Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-05 / 2190. szám
eredményében egyedül idézhetne elő komoly összeütközéseket. A nagy szenvedélyesség, melyet az ügyben érdekelt hatalmak többsége, sőt mondhatni, valamennyien tanúsítnak nézeteik és óhajtásaik érvényesítése körül, oly fordulatokra nyit kilátást, melyek, ha nem is épen új háborút, de mindenesetre nagy diplomatiai feszültségeket eredményezhetnek. Jászvásárban az uniópárti clubbosok indítva és támogatva (mint bécsi levelezőnktől biztos forrás után értesülünk) franczia és orosz ügynökök és pénz által, mely utóbbit a nem-egyesületes Jászvásárban még kevésbbé kímélik, mint Bukarestben .• Jászvásárban tehát az uniópárti clubbosok demonstrátiokat vittek végbe a hatóságok és a Moldvaországban számosan képviselt nem-egyesülési párt hívei ellen. Ebből némi nyugtalanságok származtak, melyeknek magukban véve korán sincs oly nagy fontosságuk, mint némelyek elhitetni szeretnék, melyek azonban további következéseikben, és ha többször ismétlődnek, okvetlenül fejetlenséget s minden jogszerűen fenálló hatalom végképi szétbomlását eredményezik. Vogoridesz kajmakam egyelőre meg tudta ugyan nyugtatni a kedélyeket, utóbb azonban nem fog állni hatalmában, hogy nyomosan ellene dolgozzék azon fiatalok jól rendezett és jól fizetett társulatából eredő fölkeléseinek, akik egy pár húszassal Jászvásárnak czigányságból álló proletariátusát minden pillanatban mozgásba hozhatják , minthogy a moldva hadcsapatok nem elég számosak arra nézve , hogy mind a beszarábiai határt, mind az ország belnyugalmát őrizet alatt tartsák. A kajmakámnak rendelkezésül álló néhány század csak épen arra való, hogy netáni összekocczanásnak komolyabb szint s valami tetemes harcz jellemét kölcsönözze. Ily esemény azután szükségessé tenné török vagy pedig idegen haderő bevonulását, miáltal bizonyos államoknak alkalom nyuttatnék a legélénkebb előterjesztések és erélyes panaszok megtételére. De még ha nem is növi ki magát annyira a dolog, ha nem is lesz se valódi harcz, se torlasz, se vérontás , az egyesülési dlubbok mégis nem csekély befolyást fognak gyakorolni a diváni képviselők választására. Ezen körülmény pedig annyival aggasztóbb lehet a nemegyesülési pártra nézve, minthogy a most közhírré teendő új választási programm és választási törvény különösen a vagyontalan műveltek osztályának kedvez, akikből épen az egyesülési párt becsületes része áll. Ki gondolt volna, alig egy évvel ezelőtt is, azon látványra, melynek Páris színhelye jelenleg ? Ápril 30-kan délben sűrű néptömegek bobták a Caroussel piaczot, a Tuileriák bejáratát a Rivoli utczában, várakozva Constantin nagyherczegre. A Marsanpavillonhoz közel fekvő házak ablakai és kirakatai orosz zászlókkal valanak díszítve . Miklós czár fia az orosz nemzeti hymnus hangja közt tartó bemenetelét a Tuileriákba. Senki sem fogja tagadni ezen látogatás politikai horderejét. Azonban óvakodnunk kell ezen horderő túlbecslésétől. III. Napóleon politikáját nem vezetik pillanati rokon- vagy ellenszenvek. Egy tény egyébiránt kiemelendő : az tudniillik, hogy az orosz diplomatia látni fogja csalódását, miután azt várta, hogy a nagyherczeg párisi látogatását nyilatkozványra használják föl, szóval, hogy itt mindent elkövetnek, a közönséggel elhitetendő a Franczia és Oroszország közt létező szoros szövetséget. Mindebből azonban semmi sincs; a franczia kormány udvariasságokkal s ünnepélyekkel halmozza el az orosz herczeget de többet nem tesz, sőt a külügyi hivatalban oly dolgok történnek, mik Sz. Pétervárott némi fájdalmat fognak okozni. Már is értesítenek, hogy Constantin herczeg mily kellemetlenül volt meglepve, midőn Toulonban bizonyos álgyunaszádokat látott, melyek Chinába vannak szánva. Constantin nagyherczeg oly kevéssé tudta titkolni boszankodását, hogy kérdezte a franczia tiszteket: várjon még egyszer kedvük kerekedett volna-e kikaparni a gesztenyét a tűzből az angolok számára ? E pillanatban, mint mondják, ez ereszti az oroszok szivét. Francziaország tudniillik elhatározta Angolországgal kezet fogni a chinai expedítióra. Rendkívüli követ menend Chinába, oly fölhatalmaztatással mint Elgin lord s e két diplomata egyesülve fog alkudozni a chínai kormánynyal, szóval a chinai expeditio új kiadása leend a krimai hadjáratnak. Önként értetődik, hogy ez a franczia-orosz ünnepélyeknek szomorú árnyoldalát képezendi. Bécsnek jólértesült köreiben nagyon valószínűnek mondják, hogy a dán miniszterválság végleg csak trónváltozás útján fog eldőlhetni. A külföldi diplomaták, mint hallani, dolgoznak is e czélra. Kivált az angol kabinet igyekszik, mint mondják, ez után az 1852-diki jegyzőkönyv csorbáit ismét kiköszörülni. Belga lapok igen sokat beszélnek most Lackenbacher cs. k. miniszteri tanácsos keleti utazásáról. Majd azt mondják, hogy az egyenes kapcsolatban van a montenegrói ügy rendezésével; majd meg, hogy Lackenbachernek, mint B .ogr. különös bizalmi férfiénak, Sztambulban egyes egyedül a Dunafejdelemségek kérdésében kell az ausztriai érdekeket képviselnie. Bécsi levelezőnk hiteles forrás után arról tudósít, hogy e két adatnak egyike sem áll. A „Nord“ és az „Indepedance beige“ roszul vannak értesülve. Lackenbacher feladata mindenekfölött kereskedelem-politikai jellemes utasításai elsősorban a pénzügy- és kereskedelemminiszteriumtól erednek, habár igenis vitt magával sürgönyöket a bültéri palotából is. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. KIA. (Folytatás.) A kedves atyafiak, Keszi Balázs urat az ágyban hagytuk és most sem azért emlékszünk meg róla, mintha az orvosságnak lenyelésében kívánnánk segítségére lenni, hanem bővebb ismeretség okáért foglalkozzunk vele és rokonaival, kik miatt Keszi Balázs úr minden hajszálát levakarta ; mert valahányszor névnapra vagy új évre megküldték a köszöntőt, melyben kívánták, hogy a fölséges Úristen még számos évig éltesse, mindannyiszor oldalba lökte valami, tudniillik az, hogy meg kell halni s akkor az atyafiak osztozkodnak vagyona fölött, és markukba nevetnek; mert hisz bánják is ők, ha Keszi Balázs urabátyjukat elviszi az ördög. ,Nem bánjátok ? . . . kérdi Keszi Balázs úr, ki hosszas nőtlenségében folytonos egyediliségben élvén és rettenetesen megszokván a magában való beszélgetést, még pedig annyira, hogy néha legnyugodtabb órájában elkezdvén bizonyos tárgyról gondolkozni, addig kérdezett és felelgetett magamagának, hogy akárhányszor megtörtént vele, hogy fölkapta a palctát és ütni akart vele. Ne lepje meg tehát az olvasót, hogy Keszi Balázs úr tetemes vagyonára, valamint saját halálára, azután pedig osztozni akaró atyjafiaira gondolván, még holta napja előtt szerette volna valamennyit végig verni azon való *) *) Lásd „Pesti Napló“ 101. számát, mérgében, hogy azok az ő halálán épen nem fognak búslakodni, sőt szerencse, ha el nem hivatják a czigányokat, kik az ő pénzéért hegedülnek nekik. .De majd gondom lesz rá, hogy bánkódjatok ! . . . mondja magát tüzelgetve, mig elhatározta, hogy csakugyan csinál végrendeletet s a kiről csak fölteheti, hogy halálának örvendeni fog, úgy kitagadja, hogy akaratlanul is ordítani fog a temetés után. Egy pillanatra megdöbbent a végrendeletcsinálásnak eszméjétől s a milyen nyavalyós, göthös volt előbb, olyan hirtelen megjött egészsége s addig beszélgetett, hogy egészségesre beszélte magát. ,Rézi!... mondja vén gazdaasszonyának, ki leghűségesebb cseléde volt, azaz , leginkább visszamondta a sok gorombaságot s a mit maga kapott, azért nem búsulta magát agyon,— vesse ki ezt a sok orvosságot ,Hála Istennek, — mondja Rézi összenyalábolván a sokféle üveget, — úgy is olyan büdös az egész ház az orvosságtól, hogy elájul tőle az ember.“ Ezen szónál már ki akart menni. ,Megálljon Rézi, — ezt a kis üveget hagyja itt, — hátha még bajom lesz, „Vegye ki hát a nagyságos úr azt az egyet.“ ,Azt tartom, még ezt a gyomorerősítőt is itt fogom, ha nem használ, hát nem árt. „Jó is lesz, legalább két üveggel mégis marad magnak.“ Mondja Rézi némi boszusággal. ,Ezért a harmadikért is kár lenne, — okoskodik Keszi Balázs... néha meghal az ember hamar, görcsöt kap, s mig a patikába szalad, addig régen használ/ Mondja Rézire nézve, ki a feleletet annyira megszokta, hogy a kérdést nem is várja. „Már látom mint visszaválogatja a nagyságos úr, én pedig nem érek rá itt álldogálni, — azért itt van, kirakom mind, v igya meg a nagyságos úr valamennyit, aztán az üres üvegeket magam eszétől is kidobom.“ ,Haragszik Rézi ?‘ Kérdi Keszi Balázs annyi óvatossággal, hogy ebből is kitalálhatjuk, mennyire félt Rézinek nyelvétől, minthogy az a sok orvosságért annyit czivakodott vele. „Mit bánom én, akármit csinál a nagyságos úr, — pattog a nő, — minek is tart gazdaasszonyt ? fogadjon egy javasasszonyt, az majd megfőzheti a sok fülevet, úgy sem eszik egyebet a nagyságos ur , — engem meg kergessen el, mert bizony jót tesz velem, hisz a sok pulutykától úgy elsoványkodom maholnap, hogy haza sem eresztenek Bécsből azzal a paksussal, amivel idejöttem Bécsbe, úgy kimegyek régi jó formámból.“ Midőn ezt elvégezte az asszony, az orvosságos üvegeket is mind lerakta, és kiment a konyhába, Keszi Balázs úr pedig tűnődött, orvosságot igyek és végrendeletet csináljon-e? vagy hogy kidobasson minden orvosságot és egészséges legyen ? Csöngetett, bejött az inas, várta a parancsot és nagy csudálkozással hallá, midőn a nagyságos ur a sok orvosságos üvegre mutatva mondja : ,Dobd ki valamennyit! Ez annyit tett, hogy megijedt a végrendeletcsinálástól és ijedtében egyszerre meggyógyult, és egészséges marad mindaddig, míg valamelyik rokon meg nem haragítja, akkor pedig szent, hogy megbetegszik és mérgében végrendeletet csinál. Az agglegények átka tehát elérte Keszi Balázs urat, ki egy darabig azért nem akart megházasodni, hogy holta napján ne legyen senkire gondja; most pedig azért bánja, hogy meg nem házasodott, mert a vagyon olyan rokonokra marad, kiket maga is szívesen megfojtana, ha hozzájuk férhetne. Egyébiránt Keszi Balázs úr maga sem tudta, honnét szaporodott meg az ő atyjafisága, mióta meggazdagodott? Eleinte azt gondolta, hogy a nem rég vett Szabolcs megyei nagybirtoknak valamelyik dűlőjében, búza helyett mind atyafi terem, ki mint mondám, tiszta szívből kívánja Balázs úrnak, hogy az Isten még sokáig éltesse, ha pedig ezen árnyékvilágból kiszó taná (ezen szó soha se tetszett Balázs urnak) ne feledkezzék meg róluk. ,Akasztófáravalók, — ezek mind tovább akarnak élni, mint én, — lármázott ilyenkor, — egyik sem mondja, hogyha ő meghal, imádkozzam bűnös lelkéért, hanem gebedjek meg én, aztán ne feledkezzem meg róluk ! Azért is megfeledkezem/ „Ne cselekedje, kedves urambátyám.“ ,Azért is cselekszem/ „Hiszen mi szeretjük kedves urambátyánkat egész a sírig.“ ,Tudom, tigyehtetnük, ha temetésre eljönétek... dejsz csak tudjátok meg, hogy.... „Nem is megyünk el.“ ,Nem jöttök ?... nojsz csakhogy azt mondtátok,... még akit beleszántam,s még azt is úgy kivakarom, hogy a papiros is kilyukad/ Ezt mind magában dörmögé, és csak akkor veszi észre, hogy maga felelgetett magának, amikor az inas belő, jelenteni, hogy az orvosságot mind kiöntötte, és ezen hírre Keszi Balázs úr annyira megdöbben, hogy megbocsátana halálos ellenségének is, kik alatt mindig saját atyafiaira gondolt, mert az ő halála csakugyan azoknak tenne legjobb szolgálatot ezen a földön. Keszi Balázs urat szerencséjének tetőpontján egy hiúság izgatta csak, saját nevének megmentése, mert ha már temérdek szenvedéssel, hasonlíthatlan szorgalommal összegyűjtött vagyonára gondolt, szerette volna, hogy a Kesziek ne legyenek örökké kálvinista rektorok, kántorok és nótáriusok, hanem kopasz- PESTI NAPLÓ, Pest, máj. 5. Majer István nevével nemcsak az irodalom mezején találkozott a közönség. Évek óta egy más téren is hasznosan hat e férfiú, kinek érdemeit minden osztály egyiránt, elismeri. Mióta Majer István a pestvárosi nyilvános és magán elemi tanintézetek igazgatásával felruháztatott, látható haladást tanúsított a főváros ez iskoláiban, a tanítás ügye s javult a tanítók állása, mire nézve csak azt jegyezzük meg, hogy buzgalmának sikerült a községtanácsot a tanítók tetemes dotatiójára bírni. E köztiszteletű férfiú most egészsége érdekéből lelép az iskolaigazgatói terhes pályáról, mint lelkésze a közelmürtnek csendes, kevésbbé fényes életbe lépve, hogy munkásságát ott is a közügynek és főleg a népirodalomnak szentelje. E derék férfiútól búcsúztak el tegnapelőtt a nyilvános magán elemi tanintézetek tanítói bemutatva egyszersmindegyik példányát a szeretett igazgató Barabás által készített arczképének, melynek mását minden intézet megőrzendi intőül, emlékeztetésül azon férfiúra, kinek munkássága, szelleme áldásként lebeget az intézetek felett. A megválás fájdalmát, az igazi tisztelet, a ragaszkodás, a hála érzeteit a jelenvolt tanítók nevében. Matégka Antal kegyes rendi tanár ur tolmácsold, melyre a megtisztelt meghatottan válaszolt. Beszédét, a mint feljegyezhettük, holnap közlendjük. — Gyermekbirodalmunknak egy uj és pedig belértékileg tetemes gazdagodásáról kell értesítnünk illető olvasóinkat. Jancsó Lajos nevelő gyermekek számára adta ki Homeros „Uiásá“t magyarul átdolgozva. Igen becses a könyv bevezetése, melyben a görög mythologia van röviden előadva. Az egész megközelíti a gyermekolvasmányok azon eszményét, mely szerint egyfelől a gyermek is értheti, másfelől a felnőttek is gyönyörűséggel olvashatják. Azért mint nemcsak gyermeknek hanem mindenkinek való olvasmányt ajánlhatjuk. Megjelent Kolozsvártt Stein Jánosnál, kapható a pesti könyvkereskedésekben is. — A „Pályakezdők“ czimű regénynek harmadik, azaz utolsó kötete is megjelent. Komáromy Ferencz ebben irodalmi viszonyaink jelenét is beleszövi. Ez a társaséletből hiven leirt jelenetek érdeket adnak a műnek. Mind három kötetnek bolti ára 2 frt 30 kr. p. — Az erdélyi muzeum egylethez közelebbről ez ajánlatok érkeztek : Gróf Teleki Miklós és neje Simén Klára gr. Teleki Oszkár és Gusztáv nevére külön külön 500, öszesen 1,000 frt; a Bécsben tervezett, de közbejött akadályok miatt nem sikerült tánczvigalom bizottsága a vissza nem kért vagy az előleges kiadásokra el nem költ 60 frtot 100 írtra pótolta s a muzeum-egyletnek megküldötte; a tasnádi cs. k. járáshivatal nevében rendezett tánczvigalom tiszta jövedelmét, küldötte be. Cserényi Károly 1600 pártra menő könyvgyűjteményét ajánlotta fel halála utánra. Ezenkívül sokan vettek rendes részvényt s ajánlottak kisebb összegeket. („K. K.“) — A magyarországi adakozások még folyvást hiányzanak ! Nemzeti színház. Május 2-kán Tóth József javára, uj szereposztással először „Messinai hölgy“ vagy a testvéri vihar.“ Szomorujáték 4 felvonásban. Irta Schiller, forditotta Szenvey. — Mindenekelőtt a fordításról kell dicsérőleg szólanunk. Oly korban jön e szomorujáték lefordítva, midőn költői nyelvünk sok idegen elemet is vett fel magába. Nem mondjuk hát, hogy e darabban sok, mostani egész irodalmunk jobb műveihez képest, idegen kifejezés ne fordulna elő e fordításban is; de mondhatjuk, hogy sokkal kevesebb, mint sok más fordított s némely eredeti színműben is. Ezenkívül meg kell adni, hogy Szenvey az versmérték megtartása mellett sem volt szolgai fordító, t. i. nem annyira a szavakhoz ragaszkodott, hanem a szellemére az eredetinek költőiségére ügyelt, s azokat igyekezett magyar szavak által kifejezni. Itt a tragicai nyelv, a mint kell, versekben gördül s a szinész a darabban a nyelv szépsége által tehet leginkább hatást, mi igen ritka eset rendes repertoire-unkban. Azonban színészeink, bár ügyekezetekről teljes dicsérettel szólhatunk, a nyelvnek s főként a vers hangzatának szépségét nem voltak képesek eléggé éreztetni. Vagy a görög eredetű versmértékre nem simul eléggé hangsúlyos nyelvünk , vagy a fordító nem bírta , minden ügyekezete mellett a hangsúlyt eléggé kiegyeztetni a versmértékkel, vagy végre színészeink nem bírják még titkát annak, hogyan lehet a mondatok értelmessége mellett a vers hangzatát föl nem áldozni. Azt hiszszük mind a három gyanitásban van valami igaz s a három ok közösen foly be arra, hogy a verses szavalás meg ne feleljen a kívánatnak. A magabb nemű szavalásban most is leginkább Jókainé tűnt ki, a mi természetes. Benne van leginkább azon természetes s az álságtól ment pathos, mely nélkül a tragicai szavalás elveszti hatását. Nem a kitörés, nem a minél hangosabb kiáltás teszi meg a valódi hatást, hanem az egyszerű bensőség, azon melegség, mely ezen estve is Jókainé csengő és tremolókra nem szorult hangjában rezgett. Az erélyesebb kifejezést kívánó helyeket is igen szépen adta, így a 3 ik felvonásban ezen hely, midőn fia holtteste fölött átkozódik, nagy hatású volt. A szereplők közöl ki kell Egressit és Lendvait emelnünk. Egressinek alárendelt szerep jutott, mint a tragicai kar azaz , mintegy a közvélemény kijelentőjének. De ezt a szerep természetének helyes fölfogásával játszta. Sajnáljuk, hogy Beatrix szerepe Páncsy Ilkának osztatott ki. Ne feledjük, hogy ő még kezdő, hogy hangját óvnunk kell minden megerőltetéstől. — Május 3-kán a „Czigány“ népszínmű, Szigligetitől. A nagyszámú közönség jól mulatta magát. Munkácsi Flóra a szerep eredendő hibáihoz képest igen jól adja a czigány leányt. A czigány szerepét Szilágyi S. nagyobb hatással adná, ha nem tulzar,a s hangját oly nagyon meg nem erőltetné LEVELEZÉSEK B.Gyula, ápr. 27-én. (Haflírozás ) Tormássi János cs. kir. N. Várad kerületi helytartósági tanácsos és úrbéri főtörvényszéki előadó ülnök nincs többé ! — Munkás életének 43-ik évében folyó hó 20-kán estek 1/ 10 órakor a másfél év óta fejlődött tüdő- és gégecsősorvadás szülte hosszas sinlődés vetett végett N. Váradon. — Földi részei saját kivonatára itt Gyulán a reformátusok sírkertjében April 23-kán d. u. 4 órakor tetettek, számos és díszes gyászkiséret mellett, örök nyugalomra. Életirásából álljanak itt néhány rövid pontban a legszükségesebb tudnivalók. Született Gyulán 1815-ben Január 22-kén Tormássi Lajos akkori megyei rendszerénti főorvos s neje Báthory Juliánna asszony most is köztiszteletben álló szüleitől. — Az édes anyai első zsenge oktatás után iskoláját kezdte itt helyben, folytatta az akkori mezőberényi gymnasiumban, bevégezte a debreczeni anyaiskolában, — dizeszének, vasszorgalmának mindenütt kitűnő jelét adván. — A törvénytan hallgatása után, mint joggyakornok itt a megyénél, mint kir. táblai hites jegyző Pesten s végre az 183ytí diki oly nevezetes pozsonyi országgyűlésen, mint a követek mellé adott megyei gyakornok, tekintélyes állást vívott ki kor- és pályatársai között, hellen és latin classicai miveltségével, szellemével, remek tollával. — Békés megyébeni hivataloskodását tiszteletbeli aljegyzőségen kezdte, mint rendes fizetéses első aljegyző folytatta, — s mint főjegyző és az 1846-diki országgyűlésre érdemei jutalmaid megválasztott megyei képviselő végezte. — Ezután csakhamar miniszteri tanácsossá, majd 1851-ben a cs. kir. n.-váradi kerületben helytartósági tanácsosi díszes alkalmazást nyert s mint ilyen, a mostani korban oly nagy jelentőségű úrbéri főtörvényszéki előadó ülnöki hivatalra ugyancsak N. Váradra szemeltetett ki. Mely fontos állomáson, mint azelőtt is mindenütt és mindenkor a haza és trón szolgálatában testi lelki ereje megfeszítése és rongálására, páratlan szorgalommal, feláldozó hűséggel, úgyszólván utósó perczig működött. Házasságra lépett Pesten, 1845-ben Januárban, Békés megye egyik legünnepeltebb akkori alispánjának Novák Antalnak leányával Szidóniával, kitől egyetlen fiuk, Aurél 1849- ben születvén, s rövid 11. havi élet után elhunyván, a gyermektelenül maradt házaséletök. A boldogoltnak kora halálát, a haza, állam, rokonai, tiszttársai, barátai veszteségül tekinthetik, és méltán kesergik. Béke hamvainak!! r. 1. Rosnyó, april. 28. A jászóvári premontrei kanonok-rend tanárainak vezetése alatt álló rozsnyói r. kath. főgymnasium emlékezetes napokat élt át legközelebb. Ugyanis folyó hó közepe táján szives látogatásával szerencsélteté azt n. Nyirák Ignácz kanonok s Kassa-kerületi tanfelügyelő ur , egy egész hetet kegyeskedett körében eltölteni. Ez idő alatt meglátogatta a tantermeket, meghallgatta a jeles tanárok előadásait s személyes meggyőződést szerzett a tanonczok haladásáról. A magas vendég mind a tanárokkal tartott tanácskozmányok, mind pedig a tanuló ifjúsághoz intézett szavai által a nevelés és a tanügy terén mély szakavatottsággal párosult lelkesedést tanúsított. Az ifjúságot atyailag figyelmeztető a tudományok szorgalmas mivelésére s főleg a tiszta vallásosságra, mi nélkül minden tudomány — mint mnga igen helyesen jegyzé meg — csak elpárolgó gőz. E hó 23-kán búcsúzott el körünkből a magas vendég, teljes megelégedését nyilvánítván a gymnasiumban tapasztalt fényes eredmények felett. Egy nappal az említett magas vendég eltávozása előtt, ugyancsak az érintett gymnasium érdekében Pfefferkorn úr, kassai helytartói tanácsossága érkezett városunkba. Idejövetelének czélja volt a gymnasiumi épület megvizsgálása. Ezen épület ugyanis elannyira szűk, hogy czéljának semmiképen sem felelhet meg. A tanárok eddig is a legnagyobb kényelmetlenséggel küzdve két külön épületben volának kénytelenek tanítani. Maguk a tanárok is szerzetesrendjök szelleme és szabályai ellenére három külön épületben laknak s azoknak is , kik az iskolai épületben láttatnak el lakással, felette szűk és kényelmetlen szobácskákban kell meghúzódniok. Ezenfelül a taneszközök, gyűjtemények, könyvtár számára igen csekély vagy épen semmi hely sem találtatik az egész épületben. E baj felterjesztetvén felsőbb helyre, az ott is kellő figyelembe vétetett. Pfefferkorn helyi, tanácsossága minderről személyesen meggyőződvén, nem kételkedünk azon, hogy e bajon nemsokára segítve leend, vagy egy a czélnak mindenkép megfelelő egészen újból építendő iskola, vagy a mostaninak kitágítása által. Ezt pedig annyival is inkább reményljtik, mert Pfefferkorn ur ő nga, maga is a legnagyobb érdekeltséget tanúsította e tárgyban. Pfefferkorn ur ő ngának a helybeli evang. főgymnasium tanárai is tették üdvözlő tiszteletüket. Mire ő nga más napra kelve viszont meglátogatni kegyeskedett az evang. tanodákat, melyekben a tanárok előadásait meghallgatta s az ifjúságot némely tantárgyakból tárgyavatott könnyűséggel megvizsgálta. A jó eredmény teljesen kielégité mogát s a tanári kart az iskola jobb jövendőjével kecsegtetve távozott el köréből. 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, april 30. Ma a parliament mindkét háza egybeült délutáni 2 órakor. A felsőházban a skót választott peerek és a lordkanczellár letevék esküjöket. Az alsóházban sir Denis le Marchant, a főjegyző (chief clerk) foglalta el az elnöki széket . lord Harry Vane és M. Thornely indítványára M. Evelyon Denisont ellenzés nélkül megválasztották elnöknek. Más jelöltet elő sem terjesztettek. Lord Palmerston és M. Walpole üdvözölték az új elnököt, mire a ház elnapolta ülését.,Nyolcad napra nyílik meg valóban a parliament. Ő felsége helyett a lordkanczellár olvassa a trónbeszédet. A „Post“ teljesen osztozik a „Jour, des Débats“ nézeteiben a spanyol trónbeszédet illetőleg. Hosszas fenmaradást óhajt a Narvaez-minisztériumnak s megcáfolja a Madridban szárnyaló hirt, mintha Anglia ellensége volna a mostani uralkodóháznak s megbuktatására törne. E hit fölmerülése , csodálatos módon, találkozik azon körülménynyel, hogy Oroszország 1833 óta először kezd barátságos viszonyba jöni Spanyolországgal s igy VII. Ferdinand végre.-