Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-16 / 2429. szám
tartsák, s meg akarta mutatni, hogy ő nem franczia kém, mint némelyek azok közös hívek. Gomez úgy mutatta be magát, mint oly szolgát, ki mindenben csak urának engedelmeskedett. — Pieri mindent tagadott; legutóbb azt állítván, hogy a bombát csupán Orsini bízta rá, kit egy kávéházban akart felkeresni, s hogy Párisba csupán fia látogatása végett ment. Jules Favrenek Orsini mellett tartott beszéde igen nagy hatást tett. Nagy hatást tett azon levél felolvasása is, melyet Orsini febr. 11-től a mazasi börtönből a császárhoz intézett és amelyben nem a maga számára kér kegyelmet, hanem Olaszország számára kéri azon függetlenséget vissza, melyet attól 1849- ben francziák vettek el; kéri, nem hogy a francziák véröket ontsák Itáliáért, hanem hogy ne avatkozzanak a bekövetkező harcrokba stb. Orsini, Pieri és és Rudio mint apagyilkosok halálra ítéltettek, Gomez ellenben enyhítő körülmények figyelembevétele folytán életfogytiglani gályarabságra lön büntetve. A három halálra ítélt semmisítésért foolyamodván, az iratok márt. 3-kán kerültek a legfőbb törvényszék főállamügyészi hivatalába, dec. 11-dikén a felső bíróság kérelmeket elvetette; a kivégeztetést f. hó 13-ra várták, ezt azonban a táviró mindeddig nem jelenté. Hite van, hogy a császárné és hölgyei Orsini javára kegyelemnyerésért fáradoznak, de ezen lépések a minisztérium határozott ellenzésével találkoznak. Más tudósítások szerint Mathilde herczegnő Rudio számára kérne kegyelmet, s némelyek valószínűnek tartják, hogy ennek büntetése enyhébbé fog változtattatok Végre egy párisi közönséges laptudósítás hallomás után azt írja, hogy Pieri, csakhogy életét megmentse, új vallomásokat tett volna eddig még ismeretlen bűntársakról és a császárt még fenyegető összeesküvésekről. Mi van a dologban, nem sokára megtudjuk. Espinasse tábornok belügyminiszteri tevékenységét számos elfogatásokkal kezdte meg. Az elfogottak közt nevezik : Cou r tes tábornokot, ki 1848. márt. 15-kén a nemzetgyűlésre vontatott, Maillard ügyvédet, Ledru Rollinnak egy volt magán- és egy politikai titkárát, L. tábornokot Allier megyéből, ugyanonnan egy megyei tisztet, Boulogneból egy vegytani készítmény gyártót stb. A hir azonban az elfogottak számát egészen 1300-ig nagyítván, a „Moniteur“ f. hó 11-kén jónak látta a dolgot igazi értékére leszállítani egy czikkben, mely alább egész terjedelmében olvasható. Ugyanakkor azonban, midőn a félhivatalos lap egy részben megnyugtatólag lép fel, kénytelen jelenteni, hogy Párisban 1. hó 4 és 5 dike közötti éjjel csoportozás, Chalons-sur Saoneban pedig 6-dikáról 7-dikére viradóra némi fegyveres zavargás volt. A legújabb felvilágosítások alább olvashatók. Ezen elfogatásokkal némi ellentétet képezett a mart. 1-jei „Moniteur“-nek azon rövid jelentése, hogy Changarnier és Bedeau tábornokoknak a Francziaországba való visszatérés megengedtetett. E jelentést azonban nyomban követi a két tábornoknak a belga „Indépendance“hoz intézett azon válasza, melyben mindenik kijelenti, hogy ők az engedélylyel élni nem akarnak. Pár is, mart. 11. Mint fentebb röviden említve volt, e napon kerültek a jan. 14-diki merényleti perben halálra ítéltek semmisítési kérvényei a legfőbb törvényszék elé, melyen Waisse úr elnökölt. Az ülés körülbelül 9 óráig tartott. Az előadó jelentése után Bret ügyvéd kijelenti, hogy ő és tiszttársa Fournier mindent elkövettek, hogy oly okot találjanak, mely az ítélet megsemmisítését lehetővé tette volna. Egy átalánosan elterjedt hír alapján darabig azt hitték, hogy ily megállható semmiségi ok létez. (Azt beszélték nevezetesen, hogy az esküdtek közt egy nem rehabilitált vagyonbukott létezett volna, akit a törvény hasonló eljárásokból kirekeszt.) Azonban a hír nem valósult, s ugyanazért a védők az egész ügyet kénytelenek a törvényszék bölcseségére bízni. Erre Dupin álladalmi főügyvéd ragadta meg a szót. Mindenekelőtt azon átalános utálatról szólt, melyet a merénylet nemcsak Francziaországban, hanem egész Európában előidézett. „Egy ily nemű gonosztett sem idézett — úgymond — soha gyorsabb és átalánosabb mozgalmat az uralkodók közt elő; soha sem voltak sajnálatjelentő követségeik egyhangúbbak, fényesebbek , ünnepélyesebbek; mindenütt át voltak hatva azon érzettől, hogy itt nem csupán Francziaország, hanem egész Európa nyugalmáról van szó, és hogy azok kik a zárkövet megtámadják, az egész épületet meg akarják rendíteni." Dupin úr ezután még az egész törvényszéki eljárás szabályosságát emelte ki s különösen a védelem teljes szabadságát. Úgy hiszik némelyek, hogy ez csak megerősítése volt azon hivatalos mentegetéseknek, melyekkel Párisból e tárgyban Ausztria irányában élnek. E tárgyban így szólott: „A védelem szabadsága toleránsából egészen egy szándékosan készített okirat felolvasásáig ment (Orsini levele Napoleon császárhoz) mely a vizsgálatban nem fordult elő, és a mely sem a közvádlóval, sem a törvényszék elnökével nem közöltetett előre. Ezen felolvasás, mely hevenyében történt, miután bizonyos bíróságon kívüli felhatalmazásra történt hivatkozás , a bíráknak mindig fenhagya azon jogot, hogy azt, mint a vitákhoz nem tartozót tekintsék, az semmi esetre nem engedi meg egy vádlottra nézve kizárólagos személyes cselekmény teljesítését, jött legyen ezen helyeslés bármely oldalról, és csupán a nálunk annyira szent védelmi jog iránti feltétlen tiszteletre mutat. Ilyesmi önök előtt nem fordulhatott volna elő, még ha semmiségi ok lett volna is kifejtendő; e teremben mindenki csupán a törvény szavára hallgatott volna. Az ékesenszólás itt a maga fátyolát nem fogta volna oda kölcsönözni a legmerészebb sophismáknak. Aki a bűntettet kárhoztatta, nem kísértette volna meg a büntető rehabilitálását, és ha az igazság és törvény az apagyilkost egyiránt megbüntetik és bélyegzik, akkor itt, a vérpaddal szemben, mely a nyilvános elégtétel végett állittatik fel, annak emlékére a ki arra felmenendő, egyátaljában nem emeltek volna szobrot. (Czélzás Jules Favre beszédére.) Az eljárás szabályszerű, a büntetés törvényesen jön alkalmazva. Mi azt hisszük, hogy a törvényszéknek a kérvényeket vissza kell utasítania.“ Rövid tanácskozás után a törvényszék kijelenté, hogy a folyamodások elvettetnek. A távirda pedig Párisból mart. 13-ról ezt jelenti. Ma reggeli 7 órakor végeztetett ki Pieri és Orsini. A tömeg csoportozása igen nagy volt. Rudio büntetés-változtatást nyert. Megemlítendőnek tartjuk, amit a kölni lapnak egyik levelezője állítólag jól értesült egyén szájából hallott, hogy a császár a császárné kéréseinek engedve 10-én el volt volna határozva Orsininak megkegyelmezni ; azonban hir szerint Jeromos herczeg a császár egyéb tanácsaihoz csatlakozva, azt nyilvánította volna, miszerint a közrend érdekében van ezúttal a törvény egész szigorát gyakorolni. Erre a császár a titkos tanács egybehívására határozta magát, s hihetőleg ez döntötte el f. hó 12-kén Orsini sorsát. — A múlt február hó végétől kezdve folyvást tartó elfogatásokról végre a mart. 11-diki „Moniteur“ ekképen nyilatkozik : „Daczára azon utálatnak, melyet a jan. 14-ki gyilkos merénylet mindenfelé előidézett és daczára az uralkodóház iránt oly nagy élénkséggel nyilvánult részvétnek, a fejetlenség emberei, kik magukat csekély számuk által elrettenteni nem engedék, előleges összebeszélés folytán bizonyos izgatást akartak előidézni. Francziaország különböző pontjain mozgalmakészítettek elő, melyek habár a rend fentartására nézve nem veszélyesek, mind azáltal elegendők valának némi aggodalomnak a kedélyekben való táplálására. Február 24-kén az egyidejűleg eszközlött elfogások e bűnös terveket meghiúsították, s fegyverek, hadi készlet és compromittáló levelezések felfedezésére és lefoglalására vehettek. Ezen elfogatások számát szörnyen nagyították, holott azok ötven fő felforgatóra szorítkoztak Párisban, negyvenre Lyonban, tizenkettőre Marseilleben, s egyremásra négyre a császárság negyven megyéjében. Mindezen elővigyázat mellett a mártius 4- és 5-ike közti éjjel Párisban csoportozás történt. Ez azonban az erőteljes és éber rendszabályokon hajótörés szenvedett, s maga után húsz további elfogatást vont. A chalons-i kudarc kétségkívül egyben függésben volt a rendszeres lázítás ezen rendszerével, mely felett a jó érzelműek határozott maguktartása oly hamar palctát tört.“ — E szerint a február 24-dikén elfogottak száma 242- ére menne, melyhez aztán még a chalonsi lázadásnál elfogott 14, és a mart. 4 és 5-dike közt Párisban elfogott 20 egyén járul. A párisi csoportozásról, melyről a „Moniteur“ oly édes keveset mond, a belga „Independance“ egyik levelezője tudni akarja, hogy az a la Roquette téren (a kivégzési téren) történt, és hogy a lázadók kis ideig a köztársaságot és Orsinit éljenezték; azonban egy csapat lovasság szétrebbente a zavargókat, s néhány vezetőjüket az igazság kezébe szolgáltatta. A kölni lapnak hallomás útján azt is írják, hogy a csoportozások a St. Martin városnegyedben történtek volna, ahol még sok munkás lakik. A chalensi zavargásról egy ottani lap csupán a következő részleteket közli. „Szombaton este 8/2 óra felé egy csoport a Place de Baune téren őrtálló katonára rohant, még pedig azon pillanatban, midőn az az eső elől menedéket az őrházban keresett. Erre maga az egész őrs megrohantatok. Küzdés után több katona lefegyvereztetett, csupán az altisztnek és négy gránátosnak sikerült fegyvereiket megtartani. Az őrségről a felkelők a már ismert kiáltások közt (Éljen a köztársaság, Párisban köztársaság, Mindenütt köztársaság) vonultak a pályaudvar felé. Miután néhány munkásnak a vendéglőkben való elcsábítását megkísérték, a híd felé tartottak, hogy a helyőrséggel való egybeköttetéseket elvágják. Darab ideig meg volt szakítva az összeköttetés, és senki át nem mehetett. E közben a pályaudvar második felügyelője M ou reau volt altiszt, a csendőrséget és a hatóságokat a történtekről tudósító. Az utóbbiak az alfőnökségen nagyszámú polgárokkal egybegyűltek. A 86-dik ezredbeli tiszteknek, akik egybegyülekeztek, sikerült a hídon való átjárást I kierőszakolni, és a helyőrség élére állani. Most látták a felkelők, hogy szándékuk hajótörést szenve- I dett, és szétfutottak. Mindenfelé őrcsapatok üldözték őket, s néhányat elfogtak közölök, a kiknél még fegyver volt. Más fegyverek, puskák, pisztolyok, gyilo Ikok különböző helyeken találtattak. A törvényes vizsgálat még azon éjjel megkezdődött.“ — Azon röpiratnak, mely „III. Napoleon és Anglia“ czimet visel (lásd a mai tárczát) és amelynek szerzőjéül Laguerrouniére ar mondatik, első kiadása márt. 11-re teljesen elfogyott. Ezen röpirat, mely olyan formán jött ki, mint egy nemzetközi jogügyben készített perbeszéd, mint írják Párisban, nagy hatást tett, de Londonban nem fogadtatott oly kedvezőleg. Mindamellett egy távirati sürgöny Londonból márt. 13-ról Disraeli nyilatkozata után jelenti, hogy Valevski gróf legújabb sürgönye a fenforgó viszályokat mindkét oldalról tökéletesen és becsületteljesen megoldja. — Távirati tudósítás szerint a mart 13-ki „Moniteur“ azt is jelenti, hogy az angol tisztek 1250 frank jutalmat tűztek ki egyik franczia ezredesnek elküldött bizonyos torzkép készítője felfedezésére. A dolog magyarázata az „Indep.“ szerint abban áll, hogy a katonai feliratok közzétételekor a „Punch“ egy torzképet közlött, mely a franczia kakast ábrázolta ezredesi ruhába öltöztetve, s hangosan kukorékolva a tuilleriák udvarán. A kakasra, mely alatt a feliratok szavai valanak idézve, Napóleon császár boszankodva kiáltott: Ez az átkozott állat még felkölti a szomszédokat.“ Ez a kis rajzon-harcz még megjárta volna, hanem valami gonosz egyén ugyanazon képeket borítékban megküldte a belga lap szerint mindazon ezredeseknek, kik a legtüzesebb feliratokat nyújták be, mi több az angol hadsereg és tengerészet dlubbjának nevében küldte meg, melynek maga Napóleon császár is tagja. A felvilágosítás nagyon komoly hangon követett, s a rászedés kisülvén, innen ered alkalmasint a fentebbi dijhirdetés Olaszország. Turin, mart. 13. Az „Armenia“ azon tudósítást hozza, hogy a franczia kormány az„Italia del Popolo“ felfüggesztését, Bianchi Giovanni kiutasítását kívánta, az itteni lapok által megcáfoltatik. Hollandia, Amsterdam, mart. 13. Az új minisztérium megalakult. Gyarmati miniszter: Rochusen, pénzügyi: van Bave, külügyi: Golsstein báró, belügyi: Tes van Gondraan, igazságügyi: Bort A had-, a vallás- és tengerész-ügy megtartják tározójukat. Törökország. Triesztbe (mart 14-én) érkezett szambuli tudósitások igazolják azt, hogy Lesseps úr a legkedvezőbb kilátással bír terve kivitelére nézve, mart. 31-én Alexandriába indul. ESTI POSTA. Pest, mart. 15. Márczius 12-kéről szóló párisi tudósítások szerint Napóleon császár e napon összehívta a merénylet után nemsokára felállított titkos tanácsot. Mint mondják, két kérdés terjesztetett a magas testület elé, melyek közöl az egyik titokban maradt, a másik pedig az Orsini és bűntársai ellen hozott ítélet végrehajtását tárgyalta. Annyi már 12-kén kiszivárgott, hogy a tanács tagjai magas politikai okokra támaszkodva, a kegyelmezésnek egyhangúlag ellene voltak, s csupán Rudiora nézve engedték meg a büntetés szelidítését (lásd Francziaország.) A császár szokása szerint szótalan maradt. A kölni lapnak a fent kitett napról írják, hogy Orsini neje akkor Párisban volt s két gyermekével a császárné lábaihoz akart borulni, hogy férjének kegyelmet esdekeljen. Úgy látszik azonban, hogy az esedező nőt nem eresztették be a császárnéhoz, hogy azt egy gyötrű jelenettől megkíméljék. Úgy mondják, hogy Rudio neje szerencsésebb volt. — A nagy katonai készületek e napon már sejdítteték a 13 diki szomorú látványt Orsinit és társait mart. 10-dikén egy londoni vizsgálóbíró látogatta meg Devisme és Caron puskaművesekkel. Ez utóbbiaknak a szembesítés iránti angol törvény szerint a vádlottakat látniok kell, mielőtt a Bernard féle perben tanukép felléptetnének. Londonban mart. 13-kan valának kihallgatandók. Azon körülményből, hogy Bernard angol esküdtszék elé állíttatik, azt következtetik Párisban, hogy Francziaország a különös bili előterjesztéséről lemond. Mint mondják ez Walewski grófnak a Malmesbury lord sürgönyére adott, s Londonba mait. 12-kén reggel elindított feleletében ki is van jelentve. Különben Disraeli urnak a választók előtt tartott beszédével, mint írják, valami különösen nincsenek megelégedve Párisban. Ami a császár és a franczia nép felőli véleményét illeti, az ellen nem igen volna kifogás , hanem e sima nyelv alatt mégis észrevevék a falánkot. A franczia diplomatiai ügynökök rovására róni fel azon félreértéseket, melyek Angol- és Francziaország közt előfordultak, ez, úgy mondják, annyi mint magát túlságosan ringatni a képviseleti kormány fictióiban. III. Napóleon kormánya ilyesmire nem tarthatja oda a házát, és ha nem tudná a világ, mi az igazi oka a Derby-kabinet által e részben elfogadott rendszernek, mely kabinet Walewski gróf visszalépését forrón óhajtja , könnyen meglehetne hogy Disraeli úr szavai újra kimérgesithetnék a sebet, melyet behegeszteni akarnak. Ezen elmélkedéseket jó megjegyezni, ha szinte a béke szent is a két kormány között a jelen pillanatban. — A Nancy-ban megjelenő „Espérance“ jelenti, hogy megint több, túlságos politikai véleménye miatt gyanús személy fogatott el. — Vallabréque ezredes a testőrlándlásoktól, egy gyalog ezredes által párbajban agyonlövetett. A meghalt testvére a hasonló nevű Guide-ezredesnek. Bécsből f. hó 12-től jelentik, hogy a dunai fejedelemségek iránt kinevezett európai bizottmány jelentését befejezte, és hogy azon csapatok, melyeket a Porta Montenegro ellen indít, Konstantinápolyt már elhagyták. — A „Times“ jelenti, hogy hír szerint Persigny gróf odahagyja londoni követségi állomását. Az „A. A. Z.“ szerint ennek az az oka, hogy Malmesbury azon közlésére, hogy az angol nép hangulata miatt az összeesküvési bilit lehetetlen megint előterjeszteni, Persigny azt felelte : attól tart, hogy Napóleon császár ez esetben, nem eszközölhetvén ez ügyben engedményt, visszahívja követét. A tudósító nem tartja ezt üres fenyegetésnek, sőt némi nyomatékkal jegyzi meg, amit, mint tudjuk, „Disraeli“ is kiemelt volt beszédében,hogy Angliának 1815 óta soha sem volt nagyobb hadereje az egyesült országokban : t. i. több mint 60 ezer főnyi sorkatonaság és 35 ezer ember szervezett militia. A kaszárnyák tervek és 25.000 ember van Aldershott mellett, így a felidéztük német lap, s a „Times“, mely— mint e sorok kezdetén írtuk,— szintén közli Persigny elmenetele hírét, oly vezérczikkeket közöl mai számában, melyek egy általában izgatott hangon szólanak Francziaország ellen. Walewski jegyzéke, melyről — mint „Anglia“ rovatunk végén előadtuk- Disraeli a febr. 12-ki alsóházi ülésben említést ten, a „Times“ szerint válasz lord Malmesbury kivonatára, hogy a franczia miniszter előbbi sürgönyében foglalt sértő helyekre nézve nyilatkozzék. Walewski újabb sürgönye a barátság azon bizonyítványaira hivatkozik, melyeket III. Napóleon eddig Anglia irányában tanúsított, kiemeli, hogy a császár nagy fontosságot helyez az angol szövetségben, sajnosnak mondja az Angliában uralkodó izgatott hangulatot, s azt állítja, hogy a franczia kormánynak eszébe sem jutott, az angolokat egy categóriába tenni a gyilkos szándékú menekültekkel. Végre azon nézetet fejezi ki, hogy a félreértések miatt, melyektől tartani lehet, óhajtandó, hogy a levelezést e tárgyban szakítsák félbe. Hő szavakkal szól az angol-franczia szövetség fentartása mellett. A márt. 12-ki ülésben, melyben Disraeli Walewski sürgönyét megemlítő, a kincstár új kanczellára egyszersmind azt is jelenti, hogy a jövő héten a sereg és hajóhad számára szükséges költségek megszavazását indítványozza. Továbbá Kinglake kérdésére felelvén, megjegyezte Disraeli, hogy Nápolynak joga van a fogoly angol mérnököket törvényszék elé állítani. Azonban az angol kormány ügyel a per folyamára. Headlann és Roebuck kétségbe vonták Nápoly követelt jogát. Gladstone lealázónak találja Anglia helyzetét. Lord Russell kijelenté, hogy nem vár semmit Nápoly igazságszeretetétől. Lord Palmerston és a kormány kijelenték, hogy nincs semmi ellenvetésük az illető okiratok előterjesztése ellen. Végül a hajóhad budget több tételét megszavazták. Tudjuk, hogy az új minisztérium a függőben levő perek kimenetelétől függesztette föl a további teendőket az összeesküvési bilire nézve. Távirati sürgöny szerint az előző vizsgálatok után Bernard vádoltatik, hogy bűntárs volt a párisi gyilkolási merényben, s ügye az assizek elé utasíttatván, őt magát a Newgatebe vitték. 13-kan volt a tanuk kihallgatása. A kihallgatás nem titkos volt ugyan, de csak keveseknek engedték meg a bemenetelt. A „Times“ és „Post“ nagyon ostromolják a minisztériumot az összeesküvési bili felfüggesztése miatt. Közelebbi számában azt indítványozza a „Times“ : neveztessék ki haladéktalanul egy királyi bizottság, megvizsgálni, hiányos-e a törvény. A parliament — úgymond — kész lesz a bizottság által ajánlott szabályt törvénynyé emelni. A „Herald“ jelenti, hogy Derby lord kormánya a hadsereg és hajóhad költségvetését kissé fölebb emeli. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. A pesti gabonacsarnok Távirati tudósítás a bécsi börze átkeletéről mart. 15. 1858. Érték |Pénzb.Érték Államkölcsön. 5%-es metalliqueB . . Vlsty,jék met................. 4%-es met... .. 3%-es met.................... ..A%-es met. . . . . 1%-es met. ..... 2%%-es bankó . . . 5%-es B sorozat . . . 5%-es lombard velenczei 5° 0-es nemzeti kölcsön . 5%-es als. auszt. urb. k. I 5%-es magyar és gall. . 5%-es más koronaorsz. 5%-es sopronyi . . . 5%-es sorsolhat gloggniczi 4%-es pesti . . . . . 4%-es majlandi . . . Sorsjegykötelezvény. 1834-diki . . . . . 1839-diki ..... 1854 diki ..... 81% 72% 64% 50* , 41 lb% ■5 1 96 . 841/* 8-1 797 '79 96'u 96 9) 95 341 132% 105% Trieszt kölcsön a 100 frt Comp.Rentpapirok . . . Eszterházy 40 .. . . . Salm. sorsjegyek . Pálffy ...... Genois..................... Clary hg. ..... Windischgrätz hg . Waldstein gróf . . Keglevich gróf . . . Vasútrészvények. Éjszaki vasút . . . Államvasút................. Államvasúti certific. Lincz-budweisi . . . Lombard-velenczei . . Erzsébet nyugoti pálya. Tiszai pálya .... Ferencz József keleti pály. Pardubiczi vaspálya Keletgalicziai .... I Pénzb.| Érték jPénzb.jj Érték 105 15% 77V, 42 40 34 39’4 24 278/ 15* , 187»/, 31 «7, 275 % 280 ■259* 26«/, 101 195% 104*/, Iparrészvények. Bankrészvények . . . Bankcertificat . ... Hitelintézet..................5 Escomte bank .... Lloyd részvények . . . Dunagőzh. részvény. . . ,, 13-ki kibocsátv. Pesti lánczhid .... Bécsi gőzmalom . . Elsőbbségi kötvények. 5 . Lloyd . . . . &Vi Éjszaki vaspálya 5* . Gloggnitzi . . . . . . Gőzhajózási . . . Államvasut a 500 franc. Lombard a 275 líra . . Váltó (devisek). Ama térd. 2 hóra r.. . , Augsburg uso .... 981 1«GV, 2587» 121 és 37 i 660 60 6 805 11 887. K67» Pénzb. Bukuresti 31 napra f. Stambul.................., Frankfurt 3 h. múl va f. Hamburg 2 „ „ • ■ Livorno . ... • London . . 1 . . Milano .... . . Páris ...... Pénzérték (valuta). Vert arany . . Szélarany . . . Napóleon d’or . Souverain d’or ■ Orosz imperiale • • P. Fridriach d’or . . Angol Souvereings . . Ezüst ... . • • Páris, feb. 18. 4 ,7» rente „ 3V, fi ... London, feb. 18. 3*>/|Cons. 267% 482 105% 78 1033/, 10. 18 1037. 1233/, 7% no*, 8. 9 14. 21 8. 40 8. 50 10. 18 5% 95 60 69. 65 97% , V A S U T M E N E T K K INDULÁS. Bécsböl— Pestre: 6 óra 30 p.r.,és 7 ó. estre. Bécsböl—Győrre: reggeli 8 órakor és 4 ó. 40 p. du „ Debreczenbe 6 ó. 30 p. reggel 7 óra 40 p. e Győrről—Bécsbe : reggeli 6 órakor. Szőnyből—Győrre 2 ó. 45 p. d. u. Pestről—Bécsbe : 9 óra 5 p. reggel, 9 óra 30 p. estre. „ Szolnok—Szegedre : 4 ó. 15 p. d.u.,és 4 ó. 30 p.r. „ Debreczenbe : 4 óra 30 p. r., 4 ó. 15 p. d. u. Szegedről—Pestre : 11 ó. 28 p. éjjel, és 2 órak. d. u. Debreczenből „ : 11 ó. 58 p délben, 9 ó. 55 p. estve. Szolnokból „ : 4 óra 31 p d. u , 3 ó. 13 p. reggel. Czeglédről „ : 5 óra 47 p. d. u., 4 ó 47 p. reggel. Szegedről—Temesvárra : 12 ó. 15 p. d u., 1 ó. 20 p. éjj. Temesvárról—Szegedre : 6 ó 50 p , és 5 ó 30 d u. VÍZÁLLÁS. DUNA. Pesten, márt. 17. 50 felül. Pozsony, jan. 14. 10-on alul. Idosonyban, dec. 24. 3' 0 a. TISZA. Szegeden, dec. 31. 2' 4' 0" 0 felül. Tokajban, nov. 28. 3' 0 felül. Naményban, nov. 25. 3' 7" 0 felül BEG A. N. Becskereken, dec. 14. 3' 0 felül. Temesvárott, dec. 24. 0 felül. KULPA. Sziszeken, dec. 6. 17' 1" 0 f. PERENCZCS AT. Tisza földváron, dec. L0. bejegyzett árai Márt. 15. Alsó austriai mérő Búza, mai ősi uj „ bánsági uj ,, tiszai ó „ tiszai uj . „ bácskai uj „ fehérvári ó „ fehérvári uj Kétszeres uj . . Rozs ... . Rozs uj . 1 . ■ Árpa uj . . . Zab uj . . . ! Kukoricza uj . . ui H .i uj Köles uj . . . Bab . . . . . Repcze .... Suly-1 Font. 1 Ezüstpfi. kr fr.kr bg 1 87 — 88_ 67—88 236244 ■-_ — — — 81—89 316228 84-87 2,14220 _ ___—-rj 85—87 224236 76—78132136 -- ■*'____ --r-77—80128136 67—78120136 47—50116136 79 — 83216228 — — —— • 40—83140156 902 5 5681 20 A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN, PESTEN, 1868. egyetem-uteza 2-dik szám takarékpénztár-épületbefl. SW Mai számunkhoz van csatolva: Dr. Toperczer Tamás kertészeti magvainak árjegyzéke Hoffmann J. B-től Pesten, "viKg