenhetni. Egy-egy jószágról ugyanis több gazdatiszt és gazda egyszerre nem igen távozhatik, egymás után pedig, nyolcz nap alatt, csak Bécs legközeléből fordulhatnak meg a tárlatban a látogatásra jövő gazdák. Erdélyi János, irodalmunk hű munkása, most egy uj füzetet bocsát közre , melynek czíme : ,A hazai bölcsészet jelene“. A munka elejét lapunk olvasói ismerni fogják, mely a „Pesti Napló“ tárczájában jelent meg. Tudományos fejlődésünk s művelődésünk körül számos eszmét ébresztő e munka megérdemli minden tudni és gondolkodni szerető hazánkfia figyelmét. (A kopogó szellemekről.) A „New-York Tribune“ szerint a kopogó szellem-hit az amerikai Athénben, Bostonban is mind több pártolóra talál, s rendkívül terjed 5 év óta az egyesült államok északi részében. E vastag materialisticus tan „spiritualismus“-nak nevezi magát. Követői legtöbbnyire a magasabb, túlművelt osztályokból kerülnek ki. Egyedül Boston városában 800—100 szellem-kopogtató van, ezek közt a leggazdagabb és legtekintélyesebb kereskedők , politikusok, papok és írók! Ha hozzá veszszük a titkos híveket összes számukat bátran lehet 26,(00-re tenni. Három hírlap él az újabb tan után : „The New England spiritualist“, „The Banner of Light“ (a világosság zászlója) s a régi „Spirituálist“. A községnek három temploma van , melyekben vasárnaponkint most egy pap , majd egy vén szűz, (mint Miss Sprague), mysticus, görcsös felolvasásokat tart Jellemző egy, a kopogó szellemtant terjesztő havi folyóirat; czíme : „The spiritual telegraph“. Némely ily tárgyú könyvből 4—6 ezer példány kelt el. —• Magyarországon némelyek hozzávető számítása szerint mi* 14 gazdasági gépeket készitő gyár van. Pek felü zül 7 Pesten. A másik 9 Pozsonyban, Pimaszécsen,Nagy- Czenken, Kereszturon, Aradon, Temesvártt és Munkácson. Alkalmasint létezik ennél tűtil is, melyről nincs tényleges tudomásunk, így aligha N.-Váradon is nem létezik egy. — Addig is, míg zenereferensünk Kastner Róza k.a. hangversenyéről bővebben írna, megjegyezzük, hogy első föllépése tökéletesen igazold az őt megelőző hírt. Játéka tiszta, nemes, correct; a közönség, mely már annyi művészt hallott, zajos tapsokkal kisérte igen szép játékát. — Figyelmeztetjük fővárosi olvasóinkat e t. művésznő hangversenyeire. — Sok jónak csak emléke él még korunkban ! — vagy itt ott töredékként mutathat valamitskét finomabb ízlésű termelő közönségünk. — Nem rég ideje , midőn általános !