Pesti Napló, 1859. május (10. évfolyam, 2766-2791. szám)
1859-05-04 / 2768. szám
PEST, MÁJUS 3. Főkormányzói felhívás Magyarország hű lakosaihoz! Ő Felsége a Császár legkegyelmesebb Urunk, múlt hó 28-dikáról következő legmagasabb kéziratot méltóztatott hozzám intézni: „Kedves rokonom Albrecht Főherczeg Úr! A helyzet komoly volt a teljes, legkiterjedtebb erőkifejtést követel, s ennek következtében minden katonai harczerő síkra szólitása mellett szabadcsapatok állítását is kívánja, mely mint rendkívüli szabály alattvalóim hűségében és odaadásában gyökerezvén, ezen harczerek szaporításához még mindenkor tetemesen és lényegesen járult. Ennélfogva kedvességedet fölszólítom, hogy Magyarországomban azonnal szabad gyalogzászlóaljak és huszárosztályok alakításához fogjon.“ Ő Felsége a legmagasb trón és birodalom megsértett szent jogai miatt lángra lobbant küzdelemben számít Magyarország vitéz népeire, kiknek harczias szelleme már oly sokszor legszebb fényben tündöklött. Azon reményben vagyok, hogy Magyarország a császári bizalom szavának örömest hódoland s rég ismert lovagias vitézségét most is igazolandja. Meg vagyok győződve, miszerint az ország derék fiai, — mennyiben őket családjuk gondja s gazdaságuk űzése házi tűzhelyükhöz nem köti — szívesen ragadandják meg ez alkalmat , hogy a hazai történelmet egy uj lappal gazdagítsák, mely tiszteletteljes bizonyságot tegyen az uralkodóház iránti azon őszinte ragaszkodásról és mély monarchiai érzületről, mely az országnak mindenkor födiszét képezé. Midőn tehát a fölállítandó szabad csapatok iránti elveket közzéteszem, csak a császári szózat lélekemelő szavait ismételhetem: „Istennel a Hazáért,“ melyhez még azt tehetem: „És szeretett Fejedelmünkért!“ Buda, május 2-kán 1859. Legfelsőbbleg jóváhagyott elvek a szabadcsapatoknak Magyarországon fölállítása tárgyában. 1. A szabad-csapatok szabad toborzás utján alakíttatnak, csupán a háború tartamára eskettetnek föl, s önálló gyalog-zászlóaljakból és huszárosztályokból állandóak. A lovasságnak kiváló rendeltetése, hogy szétszórt csatározásra és aprólékos harczokra fordíttassék ; a gyalogságnak pedig főleg a könnyű gyalogcsapatok szolgálatára kell alkalmasnak lennie. 2. A beállás, honosságra, tekintet nélkül a birodalombeli minden oly belföldinek megengedtetik, ki orvosilag hadképesnek találtatik s hadi szolgálatra még a cs. kir. hadseregre nézve megállapítottnál kisebb testnagyság vagy kisebb életkor mellett is elegendő erővel bir; következőleg mindenkinek, ki a fegyverszolgálat által kínált kitüntetésre vágyódik. Külföldiek csak legfelsőbb engedély mellett soroztathatnak be. 3. A gyalog zászlóaljaknak Pest, Győr és Kassa, a huszárosztályoknak pedig Jászberény, Arad, Debreczen és Zala-Egerszeg jelöltetnek ki fő-, gyűl- és fölállítási helyekül. A szakaszok az érintett városok neveit, a jászkunoknál pedig saját kerületüket kapják, s mennyire lehet az önkénytesek megyék és kerületek szerint fognak gyalog- és lovas századokba osztatni. 4. A nevezett helyeken toborzó-parancsnokságok, aztán nagyobb helységekben a szükséghez képest fiók-toborzóparancsnokságok vagy legalább „beíró hivatalok“ fognak fölállíttatni. 5. Minden huszár-toborzó-parancsnokságok fölhatalmaztatvák, hogy gyalog önkényteseket is fogadhassanak, a pesti, miskolczi, ungvári és újhelyi gyalog-toborzó-parancsnokságok ellenben huszár önkényteseket is toborzhassanak, kik aztán a legközelebbi huszár- vagy gyalogosztályoknak átadandók lesznek. 6. Minden, akár gyalog- akár huszárönkénytes 15 a. é. forint foglalót kap. Minden közlegény, ki már korábban a cs. kir. hadseregben szolgált, 20 frtot, s oly előbbi altisztek, kik utóbbi szolgálatidejök alatti jóviseletüket becsületteljes elbocsátó-levéllel igazolják, 25 frt fölpénzt kapnak. Különös képességgel biró korábbi őrmesterek hadnagyi rangra tarthatnak számot s kérvényeiket a budai hadfőparancsnoksághoz haladék nélkül küldjék be. 7. Az önkénytesek saját toborzóparancsnokságainak fölállításáig, egyelőre a kiegészítő járásparancsnokságok bízatnak meg, hogy a szabadcsapatokhoz jelentkezőket fogadják el, a bábom tartamára eskessék föl s a foglalót nekik fizessék ki. 8. A pénz- és természetbeli illetékek épen azon mérv szerint állapitják meg, mint a cs. k. hadsereg fegyvernemeinél divatoznak ; általában a tisztek és legénység szolgálatuk tartama alatt minden katonai javadalmakat ép úgy élveznek, mint a cs. k. hadsereg többi tisztjei és legénysége, következőleg az ellátási igényeket is, ha hadi alkalmazás vagy ellenség előtti szolgálat folytán keresetre képtelenség áll be. 9. A zászlóalj- és osztályparancsnokokat Ő Felsége a Császár nevezi ki. Minden önkénytes szakaszhoz néhány tiszt fog beosztatni a cs. k. sorezredekből. A többi tiszti helyekre, akár magánál a csapatnál, akár a toborzóparancsnokságoknál, oly nyugzsoldos, továbbá ranggal, vagy a nélkül kilépett tisztek fognak felvétetni, kik a hadsereg soraiból elváltak vagy nyugalomba léptek s jelenleg hadszolgálatra ismét fölüdültek. Különös tekintetre méltó okok mellett a fölvétel a mostanihoz, vagy az előbb viselthez legközelebbi magas ranggal is történik, ügyvitelének pontosságát nem kis mértékben fogják előmozdítani. E sorokban mindazáltal csak azon pontokat emeljük ki, melyek a közönséget inkább érdeklik. Ilyen mindenekelőtt azon kérdés eldöntése : minő nyelven folytattassanak a M. T. Akadémia külföldi levelezései ? Határozat: két nyelven, oly módon, hogy az első, eredeti és hivatalosan aláírt szöveg mindenkor a magyar legyen, a mellékelt fordításra nézve pedig az eddig szokásban volt latin, vagy azon tudományos testületek nyelve használtassék, amelyekhez a levél az Akadémia nevében intéztetik. Az előbbi intézkedést nemzeti intézetünk tekintélye, s az utóbbit a külföldi tudományos testületek iránti figyelem igényli. Nagy figyelmet, érdemel továbbá az Akadémia közlönyének, az Értesítőnek, szerkesztése. Itt közöljük, amiket e részben a jegyző, a bizottság nevében, előterjesztett, s az összes ülés elfogadott. Első tekintetre feltűnik akadémiánk érintett közlönyének növekedő fontossága, most midőn az akadémia tevékenysége, az előadások tömege naponkint növekszik s a beadott kéziratok terjedelme az előadásokat többször felül is haladja, azon igen czélszerű rendeletnél fogva, mely az egyes tagok előadásának a többiek érdekében szükséges korlátot szabott. Ily körülmények közt csaknem elviselhetlen teherként súlyosul a titoknak vállaira az Értesítő szerkesztése. Ide járul azon körülmény, hogy a tudományos munkásság minden oldala fejlődése mellett, egyes, bármi kitűnő tehetség sem képes a tudományok azon egyetemét, mely akadémiánk osztályai által képviseltetik, azzal a szerkesztői figyelemmel és belátással ellenőrizni, mely a tagok munkálataiban, a midőn sajtó alá rendezi, a tévedésből vagy olykor a bíró vétsége miatt is közbecsúszott hibákat azonnal észreveszi, megjavítja vagy kijavíttatja. Nem is említjük azon lélektani tekintetet, hogy senki sem örömest foglalkozik azzal, ami szakától, olykor felfogásától is távolabb esik. Szükségesnek tartaná ez okokból a bizottság, hogy az Értesítő, az osztályülések tárgyalásaihoz képest legalább is három szerkesztővel láttatnék el. Ez esetben aztán az Értesítő három külön részben jelenne meg, melyek közöl az egyik a nyelv- és széptudományi, a másik a philos, törvényi- és történelmi, s a harmadik a mathem. és természettudományi osztályok közlönyét foglalná magában, az első a titoknak, mint különben is nyelvtudományi rendes tag, a második a jegyző, mint a történelmi osztály rendes tagja, s a harmadik egy e végre szintén kijelölendő osztálybeli tag szerkesztése alatt. E felosztás a közönségnek is könnyebbségére lenne, ha az akadémiai tárgyalásokból minden olvasó az őt érdeklő részt olcsóbban megszerezhetné, anélkül hogy oly dolgozatokért is kelljen fizetnie, melyeket talán meg sem ért, vagy amelyek épen nem érdeklik. Ez esetben az egyes osztályok munkálatai sem hátráltatnák kölcsönösen egymás nyomtatását; az akadémiai tárAzon nyugzsoldos vagy hadseregbeli tisztek, kik a szabadcsapatokba kívánnak soroztatni, kérvényeiket a budai főhadparancsnokságnál tüstént nyújtsák be s említsék meg, vájjon magukat csupán a toborzási foglalkozásokra vagy a csapatbeli szolgálatra is alkalmasoknak tartják-e. 10. Oly czélból, hogy magasabb korbeli miveit fiatal embereknek mindjárt tisztelt kép, az alsóbb rangfokozatokon átmenet nélkül beállhatásra alkalom nyujtassék, azoknak biztosittatik tiszti hely, kik magukat az általánosan megállapított toborzási élvezmények húzása mellett 50 gyalog vagy 20 lovas legény toborzására kötelezik. 11. A szakasz-parancsnokságok felhatalmazzák, hogy kivételképi esetekben mivelt embereket apródokként vehessenek föl, kiknek a szokott apród-vizsgálat az időviszonyok figyelembevételénél fogva elengedtetik. 12. A szabadcsapatokhoz a háború tartamára orvosok is előnyös feltételek mellett fogadtatnak föl, kik tehát e részben alkalmazást kívánnak, szándékukat a budai hadfőparancsnokságnál mielőbb nyilvánítsák. 13. Az önkénytesek felszerelése mind a gyalogságmind a lovasságnál magyar szabású, még pedig a gyalogságnál: világoskék attila és nadrág, fekete zsinórzattal, fövegül szokásos alacsony kerek fekete nemezkalap föltárt karimával, cs. rózsával és fehér tollal; gyalogsági köpeny fehér gombokkal és világoskék hajtókával, a szerelvény többi részei a magyar gyalog sorezredekéihez hasonlók. A huszárok szereléke következő : A jászkun osztálynál sötétkék attila, mente és nadrág, fekete zsinórzattal. Minden többi huszárosztály zöld attilát és mentét s vörös nadrágot kap szinte fekete szőrzsinórral ; fövegül pedig minden huszár fekete nemezkalapot rózsával és fekete tollal; a többi szerelékdarabok és köpenyzsák a rendes huszárokéihoz hasonló. A szabadcsapatok fegyverzete ép olyan mint a cs. királyi hadseregé. Ezenkívül a jászkunoknak megengedtik, hogy a Császárné Ő Felsége által nekik ajándékozott drága zászlót magukkal vihessék; továbbá nekik, valamint a hajdúknak is megengedtetik, hogy azon saját kardjaikat használhassák, melyekkel őket két év előtt a Fejedelem császári kegyelme megajándékozni méltóztatott; ha pedig ezek használhatlanokká válnának, értük kárpótlás fog adatni. 14. A hadsereg számára megkivántató mindenféle szolgálati lovakban, nagy szükségnél fogva, kívánatos és igen szívesen fog vétetni, ha az önkénytes huszárok, mennyire lehet, hátas lovat is hoznak. Föltéve , hogy az ily ló könnyű lovasság szolgálatának hosszabb ideig megfelelni képes, a lovas ezredek elé szabott mérték és kor nem fog szigorúan vétetni. Az ily kiállított lónak használata a pótlovak árának negyedrészét tevő jutalommal, továbbá havonkint 2 frt átalánynyal kárpótoltatik ; az ellátást pedig , mint önkényt érthető — a kincstár viseli. Ha ily ló az ellenség előtt megöletnék, vagy sebzetnél fogva haszonvehetlenné válnék, tulajdonosának vagy más kincstári avagy zsákmányló által, vagy a pótlovak teljes árának , az eredetileg kapott jutalom levonása utáni kifizetése által fog kárpótlás nyújtatni. Az imént említett 2 frt havi átalány a századnál gyalások az ülések után gyorsan jutnának a közönség közé, mikor még úgyszólván ébren van az az érdek, amit a lapok előleges figyelmeztetései költöttek. Az egyes ülések tárgyalásait mihelyt ki vannak nyomva, azonnal ki lehetne adni időhöz nem kötött füzetékben vagy ívekben, olcsó borítékban vagy boríték nélkül, bizonyos évszámhoz mért előfizetési díj mellett, mi által az akadémia közlönye a tudom, folyóiratok előnyével bírna, anyagilag is többet jövedelmezne, míg azon hatás, melyet ekkép a közönségre gyakorolna, szükségkép jótékonyan hatna viszsza az akadémiai tagok munkásságára. Nem szükség mondanunk, hogy magok közt az akadémiai tagok közt is alaposabb és élénkebb lenne az eszmecsere, ha a különböző vélemények pártolói felolvasás után azonnal olvashatnák egymás állításait. Azonban bármi kívánatos e változás, azon körülmény, hogy az akad. Értesítő I. és II. füzete már megjelent, s a III. és IV. is sajtó alatt van, lehetlenné teszi e javaslat rögtöni életbeléptetését. Midőn tehát a fenebb elmondott javaslatok jövőre nézve elfogadtattak , az érintett szabályokból jelenleg csak annyi vétetik tüstént foganatba, amennyit a körülmények engednek. Miután az Értesítő megjelent és sajtó alatt levő füzetei a math, és természettudományi osztályok tárgyalásaiból egy rövid jegyzéken kívül még semmit sem foglalnak magukban: az Értesítő most mindjárt két részre osztatik, s a nyelv- és széptudományi, úgyszintén a philos, törvényi, és történelmi osztályok közlönye a math, és természettudományi osztályok közlönyétől elkülönözve, külön füzetekben fog kiadatni. Az előbb érintett humanisticus tudományok közlönye szerkesztése gondjain a titoknok és jegyző, mint a nyelvtudományi és történelmi osztályok rendes tagjai, osztoznak A math. és természettudományok közlönye szerkesztésére még ez év folytán titoknok ur maga volt szives ajánlkozni, egyaránt számítván az értekezések szerzőinek és akad. bírálóinak támogatására. Az osztályok ekkér szerkesztett két rendbeli közlönyére, melyek még ez év folytán havi füzetekben jelennek meg, bizonyos évszámhoz mért előfizetés lesz nyitva. Az Akadémiának, szép nyelvünk közvetlen művelésén kívül, feladata a tudományok magyar nyelven terjesztése. Hogy e czélt egy részben az által mozdíthatja elő, ha tudományos tárgyalásainak minél nagyobb elterjedést szerez , fölösleges bővebben indokolnunk. Szükség azonban, hogy az Akadémia tudományos közlönyei érdekességének növelésére is mindent elkövessen. Az Akadémia semmi által sem eszközölheti ezt inkább, mint ha módot talál életbe léptetni a régi utasító szabályok azon pontját, melynél fogva a rendes tagoknak kötelességül van téve, a szakukban föltetsző nevezetes haladásokról, valamint a tudományosság előmenetelére szolgálható tények, adatok és észleletek felől az illető osztályokban tudósítást adni. Tudva vannak azon akadályok, melyek e tekintetben az akadémiai tagok munkásságát nehezítik. Ide tartozik mindenekelőtt a tudomá Albrecht föherczeg ni. k. Magyar tudományos Akadémia. A közelebbi, május 2-diki osztályülésben B a 11 agi Móricz rendes tag tarta székfoglaló értekezését, és Czuczor folytatta előadását a mássalhangzókról. Mielőtt azonban ez ülés tárgyaira térnék, úgy hiszem, tudósítói tisztem hozza magával, hogy egy régebben tartott zárt ülésre visszatérjek, miután annak határozatai nyilvános ülésben hitelesíttettek. Emlékezni fognak olvasóink azon hazafias alapítványra, melyet néhány lelkes hölgy az akadémia munkálkodásának előmozdítása érdekében ten. E jutalomdíj ügye volt a zárt ülés egyik főbb tárgya. Mellőzzük a vitákat, csupán az eredményt közöljük. Bármennyire méltányoló az akadémia a tisztelt úri hölgyek nemes szándékát és áldozatkészségét; bármenynyire óhajtja részéről is, hogy a tudományos tartalom nálunk is oly alakban jelenjen meg, mely az óvilág és az újabb nemzetek nagy íróit minden szakban kitünteti , lehetetlen mindazáltal eltitkolnia azon nehézségeket, melyek a kérdéses jutalomdíj elfogadását illetőleg felmerülnek. Mellőzvén ugyanis azon aggodalmat, hogy ily jutalom kihirdetése által nagyobb becset láttatván tulajdonítani a külső formának, mint a tartalomnak, könnyen ferde irányt adhat az akadémia a tudományos értekezéseknek, mellőzve az itéletmondás nehézségeit, midőn ugyanazon osztály munkálatai közt is különböző természetű értekezéseket kellene egybevetni, s az akadémia alapszabályánál fogva, mely kivétel nélkül munkásságra kötelezi a tagokat, megtörténhetnék, hogy vagy épen nem találtatnék bíráló, vagy oly tagok osztanák a tisztelt hölgyek koszorúját, kik, bármi oknál fogva, akadályozva voltak az érintett alapszabálynak eleget tenni, s nem azok, akiket erre talán tagtársaik bizalma felhívna ; mindezen és egyéb hasonló fontosságú okokat mellőzve, amint egyrészről kötelessége az akadémiának egész készséggel ajánlkozni minden oly jutalomdíj kezelésére, mely irodalmunk érdekében a hazai tehetségeket kivétel nélkül hívja fel pályázásra , úgy másrészről a tagok szerénysége hozza magával, hogy köszönettel lemondjanak minden oly jutalomdijról, mely egyedül az ő körükre szorítkozik, miután részint hivatalos, részint állásukból folyó nemes kötelességük értekezéseket tartani, melyekért különös jutalmat épen nem igényelnek. A tisztelt aszszonyságok ehhez képest azon gyöngédséggel, mely a midőn hazafiai ajánlatukat el nem fogadhatja, teljesen méltányolja a nemes szándékot, fel fognak kéretni, hogy a pályadíjt más irodalmi czélra fordítsák, melyre az ország összes tehetségeinek nyitva álljon a verseny. Ez esetre az akadémia a legszívesebb készséggel fog eljárni megbízásukban. Érdekes továbbá, amit szintén ki kell emelnünk, azon bizottság jelentése, mely a titoknoki és jegyzői teendők meghatározására volt megbízva. Javaslatai, melyek közakarattal elfogadtattak, az akadémia „Azon nyugodt magatartás, melyet lombardvelenczei királyságom lakossága a külbefolyás által előidézett izgatottság közepette tanúsít, és azon engedelmes buzgalom, melylyel az a legújabb időben is kormányom törvényes rendszabályait követte, s azon felszólításoknak, melyeket Én a viszonyok által kényszerittetve, alattvalóimhoz intéztem, eleget tett, biztossá tesznek a felől, hogy az, a napirendre jött komolyabb események alatt is a törvényességet és rendet fentartja, és törvényes Ura iránti hűségében a lázítók izgatásai és hitegetései által nem fogja magát megingatni engedni. „A lombard-velenczei tartományok ezen magatartásából felismerem egyszersmind annak bizonyságát, hogy Kedvességed azon feladatnak, melyet Önre mint az országigazgatásanyos eszközök hiánya. A magyar tudós nem talál könyvtárt, hol a szakára tartozó nevezetesb munkákat, a mint megjelentek, csakhamar föltalálja, s az akadémia anyagi tekintetben nincs úgy ellátva , hogy csak a különböző szakokban megjelenő jelesebb külföldi folyóiratokat is mind megrendelje. De amint egyfelől az akadémiának feladatául kell tekintenie, megtenni mindazt, amit e részben anyagi tehetségénél fogva tennie lehet: az akadémia tagjai is tegyenek legalább annyit, amenynyit körülményeik közt tehetnek. Az elnökség ennélfogva fölkéretett, hogy ha a fenebb érintett utasító szabályt minden tekintetben életbe nem lehetne is léptetni, az osztályokban egyeseket igyekezzék megnyerni a végett, hogy a szakok körébe eső tudományos mozgalmakról, haladási mozzanatokról, bármi általánosságban tartva, s ha csak a főbb irányeszmékre szorítkozva is, legalább évenként tegyenek jelentést. A tudományos mozgalmak ilyetén ismertetése az egyes szakokból nyújtott bibliographiai értesítésekkel kiegészítendő. Másutt a szaklapok teszik e szolgálatot a tudomány embereinek. Nálunk az új alapokon rendezett értesítő pótolja meg most a szaklapok hiányát; annak hivatása ez idő szerint a tudomány mivelőit könyvészeti adatokkal is ellátni. Ez okból legalább is 2—3 tagból álló bizottságok alakíttatnak mindenik osztályban, melyeknek kötelessége az illető szakokban megjelent s tudomásukra jutott művekről akár ismertető, akár csak jegyzékes jelentést tenni. Az ily jelentések annyival inkább szükségesek, mivel a könyvtár szaporításánál különben is minden osztály kivonata tekintetbe veendő. Megjegyzendő egyébiránt, hogy ez intézkedés által nem lesznek gátolva az akadémia egyes tagjai, hogy a munkálkodásuk elősegítésére igényelt művek megvételét ne sürgessék, sőt óhajtandó, hogy az osztályi bizottságok által nyújtott könyvészeti adatok kiegészítéséhez ők is járuljanak. A benyújtott könyvjegyzékek aztán az illető szakosztályok közlönyeiben havonkint rendesen kinyomatnak. Láthatják ezekből olvasóink, hogy a magyar akadémia teljesen felfogta hivatását s mindent elkövet, hogy azon értelmi tőke, melylyel rendelkezik, a nemzetnek minél dusabban kamatozzék; minden eszközt, mely rendelkezésére áll, igyekszik fölhasználni, hogy megfeleljen magasztos czéljának , a tudományok magyar nyelven terjesztésének. Szükség azonban, hogy e nagy munkában a hazafias áldozatkészség minél hatályosabban támogassa. Cs. A. letétben, azoknak közjavakép marad, kik lovaikat maguk szerzik elő. Ez alapból fognak azoknak további szolgálatra alkalmatlan lovaik is részenként kiegészíttetni; egykori feloszlás alkalmával pedig a meglevő maradék ezen tagok közt a században töltött szolgálatidő mérve szerint kárpótláskép fog kiosztatni. 15. A magukkal lovat hozó huszár-önkényteseknek az is szabadságukra hagyatik, hogy a lószereléket, melynek nem kell szorosan a hadseregi szabályokhoz alkalmaztatni, maguk szerezzék meg. A hadi szokásnak megfelelő, országszerte divatos lószerelék 20 a. é. frt jutalommal kárpótoltatik, noha az szintúgy mint a ló, az illetőnek tulajdona marad. 16. Háború bevégeztével a szabad csapatok feloszlattatnak; a valóságos szolgálatból a szabad csapatokhoz átvett főtiszteknek a cs. kir. hadseregben további alkalmazása a feloszlatás idejekor viselt ranggal biztosittatik ; a nyugalmazottak létszámából valók ismét nyugalomba lépnek s magasabb nyugdíjra igényt nyernek mind a szolgálatidő mind azon rang tekintetében , melyet épen azon perezben viselni fognak. A hadsereg létszámából s a polgári,, rendből mindjárt tiszteltkép belépettekre nézve, cs. k. Felsége további legmagasb elhatározását fönntartotta, egyébiránt a legvégül viselt tiszti rang megtartása nekik eleve is biztosittatik. 17. Azon gyalog- és huszárönkényteseknek, kik az ujonczozási kor elérése előtt a szabad csapatba álltak, háború után pedig törvényes szolgálatidejök megrövidítése végett később a sorezredekhez állitanidók volnának, minden év, mely alatt a szabadcsapattal ütközetre mentek, két év gyanánt, a többi idő pedig egyszerűen fog jövő 8 éves szolgálati idejökbe számíttatni. Ő cs. kir. Apostoli Felsége következő legmagasabb kéziratot méltóztatott Ő cs. Fensége Ferdinánd Miksa Főherczeghez a lombard-velenczei királyság főkormányzójához, legkegyelmesebben intézni : „Kedves Uröcsém Ferdinánd Miksa Főherczeg ! Magyar könyve szet. 111. A k. szolnokmegyei lovas- és gazdasági egylet évkönyve. Második évfolyam. 1858 A választmány nevében kiadta gr. Szápáry Gyula, Pest, nyomatott Emichnél, 1859. 8-rét 100 lap.